Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

Divatszínrkhon — reklamáció nélká! I Faláról falara Ahogy a megrendelő óhajtja Már a neve is mutatja: Bu- '5-j pesti Kötő Htsz salgótarjá­ni export síkkötő részlege • — hogy az itt előállított termé­kek exportra kerülnek. — Csak akkor gyártunk belföldre, ha időben nem ér­kezik meg a szükséges alap­anyag — mondja Dávid Ró- bertné. vezető könyvelő. — Ez azonban csak ritkán fordul elő — folytatja Kósy Zoltán művezető. Pár pillanattal később a ve­zető könyvelőnő a következő­ket olvassa a termelést jelző statisztikából. Az első félév­ben tizenkét fazonban több mint 45 ezer darab különbö­ző színű pulóver készült kas- milonszálból és gyapjúból. Közben előkerülnek a meg­maradt mintadarabok is. — Mindegyik fazonból 240— 250 darabbal többet gyártunk, hogy az esetleges utánrende- léseket is ki tudjuk elégíteni. Ha valamelyik megmarad, eladása nem okoz különösebb gondol, pillanatok alatt el­kapkodják. Termékeink 85 százalékát az első félévben a Szovjetunióba és Csehszlová­kiába szállították. — Reklamáció nélkül? — Igen. Nálunk az a szo­kás, hogy a központ csak minden tekintetben kifogás­talan terméket küld a kül­kezőnél ez hiányzott, kényte­lenek voltak megválni tőlük. Odahaza a faluban az eltávo­zottak ezt szégyellték beval­lani. A „miért jöttél el” kér­désre, inkább azt válaszolták: keveset fizettek, nem találtam meg a számításomat... Olyanoktól is megválnak, akik a többszöri jó szó, inte­lem ellenére, a munkahely előcsarnokában levő pádon csicseregve akarják „megke­resni” kenyerüket. Aki szor­galmas, igyekvő és van egy kis érzéke, annak a fizetése havonta eléri az 1400 forin­tot is. — Nálunk 1000 forintig öt, utána pedig tíz százalék ex­portprémiumot kapnak a dol­gozók. Ez összefügg azzal a felfogásunkkal, hogy mindent a vevőért, ahogy a vevő óhajtja. Valóban olyan változatos színekben készülnek a szebb nél-szebb pulóverek, mellé­nyek, amelyeket sajnos, csak elvétve látunk a budapesti üzletekben. Mire pedig az írás megjelenik, addigra az ügyes kezű asszonyok-lányok már túl lesznek, a Szovjetu­niónak szánt 14 ezer darabos mellénymegrendelés teljesíté­sén, s újabb kívánságok pontos kielégítésén fáradoznak. Venesz Károly A diagonál galléros pulóvert a Szovjetunióba szállították A grafit és szürke színekbeu, tiitterekkel készített, hímzett pu­lóverek megrendelője is a Szov jetunió volt földi vásárlóknak. Így tudjuk megtartani, illetve bővíteni vevőkörünket. Nem panasz­kodhatunk, van megrendelé­sünk egészen az év végéig. — Jelenleg női mellényeket gyártunk a Szovjetunió részé­re. Három műszakban, csak­nem háromszáz készül el. Augusztus végére legyártjuk mind a 14 ezer darabot — veszi vissza a szót a műve­zető. — Többet is tudnánk ter­melni, ha az összevarrásnál gyorsabb tempói tudnánk diktálni. Azok, akik ebben dolgoznak, többé-kevésbé megfelelnek a követelmé­nyeknek, de kevesen vannak, másrészt többségük idősebb dolgozó. Megvan bennük az igyekezet, de nem tudnak olyan szaporán dolgozni, mint a fiatalabbak. Az igények pe­dig bennünket is szorítanak. Újabb dolgozókkal bővítjük a meglevő munkásgárdát — magyarázza Kósy Zoltán. Az már most látszik, hogv három, illetve hat hónap alatt ezt a szakmát sem lehet meg­tanulni. Legalább három év kell. mire valaki azt mond hatja magáról: érti a kötés alapvető fortélyait. S amit igen gyakran hangsúlyoztak: ehhez a munkához könnyű kéz is kell. Mivel több jelent­A képen látható négyféle szín­ben készült kardigán is külföldön talált vevőre Kalló, a „nehéz község" Július 1-én érkezett, a, község vezetőivel járta a határt Kelemen olyan gyorsan végére járni az csak lehet. Dolgozni, segíteni jött rási pártbizottságon őszintén, nyí ték: Kállón most nagyon nehéz a, szövetkezet vezetőivel együtt gok újra bízzanak a közös gaz be és másnap már a szövetkezet Gyula párttitkár. Szeretett volna ismerkedésnek, amilyen gyorsan a faluba. Mielőtt elindult, a ja ltan beszéltek vele. Figyelme/,» az emberek helyzete. A köz; ♦ sokat kell dolgozniok, hogy a ta daságban. Hiányzott egy millió A kallói Üj Tavasz Terme­lőszövetkezet nem egészen 3 ezer holdon gazdálkodik. A község lakóinak jelentős része, mintegy 370 tag keres itt mun­kát, megélhetést. Ám a tagok bizalma megrendült a veze­tésben, a szövetkezetben a legutolsó zárszámadáson. A gondok, amelyek azelőtt sem kerülték el a gazdaságot, ta­valy tetőztek. A termelőszövet­kezet egymillió forint hiánnyal zárta a múlt évet. A község­ben szakemberekből álló sza­nálási bizottság felfedte a ba­jok gyökerét. Szakmai hibák, a szervezetlen munka, a vezetők összeférhetetlenkedése, felelőt­lensége okozta a bajt. A közgyűlésen azonban nemcsak a bajokról esett szó. Tanácsokkal látták el a szö­vetkezet vezetőit, a tagokat, hogyan hozhatják egyenesbe az egyensúlyát veszített gazdasá­got. A szakmai vezetés erősí­tése, az előrelátó, megfontolt pénzgazdálkodás — eddig minden évben felélték a gaz­dálkodás fejlesztésére szánt tartalékokat, — a munka terv- szerűsége, szervezettsége sze­repelt a bizottság beszámoló­jában. Az észrevételek hasz­nosítása mindenképpen szük­séges volt ahhoz, hogy az állam segítsége, támogatása eredményt hozzon Kálión. Az idei munkát, a gazdál­kodást már új vezetőség szer­vezte, irányította a szövetke­zetben. A tagok a faluból vá­lasztottak elnököt, egy ta­pasztalt, jó gazda, Dora János személyében. A főagronómus Gergely Sándor, a főkönyvelő Reményi Miklós lett. Közülük egyiknek sem az a gondja, hogyan fordíthatná a vezető­ket, a tagokat egymás ellen Erejüket feszítve dolgoznak azon, hogy megszerezzék a ta­gok bizalmát. Azon fáradoz­nak, hogy minden olyan em­ber megtalálja számítását a termelőszövetkezetben, aki lel­kiismeretesen, becsületesen el­végzi munkáját. Fizetni a tagokat A korábbi években munka­egységgel mérték a végzett te­vékenységet. Mivel sem a munkaszervezéssel, sem az el­lenőrzéssel nem álltak vala mi jól, egyre több pénzt fi­zettek ki úgy, hogy nem volt mögötte munka. Nyilvánvaló, hogy ezt a módszert nem le­het a végtelenségig alkal­mazni. Ez előbb vagy utóbb, de mindenképpen megbosszul­ja magát. így történt ez Kálión is. Évről évre gyengébben zár­tak. Tavaly már mindössze 27 forint körül alakult a munka­egység értéke. Nem valószínű, hogy ezért a pénzért mozgósítani tudták volna a tagokat, hogy a ko­rábbinál többet és jobban is dolgozzanak. Annál is kevés­bé, mert rendkívül erős ver­senytárs jelentkezett: az IKARUS, valamint az építő­ipar. Mindkét vállalat dolgoz­tat káliói munkásokkal. Reggel viszi és este hazaszállítja őket. S itt is ott is biztos, jó a kere­set. Ezért az idén éppen úgy mint az ipari üzemekben, havonta fizetést kapnak a termelőszö­vetkezeti tagok és alkalmazot­tak. Azok a férfiak, akik rend­szeresen dolgoznak, átlagosan 1700—2000 forint körül keres­nek. Az asszonyokat, akik el­sősorban a növénytermesztés­ben érdekeltek, szerényebben fizetik. Ám nincs panaszra okuk. Lassan befejeződik a szövetkezetben az „uborka- szezon”. Volt olyan asszony, aki 3—400 forintot is keresett egy nap, a családtagokkal. Annyi bizonyos, hogy jobban jártak az új munkadíjazással mint a munkaegységgel. Szí­vesebben is dolgoznak ezért valamennyien. Megvan a pénz Ezt mutatják a szövetkezet­ben az elmúlt hónapok ered­ményei is. A vártnál gazda­gabb termést takarítottak be borsóból, uborkából. Dicsérik a szövetkezetiek a 700 hold búza termését is. A tervezett 13 helyett majd 18 mázsa lett a holdankénti átlag. Értékesí­tettek mintegy 110 vagon ke­nyérgabonát, 30 vagonnal töb­bet, mint ahogy eredetileg ter­vezték. Reményi Miklós, a főköny­velő számol: gabonából 2 146 000 forint bevételt ter­vezték, s ez több lett 1 millió 700 ezer forinttal. A tavaly hiányzó 1 millió forintot „be­hozta” ez az egyetlen növény. De a 60 hold zöldborsó is többletet eredményezett, 320 ezer forintot. Jó az uborka, s a kapásnövények terméskilátásai Is kedvezők Kállón nem ál­latják magukat az emberek, reálisan számolnak. Tudják, hogy az időjárás nagyon a kezükre játszott. Ám lehe­tett volna mégegyszer ilyen kedvező az idő, ha a vezetők és a tagok nem dol­goznák olyan lelkiismeretesen, olyan nagy igyekezettel, és szorgalommal, mint ahogy most tették, Nem lett volna ilyen az eredmény. Kommunisták az élen Ezt magyarázta Kelemen Gyula, a párttitkár is. Mióta itt van, az köti le ideje nagy részét, hogy kinn a határban, a majorban, a szövetkezeti irodában beszélget, vitatkozik az emberekkel. Véleményüket, tanácsukat kéri, s ha szüksé­ges tanácsot oszt ő maga is. Azt tartja, ha alaposabban is­meri a falut, a termelőszövet­kezetet, az embereknek töb­bet segíthet. Az aratást Is együtt csi­nálta végig a kombájnosokkal. Nehezen indultak, de a vé­gén minden sikerült. Minde­nekelőtt a kommunista Budai László támogatására számított. Nem csalódott benne. A kom- bájnos kiválóan dolgozott, pél­dáját követték társai. A szö­vetkezet vezetői okosan tették, hogy pénzjutalomban részesí­tették őket. , Most már látszik, hogy mindinkább helyre áü a rend, a nyugalom, szervezet­tebbé és egyre eredményeseb­bé válik a közös munka Kal­lón. Kelemen Gyulának is több ideje jut arra, hogy fog­lalkozzék a pártszervezet gondjaival. Nem sok, mindösz- sze 40 tagja van a faluban a pártnak. Nagyrészük a szövet­kezetben dolgozik, s mint a tények bizonyítják, nagy igye­kezettel végzik munkájukat Eddig is sokat segítettek és ezután is azon fáradoznak a szövetkezetek tagjaival együtt, hogy a „nehéz községben" egyre könnyebb, gondtalanabb legyen az élet. Azok élete, akik nap-nap után lelkiismeretesen végzik munkájukot a szövetke­zet tágas határában, és az ál lattenyésztő telepen Vincze Istvánné 7Vem tudom, eszébe jut-e ” Schrenk Ferenc nyug­díjas üvegfúvónak az ifjúsá­ga, amikor áthalad a téren és virgonc, tizenévesek szaladnak el, mellette? Talán be sem hunyja a szemét, csak szigorúan össze­húzza szemöldökét, hunyorog, hosszan a távolba néz és lát­ja maga előtt a tizenkét éves kisfiút a Parádi Üveggyár ka­pujában. .. Hol van már az a kapu? Hol van a mogorva portás a gyárkapuból? És hol van már a gyermekkor, ami olyan rövid ideig tartott, nem is volt gyermekkor igazán? A tizenévesek átszaladnak előtte az úton... Igen. nekik van gyermekkoruk, Schrenk Ferkó pedig, amikor belépett ott. a gyárkapun, fél évszá­zaddal ezelőtt, nem csupán olcsó bérmunkás, hanem egy­szerre felnőtt lett. Az apja szeme megsérült, vem dolgozhatott az üveg­gyárban, fia lépett a nyomá­ba Azt mondta Eerkónak a főnök: — Fiam, ha itt hagysz ben­nünket. fel is út. le is út a családnak, költözhettek a la­kásból. . . Mintha jeges lehelet csap­ta. volna, meg az arcát. Egy pillanat, alatt éveket örege­dett. A vézna kisfiú össze- szoritotta fogát és komolysá­got erőltetett az arcára. A Még meleg a kezében a szerszám szokatlanul nagy felelősség mint egy súlyos batyu nehe­zedett a vállára, amit soha többet le nem vethetett. Az évek során csak annyi válto­zás történt, hol könnyebb volt,, hol nehezebb ez a ba­tyu. .. A fiúk a térről már szebb ballagó tarisznyát kap­nak útravalóul, ha átlépik a kamaszkor küszöbét. Talán erre is gondol Schrenk Fe­renc, amikor farmerban, üvöltő táskarádióval a ke­zükben elébe vágnak az úton. — Az üvegfúvó sokat időz­zön a szabadban — mondja csendesen Schrenk Ferenc. A hegyi ösvényeken, a fák, bokrok között kitisztul a tü­dő, a fáradt sejtek friss erő­vel telnek meg. Időnként az elraktározott emlékkénekről lefújja a csípős hegyi szél az évek. porát, a hajdan volt ese­mények lassan, észrevétlenül a felszínre törnek, szinte ta- pinthatókká válnak mint a kövek, a száraz gallyak. A Parádi Üveggyár. Schrenk Ferenc fúvőkája végén már gyógyszeres üvegek formá­lódnak. Bizony, akkor még mindent fájni kellett. Hol voltak akkor még a gépek?!... Másik kép. A korabeli Sal­gótarján. Csúf, kis község, ócska barakklakások tömegé­vel, borgözös, koszos csehók, füst, korom. Az öblösüveg­gyár. Hirtelen közbeékelödik egy másik kép. A mester egyszer megmutatja a fogáso­kat, utána kell csinálni. Ha az első nem sikerül, nem szól semmit. A másodiknál rán­colja a homlokát. A harma­diknál csattan a pofon... Csattant a pofon. És Schrenk Feri jó szakember lett, ke­mény, mint a gránit, kemény, mint a kor, amelyben élt. Kétszer mégis az utcára került. Először a harmincas évek elején, majd nem sok­kal a háború előtt... Erdély­be sodródót. Ott kapott mun­kát. amikor másodszor kezé­be nyomták a felmondóleve­let. Ezekben az időkben a történelem szekere álmos dö- cörgésből félelmetes szágul­dásba váltott át, ellentmon­dásoktól terhes évek követ­kezek. megpróbáltatások, nél­külözések, fogság, vargabe­tűk. .. Amikor a felszabadult or­szágban újra munkára jelent­kezett, az öblösüveggyárnak már az a munkásember volt az igazgatója, akivel valami­kor együtt dolgozott. Szükség volt a szakértelmé­re. Az Öblösüveggyár akkor kezdett újra exportra termel­ni. Régi ismerősként üdvözöl­te az öreg kemencét, belené­zett sárgásvörös tüzszemébe, kezébe vette a fúvókát, ami­nek a végéről attól kezdve egymás után kerültek le a poharak, korsók és palackok, kelyhek. Különösen a ragasz­tott palackok nőttek a szívé­hez. A két palack összera­gasztva olyan, mint a. sziámi ikrek. . . Azóta sem lett hűtlen a rejtélyes, csodálatos anyag­hoz, a folyékony üveghez. — Feri bácsi, magának még meleg a szerszám a kezében, jöjjön, tanítsa a fiatalokat — mondták neki, amikor nyug­díjba ment. A tizenévesek, akik annyiszor elvágtattak mellette iskolatáskával a hó­nuk alatt, azokban az évek­ben kezdtek felfigyelni az üvegre, a szakmára, aminek szépségéről addig alig hallot­tak. Egy évre vállalta, hogy mesterük lesz. Aztán az egy évből két év lett... Schrenk Ferenc nyugdíja - üvegfúvó arca. kemény és ko­moly. de a szeme megértő ér szelíd, úgv mondja: — Most már a pihenés napjai következnek. . . K. S. 2B« 40 pavilonban 450 kiállító A Városliget, a fővárosi vá­sárváros ismét a lázas készü­lődés zajától hangos. Árut szállító gépkocsik, sürgő-forgó emberek, helyükre kerülő bú­torok, hűtőszekrények, textí­liák, s sokféle más fogyasztási cikk — ezt látja ma a szem­lélő. A hazai ipar már hagyomá­nyosnak számító őszi sereg­szemléjét a budapesti őszi vásárt szeptember 5. és 15. között rendezik meg, jóval nagyobb területen mint a múlt évben. Idén a kiállítók 40 pavilonban, valamint a szabad téren összesen mintegy 50 ezer négyzetméter területet foglalnak el áruikkal, a nem­zetközi vásár területének két­harmadát. A tavaly született elhatározás eredményeként a vásár valóban az ipar, a ke­reskedelem és a fogyasztók találkozója lesz, már azért is, mert csak forgalomban levő, vagy a közeljövőben forga­lomba kerülő termékeket ál­lítanak ki. Mód lesz arra is. hogy a kereskedelem a hely­színen kössön megállapodáso­kat az ipar képviselőivel, azonnali, vagy rövid határidőn belüli szállításokra. Örömmel üdvözlendő új vo­nása lesz az ez évi budapesti őszi vásárnak, hogy a nagy­közönség számára nemcsak kereskedelmi vállalatok, de maguk a gyártók is közvetle­nül felkínálják termékeiket. A többi között a Győri Pamut- szövő- és Műbőrgyár, a Duna Cipőgyár, s a Videoton kínál­ja majd saját árusítópultjai­nál legújabb termékeit. A vásáron 450 vállalat, kis­ipari szövetkezet és kisiparos állít ki. A fővárosi gyárak mellett nagy szerep jut a vi­dék iparának, közöttük a Haj­dúsági Iparmüveknek, a Jász­berényi Hűtőgépgyárnak, a Tiszai Vegyiműveknek, a Bor­sodi Vegyi kombinátnak. A gyárak. vállalatok nagy ré­sze gyakorlati bemutatókat tart a vásár idején. így a kon­zerváruk, a háztartás-vegyipa­ri, s a textilipari cikkek ész­szerű, korszerű felhasználásá­ról. Ott lesz a vásáron a KON- ZUMEX és a HUNGAROCO- OP is, olyan árucikkekkel, amelyek eddig alig, vagy egy­általán nem voltak találha­tók a kereskedelmi forgalom­ban. Ez a részvétel mintegy ösztönzés a hazai gyártó vál­lalatok számára, s1 ugyanakkor a kereskedelmet is tájékoztat­ja a lehetséges választékról. A vásár vidéki látogatói, ahogy a korábbi években, úgy ebben az esztendőben is 33 százalékos vasúti kedvezményt kaphatnak. Szombaton és va­sárnap pedig úgynevezett csa­ládi jeggyel, 30 forintért Í5- kintheti meg a vásár gazdag látnivalóit egy négytagú csa­lád. k, m NÓGRAD — 1969. szeptember 2., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom