Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
RafaloV korelraszfala Miért ne repülhetne? Líeszéli*etés Csohány Kálmánnal Kevesebb a „kétforintos” KISZ-tag Azzal kezdem, ami nem vita largya. Megkérdeztem Cso- hany Kálmán grafikusmű-' veszi, kit tart a legnagyobb művésznek? — Ez nem vita tárgya — hangzott a válasz. — Én azt mondom, hogy Rembrandt-ot szeretem a Legjobban. Vagy egy maibb példa: Picasso és Chagall között sem választok. Chagalit szeretem jobban. Mert valahol és vele rokonságot érzek. Chagall minden munkája gyerekkorából származik, a vityebszki szegény zsidókról beszél, akik szegénységüket álmodozással foltozzák meg. Álmaikat álmodja tovább, amelyekben a rabbi felrepül a hagymakupolák fölé. Miért ne repülhetne? Pedig Chagall idestova ötven éve nem járt Vi- tyebszkben. Párizsban él. Mi az, ami már vitatottabb ennél a kérdésnél? — A mai világban sokat emlegetik együtt, vagy egymással szemben a művészetet és a tudományt. Én azt vallom, hogy a művészet nem azonos a tudománnyal, mindenkor emberi, érzelmi magatartás. Vagyis a művészet az érzelmi magatartást nem lépheti túl. Én csodálkozom sokszor a négyszögek előtt, elismerem például, hogy az Op Art magas szintű érzelmi magatartást tételezhet föl. De csalt értelmit... ezzel pedig csak tudományt lehet csinálni, nem művészetet. Amíg ember lesz a földön, addig az ember ugyanúgy érez, sír és nevet. Legutóbb egy pesti beszélgetésen mondottam, hogy semmiben sem hiszek, csak az emberben, a művésznek nem kell mást szolgálnia, csak az embert. A beszélgetés Csohány Kálmán szülőfalujában, Pásztói! zajlott le. Abban a faluban. amelybe egykor — Kiss József balladájában — nem ért haza péntek esti gyertyagyújtásra „szegény Árje”, mert útonállók ölték meg. Száz éve lesz, hogy megjelent Kiss József balladája, a Dal a szegény Árje- ról: „Befogva áll a lovam, ne tartóztass, Édes! leszáll a nap, amire Pásztohára érek.. Pásztó neve bevonult a modern magyar költészetbe, kétkerekű taligán. Mai képző- művészetünkbe most vonul be mindinkább, Csohány Kálmánnal, egy pásztói asztalos fiával. A művészt a magyar- nemzeti kiállítások, és Európa nagyvárosai tárlatlátogatóinak nem kell bemutatni. Nógrád megye érdeklődő közönsége is ismeri. — Folytassuk egy kicsit rendhagyoan a beszélgetést — ajánlottam. — Először ne a grafikáról, hanem a kerámiáról beszélgessünk. — A kerámiára úgy találtam rá, hogy bár grafikusnak indultam és grafikusnak érzem magam, mégis szükségem volt a műfajban valami olyan területre is, ahol az anyaggal megbirkózzon!. Gyerekkoromtól hozzászoktam — nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban —, hogy az anyaggal meg kell birkózni. Én nem mondom azt, hogy nem gyötrelme® dolog papíron az ember érzéseit, gondolatait kifejezni, de mégsem éreztem azt a fizkai munkát, ami tulajdonképpen feloldódást is jelent, amikor az ember elképzeléseit, vágyait megformálja. Csohány Kálmán alig pár év alatt az ország több, mint egy tucat városában és falujában készített intézmények, üzemek falára kerámiát. A Pásztói Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet áruházában készült időrendben az utolsó. Az alkotást most adta át a művész a szülőfalunak. —Érzésem szerint az eddigiek közül — a többit is vállalom — ez a legjobb munkám. Tudniillik, az eddigi gyakorlattól eltérően új formát, kifejezési lehetőséget kutattam. Itt adott volt, nagyon szerencsésen, egy olyan szép, tiszta formájú, tiszta belső terű épület, amely megkönnyítette azt a kísérletet, hogy ne a szokványos lapkerámiával jelentkezzem, amit eddig csináltam. Most utólag úgy érzem, hogy a harmónia az áruház és kerámiamunkám között megteremtődött. Akik eddig nem értik, bizonyára rájönnek majd, hogy ezekben a tiszta, egyszerű formákhoz nem illett volna semmiféle képi jellegű ábrázolás. Fogadjuk el Csohány Kálmántól, hogy mindenfajta tematikai magyarázat sántikál. Annyit talán mégis elmondhatunk művéről, hogy általa Pásztóról akart vallani, a régiről és az újról. Sárgák és vörösek teszik ki Pásztót A jobboldali mező az újat ábrázolja. Talán a felosztott, grófi parkban a házhelyeket — ha egy kicsit ideologizá- lunk. De a régi fenyves erdőt is odavette Pásztó fölé, a gyerekkort, paraszt rokonait. „Ráadásul” itt is megkap valamiféle Csohány-hang- vétel, amiről ’a műtörténészek is szoktak beszélni. — Nehéz mit mondanom erről. Legfeljebb annyit tudok mondani, hogy minden mukámat az érzelmi magatartás szabja meg, pontosabban, egy indulati-érzelmi magatartás. A grafikában sűrítettebben mint a kerámiában, hiszen a kerámia inkább díszítő és ornamentális műfaj. (Bocsánat, hogy ezt odateszem: nincs alá- és föléren- delés a művészetben. Attól függ, hogy milyen igénnyel csinálja az alkotója. Nem a műfajtól.) De a grafika az a terület, ahol el tudtam mesélni, és talán még el tudom mesélni mindazt, amit például itthon, Pásztón kaptam születésemtől kezdve. Itt hatottak rám a népmesék és dalok. És itt hatottak rám azok a — máig is fájlalom, dehát ez a törvény, a fejlődés — kiveszőbe levő paraszti szokások, amelyek az egész esztendőt betöltötték. Most Csohány művészetét töltik ki tovább álmodott álmokkal, amelyektől nemcsak a szülőföld, hanem a művész is gazdagabb lesz. Chagall alakjai átrepülik a hagyma- kupolát. .. Tóth Elemér A végén kezdve: amikor befejeztük a beszélgetést a balassagyrmati Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola KlSZ-veze- tőségének tagjaival — elém tették a mikrofont és „nyilatkoznom” kellett. — Hogyan segíti a sajtó, konkrétabban a NÖGRÁD Szerkesztősége a KISZ munkáját és mit jelent a most meghirdetett „fiatal olvasók vetélkedője”, amelyet a megye valamennyi középiskolájának bevonásával rendeznek? — ezek voltak az intézeti rádió, a Rádiómagazin riporterének kérdései, amelykere tőlem telhető igyekezettel válaszoltam, de amelyet többször is újra kellett kezdeni a „bakik” miatt. — Semmi baj! — vigasztaltak a fiatalok. — Azt a mikrofont már a Dobos is földhöz vágta egyszer, pedig ő igazán megszokhatta a táncdalfesztiválon. (Na, ez azért mentett valamit a hervadó tekintélyemből). A fiatalok kerekasztal-be- szélgetésére kiváló alkalmat jelentett, hogy az intézeti KISZ-vezetőség az úgynevezett „házi” vezetőképző tanfolyamát a salgóbányai KISZ- iskolán rendezte meg. A beszélgetés időszerűségét növelte, hogy ezekben a hetekben, hónapokban zajlanak a KISZ- vezetőségválasztások. az intézeteknél most készítik' el a tanulmányi évre szóló akció- programokat is, mérlegre kerül a tavalyi mozgalmi év valamennyi eredménye és először összegezik mindazt, amelyet ezután szeretnének megvalósítani. „/Vem mutattuk magunkat” A balassagyarmati Szántó Kovács János középiskolai KISZ szervezete sokáig — pontosabban tavaly előttig nem nagyon hallatott magáról. Tavaly viszont rendkívüli mértékben megélénkült a KlSZ-élet az iskola falai között és ebben nagy része van az új igazgatónak, Gulya Pálnak, aki a fóti gyermek- városból érkezett Balassagyarmatra. A tanintézeti KISZ-élet fejlődésének ívét látom abban is, hogy éppen VT indennapi dolgainkról gondolkoztam, azokA fecsegőkről ról a gyakran jelentéktelennek látszó vagy annak minősített jelenségekről, amelyek gyakorta okoznak szinte minden embernek kellemetlenséget és ezzel számtalanszor a közösségi es egyéni jó közérzet megron- tói is lesznek. Eközben jutottam el a fecsegőkhöz. Azokhoz, akik nem szívlelték meg a régi bölcsességet: csak annyit beszélj, amennyi okvetlenül és feltétlenül szükséges. Még a híres Tal- leyrand-féle elmésség se legyen kifogásod: „A szó arra való, hogy gondolatainkat takarja." Próbálj másforma takarót keresni. Jusson eszedbe Jónás, aki három napot és éjszakát töltött a cethal gyomrában. Miután kiszabadult kényelmetlen lakásából és a partra ért, ezt kiáltotta 1 házigazdájának: Látod, ha befogtad volna a szádat, én nem terhelem három hosszú napig a gyomrodat. A fecsegő először a magánéletedet keseríti meg. Ártatlan arccal és végtelen gyönyörűséggél, természetesen csak „neked" címezve árul el bizalmas dolgolcat a szomszédod magánéletéről, kollégád slréberségéről, X. kartarsnö szerelmi inga tagságáról. Ártatlan jóindulattal tájékoztat, hogy melyik karlársad volt lesújtó véleménnyel legutóbbi javaslatodról, ugyanokkor azt is közli veled, hogy osztályvezetőd végtelenül tehetségtelen, s természetesen te sokkal méltóbb lennél e vezetői beosztásra. De Te embertársam ne menj léprel Bizonyos lehetsz benne, hogy bizalmas értesüléseit és jellemszilárdságra való értékeléseit egy óra múlva egy másik társaságban vagy íróasztal mellett ülve közli, csak akkor már rólad és másként szól a mese. Az ilyen fecsegővei vagy intrikussal szemben a védekezésnek csak egy módja van. Az azonnali tisztázás vagy szembesítés, mert különben uralkodóvá válik az általános gyanakodás, megmérgeződik a levegő, tisztességes emberek válnak méltatlanul erkölcstelenné. A fecsegő másik kedvenc területe a hivatali jólérte- sültség. Tőlük tudhatod meg, milyen személyi változások várhatók, kik esélyesek előléptetésre, jutalomra, A szigorúan bizalmas jelzésű ügyeket is vonaton vagy társaságban fensöbbségesen. nagy hangon adják tovább. Nem j akarjuk a velük szembeni védekezésnél javasolni a rossz emlékű „éberségnek" azt a módszerét, amely szerint még az itatóspapírt is tilos volt az asztalon hagyni, mert az „imperialista kémek" ilyen úton is értesüléseket szerezhetnek. De a kínai bölcs tanácsát nem ártana mégsem sok vezetőnek és felelős ügyintézőnek megszívlelni, miszerint: „Ne felejtsd el, hogy a barátod barátjának is van barátja” —, s hivatali dolgokról, bizalmas jellegű ügyekről csak azokkal és akkor kell tárgyalni, amikor a hely és idő megfelelő. A fecsegők harmadik, de az eddig ernlegetetteknél semmivel sem veszélytelenebb „működési" terülele a közszereplés. Azokra gondolunk, akik a különböző értekezleteken rendszeresen hozzászólnak, bár az égvilágon semmi mondanivalójuk nincs. Jellemzőjük a nyakatekert stilus, amelynek egyetlen célja, hogy ezt a gondolattalan- ságot leplezzék vele. Ök azok, akik hosszadalmas elnézést kérnek, amiért felszólalnak, de nekik az a véleményük, hogy a szóban forgó kérdésről mindenkinek el kell mondani a véleményét. Ezután részletesen elmondják, hogy mit is mondott az előadó, többszörösen kiemelik, hogy ilyen fontos kérdésben mindenkinek nyilatkoznia kell, aztán besézlnek, fecsegnek, minden harmadik mondat után megnyugtatnak, hogy még mindig kedves elvtársaknak és elvtársnőknek tartják a jelenlevőket — csak éppenséggel nem mondanak semmit. Annál elviselhetetlenebb ez u fecsegés, az üresjáratit szólamok megállíthatatlan kanyargása, mert az ilyen szónokok legtöbbje ráadásul még a magyar nyelvnek is ádáz ellensége: a suk-sük-től a zsargonig mindent .,elkövetnek”, amivel véthetnek szép magyar nyelvünk szabályai ellen. Vető József a Tükör c. hetilap egyik számában beszámol arról, hogy egy dán mérnök elmés szerkezetet készített. Az econometernek nevezett szerkezet arra szolgál, hogy kimutassa, menynyibe kerül egy-egy értekezlet. Az értekezlet előtt a készülékbe betáplálják a résztvevők fizetésének az összegét, és a gombnyomásra megindított szerkezet mindig pontosan mutatja: mennyit beszéltek már el. Elgondolni is rossz, hogy egyszer hozzánk is eljut ez a szerkezet, és pontos kimutatásaink lesznek arról, miként sikerült értekezletekben oly gazdag hazánkban, ennek a széf országnak egy jó részét elfecsegni. Mit lehetne tehát tenni. .4 legkézenfekvőbb, hogy ne tartsunk olyan megbeszéléseket, értekezleteket amelyeket csak azért hívnak össze, mert már régen nem volt hasonló jellegű tanácskozás, s amelyeket a rossz diák szónoki beszédével lehet leginkább jellemezni:, „azért jöttünk össze, hogy ne legyünk szanaszét” A szükséges és alaposan előkészített megbeszéléseken pedig lei-ki kapcsolja be gondolatban az econometeri, és ha fecsegő akarja drága időnket rabolni, jó magyar szóval élve: „lőjük" le, mielőtt áldásos tevékenységéi megkezdhetné. S mivel még ilyen dörgedelmes eszmefuttatásban sem illik' sokat ' fecsegni, köszönöm az olvasók szíves türelmét. Csukly László a Szántó Kovács János gimnázium kiszesei „adtak magukra a legtöbbet” és a házi vezetőképzést a központi KISZ-iskolán rendezték meg. Amikor megkérdeztem, hogyan jutott eszükbe Balassagyarmatról Salgóbányára utazni, így kérdezett vissza Dióssy József negyedikes, a kerekaisztat-baszélgetés egyik résztvevője: — Ezért van ez az iskola, nem? Természetesen. De a természetességig, ahhoz, hogy valami ennyire „kézenfekvő” legyen, el kellett jutni. A beszélgetés többi szereplője: Kincses Helén, az iskolai KISZ-bizottság titkára. Ha- vassy Péter, Strausz Judit és a többiek erről azt mondták: — Évekig nem mutattuk magunkat. Befizettük a KISZ- tagsági díjat és ezzel ki is merült nagyjából a munka. Ügyszólván mindnyájan „kétforintos” tagok voltunk, de az utóbbi egy év alatt sokat változott a helyzet. Milyen a jó vezető? Hogy mennyi múlik a tanulmányi munka első számú vezetőjén és a tantestületen, azt a rövid idő alatt bekövetkezett teljes fordulat mutatja. Az mézet felnőttvezetése nemcsak elméletben fogadja el, hanem a gyakorlatban is alkalmazza a helyes elvet, miszerint az ifjú mozgalmi emberek kinevelése jórészt az ő feladatuk, ezért ismerniük kell a KISZ általános és helyi, azaz iskolai feladatait, nehézségeit, munkastílusát és hagyományait. Az a helyes, ha a pedagógus — legyen akármilyen beosztásban — a saját munkáját ötvözi a mozgalmi tevékenységgel. Mindezek nem pusztán szavak: az iskola KISZ-vezetőség salgóbányai továbbképzőjén teljes számban megjelent a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola tanári kara! — Nagyon örültünk, hogy eljöttek és érdeklődtek a KISZ-választások és a készülő akcióprogram iránt, hiszen a választások rendkívül nagy és felelősségteljes munkát jelentenek számunkra, amelyet a felnőttek segítségével szeretnénk elvégezni. — mondta Kincses Helén KISZ-titkár. — Milyen a jó titkár? — ezt a legilletékesebbtől, Kincses Heléntől kérdeztem a salgói beszélgetésen. — Jó emberismerőnek kell lennie... És példát kell mutatnia. — Helénnek tekintélye van Egyszerűen nem lehet nem oda figyelni, ha valahol megjelenik — mondták a többiek. Helén Szécsényfelfaluból jár be, fél hatkor indul hazulról, hogy fél nyolcra az iskolába legyen. Naponta 46 kilométert utazik. A meglehetősen rövid idő alatt bekövetkezett változás — a KISZ-élet fejlődésének felfelé ivelese, az eddig elért eredmények, a több önállóság és a vele együtt növekedett felelősség arra ösztönöz bennünket, hogy jól válasszunk — így összegezhető a balassagyarmati szakközépiskola KISZ-vezetőinek véleménye. Az iskolai KISZ- munka eredményeinek híre eljutott a megyeszékhelyre, tavaly óta „jól jegyzik” a balassagyarmati diákkiszesek tevékenységét. A második, harmadik és negyedik osztályokban összesen 297 tagja van a tanintézeti KISZ-nek. az elsősök 107-en vannak, őket ezután veszik fel a tagok sorába. A beszélgetésen hosszan sorolták az eredményeket, amelyek közül most csupán néhányat említek: külön KISZ-vezetőség! tag foglalkozik az egyre szaporodó számú iskolai szakkörökké! (jelenleg több mint tizenöt szakkörben dolgoznak a fiatalok), nagyon népszerű az iskolarádió hetenként háromszor ismétlődő adása, az idén is megrendezik az iskolanapokat, amelyeknek fő témája a szakköri kiállítások és bemutatók megrendezése, folytatják az osztályok közötti sportversenyeket (atlétikában országos hírű sportolóik vannak), ápolják a helyi határőr KlSZ-szervezettel tavaly létesített baráti kapcsolatot: Az ív folytatása — Tőlük fiúkat veszünk kölcsönbe — mondták nevetve, de aztán meg is magyarázták. — Intézetünk egészségügyi szakiskola és ez.' nagyon meglátszik a százhét elsősön, akik közül mindösz- sze öt a fiú... A továbbképzésen elpróbálták a közelgő választások valamennyi lényeges mozzanatát. Tudják, hogy a választásokon dől el — megtörik, vagy tovább emelkedik az iskolai KISZ-munka fejlődésének íve. A demokratizmus, az önállóság és az érdekvédelem kérdései foglalkoztatják őket. Ezt illusztrálják a vélemények is. — Jónak tartjuk a titkos szavazást, de főként az elsős alapszervezetekben és az iskolai szintű választásoknál van értelme... A felsőbb osztályok jól ismerik egymást, ott egy kicsit „öreges” ez a forma. — Hallottunk arról, hogy a balassagyarmati városi KISZ- végrehajtó bizottság 11 tagja közül kettő esetleg diákokból kerül ki. Ebben mi az érdek- védelem és az önállóság érvényesülését látiuk — Gyakran hallunk mostanában egy „ifjúsági miniszter” kinevezéséről is. . . Az NDK-ban régen működik hasonló. .. Nálunk is elkelne! Pataki László
