Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
Foroalom Hanoiban A kerékpár a fő közlekedési eszköz Hanoiban. forgalmat női rendőr irányítja Az utcai Folytatta munkáját az RKP kongresszusa A kongresszus szerda délutáni ülésén hangzott el Ion Gheorghe Maurernak, a Román KB Végrehajtó Bizottsága és Állandó Elnöksége tagjának beszámolója a következő címmel: „Az RKP X- kongresszusának irányelvei az 1971—75-ös ötéves tervről és az 1976—1980 közötti nemzetgazdaság-fejlesztés irányvonalairól.” A szónok bevezetőben rámutatott, hogy a kongresszus feladata a szpcializmus építése alapvető feladatainak kijelölése egy egész évtizedre. A párt ebben az időszakban is arra fog törekedni, hogy fokozza az ipar vezető szerepét a nemzetgazdaságban, mivel az ipar a hajtóerő a népgazdaság valamennyi ágazatának fejlődésében. Maurer hangsúlyozta, hogy az inar fejlesztése szorosan összefügg a mezőgazdaság fejlesztésével és korszerűsítésével. Kiemelte, hogy az irányelvek a dolgozók élet- körülményeinek javítását célozzák a következő öt év során, városokban és falvakban egyaránt. A továbbiakban Maurer kiemelte a tudománynak a műszaki fejlődésben játszott szerepét. Ezzel kapcsolatban, kijelentette: senki számára, sem titok, hogy ebben a tekintetben még komoly visz- szahúzó erőt jelent a bürokratizmus, a közöny, a nehézségektől való visszariadás. az újtól való félelem. Végezetül Gheorghe Maurer rámutatott: a népgazdasági feladatok jobb megvalósításában fontos szerepe van annak, hogy megjavuljon a központi szervek munkája. Az állami irányitómunka megjavításának egyik fő feltétele a párt vezető szerepének erősítése. A kongresszus második napján, csütörtökön plenáris ülésen folytatódott a munka. Több kongresszusi küldött felszólalása után a jelenlevő testvérpártok delegációi vezetőinek üdvözlő beszédei következtek. Elsőnek Konsz- tantyin Katusev, az SZKP KB titkára, a szovjet küldöttség vezetője lépett a szónoki emelvényre, majd Dolores Ibárruri, a Spanyol KP elnöke, Nguyen Van Kinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagja és Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a román kommunisták kongresszusát. Felszólalt az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Pullai Árpád is. Mérés% akció Saigonban Az amerikai hadsereg és a saigoni rezsim légierejét Vietnam egész területén — északon és délen — egyaránt súlyos veszteségek érték az utóbbi 48 órában. Miközben a saigoni amerikai főhadiszálláson az amerikai sajtótiszt éppen adatokat olvasott fel az újságíróknak arról, hogy három újabb helikopter elvesztésével az Egyesült Államok Vietnamban elpusztított helikoptereinek száma — legalábbis a vezérkar beismerése szerint — 1253-ra emelkedett, s egy F—100 Su- persabre típusú vadászbombázó megsemmisítésével az expedíciós hadsereg — ismét csak saját adatai szerint — immáron a 378. gépét hagyja roncsként a dél-vietnami dzsungelekben, hatalmas robbanás döreje hallatszott a távolból. Kisvártatva közölték, hogy a Vietcong, — értsd a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány gerillaosztagai — levegőbe repítették a saigoni bábkormányzat hadirepülő-iskolájának épületét. Később azt is bejelentették, hogy az iskola mellett levő másik ház is kártyavárként dőlt össze, s ócskavas lett három katonai gépjárműből, amely a közelben parkolt. Nem végleges összesítés szerint holtan és sebesülten 26 dél-vietnami kormánykatonát szállítottak el a helyszínről. Félő azonban — közölték Saigonban —, hogy a romok alatt még többen lelték halálukat. Az eddigi nyomozás megállapította, hogy a hazafiak autón vitték az épület elé a robbantáshoz felhasznált töltetet. Megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben a főváros területén ez volt a legmerészebb és legeredményesebb vállalkozás. Az előbbi dél-vietnami fejleményekkel szinte egyidejűleg közölték Hanoiban, hogy a vietnami néphadsereg légvédelmi alakulatai Nam Ha tartomány területén elpusztítottak egy amerikai \ robotrepülőgépet, s ezzel az Egyesült Államok légierejének Immáron a 3313. gépe nem tért visz- sza felszálló támaszpontjára Észak-Vietnamból. * A francia fővárosban csütörtökön megnyílt a Vietnammal foglalkozó nemzetközi négyes értekezlet 29. teljes ülése. (MTI) Kontinensünk békéje HAZÁNK fővárosának neve az elmúlt néhány hónapban különleges hangsúlyt kapott az európai politikában. A varsói hatalmak budapesti felhívása ismét az érdeklődés előterébe állította az összeurópai biztonsági rendszer megteremtésének kérdését. S Budapesthez újabban egy másik főváros: Helsinki neve kapcsolódik. A finn kormány, mint ismeretes. nagy jelentőségű konikrét kezdeményezést tett, hogy az európai értekezlet az északi fővárosban üljön össze. Miért annyira időszerű és fontos földrészünk biztonsági rendszerének kiépítése? Hiszen Európa viszonylag csendes, legalábbis a délkeletázsiai harcmezők csatazajával, vagy a közvetlen háborús veszélytől terhes közel-keleti helyzettel összehasonlítva. Ez a csend azonban valóban viszonylagos, a nyugalom nincs megfelelőképpen megalapozva. Az amerikai imperializmus jelentős állásokat épített ki magának Nyugat-Európában, nem mondott le hódító-támadó terveiről. Az a tény, hogy elképzeléseit nem realizálhatta, azok valóraváltását meg sem kísérelhette, nem szándékainak változásán, hanem a szocialista országok gazdasági, politikai, s nem utolsósorban katonai erejének megnövekedésén múlott. Behunynánk szemünket, ha nem látnánk, hogy az aurópai kontinens szívében húzódik a két társadalmi-hatalmi rendszer fő frontvonala. Itt vannak azok a határok, ahol a varsói hatalmak, illetve a NA- TO-erők fizikai közelségben, szinte karnyújtásnyi távolságra állnak egymástól. Ha a világon mindenütt fennáll annak a veszélye, hogy egy helyi összecsapás magában hordozza a tűz továbbterjedésének veszélyét, Európa szívében, minden valószínűség szerint ilyen ösz- szecsapás nukleáris világháborúba torkollana. A mai stratégiai feltételek mellett szinte elképzelhetetlen, hogy a két Németország határán elterülő Harz-hegységíben — az amerikai tábornokok kedvelt kifejezésével élve —, „bozótháborút” viseljenek. Érdemes fellapozni a katonai kiadásokra fordított hatalmas összegek listáját. A Béke és Szocializmus legutóbbi Sikeres harcok Thaiföldön A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja csütörtöki számában hírt ad a thaiföldi felszabadító néphadsereg legutóbbi sikeres harcairól. Közli, hogy 1969 januárjában megalakult a hadsereg főparancsnoksága, s a thaiföldi hazafiak négy északi és hét déli tartományában vívnak eredményes harcokat. Az ország 71 tartománya közül a hazafiak 33 tartomány ban éreztetik jelenlétüket. 1968-ban 600 ütközetben 100-0 ellenséges katonát semmisítették meg. (MTI) Á nemzetközi gazdasági együttműködés kislexikona (X.) A világpiaci ár száma érdekes statisztikákat közöl. Eszerint a NATO-blokk fennállása óta csaknem 1300 milliárd dollárt adott ki fegyverkezési célokra. Az elmúlt esztendőben, 1968-ban a NATO katonai kiadásai 102 877 millió dollárt, a varsói hatalmak védelmi költségei 49 745 millió dollárt tettek ki, amire elsősorban a NATO-fenyegetés ellensúlyozása céljából volt szükség. Ez a 150 milliárd dollár, több mint az összes fiatal afrikai, ázsiai és latinamerikai ország nemzeti jövedelme. Az összegekből — a folyóirat megállapításai szerint — 40 millió lakást és 140 ezer kórházat lehetne létesíteni. A fegyverkezési verseny csökkentésének, majd a katonai szövetségek feloszlatásának útja — amint ezt a szocialista országok már többször javasolták — csakis egy európai biztonsági rendszer kiépítése lehetne. EZT A GONDOLATOT a moszkvai fő dokumentum is felvetette. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott okmány nyomatékosan hangsúlyozza: „A biztonságot ténylegesen az szavatolná, és minden . egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna.” Az európai biztonsági rendszer eszméje nem véletlenül talált nagy visszhangra egész Európában. A közvélemény józan rétegeinek egyetértése mellett, minden valószínűség szerint annak hatására, több nyugat-európai kormány is viszonylag pozitívan nyilatkozott. Kedvező benyomást tett a szocialista országok rugalmas tárgyalási készsége, például nem zárkóznak el olyan problémák megvitatása elől, mint Kanadának, a NATO másik tengerentúli tagjának (az első éppen az Egyesült Államok) részvétele a konferencián. Az elmúlt hónapokban a kétvagy többoldalú megbeszéléseken szinte kivétel nélkül szóba került az európai biztonsági rendszer megteremtésének szükségessége. Az európai biztonság megszilárdulásának útjában mégis jelentős akadályok tornyosulnak. Mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és legfőbb európai szövetségese, Nyugat-Németország — úgy is, mint a NATO ténylegesen vezető kettőse, — igyekszik gátolni minden pozitív kezdeményezést. Szavakban ugyan nehéz kereken tagadni az európai rendezés szükségességét, de tetteik arról vallanak, hogy egy ilyen enyhülés nem áll érdekükben. Az amerikai becslések szerint hétezer nukleáris fegyvert tárolnak Nyugat-Európában, s igyekeznek támaszponthálózatukat biztosítani. (Erre utalnak azok a tárgyalások, amelyeket Washington Madriddal folytatott a spanyol területeken levő amerikai bázisok fenntartása ügyében, s az amerikai szándékokat elárulja a reakciós görög rendszerrel való összeölelkezés; az Athénnek szánt katonai szállítmányok felújítása is.) Bonn támogatja az amerikai vonalat, de amellett igyekszik hangsúlyozni sajátos érdekeit is. Nyilvánvaló, hogy az a nyugatnémet magatartás, amely nem ismeri el a második világháború európai következményeit, az új realitásokat (Odera—Neisse határ, á Német Demokratikus Köztársaság léte, Nyugat-Berlinnek mint önálló politikai egységnek működése), éles ellentétben áll az európai biztonsági rendszer gondolatával. A szocialista országok természetesen nem támasztanak különleges feltételeket a tárgyalások megkezdéséhez; de nyilvánvaló, hogy revansista területi követelésekkel és egy másik európai állam létének fenyegetésével, nem lehet békét teremteni kontinensünkön. ÁBRÁNDOKBAN ringatnánk tehát magunkat, ha úgy hinnénk, hogy az európai biztonsági rendszer megteremtése könnyen és gyorsan jöhet létre. A nehézségek reális számbavétele mellett mégi? reménytkeltő a kép: egyre többen ismerik fel a kollektív biztonság szükségességét, s mindinkább elszigetelődnek a rendezés ellenfelei. A többi szocialista országgal együtt ezért folytathatjuk fáradhatatlan erőfeszítéseinket Európa biztonságáért, s jóleső érzés hallani, amikor e küzdelem új szakaszát éppen a budapesti felhívás fémjelzi. R. E. A VILÁGPIACI ár árak, .Tehát nak, és állandóan követnék a egy kereskedelmi adott időpontban a nemzetkö- nemcsak a nagy tömegben és tőkés világpiaci árak mozgázi kereskedelemben eladott (vagy vett) áruért általánosságban fizetett ár. Ezt lehet szűkebb és tágabb értelemben felfogni. Szűkebb értelemben a világpiaci ár a nagy tömegben, előírt szabványoknak megfelelően, központosított piacokon (tőzsdéken, pl. New Yorkban, Londonban, Chicagóban, Amsterdamban stb.) egy adott időpontban eladott áruknak az átlagára. Ezek az áruk különféle fémek (acél, réz, ólom, stb.) mezőgazdasági termékek (gabona, gyapjú, juta stb.), állati termékek (bőr stb.), fűszeráruk és élvezeti cikkek (pl. kakaó, kávé stb.), és hasonló nagy tömegben értékesített áruk. Ezeknek az ára a tőzsdéken alakul ki, tehát olyan köponti „piacon”, ahol ezeket adják és veszik. Az ár alakulásában a keresletnek (felhajtja az árakat) és a kínálatnak (csökkenti az árakat) van nagy szerepe, s mivel a kereslet és a kínálat változik, — a termékek ára is változik. Közrejátszik ebben a spekuláció is, amely az áringadozásokból igyekszik hasznot húzni. Tágabb értelemben a viközpontosított piacokon, a sát. Ezért kiszűrik, leszámít' tőzsdéken adás-vétel tárgyát ják az ármozgásokat és hoszképező termékeknek alakul ki a világpiaci ára, hanem minden külföldi eladásra szánt terméknek is. Így a gépeknek, járműveknek, műszereknek, ruházati cikkeknek, kész élelmiszereknek és így tovább. Itt nem a tőzsde játssza a központi szerepet, hanem az eladó és a vevő. Az eladó igyekszik magas árat elérni, a vevő viszont más adásvételi ügyletekre hivatkozva igyekszik az árat csökkenteni. Kettőjük alkujának megfelelően alakul ki mindegyikük számára elfogadható ár, amit aztán mások, a maguk üzletének megkötésénél is alapul vesznek. Természetes, hogy ez az ár sem stabil, változik, mint a tőzsdei ár. Itt is a keresletnek és a kínálatnak, s emellett a konjunktúrának van meghatározó szerepe. Nyilvánvaló, ha rossz az üzletmenet, az országokban a termelés csökken (dekonjunktúra van), akkor az árak is esnek, ellenkező esetben többnyire emelkednek. A szocialista országok egymás közötti kereskedelmükben figyelembe veszik a tőkés NÓGRAD - 1969. augusztus 8., péntek iágpiaci árak általában a kül- világpiaci árakat, de nem biztosítaná gazdaságuk egyenletes és megtervezett fejlődését, ha .mindig ehhez igazodnászabb időre — a tőkés világpiaci ár alapján — un. változatlan árakat alkalmaznak. EZ A MÓDSZER lényegében átmenetinek tekinthető. A tőkés világpiaci árakban ugyanis nagyon sokféle tényező játszik közre és elsősorban a tőkés országok közötti viszonyokat, erővonulatoka t mutatja. A szocialista országok között mások a termelési erőviszonyok, más értékviszony alakult ki, s ezért a közöttük létrejött áruforgalomban ennek kell tükröződ nie. .Ez azonban nem egyszerű Hiszen a tőkések között a kereslet és a kínálat szabad játékának nagy szerepe van, s végsősoron a piacon alakul ki az ár. A szocialista országok között a tervnek van nagy szerepe és a kereslet-kínálat megfelelő állami eszközökkel szabályozott. Ezen túlmenően a szocialista országokban fel kell mérni, hogy ténylegesen mennyibe kerül nemcsak egy- egy országban termelt azonos cikk, hanem az összes szocialista országban termelt azonos cikk, s ezek alapján kell megfelelő árakat képezni. Ez a kiinduló bázis, s ezután le*r' szerepe a keresletnek és a kínálatnak. Gy. 1, Heves ellenállás a gazai övezetben Gazában és az övezet más városaiban az ellenállási mozgalom támadásai következtében az izraeli megszálló hatóságok rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be. A kairói lapok értesülései szerint több száz arab fiatalembert tartóztattak le az elmúlt 48 órában mint gyanúsokat. Az Ahram rámutatott arra, hogy az izraeli hatóságok terrorhadjárata a lakosság megfélemlítését célozza. Az övezetben mindenütt újabb ellenőrző pontokat és útzárakat állítanak fel, megerősítették az üzemek őrségét, s annyira szaporították az őrjáratok számát, hogy a járőrök között csak néhány percnyi különbség van. A megszálló hatóságok elismerik, hogy rendkívüli nehézségekkel kell szembenézniük az ellenállás fellángolása miatt. Az izraeli vezérkar rendkívüli tanácskozást tartott a gazai „lázadás” ügyében. Barlev vezetésével a vezérkari tisztek megtekintették a gazai övezet és a Szu- ezi-csatorna izraeli katonai létesítményeit. Gazában az elmúlt két nap során nyolc nagyobb hadműveletet hajtottak végre az ellenállók. A hadiüzemeket és p katonai állásokat támadták^ ■csaptak egy izraeli lőszergyárra Is. „Üdvözlet az ellenállás hőseinek!” — ezzel a címmel közöl csütörtökön vezércikket az Ahram, a lap rámutat arra, hogy a megtorló intézkedések, a tömeges letartóztatások, a börtönökben folyó kínvallatások ellenére az ellenállási mozgalom lángja mind magasabbra csap. Az ellenállók csapásokat mérnek az ellenség stratégiai pontjaira, súlyos károkat okoznak a megszállóknak. Ezzel is bizonyítják, hogy az arabok kitartanak a megszállók ellen vívott harcban. Támadásaik vasutak, gyárak, vízművek ellen is irányulnak, bombáik az izraeli parancsnokságok közvetlen közelében robbannak. * A kairói lapok vezető helyen jelentik, hogy a négy nagyhatalom szeptemberbe« újra megkezdi közel-keleti tanácskozásait és hogy Hussze in király rövidesen körutat tesz az arab országokban, hogy elősegítse az arab csúcstalálkozót. A lapok a jordán király tervével kapcsolatban rámutatnak arra, hogy a Közel-Keleten kialakult helyzet szükségessé teszi az arab államfők újabb tanácskozását A lapok idézik Husszein király nyilatkozatát, amely szerint a csúcsértekezletív azért van szüteséa, mert ü rael nem üríti ki a megszállt arab területeket. (MTI)
