Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
Tízezrek ünnepek ék Besztercebányán a felkelés 25* évfordulóját Nagygyűlés Besztercebányán Pénteken a reggeli órákban nagy tömeg gyűlt össze a Besztercebánya központjában magasodó dombon emelt monumentális emlékmű előtt. Ludvík Svoboda köztársasági elnök, Gustáv Husák. a CSKP KB első titkára és a többi vezető személyiség, valamint a külföldi küldöttségek megérkezése után Peter Colotka szlovák miniszterelnök méltatta a szlovák nemzeti felkelés politikai és katonai jelentőségét. majd f 'lavatta az emlékművét. Az SZKP. a szovjet kormány és a szovjet nép üdvözletét Konyev marsall tolmácsolta. Délelőtt a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés téren tízezrek gyűltek össze. Hazai és külföldi partizánok régi egyenruháikban, partizánkucsmákban, kitüntetéseikkel díszítve jelentek meg. Több egykori partizáncsoport harcosai táblák alatt, hajdani zászlóikkal érkeztek a nagygyűlésre. Megindító találkozások, kedves pillanatok színhelye volt pénteken délelőtt Besztercebánya főtere. A nagygyűlésen megjelent tízezrek több ízben melegen ünnepelték a Csehszlovák Ítéletet hirdettek Pénteken délelőtt kereken 14 hónapos tárgyalássorozat után egy frankfurti bíróság ítéletet hirdetett Hermann Krumey és Otto Hunsche, Eichmann két volt bűntársa perében. A bíróság Krumeyt bűnösnek találta háromszáz- ezer magyar zsidó lemészárlásában és életfogytiglani börtönre ítélte. Otto Hunsche, aki szintén az 1961-ben kivégzett Eichmann különleges alakulatába tartozott, tizenkét évi börtönbüntetést kapott, Kommunista Pártot, a szovjet hadsereget, és Ludvík Svoboda köztársasági elnököt, Gustáv Husákot, a CSKP KB első titkárát, valamint a felkelés résztvevőit, köztük elsősorban annak szervezőjét: La- co Novomesky költőt és közéleti férfiút. Jelen voltak a csehszlovák, a cseh és szlovák párt- és állami vezetők, akik az ünnepségekre érkeztek Besztercebányára, közöttük Oldrich Cerník, miniszterelnök, A. Dubcek, a nemzetgyűlés elnöke, S. Razl, cseh miniszterelnök is. Ott voltak a baráti országok küldöttségei, köztük hazánk küldöttsége Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának. a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökhelyettesének vezetésével. A szovjet főváros újságíró köreiben valóságos ,.kínai különszámként” értékelik a legújabb Lityeraturnaja Ga- zeta nemzetközi mellékletét, amelyben szovjet és külföldi szerzők Pekingből érkezett levelei leplezik le a Kínában uralkodó terrorrendszert, a hatalmi piramis csúcsán levők cselszövéseit és ellentéteit. A Mao Ce-tung és Lin Piao klikk közötti erőviszonyokat boncolgató cikk nyomatékosan rámutat arra, hogy nem szabad komolyan venni a pekingi szóvirágokat a kínai vezetés egységéről. Bonyolult és nagyrészt színfalak mögötti harc dúl a két fő klikk: Mao és Lin Piao csoportja kczött. A szembetűnő különbség a két ,kian” között, hogy míg a Mao-cso- portban főleg a „civilek’’ a hangadók, addig Lin Piao emberei egy szálig katonák Elsőnek Ludvík Svoboda mondott rövid beszédet, amelyet a hallgatóság nagy ünnepléssel fogadott. A nagygyűlés résztvevőihez ezután Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára szólt, akit a megjelent sokaság hosszan éljen- zett és ünnepelt. K. T. Mazurov, az SZKP KB Politikai Bizottság tagja tolmácsolta a szovjet kommunisták, a szovjet kormány és a nép üdvözletét, majd Andrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke ismertette a nagygyűlésről kibocsátandó felhívás szövegét. A felhívást a megjelent tízezrek, a CSKP-t és vezetőit, valamint a Szovjetuniót és a többi szocialista országot ünnepelve fogadták el. (MTI) a klikk női tagjának kivételével, aki nem más, mint Lin Piao felesége. A kéi csoport erőviszonyai a következőképpen alakulnak: a Kínai Kommunista Párt új Központi Bizottságában a tagoknak és a póttagoknak mintegy fele katona, ezek túlnyomó többsége Lin Piao embere. A párt politikai bizottságának tizennégyről öt főre lecsökkentett állandó bizottságában Mao Ce- tung, Kang Sengre, a biztonsági szervek legfőbb főnökére és Csen Po-tára, személyi titkárára támaszkodik. Az állandó bizottság további két tagja: Lin Piao és a két csoport között lavírozó Csou En-laj. Ilyenformán a politikai bizottság állandó bizottságában Mao-nak többsége van, a politikai bizottságban azonban más a helyzet: ott az erők megoszlása kiegyenlített. Klikkek köxött őrlődik a kinai nép arab csúcstalálkozó Az Al Az Izraellel közvetlenül szembenálló országok — Egyiptom, Jordánia, Szíria és Irak — vezetői arab „mini- csúcsértékezletet” tartanak Kairóban — közli pénteki számában az Al-Ahram. A lap értesülései szerint a találkozót, amelyen Nasszer elnökön kívül Husszein jordániai király, Atasszi szíriai elnök és Hasszán el-Bark marsall, iraki államfő vesz részt „rövidesen” megtartják. Az AFP egyébként úgy tudja, hogy Husszein jordániai király már szombaton az egyiptomi fővárosba érkezik, hogy külön is tárgyaljon Nasszer elnökkel. A két másik vezetőt a jövő hétre várják. Mint ismeretes, az arab külügyminiszterek legutóbbi értekezlete nem hívta össze a 14 arab ország csúcstalálkozóját és későbbi időpontra halasztotta a döntést erről a kérdésről. Másfelől azonban az A hr am az összefogást • iszlám-otszágok legmagasabb szintű értekezletének tervét, amelynek fő szószólója a konzervatív nyugatbarát politikát folytató arab országok legte- kintélyesebbike. Szaúd-Arábia volt, elég langyos fogadtatásban részesítettéit a mohamedán országok fővárosaiban. Ezért látta Nasszer elnök szükségesnek. hogy mielőbb cselekedjék és összehívja a radikális arab országokat, az Al-Ahram kifejezése szerint „a megszállt arab területeket körülvevő országok politikájának maximális egybehangolására.” Az Al-Ahram folytatja cikksorozatát az arab országok és az Egyesült Államok viszonyáról. A lap főszerkesztője. Heikal hangsúlyozza, hogy az arab országok. ha közösen cselekednek „politikai, gazdasági és lélektani téren egyaránt kifejezetten nyomást gyakorolhatnak” a washingtoni politika irányítóira. sürgeti „Az Egyesült Államoknak értésére kell adnunk. hogy választania kell:' vagy Izraelt egymagát, vagy pedig az ösz- szes arab államokat választhatja” — folytatja az Al-Ahram. Heikal hangsúlyozza, hogy a tények fényében mindinkább világos: a iVixon-kor- mány nagyja bolt-egészéből ugyanazt a politikát \ folytatja, amit a Johnson-korniány kezdett el. Ilyen körülmények között a diplomáciai viszony újrafelvétele Kairó és Washington között ma távolabb van. mint valaha. ..A diplomáciai kaDcsolatok hu'.zamos időre történő megszakítása valószínűleg nem sholgál semmiféle nyilvánvaló peteitív célt. viszont világos erkölcsi jelentősége van: egy olyan nagyhatalomnak. mint 'az Egyesült Államok, csak hátVó ajtón van bejárása egy olyap stratégiailag fontos területre:, mint a Közel-Kelet” — fejeződik be a cikk. (MTI) Amerikai katonák megtagadták a parancsot Az amerikai főparancsnokság pénteken hajnalban közzétett közleménye szerint csütörtökön heves harcok voltak Da Nangtól délre. Elsősorban az amerikai gyalogság és tengerészgyalogság vette fel a harcot a partizánok egységeivel. Az amerikaiak 18 szabadságharcos és 13 amerikai katona haláláról számolnak be. A leghevesebb harcok színtere az elmúlt hetekben az említett terület, tehát Quang Tin és Quang Nam tartomány volt. Az amerikaiak ebben a körzetben véres és kilátástalan kísérleteket tettek arra, hogy felszámolják a partizánok állásait. Ezekben a harcokban került sor arra az eseményre, amelyet az amerikai főparancsnokság magas rangú tisztjei a hírügynökségek tudósítóinak adott nyilatkozatukban most „elhanyagolható incidensnek” minősítettek: a múlt hét végén á 196. gyalogsági brigád 3. zászlóaljának egy szakasza megtagadta a parancsot. A végsőkig kimerült és elkeseredett katonák egyszerűen nem voltak hajlandók kimozdulni fedezékükből, hogy tisztjük parancsának eleget téve ismét behatoljanak a dzsungelbe és folytassák a partizánok felkutatását. A vezénylő tiszt telefonon jelentette az esetet a főparancsnokságnak és ezt a telefonbeszélgetést végighallgatták a tudósítók is. Az ügy így nyilvánosságot kapott es ezért kényszerülnek most magyarázkodásra az amerikai főparancsnokság vezetői. Választás előtt Ghánában Pénteken Ghánában első ízben tartanak nemzetgyűlési választást azóta, hogy három és fél évvel ezelőtt Nkrumah elnök rendszerét katonai pucs- csal megdöntötték. A két és fél millió szavazó öt párt 480 jelöltje közül választja meg a 140 nemzetgyűlési képviselőt. Az a párt, amelynek sikerül legalább 71 mandátumot szereznie, automatikusan új kormányt alakít. Megfigyelők azonban aura számítanak, hogy egyik párt sem rendelkezik majd elegendő támogatással a szavazatok többségének elnyeréséhez. így valószínűleg koalíciós kormány alakul. ElMolnár Károlyt Korzikától Szent Ilonáig VII. Egyetlen ködös nap elegendő „A parancsnokló tábornok soha se aludjék, az mindig dolgozzék.” (Napóleon) A második itáliai hadjárat nem tartott olyan hosszú ideig mint az első. A franciák különösebb veszteség nélkül átjutottak a Bernát-hágón és Bonaparte több kisebb sikert ért el az osztrákokkal szemben. Alvezérei ellenben kudarcot vallottak, így Masséna, aki hetekig tartotta Genova várát, kitűzte a fehér zászlót. Katonái nem kaphattak utánpótlást, olyan éhínség tombolt a városban, hogy az emberek minden kutyát és macskát megettek. Lekaszálták a vár földhányásain nőtt füvet, megfőzték, és odaadták ennivalóként a betegeknek. Genova ilyen körülmények között nem tarthatta magát. A vár eleste után jelentős osztrák ostromló erők szabadultak fel, ezzel növekedett a Napóleonnal szemben álló ellenség létszáma. Június tizenharmadikán Marengo közelében heves csata bontakozott ki. Kiderült, hogy nagy az osztrákok fölénye. Ekkor Bonaparte gyorsfutárt k-üldött egyik kedvenc tábornokához, Desaix-hoz, hogy az „isten szerelmére”, azonnal csatlakozzon seregéhez. Az erőviszonyok még most is a bécsi tábornokoknak kedveztek, akik 30 000 emberrel és 100 ágyúval rendelkeztek. Francia- ország első konzulja pedig mindössze 20 000 katonára számíthatott. Tüzérsége is gyenge volt, csak 15 ágyút tudott szembeállítani az ellenséggel. Kezdetben az osztrákok értek el sikereket, kora délután már Melas tábornok úgy ítélte meg a helyzetet, hogy övé a végső győzelem. A diadal hírével különfutárt indított Bécsbe, ahol örömmámorral fogadták a Marengoból érkező hírt. Amikor már a magas rangú francia tisztek, kivéve Napóleont, azt hitték, hogy minden elveszett, akkor fordult meg a kocka. Megérkeztek Desaix csapatai, és lecsaptak a győzelmet ünneplő osztrákokra. Minden alapvetően megváltozott, a franciák a meglepetésszerű, fergeteges támadással felülkerekedtek. Melas tábornok emberei pánikszerűen menekültek. Az első könzul a második itáliai hadjáratában is győzött. Az osztrák főparancsnok újabb futárt küldött Bécsbe, most már azzal a hírrel, hogy Marengonál tragikusan végződött a küzdelem. A Habs- burg-birodalom fővárosa gyászolt, Párizs ünnepelt. Ez az egyetlen ütközet Itáliát újra visszaszerezte ^Franciaországnak. A hadisiker megteremti a kedvező békekötés előfeltételeit és Napóleon a tárgyalásokon mindent megkapott Ausztriától, amit csak kívánhatott. A Habsburg-biro- dalom a többi között lemondott Belgiumról, átengedte a párizsi kormánynak Luxemburgot, Genovát és Lombardiát. Luneville, ahol a békét 1801 februárjában aláírták, Bécset hosszú időn keresztül emlékeztette a Marengonál elszenvedett vereségre. Anglia politikáját is befoNÓGRAD — 1969. augusztus 30., szombat lyásolták Bonaparte sikeres itáliai hadműveletei. A harcias Pitt miniszterelnök utódja, Addington békülékenysé- get mutatott. Hosszas púhato- lódzás után megkezdődtek a tárgyalások London és Párizs között. 1802 márciusában megállapodtak és Amiensben aláírták a békeszerződést, eszerint a franciák lemondtak Egyiptomról, kivonták csapataikat Rómából, Málta ismét a Lovagrend fennhatósága alá került, Anglia pedig vállalta, hogy nem tartja megszállása alatt azokat a katonai szempontból fontos pontokat, amelyeket a háború alatt a Földközi-tenger szigetein vagy partján megszerzett. A megállapodás lényege: az európai kontinensen Franciaországé a vezető szerep, a fő víziközlekedési útvonalakon azonban Anglia az úr. A békét az első konzul arra használta fel, hogy néhány belső kérdést megoldjon. Titkárainak éjjel-nappal dolgoz- niok kell, ezt a tempót követeli meg tőlük... Hidakat, csatornákat, utakat építtet. Megalapítja a párizsi műegyetemet, új jogrendszert dolgoztat ki, támogatja a tudományt és a művészetet. Szisztematikusan növeli hatalmát és megerősíti pozícióját, mint „Franciaország első embere”, népszavazást rendel el, és ezzel „életfogytiglani” konzullá választják, így lényegében a köztársaságot abszolút monarchiává változtatta. Európa hamarosan rádöbbent, hogy az Amiensben kötött béke inkább csak fegyver- szünet volt. 1803-ban ismét kitört a háború Anglia és Franciaország között. Bonaparte nagyszabású tervet dolgozott ki, úgy képzelte, hogy több ezer naszád néhány óra alatt 160 000 katonát szállít majd a La Manche csatornán. Az előkészületeket személyesen ellenőrizte, a franciák 1803 és 1805 között sok hajót építettek, bővítették a kikötőket és partraszállási gyakorlatokat végeztek. — Ha három napig köd lesz a tengeren — mondta Napóleon —, akkor enyém lesz London, a parlament és az Angol Bank... A szigetországban nem várták tétlenül a veszély növekedését. Semmiféle eszköztől nem riadtak vissza az angolok, csakhogy elhárítsák a francia fenyegetést. Titokban támogatták néhány emigráns összeesküvését, akik Napóleon elszánt ellenfelei voltak és Londonban éltek. Cadoult és több társa vállalta, hogy merényletet követ el az első konzul ellen. Mindent a legrészletesebben kiterveltek és szerintük a gyilkosság végrehajtására Bonaparte egyik reggeli sétalovaglása lett volna a legjobb alkalom. Egy angol hajó Normandiában észrevétlenül partra tette az összeesküvőket. Az első konzul rendőrsége nagyszerűen működött, tudomást szerzett arról, hogy a királypártiak veszélyes akcióra készülnek ... Több embert letartóztattak. A partra- szállt emigránsok vállalkozása kudarccal végződött, elfogták őket és a vérpadon fejezték be az életüket. Bonaparte az összeesküvés leleplezése után egy újabb, döntő lépést tett nagyratörő terveinek megvalósításáért. Úgy érezte, itt az idő, hogy császár legyen, és éppen úgy a pápa koronázza meg, mint ezer évvel korábban Nagy Károlyt. Világméretű hatalomra vágyott, és ennek a látványos kereteit mielőbb meg akarta teremteni. 1804. április tizennyolcadikén a szenátus rendeletet fogadott el, amely szerint az első konzul megkapja az örökös császári címet. A koronázási szertartást a Notre-Dame székesegyházban tartotta meg, ahol VII. Pius pápát kellemetlen helyzetbe hozta. Feltehetően azért, hogy éreztesse vele, és egész Európával, hogy saját erejével érte el, amire vágyott. Amikor a pápa a kezébe veszi a koronát, akkor Napóleon energikus mozdulattal szinte elragadja tőle és önmaga helyezi saját fejére. Párizs nagy fénnyel és pompával ünnepelte császárát, az ágyúk díszsortüze, harangzúgás jelezte az új korszak kezdetét. Napóleon mindezt megkívánta, de közben már a várható, minden eddiginél nagyobb méretű háború kilátásait mérlegelte. Nem kételkedett benne, hogy Anglia erős szövetséget hoz létre Francia- ország ellen. A fő katonai erőt Ausztria és Oroszország képviselte, a pénztáros szerepét London vállalta. A császár minden rendelkezésére álló erőt megmozgatott, hogy végre létrehozza az angliai partraszállás előfeltételeit. 1805 nyarán már ezt mondta. — Egyetlen ködös nap is elegendő. Ha mi az átkelést 12 óra alatt biztosítani tudjuk, akkor Anglia megszűnt létezni. ' Villeneuve tengernagynak parancsot adott, hogy hajóit a Földközi-tengerről irányítsa át a La Manche csatornába, előzőleg azonban egyesüljön a szövetséges spanyol flottával. Közösen szabadítsák ki a Brest kikötőjében horgonyzó és az angol vesztegzár miatt tétlenül veszteglő francia vitorlásokat, majd induljanak el együtt a szigetország felé. Ezalatt az egész francia szárazföldi hadsereg készültségben állt, és Napóleon számításai szerint a katonákat két óra alatt be lehetett hajózni. Minden előkészület megtörtént, Angliát ilyen nagy veszély még sohasem fenyegette.' (Folytatjuk) térnek a vélemények az esélyeket illetően. Leginkább három pártot emlegetnek az esélyesek között, így a Joe Ap- piah ügyvéd vezette Egyesült Nemzeti Pártot, Kofi Busia Haladás Pártját és a Gbede- mah volt pénzügyminiszter vezette Liberális Nemzeti Szövetséget. Kormányválság Kolumbiában Csütörtökön a kormány hat konzervatív miniszterének lemondása miatt kormányválság tört ki Kolumbiában. A válságot a konzervatív párt sorain belül támadt nézeteltérés idézte elő a kormány azon kéréseivel kapcsolatban, hogy függesszék fel Ignacio Vives szabadelvű szenátor parlamenti mentelmi jogát. Vives szenátor a közelmúltban korrupcióval vádolta Enrique Penalosa földművelés- ügyi minisztert. Manuel Carvajal és Dooglas Botero eddigi közlekedésügyi, illetve belügyminisztert Antonio Diaz, a Kolumbiai Dolgozók Szövetségének főtitkára — ő az első munkásvezető, aki tagja a kolumbiai kormánynak — és Hernando Gomez eddigi fejlesztésügyi miniszter váltotta fel. Carlos Ileras Restrepo köz- társasági elnök csütörtökön felszólította az ország 22 tartományának kormányzóját, hogy mondjanak le. A köztársasági elnök megkívánja változtatni a tartományi kormányok összetételét. Kilenc kormányzó már benyújtotta lemondását. (MTI)