Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

Elkerülhetetlen a profilt isst ítá» a Nagyháionyi Gépüxemben A bányák kiszolgálása, ja. vitu-Kai'bantarto utuiuava, és saját rezsis beruházások megvalósítása volt és még ma is ez az alapfeladata a Nógrádi Szénbányák Nagybá- lorjyi Gépüzemének, Cseregép- rendszert valósítottuk meg, már mintegy 70 géptípusra, Az üzemek beszállítják a ja­vítani valót, helyette azon­nal kapnak Jót. Ezenkívül a bányáknál alkalmazott kazá. nők, aknaszállito gépek, osz­tályozok főjavítása, a nagy- feszültségű távvezeték és a hírközlőhálózat fenntartása is feladatunk/Ez évente 17— 18 millió forint értékű mun­ka. Az építészeti, gépészeti és villamos beruházások megva­lósítása pedig évi 25—30 mil­lió forint termelési értéket jelent. A jelenlegit vagy mást? Más feladatot is kapott ez az üzem. A széntermelés visz- szafejlesztéséből adódó fog­lalkoztatási gondok enyhíté­se érdekében ipari mellékte­vékenységet kell folytatnia. Kétségtelen: sok embert át­vettek a bányáknál felszaba­dulok közül és átképeztek vasipari tevékenységre. Ta­valy például az 55 milliós éves tervet 67 millió forint termelési értékkel zárták. Az idén már 106 milliót tervez­tek, de 110 millió forintra számítanak. Ezek a számok bizonyítják a nagyfokú fejlő­dést. Az első és legfontosabb követelményt, a foglalkozta­tottság biztosítását tehát' tel­jesítették. Az éremnek a má­sik oldala, a gazdaságosság került előtérbe. Érdemes e fejleszteni a már megkezdett irányban, vagy valami mást kell tenniük? A kérdés meg­válaszolása egyre sürgetőbb. Jelenleg mintegy 40 válla­lattal kooperálnak, közöttük hat jelentősebb, nagyobb ösz- szegű megrendelést adott. Az áltáluk gyártott termékek skálája oly széles, hogy elég számontartani. Csak egy pél­dát erre: a most szerveződő forgácsoló üzemrésznél vagy háromezer termékről beszél­nek, de 320-féle alkatrészre már megrendelés is van. Mit hoz ez az üzem? Nem lehet még tudni. Egyik ^régibb termékük a traktorkerék, amit a Vörös Csillag Traktorgyárral kötött kooperációban gyártanak. Az utóbbi Időben már főleg dömperkerekeket készítenek. Az idén hosszan folyó árvita volt a gyártó és felhasználó vállalat között, végül meg. egyeztek. Az egyezség az el­múlt nyolc hónapban más­fél millió forint árbevétel- többletet eredményezett. Egyes műveletek átvételével 12—14 százalékos egységár-növeke­dést tudtak elérni. Évi 19 mil­liós nagyságrendű megrende­lés ez, amit a jövő évre is megkötettek már. A jelenlegi sorozatnagysággal szerény nyereséget érnek el. Azt mond­ják az üzem vezetői: a ke­réküzem rekonstrukciójával, a gyártás szalagosításával to­vább lehetne fejleszteni. A ráfordított összeg számításaik szerint 3—4 év alatt térülne meg. Hogy távlatban érde­mes-e, szükség lesz-e a kere­kekre? Erre ma még senki sem tud választ adni. Bizony­talanra pedig nem érdemes felkészülni. Most már számolnak. A normatechnológia felmérést végez a főbb termékeknél, mit érdemes gyártani és mi gazdaságtalan ? Kevesebbet, de gazdaságosabban A Ganz Villamossági Mű­vek az egyik legnagyobb meg­rendelő. Az idén mintegy 36 millió forintot jelent a nagy- bátonyiaknak ez a kooperá­ció. Az elektromos Diesel­mozdonyokban alkalmazott 12-féle pólustekercsből 6—8 félét Kisterenyén gyártanak. Mód lenne átvenni a többi gyártását is, mert igény van rá, de még itt is sok a kér­dőjel. Épület és gépek kelle­nének. hogy kialakíthassák a szükséges műveletsort. Szala- gosítással lehetne csak töké­letesíteni a termelést úgy, hogy kevesebb szak- és több be­tanított munkással oldhatnák meg a feladatot. Éppen a be­ruházási igény miatt nem tart­ják célszerűnek a termék gyártásának bővítését. Vezénylő szekrényeket is A télre készülnek A Nógrádi Szénbányák ter­melési és munkaügyi osztá­lya felhívással fordult a bá­nya-, illetve aknaüzemekhez, hogy minél ,elöbb készítsék el a szükséges téli intézkedési tervet. Az idén aknaüzemí szinten kell tervet készíteni, amely kiterjed egyrészt a ter­melés, szállítás, másrészt a dolgozók szociális körülmé­nyeinek a minél jobb biztosí­tására, sőt még a szükséges anyagok időben beszerzésére is. A felhívás részletesen ki­terjed arra, hogy melyik üzemnél mire kell különösen nagy gondot fordítani éppen az elmúlt évek tapasztalatai alapján. gyártanak a Ganz Villamos­sági Müvek számára. Ez Igen bonyolult munka és a legjobb szakmunkásgárda 65—70 szá­zalékát leköti, A gyártástech­nológiát korábban az anya­vállalatnál sem alakították ki és itt is hiányzik. Célszerű­nek tartják e -termék gyártá­sának átengedését Is, hacsak a műszerek felszerelésével bővítve nem lehetne gazda­ságosabbá tenni a gyártást. Űj termék a Karaites etázs- kazán. Pályázat alapján ki­alakított saját konstrukció, amit késztermékként értéke­sítenek. Jövőre már kétezer darabot gyártanak belőle. Az őszi vásáron igen sokan ér­deklődtek iránta. - Jó termék lesz. Mi az oka a kapkodásnak? Kisebb sorozatok, illetve egyedi termékek gyártásával is foglalkoznak még, de egy­re sürgetőbben vetődik fel a profiltisztítás szükségessége. A foglalkoztatottság minden áron való biztosítása helyett ■ ész­szerűbb, gazdaságosabb ter­melésszervezésre van szükség. Ennek igen fontos feltétele, hogy megszűrjék a megren­deléseket és adottságaiknak megfelelő munkát vállalja­nak. A sokféle munka óhatatla­nul kapkodáshoz vezet. Nincs idő, s mód a gyártástechno­lógia kellő kidolgozására, a programozásra. Ott van pél­dául a bányavállalatok által rendelt 17 darab hidraulikus csilletovábbító berendezés, ami saját konstrukció. Már tavaly ilyenkor tudták, hogy ezt gyártják. Ebben a negyed­évben szállítani is kellett vol­na. Néhány alkatrészt — ami kereskedelmi áru — még nem kaptak meg. Nem egyszer okoz gondot, hogy a határ­időket nem tudják betartani az anyag késedelmes érkezé­se miatt. Az üzem gyárt, de az anyagmegrendelést a vál­lalat központja Intézi. Sok bonyodalmat okoz számunk­ra az anyagellátás, ami keve­sebb termék gyártása esetén ugyancsak javítható lenne. Az üzem építészeti részle­gével most bővebben nem kí­vánunk foglalkozni. Egyönte­tű a vélemény, hogy érde­mes, szükséges fejleszteni, s ez kapcsolódik a megyei párt- bizottság által javasolt fej­lesztési programhoz is. A leg­fontosabb feladat most a gé­pészeti profilok tisztítása, szű­rése, mert reális gazdasági elemzés utón lehet csak ki­alakítani a távlati fejlesztési elképzeléseket, terveket. Ma már a gazdaságosság az első és legfontosabb követelmény mindenütt, de különösen az a fejlesztés előtt álló üzemek­nél. B. J. Vasútépítő katonák lzbéki Sándor, Gazsi János és Farkas Vilmos a Karancs utcai aluljáró betonozásához rak­ja az anyagot Ki ne ismerné őket Salgó­tarjánban? Legtöbbször mun­ka közben látjuk valameny- nyit, Meztelen felső testtel, kibamult bőrrel. Gépen és munkaeszközök társaságában. Ritkábban, az úgynevezett kimenő ruhában, a város fő­utcáján sétálva. lányokkal társalogva. Az állandóan fej­lődő, gyarapodó megyeszék­helyhez, Salgótarjánhoz tar­toznak már ők, a vasútépítő katonák. Szeretettel szólnak róluk felsőbb fórumokon, hi­vatali beszélgetések során, nem egy helyen a családi otthonokban is. Pedig vala­mennyien messziről jöttek. Debrecen, Szolnok környéki­ek ők és mégis Nógrád me­gyének, Salgótarjánnak segí­tenek, hogy mielőbb elké­szüljön a korszerű vasút, a minden igényt kielégítő fő­téri vasúti állomás. Róluk, a vasútépítő kato­nákról szólunk most, a fegyveres erők napja ünnepi előkészítő programja során. És akivel beszélgetünk, aki útikalauzunk nem más mint Horváth János százados... Még alig pirkad. A lakta­nya udvara is csendes. Hor­váth János százados az éb­resztőt várja. Közben beszél­getünk. — A teljes katonai kikép­zés mellett folytatjuk ezt a nagyszerű építőmunkát. A fiúk eddig is becsülettel helyt álltak. így lesz a jövőben is. Közben elhangzik az éb­resztő, megélénkül a lakta­nya udvara. A katonák a reggelitornát végzik. Meg­történik a szemle is. A fel­szerelés, ruházat mindenki­nél rendben. A reggeli elfo­gyasztása után pedig irány a műszaki szakkiképzés, más szóval az épitőmunka. A pályatesten sétálunk Horváth János századossal. Mindkettőnk számára isme­rős a „terep”. — Katonáink délután négy óráig dolgoznak kint, külön­böző feladatokkal megbízva. Két alegységünk a hídépítő főnökségnél tevékenykedik, kettő pedig a külső pálya­udvaron végzi munkáját — tájékoztat a százados. Végighaladunk a pályates­ten. Az első legnagyobb mun­ka a közúti aluljáró építése, a másik a Karancs utcai so­rompónál a gyalogos aluljáró, illetve a jövő pályaudvará­hoz vezető felüljáró munkála­tain történik. Kiemelkedik még a főtéri megállónál levő támfal építése. Betonozás fo­lyik szinte mindenütt. De találkozunk^ a már előre el­készített vasbetonalj-szere- lőkkel is, hiszen ezeken nyug­szik majd az új vasúti pálya. — Itt a külső pályaudva­ron Lévai Tibor tizedes és „brigádja” tevékenykedik szorgalmasan, ök a felépít­ményen dolgoznak. Kiváló emberek. Egyébként hadd jegyezzem meg — mondja Horváth János százados —, hogy az idei szocialista mun­kaversenyben egységünknél ketten a magyar néphadse­reg Kiváló katonája, három pedig az Egység élenjáró ka­tonája című kitüntetést is el­nyerték. Közöttük van Rimá­éi Imre tizedes, aki kétszeres kiváló és Zsiga János hon­véd. aki az egység egyik leg­jobbja. akár fegyelemben, akár munkában. Közben folytatjuk a sétát. Horváth János százados fel­hívja a figyelmem az aluljá­rónál dolgozó Szabó Zoltán őrvezetőre és brigádjára. Nagyszerűen dolgoznak. Jó­val a határidő előtt állnak a teljesítményben. Vonat halad el mellettünk. Az ablakokból fiatal lányok — talán diákok —, idősebb nénikék és bácsi.kák integet­nek a honvédeknek. — így van ez minden vo­natnál — szól hozzám kísé­rőm. — Ennek mi is örülünk. A megbecsülést látjuk benne. Azt, hogy a megye, a város lakosai látják: fiaink keze nyomán mindennap előbbre halad a megyeszékhely űj állomásának, a több milliós beruházásnak megvalósítása. Hiszen ez az emberekért, a kulturáltabb utazásért törté­nik. Aztán azért is örülünk, mert az utasok — fiatalok és idősek egyaránt, a mi kato­náinkat, barátokat, vagy ép­pen gyermekeiket látják. Ezt; a munkát méterekben, köb­méterekben, beépített cemen­tek tonnáiban lehet mérni. A fiúk pedig érzik a felelőssé­get, amiért minden elismerést megérdemelnek Salgótarján és a megye társadalmától... Mennyire Igazak ezek a szavak! Valóban, csak az el­ismerés hangján., lehet szólni ezeknek a katonáknak. a vasútépítő katonáknak mun­kájáról, Este ismét ellátogattam a laktanyába. Túl vannak már a parancskihirdetésen, az ala­ki foglalkozásokon. Egyikük a futballmérkőzés tévé-közve­títését várja, mások a ma­guk berendezte KISZ-klubban szórakoznak, néhányan a ka- ucsuklabdát verik. Aztán, későre érvén, egv jól végzett nap tudatában pihennek ők. a városhoz nőtt. s ide tarto­zó vasútépítő katonák. ., Somogyvári László «iwwwwyuvvwwwv' C zeptemberi, verőfényes ^ nap Balassagyarmaton. Sehol egy felhő, az árnyékok furcsán kacsáznak a platánok alatt. Nekitámaszkodom az egyik fának. A gimnázium­ból fürge diákhad szalad elő, önfeledt nevetésük betölti a platánsort. még a belógó ágak sem tudják megakadályozni, hogy ez a kora őszi vidámság szétszaladjon az utcán, átra­gadjon a föútra, s valami de­rűs hangulatba öltöztesse a várost. Megyek tovább a fák alatt, s arra gondolok, két em­beröltővel ezelőtt talán erre sétált Mikszáth, s később Sza­bó Lőrinc lépteit fedték be a lehulló levelek. Megyek a platánsor alatt, nézem az is­kola hetvenéves falait. Hetvenéves a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimnázi­um és Szakközépiskola. Egy­idős a századdal. A komoran komoly lépcsőket és folyosó­kat vitrinek népesítik be, így adnak hírt kézzelfoghatóan az iskolában folyó életről. A Ba­lassi megyénk legrégibb és egyik legjobban működő kö­zépiskolája. A húszas évek elejétől őrzi nevében a nagy magyar költő emlékét. Igazi középiskolává azonban csak a felszabadulás után növeke­dett, Fölösleges lenne meg­számolni — tulajdonképpen, Egyidős a századdal hogy is lehefne —, hány ta­nuló lába koptatta lépcsőit. Sokkal jobban tudják ezt azok, akik érezték, tudták: mit jelentett ide járni, itt ta­nulni, itt felnőtté válni mint aki csak külső szemlélőként próbálja kicsit ünnepélyesen regisztrálni a valóságot. Magyarországon jó pár isko­la van, amely idősebb a ba­lassagyarmatinál. De Nógrád- ban a Balassi volt az első, amely a középfokú- oktatást meghirdette, s amelyet az­óta számos iskola követett. Nemcsak egy ember, hanem egy iskola életében is tiszte­letet ébreszt a hetven év. Míg a növendék egyszercsak elfá­rad, addig az alma mater tö­retlen hittel nevelheti új is­meretekre az új diákokat. A folyton-folyvást megújuló pe­dagógiai szemlélet mindig új színt vihet életébe. Az öreg falak között most új élet szü­letik: a tanulói tevékenysé­gen alapuló iskola. Az új tan­évben az eddigieknél nagyobb teret szentelnek a tanulói ön- kormányzatnak. Az új házi­rend megszerkesztését, ezt a felelősségteljes munkát a KISZ-szervezetre, mint egyenlő jogú partnerre bízta az iskolavezetés. Így kezdték el a hetvenedik évet a Balas­si Bálint Gimnázium és Szak- középiskolában. — Tudomásul kell vennünk — mondta Versényi György, az iskola igazgatója —, hogy senki nem nevelhető saját szándékai ellenére. A tanári- nevelői impulzus csak akkor válik hatékony nevelői erővé, ha a tanulóban a külső hatás belül érő szándékká alakul a tanulóban. Ennek pedig az a feltétele, hogy a tanulók az iskolában folyó munkát saját ügyüknek érezzék, amelynek nem passzív tárgyai, résztve­vői, hanem aktiv alakító, ter­vező, szervező és végrehajtó alanyai. Ügy is mondhatnám: a tanulók legyenek gazdái sa­ját életüknek, az iskolának, a mozgalomnak, a kulturálódás- nak és a szórakozásnak egy­aránt. Magyarán mondva ez annyit jelent, hogy a tanulók­nak fejlettségi szintjüknek megfelelő önkormányzatot kell adni. Ennek eredménye­képpen a saját ügyüket ön­maguk intéző tanulói kollek­tívák tagjait már nemcsak a pedagógusok közvetlen ráha­tása formálja. A ráhatást a. kollektíva egyrészt közvetet­tebbé teszi — ez azért tetszik a tanulónak, mert nem egy felnőtt kényszeríti rá az aka­ratát — másrészt felfokozza — hiszen nem egy személy, hanem egy hozzá hasonlókból álló kollektíva lép fel köve­telményeivel. Ha valaki a hetven évvel ezelőtti iskolába lépők közül meghallaná ezeket a gondola­tokat, biztosan elcsodálkozna. Azóta sokat változott a világ, s vele együtt a pedagógia is. A mai iskolaszemlélet egy új világ, a szocialista embertípus követelményének megfelelő­en neveli a fiatalságot. Ennek egyik építőköve a Balassi Bá­lint Gimnázium és Szakközép- iskola is. Szeptember van, sehol egy felhő, az árnyékok furcsán vilióznak a platánok alatt. Lá­bam elé hullik egy-egy levél. A kora őszi napsütésben kört ír le, s befedi távolodó lép­teimet. Molnár Zsolt Radócz István tizedes és Eles Sándor honvéd a bctonalj- elemeket fúrja a sínlefogó szögek részére (Koppány György felvételei) NÓGRÁD - 1969. szeptember 25., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom