Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-25 / 222. szám

A háztáji bizottságok A termelőszövetkezetek alapszabályában je­lentőségének megfelelő súllyal szerepel a ház­táji gazdaságok szabályozása és a háztáji bi- zottságok működése. A szécsénvi járásban a tanács mezőgazdasági állandó bizottsága en­nek az alapján jndult el megvizsgálni, hogy a .bírásban hogyan működnek a háztáji bizottsá­guk. Okos és hasznos kezdeményezés volt. Nap­jainkban, amikor a háztáji gazdaságokban csökkenőben van az állatállomány — jó fi­gyelmeztetni a termelőszövetkezetek vezetőit a háztáji bizottságokat törvényes kötelessége­ikre. H A háztáji bizottságokat a tagság vá­*• lasztja meg. Rájuk bízza, hogy a tsz- ben érvényesítsék a háztáji gazdaságra vonat­kozó jogszabályokat. Mint az állandó bizott­ság tagjai megállapították: a szécsényi járás­ban egy termelőszövetkezet kivételével min­denütt van háztáji bizottság. Ezek közül né­hány munkaterv szerint végzi a feladatát. Üléseket tartanak. Az idén tárgyaltak a ház­táji legelő tisztításáról, az illetményföldekről, felmérték a műtrágya, vetőmag és növényvé­dő szerek szükségletét a háztáji gazdaságok számára. Foglalkoztak a háztáji állatok érté­kesítésével a tsz-ek közbeiktatásával és a be­takarítással. Mint látható, a hiztáji bizottságok a legfon­tosabb, legidőszerűbb feladatokat tűzték napi­rendre. Szépséghibája viszont a dolognak, hogy a háztáji bizottságoknak csupán kisebb része végezte ilyen körültekintően a munká­ját. Mert többségüknek nincs munkaterve, te­vékenysége is leszűkül a háztáji földek ki­osztására és a jobbik esetben a betakarítás­kor a terménybeszállítás megszervezésére. 2 Amikor a tagság a háztáji bizottságo- ■ kát megválasztotta, nemcsak a háztáji földek rendezésével járó feladatokkal bízta meg, hanem ahogyan az állandó bizottság is szeretné, a háztáji állatállomány növelésével, minőségi javításával és teljes ellátásával. Köz­tudott, hogy ahol a tsz biztosítja az állatok számára a legelőt, különböző takarmányokat, ott nem csökken a háztáji állatállomány. És a bizottság akkor dolgozik jól. ha ez így van. Példának állíthatjuk a ludányhalászi egyesült tsz-t. A vezetőség gondoskodik a szálas és a szemes takarmányról. Nem is csökkent a ház­táji állatok száma és jól jár a tsz, de jól jár­nak a tagok és a népgazdaság is. Ez a köve­tendő példa. Itt a háztáji bizottság igen kö­rültekintően gondoskodik a tagokról és sok­oldalúan végzi a munkáját. Mondhatnák, hogy az említett tsz kedvező adottságokkal rendelkezik. Az idén azonban csaknem minden tsz-beh megtalálhatók a jó lehetőségek. Az állandó bizottság a következő­képpen állapítja ezt meg: „...járás terüle­tén levő háztáji állatállomány takarmánnyal való ellátása ebben az évben biztosított, sőt még a létszámemelésre is van lehetőség . . .” Ez az igazság, de ezzel a lehetőséggel jól kell élni. A háztáji bizottságok kötelessége gon­doskodni arról, hogy a tagok meg is kapják járandóságukat. O Ha a karancssági Egyesült Erő Tsz-ben a háztáji bizottság és a vezetőség tel­jes egyetértésével a hízott sertés leadásakor az abrakj uttatáson felül bizonyos számú tíz­órás munkanapot is jóváír sertésenként a ta­goknak, akkor más tsz-ben is biztosítani tud­ják ezeket a kedvezményeket. Említettük, hogy a háztáji bizottságok munkájának szépséghibái vannak. Ennek el­lenére a múlt évben a járásban a háztáji gazdaságokból a tsz-eken át 468 hízómarhát és 1370 hízott sertést értékesítettek. A terme­lőszövetkezetek ezek úján az állatok után másfél millió forint többletbevételhez jutot­tak ártámogatás címén. Érdemes tehát a háztáji gazdaságokat fej­leszteni. Ennek legfőbb szorgalmazói legye­nek a háztáji bizottságok, egyetértésben a termelőszövetkezetek vezetőivel Bobál Gyula Háztájiban Hugyag határában találkoztunk Vetter Istvánékkal, kik’ a háztájiból 500 négyszögölről szedték a burgonyát és jó ter­mésük volt, mert sokszor vasárnap sem pihentek Új hasak, kőműves nélkül A Középületépítő Vállalat megkezdte az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium 2400 személyes Venyige utcai munkásszálló központjának építését. Ez az első épület, amelynek falait a nemrégiben vásárolt francia Utinor-típu- sú alagútzsalus berendezéssel betonozzák, így kőműves nél­kül építik a falakat, s ké­sőbb sem kell kőműves az épülethez. A francia zsalu­zattal ugyanis olyan sima fe­lületű falak, födémek épülnek, hogy a betonfelület va­kolás nélkül festhető, tapétáz­ható. A főfalak közötti válaszfa­lakat sem kőműves építi, mert a vállalat berendezkedett — saját konstrukciójú gépsorá­val — az előregyártott sima gipszkarton-válaszfalak ter­melésére, ezeket pedig csak néhány csavarral kell a pa­dozat és a mennyezet közé rögzíteni. A jövő évben már 50—60 ezer négyzetméter elő­regyártott válaszfalat készí­tenek. Néhány hét múlva kezdik az Osztyapenko-emlékműnél egy touring hotel és az Ál­lami Biztosító Hamzsabégi úti új irodájának betonozását Tervbe vették a kőműves nél­kül építhető házak újabb vál­tozatának kialakítását is. Eh­hez Dániából szereznek be egy különleges betonozó acélzsalu­zatot, amellyel milliméteres pontossággal épülhet a házak betonváza és födémszerkeze­te. A szokatlan méretpontos­ság lehetővé teszi, hogy ki- terjedtebben alkalmazzanak az épülethez előregyártott válasz­falakat, csőhálózati egységcso­magokat és egyéb szerelvénye­ket, szerkezeteket. Egy kislányért... Peterborough angol város­ban néhány hónappal ezelőtt furcsa csereüzletet ütöttek nyélbe. A fiatal Thorme há­zaspár elcserélte kislányát egy modern magnetofonért. A kislányt egy idősebb gyermek­telen házaspár kapta cseré­be. A szerződést szabálysze­rűen papírra vetették, s mind a négy érdekelt fél aláírta. Néhány hónap múlva Thor­me asszony azonban megsaj­nálta a lányát, visszavitte a magnetofont, s el akarta hoz­ni a gyereket. A kislány új szülei azonban hallani sem akartak a dologról, a szerző­désre és az aláírásra hivat­koztak. Végül Thorme asszony a bíróság elé vitte az ügyet. A perre az ősz folyamán ke­rül sor, de a bíróság képvi­selője már kijelentette: — Ügy véljük, hogy a bí­rónak, aki az ügyben majd ítéletet mond, nem lesz ne­héz dolga. Ha egy fiatal anyá­nak nem jelent többet a lá­nya egy közönséges mgneto- ■ fonnál, s ezt még aláírásával is megerősíti, akkor a bírói döntés nagyon könnyű lesz... Honton 1960-ban mozgás­ban volt az egész falu. Akkor lépett a termelőszövetkezetbe Lencsés Sándorné is. Föld­jük alig egy darabka volt. hiszen férje régen az ipar­ban dolgozott. Két év múlva az asszonyok megalakították a Szocialista címért küzdő mun­kacsapatot. Közöttük szorgos­kodott Lencsésné is. S ami­kor a csapatvezető nem vál­lalta a megbízatást, az asszo­nyok Lencsésnét állították a helyére. — Mit értek vele, hogy ennyire dolgoztak? Mit kap­tak érte? — Ilyen megjegy­zések kísérték őket végig a falun, ha fáradtan, porosán hazafelé tartottak a határból. — Csak várjátok ki a vé­gét — csitította őket Len­csésné. — Ha az ember becsület­tel elvégzi a munkáját, az elismerés sem maradhat el. Először a szövetkezet veze­tői jöttek rá: a Szocialista cí­mért küzdő asszonycsapat sokat dolgozik. Mindenütt ott van­nak, ahol az idő, vagy egyéb okok miatt szorítani kell a munkát. Aztán az asszonyok Vásároljuk vagy feltaláljuk? Iparkitelepítés a fővárosból Cél, a voll bányászok fon la I Is os la tol lsét na A Gazdasági Bizottság ha­tározata értelmében a fővá­rosi tanácsnak az 1968—70- es évekre 250 millió forint iparkitelepítési alap áll ren­delkezésére. Ebből az ősz- szegből — az elköltözés költségeinek fedezésére — 33 vállalat részesült több mint 220 millió forint jutta­tásban. Ezekkel a vállala­tokkal a kitelepítési szerző­déseket már megkötötték. A megállapodások értelmében 7300 dolgozó részére terem­tenek vidéken munkaválla­lási lehetőséget. A tervek szerint összesen több mint 50 budapesti gyáregységet, telephelyet számolnak fel, köztük sok olyat, amelynek megszüntetése városrende­zési szempontból is indo­kolt. I Az 1971—75 között sorra kerülő iparkitelepítést az eddigi tapasztalatok fel- használásával, a legnagyobb gonddal készítik elő. A fő­városi tanács illetékesei például az OKISZ-szal meg­állapodtak abban, hogy 14, kitelepülésre kötelezett kis­ipari termelőszövetkezet esetében — az említett ktsz- ek gazdálkodásának sajá­tosságaira való tekintettel — a főváros területén belül történő áttelepítésre tesznek javaslatot a felsőbb szer­veknek. A kitelepítési tervek fi­gyelembe veszik a szénbá­nyászat termelésének terv­szerű csökkentésével és kor­szerűsítésével kapcsolatos kormányhatározatokat is. A cél az, hogy a volt bányá­szok foglalkoztatottsága biz­tosított legyen. A bányate­rületre kitelepülő vállalatok egyébként az érdekelt me­gyei tanácstól anyagi támo­gatást is kaphatnak, amely­nek fedezetét ugyancsak kormányhatározat biztosítja. A fővárosi szervek a negye­dik ötéves terv időszakában esedékes ipartelepítések elő­készítő tárgyalásait megelő­zően érintkezésbe lépnek az érdekelt megyei tanácsok­kal, hogy összehangolhas­sák a kitelepítéshez igénkbe vehető különböző pénzügyi lehetőségeket. HAZÁNKBAN 130 önálló intézetben több mint 800 egyetemi tanszéken, vállalati laboratóriumban foglalkoz­nak fejlesztő- és kutató-, munkával. A segédszemély­zettel együtt több mint 40 ezer ember kutat és fejleszt nálunk, s évente körülbelül 5 milliárd forintot fordí­tunk ilyen célokra. A tudo­mányos kutatásra és műsza­ki fejlesztésre fordított ősz- szegek gyors, a nemzeti jö­vedelem növekedését meg­haladó ütemben gyarapod­nak. De vajon elég hatéko­nyan használjuk-e fel a meglevő fejlesztő- és kuta­tóhelyeket — létszámot és anyagi eszközöket? Ettől1 ugyanis nagymértékben függ egész műszaki, gazdasági haladásunk. Hazánk kis ország, nem is tartozik a műszakilag, gazdaságilag legfejlettebbek közé. Ezért nem szabad mindent idehaza nekünk kitalálnunk és reprodukál­nunk. A szocialista iparo­sítás első éveiben viszont nemcsak a termelésben, hanem a kutatásban és a fejlesztésben is önellátásra törekedtünk. Ennek hatása még ma is érződik. Abban például, hogy napjainkban szintén kevés licencet know—how-t (licence: sza­badalmazott, vagy más mó­don jogilag oltalmazott ta­lálmány. tudományos-mű­szaki eredmény felhaszná­lási joga. Know—how: jo­gilag védett vagy nem vé­dett, de gazdaságosan hozzá nem férhető gyártási eljá­rások. műszaki-termelési tapasztalatok, és ezek al­kalmazásához szükséges gé­pek, felszerelések átadása pénz vagy egyéb térítés el­lenében.) vásárolunk. És ab­ban is, hogy a kutatók, fej­lesztők körében nagyobb becsülete és anyagi elisme­rése van, ha valamit ideha­za kitalálnak, mintha ugyanazt magasabb színvo­nalon, gyorsabban és ol­csóbban külföldről meg­vásárolják, s helyi leg csu­pán adaptálják. A hazai kutató- és fejlesz­tőmunka csak akkor lehet hatékony, ha néhány jól körülhatárolt terület, pél­dául a gyógyszeripar, s az ehhez kapcsolódó kémiai és biológiai kutatás világszín­vonalon álló új tudományos eredményeket hoz létre. Ide persze megfelelő anya­gi eszközöket és szellemi erőket szükséges összponto­sítani. A legtöbb területen viszont a tudományos kuta­tás és feljesztés nem tö­rekedhet átfogó és kiugró eredményekre. Érje be pél­dául azzal, hogy figyelem­mel kísérve a nemzetközi haladást, s ehhez kapcso­lódva csak kisebb volume­nű kutatást folytat elsősor­ban azzal a céllal, hogy elő­segítse a külföldön elért eredmények hazai adaptá­lását. A szocialista országok szervezetten kicserélik egy­más műszaki-tudományos tapasztalatait. jelentősebb dokumentációit. Űjabban két- és több oldalú megál­lapodásokkal eleve megoszt­ják. illetve összehangolják bizonyos témák fejlesztését és kutatását. A dokumentá­ciók ingyenes cseréjét pedis bizonyos esetekben a szo­cialista országok között felváltotta a szabadalmak, a licencek és know—how-k adása-vétele. Az új gazdaságirányítási rendszer kedvez a Ücenc- ás know—how-vásárlásnak. Most a termelő-felhasználó vállalatok maguk mérlegel­hetik: a licenc-, a know— how-vásárlás gazdaságo­sabb-e számukra, avagy ha hazai fejlesztő intézetnek adnak megbízást, illetve saját maguk oldják meg a technológiai, műszaki, konst­rukciós feladatot. Az ered­ményes gyakorlat útjában azonban sok akadály állt. Ezért a gazdasági bizottság nemrégen különböző ked­vezményeket helyezett ki­látásba, s feloldotta példá­ul a licencvásárláshoz kap­csolódó. tőkés Importtal járó korlátozásokat. (Eltö­rölte néldául a letéti díj fizetését). Üjabban világszerte élénk- érdeklődéssel kísérik az úgynevezett technikai fize­tési mérlegek, a licenchevé- telek és a kiadások alaku­lását. Csupán egyetlen or­szág, az USA technikai fi­zetési mérlege aktív, rajta kívül minden ország lénye­gesen többet költ licencvá­sárlásra mint amennyi be­vétele szellemi termékei, szabadalmai értékesítésébő’ származik, fgv például Ja­pán technika! fizetési mér­lege évi 160 millió, az NSZK-é 1?5 millió. Fran­ciaországé 90 millió, Olasz­országé több mint 100 mil­lió dollár passzívummal zá­rul. Ezek a passzívumok végül is a gyors műszaki­gazdasági fejlődésben. a hatékony munkában ka­matos kamatjaikkal együtt, busásan megtérülnek. NEM SZABAD tehát az ilyen kiadásoktól nekünk sem félnünk. Sőt. szorgal­maznunk kell őket, ment elsősorban ezen az úton csökkenthetjük viszonylag gyorsan és gazdaságosan hátrányainkat a műszaki­lag és gazdaságilag fejlett országokkal szemben. K. 3. Majd elválik körében szaladt szét jóhírük. A tanácskozáson, amelyet a napokban tartottak Balassa­gyarmaton, hárman fogták közre Lencsés Sándornét. Sza­bó Ferencné, Gaál Istvánné és Péter Józsefné, mind szocia­lista csapatvezetők. Jött vol­na velük Lakó Jánosné is, hiszen a honti szövetkezetben öt asszonycsapat verseng a Szocialista címért. De mond­ták az asszonyok: Lakó Já­nosné beteg. Lencsés Sándorné 15 asz- szonyt vezet, s tavaly — a korábbi dolgos esztendők el­ismerése ez — bronz plaket­tet kaptak. — Tudja, hiába monda­nám azt, hogy nálunk minden rendben van. Ügysem hinné­nek nekem — magyarária az erőteljes, derűs tekintetű asz- szony. — De az biztos, a nagy dolgokban még mindig sike­rült szót értenünk a vezetők­kel. meg az asszonyokkal is. Pedig ez utóbbi nem egé­szen egyszerű dolog. Hiszen a csapatban vannak hatvan— hatvankét évesek is. Az ő gondjuk egészen más, mint a fiatalabbaké. De abban vala­mennyi asszony, idős és fiatal egyetért Honton, hogy dolgoz­ni kell, ha azt akarják, hogy a szövetkezet, meg maguk is gyarapodjanak. — Mi most azt vállaltuk, hogy öt százalékkal több ter­mést takarítunk be, mint a szövetkezet terve. Hogy köny- nyen ígértük? Megfontoltuk mi azt alaposan, meg dolgoz­tunk Is érte sokat a nyáron — mondta elgondolkodva Len­csésné. A burgonya már kint van a földből. Az asszonyok örö­mére itt már megvan az a terven felüli öt százalék. — A tanulás, a közös ösz- szejövetelek? Ott is így men­nek a dolgok? — Ez nem mindig rajtunk múlik. Tavaly is hét asszony jelentkezett a csapatból, hogy szakmunkás-bizonyítványt sze­rez, gyümölcstermesztő lesz, Nálunk a szövetkezetben je­lentős a bogyósgyümölcs-ter- mesztés. Aztán mégsem sike­rült megvalósítani tervüket, mert a tanfolyam nem indult, ígérték, hogy az idén sor ke­rül erre is. Mert az asszonyok szándéka változatlan ma­radt. .. Most október elején a Tát­rába készülnek az asszonyok. Jutalom, elismerés ez a négy nap is munkájukért, kitartá­sukért. Együtt mennek a fia­talokkal a szocialista csapa­tok. Ilyenkor elfelejtik, hogy a burgonya-, a cukorrépa-, a kukoricaföldeken, a gyümöl­csösben szigorú verseny fo­lyik közöttük. Munkájuk hasz­nosságát minden esztendő erő­sebben bizonyítja. Hogy most melyik csapat lesz az első? Majd elválik az év végén, a zárszámadáskor. Vincze Istvánné NÓGRAD — 1969. szeptember 25., csütörtök I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom