Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-24 / 221. szám

Juhászat és a piaci Központi segítséggel és saját erővel A tenyésztést, a gyapjűter- melést, a hús- és tejtermelést magában foglaló juhászat vi­lág- és hazai viszonylatban is jelentős állattenyésztési ágazat. A második világhá­ború a juhállományt érintet­te a legsúlyosabban, mintegy 80 százaléka elpusztult és csak 1953-ban érte el a há­ború előtti szintet. Az országos számosállat-ál­lományának hat százalékát kitevő juhállomány az állatte­nyésztés bruttó termelési ér­tékéből mintegy 14 száza­lékban részesedett. A juhá­szaiban a gyapjútermelés do­minál. Ezt követi sorrendben a tej-, hús- és végül a trá­gyatermelés. A nemzetközi eredményekhez viszonyítva mind volumenben, mind pedig a részesedést tekintve kevés a juhászat hústermelése. Jobb gyapjú, /óbb ár A jelenlegi termékarány kialakulásához az a termelés­politikai cél is hozzájárult, amely a gyapjút „főtermék­nek'’ tekintette, a termelő­ket elsősorban erre ösztönöz­te, a másik két terméket a szükségletekkel és a piaci helyzettel ellentétben csak másodlagosnak tekintette. A felszabadulás előtti szint­hez képest az egy juhra ju­tó gyapjúhozam darabonként 4.9 kg-ról 4,4 kg-ra csökkent. A gyapjú felvásárlási átlagá­ra 1958-ban kilogrammonként 58,96 forintról 1968-ban 74,2 forintra emelkedett. Ez a gyapjú minőségének javulásá­ból és a hatósági árintézke­désből keletkezett. A jelen­leg nálunk alkalmazott fel- vásárlási árak a világpiaci ár­színvonalnál 50—60 százalék­kal magasabbak. Emiatt a gyapjútermelést évenként 430—440 millió forint támo­gatásban kell részesíteni. A világpiaci kínálatot és a je­lenlegi árszínvonalat figye­lembe véve a támogatás meg­szüntetése versenyképtelenné tenné a hazai gyapjút és nagy értékesítési problémákat okoz­na. A viszonylag magas felvá­sárlási átlagárszinvonal elle­nére sem gazdaságos a juhá­szat. A Statisztikai és Gaz­daságelemző Központ által ké­szített számítások szerint 1968-ban a juhászat tényleges takarmányköltséggel és mun­kabérrel számított önköltsé­ge meghaladta az árbevételt. Ez elsősorban az alacsony hozamnak, a külterjes tartási viszonyoknak és a gyapjú emiatt kialakult magas ön­költségének a következménye. Megdöbbentő önköltség A gyapjú tényleges költség­gel számított 96,8 forint/kilo- grammos, illetve a normatív munkabér alapján kalkulált 86,67 íorint/kilogrammos ön­költségi szintje megdöbbentő. A gyapjú és a tej közvetett önköltségi adatai — legalább is a felvásárlási árszinthez vi­szonyítva már sokkal kedve­zőbbek. Az alkalmazott ter- mékegyenérték (egy kilo­gramm gyapjú = 0,12 élő­súly — 0,06 liter tej!) alapján tényleges költséggel egy ki­logramm bárány ráfordítása 11,62 forint, egy liter tejé pe­dig 5,8 forint. Huszonöt százalékos selejte­zés esetén az egyidőbeni és az egymás utáni elletés után száz juh 284 ezer forint érté­kű beruházást és évente mintegy 70 ezer forint ráfor­dítást igényel. Száz juh át­lagos termelése: 622 kilo­gramm gyapjú, 2500 liter tej, és 3408 kilogramm élősúly, amely a Baintner-féle ter- mékegyenérték alapján 5485 kilogramm súlygyarapodási értékkel egyenlő. Ssalmd áron A hazai gyapjú forgalma­zását jelenleg kizárólagosan a Gyapjútermeltető Vállalat, végzi. A mezőgazdasági ter­mékek felvásárlásának és forgalmazásának rendszeré­ről szóló határozat értelmé­ben ez a vállalat a termelők által felkínált gyapjút ható­ságilag rögzített áron köteles átvenni. Ezzel szemben az ipari átvétel, illetve felhasz­nálás korábbi kötöttségeit 1968. január 1-ével megszün­tették. Az ipari átadási ára­kat szabad árformába sorol­ták, továbbá lehetővé tették, hogy az ipar a belföldi forgal­mazón kívül a külkereskedelmi vállalat révén is beszerezhessen Vigyázzák őket — öt esztendő, mindössze ennyi a múltjuk. Elsőnek az acsai sertéstelep, majd a. gépműhely dolgozói fogtak össze. Most már harmad­szor nyerték el a Nógrád- i öoesdi Állami Gazdaságban a Szocialista címet. A csibe­nevelő brigád négy éve ala­kult, s az idén harmadszor szálltak versenybe a Szocia­lista cím megszerzéséért. Két évvel ezelőtt a trakto­rosok is csatlakoztak a. moz­galomhoz. — így most hat brigád 68 tagja verseng nálunk a. gaz­daságban. Tavaly még csak négy közösség volt verseny­ben. Jól dolgoztak, mind el­nyerték a Szocialista címet. Termelési tanácskozáson ér­tékeltük munkájukat. Hadd szerezzenek róla tudomást a gazdaság dolgozói, mire is vitték. Előtte brigádérlekez- leletc voltak, ahol egymás közöli vitatták meg a mun­kát. a verseny tapasztalatait. Volt miről beszélgetniök. Ta­valy több mint kétmillió fo­rint volt a gazdaság ered­ménye. Ennek több mint a felét egymillió-kétszázezer forintot, a szocialista brigá­dok „hozták". — Az idei sem lesz rossz esztendejük. Kilencszázezer forint többletbevételt vállal­tak. Az elmúlt nyolc hónap alatt már hoztak belőle egy félmilliót. Ügy nézzük, meg­lesz az egyelőre hiányzó négyszázezer forint is. Emel­lett szívesen tanulnak is a brigádtagok. Nincs közöt­tük egyetlen olyan sem, aki ne végezte volna el a szak­munkásképző lanfolyamot. Ketten mezőgazdasági tech­nikumban tanulnak, többen pedig befejezik az általános iskolát. Olyanoi:, akiknek ko­rábban nem volt módjuk ta­nulni. A felszabadulásunk tiszteletére rendezett szel­lemi vetélkedőre három bri­gád nevezett a gazdaságból. Most szorgülmasan készül­nek, hogy itt is megállják helyüket. így mondta ezt el Hanzel István, a gazdaság szakszer­vezeti bizottságának titkára. A brigádokat a. gazdaság szakemberei, párt- és szak- szervezeti vezetői egyaránt vigyázzák. Segítenek nekik, hogy teljesíthessék adott sza­vukat. Azt tervezik: hama­rosan megrendezik a szo­cialista brigádok „házi" ta­nácskozását. Otthon, egymás között talán őszintébben, nyíltabban vallanak maguk­ról, örömeikről, gondjaikról. Vincze Istvánná Fali szellőztetek Mongóliának Mongóliában magyar építők Is dolgoznak. A nagybátonyi FÜTO- BKR legutóbb axiális ventilláto­rokra, fali szellőztetökre kapott megrendelést. A 700 milliméter átmérőjű fali szellőztetőkből szep­temberben 400 darabot készítenek mongóliai exportra. A nagybáto­nyi ventillátorokat a magyar— mongol kooperációban készülő lé­tesítményeknél használják majd fel. Az elsőknek csomagolásához budapesti szakemberek adnak ta­nácsot. mivel ezek a ventillátorok nagyon hosszú utat tesznek meg. gyapjút. A termelőktől átvett gyapjút a GYTV az iparnak csak részben tudta értékesí­teni annak ellenére, hogy a belföldi termelés az egész ipari felhasználásnak még az 50 százalékát sem éri el. A kialakult feszültséget a szakemberek egy része az im­portgyapjú jobb minőségével, többsége viszont a világpiaci árszínvonal csökkenésével in­dokolja. A feszültség feloldá­sa, legalábbis enyhítése sür­gős intézkedést követel. Ezek a következők: Mi a teendő? 1. Anyagi ösztönzőkkel a belföldi gyapjúkészlet mielőb­bi felhasználására érdekeltsé­get létrehozni. 2. Az importgyapjú behoza­talát a hazai termeléstől, il­letve felhasználástól függően meghatározni. 3. A gyapjúfeldolgozás — mosás, fésülés stb. — jelen­legi technológiáját korszerűsí­leni. 4. A belföldi forgalmazás jelenlegi kötöttségeit — át­vétel, árforma — megszün1­tetni. * 5. A juhászat hasznosítási irányának gyorsabb és főleg a piaci igényeknek megfele­lő módosítása. 6. A jelenlegi felvásárlási árszínvonal csökkentése (a vi­lágpiaci áralakulástól függő­en). 7. A piaci egyensúly szem­pontjából kívánatosnak tar­tott termelési kapacitás — a juhállomány — fenntartása. Célszerű tehát a kereslet­kínálat összhangját biztosita- ni. A gyapjúértékesítés lehe­tősége bel- és külföldön egy­aránt erősen korlátozott. A juh-hús — különösen a fiatal, jó minőségű — exportja még növelhető. A devizakitermelést véve alapul, a juh-hústerme- lés fokozása a kédvezőbb. Ennek ellenére a hazai felvá­sárlási árakat úgy állapítot­ták meg^ hogy a gyapjú át­lagos felvásárlási ára 50—60 százalékkal nagyobb, a juh­húsé viszont legfeljebb azo­nos a világpiaci árakkal. Az ésszerűség viszont a legalább azonos feltételek megterem­tését követelné. Kerek Zoltán llalszcmobjektív A Delta szeptemberi szá­ma ismét bővelkedik izgal­mas olvasmányokban. Érde­kes képet kapunk a holdkő­zetek rejtélyeiről. A modern alkimistákról szól Elek Ist­ván írása, amely a 3ü—500 ezer atmoszférás nyomású anyagátalakítást tárgyalja. Az egyre inkább Magyarorszá­gon is elterjedő jóga életta­nát dolgozza fel Magyar Pál cikke. A sokak által csak kü­lönleges hobbynak tűnő jóga élettanát a tudomány korsze­rű eszközökkel kutatja, hogy megszabja a leghelyesebb adagolást és új ismereteket szerezzen az idegrendszer, az egészség és a betegség ösz- szefüggéseiről. A lefényképe­zett látóhatár cím alatt ahal- szemobjektívok térhódításáról olvashatunk. Ezenkívül hírek és egyéb érdekességek szere* pelnek a Delta szeptemberi számában. Kévé« a pénzünk, neszük meg, mire költjük A gazdálkodási rendszer megváltoztatásának bevezeté­se óta eltelt több mint másfél esztendő lehetővé teszi, hogy a beruházásoknál is felmérjük, milyen eredményeket értünk el, milyen intézkedésekre van szükség munkánk megjavítása céljából. Feladatainkat a kö­vetkezőkben foglalhatjuk ösz- sze: a megye iparszerkezeté­nek egészséges megváltoztatá­sa hatékonyan termelő, dina­mikus iparágak betelepítésé­vel, az energiastruktúra meg­változtatása következtében tá­madt. munkaerő-probléma megoldása, üzemeink munká­jának korszerű színvonalra emelése, olyan termékek gyár­tásának szorgalmazása, ame­lyekkel messzemenően figye­lembe veszik a piaci igényeket, növelik vállalataink exportké­pességét és hosszú időre biz­tosítják üzemeink dinamikus fejlődését. Milyen eszközök állnak minderre rendelkezésünkre? Nagy hátránnyal indultunk! Az új mechanizmus beveze­tése megyénk ipari üzemeit korszerűtlen állapotban talál­ta. A korszerűtlen, alacsony értékű állóeszközök egyúttal azt is jelentik, hogy a fejlesz­tési alapba kerülő amortizáció kevés. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy több üze­münknél folyamatban voltak a régi mechanizmusban megkez­dett, úgynevezett értékhatár feletti beruházások, emiatt már az induláskor 64,5 millió fo­rint hitelt kellett vállalnia az üzemeknek. Ezzel tovább csök­kentették fejlesztési lehetősé­geiket. Az egyéb — kommuná­lis adó, felügyeleti szervi hoz­zájárulás — befizetéseken túl, a tartós íörgóeszközszint-növe- ltedés forrásának megteremté­se is a saját alapokat érintet­te. 1967-ben az e területre már lekötött pénzeszközök pótlása jelentős összegű középlejáratú hitelek igénybevételével járt. A helyzeten némileg javított iparvállalataink 1968. évi gaz­dálkodásának eredményessége. A ténylegesnél jóval nagyobb nyereséget értek el — nem csupán a jó munkából — ez­által a nyereségből fejlesztési alapba kerülő rész növekedett. Ez azonban nem képes ellen­súlyozni az előbb említett ne­gatívumokat. A megye ipari vállalatainál a szűk fejlesztési, saját erő­források koncentrált, ésszerű felhasználását hátráltatja még az információk hiánya, a köz- gazdasági szabályozók várható módosítása, a fogyatékos pia­cismeret, a termelésszerkezet nehéz konvertálhatósága. Hagyományos termékek — azouos választék A negyedik ötéves terv idő­szakára elkészített vállalati tervek lényegében a már ha­gyományos termékek termelé­sének növelését és csak kisebb részben — gyártmányfejlesz­téssel — a választék bővítését szorgalmazzák. Ezek a vállala­ti koncepciók csak részben fe­lelnek meg a gazdaságossági és hitelpolitikai követelmények­nek, mert kedvezőtlen a "nye­reséghozamuk, a devizakiter­melésük, s a hagyományos pro­filok fejlesztését a piaci igé­nyek és a vállalati eredmé­nyek nem minden esetben in­dokolják. Vállalataink korlátozott erő­forrásokkal rendelkeznek, e- miatt távlati terveiket kényte­lenek voltak külső erőforrá­sokra alapozni, ami sok bi­zonytalansági tényezőt foglal magában. Ezért a tervek rea­litása vitatható. Mindezekből következik, hogy megyénkben központi juttatások növelése nélkül dinamikusabb fejlesz­tésekkel nem lehet számolni. Kisebb gazdasági egységeink a hitelversenyben háttérbe szo­rulnak, 'nagyobb vállalataink fejlesztési alapjait a folyamat­ban levő beruházások hosz- szabb időre behatárolják. Gazdasági egységeink fej­lesztési gyakorlatának főbb ta­pasztalatait az elmúlt másfél esztendő alatt a következőkben foglalhatjuk össze. Sok helyen hiányzik a széles körű piacis­mereteken alapuló reális, kö­zép- és hosszú távú terv, gya­koriak a pillanatnyi helyzet láttán kellően elő nem készí­tett egyirányú törekvések. Legtöbbször csak az állóesz­közök létesítésével, beszerzésé­vel kapcsolatos ráfordításokat tekintik fejlesztésnek és fi­gyelmen kívül hagyják, illetve irreálisan alacsonyan számol­ják annak tartós forgóeszköz- vonzatát. Aránytalanul nagy az építési jellegű beruházások részaránya. Háttérbe szorul a korszerű gépesítés, a technikai színvonal emelésére irányuló törekvés, ez viszont lassítja a magasabb termelékenyseg le­hetőségeinek kialakulását. a termelésszerkezet konvertál­hatóságát. Idegenkedés a kooperációtól A beruházásokról szóló vál­lalati döntések nem támasz­kodnak kellő körültekintéssel a hitelpolitikai irányelvekre. A mérlegelés és elhatározás álla­potában a hitelmegszerzés le­hetőségére, a versenyeztetési feltételek megalapozottságára — gazdaságosság, megtérülés stb. — nem fordítanak kellő gondot, ezzel lassítva a hitel elbírálását is. Ebből fakad, hogy több hi­telajánlat csak a tárgyalások szintjéig jut el, mert a beru­házások pénzforrását kizáró­lag a külső kölcsönforrásban, hitelben látják. A beruházási hitelsáv — állami vállalatok­nál 18,5 százalék — csökkené­se ellenére a hitelt mint a fej­lesztést meghatározó tényezőt tekintik. Á szűkös fejlesztési lehetőségek hatékony, kon­centrált felhasználása érdeké­ben nincs kezdeményezés az üzemek közötti kooperációs be­ruházások megvalósítására. Mindezekből látható, hogy megyénk iparvállalatai objek­tív helyzetüknél fogva, erős központi támogatásra szorul­nak. Ezen a helyzeten enyhít az egyes bányavidékeken tör­ténő ipartelepítés támogatásá­ról szóló 2007-es kormányha­tározat, s az ennek alapján ki­adott 11/1969. NIM—OT—PM. sz. együttes utasítása. A kor­mány a megyei tanács részére, ha korlátozott mértékben is, de központi alapot biztosi!, melyből a leépítésre kerülő bányászok foglalkoztatását ta­nácsi költségvetéssel támogat­ja. De siker koronázta a me­gye vezetőinek tárgyalását is. Több mint 300 millió forint fejlesztési kölcsönt kapott a Vegyiműveket Szerelő Vállalat a beruházás befejezéséhez. A közeljövőben zárul a ZIM Sal­gótarjáni Gyáregységének nagy beruházása. Az elmúlt másfél év alatt folyósított csaknem százmillió forintot kitevő hi­tel további fejlesztések meg­valósítását teszi lehetővé. Ésszerűen. koncentráltan A rendelkezésünkre bocsá­tandó bányászpénzekkel, egyéb központi juttatásokkal, vala­mint a vállalatainknál megle­vő fejlesztési alapok ésszerű, koncentrált felhasználásává! az új mechanizmusban is je­lentős lépést tehetünk előre foglalkoztatottsági gondjaink megoldása, üzemeink korszerű­sítése érdekében, hogy az új mechanizmusban kialakult versenyben megfelelő eséllyel vegyünk részt, biztosítsuk a további egészséges fejlődés!. Hogy a lehetőségekből mennyi valósul meg és milyen ered­ménnyel, az jórészt a fejlesz­tési munkában résztvevő dol­gozók lelkes, áldozatos munká­jától függ. Barna Sándor a Magyar Beruházási Bank Nógráö megyei fiókjának igazgatója Új beruházások Az eltelt egy év alatt je­lentős beruházásokkal gyara­podott a Balassagyarmati Húsipari Vállalat. Üj kész­áruraktál' és füstölő-, főző- és csontozóhelyiség létesült. Az építkezéssel egyidőben be­szerzett gépek: a két, egyen­ként hatszázezer forintért vá­sárolt füstölő-, főzőszekrény és a négyszázezer forintos csontozószalag jelentősen elő­segítették a termelékenység növekedését. Másfél millió fo­rintért — október 30-i átadá­si határidővel — korszerű, kétszintes öltöző és fürdő is épül, mintegy 800 négyzetmé­ter alapterületen. A zuhanyo­zók és a fekete-fehér (külön az utcai, s külön a munkaru­ha le-, illetve felvevésére lé­tesített) öltözők a vágóhíd 240 dolgozójának szociális és egészségügyi igényeit elégítik ki. Az építő, a szécsényi tsz építkezési vállalkozás mun­kájával elégedettek a hús- ' párnál, bár — mivel a tsz- építők a városban egyidőben az új egészségház felépítésén is munkálkodnak — a víz- és fűtésszerelési munkák elhú­zódása miatt az átadás határ­ideje nem látszik biztosított­nak. Vetés alá készítik a földet a szécsényi tangazdaság föld­jein. Lipták József traktoros középmélyen szánt a búza alá NÓGRÁD — 1969. szeptember 24., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom