Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-23 / 220. szám

F e 1 li i v á § (Folytatás az 1. oldalról.) szövetkeztek Európa legsöté­tebb, legreakciósabb erőivel é? ezzel veszélyeztették nemzet' létünket. Ennek mindenkor nemzeti katasztrófa, hasztalan véráldozat, pusztulás, szenve­dés, nyomor volt a következ­ménye. Ily módon a reakciós céloknak, idegen érdekeknek kiszolgáltatott és kisemmizett népünk elszigetelődött a hala­dó emberiségtől. A szabad ma­gyar nép alkotómunkájának sikerei, a szocialista társada­lom építésében elért eredmé­nyei hazánknak rangot és megbecsülést, népünknek vi­lágszerte sok barátot és tisz­telőt szereztek. A felszabadult Magyarország a szocialista országok világ- rendszert alkotó közösségének tagja. A proletár nemzetközi­ség, a szocializmus, a kommu­nizmus közös ügye és célja, a kölcsönös támogatás testvéri szálai fűznek bennünket össze a világ első szocialista nagy­hatalmával, a kommunizmust építő Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal. A nép annyi megpróbáltatás után, végre igazi barátokra, szövet­ségesekre, fegyvertársakra ta­lált. A Magyar Népköztársaság nemzetközi síkon szövetsége­seivel együtt a békét, a népek közötti megértést, a barátság, és együttműködés fejlesztését szolgálja. Társadalmi céljaink­nak, nemzeti érdekeinknek megfelelően t^gja a Varsói Szerződésnek a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának, a szocializmus erőit tömörítő és meghatványozó nemzetközi összefogásnak. A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi síkon szövetségeseivel együtt küzd mindazokkal, akik szerte a vi­lágon az elnyomottak felsza­badításáért, a társadalmi hala­dásért, a békéért harcolnak. Elvtársak! Barátaink! Felszabadulásunk 25. évfor­dulója mindannyiunkat szám­vetésre és előretekintésre kö­telez. Amit negyedszázad alatt megvalósítottunk, az a szocia­lista eszme győzelme; a mun­kásosztály, a parasztság, az értelmiség, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek harcá­nak gyümölcse. Kötelességünk, hogy lehetőségeinket az eddi­ginél még jobban kihasználva folytassuk munkánkat nagy nemzeti célunkért, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Tegyük még szilárdabbá a nép hatalmát, erősítsük tovább szocialista hazánkat. Növeljük hazánk gazdasági erejét. A városon és a falun tervszerű, fegyelmezett és odaadó mun­kával gyorsítsuk népgazdasá­gunk fejlődését. Állítsuk szoci­alista céljaink szolgálatába a tudományos és technikai for­radalmat. Erősítsük tovább az emberek szocialista közgondolkodását, gyarapítsuk népünk műveltsé­gét, emeljük életszínvonalát. Milliók közös erőfeszítésétől, hazaszeretetétől, szocialista meggyőződésétől, a köz érde­kében végzett mindennapi munkájától függ, hogyan fej­lődik, gazdagodik szocialista hazánk. Közelítsük célunkat, minél gyorsabban haladjon előre országunk: a munka sza­bad és fejlett társadalmában, a szocialista hazában anyagilag jól ellátott és művelt emberek éljenek. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Honfitársaink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága cs a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa felhívja a Magyar Népköztársaság min­den állampolgárát; köszönt­sék méltóan felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját. A legméltóbban akkor ün­nepelünk, ha nagy céljaink megvalósításáért népünk még jobban összefog, s mindenki legjobb tudása szerint vesz részt az országépítő munká­ban. Az évforduló lelkesítsen mindenkit a hazánk felvirá­goztatásáért folyó szocialista alkotómunka újabb nagy si­keréinek kivívására. Felhívjuk a magyar mun­kásosztályt; mint az ország vezető' társadalmi ereje, hű szövetségeseivel, a termelö- szövétkezeti parasztsággal, s az értelmiséggel közösen, len­dülettel építse tovább szocia­lista hazánkat, erősítse, fej­lessze társadalmunk anyagi' alapját, hazánk iparát; a kö­zös munkában összeforrva védje és erősítse tovább a nép hatalmát, ápolja és erősítse a munkás-paraszt szövetséget. Felhívjuk a magyar pa­rasztságot; további szorgal­mas munkával, a technika és a tudomány elsajátításával és felhasználásával tegyék termelőszövetkezeteiket kor­szerű nagyüzemekké, fejlesz- szék az állami gazdaságokat, tegyék virágzóvá a szocialista mezőgazdaságot! Felhívjuk a magyar értel­miséget: a felszabadult nép javára fokozza tovább alko­tómunkáját. Segítsen a nép minden rétegének kulturális fölemelkedésében, építömun- kájában. Legyen a kibontako­zó tudományos és technikai forradalom, az elmé’.vülő kul­turális forradalom tettrekész harcosa! Felhívunk minden dolgo­zót: férfiakat és nőket, fia­talokat és idősebbeket, fel­hívjuk a munkás-; paraszt- és tanulóifjúságot hazánk min­den polgárát: lelkesítő és maradandó tettekkel fejezzék ki ragaszkodásukat szocialista életünkhöz, szabad hazánk­hoz. A nemzet minden igaz fia vállaljon többet, és dol­gozzék odaadással, teljes ere­jével feladataink megvalósí­tásáért. Mindenhol, ahol lehetséges szervezzenek munkaversenyt, tegyenek felajánlást az ün­nep tiszteletére. Köszöntsék munkaverseny- nyel felszabadulásunk negyed- százados évfordulóját! A párt, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, a népfrontbizottságok, az összes társadalmi és tömegszerveze­tek. a tömegmozgalmak, a vállalatok, a szövetkezetek és intézmények vezetői, a mű­vészi alkotóközösségek támo­gassák a dolgozók kezdemé­nyezéseit, szervezzék, segítsék azok megvalósítását! Tömörüljön a magyar nép még szorosabban társadal­munk vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt köré! A Hazafias Népfrontban ta­láljon egymásra az ország minden alkotóereje, legyen még szilárdabb a haza min­den hű fiát és leányát egye­sítő szocialista nemzeti egy­ség! Hirdesse 1970. április 4-e, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója: egy egész nép akarata és tettrekészsége él­teti és lendíti előre szocialista hazánkat a fejlődés új táv­latai felé. Budapest, 1969. szeptember 23. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANACSA ENSZ-közgyűlés Gromiko és Rogers találkozója Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése hétfőn folytatta munkáját. A délelőtti ülésen Uruguay, Jordánia, Anglia és Ausztrália külügyminisztere mondott be­szédet. A délutáni ülést meg­előzően összeült a közgyűlés általános ügyrendi bizottsága, hogy megtárgyalja a Gromiko szovjet külügyminiszter által pénteken beterjesztett két na­pirendi javaslatot: a Szovjet­unió felhívástervezetét, és a szocialista országok közös ja­vaslatát a vegyi és bakterioló­giai fegyverek eltiltásáról. A délutáni ülés napirendjén szerepelt Dominika, a Fülöp- szigetek és Haiti külügyminisz­terének, továbbá a laoszi mi­niszterelnöknek felszólalása. A világszervezet székhelyén folytatódnak a diplomáciai tár­gyalások. Vasárnap este New Yorkba érkezett Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter, aki megbeszélést tartott Ro­gers amerikai és Stewart an­gol külügyminiszterrel. Hétfőn este, magyar idő sze­rint az éjszakai órákban ke­rült sor Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminisz­ter első megbeszélésére. Ez volt az első olyan alkalom, hogy külön tárgyalhattak egy­mással. A megbeszélésnek nem volt előre kiadott napirendje, úgy tudják azonban, hogy az első tanácskozás főként a kö­zel-keleti kérdéssel és a le szerelési tárgyalások problé­makörével foglalkozott, Rogers és Gromiko még egy találko­zót tervez, a hét végére. (MTI) Szórványos összetűzések A vietnami hadszíntérről érkező jelentések tanúsága szerint vasárnapról hétfőre virradó éjszaka és hétfő reg­gel csupán szórványos, össze­tűzések voltak a dél-vietnami kormány-csapatok, illetve az amerikai egységek és a par­tizánok között. Da Nangtól 92 mérföld- nyire a szabadságharcosok egy megerősített amerkiai ál­lást támadtak, tüzérségük pe­dig 13 ízben nyitott tüzet kü­lönböző amerikai és dél-viet­nami katonai célpontokra. Az amerikai főparancsnokság közleménye a tüzérségi akci­ók : közül négyet minősített jelentősebbnek. v\-o/\x\/vAn*Aro'v\xv\x\/voz\xv\xvv'\/\'0/\-o/\-o/\^\/\-o/vA/vAn-Arvo/\^vw/vyvvo/\x\/^ és a finnek (3.) Európa Helsinkiben tett rövid lá­togatásom során alkalmam nyílt felkeresni a Finn Köz­társaság Külügyminisztériu­mát, ahol tájékoztattak a finn külpolitika aktuális kér­déseiről. — Nem vagyunk nagy or­szág — hangoztatták a kül­ügyminisztériumban —. tisz­tában vagyunk a reális le­hetőségeinkkel. Finnország területe 337 000 négyzetkilo­méter, tehát akkora, mint Olaszország. Lakosságának száma azonban még az öt­milliót sem éri el, tehát a területhez viszonyítva nagyon kevés. Mégis úgy gondoljuk, hogy a világban az olyan kis országoknak, mint Finnország ’S, fontos szerepe lehet. Nem kell a háttérben maradnunk, hanem kezdeményezhetünk is a nemzetközi együttműkö­dés területén. Az a célunk, hogy mindent megtegyünk a béke és biztonság erősítésére — Ez azt ielenti — hang­zott tovább a tájékoztató —. hogy keressük azokat a lehe­tőségeket, amelyek a megol­dáshoz vezetnek, s ezt minél szélesebb körben megvitas­suk a különböző országokkal. A finn kormány ezért 1969. május 2-án memorandumot készített. Az emlékiratban kifejtettük álláspontunkat az európai biztonsági konferen­cia kérdésében, pozitív elő­terjesztéseket tettünk és ki­jelentettük, hogy mindent megteszünk egy ilyen konfe­rencia sikeréért. A konfe­rencia színhelyéül felaján­lottuk Finnországot. Az em­lékiratot eljuttattuk az összes európai országokhoz, köztük Kelet- és Nyugat-Németor- szághoz, valamint az Egye­sült Államokhoz és Kanadá­hoz. összesen 32 országhoz. Eddig húsz választ kaptunk, legutoljára Izland válaszolt. Megkaptuk valamennyi szo­cialista ország válaszát, a semleges országokét és egyes nyugati országokét is. Az ál­lásfoglalás pozitív. A válaszok általában helyeslik és üdvöz- lik a kezdeményezést. Egyet­len kivétel Albánia, ahon­nan nem kaptunk ugyan hi­vatalos választ, de az ország képviselőié az emlékiratra vonatkozóan negatív állás­pontot foglalt el az értekez­let megrendezésével szemben. — A szocialista országok válaszaikban hangsúlyozták, helyeslik, hogy a konferenci­át alaposan elő kell készíte­ni, de ez ne jelentse a kon­ferencia időpontjának túlsá­gos elhúzódását. A nyugati országok legtöbbje a konfe­rencia alapos előkészítését hangsúlyozza. Svédország vá­laszában kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak és Ka­nadának mindenképpen jelen kell lenniök az értekezleten. — Véleményünk szerint az év vége felé kapunk majd további válaszokat, mert ügy értesültünk, hogy a NATO- országok decemberben érte­kezletet tartanak és ezen ala­kítják ki álláspontjukat. Ügy gondoljuk, hogy a jövő év elején megvizsgálhatjuk a kérdést és megfontolhatjuk, mi legyen a további teendő. — Nekünk a konkrét lé­péseket illetően nincs hiva­talos elképzelésünk. Ügy gon­doljuk azonban, hogy a két­oldalú tárgyalások lehetővé teszik majd annak megálla­pítását. müven lépések szük­ségesek a továbbiakban. Vé­leményünk szerint a kétol­dalú tárgyalások során __ jó lenne megállapítani azoknak a problémáknak a körét, amelyekben viszonylag könv- nyebb egyetértésre jutni, majd fokról-fokra kell ha­ladni a nehezebben megold­ható kérdések felé. Finnor­szág azonban semmiesetre sem akarja előre meghatá­rozni a teendőket. Vannak olyan kérdések Európában, amelyeket rövid idő, akár 3—-4 nap alatt is meg lehet oldani, de vannak olyanok is, amelyekhez 3—4 hónap tárgyalás sem elegendő. — Magyar—finn vonatko­zásban nincsenek problémá­ink. A két nép barátsága ha­gyományos. Kekkonen állam­elnök már járt Magyarorszá­gon. mostani hivatalos látó-, gatása pedig újabb megnyil vánulása a két ország jó kapcsolatainak és annak, hogy a különböző társadalmi rendszerek nem zárják ki a kölcsönös és baráti együtt­működést. A kulturális egyezményen túlmenőleg me» akarjuk vizsgálni a gazdasá­gi és technikai eyüttműködés fejlesztésének lehetőségeit Mindkét részről keressük erre vonatkozóan a lehetősé­geket. — A magyar kormán1' képviselői is jártak nálunk és reméljük, hogy a kölcsönö: találkozások még inkábl hozzájárulnak sokoldalú kap csalataink elmélyítéséhez. P gazdasági együttműködés te kintetében komoly lehetős'" geket látunk, mert ez kölcsö­nös érdekünk, s véleményűn’ szerint azt kell vizsgálni, mi­lyen módon lehetne azokat - kapcsolatokat is továbbiét 1 észtén i. Gáti István 2 NÓGRAD — 1969. szeptember 23., kedd Kellemetlen analógia A nyugatnémet választási vihar kellős közepén a bará­tok, és ellenfelek gondoskodáséból olyan szélcsend támadt Kiesinger körül, hogy — mint a hamburgi Der Spiegel írja, —, annak már nyugtalanítania kellene a kancellárt. A kancellár barátai nyilván attól félnek, hogy veszte­ség érheti, ellenfeleinek pedig azzal kell számolniok, hogy a szélsőjobboldal köreiben nyerhet vele, ha kifejtené, milyen tevékenységet folytatott Hitler idején. Ennek folytán most, a választás előtti napokban egyik fél sem akarja a kancellárt ilyenfajta próbára tenni, mert ennek hatását nem tudnák ki­számítani. Az elmúlt év júliusában, amikor Kiesingernek vallomást kellett tennie egy náci perben, kijelentette: „Nem meggyő­ződésből és nem opportunizmusból” lépett a náci pártba 1933. május 1-én. Hát ha mem ezért, akkor ugyan miért? — tehették volna fel neki a kérdést, a kérdés azonban nem hangzott el. Tanúvallomása után egyes cikkírók ugyan ki­gúnyolták, de más nem történt. Amikor a múlt év novemberében — mint ismeretes — Beata Klarsfeld pofonütötte a kancellárt, hívei rábeszélték, tegyen bűnvádi feljelentést, holott ezt rábízhatta volna az állam ügyészre. Mint később bebizonyosodott, rossz tanácsot kapott. Ismeretes, hogy Beata Klarsfeldet felfüggesztés nél­kül, 12 hónapi börtönre ítélték. Klarsfeld asszony azonban nem olyan tapintatos, mint Kiesinger barátai és ellenfelei. Gelss ügyvéd, az asszony egyik védője, a büntető perrend­tartás 220. §-ával élve, amely szerint az általa szükségesnek tartott tanúkat közvetlenül megidézheti, megidézte a Szövet­ségi Köztársaság kancellárját a fellebbezési tárgyalásra. A kancellár Carstens államtitkár útján értesítette a fel­lebbezési bíróságot „Másirányű kötelezettségei miatt, akadá­lyoztatva van a megjelenésében.” A fellebbezési bíróság ezt elfogadta, Klarsfeld asszony és védői nem nyilatkoztak töb­bet. Kiesingernek, a tanúnak nemzeti szocialista múltjáról tehát a perben semmit sem kellett bevallania. A bíróság vi­szont Klarsfeld asszony büntetését négy hónapra csökkentet­te és végrehajtását felfüggesztette. A védelem a fentiek alapján az ügy revízióját kérte. Hogy az államügyészség mit fog tenni, azt még nem tudni. Mindenesetre két héttel ezelőtt még kitartott az 1968 no­vemberében meghirdetett 12 hónapos börtönbüntetés követe­lése mellett. Azt hozva fel indoknak, hogy Kari Heinz Paw- la, aki 1968 szeptemberében egy berlini ülnökbiróság előtt elvégezte szükségletét, 10 hónapot kapott felfüggesztés nél­kül,— a kancellár felpofozásának botrónyokozója sem kap­hat hát ennél kevesebbet. Mindenesetre nem lehet kellemes a kancellárnak a Klarsfeld asszonytól kapott pofon és" a Pawla-ügy analógiája. (—s) Beke-aktíuaüles Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról.) gyénkből 15 ezer 212 távira­tot és levelet küldtek. Nőtt a szolidaritási gyűlések aktivitá­sa is. Míg 1964-ben alig 20 ezer, addig tavaly több mint 100 ezer ember vett részt eze­ken a gyűléseken. . Az ünnepi beszéd után»Ko«3 vács Dezsöné, az Országos Béketanács alelnöke kért szót, aki meleg szavak kíséretében a békemozgalomban eddig ki­tűnt hét aktivistának nyújtot­ta át az Országos Béke­tanács most alapított jel­vényét. Jelvényt kapott Nagy Béla, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának elnö­ke, idős Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész, Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bi­zottságának titkára, Krizsanyik Jánosné, a népfront pásztói já­rási bizottságának alelnöke, Csatai Arpádné pusztaberki pedagógus, Bállá István, az őrhalmi tsz elnöke és Varga József, a népfront salgótarjáni járási bizottságának elnöke. A beszámolót hozzászólások követték. Felszólalt Kálovits Géza, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára, aki az ifjúság nevelésével, Kovács József, mátranováki vájár, aki a bányászok munkájáról tett említést. Takács Lajosné, a megyei nőtanács munkatár­sa megyénk asszonyainak til­takozását fejezte ki, Bárdos Ferenc somoskőujfalui nép­fronttitkár a fiatalság neve­lésével foglalkozott. Dr. Föl. kér Antal, pásztói orvos sze­mélyes élményöt mondotta ej. hangsúlyozva: az orvosi hi­vatás az emberek életéért van, az csak békében valósítható meg. Felszólalt a gyűlésen Kartai István, evangélikus püspök és Cserháti József, baglyasi pedagógus. Szoó Béla, felszólalásában a második világháború óta el­telt időszakkal foglalkozott, majd szólt a két tábor közöt­ti ellentétről, a békeharc nem­zetközi jelentőségéről. .Kije­lentette, hogy addig míg két tábor van a vi­lágon, szükséges a béke- agitáció. A béke érdekében pedig anya­gi áldozatot is kell vállalni. A vitában elhangzottakat Marczinek István, a Haza­fias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára foglalta össze, majd a megyei béke-ak- tívaülés megválasztotta azt a 12 küldöttet, akik megyénk dolgozóit Budapesten, a VII. magyar békekongresszuson képviselik majd. Baromfitenyésztők megyei versenye Tegnap délelőtt 10 órakor Forgó Imre, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának helyettes vezetője megnyitotta az ifjú­sági és felnőtt baromfiíenyész- tők megyei versenyét a Ma- gyarnándori Állami Gazdaság­ban. A gazdaság klubhelyisé­gében 19 ifjúsági és 15 fel­nőtt versenyző jelent meg. Az elméleti versenyt követően a klubház udvarán gyakorlati versennyel folytatódott a ve­télkedő. A fiatal baromfitenyésztők versenyében az első helyezést Liszka Józsefné diósjenői ver­senyző érte el 139 ponttal. Má­sodik lett Bablena Teréz nóg- rádmegyeri szakmunkás 123 ponttal, harmadik Budai Éva nógrádsápi szakmunkás. A negyedik és ötödik helyezést Sleszák Jánosné magyamándo- ri és Válóczi Jánosné ecsegi versenyző érte el. A fiatalok közül az első két helyezett a Szakma ifjú mestere aranv fokozatát, míg a harmadik, ne­gyedik és ötödik helyezett a- ezüst, az ötödik—tizedik he­lyezett a bronz fokozatot kap­ta meg. Ugyanakkor az első öt helyezett fiatalt a KISZ megyei bizottsága tárgyjuta­lomban is részesítette. Részük­re Kálovits Géza, a KISZ me­gyei bizottságának titkára ad­ta át a jutalmakat. A felnőt­tek versenyében Fazekas Já­nosné magyarnándori, Kovács Jánosné érsekvadkerti és Illés Istvánné palotási szakmunkás került az első három helyre) A helyezettek jutalmát Seres Vladimirné, a nőtanács me­gyei titkára nyújtotta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom