Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

,Siifg,(}fnr|riii 191*? au?u««<ns — november Harc a munkáshatalom további fenntartásáért Az imperia­listák túlere­je a Magyar Tanácsköztár- saságot lever­te. A Foi'ra- dalmi Kor­______________ mányzótanács, ______________ 1919. augusz­----------------------tus elsején le­mondott. Az intervenciós román csapatok 1919. au­gusztus 3_án bevonultak Bu­dapestre, majd megjelentek vidékünkön is. A salgótarjáni munkásez­red katonái augusztus első napjaiban visszajöttek a Ti­szától. Teljes fegyverzetüket magukkal hozták. Salgótar­jánban ekkor még a direktó­rium szilárdan kezében tar­totta a vezetést. A délről közeledő román katonaság megszállta Zagy- vapálfalvát. A nagy létszá­mú fegyveres erő esetleges ellenállásától tartva Salgó­tarjánba való bevonulásukat nem merték megkezdeni. He­lyette inkább a környező községekben végeztek terror­akciókat. Megkezdték a kommunisták összeszedését. Zagy vapálf alván elfogták Drazsgyik Miklóst, a Salgó­tarjáni járási Tanács Intéző Bizottságának tagját. Hatvan­ba hurcolták és ott agyonlőt­ték. Mátranovákon a falu alatti réten kegyetlenül megverték a munkások veze­tőit. E helynek azóta is ..Jajrét” a neve. A burzsoá csehszlovák katonai egysé­gek Somoskőújfaluban vára­koztak. A bekerített járási székhe­lyen a helyzet reménytelen, a fegyveres ellenállás kilá­tástalan volt. A direktórium vezetői ezért úgy döntöttek, hogy felkeresik a szomszé­dos román alakulatok pa­rancsnokát és tárgyalásokat folytatnak vele a község to­vábbi sorsáról. A küldöttség tagjai egy mozdonyon elin­dultak Hatvanban a román ka­tonai . parancsnokhoz. A ro­mánok Zagyvapálfalván fel­tartóztatták a gépet, de miu­tán Mendelson főhadnagy tudtukra adta küldetésük célját, útjukra engedték őket. Hatvanban sikerült találkoz- niok a román tábornokkal. A küldöttek kérték őt, hogy csapatai ne szállják meg Sal­gótarjánt. Egyezség esetén szenet ígértek a románoknak. A dölyfös bojár generális semmibe sem vette a község vezetőinek javaslatát. Kije­lentette, hogy Salgótarjánt -mindenféleképpen megszáll­ják és itt is ugyanolyan ma­gatartást tanúsítanak mint másütt. A küldöttség tagjai­nak ezután azt javasolta, hogy ne térjenek haza. Mind- annyiuknak I igazolványt ad­tak, mellyel Budapestre utazhattak vola. A munká­sok küldöttei a főváros he­lyett Salgótarjánba jöttek vissza. A munkástanács tudomást szei'zett a tárgyalások ered­ménytelenségéről. Jilék An­tal javaslatára úgy döntöt­tek, hogy a brutalitással pá­rosuló román megszállás el­kerülése érdekében a cseh­szlovákokkal veszik fel a kapcsolatot. Augusztus 7-én két hintó- val indult el a küldöttség Litkén át Losoncra. A cseh­szlovák csapatok negyedik hadosztályának parancsnoka, Schneidarek tábornok, Loson­con — a későbbi Korona Szállóban — fogadta a tabá­niakat. A tárgyalás folya­mán a küldöttek előadták, hogy nem akarnak román megszállás alá kerülni. Kö­zös rendfenntartást kívánnak ellátni a csehszlovákokkal, ezért katonákat kérnek tőle. A tábornok megvendégelte őket és megígérte, hogy tel­jesíti kérésüket. A küldött­ség ezután hazautazott. A munkástanács a csehszlová­kokkal kötött egyezséget fal­ragaszokon keresztül adta a lakosság tudtára, melyet az emberek megnyugvással vet­tek tudomásul. A csehszlovákokkal folyta­tott tárgyalást a Horthy-kor- szakban hazaárulásnak bélye­gezték. Mondani sem kell. hogy ez nem volt hazaáru­lás. A község vezetőinek két A Föld és a Hold „összekülöobözése ” Az amerikai Apollo-űrha­jósok talán elősegíthetik an­nak a nagy tudományos vi­tának az eldöntését, amely szerint a Hold egy ízben — kb. 1 milliárd évvel ezelőtt — 19 000 kilométerre közelí­tette meg a Földet, aminek katasztrofális következmé­nyei voltak mindkét égitest­re nézve. A Földön például 5,6 km magas szökőár söpört végig. A hőmérséklet a Föl­dön több mint 200 Fahren heit fokra szökött fel, az óce­ánok vize elpárolgott és a bolygón minden élet megsem­misült. A bolygóközi térben keletkezett robbant hő meg­olvasztotta a Hold felső ré­tegeit és egy részük, dara­bokra töredezve kirepült a világűrbe. választási lehetősége volt, és a két rossz közül a kevésbé rosszat választották. Terv szerint a kis létszámú csehszlovák katonai egység­nek augusztus 9-én reggel 9 órakor kellett volna ér­keznie. A románok tudomást szereztek a megállapodásról, megelőzték a cseheket. 9-én reggel 7 órakor bejöttek Sal­gótarjánba. Fegyveres össze­tűzésre nem került sor, az ellenállás csak értelmetlen véráldozattal járt volna. A románok bevonulása napján délelőtt 10 órakor a község munkás-, katona-, és földmű­vestanácsa lemondott, a község irányítását átadta a járási főszolgabírónak. Ezzel a proletárdiktatúra időszaka Salgótarjánban is véget ért. A munkástanács tagjai kezelé­sükbe vett közvagyont leltár szerint visszaadták az újból hatalomra kerülő régi elöl­járóságnak. A román katonaság első tendője a fegyverek össze- szedése volt. A csehek ra­gaszkodva a munkástanáccsal törtánt egyezményhez, au­gusztus 11-én, hétfőn bevo­nultak Salgótarjánba. A ro­mánok Zagyvapálfalvára hú­zódtak vissza. Az egykori forrás szerint a csehek semmi­be sem avatkoztak be. Kez­detben a munkások vezetői­vel tartották a kapcsolatot, Schneidarek tábornok tárgya­ló partnerének a munkások képviselőit tekitette. A cse­hek tartózkodó magatartása a továbbiakban az ellenforra­dalmi rendszer konszolidáci­óját segítette elő. Ittlétük idején megkezdődött a kom­munisták elleni eljárás. El­bocsátották állásukból azo­kat az állami hivatalnokokat is, akik a Tanácsköztársaság idején vezető beosztást vál­laltak. Október 30-án a fő­szolgabíró felfüggesztette ál­lásából Záhorszky Árpád sal­gótarjáni aljegyzőt, mert munkástanácsi tagsága volt és a Vörös Hadseregben zászlóalj-, majd később ezred- segédtisztként teljesített szol­gálatot. Elbocsátásra és le­tartóztatásra került kommu­nista magatartásáért többek között Tóth Gyula községi bíró is. A csehszlovákok 1919. no­vember 11-ig tartózkodtak Salgótarjánban. Ezen a na­pon vonult be a községbe Horthy ellenforradalmi, úgy­nevezett „nemzeti” hadsere­ge és ezzel a Tanácsköztár­saság utáni átmeneti időszak lezárult, kezdetét vette a nyílt ellenforradalmi diktatúra. Kun András Mit mutat a ».hadműveleti térkép”? Végig a jubileu útvonalán MIELŐTT útnak indulnánk, kiterítik előttem a Kartográ­fiai Vállalat Cserhát című tér­képét. Az ölnyi papírlap ki­fejezetten békés célt szolgál, segít eligazodni a mai turis­táknak a Cserhát környékén. Tucatnyi szín jelzi a nógrádi dombok, völgyek között meg­húzódó kisebb, nagyobb tele­püléseket, szaggatott fekete szalagként kígyóznak az utak, a vasúti sínek és itt kell len­ni valahol a néhány hét múl­va kezdődő tanácsköztársasági jubileumi emléktúra útvona­lának is. A térkép „hadműveleti” esz­közzé változik Szálkái József, a KISZ megyei bizottsága munkatársának kezében, aki egyik fő szervezője és irá­nyítója az augusztusi jubileu­mi programnak. Először tehát a térkép segítségével képzelet­ben járjuk végig a túra útvo­nalát, pontosabban azt a sza­kaszt, amelyet nógrádi földön jelöltek ki. Rövidesen 150 pes­ti, Pest, Heves és Nógrád me­gyei fiatal halad át azokon az állomásokon, amelyek a Ta­nácsköztársaság dicső honvédő harcának egy-egy jelentős ese­ményét őrzik. Néhány nap múlva országszerte mindenütt megnyílnak a KISZ jubileumi táborai, ahol a háromtusaver­senyeken (úszás, járőrverseny és lövészet) dől el, hogy kik vehetnek részt azon az egyen­ként százkilométeres gyalog­túrán, amelyek végcélja öt for­radalmi múltú városunk. Ezek közül az egyik — Salgótarján. A tóstrand melletti kemping­ben augusztus elején kezdődik a nógrádi kiszesek készülődése az országos túrára. Megrende­zik a háromtusaversenyeket, a tanácsköztársasági vetélke­dőket és kiválasztják azt a 25 nógrádi fiatalt, aki a Buda­pest felől és Hevesből me­gyénkbe érkező túracsoport­hoz csatlakozik. A KISZ járási, balassagyar­mati és salgótarjáni városi bi­zottságai (egyedül Pásztói nem érinti a túra) már javában készülődnek a jubileumi csa­patok fogadására. Mit tu­dunk meg a térképes ismerte­tőből? A Nógrádot érintő túra tulajdonképpen három irány­ból mozog. A budapesti és Pest megyei fiatalok Rétság felől közelítik meg a megyét. A nógrádiak Salgótarjánból in­dulnak és részben gépkocsival a pesti csoport elé menve ki­jelölik a gyalogtúra további útvonalát, ellenőrzik a tábor­helyeket és Balassagyarmaton egyesülnek a rétsági járás fe­lől érkezett csapattal. A heve­siek augusztus 15-én Nádúj­falunál lépik át a megyeha­tárt, őket a salgótarjáni járás lakói fogadják. A hevesi cso­port gépkocsival Szécsénybe megy, majd a szécsényi esti tábortűznél ez a csapat is egyesül a Rétság és Balassa­gyarmat felől Szécsénybe ér­kező „dandárral”. A túra résztvevői — összesen 150 if­júkommunista — másnap együtt halad a kijelölt útvo­nalon. Első együttesen „elfog­lalt” állomásuk Benczúrfal- va lesz, ahol meglátogatják idős Szabó István Kossuth-dí- jas szobrászművészt, majd megindulnak a túra végcélja, Salgótarján felé. Az ismertető­ből az is kitűnik, hogy az út­vonal mintegy 80 százaléka országúti szakaszon van kije­lölve és mindössze két helyen, Ipolytarnóc és Karancskeszi, valamint Karancsberény és Salgótarján között vanul út- talan utakon, erdőn és hegyen­völgyön át, szó szerint termé­szeti környezetben. —PERSZE a száz kilométer gyalogosan mindenképpen tisz­teletreméltó teljesítmény — mondja Szálkái József. — A túra augusztus 13-án kezdődik és 18-án fejeződik be. A 150 fiatal részt vesz a 19—20. kö­zött Salgótarjánban megrende­zésre kerülő jubileumi kultu­rális programon, amelyet Sal­gótarjánban rendezünk meg. Rútságon, ahol az országos túra először érinti a megyei állomásokat, Sógor László, a KISZ járási bizottságának tit­kára fogad. — Szendehelyen augusztus 13-án találkozunk a száz pesti, illetve Pest megyei fiatallal. Vácig hajóval jönnek, Váciéi gyalogosan közelítik meg járá­sunk határát. Mi úgy tervez­zük — de úgy tudom, minden érintett városi és járási bizott­ság hasonlóan készül -r hogy az emléktúra ünnepélyes fo­gadására meghívjuk a járási pártbizottság, a tanács, a Ha­zafias Népfront, a KISZ- és az úttörőszervezet képviselőit. . . Mindenkit, aki a hosszú me­netelést vállaló túrázókkal együtt tiszteli megyénk forra­dalmi múltját. És talán ez a leglényege­sebb! A KISZ járási és városi bizottságai, a túra útvonalá­ba eső községek kiszesei sok’ mindent tehetnek (tesznek is!) a Tanácsköztársaság örökké emlékezetes és tanulságos küz­delmeinek megbecsüléséért, a dicső harcok emlékét féléiévé-, nítő nagy jubileumi túra si­keréért. A túrázók útjukkal kegyelettel őrzik a nógrádi községekhez fűződő 19-es for­radalmi harcok emlékét. Iga­zán emlékezetessé és tanulsá­gossá azonban csak úgy vál­hat ez a túra, ha a községek valamennyi lakója és nem­csak a fiatalok fogadják sze­retettel ezernyi ötlettel, ün­nepi és baráti hangulattal a vöröskatonák unokáit. — Minden érintett község úgy becsüli meg a saját for­radalmi múltját, ahogy és amilyen szeretettel fogadja az országos túra résztvevőit — mondta az egyik ifjúsági ve­zető Balassagyarmaton, ahol a rétságiakhoz, a szécsényiekhez és a salgótarjániakhoz hason­lóan sok-sok ötlettel készülnek a túrázók fogadására. Ezek után érdemes leírni a túra valamennyi állomását: Szendehely, Rétság, Nagyoro­szi, Diósjenő, Érsekvadkert. Balassagyarmat, örhalom, Hu- gyag, Szécsény, Benczúrfalva, Ludányhalászi, Nógrádszakál. Ráróspuszta, Látke, Ipolytar­nóc, Mihálygerge, Egyházas- gerge, Karancskeszi, Karancs- lapujtő, Karancsberény, Bag- lyasalja, Kercseglapos, Salgó­tarján. A KISZ JOGGAL számít a tanácsköztársasági jubileumi túra útvonalát összekötő for­radalmi, harcos munkásmoz­galmi múlttal rendelkező köz­ségek párt- és állami, valamint társadalmi vezetőinek segítsé­gére, a pedagógusok, a műve­lődési házak és a községek va­lamennyi lakójának közremű­ködésére. Sok-sok ötlettel, fi­gyelmességgel és apró, de azért emlékezetes kedvességgel bi­zonyíthatjuk, hogy megyénk lakói megőrzik és továbbfej­lesztik Nógrád megye forra­dalmi hagyományait Pataki László panaszkodik a salgótar­x jáni „körbüfé” vezető­je — szemben a November 7. mozival —, hogy egy su­hanó a minap beverte kő­vel az ablakát, mivel nem­kapott ingyen fagylaltot... Az esetnek számtalan tanúja volt, de egy sem akadt, aki fülöncsípje a kölyköt, hogy megfelelő eszközökkel tisz­tességre oktathassák. A Karancs utcában napi­renden tanúi lehetünk zül­lött elemek parázs csetepa­téjának, amint ütik, verik egymást, s a békés járóke­lőknek érthető óvatosságból az utca egyik oldaláról a másikra kell térülniük, ahol — mint ilyenkor szokás, — meglehetős népes számban szemlélik a hangos közelharc végkimenetelét. Puszta pasz- szív szemlélődés ez, eszébe sem jut senkinek, hogy köz­beszóljon, vagy rendőrt ke­ressen. Az új gimnázium előtt, a hegyen nap nap után béké­sen legelésző lovat láthatunk a költségesen teremtett park­ban, épületes látványára a modern városrésznek. S nincs közrendészeti szerv, nincs várospolgár, aki eré­lyes szót emelne a dolog el­len. De menjünk tovább a dol­gokban: a Pécskő utcai ház­renoválások állványanyagát fényes nappal, mindenki sze­me láttára lopják büntetlenül, a nagy energiával épített és jegyzet közömbösségről és az óvatosságról egyre szebben bontakozó tó­strand medencéi étel-, pa­pír- és szeméthulladékoktól tarkák, mert büntetlenül bár­ki átlépheti a legelemibb közegészségügyi és köztiszta­sági rendszabályokat... A parkok zsenge fűszőnyegét itt is, ott is keresztül tipor­ják azok akiknek néhány méter kerülőt jelentene a cél­jukhoz vivő út. Facsemeté­ket törhetnek büntetlenül, akiknek erre támad kedvük, a gruppok virágait téphetik. Tanulságos lenne megszám­lálni például: hány cseme­te kötött meg azokból, me­lyeket a Pécskő utcai lakó­negyedben tavasszal ültettek el. Bizony, rendkívül szomo­rít összegezésre jutnánk. Mindezek láttára, hallatá­ra a jó érzésűek, akiknek nem közömbös a fiatalodó, szépülő város,' megcsóválják fejüket — és napirendre térnek a dolgok felett: — Hiába.. ez a pillanatnyilag megmásíthatatlan helyzet. Bele kell törődnünk, hogy garázdák, vandálok is élnek közöttünk. De vajon természetes-e ez a beletörődés mindabba, ami körülöttünk, a szemünk lát­tára a tudomásunkkal tör­ténik? Abba, hogy a semmi­től nem tartók felverik éj­szakáink csendjét, nyugal­mát, hogy az ocsmánykodók, a nappali tolvajok, a fékte- lenkedök, zülöttek és tör­vényes rendre fittyet há­nyák uralják a várost ? Említheti bárki a termé­szetesnek tűnő érvet: ugyan, hol a társadalmi összefo­gás ereje, hatása, mely a garázdákat, a renitenseket kordába kényszeríti, becsüle­tes viselkedésre neveli?.. A kérdés csakugyan jogos, csak­hogy eleget tenni az igény­nek nem egészen egyszerű. Való igaz, a társadalom szi­gorúságára van szükség, ha féket kívánunk vetni a min­denfajta garázdaságnak, meg akarjuk óvni épíiő-szépí- tő eredményeinket. De vál­lalja-e valaki, hogy egyéb­ként jogos szót emeljen mindazért, amiért kellene, természetes kötelessége volna, ha a falkákba csatangoló ga­rázdákkal, a fényben bát­ran köztulajdont fosztogatók­kal, parkokat rombolókkal, közszemérmet sértőkkel, köz­botrányt okozókkal szemben nem érzi maga mögött a ha­tóság védelmét, erejét és tel­jes szigorát. Ki vállalkozik arra, hogy féktelen huligá­nok inzultusának tegye ki magát, mert szólni mert a közrend érdekében. Ugyan ki veszélyezteti testi épségét ag­resszív tolvajok ellenében. Társadalmi közömbösségről lenne szó?.. Én azt vélem ezzel aligha lehet elintézni a kérdést. A jó érzésű embe­reknek általában megviszket a tenyere a visszásságok lát­tán, s szívesen tennének is a rend érdekében. Addig azon­ban, amíg nem érezhetik ma­guk mögött a hivatalos ha­tóság védelmező hátterét, a társadalmi önkéntességre aligha lehet komolyan szá­mítani. S arfiíg ezt a problémát nem tudjuk megoldani, még sokáig a rendbontók, a ga­rázdák. a kártékonykodók lesznek urak felettünk. A tünetekből legalább erre tu­dok következtetni. '^4,íA Lehet fényképezni NOGRAD — 1969. augusztus 3., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom