Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

OKNEK J Pedagógusok fóruma * *"* irk-lrk tck **>: Megjelenés előtt — kifogyott A Magyar Filatélia * Vállalat, amely bélyegeinket ei^portálja, közölte, hogy az Apollo—11 blokkból a rendelkezésre álló mennyiség — már megjelenés előtt — teljesen kifogyott. Az egyik újdonságokkal ’ foglalko­zó nyugatnémet cég rendelése telefonon történt közlésiékor azt is elmondta, hogy naponta olyan tömegű rendelést kap­nak. amelyet már szinte kép­telenek számontartani. Augusz­tus elsejei postájukban három kiló súlyú olyan levelet kap­tak, amelyben a Holdat-érés- ről kiadott valamennyi bélye­get kérték. Érdeklődésünkre illetékes helyen közölték, hogy a magyar gyűjtők részére szükséges mennviséget ebből a különleges kiadásból biztosí­tották. Jó tipp A Stamp (Bélyeg) című New Yorkban megjelenő szaklap egyik legutóbbi számában pia­ci ötleteket ad. Olyan bélye­gekre hívja fel a figyelmet, amelyek a „bélyeg a bélye­gen” motívumhoz tartoznak, és köztük nagyon ajánlja az 1951. évi kiadásunkat, a 80 éves a magyar bélyeg szín­változatát, az úgynevezett Lila blokkpárt. A cikk szerzője rá­mutat arra, hogy ebből csak 1200 pár létezik, amelyet an­nak idején teljes egészében szétosztottak. A szerző számos hiánylistában találkozott a Lila blokkpárral, sok európai kereskedő is szívesen vásárol­ná ezt a kiadást, így az ára emelkedni fog. A belföldi helyzetet ismerve, a magyar gyűjtők helyesnek tartják a következtetést. A blokkpár itt is nagyon kevés albumban ta­lálható, a keresletet évek óta nem lehet kielégíteni. Érdekes szak könyvek Rövidesen megjelennek az általános gyűjtők érdeklődésé­re számottartó ország-, Euro­pa- és világkatalógusok. Szen­vedélyük hatalmas területe a különlegesség-gyűjtőknek is ad anyagot és katalógusokat. Ang­liában most jelent meg az el­ső része 0.77 oldal) a fantá­zia bélyegeikről, a nem hivata­los kiadásokról szóló könyv­nek. Az Egyesült Államokban a postai levelezőlapok kataló­gusát kínálják négy dolláros áron. Megjelent az aerogram- mok (önaárós légilevélpapír) összefoglaló jegyzéke, amely ennek az 1943-ban bevezetett kiadványnak történetét és vál­tozatait ismerteti. Nagy gon­dosságról tanúskodik egy Uruguaybaon kiadott összeállí­tás, amelynek címe: Labdajá­tékok bélyegen. Az első feje­zetben azok a bélyegek van­nak felsorolva, ahol csak a labda, vagy szervezetlen já­ték szerepel. Ezt azok a bé­lyegek követik, amelyeken a 22 sportszerű labdajátékot lát­hatjuk, a golftól a teniszig. Negyven teleségnek... Kifogásolják a gyűjtők, hogy világszerte sok a bélyegkiadás, talán a legtöbb a levelezést alig folytató arab sejkségek­ben. Magyarázatul külföldön sokat emlegetnek egy tréfás választ. Amikor az egyik sej­ket szorongatták, hogy keve­sebb sorozatot hozzon forga­lomba, védekezésül azt mond­ta: „Negyven feleségem, és kétszáz gyermekem van, akik mind gyűjtők.” Kamilla és csipkebogyó exportra A Drogunion Országos Ter­melőszövetkezeti Gyógynö­vényfelvásárló és Feldolgozó Országos Társulás — mely­nek központi telepe a Nóg- rád megyei Mohorán van — egyik legfontosabb cikkéből, a kamillavirágból — eddig több mint 30 mázsát expor­tált a Nénjpt Szövetségi Köz­társaságba, Hollandiába, Olaszországba és Dániába, a MEDIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat közvetítésével. Az év végéig ez a mennyiség négy vagonra emelkedik. A héten megkezdődött a csip­kebogyószüret — ez a tár­sulás másik jól jövedelmező exportterméke —, melyből erre az évre legkevesebb húsz vagon szállítását igénylik a külföldi megrendelők. A tudományos, technikai forradalom és az iskola Fordítotté. SÁRKÖZI GYULA Ripoitregény 9. Ez a javaslat hatott a kocsmárosra, mivel az az em­ber, aki egy stampedlival megkínálja a kocsmárost, akko­riban rendes vendégnek számított. — Ö, nagyon szívesen, nagyságos uram — Zelenko úr arca nyájas mosolyra derült. — Csak azt mondja meg az úr, mit parancsol: paradicsomot, uborkát, szalonnát? Vágy talán süssünk egy kis rántottét? — Magára bízom. Én mindent megeszek, mivelhogy kopog a szemem az éhségtől. — Egy perc türelmet kérek, tisztelt uram. Amíg Zelenko úr térült-fordult, készítette számom­ra az ételt, figyelmesen körülnéztem a kocsmában. Ebben az elég nagy szobában néhány, viaszos vászonnal borított asztal állt, az egyik sarokban egy nagy ebédlőszekrény, tele edényekkel, a pulton mérleg, a kis üvegkirakat előtt mindenféle áruk. Kíváncsi voltam az árakra, de sajnos nem voltak feltüntetve. Az egyik falon Hitler arcképe díszelgett hímzett tö­rülköző-keretben. Szemben vele ízléstelen festmény, hol­mi vidéki mázoló „műve”: pucér nő egy csokor rózsá­val. „Zelenko úr alighanem jó 1 kiismerte már az új hely­zetet, és igyekszik kielégíteni a részeg nácik ízlését” — gondoltam. Az első pohár után megkérdeztem a kocsmárostól: — Hogy mennek a dolgok? — Az üzletre gondol? — kérdezte, hogy meggyőződ­jék, vajon valóban az üzlete érdekel-e. — Természetesen! — Ó, rosszul, nagyon rosszul, nagyságos uram. Árut — 25 — A z alább következő, ha- ” sonló címmel íródott cikk első részének (megjelent a lap 1969. augusztus 1-i szá­mában) végén arról esett szó, hogy a pedagógus-továbbkép­zéssel kapcsolatban két té­nyezőt nem hagyhatunk fi­gyelmen kívül: a mindig friss, korszerű és aktív isme­reteket, melyekkel minden pedagógusnak rendelíkeznie kell, és a fejlett módszertani kultúrát, melynek birtokában a pedagógusképes a legna­gyobb intenzitással elsajátít­tatni az ismeretszerzés korsze­rű, aktív, önállóságon alapu­ló módszerét. Mielőtt azonban ezeknek a továbbképzésben való érvé­nyesítéséről szólnék, néhány téves elgondolásra (és talán már itt-ott a mindennapi munkában is előforduló hibás gyakorlatra) hadd hívjam fel a figyelmet. A tudományos és technikai forradalom kétségtelenül hi­hetetlen gyorsasággal megy végbe. Ebből azonban nem következik, hogy az iskolának úgy kell erre reagálnia, hogy azonnal módosítjuk a tanter­veket. átírjuk a tankönyve­ket, s a legújabb tudományos eredményeknek megfelelően átalakítjuk a tananyagot. C z képtelen kívánság “ lenne — ilyen gyorsa­ságra egyetlen ország műve­lődésügye sem képes. A pe­dagógusnak tehát semmikép­pen sem az a feladata, hogy az elavultnak talált anyagré­szeket kihagyja és helyettük a frissnek, újnak, korszerű­nek gondolt, de a tantervi anyagban nem szereplő anyagrészeket tanítsa. A je­lenleg érvényben levő Tan­terv még hosszú ideig érvény­ben lesz! S mivel a Tan terv törvény, ennek követelménye­it megvalósítani változatlanul kötelességünk. Azonban jog­gal tehető fel a kérdés: ha a tudományos eredmények szü­letésének gyorsaságához vi­szonyítottan ugyanilyen gyor­sasággal nem változik a tan­anyag, a Tanterv, akkor va­jon miért szükséges, hogy a pedagógus birtokában legyen mégis szaktudománya legfris­sebb eredményeinek ? Azért. mert az érvényben levő Tan­terv keretei vannak annyira rugalmasak, hogy ezeken be­lül — nem a tanítás és meg­tanulás, hanem a tájékozta­tás szintjén — minden friss tudományos eredményről és újdonságról eshet szó. Csak különbséget kell tenni a tan­tervi követelmény és a tan­könyvben található tananyag között, mert a tankönyvben található ismeretanyagot nem kell mindig megtanítani, de feltétlenül meg kell tanítani mindazt, ami tantervi köve- temény! Nem tantervi kérdés tehát a szívátültetés, a Hold­utazás, az űrkutatás, az inzu­linszerkezet stb. ismerete! A másik: tévedés azt hin- ” ni, hogy a technikai és tudományos forradalom vív­mányai és eredményei az egész oktatást-nevelést meg­változtatják. Változhat a tan­anyag, változhatnak a peda­gógiai módszerek (változniuk is kell!), de nem változhat ok­tató-nevelő munkánk fő célki­tűzése, mely a szocialista em­bereszmény kialakítására vo­natkozik. Ezt a célkitűzésün­ket nem fogják megváltoztat- pi a tudományos és technikai forradalom eredményei. A szocialista ember felnevelésé­nek igénye ilyen értelemben független a tudományos és technikai forradalomtól, vagy annak eredményeitől. Az vi­szont más kérdés, hogy a szo­cialista embernek rendelkez­nie kell a legkorszerűbb is­mertekkel — ez azonban a pedagógia eszközrendszerébe tartozik. Ezek előrebocsátása után könnyebb visszatérni az ere­deti gondolatmenethez, köny- nyebb röviden megfogalmaz­ni a pedagógus-továbbképzés­ben megvalósítandó feladato­kat. Az ideológiai továbbképzés változatlanul központi feladat legyen. A marxizmus—leni- nizmus dialektikus kutatási módszereinek alkalmazása nemcsak a tudományos mun­ka feladata, hozzá kell tar­toznia a mindennapos oktató­nevelő munkához. Az ebben való elmélyülés minden peda gógusnak kötelessége, munká­ja elengedhetetlen tartozéka. Ez, ha úgy tetszik, politikai vagy világnézeti, vagy társa­dalmi szükségesség, de úgy is fogalmazhatom: az épülő szo­cialista jövő követelménye. ásik fő célkitűzése a ■ ’ továbbképzésnek, hogy a szaktudomány (értve ezen a pedagógiát is!) legfrissebb és legújabb eredményeivel meg­ismertesse és a benne való el­mélyülésre késztesse a peda­gógusokat. Mert még a peda­gógus is csak azt tudja meg­tanítani, amit ő maga is tel­jes biztonsággal tud. A har­madik feladat a módszertani kultúra kibontakoztatása, kí­sérletek folytatása, jó tapasz­talatok, eredményre vezető módszerek elterjesztése. Ez nehéz kapni, minden szörnyen drága. Vevő, vendég alig akad, csak a katonák. Azokkal meg nagyon óvatosnak kell lenni. Az ember kereskedik egy hétig, azt hiszi, no, jól megy az üzlet, pénz is lesz, egyszercsak beront valami katonatársaság, különösen a bakák képesek ilyesmire, teleisszák magukat, káromkodnak, összeverekednek, ak­kora grimbuszt csinálnak, hogy nézni is rossz, és fizetés nélkül távoznak. Sírok a pénzem után, egész heti kere­setemet elfújta a szél. — Gyakran vannak efféle vendégei? — Minden este idecsődülnek. Már egy másik szobát is berendeztem, ahol táncolni 1 ehet, gramofont szereztem. Nagyon sokáig jártam engedélyért a Gestapóhoz, aztán a véletlen jött a segítségemre. Egyszer bejött a kocsmába egy német vendég. Jól beszélt csehül. Harapnivalót ren­delt, megkínált, mint ön is, egy pohárkával. Megvendé­geltük egymást, és akkor derült ki, hogy az illető — no, mit gondol, ki volt? A Gestapo munkatársa, Obersturm­führer. Miller. Nagyon rendes ember. Mindig hálás le­szek neki. Elképzelni sem tudja, mennyire a segítségem­re volt. Hányszor megtörtént, hogy a bakák felöntöttek a garatra, kezdtek grimbuszolni, ám megjelent az Obers­turmführer, és nyomban kijózanodtak, udvariasan fizet­tek, és szép csendben távoztak. Annyira örülök ennek az ismeretségnek! Most már másképpen mennek a dolgok. Zelenko úr elbeszélése a Gestapo-tisztről nagyon fel­keltette az érdeklődésemet. „Azt hiszem, ez az ismeretség hasznomra lesz” — gondoltam. Vagy tartsam távol tőle magam? Tűnjek el, hogy semmi se történjen? Nem, egy rendes hírszerző ezt bizonyára soha sem tenné meg. Ne­kem pedig, az újonc hírszerzőnek nagyon is érdemes megismerkednem ezzel a gestapóbeli „rendes emberrel”. Meg kell találnom a kulcsot, amellyel felnyithatom a kocsmáros szívét. Nem vagyok benne biztos, hogy nincs beszervezve és nem segít Millernek. Ez azonban nem vál­toztat a dolgon. Mindenképpen támadni kell. Legérzéke­nyebb pontja az üzlete. Innen kezdem hát a „támadást”. — Elegendő áruja van? — kérdeztem a kocsmárostól és megtöltöttem a poharát. — Ö, jó uram, ez nagyon fontos problémám. A pia­con minden van, de az árak hajmeresztöek. Még ha sikerül is keresnem valamit, legfeljebb holmi nyomorú­ságos pfennigeket. Néha még annyit sem. Megpróbáltam keresni valakit, aki közvetlenül faluról szállítaná be az árut, mert ott mindent olcsón vehet az ember, de megint csak ott vagyunk ahol a part szakad: nem szívesen ad­nak el pénzért. Szappant, petrót, gyufát, tűzkövet, élesz­— 26 — sem lehet független a tovább képzéstől. A művelődésügyi szervek feladatát ezzel kapcsolatban abban látom, hogy a tovább képzési rendelet gyakorlati végrehajtása során alakítsák ki azokat a formákat (önkép­zés, szervezett keretek között folyó továbbképzés, tanfolya­mok, disszertálás stb.), ame lyek alkalmasak e célok meg­valósítására. Ügy azonban, hogy ezek a formák — és fő­ként az ott folyó munka! — elnyerjék a pedagógusok tet­szését, megfeleljenek az 6 szubjektív igényeiknek és a társadalom objektív követel­ményeinek. Az erkölcsi ösz­tönzők mellett meg kell ta­lálni az ezzel kapcsolatos anyagi ösztönzés tisztes lehe­tőségeit is. Ezek együttesen kialakíthatják a fokozódó belső igényt, amely nélkül a továbbképzés csak írott ma- laszt vagy szellemi kényszer­zubbony marad. Fabulya László Hegindult a bérletjegyzés Salgótarjánban a József At­tila művelődési központ előtt öles tábla vonja magára a figyelmet, s hirdeti napok óta, hogy megkezdődött az 1969 70-es színházi évad bérletak­ciója. Sokan megállnak a fel­hívás előtt és szép számmal keresik fel érdeklődők a mű­velődési közjpont irodáját, hogy idejében biztosítsák rendsze­res helyüket az igényesnek ígérkező évadra. Az elmúlt színházi szezon­ban már ezren felül volt a salgótarjáni bérlettulajdono­sok száma, s a jelek szerint további rendszeres színházlá­togatókra lehet számítani. Az évad egyébként október 6-án Teleki—Illyés: Kegyenc című drámájával kezdődik, a dara­bot a debreceni Csokonai Színház együttese mutatja be. tőt, bőrt, miegymást kérnek. De miért érdekli ez önt, nagyságos uram, talán van valamije? — Van. — Valóban? — A legkomolyabban. — Olcsó? — Azt hiszem, nem veszünk össze. Minden attól függ, milyen gyakran és mennyit fog vásárolni. Egyébként mi érdekelné leginkább? — Leginkább és legtöbbet pálinkát szoktam vásárol­ni, főképpen kisüstit meg még szalonnát, tojást. Zöldség­re nincs szükségem, az akad. Viszont korlátlan mennyi­ségben veszek élő baromfit. A németek nagyon szeretik a baromfiból készült ételeket. — Rendben van. Ez a választék megfelel nekem. Ki­véve az élő baromfit — feleltem. — Nem szeretem az efféle árut. Nyáron hullik, folyton etetni kell, szóval csak ráfizet az ember. — Engem mégis érdekelnének az árak, drága uram — türelmetlenkedett a kocsmáros. — Ma egyelőre csak egy kis szalonnát és pálinkát tudnék kínálni eladásra. Az árakat még nem Ismerem pontosan, de azt hiszem, megfelelnek önnek. Mit tud fi­zetni? — A szalonnát Zdolbunov környékéről hozzák,háló­ját 18 márkáért. Én csupán egy márkát keresek rajta. A pálinkának különféle ára van: van litere 16-ért, és van 15 márkáért, a répapálinkát répaszedéskor 12-ért, sőt 10-ért is lehet kapni. Ezen valamivel többet lehet keresni. A tiszteknek kerítek szeszt és felhígítom. De nagyon nehéz szerezni, jóformán lehetetlen. — Egészségére, Zelenko úr, és az üzleti sikereire — emeltem poharam. — Vegye úgy, hogy megegyeztünk. Még ma hozok magának ezt-azt. Délután kimentem a piacra, és annyi szalonnát, tojást és pálinkát vettem, amennyit csak kaptam. Aztán vissza­tértem a kocsmába, és eladtam a kocsmárosnak az egé­szet, természetesen sokkal olcsóbban, mint ahogy vettem. De hát az üzlet az üzlet, s én meg voltam elégedve vele. Még elégedettebb volt Zelenko úr, akihez személyem­ben maga az úristen küldte az elfogadható árakat kérő áruszállítót. Naponta 25—30 márkát költöttem erre az üz­letre, viszont sokkal többet nyertem. Lovaimat ellátta a Zelenko úrnál szolgáló béres, volt egy külön szobám, min­den kényelemmel berendezve, kitűnő reggeliket, ebédeket és vacsorákat kaptam. De a legfontosabb: megismerked­tem Obersturmführer Millerrel, aki nem is sejtette, meny­nyire segített hírszerző munkámban. (Folytatjuk) — 27 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom