Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

KATONAIDŐ MIKOR SZÁMIT BE A MUNKAVISZONYBA. ILLETVE A NYUGDÍJEVEKBE? Több olvasónk kérdéseire válaszolunk. Február 12-én jelent meg a munkaügyi miniszter rendelete, amely sze­rint a munkaviszonyból katonai szolgálatra bevonult, mun­kaszolgálatra behívott, deportált, illetőleg hadigfogságba esett és a felszabadulást követően onnan visszatért személyek ezen idejét munkaviszonyban eltöltött időként keH figyelembe venni, ha a leszerelést illetőleg a hazatérést követően 6 hó­napon belül munkaviszonyba álltak. Ha 6 hónap után lé­pett az ilyen dolgozó munkaviszonyba, de még 1945 ok­tóber 31. napja előtt, akkor is munkaviszonyként számít be ez az idő ugyanúgy mint annak, aki azért- nem tudott 6 hónapon belül munkaviszonyba lépni, mert egészségi állapo­ta ezt nem engedte meg. Az utóbbiaknál a 6 hónapos időt a felgyógyulástól kell számítani. Azt is kimondja a rendelet, ha a dolgozó a felszaba­dulást követően, de még 1951. február 1. napja előtt vonult be munkaviszonyból sor- (első tényleges, valamint tartalé­kos, póttartalékos) katonai szolgálatra, és leszerelését kö­vető 30 napon belül munkaviszonyba lépett, a katonai szol­gálatban eltöltött idejét munkaviszonyban eltöltött időként kell figyelembe venni. A nyugdíj szempontjából nem az említett rendelkezése­ket, hanem a nyugdíjjogszabálv rendelkezéseit kell figye­lembe venni. Eszerint akkor számítható be a nyugdíjévekbe a nem hivatásos katonai szolgalatban (fogságban) eltöltött idő, ha a dolgozó bevonulását megelőzően legalább 180 nap mun­kaviszonyban töltött időt igazol. Ha ezt a 180 napi munka- viszonyt nem tudja a dolgozó igazolni, akkor számítható be ez az idő, ha iskolai tanulmány folytatása alatt, vagy az iskolai tanulmány befejezését követő 6 hónapon belül vo­nult be, illetve ha a katonai szolgálat 1960 decemher 17-ét követően kezdődött. Sz. J. olvasónknak, minthogy munkakönyvéből megálla­pítottuk, nem volt meg a 180 napja, és az utóbb említett fel­tételek is hiányoznak, ezért nála a bevonulás előtti munka- viszonyban eltöltött idő, illetve ezt követő katonai szolgálat es a fogság nem számítható be a nyugdíjévekbe. ■* Milyen felelősséggel tartoznak a termelőszövetkezeti raktárosok a leltárhiányért? 1. R. tsz-raktáros sérelmezi, hogy a leltárhiány tel­jes összegéért felelőssé tették őt. Sérelmezi az intézkedést, bár amikor felvették a leltárt, elismerte a hiányt és a tel­jes kár megtérítését is vállalta. Erre figyelemmel a hiányt levonták járandóságából. A leltárhiányra vonatkozó korábbi — a hiány keletke­zésének időpontjában érvényes — rendelkezések szerint a termelőszövetkezeti tag járandóságából le kellett vonni a hiány összegét, tehát nem követtek el vele szemben sza­bálytalanságot. Azt ma már nem tudjuk megállapítani, hogy a szövetkezet által hozott kártérítési határozat a szabá­lyoknak megfelelelt-e. Mindenesetre leveléből az állapítható meg, hogy a tsz jogalappal tartotta vissza múlt évi zárszám­adáskor a járandóságból levonható összeget. Nem változtat ezen az sem, hogy olvasónk bírósághoz fordult a tsz intéz­kedése ellen. GHIGYÜK Riport­regény i 0 ♦ ! ( i «• SÁRKÖZI GYULA !í !#**«► Véget értek a Nagy Honvédő Háború csatái. A Szov- . jntunió dicső fiainak hőstetteit megörökítette a történe- I iem: e hősök bátran keltek halálos párviadalra az eilen- i seggel. Legendák, dalok, könyvek szólnak róluk . . A nép emlékezetében él egy egyszerű uráli orosz mér- i nők: Nyikoláj Ivánovies Kuznyecov. a legendás hirszer- :3. Az „Egy legendás hírszerző” dtnü riportregényt olyan amber Irta, aki maga is számtalanszor részt vett a „med- vegyevislák" elnevezésű hírszerző csoport harci tevékeny­ségében, amelyet a csoport Nyikoláj Kuznyecov, a Szov­jetunió Hőse irányításával folytatott Romtó környékén. A riporlregényben nemcsak a hűséges bajtársak, a rendkí­vül kitartó, erős akaratú és a veszélyes helyzetekből győz lesként kikerülő hírszerzők alakjai kelnek életre, hanem sok más szovjet hazafié is, akik segítettek a partizánok­nak a fasiszták elleni harcban Kuznyecov, Prihogyko cs a többi szereplő példamu­tató élete azokéra emlékeztei, akik a megpróbáltatások éveiben nem sajnálták életüket áldozni a szovjet nép szabadságáért, és boldogságáért. 1. VUzonílátéKrt), MomUyhJ 1942 egyik augusztusi napján egy Moszkva környéki 117 millió forint kedvezményes hiteligény a szolgáltatóhálózat fejlesztésére A Magyar Beruházási Bank és a Magyar Nemzeti Bank erre az évre 250 millió fo­rint hitelt nyújt állami vál­lalatoknak, illetve szövetke­zeteknek a szolgáltatóhálózat fejlesztésére. Nemcsak közép- — hanem hosszú lejáratú hi­telt is folyósítanak mosodák, vegytisztítok, háztartási gép­javítók. ruha- és cipőjavítók, gépkocsiszervizek létesítésére, bővítésére. Ezeknél a hitel- kérelmeknél nemcsak a meg­térülés és á visszafizetés gyorsaságát veszik figyelem­be. hanem azt is, hogy az adott vidéken milyen szükség van a szolgálta­tás színvonalának fej­lesztésére. A hosszú lejáratú hitelek után kedvezményes, hatszázalékos kamatot számítanak fel. A bankok a megyei taná­csokkal közösen ez év janu­árjában felmérté): a szolgál­tatások javítását célzó hitel­igényeket. Az akkori tájéko­zódó vizsgálódás szerint er­re az évre 216 millió, a jövő évre áthúzódó beruházások­kal együtt pedig mintegy 300 lió helyett eddig csak 177 millió forintot igényeltek. a kérelmeknek körülbelül a felét már engedélyez­ték, s a további dönté­sek is folyamatban van­nak. A hitelösszegeknek mint­egy negyedét gépkocsiszervi­zek létesítésére, bővítésére, a többit nagyjából egyforma arányban mosodák és vegy­tisztítok. fodrász- és egyéb szolgáltató üzletek, háztartá­si gépjavítóüzemek, mérték- utáni szabóságok és cipészek, illetve építő-lakáskarbantartó üzemek fejlesztésére igényel­ték. Mint a Magyar Beruházási Bankban elmondották, újabb hitelkérelmek engedélyezésé- sére is lehetőség van­Egy-egy megye eredeti­leg becsült igényét sem tekintik zárt keretnek, indokolt esetben annál nagyobb összegeket is lehet kérni. Az engedélyezhető hitel ösz- szegét végső fokon az orszá­gos keret szabja meg, ame­lyet még nem merítettek ki. A bükkszéki bányászüdüld napozóján ... millió forintra tartottak igényt a vállalatok és a szö­vetkezetek. Az eddig beér­kezett konkrét hitelkérelem azonban ennél kevesebb, az 1969-re előrejelzett 216 mil­Miben járnak a nők külföldön ? Sikeres félévet zárt a Nóg- rád megyei Textilipari Válla­lat. Több ezres tételben szál­lítottak a belkereskedelemnek ruházati cikkeket, ezenkívül a Szovjetunióba 3 ezer, Dá­niába és Norvégiába a Hun- garotex Külkereskedelmi Vál­lalaton keresztül két ízben, először 3800, másodszor 3400 női ruhát exportáltak. Ez utóbbit a Marcuss And Voss cégnek. Az exportált ruházati cikkek alapanyaga Kornélia- karton, amelyből a megrende­lők kívánságára különböző mintázatú és színű, más-más fazonú ruhákat készítettek. 4 képernyő előtt Igényes, szép műsorsorozat­nak lehettünk tanúi és gyö­nyörködői a televízió elmúlt keddi adásnapján. A képzőművészeti ismeret- terjesztés szolgálatában jó feladatra vállalkozott az akis­film, amelyet Csontváry nyo­mában címmel láthattunk. Csontváry újkori festészetünk kétségkívül egyik legsajáto­sabb — hosszú ideig vitatott — alkata. Megértése a nagy posztimpresszionista művész­nek méginkább kiteljesedik, ha bejárjuk azokat a tájakat, melyeket különleges alkotá­saiban megörökített. A kis- film készítői erre az útra vál­lalkoztak és kalauzolásukkal bejárhattuk ezúttal Libanon csodálatos tájait, Csontváry műremekeinek ihlető világát. A kedd esti Fáklya-műsor ugyancsak igényes összeállítá­irodalmi sáért érdemel elismerést. Ez­úttal Csurka István, Görgey Gábor és Komlós János szati­rikus jeleneteit mutatta be a tévéfolyóirat, továbbá Sza­bó Lőrinc három versét, Sar- kadi Imre: Tavaszi történet című elbeszélésének dramati­zált változatát. A műsorhét jó kezdetét jó folytatás követte, mert szer­dán A novellairodalom gyöngyszemei tévéfilmen cí­met viselő ciklusban megis­merhettük O’Henry, a világhí­rű, de nálunk sajnos kevésbé ismert amerikai író: Vona­lak Tobin tenyerén című, mé­lyen emberi, egyszerű embe­rek sorsával együttérző írá­sát és a spanyol Carlos Buiza: Az aszfalt című elbeszélésé­nek dramatizált változatát. Hasznos feladatot töltött be csütörtökön Békés József: Pró­ét yolt... báld meg Daddy című tévéjá­tékénak ismétlése. A felújítást a huszonnégy év előtti, Hiro­sima elleni atombomba táma­dás tette ezúttal nagyon aktu­álissá. A Klasszikusok tévéfil- men sorozatban, pénteken este mutatta be a televízió a Gauc­her atya varázsitala című francia produkciót, amely Daudet: Levelek a malomból című regényének egy pompás epizódját dolgozta fel. A szom­bat este sem múlt el irodalmi esemény nélkül. Molnár Fe­renc három ragyogó egyfelvo- násosát élvezhettük-a Madách Színház művészeinek vállal­kozásában. És minden jó, ha jó a vége: vasárnap továbbkö­vethettük Rinaldo Rinaldini vad, romantikus kalandjait, es­te A leleplezés gyütrelmei cí­mű angol bűnügyi filmmel zárta műsorhetét a televízió. (barna) repülőtéren utolsó előkészületei folytak egy ejtőernyős partizándeszant elindításának messze az ellenség háta mögé. A kétmotoros katonai szállítógép körül olajos, szerelő­ruhás férfiak sürögtek. A megfeszített munkától és a nyári forróságtól átizzadt a ruhájuk. Kezük ügyes, gya­korlott mozdulatain látszott, hogy nem először végeznek ilyen munkát. Nemsokára megérkezett a repülőgép legénysége, majd néhány katona. Végül egy kisebb autóbusz gördült a géphez és csaknem a szárnyak alatt fékezett. Kezeslábas­ba öltözött, sisakos emberek szálltak ki belőle. Ejtőernyős hírszerzők voltak, akiket a hitleristák által megszállt terü­letre irányítottak, mégpedig egy különleges megbízatású partizánosztaghoz, amelynek Dmitrij Nyikolájevics Med- vegyev volt a parancsnoka. Ki tartozott ehliez a csoporthoz? Tapasztalt csekis- ták? Hivatásos hírszerzők? Nem, egyszerű szovjet embe­rek, akik nem is olyan rég mondtak búcsút polgári fog­lalkozásuknak, hogy önszántukból bosszút álljanak né­pükért A húszéves Kolja Prihogyko, aki a Rovno vidéki Zdolbunovo városban született, a háború előtt vasútnál dolgozott. Penzába evakuált, és ismét csak a vasúthoz ment dolgozni. Petya Golub egy évvel volt fiatalabb Kol- jánál. Gyermekkorát Volinyban, Kovel környékén töl­tötte. A penzai vasútállomáson segédmozdonyvezető lett. A harkovi Szasko Szeredenko forgalmista volt. Szasko Jacuk pedig a vasúti műhely lakatosa. Jómagam is vasutas voltam, négy hónappal ezelőtt még a penzai fűtő­házban dolgoztam, mint segédmozdonyvezető. Borisz Szu- henko tengerész volt (a Sarkvidékről, Csukotkáról került a csoportunkhoz). Csoportunkat a moszkvai Iván Jakóv- ’evics Szokolov vezette, aki azelőtt géhás főhadnagyként szolgált, helyetteséül pedig Grisa Volkov főhadnagyot ne­vezték ki, aki az egyik moszkvai gyalogezredben teljesí­tett szolgálatot, mint hivatásos tiszt. Azelőtt egyikünket sem használták fel deszantként. Mindnyájan önként repül­tünk az ellenség hátországába, hogy meggyorsítsuk a győzelmet. Ha mégis akadt volna köztünk egy „hivatásos deszantos’-. az legfeljebb Vologyan Szkorcov lehetett. Csoportunk legfiatalabb tagja közvetlenül a háború előtt fejezte be a tízosztályost, majd azt követően a rádiós- tanfolyamot. Mint rádiós került a Medvegyev-osztaghoz. Velünk együtt készült leugrani az ellenség megszállta te- •ületre Nvikoiáj Vasztljevics Gracsov Akkor még egvi- ;(ink sem sejtette, hogy ez a férfi bizonyos idő múlva ingára ölti majd egy német tiszt egyenruháját, és rendkívül felelősségteljes és veszélyes feladatokat fog végrehajtani. De még azt sem sejtettük, hogy ezt a férfit valójában Nyikoláj Ivánovies Kuznyecovnak hívják. Nem tudtuk, hányadik volt a mi deszantcsoportunk. de a repülőtérre érkezett ezredes olyan szigorúan figyel­meztette a gép személyzetét, mintha az most először tel­jesítené ezt a feladatot: — Ügyeljenek jól, ne zavarják össze az ellenség mö­gött tevékenykedő mieink koordinátáit és jelzéseit. Med- vegyev ezredes türelmetlenül várja ezeket az elvtársakat. Nagy munka vár rájuk. A repülőgép parancsnoka, egy őrnagy, figyelmesen végighallgatta az ezredest, majd amikor az befejezte, ka­tonásan így felelt: — Értettem, ezredes elvtárs! A parancsot minden kö­rülmények között végrehajtjuk! Az ezredes melegen elbúcsúzott tőlünk, aztán szemé­lyes felügyelete alatt hozzáfogtak, hogy az útra felszerel­jenek bennünket. Mielőtt beszálltunk volna a repülőgép­be, az Instruktorok a legapróbb részietekig megvizsgáltak minket, jól vettük-e fel az ejtőernyőt, erősen tartja-e ma­gát a deszanttáska, megvizsgáltak minden kapcsot, min­den szíjat, minden gombot. De úgy látszik, még ez sem volt elég nekik. Amikor már úgy tűnt, hogy minden kész. meg kellett' méretkeznünk teles harci felszerelésben. S ekkor történt egy kis félreértés Nem figyelmeztettek minket, hogy az ejtőernyős tel jes felszerelésben''nem nyomhat többet 120 kilónál. Mivel erről tudomásunk nem volt. mindnyájan lehetőleg minél több patront és kézigránátot igyekeztünk vételezni a raktárból. Ebben különösen Kolja Prihogyko és Borisz Szuhenko tűntek ki, akik minden zsebüket teletömték lő­szerrel. Kolja még a deszanttáskáját is megtöltötte, amelyben pedig csak élelmiszert volt szabad tartani. Ke­zeslábasa keblébe meg két páncéltörő gránátot du­gott. Csak most, amikor mérlegre kellett állni, derült fc: hogy Borisz Szuhenko és Nyikoláj Prihogyko „túlléptél:' a deszantnormát. Borisznak ki kellett forgatnia zsebeit, cl: Kolját már nehezebb volt „tehermentesíteni'’. Kitört a ne­vetés. — Neked. Nyikoláj, teherszállító ejtőernyőn kellem i leereszkedned — Vagy pedig egyszerre két ernyőn. Akkor még több lőszert is vehetnél magadhoz. Talán még géppuskát u Az ezredes sem állta meg szó nélkül: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom