Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Suha 4nd**r Anyám énekelt A nyámnak szép alt hangja volt, bármilyen rangos angyali kórusban lehe­tett volna szólista. De nem volt, mert nem is nagyon járt templomba. Istenfélő volt, de valahogy a templomot kerülte. Csak nagy ünnepeken ment, de akkor nekünk is mennünk kellett. Elvéit szegény, első férjét nem szerette. Anyám azt hitte, bűnét a jóisten sohasem bocsátja meg, ezért ritkán já­rult a színe elé. inkább csak távolról, titokban imádta. Három nagy ünnep volt ná­lunk, a családban. Ha szalon­nát pirítottunk, hátul az ud­varon, a fűben. Ha édesanyám szitában kukoricát pattogta­tott. És amikor vasalt és éne­kelt. A szalonnasütés szertar­tását mindenki ismeri, a vá­rosi ember is. A kukoricapat- togatást már kevésbé, pedig nagyon egyszerű munka ez is. Tüzet raktunk száraz venyigé­ből, szitába egy bögre hegyes kukoricát szórtunk, és édes­anyám forgatta a tűz fölött. Én időnként vizes ruhát cse­réltem a szita tetején, a ku­korica így nem tudott meg­szökni, és a vizes rongy hű­sítette anyám kezét. Szegény, magát látta benfiem, ezért minden munkát rám bízott. Amikor inasnak küldött, és öcsémet a gimnáziumba íratta, azt mondta, neki szüksége van rátn. te így is boldogulsz. Apámmal gyakorta veszeked­tek ezen, anyám bizonygatta, hogy az Öceséfe hasonlítok, akit én nem is ismertem, mert a kommün után agyonverték a fehérek. Csizmadia-legény voll H.-ban, öntudatos, szervezeti munkás, nem Illett akkoriban az efíélfe abba az elmaradott porfészekbe. Apám sem magéról beszélt, * bátyjára hivatkozott, Sán­dorra, akinek gyerekkorában, harangozás közben a nyakéra tekeredett a kötél, és felrán­totta a gyermek nagybátyá­mat. De ő ügyes volt és bá­tor. Kiszabadította magát, és tovább húzta a harangot. Ké­sőbb egy jégtáblán állva, több mint egy órát utazott a zajló hegyi patakban. Apám arra célzott, hogy nemrég én Is eltűntem a patak Jege alatt korcsolyástul, nagykabátostül, de valahogy mégis partra evickéltem. Amikor hazamen­tem, kihámozott jéggé fagyott páncélomból, és egy kutyakor­báccsal vert, Ijedtében. Aztán rumos teát adott, ágyba du­gott, és azt mondta, ne hara­gudjak. Szeretet© mindenkivel szemben egyértelmű volt, min­denkit azzal kínéit, amit ő is szeretett. Imádta az erős pap­rikát és Szuszi nevű farkasku­tyáját. Amikor evett, az állat­nak is dobott egy-egy jó fala­tot, és hozzá egy darab erős zöldpaprikát. A kutya mindig prüszkölt, de nedves, barna szeme hűségesen csillogott. Apámnak Is Ilyen szép, nagy őzike szeme volt, és olyan fo­ga, mint a farkaskutyáé. A rumos teát is nagyon szerette, ezért kaptam a verés után én is, mert engem is nagyon sze­retett. Akkoriban, ha valaki­vel valami jót tett, még ned­vesebb lett a szeme. Később, hogy öregedett, ha vele tettek jót, akkor könnyezett. Felnőttem, elkerültem szü­lőfalumból, ritkán találkoz­tunk. Hazalátogattam. Az ut­cán találkoztunk, kegyetlenül fújt a szél, alig bírt vele, már nagyon sovány volt, külseje szegényes, sajnálatra méltó, mintha megrokkant volna. Fe­jén ócska, nyűtt lapos sapka, levettem és messzire hajítot­tam, fejébe nyomtam új kala­pomat. Elvittem a boltba, s mikor kijöttünk, mindene új volt. Bementünk kedves kis kocsmájába, marhapörköltet ettünk, savanyú cseresznye- paprikával, nagyfröccsöt it­tunk, boldog volt, én is köny- nveztem. Visszafelé a vonaton eszembe jutott, miként figyel­meztette egyszer húsvét előtt anyámat, a gyerek nagyon ko­pott, így nem mehet locsol- kodni. Akkor elvittek ugyan­abba a ruhásboltba. Mintha a skatulyából húztak volna ki. díszzsebkendőm is volt. Klein Marci bácsi, a boltos, egy nagy könyvbe felírta az egé­szet. Nagyszombaton, a feltá­madás! menetben teli torokkal énekeltem anyámmal az alle- luját. Szeme ott lebegett előttem a vonat félhomályéban, lassan elnyomott az álom. Másnap az értekezleten éppen én be­széltem. A titkárnő elém tett egy cédulát: „Édesapja éjszaka meghalt, most telefonált az öccse .. — Az öntudat, elvtársak — folytattam gépiesen, és a sós víz elmosta a cetlin a betűket. Anyám tíz év múlva halt meg. Mentem be a szerkesztő­ség forgóajtaján, a portás kö­szönt és azt mondta: — őszinte részvétem, sze­gény mama ... reggel hatkor telefonált a nővére. Állva hall meg, a tűzhely mellett... A tüzet körülültük, az édes illatú kukorica pattogott, ro­pogott, gyűlt a vájdlingban, sokan voltunk. Nagy passzió az ilyesmi, alig lehet kivárni a végét. Mégis a legnagyobb öröm nálunk a vasalás volt. A fa­szenes, parazsas vasalót Is rámbízta anyám. Kiküldött az udvarra, lehasaltam, fújtam a parazsat, aztán himbáltam nagy ívben jobbra-balra. Ami­kor fehéren izzott, visszavit­tem. A tiszta ruha vasalt, friss szaga elhódított, anyám szép alt hangon énekelt: „...Ud­varunkban van egy kerek ha­lastó .. A mi udvarunkban csak fű nőtt. És egy nagy öreg eperfa bólogatott, de én elképzeltem a halastavat, amelyben puszta kézzel fogom a halakat, és ra­kom anyám fazekába, és akkor nem kell szegénynek annyit dolgoznia, csak főzzük, sütjük a jó halat, utána epret sze­dünk és eszünk, és mindannyi­an énekelünk: „... Abban für­dik három fekete holló ., Hárman voltunk testvérek, igaz, az öcsém szőke, de hál mit számított az? E laludtam, és távolról hallottam anyám szép hangját. Mindig elalud­tam, édes szívvel, pedig a dal nem is nekem szólt, öcsém egy éves volt, én hat. Ót is rámbízták, ringassam álomba. Kegyetlen volt és zsarnok, SÍ- rós. Hiába raktunk lepedőt, takarót a szoba ablakára, a hűs sötétben sem aludt. Ami­kor mór nem bírta, bejött a konyhából anyám és énekelt neki. Én azonnal álomba an- dalodtam, az Öcsém csak fi­gyelt nagy kék szemével és hallgatott. Mostanában rosszul alszom, az orvos Tardylt írt fel, és nappali kísérőnek Seduxent. — Nem lehetne altatódalt? — kérdeztem. Az orvos intel­ligens fickó, egy szót sem szólt, pedig sokan álltak kívül is a fehér ajtón. Bares«, kezemben a bizo­nyítvány. Semmi meglepetés, a matek erős kettes, a többi felváltva kettes-hármas. Nem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb. Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy Tv-mflsor a 18 éven felülieknek. - KI tehet a saját bizonyítványéról? Talán én állítom ki? Megkérdezik tőlem, mi a véleményem? A kezembe nyomják a papírt, azért melóztam egész évben. A végén kuss. A piacon nem adnak érte egy buznyákot. Az ilyen bizonyítvány a leg­jobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az anyám olvassa, adják kézről kézre, úgy kezelik, mint egy családi fotót. Menő írás, min­denki legalább háromszor megrágja. Az öreg mégis el­szánja magát az intervencióra, nagyipari módszerekkel szö­vegel, konfekció, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallga. tóm, egy ház omlott bennem össze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fogyasztó­immal, esznek engem. Érzem, ott helyben megfagyok a csa­ládi élet melegében. Két né­gyesem Is van. erről frankón úgy nem esett szó, mint az OTP részletről, amit az Öreg a hónap elején magánjellegű okokból általában elfelejt be­fizetni, Lelorobozódlk, míg skubizzák a bizonyítványt, az újságból megtudom, hogy a Venuson nincs élet. A Lakingernél viszont nagy a gázkitörés. Meghúzták. Hu­szonnégy órája, hogy kezem­ben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem emlékszem. Ml lesz két hónapig? Meg­öregedett a tudásom. Szóval a Lak Ingert maghúzták ma­gyarból. Nem sorolom a köz­élet eseményeihez. Állítólag nem komplett a helyesírása. A srác frankón gyanított va­lamit, most olyan vékony, hogy a háta habzik, mikor a mellét szappanozza. Baresz. Elképzelem magam, nem egy népünnepély. Lóg a feje. Ül a pádon a parkban, a Welsz és a Kelemen biztatják, csak üljön nyugodtan, Nem olyan könnyű a helyzet. Családom másnap ismét az utolsó be­tűig kiolvassa a bizonyítvá­nyom, ne legyen soha jobb olvasmányuk. Visszalapoznak a múlt évre, Idézik mi volt akkor, ezek a múltból élnek. Végre lekopnak rólam. Megfújom a saját bizimet. Az öreg még rámakasztja, után­zóm a kozmikus viszonyokat, a súlytalanság állapotában lebegek. A bizonyítvány a pu. lóver alatt, óvatosságból még bámulok néhány percig, mint kecske a növényvédelmi ki­állításon. Fellépésem nem si­került, a lelépésem baresz. A Lakinger ingajáratban lötyög, baromi meredek az ügy. Özvegy a mutter, egyet­len krapek. Ügy áll ott egye­Kereken Imre A krapek megúszta... dűl, mint brigád a reflektor- fényben. Befut a Welsz, mö­götte a Kelemen, most vala­mi okosat kellene szövegelni. Ötlet annyi, mint kánikulá­ban a szódavíz. Itt maradsz, mondom a Lakingernek, nem mozdulsz a pádtól. A Welsz teljesíti megbízatásom, hozza a csomagolópapírt, beöltözte­tem saját bizonyítványom. A Kelemen a borítón működik, frankón olyan ronda az írá­sa, mint egy tanárnak. De­fekt. Aki Jól odafigyel, kibe­tűzi. Lakinger Alajos. Ügetünk az özvegyhez, a Kelemen nyomja a sódert, egész úton, húzd ki magad, fel a fejjel, t<? vagy a vitami­nok királya. Ne lógasd az orrod, az Öreglány bezsong, pont. err® van most szükség. Senkinek nincs módjában megválasztani* a bizonyít­ványát. Olyan ez. mint a lot­tó, a tandíjat mindenki meg­fizeti vagy kihúznak, vagy benne hagynak. A Kelemen nyomja neki a szöveget, tar­tom magam, mielőtt szétrö­högöm az Ügyet. A Laktnger világjelenség, a képe olyan mozdulatlan, mintha három napja kábító­szert zabálna. Két ujjal fog­ja a bizonyítványom, undor a képén, elmégy apuskám ka­lauznak a bieskás zötyögőre. Engem nem fürdetsz be. Meg­mosod a képed egy kútnál, magadhoz térsz, vagy vissza­ültetlek a padra, ott aztán elmélkedhetsz. A, lépcsőház- ban úgyahogy magához tér, nagy a huzat, belököm az aj­tót, a Lakinger mama fánkot süt. Lelövöm magam, nagy­hangon megy a szöveg, ezt az évet is megúsztuk, Mutasd, mondja az Öreglány, a La­kinger hanyagul nyújtja a bi­zonyítványom, mintha már el is felejtette volna az egészet. A Lakinger mama a pótsze­müveggel alig lát, az erede­tit. már egy hete csinálják garanciával. Köszönet a dol­gozóknak. Nem vagyok híve a túlzásnak, de a tökéletes ügyeket frankón Kornélom. Az öreglány lerakja a bizonyít­ványt, pipás, valami nem tet­szik neki. Az hétszentség. A szöveget ismerem, az előbb otthon hallottam, ugyanazt nyomja szó szerint, konfekció az egész világ. Magam részé­ről távozom, a Laklnger be­fal Öt fánkot, üget utánunk. Cikis ügy, ami megtörtént, elismerem. A Lakingert ke­zelésbe veszem, garancia ná­lam, remélem átmegy a pót­bulin. Mindez mit számít, két hónapig nincs balhé. Másnap az öreg újra rákez­di, még mindig nem nyelte le ezt a bizonyítványt. Várok, míg anyám megsokallja. Ké­ső este van, végre megszó­lal, mondd csak, hogy is volt azon az érettségin? Az öreg ért a szóból. Most meg a né- némnek jár a szája. A Napó­leont, ha nehezen is, de el­intézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vége. A né- ném nem tudja tartani a szá­ját, állati kölnit használ, olyan Illatos, mint egy sertés­kombinát. Beköpi a blzonyít- ványbulit a Lakingerrel. Tud­nám nélkülözni az Ilyen link- séget a saját lakásunkban. Az apám hosszan maga elé néz. hol öregebbnek, akar lát­szani, hol fiatalabbnak, fran­kón elbizonytalanodott, mióta az érettségijét emlegetik. Ilyenkor legjobb legurítani egy 'koktélt, vagy beindítani a magnót. Csend az egész vonalon. Senkinek nincs egy épp gondolata, mint a meg­jelenteknek az író-olvasó ta­lálkozón. A Öreg jő fej, tőlem kér Információt, mit nem tud a Laklnger. A bikini terve­zést elektronikus számítógép­pel. Az más, komoly pofát vág, az előbb már azt hittem csöngettek. Legyen a napi normája húsz nagyfröees. Fe­lemelem. Most már megette az Ügyet, csak bírjam szö­veggel. Mit nem tud még? Miért záriák be a húsboltokat éjszaka? Klasszikus —mondja az apám. Jár neki, hogy ezért meghúzzák. Még egy szöveg kellene, az Öreg a zsebemben, Eszembe jut. Azt hitte a Wartburgot a Heine Művek­ben gyártják. A néném fran­kón nem ismeri a tréfát, be- nörög jár-kel a szobában. Rineatia maaét. mint e*rv ki- szuperált sétahajó. Üjabb mozgalmi variáció, leül, ke­resztbe rakja a lábát, a melle alatt áltdöft a könyökét. Kefét eszik, nyomom az öregnek a halandzsa szöveget, 6 veszi a lapot, még ragaszt is hozzá valamit, most már olyan ér­dekes a műsor, mint két azo­nos szövegű szerződés vitája. Vakduma az egész, még sze­rencse. hogy érzem a hely­zet izomzatát, tudom hova kell nyúlni. Futószalagon nyomom a tanmesét. Jő fej az öreg, amit mondok, a Lakln- ger-ügy ezzel el van boronái­vá. Szóval a* öreg ért engem, a húgom annyit lát az egész­ből, mint a vak kefeárus a vevő szakállából. Szövegel­ném neki szívesen, inkább azon gondolkozom, melyiket válassza, a szerelmet vagy a tartésdíjat. Az ilyen szöveg ma alma. Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a balhét. A Lakinger megta­nulja majd azt a rohadt he­lyesírást, magam kimásztam a csőből, anyám kivonul rán­tottét sütni. Az öreg már a tv előtt, villanyfényes köz­vetítés a .stadionból. 'ssss/jssssss/sssss,sssssssssssssssssssss,/sssssss/sssss/sss/f*sssss*sssss/sssss,srs/ssfsssssssssssssssssssssssssssss/tsff.'sssr/sss*ssssssssssssssss/ssssssrssrsssssssssssssssssss//.ss/sss/sfsssn 'ssssssssrsssssssssssss*ss*sssssrrrrs*****r/j A SZOMORŰFŰZEKKEL tsegélyezett apró temető egyik sarkában a besüppedt sírhant fűlött egyszerű kockakő állt. Faragatlansága puritánságról, vagy éppen szűkmarkúságról árulkodott. Az egyszerű mér­tani idom szigorúságával kü­lönült el a többi síremléktől. A korhadt, kidőlt fakeresztek között mégis olyan volt, mint a felsallangozott ló a ménes közepén. Hangtlanul kiáltott ez a legegyszerűbb márvány. Aki nem tudott ellentállni a kíváncsiságának, s közelebbről is szemügyre vette, keveset olvashatott róla: 1. M. Halasi Renata, élt 38 évet. Nyugod­jék békességben. A falusiak csak így emle­gették, Renata nővér. A sírra azonban már évek óta senki sem tett egy szál vi­rágot sem. A hant megrogy- gyant, ellepte a gaz, s az egyik sarkában hangyaboly vert tanyát. Ez a végtelen el- hagyatottság mellbe vágta a legvidámabb temetőlátogatót is. Ha akarta, ha nem, észre kellett vennie, minden sírt gondoznak a hátramaradottak, csupán ezt az egyet pusztítja könyörtelenül a természet. S ez már magában sajnálatot ébresztett az ismeretlen halott iránt. A sírfelirat nem árult el sokat. Különösen a kőbe vésett első két betűn töpren­gett. aki elolvasta. Ezen a vi­déken nagyon egyszerűen hal­tak meg az emberek, s ugyan­olyan csendesen távoztak az enyészetbe, mint ahogyan él­tek. Egy kisebb, vagy nagyobb fakereszt maradt utánuk. Renata nővér síremléke azonban elütött a többitől. Az idősebbek azt mondják, a nagy. ormótlan, durván csip­kézett kő illett a nővér egyé­niségéhez. A Halasiak világ­életükben büszkék, magukba zárkózottak voltak. Lenéztek mindenkit, és megközelíthetet­lenül éltek. A család három fiúból, két lányból és a szü­lőkből állt. Az öreg Halasi parasztgazda volt. Hihetetlen szívóssággal kuporgatta össze a vagyonkára valót. Az önsa­nyargatásig is hajlandó volt, csak szaporodjon a föld. A feleségét sosem simogatta meg. Ügy tekintette, mint akit ar­ra teremtettek, hogy pihenés nélkül szülje a gyerekeket. A munkaerőt, amellyel gazdaggá teheti a családot. AMIRE ÖSSZEZSUGOR- GATTA a nyolc holdat, meg­rokkant az egészsége. A testi fájdalmak még elvakultabbá tették. Reszketett a haláltól, de patikára sosem költött vol­na egy fillért sem. Az ész­nélküli tempó előbb az anyát vitte el, majd sorban követ­keztek a gyerekek. Az egyik fiút elvitte a tüdőbaj, a másik egy cséplésnél járt szerencsét­lenül. Az öreget azonban ez sem józanitotta ki. Egyre na­gyobb darab földet szeretett 8 NÖGRÁD — 1969. augusztus 24., vasárnap Pádár András Immaculata volna a magáénak. A gyere- kijelentette: a föld nem megy kék nem mertek szólni. Az szét! Öregember mintha megbabo- A Halasiak ezután még na­il ázta volna őket, és alázatos gyobb csendben morzsolták tisztelettel, beletörődéssel vi- napjaikat. Nekik mintha meg- selték sorsukat. állt volna az idő. Külön vilá­A világ nagyot fordult a Oot képeztek egy forrongó élet tengelyén. Az öreg Halasi közepén. A falusiak sajnálkoz- szükölve hallgatta a híreket. va figyelték, s egymás között Éjjel álmában fel-felnyögött, csak félreérthetetlen mozdu- s amikor felébredt, riadtan lattal jelezték, mi a vélemé- bámulta a sötétet. Mi lesz a nyük a Halasiakról. főiddé1? A szövetkezetbe nem A LANYOK ÉS A FIÜ is lépett be. Tovább gürcölt, már mind jobban beXehajloU hajtotta az övéit De földet tak a korba Rettenetes erö. mar nem vett többet. feszítéssel nyomtak el maguk­Olyan volt ez a család a ban minden érzést, ösztönei- faluban, mint egy fallal kö- két azonban csak nehezen tud- rülvett terület. A fiú nem ták elfojtani. A nagyobbik foglalkozhatott az udvarlással, lány, Renata, zárdában nevel- a lányokat pedig meg sem kö- kedett néhány évig, amíg az zelíthette senki. Ám mégis baj anyjuk élt, ő bírta legjobban történt. A lányt egy alkalom- ezt az életet. A húga és a mai, munkából hazafelé me- bátyja egyre jobban elfordult net, megszólította egy fiatal- tőle. Számkivetett lett a csa- ember. A lány lesütötte a sze- Iádban, de türelmesen viselte mét. Nem mert válaszolni, de sorsát. Valaha arról ábrándo- nagyon utána nézett a legény- zott, hogy gazdag lesz, szép nek. A véletlen, vagy annak ruhákban jár. S ez az ábránd vélt találkozások lángra lob- nem járt távol a lehetőségek- bantottak a lányban egy ér- tői, mert az öregnek százezrei zést. Szerelmes lett. Az öreg lapultak egy vén láda mélyén. Halasi amikor megtudta, este, Am, inkább az életét hagyta a többiek előtt verte meg a volna venni, mint fillért is lányát. Testvérei tehetetlenül ebből a pénzből. Ki tudja mi­nézték. Nem merték megfogni ért kuporgatta ennyire a ve- apjuk kezét. Az öreg akkorrejtékek eredményét? Renata ellen szövetséget kö­tött a két testvér. Húgát már az is ingerelte, hogy nővére csinosabb. De a fekete ruhák, a mélyen szembe húzott ken­dő hervadt virággá változtat­ták kecsességét. A bátyja előbb szép szál legény volt, de amióta egy hordásnál meg­roppant a dereka, úgy kornya- dozott, mint a megtiport kó­ró. A húg és a báty már hosz- szú ideje susmutoltak Renáta háta mögött. Renátától — akit csak nővérnek tituláltak — tartottak, mert 6 volt legbuz­góbb tisztelője apjuknak. A két testvér azt tervezte, vala­hogyan elteszik láb alól az öreget, Renátát intézetbe zá­ratják, s a pénz az övék lesz. AZ ÉJEK ALATTI tervez- getéseket azonban megszakí­totta egy tragédia. A két test­vér összeszólalkozott, hogy ki­nek jusson majd a vén ház. Mind indulatosabban felelget- tek egymásnak, míg egyszer a fiú megragadta húgát, és iszo­nyatos ütést mért fejére. A lány eszméletét vesztette. Ami­kor visszanyerte tudatát, báty- tya eszelősen meredt húga el­torzult arcába. Az ütéstől a lány agya sérülhetett meg. Az öreg Halasi nem törődött semmivel. Észre sem vette ta­lán, mi történt, csak a zsu- gorgatás érdekelte. Egyedül Renáta sejtette meg az igaz­ságot. Mind kedvesebb lett a húgához, elhalmozta szereteté- vel. A fiú hangtalanul szem­lélte ezt. Meggyűlölte mindkét nőt. Elfeledte, hogy testvérei. Renátát úgy kezdte tekinteni, mint holmi koncot, ami csak elfogyasztásra vár. Éjszaka hi­deg verítékben hevert, s be­felé fülelt. Suttogó hangok szűrődtek ki. Renáta ápolta húgát. Feltámadt benne min­den keserűsége, megrohanták az ösztönök. Nyögve hányko­lódott a vackon, míg végül álomba zuhant. Egy reggel az öreg Halasi valamiért megütötte a fiát. Az meg visszaütötte. Az öregem­ber előtt elsötétült a világ és ágynak esett az izgalmaktól. Ezentúl Renátának több dol­ga lett. Apját és húgát ápol­ta. A báttya viszont megölésé­nek gondolatát tervezte. EGYIK VIHAROS nyári éj­szakán feltépte a szoba ajta­ját, és megmarkolta az ágyban szendergő Renátát. Amikor a dunna lecsúszott a lányról, s felvillant szeme előtt a fehér alak, megrészegült. Szeme előtt csillagok sziporkáztak — mer! Renáta arcul vágta — füle megsüketült az izgalomtól. A lány torkához kapkodott vak dühében. Az öreg a másik ágyon tehetetlenül nyöszörgőt4 vonaglott. Segíteni azonban nein tudott. Odakint a kony­hában valaki nagy erővel meg­zörgette az ablakot. Bentről csak fojtott hangok hallatszot­tak, és dulakodás zaja. Mire betörték az ajtót, Renáta hol­tán hevert a szétdúlt ágyne­mű között. A fiú letöltötte a 15 évet. Kiszabadulása után állíttatta a sírkövet, amelyre rét-esette: IM — a szeplőtelen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom