Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

Az amerikai külpolitika Moszkvából nézve Irakban kémeket végeztek ki „Komoly e kell leküzdeni...” Az AFP úgy vélekedik, hogy az A1 Aksza mecsetben a múlt héten történt tüzeset után elkerülhetetlenül foko­zódni fog az Izrael-ellenes kampány az arab országok, ban. E kampány első .léiéként értékeli a francia hírügynök­ség az iraki kivégzéseket. A kivégzéseken kívül Irak­ban vasárnap, más intézkedé­seket is bejelentettek azokkal szemben, akiket az állam biz. tonságát sértő tevékenységed vádolnak Közölték, hogy el­kobozzák kilencven katona, rendőr, logász és kereskedő vagyonát. Egy újabb elnök! rendelet pedig nyugállomány­ba helyezett hat rendőrtisztet (AFP) Vita az erőszakról Az ENSZ-közgyűlés előző ülésszakain éles nézeteltérés volt u delegációk között az erőszak alkalmazásának elvi kérdésében, valamint magá­nak az erőszak fogalmának a meghatározásában. Azóta ar. ENSZ különleges bizottsága, amely a népek közötti barát­ság és együttműködés elvei­nek meghatározásával foglal­kozik, folytatja e problémák vitáját azzal, hogy anyagokat és javaslatokat terjesszen a legközelebbi ülésszak elé. A bizottság legutóbbi ülé­sén Mengyelevics szovjet de­legátus bírálta azoknak a küldötteknek a nézeteit, akik védelembe veszik a gyarmat- tartó hatalmakat és el akar­ják utasítani a gyarmati né-1 pék azon jogát, hogy felsza- I badulósukat erőszakkál vív­ják ki. Ezt a nézőpontot a szovjet delegátus azzal verte vissza, hogy az ENSZ-tagéllamok több mint fele volt gyarmati ország. Mindegyiküknek har­colni kellett a felszabadulá­sért, mert a gyarmatosítók jószántukból sehonnan sem távoznak. A népeknek tehát harcolni kellett, akár fegyve­res erő alkalmazásával is. A Rubezsom emlékeztet Nixonnak a köztársaság párt elnökjelölő kongresszusán ta­valy augusztusiján elhangzott beszédére, amelyben az Egye­sült Államok akkor még jö­vendő elnöke hangsúlyozta, hogy a ..párviadal korszaka” után beköszöntött a „tárgyalá­sok korszakának ideje”, mi­vel „a szuper világhatalmak számára nincs más elfogadha­tó alternatíva, csakis a oékés tárgyalások”. Szovjet részről rámutatnak arra. hogy a vá­lasztók előtt tett ünnepélyes fogadalom óta több mint 12 hónap telt el. s jóllehet az ígéretet nyilvánosan nem von­ták vissza. Washington politi­kája b fegyverkezési hajszB erőltetése irányában tolódik el Moszkvában felettéb ne­gatívan ítélik meg az agresz- szív NATO katonai lomb meg­erősítésére, és fejlesztésére Irá­nyuló amerikai törekvést, amelyet Nixon elnöki minő­ségben tett első külföldi útja látványosan demonstrált. Washingtont és Bonnt együt­tesen marasztalják el a szov­jet külpolitikai helyzetelem­zők amiért igyekeznek meg­akadályozni az európai kollek­tív biztonság eszméjének ér­vényre jutását, konkrétabban: annak a javaslatnak elfogadá­sát. amelyet Helsinki tett az egyetemes európai tanácskozás összehívására. Az Egyesült Ál­lamok jelenlegi vezetői — húzzák alá a szovjet főváros­ban — elődeiktől nem csupán örökölték, hanem aktivizálták is a kelet-európai hírhedt „hídépítési” politikát, amely­nek egyetlen célja van: nehéz­ségeket, bonyodalmakat tá­masztani a szocialista közössé­gen belül. Miután az amerikai küldött tölti be a szovjet leszerelési javaslatok fő ellenlábasának szerepét, moszkvai vélemény szerbit, Washington hibájából topognak egy helyen a genfi tárgyalások. A felelősség nagy „Ügy vélem, hogy egyetlen ross/ ItHdveiér lobb. mint Kettő együtt.” (Napóleon) Délután hat órakor a láza­dók erői megsemmisültek vagy szétszóródtak. A küzde­lem eldőlt. Az ágyúk legyőz­ték a puskákat. Ez történt a párizsi utcán. A diadal a for­radalomé és a fiatal tüzértá­bornoké. Most már elismerik a rendkívüli képességét, vezé­rt tehetségét. Kinevezik a belföldi és u párizsi hadak főparancsnok-helyettesének, majd hadosztálytábornok lesz. Nevét 1705. október huszon­negyedikén már egész Fran­ciaország megismeri, mert ek­kor újra előre lép a ranglét­rán. az egész francia belföldi hadsereg parancsnoki tisztjé­vel bízzák meg. Ez az időszak döntően be­folyásolta magánéletét is. Megismerkedett Jozefinnei Beauhaornais gróf özvegyével. Az érett, tapasztalt asszony számításból viszonozta — lát. szólag — a tábornok vonzal­mát. Bonaparte így emléke­zett vissza arra az alkalomra, amikor a nála hat esztendővel idősebb özvegy meghívja egy estélyre: „Maga mellé ültetett. Kacér­kodott velem. Szeretetreméltó, de fölötte körmönfont hölgv. Szóval ügyünk előhaladt. Megszerettük egymást.” 1796. március kilencedikén házasságot kötnek. Két nap­pal későhb Bonaparte elindul Itáliába, hngv irénvitsa az ot­tani hadműveleteket. része terheli az Egyesült Ál­lamokat a közel-keleti feszült­ségért, minthogy Washington támogatja az izraeli agresz- szórókat. ( A szovjet szemleírók külö­nös gonddal elemzik az Egye­sült Államok ázsiai politikájá­nak meghirdetett „gyökeres megváltozását”, „új horizont­jait”. Mindenekelőtt arra vi­lágítanak rá, hogy amíg az Egyesült Államok nem szünte­ti be a vietnami nép ellen fo­lyó intervencióját, addig könnyelműség bárki részéről az amerikai agresszív irányvo­nal megtörtént felülvizsgálatá­ról beszélni. Ami pedig a két új amerikai jelszót illeti („Semmilyen új Vietnamot”. „Ázsia az ázsiaiaké”), az első esetben arról van szó, hogy az Egyesült Államok. miután megégette magát a vietnami háborúban, a továbbiakban óvatosabb magatartást kíván tanúsítani, s igyekszik elke­rülni az amerikai csapatok közvetlen bekapcsolódását va­lamilyen ázsiai konfliktusba. A második jelszó megfejtése: az amerikai imperialista állááök fenntartását az ázsiai orszá­gokban. Washington át szán­dékszik adni a helyi reakciós erőknek: a feudális elemek­nek, a nagyburzsoáziának, a tisztikar reakciós részének. A washingtoni jelszó ezeknek az „ázsiaiaknak” szánja Ázsiát. Mint'' a Krasznaja Zvezda kommentátora felhívja a fi­gyelmet: voltaképpen a „har­coljanak az ázsiaiak az ázsiai­ak ellen” Dulles-féle tétele éledt fel hangzatosabb, tetsze­tősebb, s megtévesztőbb meg­fogalmazásban. Ennek alapján szűri le a szovjet katonai lap a kínálkozó következtetést: semmi ok nincs arra, hogy az Egyesült Államok valamiféle „új ázsiai irányvonaláról” le­hessen beszélni. A jelszavak változtak meg, a korábbi poli­tika azonban továbbra is megmaradt. (MTI) III. Keletre kell menni Óriási erők szövetkeztek akkoriban Franciaország el­len : Anglia. Ausztrália, Oroszország, Szardínia, Ná­poly, néhány német állam, így Bajorország, Baden és Württemberg, valamint a pá­paság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait. Bonapartét az itáliai hadak főhadiszállásán meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Első­sorban a kora miatt. 27 esz­tendős volt, amikor átvette a főparancsnokságot. A tábor­nok így felelt azoknak, akik fiatalnak tartották: — Ezer éves leszek... Az erőviszonyok nem Bona­parténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra számít­hatott. ezzel szemben az el­lenség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott föl. Pontos tervet dolgozott ki. Elhatároz­ta, hogy előre tör és elválaszt­ja egymástól az osztrák és a szardíniái hadakat. Mfelőbb kiadta a parancsot csapatainak az indulásra, em­bereihez beszédet intézett:'­— Katonák! Nincs ruhátok. Éheztek, a kormány köszö­nettel tartozik nektek, de je­lenleg semmit sem adhat... Én vezetlek benneteket a vi­lág legbőségesebb síkságaira. Gazdag tartományok, nagy városok jutnak a kezetekbe. Becsület, dicsőség és gazdag­ság vár rátok! Föllelkesítette katonáit, az­után az Alpok mellett délre vezette őket. .Tomini svájci tá­bornok. aki eleinte Bonaparte Hétfőn hajnalban kivégez­tek Irakban újabb 15 sze­mélyt azzal a váddal, hogy Izrael, az Egyesült Államok és Irán javára kémkedtek. Az újabb bagdadi ítéletvóg- rehajtásokkal ötvenegyre emelkedett az idén Irakban kivégzett kémek száma. A most .kivégzettek közül tízet Bagdad központi börtö­nében akasztottak fel, ötön pedig — egy rendőrt és négy katonát — a rami baszmai katonai központjában hajtot­ták végre a golyó általi ha­lálos ítéletet. Hírügynökségi jelentések szerint a most kivégzett 15 személy közül kettő kérész, tény, kettő zsidó és tizenegy Az Üj-Kína hírügynökség ismertette a Renmin Ribao, valamint a kínai hadsereg lapja és a Vörös Zászló, a KKP elméleti folyóirata által publikált közös vezércikket: a három lap vasárnapi közös vezércikkéből kitűnik, hogy a jelenlegi kínai vezetésnek az úgynevezett kulturális forra­dalom három éve után is ko­moly ellenállást kell leküzde- nie. A három lap közös vezér­cikke azzal a megállapítással kezdődik, hogy helytelen az a vélemény, amely szerint „a forradalmi tömegbírálat” — ez általában az eltávolításra kiszemelt vezetők ellen Irá­nyult — véget ért. Ez a nézet a Renmin Ribao szerint „tel­jesen elszakadt az ideológiai fronton uralkodó tényleges helyzettől.” A cikk megállapítja, hogy a kulturális forradalom idején „a forradalmi tömegbírálat” a „renegát áruló Liu Sao-csi ellenforradalmi revizionista vonala” ellen, a „renegátok, el­lenséges ügynökök, a teljesen javíthatatlan kapitalista úton járók és a kétszínű ellenfor- radalmárok maroknyi csoport­parancsnoksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy há­borúban soha nem látott ilyen vakmerő hadvezetést, aki minden kockázatot vállalt és egyszerűen nem ismerte a fé­lelmet. Ellenfeleit sorozatosan be. csapta, seregével mindig má­sutt jelent meg, mint ahol várták. Hat győzelmet aratott, hat nap alatt. Ezáltal arra kény­szerítette Szardíniát, hogy kössön békét Franciaország­gal. Bonaparte nem áll meg a diadal útján. Átkel a Pó öt­száz méter széles vizén, az után csapataival 16 óra alatt 72 kilométert menetel. Különösen heves csata tóm. bolt Lodi városánál, ahol 10 000 osztrák akarta megállí­tani Bonaparte előrenyomulá­sát. 20 ágyú lőtte a franciá­kat. A főparancsnok azonban példát mutatott katonáinak ar­ra. hogy a harcban a szemé­lyes bátorság döntő lehet. Oda állt az egyik gránátos alakulat élére és életét koc­káztatva vezette rohamra em­bereit. Katonái a vakmerő pa­rancsnokot ezen a napon ne­vezik először „kis káplán­nak, azért mert ő is ott küz­dött a legveszélyesebb szaka, szokon. Május tizenötödikén a fran­cia csapatok bevonulnak Mi­lánóba. A főparancsnok jelen­tését már lóhalálban viszik a futárok PáHzsba: „Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van". A csaták szinte végelátha­tatlan sorozata következik. Űjabb osztrák hadseregek és muzulmán. Mint a UP1 meg. jegyzi, a vasárnap este köz­zétett nevekből ítélve ez a csoport nem tartalmazza azt a tizenkét főt. akit a mull héten vettek őrizetbe kémke­dés vádjával. Mint a Reuter jelenti Je­ruzsálemből. amikor Ismere. lessé váltak a halálos ítéletek. Izrael az utolsó pillanatban felhívással fordult több kor­mányhoz. kérve, akadályozzák meg az először vasárnap esté. re. majd hétfő reggelre kitű­zött kivégzéseket. Izraeli korr tnánykörökben nem nevezik meg azokat az országokat, amelyekhez Abba Eban az ügyben üzenettel fordult. ja” elilen, továbbá bizonyos elméletek ellen irányul. Most azonban — hangoztat­ja a vezércikk — megkezdő, dött a „harc — bírálat — át­alakulás” mozgalom tudatos, minden területbe kiterjedő végrehajtásának szakasza. A cikk a továbbiakban ki­jelöli az új „forradalmi tö­megbírálat” célpontjait. Az első helyen figyelemreméltó módon a „revizionízmus” áll. A cikk fogalmazása szerint „még számos mérges gyom ta­lálható”. Ezeket mélyreható bírálatnak kell alávetni, mi­vel ellenkező esetben „meg­fertőzik a tizenéveseket és a tömegeket." A cikk elismeri, hogy a Szovjetunió továbbra is nagy hatást gyakorol Kína kul­turális, ideológiai és tudo­mányos köreire. A Renmin Ri­bao szerint ezekben a szfé­rákban is „ki kell irtani a mérget”, amelyet, úgymond „a szovjet revizionisták hintettek el a múltban", s azt is hangoz­tatja, hogy ebből a célból fo­kozni kell a -legutóbbi napok­ban — vagyis a legújabb ha­tárincidensek nyomán — in­dított szovjetellenes kam­pányt. újabb vezérek érkeztek Itáliá­ba. ií95. november tizenötödi­kén Arcole mellett összecsap­tak az ellenfelek. Három na­pig dörögtek a fegyverek, tá­madások és ellentámadások váltogatták egymást. — Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napóleon, aki a döntő pillanatban leugrott a lováról, zászlót fog a kezé­be, rohan előre és így kiált: — Katonák! Kövessétek ve­zéreteket ! Egy ezredes a tábornok elé ugrik, hogy megóvja az ellen, séges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte tovább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, ötven katonával ekkor egy magas rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a fővezért. Egy esel dönti el a harc ki­menetelét. Napóleon 25 em­berét az ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszerre kürt­jükbe fújnak. Általános zűr­zavar keletkezik az osztrákok soraiban és a csata harmadik napján a győzelem Napóleo­né. 1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadja­nak, de újra vereséget szen­vednek. Megpecsétlődött Man­tova sorsa Is. A vár nyolchó­napos ellenállása után meg­adta magát, 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnéstkel- to haditettét. Bécs utolsó adujának a kijátszásánál tart. Az osztrák hadak fővezéri tisztét Ká­roly főherceg veszi át, aki 50 000 embert már összevont és még negyvenezret vár. Na­póleon csak 52 000 katona fö­lött rendelkezett. Március ti- zenhatodikán Tagliamento mellett összecsapnak, de csak néhány órára, mert a főher­ceg visszavonulót fúvat. Ká­roly újabb és újabb területe, két engedett át Bonaparténak, aki lassan, de biztosan haladt előre és a harcok színterét fokozatosan áttette Itáliából osztrák területre. Növekedett a bécsiek rémülete. Március­ban a franciák parancsnoksága már Klagenfurtban üti föl fő­hadiszállását. Bonaparte, „mint győző” bé­két kínál. Jellemző a tábor­nokra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ez­alatt is nyomul előre. 1797. október tizenhetedikén megkötik a békét a Francia Köztársaság és az osztrák bi­rodalom között. A tábornok még szívesen maradt volna diadalai színhelyén, de a di­rektórium Párizsba rendelte, közölte, hogy őt bízzák meg az angolokkal szembenálló hadsereg főparancsnokságá­val. Bonapartét nyilvános, nagy ceremóniával fogadják és a megnyitó beszédet Tal­leyrand tartja: — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom for­rásából ered — mondja. — Valóban, e nélkül Itália meg­hódítójának lángeszét Euró­pa nem ismerhette volna meg. Az érdem a vitéz kato­náké is, akikből a szabadság eszméje legyőzhetetlen hősö­ket teremtett. Napóleonnak nem volt tü­relme ezekben a napokban a ceremóniákhoz, a szónoki szó­virágokhoz. Üjabb, minden eddiginél merészebb tervekkel foglalkozott. — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette k) haté. rozottan Napóleon. — Látom, hogyha maradok, hamarosan elveszett ember vasvok. Itt minden elhasználódik, elko­pik. Igv az én hírnevem is... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget adhat. Ke­letre keli menni, mert ott van az eredete minden hatalom­nak és minden nagyságnak... (Folytatjuk) Írországban tovább mérgesedik a helvxet Szerdán háromnapos szem. leútra Belfastba érkezik Ja­mes CallHghun brit belügy­miniszter, a londoni kor­mánynak az észak-írországi ügyekkel közvetlenül foglal­kozó tagja. Megfigyelők sze­rint a miniszterre fagyos fo­gadtatás vár az ulsteri pro­testáns konzervatív kormány, részéről, amelv úgy véli. hogy London túl sokat törődik a világközvéleménnyel,. az tr Köztársasággal és az ír kato­likusok panaszaival, miközben aláássa a belfasti protestáns eil* mkimélcuralmát. A Sunday Times értesülése szerint a belfasti kormány a következő ultimátummal fo­gadja szerdán Callaghant: „azonnal és egv emberként lemondunk, ha London fel­oszlatja a scHédesendőrséget. vagv ha a brit kormány ál­landó ménhfzBtássHl minisz­tert küldene Észnk-frország- ba". Tovább mérgezi a lakos­ság hangulatát az a körül­mény. hogy a segédcsendőrök — élvpzve a hivatalos észak­ír rendőrség bűnpártolását —• cinikusan gúnyt űznek saját, lefagyvérzésükből. A rend­őrök „raktározási nehézségek­re” hivatkoznak, s például T.ondnnderrvben énnen ezért meg sem kezdték a lefesyver- 7ést. másutt pedig a terror- csapatok tagtai szolgálatuk végeztével leadiák. maid más. nan újra felveszik fegyverei­ket.. Nixon bejelentése aggodalmat keltett A New York Times hétfői számának egyik cikke Nixon elnöknek azt a bejelentését kommentálja, hogy egyelőre elhalasztja a döntést a Dél- Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámcsökkentésé­vel kapcsolatban. A lap megállapítja, hogy a döntés elhalasztása, valamint az a közlemény, hogy Thleu elnök katonai személyiséget nevezett ki a megüresedett miniszterelnöki posztra, n«n járul hozzá a békés rendezés közelebbhozásához. A cikkíró hangsúlyozza az új miniszter­elnök, Tran Thlem Khlem tá­bornok „kiváló képességeit”, hozzáteszi azonban, hogy ki­nevezésével már háromra nőtt az állam legfelső veze­tésében résztvevő katonai sze­mélyek száma. „Amire most szükség len­ne, nem az amerikai csapatok létszámcsökkentésének elha­lasztása, hanem folytatása, egybekapcsolva a katonai te­vékenység csökkentésére vo­natkozó és a gyümölcsöző tár­gyalások folytatásával össze­függő javaslatokat. A deesz- kaláció lehetősége azzal kerül­ne elérhető távolságba, ha az amerikai politika nyilvánvaló­vá tenné: Washington nem a jelenlegi saigonl rendszer — befolyási körének kiszélesíté­sére, hanem — legalábbis — a területi státus quo fenntar­tására törekszik" — írja a New York Times. Párizs íelszabaduld sáliak 25. évforduló ja Párizs felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségsorozat kereté­ben vasárnap délután Geor­ges Pompidou köztársasági el­nök leleplezte Párizsban, az Orleansl-kapunál . Leders marsall szobrát és emlékmű­vét. Az emlékmű pontosan azon a helyen áll. ahol Lee. lére marsall, akkor még tá­bornok, vezetésével harcoló 2. páncélos hadosztály egységei benyomultak negyedszázaddal ezelőtt Párizsba és a francia főváros legfontosabb épületeit időközben elfoglalta a szabad­ságharcosokkal. Párizs felkelt népével együtt megadásra kényszerítették a német hely­őrséget. 2 NOGRAD - 1969. augusztus 26., kedd —■=•■=•■ «===» 1 • --— i B8 ■ - ...?■*■*" saBBEBanaa Molnár Károlyt Korzikától Szent Ilonáig

Next

/
Oldalképek
Tartalom