Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

T A N U L A S Tatár auloi ón’ Szovjet Szocia­lista Köztársa sás:. A kazánja »énzügyi-gaz- '■ <sági főis­kolában. Az intézet tanára Hajdar Bikba- jev — középen —. vezeti a di­ákok foglalko­zását a Nairi" elektronikus számítógépen ■i i«ej{és*iiésöa,T i oi*| árai Cukrászüzemekben, uresszók ban és cukrászda kban ÖRÖM IS. veszély is a fagy­lalt. Öröm, ha kánikulában lehűthetjük vele magunkat, veszélyes, ha a közegészség- ügyi szabályokat mellőzve, fe­lelőtlenül és hanyag módon tárolják, készítik. A lapok már eddig is több fagyláltmérge- zésről adtak hírt, megyénket eddig szerencsére elkerülte a íagylaltmérgezps. A KÖJÁL munkatársai leg­utóbb Pásztón, Szécsényben es Balassagyarmaton tartot­tak közegészségügyi ellenőr­zést. Elsősorban a fagylalt ké­szítését és tárolását vizsgál­ták, de ellenőrizték több más közegészségügyi előírás betar­tását is. Első állomás a pásztói cuk- raszüzem. Mindössze 10 dol­gozót foglalkoztat, gondjaik viszont annál nagyobbak. Ki­csik, szűkösek az üzem helyi­ségei, a dolgozók szoroskod- ni, zsúfolódni kénytelenek. Mosogatójuk például csak egy van, félkésztermékraktáruk egyáltalán nincs. Ezért történ­hetett. meg, hogy a kész fon- ciantot a feltöretlen, szennye­zett tojás mellett találtuk, ami közegészségügyi szem- p mtból alaposan kifogásolha- 1 >. A raktárban már tavasz • > a esedékes lenne a meszelés, a munka azonban húzódik- halasztódik. Pedig a közegész­ségügy rovására nem szabad takarékoskodni! A Nyírfácska nevezetű presz- szó szintén olyan egység, amely már régen „kinőtte” magát. Raktárának mérete a mesebeli „icike-picike házi­o"-ra emlékeztet. Még sze­rencse, hogy igénybe vehetik a szomszédos cukrászüzem raktárát. Kaptak ugyan egy göngyölegraktárt, de az már újkorában is szűkösnek bizo­nyult. A presszó dolgozóinak nincs hol öltözködniük, nincs hol mosakodniok. A fagylalt­árusítás körül viszont minden a legnagyobb rendben van, ami a presszó dolgozóin mú­lik, ott nincs is semmi kifo­gásolnivaló. A szécsényi cukrászüzem- mel szemközti cukrászdában is az előírásoknak megfelelő­en tárolják és adagolják a fagylaltot. Az ellenőrök itt semmi rendellenességet nem találtak, de ebben a cukrász­dában ez mindig is így volt. A Gyöngyvirág cukrászdá­ban szintén nagyon óvatosan bánnak a fagylalttal. Min­dent úgy találtunk, ahogyan azt a „nagykönyvben” meg­írták, kár, hogy ez csak a fagylaltra vonatkozik. A kré- mes tárolásával már bajok voltak, az igen kényes, köny- nyen romló süteményt a hű­tőgép tetején tartották. Kré­mest csak egyszer egy héten kap a cukrászda, erre az egy alkalomra mindenképpen he­lyet kell biztosítani számára a hűtőgépben! A FAGYLALTTAL kapcso­latos első kifogásolnivalót a szécsényi cukrászüzemben ta­láltuk. Az üzem hét községet, — Karancsságot, Ságújfalut, Nógrád megyeri, Endrefalvát, Rimócot. Nógrádszakált és Szécsényt — lát el. A hűtőgépben nem találtunk hőmérőt. így csak hozzávető­legesen tudtuk megállapítani, hogy a fagylaltlevet kb. + 4—5 Celsius fokon tárolhatják —, de a megengedettnél jóvá] hosszabb ideig. A tárolási időn rövid vita kerekedett az üzemvezető és a közegészség- ügyi ellenőrök között. Az üzemvezetőnek valóban nagy nehézséget jelent változtatni a helyzeten, mégis meg kell tennie, mert emberek egészsé­géről van szó, s ez mindennél előbbrevaló. Balassagyarmatra már ele­ve úgy indultunk, hogy a vizs­gálat — jó értelemben véve — eredménytelen lesz. A város­ban ugyanis hagyomány, hogy az egészségügyi szabályokat soha nem tévesztik szem elől. A várakozásban nem kellett csalódni. A cukrászüzemben' vakító tisztaság, rend fogadott. A nyersanyagok é.s félkész termé­kek tárolása szabályszerű, a tojásokat is az előírások sze­rint mossák. Mindössze egyet­len megjegyezni való akadt: az udvart ideje lebetonozni, mert a nehéz szállítókocsik már megtették rá hatosukat. A Rózsa-presszót nemrégen hozták rendbe, szépen kifes­tették a helyiséget, olajkály­hát kapott az egység, kibőví­tették a régi raktárt, és új göngyölegraktárt bocsátottak a presszó rendelkezésére. Rendjén volt minden a fagy­laltárusítás körül is. A régi helyett vadonatúj Kéknefelejcs-presszót talál­tunk, csak néhány napja nyílt meg. Dolgozóinak szép öltöző­jük, mosogatóhelyiségük van. Tiszta, ízléses, valóban ven­dégcsalogató az új presszó. Az előírások szerint tárolják és árusítják a fagylaltot, csak­úgy, mint a süteményeket. Ugyancsak alapos ellenőr­zést kapott a Mackó-bistró is. Már úgy tűnt, semmi kifogá­solni való nem akad, amikor az ellenőrök szeme megakadt a fagylaltárusító kislány fri­zuráján. Divatosan, az arcába fésülve viselte a haját, a kö­telező használatra előírt haj­hálót azonban nem láttuk se­hol. A figyelmeztetésre a kis­lány tiltakozott, sarkon for­dult, s megmutatta a hajhá­lót. Ott volt „lófarka” hegyé­ben. A háló furcsa helyen va­ló tartózkodása derültséget keltett, majd a közegészség- ügyi ellenőrök kioktatták a kislányt a háló rendeltetés- szerű viselésére. SUMMÁZVA a tapasztala­tokat, a közegészségügyi őr­járat kedvező eredménnyel zárult. A cukrászdák, presz- szók és cukrászüzemek dol­gozói nem feledkeztek el a fontos előírásokról, mindösz- sze néhány apróbb hiba vár kijavításra, hogy a fagylalt és sütemény okozta megbetege­dések elé áthághatatlan fa­lat emeljenek. — szendi — Üzemről üzemre —^ ----------­A fiataloknak nehezebb? A Nógrád megyei Textilipa­ri Vállalat nem tartozik me­gyénk nagy múltú ipari üzemei közé. Még sokan emlékezhet­nek arra az időre, amit egé­szen más elnevezés alatt tettek meg. de valójában mint Tex­tilipari Vállalat váltak megle­hetősen közismertté. Női mukaheiy A vállalat elsősorban lányo­kat, asszonyokat foglalkoztat. Megyénk munkaerő-gazdálko­dását tekintve éppen a női munkaalkalmak növelésében van jelentős szerepe ennek a — senki zokon ne vegye — „ka­masz”-, vagy inkább bakfisko- rú vállalatnak, amely az utób­bi években, — hogy stílszerű­ek legyünk — sorra kinövi gyermekruháit a vállalatszerű gazdálkodás adott kereteit. Tö­retlenül és ió itemben fejlő­dik. Ézsiás Sándorné, a vállalat te-melési osztályának vezetője jelenlétében ismerkedtem meg a salgótarjáni központi telep tevékenységével és néhány dolgozóval. Itt, a másik két teleppel, a jobbágyival és a balassagyarmatival ellentét­ben, ahol nehézkonfekció gyártása folyik, könnyükön- fekció-árukat, különböző ru­házati cikkeket, ruhákat, blú­zokat és kötényeket készíte­nek. A tágas, napfényes munka­teremben egy műszakban kö­rülbelüli félszáz ember dolgo­zik. A szélső sorban a „Zó- ja” háromszoros szocialista brigád, amelynek tagjai a zöldkoszorús jelvény büszke tulajdonosai. A brigádvezető­jük Gyuriska Bálintné így mutatta be őket: — A mi brigádunk a válla­lat legrégibb brigádja, öten vagy hatan vagyunk, akik a megalakulástól itt dolgozunk. Már háromszor nyertük el a Szocialista brigád címet, ami­re mindnyájan nagyon büsz­kék vagyunk. A brigád néhány tagjával is elbeszélgettem. Nem lepődtem meg, hogy elsősorban az örö­mök, eredmények kerültek te­rítékre. Nevetve mondta Ézsi- ás Sándorné, hogy a gondokat úgyis nekik kell megoldani, amivel azt akarta kifejezni, felesleges lenne az apró- cseprő problémákat oktalanul előráncigálni. Aztán mégis felszínre került néhány olyan dolog, ami a dolgozókat és a vezetőket egyaránt foglalkoz­tatja. — Rengeteg megrendelé­sünk van — mondta Ézsiás Sándorné. — A baj csak az. hogy munkaerővel nem na- gyón bírjuk. Több szakkép­zett varrónőre lenne szüksé­günk. Jó lenne, ha minél töb­ben jelentkeznének felvételre nálunk, még azoknak a betaní­tását is szívesen vállalnánk, akik korábban ilyen munkát soha nem végeztek. Az után­pótlás másik forrása a szak­munkásképzés lehetne. Most júliusban például tizenkét kis­lány szabadult fel. Ez azonban kevés, s a képzés mértéke különben is korlátozott, a felvehető tanulók számát a le­hetőségek, a tanműhely nagy­sága szabja meg, ahol két műszakban 16 gép mellett dolgozhatnak a gyerekek. Az okok Azt is megtudtam, hogy a végzett tanulók nem minde­gyike veszi fel a munkát a vállalatnál, inkább máshol helyezkednek el. Az okok után kutatva, több kézenfek­vő magyarázata kínálkozik ennek a jelenségnek. Van azonban köztük egy, ami ugyan nem csupán „textilipa­ri” sajátosság, de hatása ná­luk fokozottan jelentkezik, s éppen a fiatalok körében: a 6 + 2 munkabeosztás, illetve a több műszak, a folyamatos termelés, ami a vasárnapi munkavégzést is magában fog lalja. Senki sem akarta eltitkolni, hogy különösen a családos asszonyok számára ez a mun­karend sok nehézséget okoz. Bagyinszki Ferencné szalag­vezető világította meg rend­kívül szemléletesen ezt a kér­dést: — Mit csinál általában egy férfi, ha az éjszakai műszak­ból hazamegy? Lefekszik. És mit csinálhat az asszony ? Hozzálát az ebéd elkészítésé­hez. . . — Van úgy. hogy egész hé­ten nem találkozunk a fér­jemmel — mondta el Rutkai Istvánná munkabeíró. — A férjem is három műszakban dolgozik, gyakran az egyikünk jön. a másikunk megy. csak futólag látjuk egymást. Ezt a körülményt mégis — érthető, bár érdekes módon — a fiatalok viselik nehezebben, akik szeretnek szórakozni, ra­gaszkodnak hozzá, hogy estéik és vasárnapjaik szabadok le­gyenek. Talán ez az egyik, ha nem is a legjelentősebb oka, hogy a fiatalok egy része nem szívesen jelentkezik felvételre a Textilipari Vállalatnál. Manyasz Sándornétó] és Kirisics Lajosnétól, a ..Zója” szocialista brigád két törzs- ökös tagjától tudtam meg, hogy az asszonyok általában másfél ezer forint körül ke­resnek az üzemben. Teljesít­ményhez kötött prémiumos időbérben dolgoznak, ami va­lószínűleg a dolgozók és a vállalat számára is elfogadha­tó, mert ezzel kapcsolatban egyetlen bíráló észrevétel sem hangzott el. A brigád gyűjti a forintokat, közös szovjet- únióbeli útra készülnek, már hétezer forintjuk van. Az a brigád pedig, amely ilyen ko- moly és egyértelmű elhatáro­zásra képes, csak jó lehet. De mégis... Az irodában Ézsiás Sándor­né megmutatta a Japánba ex­portált kollekció mintadarab­jait. A népi hímzésmintákkal, nógrádi motívumokkal díszí­tett ruhácskák, kötények rendkívül szépek és ízlésesek. Megkérdeztem: kaphatók-e ezek nálunk? Nem, sajnos nem kaphatók. A termelési osztály vezetője szerint nem érné meg forgalomba hozni őket. a szokásosnál magasabb áraik miatt nem vennék a vásárlók. De talán mégis ki kellene próbálni, hátha lenne keletjük. . Kiss Sándor Váriák az emléktúra résztvevőit Augusztus 15 és 16-án, Szé- csényen halad át, illetve itt ver tábort az országos tanács­köztársasági emléktúra. Mél­tó fogadásra felkészültek a szécsényi fiatalok. A község vezetői, kiszesek és úttörők fo­gadják a túrázó fiatalokat. A túra útvonalát színes transzpa­rensek jelzik. Este a község vezetői és fiataljai találkoznak az emléktúra résztvevőivel, s elbeszélgetnek a község múlt­járól, felelevenítik a tanács­köztársasági emlékeket •• 99 1 M ff lyvumolcso/o műszaki fejlesztés A salgótarjáni Cipész Ktsz az elmúlt évben szalag- rendszerrel termelt. A beruhá­zás rövid idő alatt megtérült. A tavalyi első félévi eredmé­nyekhez viszonyítva, az elmúlt félévben csaknem hatvan százalékkal értek el nagyobb termelési értéket, holott a lét­számot alig több mint húsz százalékkal növelték Az újon­nan felvett dolgozók zöme be­tanított munkás. A műszaki színvonal, illetve a munkaszervezés korszerűsí­tésével csökkenteni tudták az egy pár új cipőre eső termelési költséget, így termelői áraik­kal felvehették a versenyt a nagyobb üzemekkel is és nem véletlen, hogy a belkereskedel­mi értékesítésük aránya meg­közelíti a tavalyinak két és fél­szeresét Rajzik az amerikai fehér Szigorú védekezésre int a szakember Értesítést kaptunk a me. ej'ei növényvédő állomástól, hogy az amerikai fehér szö­vőlepke második nemzedéke megjelent. Ismeretes, hogy ez a kártevő különösen veszélyez­teti a gyümölcstermelő gazda­ságokat, ugyanakkor kártétele­ket okoz- a szórvány gyümöl­csösökben, útmenti fákon is. Ez utóbbiak még azért is gondot okoznak, hogy a kár­tevő elleni védekezés nem rendszeres, tehát fertőzési gó­cokat jelentenek azokra a te­rületekre, ahol a védekezést végrehajtják. Ezzel kapcsolat­ban felkerestük Ruszin Ti­bort, a megyei növényvédő ál­lomás főmérnökét, hogy a tennivalókról érdeklődjünk. — Amint arról értesültek, az amerikai f^hér szövőlepke má­sodik nemzedéke megjelent. Ez a kártevő exportgátló ténye­ző, ami azt jelenti, hogy a fertőzött gyümölcsöt nem ve­szik át a gazdaságoktól. Ép­pen ezért, tartjuk fontosnak felhívni az exportberakó ál­lomások, a MÉK, a földmű­vesszövetkezetek, a tanácsok, és valamennyi termelőüzem fi­gyelmét, hogy ahol a kártevő elleni védekezés szükségessé válik, az intézkedést haladék­talanul tegyék meg. Ahol a fertőzést nem szüntetik meg — gazdaságban vagy berakó­állomáson —, úgy a szállít­mány lezárását kell elrendel­ni. — Hogyan védekezzenek a kártevő ellen? — A nagyüzemek a szoká­sos módon, habár itt a véde­kezésnek folyamatosnak kell lenni. A háztáji, egyéni terüle­tekre pedig a községi tanácsok rendelik el a védekezést. Ahol ezt nem hajtják végre ott a növényvédő állomás közérde­kű védekezést hajt végre. En­nek a költségeit az fizeti, aki a védekezést elhanyagolta vagy elmulasztotta. — Mivel védekezhetnek az amerikai fehér szövőlepke el­len? — Leginkább ajánljuk a Holló 10. elnevezésű növény­védő szert. De használatos a kártevő ellen a Fribol E., a Ditrifon és a Tritox is — fe_ jezte be nyilatkozatát Ru­szin Tibor. Új iskolát avatnak Szurdokpüspökiben Kétévtizedes terv lesz valóság Szurdokpüspökiben az utóbbi évek legnagyobb tár­sadalmi munkáját vállalták a lakosok és a termelőszövet­kezet az új iskola felépítésé­nél. Az építést közvetlenül a felszabadulás után vették tervbe a püspökiek, azonban mindig közbejött valami. Vé­gül is a községi párt-, tanács- és társadalmi szervek, s a tsz összefogásával eljutottak a megvalósításig. Az új iskolát augusztus 31-én adják át, így a tanévet már ebben az épü­letben kezdik a gyerekek Az iskola építésének meg­kezdése előtt a tanácstagok 60 ezer forint értékű társa­dalmi mumkafelajánlást gyűjtöttek össze. A község dolgozói vállalásuknak túl­nyomó részben eleget tettek, amit bizonyít az is, hogy az alapozást és az alap betonozá­sát társadalmi munkában vé­gezték el. A tsz vezetősége az épület és az udvar feltöl­tésére 100 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt. Ebből 59 ezer forint értéket már teljesített, s az építkezés befejezéséig sor kerül a többi teljesítésére is. Az eddigi tár­sadalmi munkában részt vet­tek a KISZ-tagok, a sport­kör tagjai, a szakmaközi bi­zottság, az általános iskolai tanulók, a község dolgozói. Segítette az építkezést a Pa- rafakőgyár kollektívája és a termelőszövetkezetet patroná­ló gázgyár is. A társadalmi munkások kö­zül említésre méltó Ivan András ipari nyugdíjas, aki 74 éves kora ellenére is pél­dásan részt vett a feladatokból, annak ellenére, hogy az is­kola részére kisajátított te­rületnél érintett volt. De szólni kell Sándor Erikáról is. aki óvodás kora ellenére jelentkezett és vizet hordott a munkásoknak. Több olyan tanuló is dolgozott az épít­kezésen, aki már középisko­lába került a községből. So­kan — akik a községtől tá­vol dolgoznak — a vasárnapi szabad idejüket áldozták fei. Ezek az emberek azt vallják, hogy minden forint, amit az iskola építésénél megtaka­rítanak. a község fejlődéséi szolgálja Az iskolát négy tan termes­re tervezték, azonban a ne­velői lakás kiiktatásával hat tantermet létesítettek. A beruházási érték meghaladj a kétmillió forintot. A felsőbb szervek 700 ezer fo­rintos segítségéhez a községiek csaknem ugyanennyi bankhi­telt vettek fel. míg a többi összeget fejlesztési aiapbo! biztosították. A beruházási szerződés módosulása azon­ban mintegy 150 ezer íoriní többletköltséget jelent, ami­hez a szurdokpüspökiek a járási szervek segítségét re­mélik. NÓGRAD - 1969. augusztus 12., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom