Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

A képernyő előtt

fiatomat 5 kaok tatás

Jó kezdet — folytatás nélkül

ígéretesen indult az előzi műsorhét, mert mindjárt kedden este érdekes színházi vállalkozást láthattak a televíziónézők. A miskolci Nemzeti Színház előadásában képernyőre került Méhes György romániai magyar író Harminchárom néi'telen levél című háromfelvonásos vígjá- léka. A történet egy iskola tanári közösségében játszódik, s az egyéni bátorság, helytállás [okát igyekszik lemérni eay adott helyzetben —.nevezetesen abban: megbuktathatja meg meri-e buktatni a tanár — esetleges kellemetlen következm-m'-eket, is vállalva — a tekintélyes közéleti személyiség gyermekét?

Méhes vígjátékának alakjai életszerűek, bár nem túlságosan eredeti színpadi alkatok. Megtaláljuk a darabban a „galamblelkű”, „hősi jellemmé” növő idős tanárt, a pletykaéhes, intrikus vénkisasszonyokat. a tekintéllyel szembehelyezkedő fiatal pedagógusnőt, a komiszkodó. de alapjában csupaszív diáklányt. E patronok azonban aatasosan Kernen uj tetre Melles Lajos színpadi viiagaoan. Az író dramaturgiai arányérzéke arányosan elegyíti a lírai, drámai és szatirikus elemeket, s a darab mondandóinak összegezése egészséges társadalmi szemléletet tükröz. A miskolci együttesből Kopettyi Liát, Koós Olgát, Egervary Klárát, Máthé Évát, Péva Ibolyát, Csapó Jánost kell elismeréssel említenünk karakteres, egyénített játékáért.

Pompás szatíra élvezői lehettünk szerdán a Jebal Üeeks bosszúja című nyugatnémet tévéfilm kapcsán. A szellemes,' fordulatokban bővelkedő történet hőse egy

szerény pozíciójú bankhivatalnok, aki bizarr módot talál felettesei megleckéztetésére, s ennek révén rövidtávú karriert csinál. Igényes portré- filméi kaptunk ugyancsak

szerdán Ungar Imre Kossuthdíjas zongoraművészről, csütörtökön a Tv-Galéria révén a művészet másik ága, a képzőművészet eseményébe pillanthattunk be Berky Viola

lestoművesz kiállításán. A jó hétkezdet után azonban az elmúlt hét középső szaka meglehetősen középszerű műsort nyújtott, s különösebb említésre méltó szombatig alig is akadt. Itt Szerb Antal regényének tévéfilmváltozatáról. a VII. Olivérről érdemes szólni. A szatirikus mese valahol Heltai: Kiskirályok- sorozatával áll erős rokonságban, e témakör kései hajtása. A szatíra lehetőségeit Darvas Iván, Bárdi György, Major Tamás, Garas Dezső és Körmendi János nemcsak teljes mértékben kihasználta, de számos egyéni ötlettel is dúsította.

A vasárnapi műsort sok tévénéző kifogásolta. És úgy vélem: kellő joggal. A műsorban túltengett a sport- közvetítés. egyéb eseményre késő. estig alig jutót hely, s a Turgenyev-színdarabból készült magyar tévéfilm is csak mérsékelten kötötte le a figyelmet.

(barna)

Színházi esték

Tacskó — mennybemenetel nélkül

Fennállása óta immár másodízben tűzte előadásrendjére az Állami Déryné Színház az egykor rendkívül sikeres színpadi szerző, Dario Nicco- demi: Tacskó című vígjátékát.

Az olasz író egyik legáltalánosabban ismert művének születési éve 1916, de nálunk jóvá] később vált közismertté. Híre Mészáros Ági nevéhez kapcsolódik; ő vitte mindeddig legnagyobb sikerre, s a művésznő ragyogó képességeit éppen a Tacskó tette országosan nyilvánvalóvá.

Niccódemi a francia vígjá- tékiskola neveltje, s egyik legigényesebb, legrangosabb művelője az olasz színpadi irodalomban. Erős liraiságű, költői hevületű vígjátékai, derűs színművei mindmáig frissen dacolnak a műló évtizedekkel. Így tartjuk számon a Tacskó (Tökmag) mellett Hajnalban, délben, este című, különösen dúsan költői ihle- tettségű színművét is. ezt a kétszemélyes színpadi bra- vűrmutatványt. Niccódemi

ama polgári írók sorából való, aki a vígjátéki keretben is megleli annak lehetőségét, hogy társadalmi korrajzot mutasson elénk, ha kissé skiccszerűen is, de feltétlenül a becsületes alkotó felelősségével és valóságra törekvésével. Ez jellemzi a Tacskó színpadi világát, a történet alakjainak megválogalásat is. A mű valahol Shaw Pyg- malionjával rokon, holmi má- sod-unokatestvéri viszonyban, a címszerep a Shaw-vígjáték női alakjához hasonlóan színészi „mennybemenetel”, a ragyogóbbnál ragyogóbb helyzetek szinte eleve biztosítékai a sikernek.

Eszerint, ha ez igy van, el sem lehet rontani a szerepet. Gondolhatja a néző, pedig a Déryné Színház mostani felújítása ezúttal mást igazol. A daral? címszerepében Pataki Ági kétségkívül üde jelenség, a figura árnyalt kibontakoztatására azonban még nem futja erejéből. A fiatal színésznő még annyira kezdeti fokán tart a színjátszásnak, hogy a kitűnő játékegyüttes

vivőereje is csak egy-egy pillanatra képes magával röpíteni a lírai és drámai hevületekben.

A legteljesebb alakítást Emilia alakjában Feleki Sári nyújtotta, színes és könnyeden elegáns játéka remekül szolgálta a kívánt színpadi légkört. Mellette, pontosabban: oldalán Antal László Giuliója a legéretebb színészi telesítmény. Tetszett Horváth Ferenc lelkes, dinamikus Mariója, Fenyvessy Balázs erőteljes karikirozása és jól helytállt az előadásban Som- fay Éva és Hídvégi Elek is. A darabot jó tempóérzékkel Pét- rik József rendezte, Neogrády Antal színpadképei nem túlzottan nyerték meg tetszésemet, inkább összehordottnak tűntek, mintsem tudatos tervezés eredményének.

Az előadást indító pantomimkép érthetlen, zavaró, semmiben nem szolgálja a darabot — így érzésem szerint teljesen szükségtelen, s ráadásul a generálsötétben tartott színpadon majdnem láthatatlan. (b. t.)

A természettudományos ismeretek alapjai (I.)

EGYRE GYAKRABBAN

hallhatunk, olvashatunk a rádióban, televízióban és a lapokban a matematikaoktatásról. Sokan ügy fogják fel. hogy a matematikával foglalkozó cikkek sokasága csak az oktatás periférikus területeit érinti. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a hitetlenkedőknek nincs igazuk. Talán egy példával szemléltetően aláhúzhatjuk az egész matematikaproblémát. Három évvel ezelőtt Lugossy Jenő miniszterhelyettes egy értekezleten azt mondta: amikor 35 szakembert arra kértek fel, hogy véleményük szerint határozzák meg, mi az a matematikai törzsanyag, amit ma a középiskolában, a gimnáziumban tanítani kellene, mind a harmincötén más javaslatot adtak. Nem mintha a törzsanyag megfogalmazása okozná a legnagyobb problémát, de ez is jellemző módon tükrözi azt az igényt, ami az egyetemekre és főiskolákra felkészítő gimnáziummal

szemben fennáll.

A biológia tantárgy reformja mellett talán a matematikaoktatás reformja jelentette a leggyökeresebb változást a tanításban. Nem is annyira magában az anyagban mint szemléletben és felépítésben. Ez az igény — természetesen — magával vonta az oktatásmód változását is. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a középiskolai matematikatanítás vizsgálata önmagában nem adhat teljes képet. Az általános iskolában már végbement a reform, a középiskolában a harmadik osztályáig jutott el. Az utóbbiban a probléma most jelentkezett a legélesebben. Azok a tanulók, akik a középiskolában a harmadik osztályig az új matematikatanterv alapján készültek, az általános iskolában még a régi metódus alapján tanultak. Részben ez okozta azt az országosan is feltűnő bukási százalékot. amely ismét felszínre vetette a matematikaoktatás problematikáját.

Számtalan nyilatkozatot hallhattunk a matematikaoktatás reformjáról miniszterek, egyetemi tanárok, középiskolai tanárok és tanulók részéről. A megállapítás egyöntetű:

szükség volt a reformra. A középiskolai oktatás alapfeladatát. törzsanyagát a matematika adja. A feladatmegoldó készség ennél a tantárgynál mérhető a legobjektívebben. A természettudományos tárgyak közül egy sincs ma, amelv nélkülözhetné a matematikai alapokat, a feladatmegoldó készséget. Szükség volt a reformra. de a végrehajtást több tényező akadályozza, illetvp nehezíti

RÁ KELL jönnünk arra hogy több évre van szükség, amíg a tanárok is felkészülnek. s amíg a középiskolákba, de elsősorban a gimnáziumokba is azok a tanulók kerülnek, akik tovább akarnak tanulni. Az időre való hivatkozás nem a probléma elodázását jelenti, hanem olyan objektív követelmény, alap, amit feltétlenül mindenkinek tudnia kell

Országos felmérések mutatták és igazolták, hogy a feladatmegoldó készséggel mindenütt baj van. Ennek eredményeként máris változások születtek, hiszen az első osztályban felemelték a heti óraszámot, sőt egyes tananyagrészeknek a feldolgozási módja Is megváltozott. Azt is kiemelhetjük, hogy egyetlen tárgy sem készült fel úgy a reformra mint a matematika. Ezt mutatja az is, hogy míg a többi tantárgyból már a negyedikig futott ki a reform, a matematikánál csak a következő tanévben jut el a negyedik osztályig.

Valamennyi megye és megyei jogú város néhány iskolájában a nyári tanfolyamokon jól felkészített tanárok tanították kísérletképpen egy-egy osztályban a matematikát. A tapasztalatokról az ország ösz- szes megyéjében továbbképzéseken számoltak be ezek a pedagógusok. Nógrád megyében, Balassagyarmaton és Nagy- bátonyban folytattak kísérleteket. Az új reformtantervről, munkájukról, bemutató tanítás keretében adtak számot a tanárok. Nógrád megyében azonban nehezítette a helyzetet, hogy a kiválasztott Iskolákba igen sok gyenge képességű ta~ ó került.

A jó felkészülést bizonyítja az a tény, hogy már menet közben is változások történtek. A szakemberek kiemelték: differenciált módon kell a matematika oktatását végezni. Nem a közepes szinthez kell mérni. A tantervi feladatmegoldási követelmény az, hogy lehetőség szerint minden tanulót el kell juttatni legalább az elégséges szintjére. A legjobbaknak pedig külön, nehezebb feladatok tömegével kell eljutni oda, hogy megie- ieljenek a felsőfokú oktatás felvételi vizsga követelményeinek. Nem is a vizsgán mint célon van a hangsúly, hanem a feladatmegoldó készség kialakításán. Ezt maguk a tanulók is szóvá tették. Nógrád megyében ebben az évben is mélyrehatóan vizsgálták a feladatmegoldó készség problémáit. Kiderült, hogy egye* iskolák között óriási különbségek vannak. Egyik kisebb falusi gimnáziumunkban a korábbi években nem volt elégtelen. Ugyanakkor egv nagyobb múlttal rendelkező iskolánál előfordult, hogy a tanulók hatvan—hetven százaléka elégtelen dolgozatot Irt. Ebben nyilván szerepe van a nevelői munkának is. Egyben a tanulók oldaláról is jelentkezik egy probléma, amelynek megoldása nélkül nincs előrehaladás. Érettségizett tanulókat meghallgatva az az érzés alakult ki — amit a tanárok is hangsúlyoztak és bebizonyosodott —, hogy az érettségizettek kilencvenöt százaléka saját bevallása szerint nem oldja meg rendszeresen, önállóan a feladatokat. Reggel az iskolában vagy délután másolja le. Addig, amíg az önálló feladatmegoldó készség kialakítását az órák zömén el nem érjük, előrehaladásról nem beszélhetünk.

A SZAKEMBEREK szerint az órák kilencven százalékán feladatmegoldásnak kell szerepelnie. Nem a szabályok Ismerete a fontos, hanem a tényleges faladatmegoldó készség kialakítása. Ehhez azonban feltétlenül szükséges az önálló tanulói munka.

Molnár Zsolt

Fordította SÁRKÖZI GYULA

Riportregény

18.

így is tettünk, átmentünk a Smerega fivérekhez. Nem hiába reménykedtünk a zdolbunovi bajtársakban. Amikor Kuznyecov elárulta, hogy jó lenne szerezni egy gépkocsit, s azon menni tovább az osztaghoz, Szergej Smerega így szólt:

— Az itteni begyűjtőirodának van egy gépkocsija. Gázgenerátoros. Egy zsák tölgytuskó és százkilométeres sebességgel robog. A németek azért nem vitték magukkal a frontra, mert fa az üzemanyaga.

— Hát jó — felelte Kuznyecov elégedetten. — De ki vézeti?

Ekkor felugrott Kolja Sztrutyinszkij:

— Milyen sofőrre van szükség? Első osztályúra, vagy gépkocsiszerelóre? Én másodosztályú vagyok. Adjon nekem bármilyen tragacsot, elvezetem.' Csak volánja és kereke legyen.

— Csodálatos! — kiáltott fel Kuznyecov. — Csakhát hogy néz ez ki? Fogjuk a kocsit és elindulunk. Mit szólnak majd a fiúk? Mit mondanak: hová lett a kocsijuk?

— Helyes — szólt közbe Szergej. — A kocsi vezetője Leontyij Klimenko, egykori hadifogoly. Elég jól ismerjük. Hallgatag, senkivel sem barátkozik, mindenkitől távol tartja magát, de becsületes, jó ember. Már gondoltunk arra is, hogy bevonjuk a földalatti munkába. Próbáljuk meg!

— Ha biztosak vagytok benne, beszéljétek meg vele a dolgot! — mondta Kuznyecov.

— 52 —

Másnap a Smerega fivérek közölték velünk, hogy Klimenko tétovázás nélkül hajlandó elvinni minket, a kocsival este hét órakor a megbeszélt helyen fog várni.

— A menetlevél kész, a jelszót ismeritek, tehát indulhattok — mondta Mihail.

Sevcsukkal pontosan hét órakor érkeztem az egyik, zdolbunovi mellékutcába. Megpillantottunk egy ócska, másfél tonnás kocsit, két oldalán gázgenerátoros tartályokkal. Sovány, jelentéktelen külsejű, harminc év körüli férfi sürgölődött körülötte.

Amikor odaértünk, így szóltam:

— Milyen irányba indul a kocsija?

— Goscsl irányába — felelte az illető és tetőtől talpig végigmért minket. — A többi majd elválik. Tessék beszállni.

Beszálltunk. Két—három perc múlva megérkezett Kolja Sztrutyinszkij.

— Indulhatunk? — kérdezte új ismerősünk, de nyomban elhallgatott, amikor megpillantott maga mellett egy német tisztet. A német nem szólt egy szót sem, kinyitotta a kocsi ajtaját, kényelmesen elhelyezkedett az ülésen, s az ajtót becsapta maga mögött. Klimenko ijedten pislogott ránk.

— Minden rendben van — felelte Sevcsuk. — Indíts.

Ügy látszik, e szavak nem nagyon nyugtatták meg a

sofőrt. Bizalmatlanul nézegetett minket, aztán felsóhajtott, és komótosan bemászott a helyére. A kocsi nagy füst- , gomolyagot eresztve elindult.

Üt közben többször megállítottak minket a német járőrök, de amint megpillantották hátul az oberleutnantot, még csak a papírjainkat sem merték kérni. Már abban reménykedtünk, hogy sikerül minden baj nélkül eljutni a megbeszélt helyre, amikor a gorinyi híd előtt Babina falu közelében a járőr kiszállított minket a kocsiból és közölte: induljunk a helyőrségi törzsparancsnokságra, ahol ellenőrzik a papírjainkat.

— ön, főhadnagy úr, addig várjon itt a kocsiban — fordult Kuznyecovhoz a járőrvezető.

De Kuznyecov már kiszállt a kocsiból.

— Maguknak nem elég bizonyíték, hogy én itt vagyok? — kiáltott rájuk bosszúsan.

— Bocsánat, de mi ezt csak az ön biztonsága érdekében tesszük Ne felejtse el: itt mindenütt partizánok vannak, s ki tudja, nincsenek-e az ön útitársai között is.

Kockázatos dolog amit csinál, főhadnagy úr ...

— 53 —

— Mi közük hozzá, kikkel utazom! — vágott közbe Kuznyecov. — Jártam Párizsban, Varsóban, Harkovban. Kétszer sebesültem, s nem félek semmitől. Maguk itt a hátországban minden verébtől megijednek. A frontra kellene küldeni magukat mind! Ami pedig ezeket az embereket illeti, én magam igazoltattam őket és a maguk szolgálatára nem tartok igényt!

— Még egyszer bocsánatot kérünk, főhadnagy úr, nem akartuk felmérgesíteni, de mindezt csupán közös biztonságunk érdekében tettük. De ha ön ragaszkodik az induláshoz, hát tessék, folytathatják útjukat.

A sorompó felnyílt és mi folytattuk utunkat. Körülbelül egy óra múlva a gépkocsi megállt. Kifizettük a sofőrt, s elindultunk az erdő felé. Kilimenko állt és csak nézett utánunk, még mindig nem értette, kivel volt dolga.

Később, amikor ismét összetalálkoztam vele (akkor már igazi hírszerző lett belőle), nem bírta tovább és megkérdezte:

— A német tiszt is partizán?

— De hisz az nem is német! A mi hírszerzőnk, orosz ember — felelt helyettem Szergej Smerega.

— Tényleg orosz? Hisz’ akkor ott a hídon úgy ráförmedt a német járőrre, hogy magam is megijedtem tőle. Nem létezik ...

— Nálunk minden megeshet — mondtam. — Nincs ezen mit csodálkozni. Ezért vagyunk partizánok.

Klimenko zavarban volt:

— No tessék! És én még pénzt fogadtam el, amiért megkocsikáztattam a partizánokat.

Ezt még sokáig nem tudta magának megbocsátani, s amikor másodszor találkozott össze Kuznyecovval, először is bocsánatot kért tőle.

... Hajnalban értünk az osztaghoz. A törzsnél már tudtak Kolja Prihogyko halálának minden részletéről.

Vidáman, felajzva érkezett a partizántanyára, átadta a fiúknak a levelünket, aztán szó nélkül pihenni tért. Másnap reggel átadták neki az osztagparancsnokság levelét, s mielőtt útnak indult volna Rovnóba, előhúzott a szánból két karabélyt és átnyújtotta Borisz Szuhenkó- nak:

— Nesze, add le a törzsnél. A -policájoktól szedtem el.

— Miféle policájoktól, és hol vannak?

(Folytatjuk)

— 54 —

t