Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-12 / 185. szám
KATONAIDŐ MIKOR SZÁMIT BE A MUNKAVISZONYBA. ILLETVE A NYUGDÍJEVEKBE? Több olvasónk kérdéseire válaszolunk. Február 12-én jelent meg a munkaügyi miniszter rendelete, amely szerint a munkaviszonyból katonai szolgálatra bevonult, munkaszolgálatra behívott, deportált, illetőleg hadigfogságba esett és a felszabadulást követően onnan visszatért személyek ezen idejét munkaviszonyban eltöltött időként keH figyelembe venni, ha a leszerelést illetőleg a hazatérést követően 6 hónapon belül munkaviszonyba álltak. Ha 6 hónap után lépett az ilyen dolgozó munkaviszonyba, de még 1945 október 31. napja előtt, akkor is munkaviszonyként számít be ez az idő ugyanúgy mint annak, aki azért- nem tudott 6 hónapon belül munkaviszonyba lépni, mert egészségi állapota ezt nem engedte meg. Az utóbbiaknál a 6 hónapos időt a felgyógyulástól kell számítani. Azt is kimondja a rendelet, ha a dolgozó a felszabadulást követően, de még 1951. február 1. napja előtt vonult be munkaviszonyból sor- (első tényleges, valamint tartalékos, póttartalékos) katonai szolgálatra, és leszerelését követő 30 napon belül munkaviszonyba lépett, a katonai szolgálatban eltöltött idejét munkaviszonyban eltöltött időként kell figyelembe venni. A nyugdíj szempontjából nem az említett rendelkezéseket, hanem a nyugdíjjogszabálv rendelkezéseit kell figyelembe venni. Eszerint akkor számítható be a nyugdíjévekbe a nem hivatásos katonai szolgalatban (fogságban) eltöltött idő, ha a dolgozó bevonulását megelőzően legalább 180 nap munkaviszonyban töltött időt igazol. Ha ezt a 180 napi munka- viszonyt nem tudja a dolgozó igazolni, akkor számítható be ez az idő, ha iskolai tanulmány folytatása alatt, vagy az iskolai tanulmány befejezését követő 6 hónapon belül vonult be, illetve ha a katonai szolgálat 1960 decemher 17-ét követően kezdődött. Sz. J. olvasónknak, minthogy munkakönyvéből megállapítottuk, nem volt meg a 180 napja, és az utóbb említett feltételek is hiányoznak, ezért nála a bevonulás előtti munka- viszonyban eltöltött idő, illetve ezt követő katonai szolgálat es a fogság nem számítható be a nyugdíjévekbe. ■* Milyen felelősséggel tartoznak a termelőszövetkezeti raktárosok a leltárhiányért? 1. R. tsz-raktáros sérelmezi, hogy a leltárhiány teljes összegéért felelőssé tették őt. Sérelmezi az intézkedést, bár amikor felvették a leltárt, elismerte a hiányt és a teljes kár megtérítését is vállalta. Erre figyelemmel a hiányt levonták járandóságából. A leltárhiányra vonatkozó korábbi — a hiány keletkezésének időpontjában érvényes — rendelkezések szerint a termelőszövetkezeti tag járandóságából le kellett vonni a hiány összegét, tehát nem követtek el vele szemben szabálytalanságot. Azt ma már nem tudjuk megállapítani, hogy a szövetkezet által hozott kártérítési határozat a szabályoknak megfelelelt-e. Mindenesetre leveléből az állapítható meg, hogy a tsz jogalappal tartotta vissza múlt évi zárszámadáskor a járandóságból levonható összeget. Nem változtat ezen az sem, hogy olvasónk bírósághoz fordult a tsz intézkedése ellen. GHIGYÜK Riportregény i 0 ♦ ! ( i «• SÁRKÖZI GYULA !í !#**«► Véget értek a Nagy Honvédő Háború csatái. A Szov- . jntunió dicső fiainak hőstetteit megörökítette a történe- I iem: e hősök bátran keltek halálos párviadalra az eilen- i seggel. Legendák, dalok, könyvek szólnak róluk . . A nép emlékezetében él egy egyszerű uráli orosz mér- i nők: Nyikoláj Ivánovies Kuznyecov. a legendás hirszer- :3. Az „Egy legendás hírszerző” dtnü riportregényt olyan amber Irta, aki maga is számtalanszor részt vett a „med- vegyevislák" elnevezésű hírszerző csoport harci tevékenységében, amelyet a csoport Nyikoláj Kuznyecov, a Szovjetunió Hőse irányításával folytatott Romtó környékén. A riporlregényben nemcsak a hűséges bajtársak, a rendkívül kitartó, erős akaratú és a veszélyes helyzetekből győz lesként kikerülő hírszerzők alakjai kelnek életre, hanem sok más szovjet hazafié is, akik segítettek a partizánoknak a fasiszták elleni harcban Kuznyecov, Prihogyko cs a többi szereplő példamutató élete azokéra emlékeztei, akik a megpróbáltatások éveiben nem sajnálták életüket áldozni a szovjet nép szabadságáért, és boldogságáért. 1. VUzonílátéKrt), MomUyhJ 1942 egyik augusztusi napján egy Moszkva környéki 117 millió forint kedvezményes hiteligény a szolgáltatóhálózat fejlesztésére A Magyar Beruházási Bank és a Magyar Nemzeti Bank erre az évre 250 millió forint hitelt nyújt állami vállalatoknak, illetve szövetkezeteknek a szolgáltatóhálózat fejlesztésére. Nemcsak közép- — hanem hosszú lejáratú hitelt is folyósítanak mosodák, vegytisztítok, háztartási gépjavítók. ruha- és cipőjavítók, gépkocsiszervizek létesítésére, bővítésére. Ezeknél a hitel- kérelmeknél nemcsak a megtérülés és á visszafizetés gyorsaságát veszik figyelembe. hanem azt is, hogy az adott vidéken milyen szükség van a szolgáltatás színvonalának fejlesztésére. A hosszú lejáratú hitelek után kedvezményes, hatszázalékos kamatot számítanak fel. A bankok a megyei tanácsokkal közösen ez év januárjában felmérté): a szolgáltatások javítását célzó hiteligényeket. Az akkori tájékozódó vizsgálódás szerint erre az évre 216 millió, a jövő évre áthúzódó beruházásokkal együtt pedig mintegy 300 lió helyett eddig csak 177 millió forintot igényeltek. a kérelmeknek körülbelül a felét már engedélyezték, s a további döntések is folyamatban vannak. A hitelösszegeknek mintegy negyedét gépkocsiszervizek létesítésére, bővítésére, a többit nagyjából egyforma arányban mosodák és vegytisztítok. fodrász- és egyéb szolgáltató üzletek, háztartási gépjavítóüzemek, mérték- utáni szabóságok és cipészek, illetve építő-lakáskarbantartó üzemek fejlesztésére igényelték. Mint a Magyar Beruházási Bankban elmondották, újabb hitelkérelmek engedélyezésé- sére is lehetőség vanEgy-egy megye eredetileg becsült igényét sem tekintik zárt keretnek, indokolt esetben annál nagyobb összegeket is lehet kérni. Az engedélyezhető hitel ösz- szegét végső fokon az országos keret szabja meg, amelyet még nem merítettek ki. A bükkszéki bányászüdüld napozóján ... millió forintra tartottak igényt a vállalatok és a szövetkezetek. Az eddig beérkezett konkrét hitelkérelem azonban ennél kevesebb, az 1969-re előrejelzett 216 milMiben járnak a nők külföldön ? Sikeres félévet zárt a Nóg- rád megyei Textilipari Vállalat. Több ezres tételben szállítottak a belkereskedelemnek ruházati cikkeket, ezenkívül a Szovjetunióba 3 ezer, Dániába és Norvégiába a Hun- garotex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül két ízben, először 3800, másodszor 3400 női ruhát exportáltak. Ez utóbbit a Marcuss And Voss cégnek. Az exportált ruházati cikkek alapanyaga Kornélia- karton, amelyből a megrendelők kívánságára különböző mintázatú és színű, más-más fazonú ruhákat készítettek. 4 képernyő előtt Igényes, szép műsorsorozatnak lehettünk tanúi és gyönyörködői a televízió elmúlt keddi adásnapján. A képzőművészeti ismeret- terjesztés szolgálatában jó feladatra vállalkozott az akisfilm, amelyet Csontváry nyomában címmel láthattunk. Csontváry újkori festészetünk kétségkívül egyik legsajátosabb — hosszú ideig vitatott — alkata. Megértése a nagy posztimpresszionista művésznek méginkább kiteljesedik, ha bejárjuk azokat a tájakat, melyeket különleges alkotásaiban megörökített. A kis- film készítői erre az útra vállalkoztak és kalauzolásukkal bejárhattuk ezúttal Libanon csodálatos tájait, Csontváry műremekeinek ihlető világát. A kedd esti Fáklya-műsor ugyancsak igényes összeállítáirodalmi sáért érdemel elismerést. Ezúttal Csurka István, Görgey Gábor és Komlós János szatirikus jeleneteit mutatta be a tévéfolyóirat, továbbá Szabó Lőrinc három versét, Sar- kadi Imre: Tavaszi történet című elbeszélésének dramatizált változatát. A műsorhét jó kezdetét jó folytatás követte, mert szerdán A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen címet viselő ciklusban megismerhettük O’Henry, a világhírű, de nálunk sajnos kevésbé ismert amerikai író: Vonalak Tobin tenyerén című, mélyen emberi, egyszerű emberek sorsával együttérző írását és a spanyol Carlos Buiza: Az aszfalt című elbeszélésének dramatizált változatát. Hasznos feladatot töltött be csütörtökön Békés József: Próét yolt... báld meg Daddy című tévéjátékénak ismétlése. A felújítást a huszonnégy év előtti, Hirosima elleni atombomba támadás tette ezúttal nagyon aktuálissá. A Klasszikusok tévéfil- men sorozatban, pénteken este mutatta be a televízió a Gaucher atya varázsitala című francia produkciót, amely Daudet: Levelek a malomból című regényének egy pompás epizódját dolgozta fel. A szombat este sem múlt el irodalmi esemény nélkül. Molnár Ferenc három ragyogó egyfelvo- násosát élvezhettük-a Madách Színház művészeinek vállalkozásában. És minden jó, ha jó a vége: vasárnap továbbkövethettük Rinaldo Rinaldini vad, romantikus kalandjait, este A leleplezés gyütrelmei című angol bűnügyi filmmel zárta műsorhetét a televízió. (barna) repülőtéren utolsó előkészületei folytak egy ejtőernyős partizándeszant elindításának messze az ellenség háta mögé. A kétmotoros katonai szállítógép körül olajos, szerelőruhás férfiak sürögtek. A megfeszített munkától és a nyári forróságtól átizzadt a ruhájuk. Kezük ügyes, gyakorlott mozdulatain látszott, hogy nem először végeznek ilyen munkát. Nemsokára megérkezett a repülőgép legénysége, majd néhány katona. Végül egy kisebb autóbusz gördült a géphez és csaknem a szárnyak alatt fékezett. Kezeslábasba öltözött, sisakos emberek szálltak ki belőle. Ejtőernyős hírszerzők voltak, akiket a hitleristák által megszállt területre irányítottak, mégpedig egy különleges megbízatású partizánosztaghoz, amelynek Dmitrij Nyikolájevics Med- vegyev volt a parancsnoka. Ki tartozott ehliez a csoporthoz? Tapasztalt csekis- ták? Hivatásos hírszerzők? Nem, egyszerű szovjet emberek, akik nem is olyan rég mondtak búcsút polgári foglalkozásuknak, hogy önszántukból bosszút álljanak népükért A húszéves Kolja Prihogyko, aki a Rovno vidéki Zdolbunovo városban született, a háború előtt vasútnál dolgozott. Penzába evakuált, és ismét csak a vasúthoz ment dolgozni. Petya Golub egy évvel volt fiatalabb Kol- jánál. Gyermekkorát Volinyban, Kovel környékén töltötte. A penzai vasútállomáson segédmozdonyvezető lett. A harkovi Szasko Szeredenko forgalmista volt. Szasko Jacuk pedig a vasúti műhely lakatosa. Jómagam is vasutas voltam, négy hónappal ezelőtt még a penzai fűtőházban dolgoztam, mint segédmozdonyvezető. Borisz Szu- henko tengerész volt (a Sarkvidékről, Csukotkáról került a csoportunkhoz). Csoportunkat a moszkvai Iván Jakóv- ’evics Szokolov vezette, aki azelőtt géhás főhadnagyként szolgált, helyetteséül pedig Grisa Volkov főhadnagyot nevezték ki, aki az egyik moszkvai gyalogezredben teljesített szolgálatot, mint hivatásos tiszt. Azelőtt egyikünket sem használták fel deszantként. Mindnyájan önként repültünk az ellenség hátországába, hogy meggyorsítsuk a győzelmet. Ha mégis akadt volna köztünk egy „hivatásos deszantos’-. az legfeljebb Vologyan Szkorcov lehetett. Csoportunk legfiatalabb tagja közvetlenül a háború előtt fejezte be a tízosztályost, majd azt követően a rádiós- tanfolyamot. Mint rádiós került a Medvegyev-osztaghoz. Velünk együtt készült leugrani az ellenség megszállta te- •ületre Nvikoiáj Vasztljevics Gracsov Akkor még egvi- ;(ink sem sejtette, hogy ez a férfi bizonyos idő múlva ingára ölti majd egy német tiszt egyenruháját, és rendkívül felelősségteljes és veszélyes feladatokat fog végrehajtani. De még azt sem sejtettük, hogy ezt a férfit valójában Nyikoláj Ivánovies Kuznyecovnak hívják. Nem tudtuk, hányadik volt a mi deszantcsoportunk. de a repülőtérre érkezett ezredes olyan szigorúan figyelmeztette a gép személyzetét, mintha az most először teljesítené ezt a feladatot: — Ügyeljenek jól, ne zavarják össze az ellenség mögött tevékenykedő mieink koordinátáit és jelzéseit. Med- vegyev ezredes türelmetlenül várja ezeket az elvtársakat. Nagy munka vár rájuk. A repülőgép parancsnoka, egy őrnagy, figyelmesen végighallgatta az ezredest, majd amikor az befejezte, katonásan így felelt: — Értettem, ezredes elvtárs! A parancsot minden körülmények között végrehajtjuk! Az ezredes melegen elbúcsúzott tőlünk, aztán személyes felügyelete alatt hozzáfogtak, hogy az útra felszereljenek bennünket. Mielőtt beszálltunk volna a repülőgépbe, az Instruktorok a legapróbb részietekig megvizsgáltak minket, jól vettük-e fel az ejtőernyőt, erősen tartja-e magát a deszanttáska, megvizsgáltak minden kapcsot, minden szíjat, minden gombot. De úgy látszik, még ez sem volt elég nekik. Amikor már úgy tűnt, hogy minden kész. meg kellett' méretkeznünk teles harci felszerelésben. S ekkor történt egy kis félreértés Nem figyelmeztettek minket, hogy az ejtőernyős tel jes felszerelésben''nem nyomhat többet 120 kilónál. Mivel erről tudomásunk nem volt. mindnyájan lehetőleg minél több patront és kézigránátot igyekeztünk vételezni a raktárból. Ebben különösen Kolja Prihogyko és Borisz Szuhenko tűntek ki, akik minden zsebüket teletömték lőszerrel. Kolja még a deszanttáskáját is megtöltötte, amelyben pedig csak élelmiszert volt szabad tartani. Kezeslábasa keblébe meg két páncéltörő gránátot dugott. Csak most, amikor mérlegre kellett állni, derült fc: hogy Borisz Szuhenko és Nyikoláj Prihogyko „túlléptél:' a deszantnormát. Borisznak ki kellett forgatnia zsebeit, cl: Kolját már nehezebb volt „tehermentesíteni'’. Kitört a nevetés. — Neked. Nyikoláj, teherszállító ejtőernyőn kellem i leereszkedned — Vagy pedig egyszerre két ernyőn. Akkor még több lőszert is vehetnél magadhoz. Talán még géppuskát u Az ezredes sem állta meg szó nélkül: (Folytatjuk)
