Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK? t MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS.LAPJA XXV. ÉVF.. 200. SZÁM ARA: 80 FILLÉR »969. AUGUSZTUS 30.. SZOMBAT Karancsberény, az ügyeskedő község (5 oldal) Reklám és valóság (6. oldal) Mecser második (7 oldal) illést tartott a megyei pártbizottság: A bányászat visszafejlesztés© során előnyösen megújul megyénk iparszerkezete Emberségesen és humánusan oldj áh meg a felszabaduló munkaerők elhelyezését Tegnap tartotta ülését a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottsága. Az elnökségben helyet foglalt Pothornik Jó­zsef, a Központi Bizottság tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója, MatúzJózsef és Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkárai, Hosszá Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága Párt• és Tömegszervezeti Osztályának instruktora. A megyei pártbizottság tagjait, a meghívott vendégeket, valamint a Pénzügyminisztérium és a Nehézipari Minisztérium küldöttét Ma­túz József, a megyei pártbizottság titkára kö­szöntötte, majd Szoó Béla, a megyei pártbi­zottság titkára mondta el szóbeli kiegészíté­sét az írásban előzőleg kiküldött napirendhez, amely az MSZMP Politikai Bizottságának 1968. október 29-i, a népgazdaság energia­struktúrájának távlati fejlesztéséről hozott határozatából adódó megyei feladatokat is­mertette. A megyei part-vég rehaf fő­bizottság előterjesztése visszafejlesztésének kérdését. Több ízben konzultálás folyt a Központi Bizottság illeté­kes osztályaival, a gazdasági minisztériumokkal, főható­ságokkal, tájékoztattuk őket a szénbányászat visszafej­lesztése során szerzett megyei tapasztalatokról, jeleztük a kialakult helyzetet és segít­séget kértünk. A megyei pártbizottság arra törekedett, hogy az energiastruktúravál­tozásából adódó problémáit megoldása viszonylag zökke­nőmentesen történjen meg. A megyei pártbizottság tag­jai ismerik azokat az erőfe­szítéseket, melyeket a me­gyei vezetés tett a második és harmadik ötéves tervidő­szakában a megye fejleszté­se érdekében. Ilyen irányú tevékenysége a harmadik öt­éves terv eltelt időszakában tovább fokozódott. Az elvtár­sak előtt levő anyagban vi­szont olyan fejlesztési javas­lat szerepel, amely ha meg­valósul, hosszabb távon ala­pozza meg a megye ipari fej­lesztésének irányát. Az előterjesztés jelenlegi formájában több éves elem­ző munka, politikai, gazda­ságpolitikai viták alapján ké­szült el. Az ezzel kapcsola­tos eszmecseréken a követke­ző kérdések szerepeltek: le­épül-e a szénbányászat és milyen mértékben? Az el- vándoroltatás-e a fő út, vagy az ipar megyei telepítése? Lesz-e munkaerő és hol? Elég-e az üzemek rekonst­rukciója, vagy új üzemek kellenek? Politikailag hogyan tudjuk levezetni ezt az idő­szakot? Milyen hatással lesz és hogyan befolyásolja a me­gye gazdasági tevékenységét az új mechanizmus, a gazda­sági reform? mint 12 százalékát adta az elmúlt időszakban. A megye iparszerkezetét a nehézipar 90 százalékos részaránya jelle­mezte, ebben a szénbányá­szat 50 százalékot képviselt. A bányászatra épülő üzeme­ket az alacsony technikai színvonal mellett, a nehéz fi­zikai munka jellemezte. 1964- ig alapvetően a bányászat fej­lesztése határozta meg a me­gye gazdasági szerkezetének fejlesztését. A megyei ipar- fejlesztésre fordított beruhá­zásból 55 százalékban a szén­bányászat részesült, itt a bá­nyászat országos kiemelése következtében magasabb volt az életszínvonal mint más üzemekben. Mivel Nógrád megye 1945, óta új ipari üzemet nem ka­pott, s a régebben kialakult bányászat és az erre épülő ipar leginkább a salgótarjá­ni járásban és városban he­lyezkedett el, az energiahor­dozókban bekövetkezett vál­tozások már a kezdeti sza­kaszban is felvetették a me­gye gazdasági továbbfejlesz­tésének kérdését, s ezt a me­gyei vezetés több ízben je­lezte a felsőbb állami és párt­szerveknek. A IX. kongresszus határo­zata értelmében a harmadik ötéves terv időszakában az energiahordozók összetételé­ben a szénhidrogéneknek 37— 39 százalékos arányt kell el­érni. Ügy fest, hogy az ener­giaszerkezet átalakítása a tervezett ütemnél gyorsab­ban valósul meg, mert a szénhidrogének aránya 1970- re valószínűleg eléri a 44—45 százalékot. E tényezőt figyelembe vé­ve a Vili. és IX. pártkong­resszus határozatai alapján o megyei pártbizottság kü­lönös figyelmet fordított a szénbányászat helyzetére, az energiastruktúra szerkezeté­nek változására, mivel en­nek gazdasági és politikai ki­hatása gyakorlatilag az egész megye dolgozóit érintette és érinti. A látható helyzetet figye­lembe véve a megyei párt- bizottság már 1965-ben jel­zett a Központi Bizottság il­letékeseinek. A harma­dik ötéves terv, valamint az új gazdasági mechanizmus első évének tapasztalatait fi­gyelembe véve kérte a Köz­ponti Bizottság Gazdaságpo­litikai Osztályát, vizsgálja meg a kialakult helyzetet, ezen belül a szénbányászat Milyen intézkedéseket tet­tünk 1964-től 68-ig a szén- bányászati , termelés- és lét­számcsökkentés hatásának ellensúlyozására ? Jelentősen növeltük a mun­kahelyi koncentrációt és a gépesítést. Tervszerű önkölt­ségcsökkentéshez kezdtünk, aminek hatásaként jelentős mértékben csökkent az álla­mi dotáció, megkezdtük a melléküzemi tevékenységek kiépítését. Az energiastruk- túra-változást figyelembe véve hozzákezdtünk a meg­levő ipari üzemek új ener­giahordozóra történő átállí­tásához. Megépült az Ózd— Salgótarján közötti földgáz­távvezeték, megkezdődött a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, az Öblösüveggyár és a Síküveggyár földgáztüzelés­re való áttérése, folyamatban van Salgótarján város kom­munális létesítményeinek — lakások, közintézmények — földgáztüzelésre való átté­résének első üteme. A szén- bányászat visszafejlesztésé­nek hatására megkezdődött a megye ipari szerkezetének át­alakítása, bár a tervezett új ipari nagyüzemek megvaló­sítása nem történt meg- a harmadik ötéves tervben. Erőfeszítések az ipari struktúra megváltoztatására A kérdésék tisztázása ér­dekében az országos politikai, állami szervek segítségével mélyreható gazdasági, politikai elemzések és felmérések ké­szültek. Megvizsgálták, hogy a megye ipara mennyit fejlő­dött 1945 óta, s ennek fi­gyelembevételével történt döntés, hogy milyen úton fejlődjön a jövőben. Hosszabb távú fejlesztési koncepciók alakultak ki. Külön elemez­ték a reform hatását a szén­bányászat visszafejlesztésével összefüggésben, legutóbb pe­dig azt vizsgálták meg, hogy a Politikai Bizottságnak az energiastruktúra változására hozott határozata milyen ha­tással lesz a megye gazdasá­gi életére, illetve milyen fel­adatok merülnek fel ezzel kapcsolatban. Ilyen alapos elemző munka után a felsőbb szervekkel az alapkérdésekben egyetértve került a javaslat a megyei pártbizottság elé azzal, hogy elfogadás után a végrehajtó bizottság kapjon megbízást az elfogadott határozat végre­hajtására. A továbbiakban is­mertetjük a megyei párt vb állásfoglalását és a belőle fa­kadó teendőket, Nógrád megye gazdasági helyzetét az elmúlt évtize­dekben alapvetően a szénbá­nyászat határozta meg. A nógrádi szénmedence az or­szág szénszükségletének több Foglalkoztatási gondjaink, illetve a felszabaduló bányá­szok elhelyezése érdekében erőfeszítéseket tettünk az ipari struktúra megváltozta­tására, új üzemek letelepí­tésére. Ennek érdekében fel­mértük a szénbányászat visz- szafejlesztése következtében felszabaduló objektumok hasz­nosításának lehetőségét, A végrehajtott ipartelepítések eredményeképpen tíz kisebb üzem kezdte meg működé­sét. A felsőbb gazdasági szer­vek javaslatára kidolgoztuk a megye perspektivikus fejlesz­tési elképzeléseit, végrehaj­tottuk a megye gazdasági szerkezetének elemzését. To­vább folytattuk a meglevő üzemek — ZIM Salgótarjáni Gyáregysége, Öblösüveggyár, Síküveggyár — rekonstruk­cióját, dinamikusan fejlesz­tettük a tanácsi és szövet­kezeti ipart, ugyanakkor az előbb említett vállalatok vég­leges bázisának -kiépítése is megkezdődött. A megtett intézkedések ha­tására kezdeti változás! tör­tént az ipar területi elhelyez­kedésében és szerkezeti ará­nyaiban. Ennek eredménye, hogy a harmadik ötéves terv eltelt időszakában 7 ezer új ipari dolgozó került felvétel­re. A szénbányászat visszafej­lesztésének következtében je­lentkező foglalkoztatási gond­jaink megoldásában értékes segítséget nyújtottak a köz­ponti intézkedések is. A kor­mány 2006-os rendelete alap­ján több mint 900 főt helyez­tünk rokkantsági nyugdíjba. A gyermekgondozási segélyt eddig több mint 2 ezer édes­anya vette igenjébe. A né­met demokratikus köztársa­ságbeli munkaakció lehető­ségeivel több mint 500 fiatal élt. A harmadik ötéves tervben végrehajott szénbányászati létszámcsökkentés problémáit az elért kedvező eredmények hatására átmenetileg sikerült zökkenőmentesen megoldani, illetve az ebből eredő gond­jainkat a dolgozók széles tö­megeivel megértetni. Az eddig megtett intézke­dések világosan, egyértelműen és félreérthetetlenül bizonyít­ják,hogy a megyei pártbizott­ság, a megyei vezetés fő fel­adatának tekintette és tekinti a szénbányászatot, és a bá­nyászok problémáinak megol­dását. Az 1975-ig tervezett lét­számcsökkentés már alapve­tően új vonásokat is tartal­maz a harmadik ötéves terv­vel szemben. Az Egyesült Magyar Szénbányák Igazga­tó Tanácsa által 1968-ban el­készített és jóváhagyott 1968— 1980-ig terjedő programja szerint a nógrádi szénmeden­ce termelése 1975-re egymil­lió, illetve 900 ezer tonnára csökken, s alapvetően a nagybátonyi térségre koncent­rálódik. A termeléscsökkenés vég­rehajtása mellett biztosítani kell a dotáció teljes meg­szüntetését, 1973 végéig pe­dig a vállalat nyereségessé tételét. A dotáció teljes fel­számolása érdekében a mű­szaki fejlesztés előtérbe he­lyezésével a termelékenység jelentős fokozását tűztük ki célul. Az előbb említett idő­szak alatt a fenti tényezők következtében mintegy 6900 fő szabadul fel. a bányászai­ból. A csökkenés alapvetően a kolonizált törzsgárdát érin­ti. Ugyanakkor a visszafej­lesztés már a korábban ipa­rilag fejlett körzeteket és azok vonzáskörzetét is érin­ti. E területen él a megye lakosságának több mint 50 százaléka, az ipari foglalkoz­tatottaknak több mint 70 szá­zaléka, az összpórttagság 68 százaléka. Az egész megyei beruházást nézve 1965 óta a bányászatíejlesztésre szánt összeg a minimálisra csök­kent, ezt a megye más csa­tornán sem kapta meg. E té­nyezők alapvetően meghatá­rozzák a Nógrádi Szénbányák Vállalat fejlesztési perspektí­váját. Már most látszik, hogy a IV. ötéves tervben a jelen­legi pénzügyi mechanizmus nem teremti meg a lehető­séget a vállalatnak az inten­zív gazdálkodásra, nem hat előnyösen az összüzemi tel­jesítmény kívánt mértékű nö­velésére, ugyanakkor a ké­sőbbi években a visszafejlesz­tés gyorsabb ütemét idézheti elő. A szénbányászat jövője az előbbiek miatt kihatással van a megye gazdaságpolitikai helyzetének alakulására is. Mindez új módon veti fel a foglalkoztatottság problémá­jának megoldását. A korábbi években meg­történt visszafejlesztés hatá­saként a munkaképes korú férfimunkaerők foglalkoztatá­sa nem biztos hogy javul, sőt később tovább romlik. Szá­molnunk kell a női munka­erő fokozott mértékű elhe­lyezkedésével. Számításunk szerint csaknem 5 ezer ház­tartásbeli nő kér majd mun­kalehetőséget. Teljesítése ese­tén is alatta maradunk az országos átlagnak. Mivel a bányának, mint a megye leg­nagyobb gazdasági egységű munkaerő-felszívóiának sze­repe megszűnik, problémát okoz a negyedik ötéves terv­ben munkába lépők elhelye­zése. Munkaalkalmat keres majd 14 500 dolgozó. Baytttt « mm ágazati A létszámgondok megoldását nehezíti, hogy a visszafejlesz­tés üteme egybeesik a de­mográfiai hullám tetőzésé­vel, mely két tényező hatása 1971—73-ban csúcsosodik ki. Ezért ebben az esztendőben lesznek legsúlyosabbak a fog­lalkoztatási gondok. Kimerü­lőben vannak azok a helyi erőforrások, átmeneti intéz­kedések, amelyek korábban megvoltak; befejeződnek a minisztériumi vállalatok re­konstrukciós munkálatai, a termelő üzemekben pedig mindinkább előtérbe kerül­nek az intenzív gazdálkodás követelményei. A közgazda- sági szabályozók szigorítása várhatóan a belső létszám felszabadítására ösztönzi a vállalatok, üzemek vezetőit. Megszűnnek azok az intézke­dések, amelyek a létszámot valamelyest stabilizálták. — NDK-beli munkaakció, gyer­mekgondozási segély stb. — Figyelembe véve a mezőgaz­daságból az iparba áramlók létszámát, valamint az in­gázás további növekedését, a negyedik ötéves tervben csak­nem 14 500 új munkahely lé­tesítésére van szükség a me­gye iparában. Területileg e gondok első­sorban Salgótarján várost és i területi fejlesztés járást érintik, de a bányá­szat visszafejlesztése problé­mát jelent a pásztói, a szé- csényi járásból bejáró bányá­szok foglalkoztatásának meg­oldásánál is. Az előbbiek is tanúsítják, hogy a bányászkérdés meg­oldását nem lehet csak ága­zati szinten, a szénbányásza­ton belül keresni. Ez megyei probléma, így is kell kezelni! Éppen ezért helyes az a meg­oldás, mely szerint a megye támogatására a kormánytól kapott pénzügyi forrás fel- használásánál a területi és ágazati fejlesztést együtt kell vizsgálni, illetve ennek szel­lemében kell megvalósítani a fejlesztést az elkövetkezendő 10—15 évben. Ez a felfogás ma a megyei vezetésnél egyöntetű, ebben egyetértenek velünk felsőbb szerveink is. Figyelembe vettük a meg­levő üzemeink jövőjét is — Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, ZIM Salgótarjáni Gyár­egysége, Öblösüveggyár, Sík­üveggyár — itt is csak ága­zati szinteken tudjuk keres­ni a megoldást, vagy csak a vállalati hatékonyság' árán megoldani a foglalkoztatást. Ez viszont a népgazdaságnak sem érdeke. Ax ipartelepítés ü| körzetei A megye fejlődését vizs­gáló elemzésnél az Országos Tervhivatallal egyetértésben már figyelembe vettük a bá­nyászat visszafejlesztésének hatását, gazdasági következ­ményeit, és a fejlesztés irá­nyát ennek megfelelően ala­kítottuk ki. Kidolgoztuk a megyei és körzeti munka­erőmérlegeket. Ennék alapján felmértük az egyes körzetek munkaerő-összetételét és mun­kahelyszükségletét, felmér­tük a bányászatból felszaba­duló, valamint a felnövekvő fiatalok munkaerő-összetéte­lét, ugyanakkor az ipartele­pítésre alkalmas objektumok felhasználásnak lehetőségét mind a bányászatban, mind azon kívül. Az ipartelepítés­re javasolt körzetek telepü­lés-fejlesztési terveit egyez­tettük, figyelembe véve a le­telepítendő üzemek kommu­nális, energiahálózati, vala­mint a felvételre kerülő munkaerők lakásellátottsága szempontjából. A 2006-os kor­mányrendelet lehetőségeit fi­gyelembe véve elősegítettük a megyéből eltelepülni kívánó munkaerők elhelyezkedését, más területen. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a megye problémáinak megoldását csak a. további ipartelepítéssel, a foglalkoz­(Folytatás a 3. oldalon) )

Next

/
Oldalképek
Tartalom