Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-20 / 218. szám

A vásárlók érdekében á fövő közlekedése? Hosszútávra csőrendszer lesz alkalmas A kereskedelem dilemmája közötti közepes távolságok­nak, vagy nagyvárosok 15—20 km-es útszakaszainak közleke­dését megálló nélküli föld­alatti vasút láthatja el, amely kb. állandó 30—40 km-es óránkénti sebességgel halad: a fel- és leszállóhelyeken is­mét csak szállítószalagok hi­dalják át a földalatti és a gyalogjáró sebességkülönbsé­gét. kinyithatja a kocsi ajtaját és el­foglalhatja a helyét a kormány mellett. Az automatikus köz­lekedési rendszerekkel ellá­tott főútvonalak önműködően irányítják a járműveket cél­jaik felé. A járművezető egy központi számítógéppel közli úticélját. Automatikus közle­kedési rendszer tartja a ko­csik közötti állandó távolsá­got is. Szoclográfusok, urbaniszti­kai szakemberek szerint a 2000. évben 50—80 millió la­kosú szupervárosokkal kell számolnunk. Ma még a leg­több városi ember sokszor zsúfolt és kényelmetlen közle­kedési eszközre van utalva. A század végére megkettőződik és megnégyszereződik a váro­sok lakóinak száma. 400 km kiterjedésű szupervárosok épülnek majd. A személyi közlekedést kis távolságokra szállítószalagok, közepes tá­volságra pedig a maitól eltérő megoldású földalatti vasutak látják el. Az egyéni közleke­dés fontos eszközei „önkiszol­gáló” taxik lesznek, a nagy távolságokat pedig óránként 800 km-es sebességgel csőpos- taszerű fülkékben teheti meg a városok lakossága. A városon belüli rövid tá­volságokra 10—16 km/óra se­bességű szállítószalagokat ál­lítanak majd be. Két város Az egyéni forgalmat az uta­kon is, villamoshajtású, koc­ka alakú gépkocsik bonyolít­ják. Ezek veszélyes kiugrások nélkül, lekerekített élekkel készülnek, szabványos hosszú­ságban, mert így könnyebben kezelhetőek és adott esetben nagyobb tartályokban szállít­hatók is. Az önkiszolgáló ta­xik útját számítógépek vezér­lik. Az utas betolja mágneses műanyagbérletét a megfelelő résbe, az elektronikus „agy” kiadja az engedélyt. Az utas A hosszútávra alkalmas, új közlekedési rendszer, a cső­rendszer lesz. Csövekben nem­csak folyadék lesz szállítható, mint ma, a. világot behálózó kőolajvezetékekben, hanem a levegőrétegen úszó tartályok­ban szilárd anyagot is szállí­tanak és a tartályokat ugyan­az a levegő hajtja. A csövek­ben max. 800 km óránkénti sebességigei, olyasféle fülké­ben, amilyen a mai repülőgé­pek törzse. Ezeket a fülkéket is levegőrétegen úsztatják. L. I. “— ...... B OSSZANKODIK a vásár­ló. Hol ez, hol az fogy ki az üz­letekből. Áll ez a vas-műszaki cikkekre, háztartási gépek­re éppen úgy mint a ruházati cikkekre. Ugyanakkor a sze­zon végi kiárusítások azt jel­zik, hogy sok termékből tijbb van,, mint amennyi kellene. Miért? A kereskedelemnek hasznos, ha a forgalom nagy. A forga­lommal nő a kereskedelmi ha­szon is: több pénze marad a kereskedelmi vállalatnak bér­emelésre, nyereségrészesedés­re, hálózatfejlesztésre. A nye­reségérdekeltség rendszere ar­ra ösztönöz, hogy minél többet adjanak el. Miért nem törek­szenek eléggé mégsem a ke­reskedelmi vállalatok az áru­ellátás javítására, a forgalom növelésére? Vagy talán törek­szenek, és ennek ellenére je­lentkeznek a hiányok? Alaposan meg kell nézni, hol a hiba. Abban biztosan nem, hogy a kereskedelmi vál­lalat a nyereséget növelni akarja. A kereskedelem veze­tőiben sem hiányzik a jó szán­dék, hogy a boltokban minden kapható legyen. Az ipar is ál­talában megtermeli azt, amit a kereskedelem időben meg­rendel. Csakhogy a kereskedelem általában rendkívül óvatosan rendel. Arra törekszik, hogy a forgalmat a lehető legkisebb készlettel bonyolítsa le. Olyan számítási határidőket és üte­mezést igyekszik kikényszerí­teni a neki szállító vállalatok­tól, hogy az áru nála a lehető legrövidebb ideig „pihenjen”. Csekély szállítási késedelem így már áruhiányra vezet. Szeretne a kereskedelem nagy készleteket tartani, de ez, a ma érvényes szabályok alap­ján, ez nem kifizetődő szá­mára. Jelenleg a készletek tartása igen drága. Növelésük még drágább. A készletek után eszközlekötési járulékot kell fizetni, sőt — ha vásárlásuk­hoz bankhitelt vettek igénybe — még kamatot is. Nem cso­da, ha a kereskedelem vezetői óvakodnak a nagy készletek­től, a velük járó terhektől. Ezek a terhek növelik a ke­reskedelmi vállalatok költsé­geit, csökkentik a nyereséget. A kamat és az eszközlekötési járulék arra szolgál a kereske­delemben. hogy egészséges arány jöjjön létre a forgalom és a készlet között. Ki is ala­kul ilyen arány ott, ahol a kellő piaci feltételek megvan­nak, így elsősorban a konkur- rencia. Ahol az egyik kereskedelmi vállalatnak versenyeznie kell a másikkal a vevő pénzéért. ott nem hagyják lecsökkenni az árukészleteket. Hiszen a keresett árukból álló és kellő nagyságú készlet a nagy üz­leti forgalom feltétele. Csak­hogy nálunk még alig van verseny a kereskedelmi válla­latok között. Nem kell egyik­nek sem nagyon félnie attól, hogy a másik vállalat megelő­zi. Ma még alig találunk pél­dát arra, hogy az egyik kiske­reskedelmi vállalat be tudna tömi a másik érdekterületére. AZ ILYEN monopoihelyzet- ből adódik, hogy a vevő — Budapest és néhány nagyváros kivételével — csak egy helyen tud valamit megvenni. Ha vá­ló gatós, hetekig várhat egy- egy árura. Ha nem válogatós, veszi, amit kap. Fontos volna tehát növelni a piaci versenyt, a vevők érdekében. Élénk verseny esetén kénytelenek volnának a kereskedők na­gyobb, szélesebb választékú készleteket tartani. Most azonban a boltvezetők zöme abban érdekelt, hogy a válla­lati központ által előírt kész- letnoirmát semmiképpen ne lépje túl még akkor sem. ha a keresletet csak a készlet­növeléssel lehetne zavartala­nul kiegészíteni. A lakosság vásárlóereje azonban évente 7—8 százalék­kal nő. Ennyivel többet is akar vásárolni. Ennyivel nő is a kereskedelmi forgalom. A forgalomnövekedés többnyire csak növekvő készlettel bo­nyolítható. A készletnövelés azonban jelenleg túl sokba kerül a kereskedelemnek. A vállalati nyereség egy része a vállalat fejlesztésére szolgál. A kereskedelmi vállalatfe.1- lesztés egyrészt hálózatbőví­tést (új boltok nyitását, régiek korszerűsítését, raktárak véte­lét vagy építését) jelenti, másrészt tartós készletnöve­lést. Mindezt a nyereségből szár­mazó fejlesztési alapból kell fedezni. De az évente keletke­ző fejlesztési alap nem elég az évi 5—6 százalékos készlet­növelés pénzügyi alapjainak megteremtésére, különösen akkor nem, ha a vállalat je­lentősen szélesíteni akarja a választékot, vagy új boltokat is szeretne nyitni, hogy a nö­vekvő forgalmat kultúráltan lebonyolíthassa. Ha a készlet- növekedés fedezeteként kö­zéplejáratú forgóalap-hitelt vesz fel, évekre előre elkölti a fejlesztési alapját. Eladósodik. Inkább választja tehát azt a megoldást, hogy nem vagy csak nagyon lassan növeli készleteit. Teheti, hiszen a forgalom kisebb választék mellett is nő. A pénz árut keres és talál. Aztán a nyereség felhaszná­lásának a rendszere is olyan, amelyik a készletnövekedést fékezi. Az a képlet, amelynek a segítségével a vállalati nye­reséget felosztják a bérfejlesz­tésre és a vállalatfejlesztésre szolgáló részre, nagyon érzé­keny a készletek változására. Ha erősen nő a készlet, az adó befizetése után megmara­dó nyereségből kevesebb jut a dolgozók zsebébe és. több jut fejlesztésre. A készlet csökke­nése viszont legtöbb esetben szinte automatikusan növeli a személyi jövedelmekként ki­fizethető részt. Magától értető­dik, hogy a kereskedelmi vál­lalatok igyekszenek a készle­teket alacsony szinten tartani. Ez a furcsa spórolás olykor forgalmi dugókat okoz a gaz­dasági életben. Gyakran pénz­hiánnyal küszködik év közben az a vállalat, amelyik az év végén 4—5 hét nyereségrésze­sedést képes fizetni! A nagy­kereskedelemnél hiányzik né­melykor olyan áru, ami a ter­melőnél elfekszik. Időnként nem kapható a boltokban olyan áru, amiből a nagykereskede­lem raktárában elegendő van. Több vállalat fizetési nehéz­ségekkel küzd. s ezt még sú­lyosbítja az, hogy a készlet- növekedés a személyi jöve­delmeket hátrányosan érinti. A MAGYAR Nemzeti Bank az elmúlt hónapokban könnyí­tett a kereskedelem által igénybe vehető hitelek felté­telein. Számos intézkedés tör­tént, hogy a készletek a kellő szintre nőjjenek, anélkül, hogy az eladhatatlan áruk mennyisége növekedne. De ez nem elég. Minden jel arra mutat, hogy a kereskedelmi vállalatok jövedelemszabályo­zásában kívánatosak olyan módosítások, amelyek elhárít­ják a jobb áruellátás jelenle­gi fókezőit és utat nyitnak egy ésszerűbb, a fogyasztói érde­keknek jobban megfelelő készletgazdálkodásnak. Dr. Pirityi Ottó ív­GB V , Szállítószalagok bonyolítják le a „gyalogos” közlekedést a jövő városaiban l-orditoita SÁRKÖZI GVULA Riportregén v 34. — Kezükre juttathatok egy tábornokot... Vagy ha akarja, bevezetem embereiket a kaszinóba, amikor egy nagy német tiszti csoport gyűlt össze... Mérget szórhatok valakinek az ételébe... Ki tudnék lopni titkos iratokkal teli dossziékat ... Mindez elgondolkoztatott: hátha csak jól betanult sze­repet játszik? A gyanú még inkább erősödött bennem, amikor egy éjszaka Gestapó-tisztek jöttek Lídiához. Lídia lakása tágas volt (három nagy szoba, konyha, veranda), de szerintünk nem valami megfelelő: ablakai az utcára néztek és nem volt hátsó kijárata. Vele lakott idős anyja. Léna húga és Vologya öccse. Elkülönültek tőle, nem avatkoztak a fiatal asszony dol­gaiba, annál is inkább, mivel ő volt a kenyérkeresőjük. Első beszélgetésünk a késő éjszakába nyúlott, és Lí­dia azt javasolta, hogy éjszakázzam nála. — Ügy használhatja mindig, mint a sajátját — tette hozzá. Sokáig nem tudtam elaludni: gondolatok kavarogtak az agyamban, nem hagytak nyugton. Ki ez a Lídia? Ren­des ember vagy színész, aki nagyszerűen játssza szerepét az ellenség rendezte darabban? Rám talán csak mint egy nagyon kicsi, de igen fontos zsinórra van szüksége, ame­lyet ha a nácik meghúznak, leleplezik hírszerző csopor­tunkat? Alaposan át kell gondolni mindent... Akkor hallom, hogy az utcán vasalt csizmák kopog­nak. Közelednek a házhoz, felfelé jönnek a falépcsőn, mely a verandára vezet. Hangos kopogás az ajtón. — 100 — — Tessék kinyitni — hangzik a német durva hangja az ajtó mögül. „Csapda!” — villant át az agyamon. Elővettem pisztolyomat a párna alól. Lídia kiszaladt a verandára és mérgesen felcsattant: — Mi az ördögöt kujtorognak itt éjnek idején? Nem hagyják az embert aludni! Takarodjanak innen mielőbb! — A Gestapótól vagyunk. Ellenőrizni akarjuk. ki alszik magánál. Azonnal nyisson ajtót — követelték a németek. Pillanatok alatt felöltöztem, előkészítettem a kézigrá­nátokat, felhúztam a revolvert és kikapcsoltam a zsalu- gáter kapcsát Lídia egyre nagyobb dühbe gurult: — Még mit nem! Azért se nyitok ajtót! Tőlem be is törhetik. De tudják meg: ezért még lakóinak. Reggel pa­naszt teszek Pritzman úrnál. Ha ő lehordja magukat, el­megy a kedvük attól, hogy az én lakásomat ellenőrizges- sék. Pritzman úr nevének említése nyilván hatott a ges- tapósokra. Még mindig dörömböltek az ajtón, és „nyisd ki!”-t kiabáltak, de már nem olyan hevesen. Lídia folytatta támadását. Felhasználta ehhez az il­lendő német kifejezések egész fegyvertárát, magas rangú náci tisztek neveivel dobálózott. Végül a szópárbaj a háziasszony teljes győzelmével fejeződött be. Felingerül­ten szaladt be a szobámba. Amint megpillantott engem teljes harci díszben, csodálkozva kiáltott fel: — Hát ez meg miféle maskarabál? — Csak nem fogom nyugodtan megvárni, míg be­lépnek a gestapósok — feleltem. — A velük való talál­kozásra nem készültem fel, de van mivel fogadjam őket... — Ne felejtse el, hogy az én lakásomban soha sem éri baj. Félti a fejét? Nem kell féltenie. Egy hajszála sem görbül meg. — De én akkor sem szeretek tréfálkozni a gestapó- sokkal bárhol is legyenek. — Mindegy. Ismétlem: maga itt teljes biztonságban van. Érezze magát nyugodtan. — Miféle nyugalomról lehet itt szó, amikor első éj­jel, amit itt töltök ebben a házban, részeg németek akar­nak ránktörni. Lídia elnevette magát. Egyről megfeledkezik: ezek a nácik jól ismernek en­gem és sohasem gyanúsítanak meg azzal, hogy a parti­zánokkal cimborálok. Ezek a disznók, mee akik itt jár­tak — Lisowska arca eltorzult az undortól —. már nem gyszer megpróbáltak közelebbről megismerkedni velerr — 101 — és felajánlották szolgálataikat. De én mindig azt feleltem és felelem nekik: „Menjetek az anyátok kínjába!” Hol­nap rrtindjárt szólok erről a látogatásról von Pritzman- nak. A kaszinónkban szokott ebédelni és nagyon szereti ha személyesen szolgálom ki. Most pedig feküdjön le és verje ki a fejéből ezeket az ostobaságokat... De én többé már nem tudtam elaludni. Reggelig vir- rasztottam. A gestapósok váratlan látogatása után Lídiát még titokzatosabbnak találtam. S amikor beszámoltam erről Kuznyecovnak, egyetértett a kételyeimmel. Légy óvatos. Vigyázz minden szavadra. Igyekezz minél többet megtudni róla más forrásokból. Valószínűleg a Gestapó- nak dolgozik. Lisowskát Ismerőseink közül senki sem ismerte jól. Iván Prihogyko megpróbált érdeklődni róla a szomszé­doktól, de azok csak azt mesélték el, amit már mi is tud­tunk: a tiszti étkezdében dolgozik, gyakran jár haza autón németek kíséretében. Amikor Lukin tudomást szerzett Lídiával történt is­meretségünkről, ezt írta nekünk: „Az L-val történt ismeretségük nyugtalanít minket. Tanulmányozzák tovább és a legapróbb gyanús dolgok­ról jelentést kérek. Ellenőrző feladatokon kívül semmiféle más feladattal ne bízzák meg. Nagyon óvatosak legyenek, nehogy felfedjék találkahelyeinket. Ha L. a németeknek dolgozik, okvetlenül a bizalmunkba akar férkőzni, hogy leleplezze az egész csoportot. Sok sikert kívánok.” Háromszor is elolvastam Lukin levelét. ( „Hát igen, kemény dió — gondoltam. — Csak aztán bele ne törjön a fogam!” Lídiával nem szabad megszakítani a kapcsolatot. Ha meg is tennénk, ő akkor is tovább keresne minket. Várni kell. Várni és ellenőrizni. Ha minden tisztázódik, vagy bevonni őt a munkába, vagy ... De hisz’ nem olyan könnyű ellenőrizni őt. Ezt csak­is megfigyeléssel, találgatással, következtetéssel lehet. Ilyenkor ellenőrző feladatot szoktak adni az illetőnek. Rendben van, megpróbáljuk, habár nem olyan egyszerű a dolog. Továbbra is eljártam Lisowskához és holmi kisebb megbízatásokat adtam neki. Lídia szívesen teljesítette azokat, jóllehet nem titkolta, hogy elégedetlen a jelenték­telen feladatok miatt. — Maga nem bízik meg bennem? — kérdezte sértő­dötten. — Fél tőlem? (Folytatjuk) — 102 — \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom