Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

A köirvéleménv-lfutofó !opol< nyomán Pályakezdő fiatalok Megjegyzések a zöldövezet kialakításéhoz A fiatalok életének ala­kulása nemcsak az ifjabb generációkat érdekli. Az olvasói vélemények azt tükrözik, hogy az ezzel fog­lalkozó írások széles kör­ben figyelemre tarthatnak számot. Ebben az írásunk­ban már nem kezdő, de még a pályájukon elején álló műszaki értelmiségi fiatalokat szólaltatunk meg. pült. Ügy érzem, számomra igen hasznos volt ez az idő. Sokat köszönhetek a kato­naságnak. A szigorú rend, á fegyelem, a feszes, minden percre kiterjedő, sokszor fá­rasztó napirend sok olyan tu­lajdonságot erősített meg, vagy fejlesztett ki bennem, amelyeknek a „civil” életben is hasznát vehetem. Szarvas Sándor technológus: ziumban érettségi bizonyítványt 1964­A katonaság után a Salgó­tarjáni Síküveggyárnál kezd­tem dolgozni. Ebben az idő­ben jelentkeztem felvételre Miskolcra, a Műszaki Egyetem kohásztagozatára. A felvételi . .. ,. . ­________. sikerült, nekiláttam a tanu­- .A„„MaíetZtem £ lásnak; Hogyan jutottam el a L.1.ofid. pedagógusi hivatástól a mű­szaki pályáig? Időközben egy­re jobban megszerettem ezt a ff munkát. Ma már jól érzem tnagam a műszakiak között. Nincsen bennem nosztalgia a tanári pálya után... jj Itt, a Síküveggyárban ko­moly feladatokat bíztak rám, amivel szívesen foglalkozom. éf Különösen május elejétől vég­zek felelősségteljes munkát, amióta a húzóüzemnél vagyok technológus és a kemence ké­ményének rendszeres vizsgá­latát végzem. Természetesen, az érdeklődésem nem szűkült le a műszaki tudományok kö­rére. Szeretem a művészete­ket, sokat olvasok. A legfon­tosabb számomra mégis a munka. Most azon dolgozom, hogyan lehetne a legvéko­nyabb üveg, a fotóüveg gyár­tását gazdaságosabbá tenni... Marosi Péter vegyészmérnök: — Az általános iskola befe­jezése után, vegyipari techni­kumba szerettem volna men­ni, de nem sikerült. Az épí­tőanyagipari technikumot vé­geztem el, ami nem esett túl­ságosan messzire a Vegyészei­től, hiszen az iskolában a por­celán, az üveg, a kerámia és a cement gyártási technológi­ájával is foglalkoztunk. A technikusi oklevél meg­szerzése után két évig tech­nikusként dolgoztam a Mű­szaki Üveggyárban. A koráb­bi tévémét, hogy vegyész le­gyek, nem adtam fel. 1963- ban aztán felvettek a Veszp­rémi Vegyipari Egyetemre. Két évet nappali tagozaton végeztem el, majd — mivel közben megnősültem —, át­mentem a levelező tagozatra. Újra visszamentem dolgozni a Műszaki Üveggyárba. Részt vettem a zománcozott üveg gyártásának kísérletei­ben. Amikor ennek előállítá­sa átkerült a Salgótarjáni Síküveggyárhoz, nem tehet­tem mást, magam is vándor­botot vettem a kezembe, együtt jöttem vele, ami ért­hető, hiszen több évi munkám fűződött hozzá. így most Bu­dapestről járok Salgótarjánba dolgozni. Körülbelül két hónap alatt sikerült beindítani a zomán­cozott üveg gyártását, de még mindig sok nehézséggel kell megbirkóznunk. Egy infravö­rös szárítóberendezés beállí­tását tervezzük, amihez au­tomatikus szóróberendezés tartozik, ezzel — úgy gondo­lom — gondjaink nagyobb ré­szétől megszabadulunk.... Üvegycsempét is tudnánk gyártani, csak a megfelelő gépsor hiányzik hozzá. Ez a kettősség — Budapes­ten lakni és Salgótarjánban dolgozni — nem kellemes ál­lapot. A munkámat viszont A salgótarjáni piacot általában az ország legdrágább piacaként emlegetik. Régebben ez nem is volt túlzott megállapítás. Ennek oka, véleményem szerint, a „foghíjas”, döcögő, rendszertelen ellátás. A legtöbb esetben és a leggyorsabban általában az őstermelők és a piaci viszonteladók reagálnak a keresett áru kisebb mennyiségű felhozatalára. Ez esetben azonban a keresett áru kilogrammonként 1—2 forinttal emelkedik. Az ilyen áremelkedés nem egy esetben a háziasszonyok egész hó­napi pénzügyi tervét borítja fel. Bosszantó hibák ezek. Nem használnak a jól kiegyen­súlyozott családok életkörülményeinek. Ezeknek a hiányosságoknak a megszünte­tése érdekében szeretnék néhány javaslatot tenni. Megyénkben az illetékesek „ ismerik azokat a területekét, ahol a jó minőségű ker­tészeti áru termesztéséhez a feltételek adot­tak. Mindenekelőtt gondolok itt a tiszta vizű folyók menti területekre. (Ipoly, Zagyva, Ló­kos stb.). Igaz az is, hogy ezek mentén kisebb- nagyobb kertészetek találhatók. Többé-kevés- bé elfogadható a termelvényeik minősége és mennyisége is. Azonban egyes termelvények termőtájadn, intenzív termesztés mellett vi­szonylag korábban, nagyobb mennyiséggel, szép áruval lephetnék meg a piaci vásárló­kat a gazdaságok. Például a burgonyatermő- tájról az őrhalmiak, hugyagiak, dejtáriak, a káposztatermő-tájról a ludányhalásziak, end- refalviak, ipolytamóciak és így tovább. Ezek ismeretében javasolnám, hogy nyaran­ta rendezzék meg az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti vezetők tanácskozását, ahol a következő év zöldségtermesztését, s az áruellátást beszélnék meg. Az eddigi meg­beszélésektől annyiban eltérőleg, hogy a ter- mőtájjelleggel bíró állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek, a kertészeti termelvénye- iken belül kapnának egy fő termelvényi ágat, amit a MÉK-kel kötött szerződés álarcán le­szállítanának. Ezen túlmenően a kertészetek területi bő­vítésével, a jól bevált termelési módszerek al­kalmazásával és nem utolsósorban a kerté­szeti dolgozók nagyobb szakképzettségével jelentős eredményekhez juthatnánk. így pél­dául a műanyagfóliák nagyobb területű al­kalmazásával korábban és nagyobb mennyisé­gű zöldáruval tudnánk ellátni piacainkat. A piaci áruk választékát is lehetne növelni új- féleségekkel. Például a spárga ismeretlen a salgótarjáni piacon. A koraiságánál és fel­használhatóságánál fogva keresletre tarthatna számot. A jól bevált, közkedvelt Juliska-zöld- babból is évről évre kevesebbet találunk a piacon. Amire a termelőnek, eladónak egyaránt fi­gyelnie kell: a megtermelt jó minőségű áru­ból egy-egv nap csak annyit küldjenek piac­ra, ami aznap, esetleg másnap, elfogy B. .1. ben. Tanár szerettem volna lenni, de nem vettek fel az egyetemre. Valójában kény- szerűségből vállaltam a gyári munkát. Az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készü­lékgyárába kerültem, ahol az utókalkulációs munkától az anyaggazdálkodásig sok min­dennel megismerkedtem. Az egyetemi felvételi sikertelen­sége alaposan lehangolt, ked­vetlenül, fásultan dolgoztam. Ebből a hullámvölgyből két évig nem bírtam kilábalni. Amikor bevonultam kato­nának még mindig eléggé ki­látástalannak tűntek az elkö­vetkező évek. De a laktanya, a gyakorlótér nem olyan hely, ahol sok idő van a töprengés­re... A két év hamar elrö­nagyon szeretem, nem akarok megválni tőle. A Síküveggyár­ban sok segítséget kapok, el­képzeléseimet valójában csak itt tudom megvalósítani. Ez köt Salgótarjánhoz, a Síküveg­gyárhoz. Lehetséges, hogy vég­legesen ... K. S. Faluról falura Az ígéret kötelez AZ ASSZONYOK csende­sen kezdik, de egyik pillanat­ról a másikra már csattannak cl vélemények. — A tanácson már többször ígérték, hogy lesz járda! A sódert is idehordták tavaly, azóta a víz is elmosta. Azu­tán mégsincs semmi. Azt mondják, nem is lesz. Hiába ígéri a titkár! A négy asszony közül For­ró Sándorné a leghevesebb. Sáfár Vilmosné még csitítaná. de nem hagyja magát. — Még a harangot is meg- húzatom, ha itt járda lesz szeptemberre! — pattogja in­dulatosan, hogy csak úgy reng jól megtermett, kövér alakja. Itt állunk a csécsei Parti­zán utca kettes számú háza előtt, a Sáfár-porta kiskapu­jában. A traktorok által mélyre vájt kis félreeső ut­cácska lakói közül négyen szaladtak össze arra a hírre, hogy valaki a járdaépítés iránt érdeklődik. Ugyanis az történt, hogy az előző napon csaknem ugyanezek az asszonyok kül­döttségben mentek a községi tanácshoz, hogy számon kérjék a korábbi ígéreteket. A taná­cson újabb ígéretet kaptak Gergely Imre tanácstitkár, a következőket mondta az asz- szony oknak: — Tavaly az építőbrigáü feloszlása miatt maradt el a Partizán utcai járdásítás. Az idén azonban sor kerülhet az elkészítésére. Ha cementet tu­dunk szerezni. Sajnos az anyaghiány miatt egyelőre szüneteltetjük a munkát. A Partizán utca lakóinak azonban nem tetszett ez a válasz. Az itt beszélgető asz- szonyok éppen ezt magyaráz­zák: — Mondtam én már a tit­kár elvtársnak, hogy könyö­rüljön rajtunk a tanács, mert esős időben innen csak gó­lyalábon lehet kijárni. Szíve­sen gondozzuk azt a járdát. A ház előtti kis virágoskertem is elveszik, de nem bánom csak már járda lenne... — így Sáfárné. Forróné közbevág. — Azt mondták az utca la­kói, hogy az összes földmun­kát elvégzik, csak készüljön a járda! Az utcában tizenegy csa­lád él. Sok a kisgyerek a há­zaknál, akiket óvodába visz­nek, vagy iskolába járnak. A legtöbb nehézség ezekre a gyerekekre hárul az esős MAGYARORSZÄG német megszállása bebizonyította a Horthy—Kállay-féle kétkula- csos politika csődjét. Az a tö­rekvés, hogy sértetlenül meg­őrizzék a reakciós félfeudális rendszert, a halálos félelem mindentől, ami haladó és de­mokratikus, 1944 tavaszától az ország legteljesebb kiszolgál­tatottságához vezetett, a ma­gyar föld a visszavonuló náci seregek szabad vadászterületé­vé, pusztulásnak kitett utolsó hídfőállásává vált. A kommu­nisták éveken át tartó szívós kísérletezését a hazafias, né­metellenes, függetlenséget vé­deni kész erők összefogására az ellenforradalmi rendszer meghiúsította, börtönök, inter­nálótáborok, büntetőszázadok nyelték el tömegével a tettre kész, bátor harcosokat. Huszonöt évvel ezelőtt, 1944 augusztusában a párt erőtel­jes intézkedéseket tett az ak­ciógárdák, partizáncsoportok fegyveres ellenállásának ki­bontakoztatására. Budapesten a párt katonai bizottsága elő­készítette Gömbös Gyula, egy­kori fasiszta miniszterelnök Döbrentei téri szobrának fel- robbantását, hogy az akcióval jelt adjon, bátorítást nyújtson a nácik és magyar cinkosaik elleni fegyveres fellépésekhez. Az akció a következő hetek­ben, hónapokban a budapesti ellenállás időről időre jelenté­keny veszteségeket okozott a fasiszta megszállóknak és a velük együttműködő magyar fegyveres erőknek. A