Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
Beszélgetés a páncélvonat parancsnokával I ! Nagyszerű tett... Ismét megyénkben van a páncélvonat. Kővári János őrnagy. a vonat parancsnoka a szerelvényt irányítva fél év alatt Borsod és Heves megye szinte valamennyi állomással rend '!ke/.ö községében, városában megfordult, de járt már a Balaton mindkét oldalán is. A parancsnokot a vonat további állomáshelyeiről kérdeztük. — Jelenleg Nógrad nvugati felét látogatjuk végig. A vonat belsejében berendezett kiállítási anyagot — a fegyvereket. a Tanácsköztársaság harcait és honvédségünk felszereltségét dokumentáló kiállítást itt mutatjuk be a lakosságnak. Azután egy hónapig Budapesten, a Nyugati pályaudvaron állapodunk meg. Télen Pest és Bács-Kis- kun megye helységei következnek — két évig egyfolytában nincs megállás. — Hol fogadták a vonatot a legnagyobb lelkesedéssel? — Nem kell messzire mennem a felelettel. A fogadtatás mindenütt, még a legkisebb községekben is őszinte és lelkes volt, mégis azt kell mondanom, hogy amit Ma- gvarnándorban tapasztaltam, annak nem volt párja. A ma- gyarnándori fiatalok — virágcsokrokkal megrakodva — még Balassagyarmatra is bekísérték a páncél vonatot. — Nem- fárasztó az állandó készenlét, az állandó ünneplés? — Bizony fárasztó. Ügyelni arra, hogy a naponta ismétlődő fogadások rendben menjenek, a nyolc és fél órán át nyitvatartó kiállítás felügyeletéről gondoskodni, meg aztán — mindezek mellett — a soron következő állomásra eljutni: nem kis munka. A mellém beosztott. korabeli vöröskatona-ruhába öltözött katonákon is látom ennek a súlyát, de azt is észrevenni: örömmel végzik a szolgálatot A felénk áradó szeretet erői ad a munkához. — Milyen szerepe volt a vonatnak a Tanácsköztársaság ’ harcaiban? — Mai szemmel nézve a páncélvonat jelentéktelen haderőt képvisel A századforduló után azonban, mikor az angolok és a franciak kezdeti próbálkozásaikon kívül tankot még nem alkalmaztak az ütközetekben, a páncélos haderőt egyedül a vonatok jelenthették. Az első világháborúban az Osztrák—Magyar Monarchiának nyolc páncélvonala volt, a Tanácsköztársaság megalakulása után — számolva az országot fenyegető támadás lehetőségével — ezeket kijavították, sőt a románok támadására. április 16-ára két újabbat is készítettek sebtiben. Ezek egyikének mása a mi vonatunk is, mely a XII. számot viseli. Annyiban különbözik a sza1- bályszerü páncélvonatoklól. hogy mivel sietve készítették — nincs rajta forgótorony és a páncélzatot a normál tehervagonokra szerelték rá. A vonat májusban Miskolcnál vívta első ütközetét.. — Hogyan harcolt a páncélvonat? — Az esetleges sínrongálásokra felkészülve, maga előtt tolt két laposkocsit, melyeknek szerepe a tartaléksínek szállításán kívül a kisiklásveszély jelzése volt. Miskolc határában az ellenség nem a sín felszedésével, hanem el- lenmozdonyok indításával próbálkozott, ezeket a velünk rokonszenvező vasutasok ártalmatlanokká tették. Közbevetve említem meg, hogy 1919-ben a vasutasok országszerte nagy áldozatokat vállaltak a Tanácsköztársaság ügyének győzelméért. A vonat áttört az ellenség vonaLevél a Mikulás legyében Nem véletlen, hogy az idegenforgalmi szakemberek oly nagy jelentőséget tulajdonítanak az ún. „szájpropagandának”, mert bizony nincs is annál jobb dolog, amikor volt vendégeink maguk viszik el a vendéglátók jó hírét! Részben a szájpropagandának tudható be az a levél is, melyet nemrégiben kapott a megyei idegenforgalmi hivatal. A Mechanikai Müvek közölte a levélben, hogy 36 turistája a nagymezői turistaszálláson szeretné megrendezni az évzáró Mikulás-estet. Igényeiket a következőképpen foglalták össze: a helyiségek jól fűthetőek legyenek, a társalgóban éjfélig szórakozhassanak és azt az alkalomhoz illően fel is díszíthessék. Az előrelátható turisták kéréseit nem nehéz teljesíteni, remélhetőleg semmi akadálya sem lesz tehát, hogy a Mikulás-estet Nagymezőn üljék meg. Ián és befutott a miskolci Tiszai, pályaudvarra. Tüzéreiével — egy nyolc centis ágyúval (a kalibert akkor még centiméterben számolták) és a vonat két oldalán elhelyezett két—két géppuskával és kézifegyverekkel — jelentős anyagi veszteséget okozott az ellenségnek. A páncélvonat főereje azonban abban a pánikkeltő erkölcsi rombolóhatásban rejlett. amelyet az arcvonal mögött 20—30 kilométerre. az ellenfél hátában harcolva azok katonáira kifejtett. 1 A harcmodor felidézése után ötven évet fiatalodunk: A páncélvonat-múzeum emlékkönyvét vesszük a kezünkbe. Majd négyszáz oldalas ez a könyv, s az útra bocsátáson jelen volt dr. Csa- nády György közlekedés- és postaügyi miniszter és Csillag Ferenc, a Hadtörténeti Múzeum parancsnokának aláírásán kívül sok ezer bejegyzést tartalmaz. „Ötven év távlatából jóleső érzés újra látni a páncélvonatot” — írta egy bizonyára már nem fiatal ember. Egy másik lapon Iromba, reszkető betűkkel csak ennyi áll: „Oláh László, a páncélvonat kísérő;’ 1919-ben.” „Eine grossartige Tat...” — jegyezték be az NDK televíziójának munkatársai — egy nagyszerű tett; mármint a páncélvonatutód létrehozása, — A külföldiek: szovjetek, csehszlovákok, németek, lengyelek és Európa szinte valamennyi országának képviselői azt hangsúlyozták — mondja Kővári elvtárs —, hogy életrevaló ötlet volt a múzeum ilyen formában való létrehozása: múzeum a múzeumban. Nagyszerűen teljesíti célját, hirdeti a Tanácsköztársaság dicsőséges harcainak 1 emlékét. Baranyai László Ismeretterjesztő napok Pásztón október 4-tól 13- ig rendezik meg az első járási ismeretterjesztő napokat. A gazdag eseménysorozat keretében sor kerül szakköri és képzőművészeti kiállításra, irodalmi, zenei, tudományos ismertetőkre. nevelésügyi és mezőgazdasági témájú előadásokra. A járási ismeretterjesztő napokat 4-én az ünnepélyes megnyitó után dr. Móna Gyulának, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének A gazdasági mechanizmus társadalmi, politikai hatása című előadása vezeti be. Ugyanezen a napon nyílik meg a járási művelődési központ bélyeggyűjtő körének kiállítása is. Megjelent A népszerű Fáklya c. képeslap legutóbbi száma a Le- nin-centenáriumra való készülődés és Magyarország felszabadulása 25. évfordulójának jegyében készült. Mellékletei : korhű fotókkal illusztrált. 24 oldalas mélynyomású Lenin-életrajz és Mi- hajlovszkij: Lenin portréjának színes reprodukciója. A lapban olvashatjuk a ,„Batto- nyával és Makóval kezdődött” című cikket, amely a magyar földre lépett szovjet hadsereg harcainak kezdetéről szól. A cikk Fomin hadtörténész cikksorozatának első része.. . „A Földközi-tenger nem amerikai tó” címmel, képekkel illusztrált kétoldalas írás arra a kérdésre ad választ, miért tartózkodnak a Földközi-tengeren szovjet hadihajók, s miért akarja az Egyesült Államok kisajátítani a maga számára ezt a tengert. Ősszel tartják a Szovjetunióban a kolhozparasztok III. kongresszusát, s ebből az alkalomból a lap „A mai kolhoz” címmel beszámol a mozgalom fejlődéséről, ismerteti az új minta alapszabályzatot. Két cikk is foglalkozik a Csuvasföld és Heves megye testvérkapcsolatával: a HeveA Favorit Cipész ütsz nagyoroszi telepén készülnek a népszerű házipapucsok $ NOGRÁD — 1969. szeptember 25., csütörtök j A balassagyarmati határátkelő helyen most, ősszel ugyan némileg csökkeni a forgalom, de így is több ezren lépik át a határt Bérén kívüli forintok napsütésben Fotó: Koppány György a Fáklya * siek Csuvasföldön és Csuva- sok Hevesben. Koós János, a népszerű táncdalénekes folytatja képes útinaplóját szovjetunióbeli turnéjáról. Színes képriport mutatja be Tipe- gős, Kopogós, Betyártánc címmel a moldvai Zsok-tánc- együttes új műsorát. A technika—tudomány rovatban a „Mai kérdések, mai vélemények” című összeállításban arra a kérdésre kapunk választ: miért keletkezett élet a Földön ? Tavaly 5 milliárd 401 millió 300 ezer forintot fordítottak országszerte a vállalatok, állami gazdaságok és ktsz-ek béren kívüli juttatásra. A juttatások jelentős részét, közel 2 milliárd forintot a részesedési alapból fedezték. Nőtt az egy főre számított juttatások összege: 1967-ben egy év alatt 1352 forint, tavaly pedig 1406 forint volt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Bács, Heves, Somogy, Szolnok, Tolna és Vas megyében 122 ipari vállalatnál és ktsz-nél kivizsgálta: a reform első esztendejében hogyan alakultak a béren kívüli juttatások. A vizsgálat tapasztalatai általános érvényűek, mert mintegy 100 ezer dolgozó véleményét és jelenlegi helyzetét tükrözi. A béren kívüli juttatások között nagyságrendjét és gyakoriságát tekintve a „listavezető”: az üzemi étkeztetési hozzájárulás, mely az összes juttatások 52 százaléka. Az a dolgozó, aki ezt igénybe veszi, évente átlagosan 1168 forint többletjuttatást élvez. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint a dolgozók többsége elégedett az üzemi ebédek minőségével, viszont sokan bírálják a munkahelyi éttermek kulturálatlansá- gát. A második helyen az úgynevezett szociális, kulturális, jóléti és sportkiadások szerepelnek. Érdekes megállapítás: az e rovatra elszámolt kiadások 20—25 féle jogcímet takarnak. Többek között a társadalmi és tömegszervezeteknek, a sport- létesítményeknek és nyugdíjasoknak adott pénzbeni dotációt, a közös vállalati ünnepségek és kirándulások költségeit, a vállalati csónakházak, horgásztanyák és vadásztársaságok kiadásait. A vizsgálat szerint, bár ezek az összegek szociáliskulturális címen kerülnek felhasználásra, a sporttámogatást kivéve általában nem kapcsolódnak a támogatásra érdemes művelődéspolitikai elképzelésekhez és többnyire a vállalati dolgozók egy-egy szőkébb csoportjának jelentenek — szinte ingyenes — szórakozást. A megkérdezett dolgozók többsége — a népi ellenőrök szerint — e juttatások fejlesztését nem tartja kívánatosnak, a helyzet mégis úgy alakul, hogy előreláthatóan ezek az összegek az idén már megkétszereződnek. Fontos lenne, szorgalmazzák is a dolgozók a vállalati üdültetés fejlesztését. S bár a reform első évében, 1967-hez viszonyítva, 33 százalékkal nőtt a vállalatok üdüléssel kapcsolatos kiadása, még most is csak a dolgozók 3—5 százaléka jut kedvezményes nyaralási lehetőséghez. A legnagyobb gond a vállalati gyermekintézmények fenntartásával kapcsolatos. Ez az egyetlen „rubrika” ahol csökkentek kiadások. És ez a folyamat az idén tovább tart. Hat megyében 122 vállalat és kisipari szövetkezet közül mindössze 16 tart fenn vagy támogat gyermekintézményt. A vizsgálati tapasztalatok szerint a vállalatok a gyermekintézményeket a jövőben sem kívánják fejleszteni, annak ellenére, hogy a gyermekek elhelyezésének gondja szorosan kapcsolódik a munkaerőhelyzethez. Űj juttatás a dolgozók lakásépítéséhez adott vállalási hozzájárulás és hitel. Másfél év tapasztalatai meglehetősen szerény eredményekről tanúskodnak: 122 vállalat 100 ezer dolgozója közül 52-en kapták ezt a támogatást. Hasonló a helyzet országosan is. Az összes juttatások 0,5 százalékát fordították e célra a vállalatok és a szövetkezetek. Pedig ezt a juttatási formát a dolgozók igénylik és hasznosnak ítélik. A megkérdezettek 43 százaléka, a megkérdezett vezetők 52 százaléka nyilatkozott úgy a népi ellenőröknek, hogy fontosnak tartja az e célra fordított anyagi eszközök növelését. A vállalatok ez évi tervei azt tükrözik, hogy igyekeznek helyt adni ennek az igénynek. A lakásépítési hozzájárulás és hitel együttes összege a vizsgált vállalatoknál a tavalyihoz képest több mint tízszeresére emelkedik és az összes juttatásokból történő részesedés 0,5 százalékról 8 százalékra emelkedik. Végezetül a népi ellenőrök megállapítják, hogy bár a reform bevezetése előtt voltak olyan vélemények, amelyek szerint a gazdaságirányítási rendszer új keretei között a vállalatok csökkentik a béren kívüli juttatásokat, ez nem következett be. A vállalatok és szövetkezetek továbbra is jelentős összegeket fordítanak béren kívüli juttatásokra. Ennek ellenére, a vállalati béren kívüli juttatások hatékonyságának növelése érdekében néhány kérdésben központi állásfoglalásra, döntésre van sürgető szükség. D. K. ‘"‘"""""■'‘'■""■'""*"SSSSS''SS'"SS'SSSSSSSSS*-SSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSfS/-frSSSSSSSSSSSSS/YSSSffSSSSSSSfSSSSSS*rJ Fiatal papa karján viszi hazafelé fiacskáját az óvodából. A három év körüli srác imigyen tartja szóval a papát: — Most hazamegyünk, felvesszük a kabátot, aztán elmegyünk Roberthez. Jó, apu? — Persze, persze — helyesel szórakozottan az atya. Aztán észbekap és megkérdezi: — Miféle Roberthez? A gyerek a világ legtermészetesebb hangján rávágja: — Hát. a Kennedyhez. A Dobért Kennedyhez. A papát most már érdekli a dolog. Karon ülő politikus — Honnan ismered te Kennedy t? — Az óvó nénik beszélgettek róla egymás közt — felel a gyerek, aztán meglódul a fantáziája. — Arról is szó volt, hogy eljön ma este az oviba és beszélgetünk mindenféléről. Meg a politikáról. — Nocsak! — az atya sakkmatt lett, éppencsak e rövid megjegyzés tellett ki tőle. Bezzeg fia. a kis bölcs, tovább beszél: — Azért mondtam, hogy menjünk el Roberthez. — Aztán még nagylelkűen hozzáteszi: — Biztos szívesen politizálna veled is! Az atya szemmel láthatóan hízik a büszkeségtől, körülnéz, hogy hallotta-e valaki az ő okos fiacskáját. Hároméves a gyerek és máris milyen otthonosan cseveg a világ dolgairól! Lámcsak, miből lesz a cserebogár! Karon ülő srác es kész politikus! Hiába, ’ nem lehet ezt elég korán kezdeni. .. — szendi —
