Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
Tízesztendős barátság Az alkotmány ünnepén elcsendesedtek a gyárak gépei, mindenki levetette a munkaruhát. hogy ünneplőt öltsön. Az üzemcsarnokok és műhelyek nagy része pihent ezen a napon, s a portákon sem volt a megszokott nagy reggeli forgalom. A Salgótarjáni Öblösüveggyár kapujánál ünneplőbe öltözött emberek sürögtek-forogtak augusztus 20-án. Vendégeket vártak, két patronált termelőszövetkezetük küldöttmásnak. S nemcsak az alkotmány ünnepe az egyetlen alkalom, hogy kezet szoríthassanak egymással, barátságuk soha nem is volt formális. Hibás a gép, sürgősen anyagra van szükség? A gyáriak mindig készséggel segítettek barátaiknak. Tíz esztendő során a baráti kötelékek elszakíthatatla- nok lettek. Reggelire invitálták a vendégeket, majd gyárlátogatásra kísérték el őket. Nem először látták az Öblösüveggyár gépeszakban itt rekorderedmény született. Tizenegyezer-hatszáz pohár készült el az éjjel a pirosán izzó üvegből. Egyetlen éjszaka ennyit még nem produkáltak ezen a gépen. Végül a gyár mintaraktárát ejtették útba a vendégek. A csodálatos szépségű. színes, finoman csiszolt kelyhek, a modern vonalú likőröspoha- rak, ezerféle formájú és csiszolású üvegedények, amelyek mind sztárok külföldön is, leségét. A pilinyi Búzakalász és a Szalmatercs, Ságújfalu, Ka- rancsság Egyesült Termelő- szövetkezete, az Egyesült Erők dolgozói hamarosan megérkeztek. A régi, kedves ismerősöket Csábi Imre, a nagyüzemi pártbizottság titkára fogadta üdvözlő szavakkal Éppen tíz esztendeje, hogy baráti szálak fűzik össze azokat, akik találkozót adtak itt egyit, ám a szemlélődés ez alkalommal különösen érdekes volt. Szemtanúja volt a küldöttség, amint az „A” jelű kemencét földgáztüzelésre gyújtották be. Pattant a szikra s a vascső végén sárgán lobbant a láng. A kávéspoharakat gyártó Skoda-gép augusztus 20-án is éppúgy dolgozott, mint máskor, pedig az éjszakai műkötötték a vendégeik figyelmét. Az öblösüveggyári munkásparaszt találkozó délutáni városnézéssel zárult. Ez az augusztus 20-a ismét jó alkalom volt arra, hogy az öblös- üvéggyáriak és a két termelőszövetkezet dolgozóinak kapcsolata immár tízesztendős barátsága tovább erősödjék. — Sz. M. — —Pályázat az iskolai ügyvitel egyszerűsítésére A Művelődésügyi Minisztérium a pedagógusok szakszervezetével közösen pályázatot hirdet az alsó- és középfokú oktatási intézmények általános adminisztrációjának és költségvetés-gazdálkodási, számviteli, eszköznyilvántartási és elszámolási rendjének egyszerűsítésére, rendszerbe foglalására. Mindkét témakörben olyan külön-külön kidolgozott pályázatokat várnak, amelyek a jelenleg érvényes jogszabályok előírásainak megfelelő valamennyi adminisztrációs feladat legegyszerűbb elintézési módját; legkönnyebben vezethető és kezelhető nyilvántartási rendszereket; a népvagy on megőrzésének és ellenőrzésének leegyszerűsített, de legbiztonságosabb módszereit tartalmazzák, illetve javasolják. A jeligés pályázatokat 1970. február 1-ig kell beküldeni a Művelődésügyi Minisztérium pénzügyi és ellenőrzési főosztályának (Budapest V., Szalay utca 10—14). A jeligét feltüntető zári borítékban a pályázó nevén és lakcímén kívül közölje foglalkozását is. Pályázhat bárki, aki a témák megoldására kellő szakmai felkészültséget érez magában. A pályázaton munkaközösségek is részt vehetnek. A pályadíjak az általános ügyviteli témában: 1. díj 3000, 2. díj 2000, 3. díj 1500 forint. A költségvetés-gazdálkodási, számviteli témában: 1. díj 5000, 2. díj 3000, 3. díj 2000 forint. (MTI) A Tanácsköztársaság megdöntés© alán! események Szécsényben A Tanácsköztársaság megW * döntésének híre it augusztus 3- •f án jutott el Szé- csénybe és az ezt követő na________pókban teljes bi______________ zonytalanság----------------------volt. A direktórium még a helyén maradt, de már nem intézkedett, a régi vezetők pedig még nem merték elfoglalni helyüket. A hatalmát vesztett régi rend képviselői azonban nem sokáig várattak magukra. Az elmenekült urak, a nép által elűzött vezetők hamarosan előkerültek és elkezdődött a megtorlás. Nagyot lélegeztek a kolostor urai is. P. König Kelemen tizenkét év múlva írt visszaemlékezésében ujjongva nevezi augusztus 2-át „várva-várt örömnap”-nak. + A tömeges letartóztatás az augusztus 6-án uralomra jutott Friedrich-kormány intézkedésére országosan megkezdődött. Szécsényben már augusztus 4-én, a kormány intézkedését be sem várva lefogták a tanács vezetőinek egy részét. A járás területéről is összeszedték a volt direktóriumi tagokat, párttagokat és vöröskatonákat. Szécsényben a járásbírósági börtönbe zárták őket. A nagyobb bűnösöknek tartott személyeket Szécsényben nem hagyták sokáig: augusztus 5-én kettesével ösz- szevasalva, csendőri kísérettel tizennégyet vasúton Balassagyarmatra szállítottak. Ezek között voltak: Horváth Mihály, Lovcsányi Gyula, Jancsó Mihály és Telek Jánosné tanácstagok is. A második nagyobb letartóz- tatási hullám az augusztus 17. utáni napokban volt Szécsényben. Augusztus 17-én Ébner Lajos megyei államügyész — aki a Tanácsköztársasággal egyetértést színlelve hivatalt kapott — a Nógrádi Hírlapban felszólította a megye lakosságát, hogy a volt direktóriumi tagok, politikai megbízottak, vöröskatonák és vörösőrök ellen tegyék meg a feljelentést. Az államügyész minden vádlottat gazdasági intézkedéseiért igyekezett bűnösnek kimondani, Sextius Lajos, a volt járási tanács elnöke ellen a vöröskatonák felszerelésére fordított kétmillió korona katonai pénz elsikkasztásáért emeltek vádat. Sextius ekkor Szécsényben, a lakásán tartózkodott, mégis a járás területén kifüggesztett plakáton, mint szökevényt keresték. Amikor a körözésről értesült, ügyének tisztázására önként jelentkezett a csendőrségen. Állandóan zaklatták a letartóztatottak családjait is. Napirenden voltak a házkutatások, kihallgatások, berendelések, megfélemlítések. A letartóztatottakat rövi- debb-hosszabb ideig vizsgálati fogságban tartották és csak igen sokára, miután semmi bűncselekményt nem tudlak sokra rábizonyitani, engedték el őket. Sextius Lajost nyolchónapi vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték. Néhány nap múlva azonban Zalaegerszegre internálták. Erről Farkas Margit főszolgabírói tisztviselőtől értesült és még azon éjjel kismartoni ismerőséhez szökött, aki Bécsbé csempészte. *■ Nagy szerepe volf a letartóztatások szervezésében Virág Ve- nác házfőnöknek is. A letartóztatottak közül néhánynak előre kitervelt szándékkal a védelmére kelt, hogy később ellenszolgáltatásként céljának megfelelően felhasználhassa. Horváth Mihályt három alkalommal is letartóztatták és a katonatanács megalakításáért emeltek ellene vádat. Augusztusi első letartóztatása alkalmával tíz napig volt börtönben. Második alkalommal már rövidebb ideig tartották fogságban, mert Virág Venác segített a kiszabadításában. Szentbe Kálmán törvényszéki biró a tanácsán, Balasagyar- maton védelmére kelt, majd kiszabadította és saját hintáján hazavitte Szécsénybe. Ezért azt várta tőle, hogy a keresztény párt megalakításán vegyen részt és szólaljon fel. Mivel Horváth Mihály erre nem vállalkozott, 1920. május 1-én Ruzsonyi Jenő, Csőri János és még több társával együtt ismét letartóztatták. Oláh András azt akarta rábizonyítani, hogy a Tanácsköztársaság alatt, amikor a malacokat osztotta Grosz Jenő birtokán, a beszedett pénzzel nem számolt el a tulajdonosnak. Csak akkor engedték el, amikor egyrészt írásos elismerést mutatott fel a pénz átadásáról, másrészt meg bebizonyította, hogy a malacok árát nem mind ő, hanem Grosz Jenő földbirtokos testvére, Grosz Ferenc szedte be. vozzanak, vagy este hat óra után az utcán tartózkodjanak. Megkülönböztették a munka- vállalásban és a polgári jogok gyakorlásában is őket. Telek Jánosnénak 1921 nyaráig minden reggel 8—9 óra között jelentkezni kellett a csendőrségen. Azonkívül reggel hat óra előtt és este hat óra után ő sem tartózkodhatott az utcán. Megszigorított jelentkezési kötelezettséggel büntették a május 10-én csehszlovák fogságba esett és hazatért tanácstagokat. Nekik nem a csendőrségen, hanem Halmos szolgabírónál, majd a katonai parancsnokságon kellett egészen 1921 nyaráig jelentkezni- ök. Jelentkezésük alkalmával többször sértegették, kigúnyolták és megfélemlítették őket. György Béla visszaemlékezése szerint nem volt ritka az ilyen fogadtatás: „No, megvagytok még piszkos kommunisták?1'. Amire a kérdezőnek egy másik tisztviselő azt válaszolta, hogy „már nem soká, mert rövidesen akasztják őket”. A visszatért járási és községi vezetőség az urak által támogatva mindent felhasznált arra, hogy a Tanácsköztársaság eszméjét kitörölje az emberek emlékezetéből. Legszenvedélyesebben Virág Venánc hirdette, hogy a proletárdiktatúra szükségtelen volt, mert nem szolgálta a magyar nemzet felemelkedését. A kishitűség azonban alig talált talajra. Csak néhány egykori szociáldemokrata — aki március 21. előtti küzdelemben vagy a Tanácsköztársaság alatt még elfogadta a kommunisták nézeteit — adta fel az álláspontját. A döntő többség szilárdan dacolt mind a terrorral, mind a megtévesztő hadjárattal. Állhatatosan védelmezték a Tanácsköztársaság eszméjét és hirdették az új proletárforradalmat. A féktelen csendőrterror sem félemlítette meg őket. Üldözések közepette illegalitásban szervezkedtek. A Tanácsköztársaság alatt vezető szerepet vállalók legjobbjait mind ide sorolhatjuk. Akadtak újabb követők is azok közül, akik még akkor fogságban voltak, vagy csak egyetértettek a proletárhatalommal. Elszántakká, kommunistákká éppen az ellenforradalmi rendszer tette őket. Ezek az emberek a rövid, de dicsőséges napok minden emlékét egy negyedszázadon keresztül megőrizték. Ez Ötös névadó volt minap egyik községünkben — ka pom a hírt. — S kiegészítés ként hozzá: egy esztendeje maguk a szülők is elkerülték az egyházi ceremóniát — társadalmi esküvőt kötöttek. Nap nap után érkeznek újabban szíves meghívások hasonló eseményekre szerte a megyéből, ami azt tanúsítja, hogy megszaporodott, „divatba jött” a papnélküli frigykötés, névadó. Korábbi évek statisztikáját nézegetve bizony nem állt ilyen jól a helyzet. Egy- egy társadalmi esküvő, névadó, temetés fehérhollószámba ment, különösen faluhelyen. Szóbeszéd, sőt gúnyolódás céltáblája volt a fiatal pár sok esetben, ha szembeszegült a régi, szokott formákkal, nevezetesen ama hitállásponttal, hogy a házasságok az égben köttetnek. Nos, ez elv béklyójából kitörni kétségkívül nem egyszerű. Szülői, családi ráhatások szorítják a fiatalokat a hagyományos szokások felé, de valljuk meg azt is, a polgári, a társadalmi szertartásoknak hosszú éveken át koránt sem teremtettük meg azt a pompáját, díszességét, bensőséges ünnepi voltát, melyei joggal elvárhattak életük jelentős eseményeinél az érdekeltek. A dísztelen tanácstermek, sztereotip köszöntők tyasárHapt jegyzet Családi ünnepek érthetően versenyképtelennek bizonyultak a csillogó, látványos templomi szertartásokkal szemben, — hétköznapin sivár eseménnyé tették az emberi élet három legjelentősebb aktusát: a keresztelőt—névadót, a házasságkötést és a temetést egyaránt. A társadalmi formájú családi ünnepek, események méltó keretekbe helyezése tanácsaink és kultúrmunkásaink egyik fontos feladatává lett tehát az utóbbi időben, s az is, hogy e célra megfelelő szónokokat, „ceremóniamestereket” képezzünk, illetve a működőket továbbképezzük. A tanfolyamok eredményeként azóta lényegeset változott a rendezvények hangneme. Az általános közhelyeket, száraz, hivatalos aktust helyhez, alkalomhoz, személyekhez közelítő bensőségesebb tónus váltotta fel, s mint többfelé tapasztalni a törekvést az ünnepi események színhelyének esztétikai-technikai fejlesztésére is. Számos apró falunkban ma már díszes drapériák, térítők teszik vonzóvá a házasságkötő, névadótermet, lemezjátszókat, hanglemezeket szereztek be az ünnepi hangulat szolgálatára. Mindezek közös eredménye, hogy újabban ugrásszerűen növekszik a társadalmi esküvők, névadók és temetések száma, mind kevésbé szokatlan jelenség, hogy templom helyett a tanácsházba, a művelődési otthonba, vagy a termelőszövetkezet ez alkalomra díszített helyiségébe tart az ünneplők serege. Emberibbé vált szertartások ezek a réginél, s díszességükben is némely helyütt már vetekednek a régivel, ha túl nem tesznek rajta. Persze még nem mindenütt, nem általánosan van így, de mindinkább álta- lánösuló jelenség a gazdagodó pompa, a közvetlenebbé, személyhez szólóbb hang. A minapi, Karancsalján tartott ötös névadó díszességéről azt említette valaki: olyan volt a tanácsterem asztala, mint egy csodálatos oltár. A hasonlítás minden mellékgondolat nélkül csupán arra kívánt utalni, hogy végre eljutunk társadalmi rendezvényeink olyan esztétikai-hangulati szintjére, amely tartalmi és formai jegyeiben egyaránt versenyképes a korábbival. S az elengedhetetlenül szükséges is. De a tartalmi-formai színesedésen túl a társadalmi szertartások megszaporodásának legfontosabb indítéka az a szemléletváltozás, mely a szocialista gazdasági, társadalmi rend erősödésével a falusi élet keretei között is mindinkább érzékelhető. S nem csupán a felnövő generációk életformájában, gondolkodásában és cselekvéseiben, de az idősebb nemzedékek életvitelében, új felé hajló szándékában is. Mintha napjainkban gyengü- lőbbnek tűnne a szülői erőfeszítés, hogy egyházi szertartásra kényszerítse gyermekét, — mintha az idősebbeknek is mind nagyobb kedvük telne már a társadalomközelségű, emberi arculatú családi eseményekben. És ez jó, biztató jel a továbbiakra. Azt jelzi, azt mutatja, hogy immár ezen a téren is rátalálunk a járható útra. A megtorlásnak ai börtön- büntetésen kívül más módja is volt. Akiket szabadlábra engedtek, néhány nap múlva ismét vád alá helyezték és internálták. Gyakori volt az is, hogy akivel végezni akartak, internálás közben lelőtték, és ráfogták, hogy megszökött. Megtiltották a volt tanácstagoknak. hogy a községből csendőri engedély nélkül ettáadott nekik erőt, hogy nem vállaltak közösséget az ellen- forradalmi rendszerrel. Üldözésük csak huszonöt év múlva ért véget. Huszonöt szenvedésekkel, nélkülözésekkel telített esztendő után vált valóra az. amiért 1919-ben annyian harcoltak és életüket is áldozták. Antal Károly Szécsény Kellemes meglepetés Tisztelt Szerkesztőség! Ügy hiszem, másokat is érdekel, milyen kellemes, váratlan meglepetés ért a mai napon. Dél felé csengetett a postásnő és közölte, hogy pénz áll a házhoz. Sehonnan pénzt nem vártam, téves küldeményre gondoltam s megkérdeztem, ki a feladó. Az utalványról felolvasta, hogy a Salgótarjáni Szolgáltató Kisipari Szövetkezet. Ez zavarba hozott, elvettem az utalványt, hogy megnézzem, milyen címen küldenek nekem 48 forintot. A szelvényen ez állt: „Rádiójavitás téves számlázása miatt”. Valóban, hónapokkal ezelőtt javíttattam a rádiómat, már el is felejtettem, ezért annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor most téves számlázás folytán visszakaptam 48 forintot. Nem annyira a pénznek, mint inkább annak a szellemnek örülök, amely lehetővé teszi a tévedések észrevételét és ha kell, rendezését. Szolgáljon példaképül ezen intézkedés a többi kereskedelmi és ipari vállalatoknak is. Mindazoknak, kik a téves számlázást észrevették és jó indulattal intézkedtek, ezúton mondok köszönetét. Merényi Antal nyug. főmérnök NŰGRAD — 1969. augusztus 24., vasárnap 7