küzde­lem élén — hogy csak né­hány nevet említsünk — Rajk Fegyverrel a fasizmus ellen Huszonöt éve kapott lángra a magyarországi partizánharc László, Kádár János, Fehér Lajos, Ajtai Miklós, Pállfy György, Pádányi Mihály, Kál­lai Gyula és más pártmunká­sok, Marót, Szír és több ille­gális néven ismert partizán állt. 1944. augusztus 8-án vetet­ték be ejtőernyővel a Bükk- hegység fölött Szőnyi Márton és Ösz-Szabó János csoportját. E naptól számítjuk a 25 évvel ezelőtti portizánmozgalmak kezdetét. Szőnyi a Horthy-hadsereg fiatal repülőtisztje, budapesti kisemeberek gyermeke volt, akinek gépét a szovjet va­dászrepülők lelőtték, hadifog­ságba került. Ott megismerke­dett a kommunisták céljaival, partizánnak jelentkezett és tagja lett a Rácz Gyula régi magyar kommunista vezetése alatt álló partizáncsoportnak, részt vett lengyel területen ví­vott harcokban. A parancs­noksága alatt álló 13 tagú cso­port Űzd közelében, a Doma- háza és Járdánháza közötti er­dőségekben ért földet. A csend­őrség nagy erőket mozgósított kézrekerítésükre. A leszállás* követő harmadik napon sike­rült elfogniuk Kiss Benjámint, Csizmadia Gyulát, Báli Feren­cet, majd Szoták Mihályt, a zombori Ösz-Szabó János, a csoport politikai biztosa, akit a honvédvezérkar főnöké­nek, különbizottsága Zentán 1941 novemberében forradal­mi tevékenységéért halálra, majd 15 évi fegyházra ítélt, s aki büntetőszázadból szö­kött át a szovjet csapatokhoz — valamint Wg. A. Novotnij szovjet főhadnagy az osztag tagja, a fegyveres harcban es­tek el. Az elfogottak közül négyet halálra ítéltek, két má­sikat életfogytiglani fegyházra. Az SS-ekkel és a csendőrök­kel vívott tűzharcban halt hő­si halált a Hangonyi-tónál az utolsó töltényig védekező Sző­nyi Márton is. UGYANCSAK 1944. augusz­tus 8-án kezdte meg harctevé­kenységét a II. Rákóczi Fe­rencről elnevezett partizán­egység, amely Úszta Gyula parancsnoksága alatt műkö­dött, a fasiszták hátában, a Kárpátokban. Az egység te­vékenysége megkezdésekor 23 fős volt. A fiatal erdész — ma altábornagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, az MHSZ el­nöke — politikai helyettese Hamburger-Horváth Sándor (ma nyugállományú alezredes) a fegyveres akciókon kívül széles körű politikai felvilágo­sító munkát is fejtettek ki. Ennek következtében létszá­muk néhány hét alatt meghét- szereződött. Hadműveleteiket a szovjet hadsereg megérke­zéséig eredményesen folytat­ták. A szlovák—magyar határ közelében fejtett ki partizán­tevékenységet a mintegy 300 főt számláló Petőfi-osztag, amelynek tagjait szintén a Szovjetunióban önként jelent­kezett, ott kiképzett harcosok alkották. Az osztag parancs­noka kezdetben Grubics Zol­tán százados volt, majd Fábri József lett (ma néphadsere­günk ezredese), akinek irá­nyításával az osztag hatékony segítséget nyújtott a szlovák felkelés résztvevőinek, a közös ellenség ellen vívott harcok­ban. Nógrádi Sándornak, a for­radalmi munkásmozgalom ré­gi harcosának szlovák parti­zánterületről az Ipolyon át magyar területre érkezett cso­portja, melyhez tevékenysége során újabb és újabb önkéntes harcosok — főleg bányászok — csatlakoztak, a salgótarjá­ni szénmedencében folytatta akcióit a fasiszták ellen. Az egység — amelynek politikai biztosa Tömpe András volt — Abroncspusztán vívott na­gyobb ütközetet a németekkel. Negyedszázad távolából emlékszünk .ma vissza a Mis­kolc környékén szervezett, a borsodi iparvidéken működött Mokan-komitéra (Magyar Kommunisták Antináci Bizott­sága), a pécsi ellenállásra, a sárisápi és Anna-völgyi bányá­szok Zgyerka János által irá­nyított fegyveres csoportjaira, az újpesti partizánokra, akik­nek parancsnoka Földes Lász­ló és Andrásfi Gyula voltak, a kőbányai, az erzsébeti és a csepeli ellenállás részvevőire, a Vörös-brigád tagjaira, akik közül tizenegynek sortűz ol­totta ki életét a budai vár fo­kán; a Bajcsy-Zsilinszky End­re és Kiss János altábornagy vezette magyar nemzeti felke­lés felszabadító bizottsága hő­si halált halt tagjaira, Stollár Béla főhadnagy elvérzett el­lenállási csoportjára, a budai önkéntes ezred több száz hő­sére és az ország különböző helyein fellépett kisebb-na- gyobb fegyveres antifasiszta csoportokra. VALAMENNYIEN azért küz­döttek — sokan életüket is fel­áldozták —, hogy meggyorsít­sák az ország felszabadulását a nácik és nyilasok rémural­ma alól. Hősi elhatározásukat és helytállásukat méltán öve­zi egész népünk halája, tiszte­lete. V. F. időszakban. De a felnőttek­nek sem könnyű járni. Az itt élők csak úgy nevezik az ut­cájukat: a sárfészek. Való igaz lehet, mert az út sem köves alapra készült. Nem­régiben még az utca végén állt a termelőszövetkezet egy istállója. A traktorok bejár­tait. száraz időben porfelhő vont be mindent, házakat, nö­vényeket. A TANÁCSTITKÁR ne­kem is hasonló véleményt mond mint az asszonyoknak. De elmeséli mennyi mindent valósítottak meg a községfej­lesztési feladatokból az utób­bi években. Az eredmények igazán szépek. S nem lehet azt mondani a csécsei tanács­ra, hogy a lehetőségekhez mérten nem tett meg mindent a lakosság érdekében. Ám az új gazdasági mechanizmus bevezetésével járó kezdeti nehézségek Csécsén érzéke­nyen érintették ezt a tevé­kenységet. Amikorra újra le­hetett szervezni a közben fel­oszlatott építőbrigádot eljött ez év májusa. S hiába tervez­gettek, az anyaghiány miatt nehezen halad a kivitelezés. — Nehezen értik meg az emberek, hogy a legkisebb dolgot is mennyire nehéz be­szerezni — mondja Gergely Imre. — Nemrégiben valaki feljelentett bennünket, mert elromlott az egyik szivattús kút. Vizsgálták az ügyet, de akár fejre is állhattunk, se­hol sem kaptunk lábszelepet Most véletlenül találtunk az egyik üzletben. Tüstént vásá­roltunk néhány darabot. — De a járdát már tavaly is ígérte a tanács — szólok közbe. — Ez igaz. Ám az említett nehézségek miatt nem tud­tuk megvalósítani. Szeptem­berre szeretnénk elkészíteni. Habár ehhez nem csak tár­sadalmi munkával segíthet­nének a csécseiek, hanem az­zal főleg, hogy mindenki idő­ben befizeti az adóját. Eb­ben az összegben van benne a fejlesztési hozzájárulás i£. A Partizán utcában is lehet­nének egyesek szorgalmasab­bak ezzel. Kétségtelen, hogy a tanács csak a feltételek biztosításá' val adhat nagyobb lendüle­tet a munkának. Ha rendel­kezésére áll a szükséges 5sz- szeg, s az anyag, az építő­brigád újra működik. Remé­lik, továbbra is olyan siker­rel mint eddig. Hiszen ha Csécsén van is művelődés’ ház, óvoda, szép iskola — a brigád munkáját dicsérik —, sok még a tennivaló. MI LESZ a Partizán utcai járdával? A tanács vezetők nagyon bíznak benne, hogy időben szereznek cementet és amikorra ígérték, meglesz a járda. Pádár András NÖGRÁD e* 1969. augusztus 8,, péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom