Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
Nyugat-Németországban Ilyennek képzelik a modem hálószobát... Különös válóok Kereshet-e magának második férjet egy asszony, aki még az elsőtől sem vált el? Ez a valóban szokatlan probléma foglalkoztatja a párizsi bíróságot. Egy ötven esztendős férfi hirdetés útján keresett magához illő feleséget és hirdetésére válasz érkezett: „Én is szeretnék új életet kezdeni, 46 éves csinos, karcsú asszony vagyok...” A házasodni szándékozó férfi azonban ezt *a jelentkezést soha nem kapta meg, mert a levél, valami címzési hiba miatt, visszakerült a feladóhoz és véletlenül a 46 éves csinos, karcsú asz- szony férje vette át. A férj, aki már ugyancsak megúnta első feleségét, úgy gondolta, hogy ennél tökéletesebb válóok nem létezik, és azonnal beadta a válókeresetet. Az elsőfokú bíróság ezt azonban elutasította. A férj azonban fellebbezett, és a fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy ha egy férjes asszony hajlandó egy házastársat kereső férfi hirdetésére válaszolni, akkor súlyosan vétett a házastársi hűség ellen, és így a házasságot a feleség hibájából felbontották. Országos néprajzkutató vetélkedő Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Művelődésügyi ■ Minisztérium Zene- és Táncművészeti, valamint Közoktatásügyi Főosztálya, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya számára országos néprajzkutató vetélkedőt rendez az 1969/70-es tanévben. A napokban felhívással fordultak az általános iskolák, úttörőházak, művelődési otthonok néprajzi, honismereti, helytörténeti szakköreihez: készítsenek olyan 20 perces forgatókönyvet, amely tükrözi a 10—14 éves gyermekek ismereteit lakóhelyük, körzetük, tájegységük hagyományos néprajzáról, munkás folklórjáról. E témához felhasználhatják az írott forrásmunkákat, dokumentumokat is, de kívánatos lenne, ha a szakkörök kutató- és gyűjtőmunkát végeznének a régmúlt és a közelmúlt néprajzi adatainak, emlékeinek felkutatására. A városi iparnegyedekben működő szakkörök természetesen főleg lakóhelyük, körzetük, tájegységük munkás folklórjaival ismerkednek meg: a gyárak, üzemek történetével, a felszabadulás előtti munkásság életkörülményeivel, szellemi hagyományaival, a munkásünnepek történetével foglalkozási áganként szakmai szókinccsel. Bemutathatják azt is, hogy az 1945 előtti néprajz és munkás folklór hogyan fejlődött tovább a felszabadulás után, milyen új hajtások bontakoztak ki. A gyűjtőmunkában és az anyag rendszerezésében segítséget adnak a közeli múzeumok néprajzos szakemberei, a művelődési otthonok, kulturális egyesületek, együttesek művészeti vezetői, a könyvtárak, levéltárak munkatársai. A forgatókönyv anyaga egyéni versenyzők szerepeltetésére épül, vagyis 10—14 éves úttörők egyéni versenyben képviselik szakkörüket a vetélkedőn. A forgatókönyvet — „Hej regő, rejtem” megjelöléssel — a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya címére (Bp., VIII., Bró- dy Sándor u. 5—7.) kell beküldeni 1969. november 10-ig. Gondolatok egy új oktatám formáról A nevelői hivatást gyakorlók — tanar, lanito, népművelő, ifjúsági vezető vagy egyéb pedagógiai tevékenységet folytató 1— munkájának hatékonysága, eredményessége jelentős mértékben függ ideológiai felkészültségétől. A nevelés folyamatának megtervezése, a hatóságok megszervezése, a közvetítendő tartalmak, kulturális értékek helyes megválasztása, az átszármaztatás leggazdaságosabb módszereinek célravezető alkalmazása legszorosabb összefüggést alkot a nevelést végző világnézetével. * A nevelés tudatosságának fokát minden esetben meghatározza az ideológiai felkészültség. A ma emberével szemben támasztott igény egyik fontos összetevője a problémalátó és probléma- megoldó képesség fejlettsége. Ez az igény parancsolóan követeli a nevelés irányítóitól, hogy az általa vezetett kulturális közösségek tagjait — gyermekeket, ifjakat, különböző felnőtt rétegeket, csoportokat — felkészítse az életükkel összefüggő problémák észrevételére, értékrendbe helyezésére, a legkevesebb energiát igénylő, gyors, racionális megoldására. Az életünkkel összefüggő kérdések kivétel nélkül társadalmi relációkban, környezetünk alakulásával összefüggésben jelentkeznek. A társadalmi valóságunk ösz- szetett körülményei között jelentkező problémák megvalósítására, helyes megoldására — éppen az említettek miatt — csak az képes eredményesen megtanítani az embereket, aki maga is birtokosa a leghaladóbb nézetrendszernek, a marxista ia'--1ógiának. * A társadalmi valóság szüntelen — korunkban pedig egyre gyorsuló — változásai, feladataink összetettebbé válása elengedhetetlenné teszi az ideológiai felkészültség fokozását, az ismeretek állandó kiegészítését, gyarapítását. A nevelés irányítóinál az ideológiai felkészültség állapota — a tevékenység jellegéből adódóan — a szűkebben vett szakmai eredményességet, helytállást is meghatározza, így a túlhaladott ideológiai ismeretek, a korszerű szemlélet hiánya labilissá teheti a hivatás gyakorlását. Ezt a művelődésben dolgozók egy része, az irányítást végzők óriási többsége világosan látja és keresi az ideológiai műveltsége gyarapításának legjárhatóbb útját. Az ideális modellt legtöbben valami hatékony segítséggel párosuló, rendszeres tanulást biztosító önképzési formában látják. A különböző pártfórumokon, baráti beszélgetéseken ezt az igényt gyakran meg is fogalmazzák. Időnként — hol egyik, hol másik társadalmi szervezet keretén belül — kísérleteznek vitafórumok, önképzési formák létrehozásával. A társadalmi szükségességet, az egyéni igényeket megyénk lehetőségeit mérlegelve az oktatási igazgatóság megkereste a kulturális élet irányításában dolgozók ideológiai továbbképzésének egyik igen alkalmas formáját. A hagyományosan működő marxizmus —leninizmus szakosító tanfolyamok körét — ez évben első ízben — országosan és egyedülállóan bővíteni fogja egy művelődéspolitikai szakosító tanfolyammal. Az oktatási igazgatóság e tanfolyam keretén belül magas szinten nyújt marxista szemléletet fejlesztő ismereteket a kellő előképzettséggel (egyetem, főiskola, marxizmus államvizsgának, vagy marxizmus—leninizmus esti egyetemi végzettségnek megfelelő ideológiai felkészültség) rendelkező hallgatók részére. A művelődéspolitikai szakosító tanfolyam hallgatói a két év során megismerkednek a kultúra és a tudomány legfontosabb elméleti kérdéseivel. Behatóan tanulmányozzák a marxista esztétikái és szocialista rendszerünk művelődéspolitikáját Foglal'; ••/.- nak a művelődés helyes irányítása szempontjából ma már nélkülözhetetlen művelődés-szociológiával tájékozódnak a művelődés, a művészet, szociál- és vezetéspszichológiában. A tanfolyamon előadások, viták, önálló anvagfeldolaozás formájában, tanulmánykészítés lehetőségeit felhasználva, országosan ismert szakemberek segítségét is igénybe véve készülnek a résztvevők munkájuk eredményesebb végzésére. A jobb előképzettséggel indulók számára — szándékuktól, munkájuktól függően — a tanfolyam kellő alapot nvújt a tudományos igémül vizsgálatok végzéséhez, a művelődésben dolgozók képzésének, továbbképzésének, tanfolyamvezetői. előadói, ankétvezetői feladatainak ellátásához is. Az oktatási igazgatóság, a hallgatók első csoportja új feladatra, úttörő szerepre vállalkozott. A jónak ígérkező forma rejthet magában több, előre nem látható buktatót is. A kiteljesítés alkotó részesei, de élvezői is mindenekelőtt azok a résztvevők lesznek, akik néhány nap múlva elindulnak az ígéretes, de járatlan úton. A kétéves tanulást mindenki az eredményességben. a gyakorlati hasznosságban bízva kezdi el. Jó érzés látni azt a segítőkészséget, amely a megvei népművelési intézmények és a munkahelyi vezetők részéről mutatkozik az. új képzési forma irányába. Nádházi Lajos A diákművészeti mozgalom helyzetéről A diákművészeti mozgalom mostani képéről nehéz lelkesen. örömmel beszélni. Sokféle figyelmeztető jel gondolkoztatja el a pedagógust, az ifjúsági vezetőket, népművelési szakembereket. Az első gondot a beszűkülés veszélye fokozza. Nagyon sok ügyes fiú és lány szerepel az úttörő kulturális H olnap szeptember elseje lesz, megszólalnak a szeptemberi csengők. Bár a naptári ősz még nem köszönt ránk ezen a napon, József Attila szavaival élve: már: „a fán a levelek lassan lengenek". S az 1969/70- es oktatási év kezdete után nemsokára hivatalosan is beköszönt az ősz. Szeptemberi csengőszó. Azok számára, akik már nem járnak iskolába, elsősorban emlékidéző. Fényesedő szemmel gondolunk a régi iskolára, tanítókra, tanárokra, osztálytársakra. De aztán még nyolc óra előtt el kell szaladni a tejért, megfeledkezünk a naptárról, amelyre csak később figyelmeztet majd, az iskolákba igyekvők ünnepi hadserege. Holnap tehát megszólalnak a csengők. Nógrádban majdnem harmincezer általános iskolás diák lépi át az iskolaküszöböt. Valamivel kevesebb, mint tavaly. A középiskolákban sem a tanulócsoport, sem a tanulólétszám nem nagyon változik a múlt esztendőhöz képest, holnap körülbelül. 4200 középiskolás kezdi meg a tanévet. De változik — s ennek örülünk — a belső szerkezet, növekszik a szakközépiskolai osztályok száma, s több lesz a tagozatos osztály. Azt is szívesen nyugtázzuk, hogy emelkedett a gimnáziumokba beiratkozottak tanulmányi átlaga, ha ez önmagában jagifzet Szeptemberi csengőszó nem is egyértelmű öröm, hiszen esetenként még mindig nagyon különböző mértékkel mérnek általános iskoláinkban. Ebben a tanévben technikumi jellegű képzés már nem lesz Nógrádban, a technikumok a kor szavának, s az iskolareform követelményeinek megfelelően szakközépiskolává alakultak át. S zóljunk itt — a szeptemberi csengőszóra iskolába indulókról beszélve — a felnőttekről is. A dolgozók általános iskolájában a megyében idén 37 osztály indul 798 hallgatóval, a dolgozók középiskolájába 850- en iratkoztak be. Ismét kevesebben, mint tavaly. Pedig — ki tagadná? — Holdat-já- ró korunkban mennyire szüksége van mindenkinek a meg sem szerzett ismeretek elsajátítására, vagy a már meglevők állandó bővítésére. Több figyelmet kellene fordítani erre nemcsak az egyénnek, de gyakran az üzemeknek, intézményeknek is. S nemcsak figyelmet! Holnap felhangzik a szeptemberi csengöszó. A pedagógusok számára tengernyi szép munka elvégzésének kezdetét és lehetőségét jelenti. Ezt ígéri a diákoknak is. De figyelmezteti a csengőszó a szülőket, az egész társadalmat is arra, amit majd közösen — és csak így — teszünk az iskolával. Mire figyelmeztet? Minap már lezajlott Salgótarjánban is az az összevont tanévelökészítő értekezlet, amelyen részletesen és komolyan szó esett a legfontosabb tennivalókról. Szívet- emelő, elmét fényesítő ünnepek előtt állunk, amelyek kopogtatnak az iskolák kapuin is. Ebben a tanévben ünnepeljük hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját, s a Lenin-cen- tenáriumot. Az iskolákban úgy kell ünnepelni, hogy az ünnepek — a diákok nyelvén szólva — lehetőséget, nyújtsanak a nevelési lehetőségek kihasználására. A holnapi csengöszóval kezdődő új tanév szintén az oktatási reform jegyében indul, s az oktató-nevelő tevékenységgel összefüggésben a tartalmi munka mélyítésére, a tanítás nevelési és képzési határainak emelésére hívja fel a figyelmet. Megyénkben a bukások számának csökkentése, a pedagógiai munka még meglevő hiányosságainak felszámolása, a nevelők módszertani kulturáltságának emelése e tanévnek is elsőrendű követelményei közé tartoznak. De ide sorolható a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás, s mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek fokozott segítése is. A holnapi csengőszó még ünnepien hangzik, az elkövetkezendő napokkal azonban már beköszönt a komoly, rendszeres munka iskoláinkban. Hogy mennyire fontos számunkra, az emberiség számára az iskola, s az oktatási intézmények falai között folyó munka, mi sem bizonyítja szemléletesebben, mint az, hogy az ENSZ az 1970-es évet nemzetközi nevelési évvé nyilvánította. A szeptemberi csengőszót hallgatva — sok más dolgunkon kívül — erről se feledkezzünk meg. Tóth Elemér ~ seregszemléken, a középiskolai kulturális életben, azonban éppen a szereplők, a bázis hiánya aggasztó. Miért tűnnek el a hetedik — nyolcadik osztályban igényesen szavaló, muzsikáló, raj- zolgató gyerekek? Különösen szakmunkástanuló intézeteinkben áll gyenge lábon a diákművészet, de középiskoláink nagy részében sem más a helyzet. A megalapozott sikereknek lesz-e folytatása — a jelenlegi helyzetben nehéz egyértelműen felelni a kérdésre. Több cikk foglalkozott már a NÓGRÁD-ban a tanácsköztársasági művészeti szemle és a Gárdonyi Géza diáknapok alkalmával a középiskolákban folyó művészeti nevelés kérdéseivel. Akkor is feltűnt: nem elsősorban a megfelelő szakember hiánya okozza az egy helyben állást, az intenzív munka kibontakozását. Három ok Alapvető oknak tűnik: nincs meg az a tradíció, az az iskolaközösségi szellem, amely lendítő erőként hatna, hathatna. Sok időt, energiát „elrabló” tevékenységről, van szó, amelynek eredménye nem azonnal jelentkezik. A másik fontos ok. amely a gyakorlatban közvetlenül, szemléletesebben megmutatkozik: az öntevékeny művészeti csoportokat vezető pedagógus nem kapja meg a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerést. Egy irodalmi színpadot szerető tanár „honoráriuma”: heti egy túlóra, havonta maximum 100 forint. A ráfordított munka nem havi négy óra. gyakran negyvennél is több. A tantestületi közömbösség nem inspirálja egyik pedagógust sem a lelkesebb munkára. A harmadik tényező, amely gátolja a mozgalom erőteljesebb kibontakozását: a produkció szemlélet, a türelmetlenség, amely azonnali sikerekre törve a következetes nevelőmunkát mellőzi. Jó kezdeményezések Az előadóművészeti ágak közül jelenleg a vers. és a prózamondók szerepelnek a legeredményesebben és legbiztatóbban. A tehetségesekkel való foglalkozás szem- pántjából is ez a terület a legkönnyebben megközelíthető. Sokkal vigasztalanabb a diákszínpadok helyzetképe. Csak néhány iskolában működik irodalmi színpad — változó színvonalon. Az egri két aranydiploma alkalmi si'kerfolytatása bizonytalan. A néptánc tulajdonképpen cßak a kisterenyei gimnázi-' umbau él —■ sikerük feltétele az oktató lelkesedése és az anyagi támogatás, amely az együttest fenntartja — megyei mozgalomról nem beszélhetünk. A zenei ágakban inkább a iövő biztató. Az eredménvek- hez azonban a személyi rivalizálás helyett a szakemberek összefogása kell. Fotó, kéozőművészeti és irodalmi diákművészeti mozgalmunk nincs — tehetséges alkotóink vannak. Fórumot, rendszeres bemutatkozási alkalmat teremtve sokat segíthetnénk rajtuk. A területi diákművészeti klub szervezése ígv hasznos kezdeménye- zésnak tűnik, a Palócföld, a NÓGRÁD, a József Attila művelődési központ, a KISZ összefogása kell ehhez elsősorban. Megyei művészeti tábor, sok szereplési alkalom, szakmai tanácsadás, s elsősorban lelkesedés, ügyszeretet révén a harmadik Gárdonyi Géza diáknapokon, de a folyamatos és tartalmas iskolai KISZ kulturális életben még nagyobb sikereket érhetünk el. Kiss Aurél NOGRAD — 1969. augusztus 31., vasárnap 7
