Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
OKNEK J Pedagógusok fóruma * *"* irk-lrk tck **>: Megjelenés előtt — kifogyott A Magyar Filatélia * Vállalat, amely bélyegeinket ei^portálja, közölte, hogy az Apollo—11 blokkból a rendelkezésre álló mennyiség — már megjelenés előtt — teljesen kifogyott. Az egyik újdonságokkal ’ foglalkozó nyugatnémet cég rendelése telefonon történt közlésiékor azt is elmondta, hogy naponta olyan tömegű rendelést kapnak. amelyet már szinte képtelenek számontartani. Augusztus elsejei postájukban három kiló súlyú olyan levelet kaptak, amelyben a Holdat-érés- ről kiadott valamennyi bélyeget kérték. Érdeklődésünkre illetékes helyen közölték, hogy a magyar gyűjtők részére szükséges mennviséget ebből a különleges kiadásból biztosították. Jó tipp A Stamp (Bélyeg) című New Yorkban megjelenő szaklap egyik legutóbbi számában piaci ötleteket ad. Olyan bélyegekre hívja fel a figyelmet, amelyek a „bélyeg a bélyegen” motívumhoz tartoznak, és köztük nagyon ajánlja az 1951. évi kiadásunkat, a 80 éves a magyar bélyeg színváltozatát, az úgynevezett Lila blokkpárt. A cikk szerzője rámutat arra, hogy ebből csak 1200 pár létezik, amelyet annak idején teljes egészében szétosztottak. A szerző számos hiánylistában találkozott a Lila blokkpárral, sok európai kereskedő is szívesen vásárolná ezt a kiadást, így az ára emelkedni fog. A belföldi helyzetet ismerve, a magyar gyűjtők helyesnek tartják a következtetést. A blokkpár itt is nagyon kevés albumban található, a keresletet évek óta nem lehet kielégíteni. Érdekes szak könyvek Rövidesen megjelennek az általános gyűjtők érdeklődésére számottartó ország-, Europa- és világkatalógusok. Szenvedélyük hatalmas területe a különlegesség-gyűjtőknek is ad anyagot és katalógusokat. Angliában most jelent meg az első része 0.77 oldal) a fantázia bélyegeikről, a nem hivatalos kiadásokról szóló könyvnek. Az Egyesült Államokban a postai levelezőlapok katalógusát kínálják négy dolláros áron. Megjelent az aerogram- mok (önaárós légilevélpapír) összefoglaló jegyzéke, amely ennek az 1943-ban bevezetett kiadványnak történetét és változatait ismerteti. Nagy gondosságról tanúskodik egy Uruguaybaon kiadott összeállítás, amelynek címe: Labdajátékok bélyegen. Az első fejezetben azok a bélyegek vannak felsorolva, ahol csak a labda, vagy szervezetlen játék szerepel. Ezt azok a bélyegek követik, amelyeken a 22 sportszerű labdajátékot láthatjuk, a golftól a teniszig. Negyven teleségnek... Kifogásolják a gyűjtők, hogy világszerte sok a bélyegkiadás, talán a legtöbb a levelezést alig folytató arab sejkségekben. Magyarázatul külföldön sokat emlegetnek egy tréfás választ. Amikor az egyik sejket szorongatták, hogy kevesebb sorozatot hozzon forgalomba, védekezésül azt mondta: „Negyven feleségem, és kétszáz gyermekem van, akik mind gyűjtők.” Kamilla és csipkebogyó exportra A Drogunion Országos Termelőszövetkezeti Gyógynövényfelvásárló és Feldolgozó Országos Társulás — melynek központi telepe a Nóg- rád megyei Mohorán van — egyik legfontosabb cikkéből, a kamillavirágból — eddig több mint 30 mázsát exportált a Nénjpt Szövetségi Köztársaságba, Hollandiába, Olaszországba és Dániába, a MEDIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével. Az év végéig ez a mennyiség négy vagonra emelkedik. A héten megkezdődött a csipkebogyószüret — ez a társulás másik jól jövedelmező exportterméke —, melyből erre az évre legkevesebb húsz vagon szállítását igénylik a külföldi megrendelők. A tudományos, technikai forradalom és az iskola Fordítotté. SÁRKÖZI GYULA Ripoitregény 9. Ez a javaslat hatott a kocsmárosra, mivel az az ember, aki egy stampedlival megkínálja a kocsmárost, akkoriban rendes vendégnek számított. — Ö, nagyon szívesen, nagyságos uram — Zelenko úr arca nyájas mosolyra derült. — Csak azt mondja meg az úr, mit parancsol: paradicsomot, uborkát, szalonnát? Vágy talán süssünk egy kis rántottét? — Magára bízom. Én mindent megeszek, mivelhogy kopog a szemem az éhségtől. — Egy perc türelmet kérek, tisztelt uram. Amíg Zelenko úr térült-fordult, készítette számomra az ételt, figyelmesen körülnéztem a kocsmában. Ebben az elég nagy szobában néhány, viaszos vászonnal borított asztal állt, az egyik sarokban egy nagy ebédlőszekrény, tele edényekkel, a pulton mérleg, a kis üvegkirakat előtt mindenféle áruk. Kíváncsi voltam az árakra, de sajnos nem voltak feltüntetve. Az egyik falon Hitler arcképe díszelgett hímzett törülköző-keretben. Szemben vele ízléstelen festmény, holmi vidéki mázoló „műve”: pucér nő egy csokor rózsával. „Zelenko úr alighanem jó 1 kiismerte már az új helyzetet, és igyekszik kielégíteni a részeg nácik ízlését” — gondoltam. Az első pohár után megkérdeztem a kocsmárostól: — Hogy mennek a dolgok? — Az üzletre gondol? — kérdezte, hogy meggyőződjék, vajon valóban az üzlete érdekel-e. — Természetesen! — Ó, rosszul, nagyon rosszul, nagyságos uram. Árut — 25 — A z alább következő, ha- ” sonló címmel íródott cikk első részének (megjelent a lap 1969. augusztus 1-i számában) végén arról esett szó, hogy a pedagógus-továbbképzéssel kapcsolatban két tényezőt nem hagyhatunk figyelmen kívül: a mindig friss, korszerű és aktív ismereteket, melyekkel minden pedagógusnak rendelíkeznie kell, és a fejlett módszertani kultúrát, melynek birtokában a pedagógusképes a legnagyobb intenzitással elsajátíttatni az ismeretszerzés korszerű, aktív, önállóságon alapuló módszerét. Mielőtt azonban ezeknek a továbbképzésben való érvényesítéséről szólnék, néhány téves elgondolásra (és talán már itt-ott a mindennapi munkában is előforduló hibás gyakorlatra) hadd hívjam fel a figyelmet. A tudományos és technikai forradalom kétségtelenül hihetetlen gyorsasággal megy végbe. Ebből azonban nem következik, hogy az iskolának úgy kell erre reagálnia, hogy azonnal módosítjuk a tanterveket. átírjuk a tankönyveket, s a legújabb tudományos eredményeknek megfelelően átalakítjuk a tananyagot. C z képtelen kívánság “ lenne — ilyen gyorsaságra egyetlen ország művelődésügye sem képes. A pedagógusnak tehát semmiképpen sem az a feladata, hogy az elavultnak talált anyagrészeket kihagyja és helyettük a frissnek, újnak, korszerűnek gondolt, de a tantervi anyagban nem szereplő anyagrészeket tanítsa. A jelenleg érvényben levő Tanterv még hosszú ideig érvényben lesz! S mivel a Tan terv törvény, ennek követelményeit megvalósítani változatlanul kötelességünk. Azonban joggal tehető fel a kérdés: ha a tudományos eredmények születésének gyorsaságához viszonyítottan ugyanilyen gyorsasággal nem változik a tananyag, a Tanterv, akkor vajon miért szükséges, hogy a pedagógus birtokában legyen mégis szaktudománya legfrissebb eredményeinek ? Azért. mert az érvényben levő Tanterv keretei vannak annyira rugalmasak, hogy ezeken belül — nem a tanítás és megtanulás, hanem a tájékoztatás szintjén — minden friss tudományos eredményről és újdonságról eshet szó. Csak különbséget kell tenni a tantervi követelmény és a tankönyvben található tananyag között, mert a tankönyvben található ismeretanyagot nem kell mindig megtanítani, de feltétlenül meg kell tanítani mindazt, ami tantervi köve- temény! Nem tantervi kérdés tehát a szívátültetés, a Holdutazás, az űrkutatás, az inzulinszerkezet stb. ismerete! A másik: tévedés azt hin- ” ni, hogy a technikai és tudományos forradalom vívmányai és eredményei az egész oktatást-nevelést megváltoztatják. Változhat a tananyag, változhatnak a pedagógiai módszerek (változniuk is kell!), de nem változhat oktató-nevelő munkánk fő célkitűzése, mely a szocialista embereszmény kialakítására vonatkozik. Ezt a célkitűzésünket nem fogják megváltoztat- pi a tudományos és technikai forradalom eredményei. A szocialista ember felnevelésének igénye ilyen értelemben független a tudományos és technikai forradalomtól, vagy annak eredményeitől. Az viszont más kérdés, hogy a szocialista embernek rendelkeznie kell a legkorszerűbb ismertekkel — ez azonban a pedagógia eszközrendszerébe tartozik. Ezek előrebocsátása után könnyebb visszatérni az eredeti gondolatmenethez, köny- nyebb röviden megfogalmazni a pedagógus-továbbképzésben megvalósítandó feladatokat. Az ideológiai továbbképzés változatlanul központi feladat legyen. A marxizmus—leni- nizmus dialektikus kutatási módszereinek alkalmazása nemcsak a tudományos munka feladata, hozzá kell tartoznia a mindennapos oktatónevelő munkához. Az ebben való elmélyülés minden peda gógusnak kötelessége, munkája elengedhetetlen tartozéka. Ez, ha úgy tetszik, politikai vagy világnézeti, vagy társadalmi szükségesség, de úgy is fogalmazhatom: az épülő szocialista jövő követelménye. ásik fő célkitűzése a ■ ’ továbbképzésnek, hogy a szaktudomány (értve ezen a pedagógiát is!) legfrissebb és legújabb eredményeivel megismertesse és a benne való elmélyülésre késztesse a pedagógusokat. Mert még a pedagógus is csak azt tudja megtanítani, amit ő maga is teljes biztonsággal tud. A harmadik feladat a módszertani kultúra kibontakoztatása, kísérletek folytatása, jó tapasztalatok, eredményre vezető módszerek elterjesztése. Ez nehéz kapni, minden szörnyen drága. Vevő, vendég alig akad, csak a katonák. Azokkal meg nagyon óvatosnak kell lenni. Az ember kereskedik egy hétig, azt hiszi, no, jól megy az üzlet, pénz is lesz, egyszercsak beront valami katonatársaság, különösen a bakák képesek ilyesmire, teleisszák magukat, káromkodnak, összeverekednek, akkora grimbuszt csinálnak, hogy nézni is rossz, és fizetés nélkül távoznak. Sírok a pénzem után, egész heti keresetemet elfújta a szél. — Gyakran vannak efféle vendégei? — Minden este idecsődülnek. Már egy másik szobát is berendeztem, ahol táncolni 1 ehet, gramofont szereztem. Nagyon sokáig jártam engedélyért a Gestapóhoz, aztán a véletlen jött a segítségemre. Egyszer bejött a kocsmába egy német vendég. Jól beszélt csehül. Harapnivalót rendelt, megkínált, mint ön is, egy pohárkával. Megvendégeltük egymást, és akkor derült ki, hogy az illető — no, mit gondol, ki volt? A Gestapo munkatársa, Obersturmführer. Miller. Nagyon rendes ember. Mindig hálás leszek neki. Elképzelni sem tudja, mennyire a segítségemre volt. Hányszor megtörtént, hogy a bakák felöntöttek a garatra, kezdtek grimbuszolni, ám megjelent az Obersturmführer, és nyomban kijózanodtak, udvariasan fizettek, és szép csendben távoztak. Annyira örülök ennek az ismeretségnek! Most már másképpen mennek a dolgok. Zelenko úr elbeszélése a Gestapo-tisztről nagyon felkeltette az érdeklődésemet. „Azt hiszem, ez az ismeretség hasznomra lesz” — gondoltam. Vagy tartsam távol tőle magam? Tűnjek el, hogy semmi se történjen? Nem, egy rendes hírszerző ezt bizonyára soha sem tenné meg. Nekem pedig, az újonc hírszerzőnek nagyon is érdemes megismerkednem ezzel a gestapóbeli „rendes emberrel”. Meg kell találnom a kulcsot, amellyel felnyithatom a kocsmáros szívét. Nem vagyok benne biztos, hogy nincs beszervezve és nem segít Millernek. Ez azonban nem változtat a dolgon. Mindenképpen támadni kell. Legérzékenyebb pontja az üzlete. Innen kezdem hát a „támadást”. — Elegendő áruja van? — kérdeztem a kocsmárostól és megtöltöttem a poharát. — Ö, jó uram, ez nagyon fontos problémám. A piacon minden van, de az árak hajmeresztöek. Még ha sikerül is keresnem valamit, legfeljebb holmi nyomorúságos pfennigeket. Néha még annyit sem. Megpróbáltam keresni valakit, aki közvetlenül faluról szállítaná be az árut, mert ott mindent olcsón vehet az ember, de megint csak ott vagyunk ahol a part szakad: nem szívesen adnak el pénzért. Szappant, petrót, gyufát, tűzkövet, élesz— 26 — sem lehet független a tovább képzéstől. A művelődésügyi szervek feladatát ezzel kapcsolatban abban látom, hogy a tovább képzési rendelet gyakorlati végrehajtása során alakítsák ki azokat a formákat (önképzés, szervezett keretek között folyó továbbképzés, tanfolyamok, disszertálás stb.), ame lyek alkalmasak e célok megvalósítására. Ügy azonban, hogy ezek a formák — és főként az ott folyó munka! — elnyerjék a pedagógusok tetszését, megfeleljenek az 6 szubjektív igényeiknek és a társadalom objektív követelményeinek. Az erkölcsi ösztönzők mellett meg kell találni az ezzel kapcsolatos anyagi ösztönzés tisztes lehetőségeit is. Ezek együttesen kialakíthatják a fokozódó belső igényt, amely nélkül a továbbképzés csak írott ma- laszt vagy szellemi kényszerzubbony marad. Fabulya László Hegindult a bérletjegyzés Salgótarjánban a József Attila művelődési központ előtt öles tábla vonja magára a figyelmet, s hirdeti napok óta, hogy megkezdődött az 1969 70-es színházi évad bérletakciója. Sokan megállnak a felhívás előtt és szép számmal keresik fel érdeklődők a művelődési közjpont irodáját, hogy idejében biztosítsák rendszeres helyüket az igényesnek ígérkező évadra. Az elmúlt színházi szezonban már ezren felül volt a salgótarjáni bérlettulajdonosok száma, s a jelek szerint további rendszeres színházlátogatókra lehet számítani. Az évad egyébként október 6-án Teleki—Illyés: Kegyenc című drámájával kezdődik, a darabot a debreceni Csokonai Színház együttese mutatja be. tőt, bőrt, miegymást kérnek. De miért érdekli ez önt, nagyságos uram, talán van valamije? — Van. — Valóban? — A legkomolyabban. — Olcsó? — Azt hiszem, nem veszünk össze. Minden attól függ, milyen gyakran és mennyit fog vásárolni. Egyébként mi érdekelné leginkább? — Leginkább és legtöbbet pálinkát szoktam vásárolni, főképpen kisüstit meg még szalonnát, tojást. Zöldségre nincs szükségem, az akad. Viszont korlátlan mennyiségben veszek élő baromfit. A németek nagyon szeretik a baromfiból készült ételeket. — Rendben van. Ez a választék megfelel nekem. Kivéve az élő baromfit — feleltem. — Nem szeretem az efféle árut. Nyáron hullik, folyton etetni kell, szóval csak ráfizet az ember. — Engem mégis érdekelnének az árak, drága uram — türelmetlenkedett a kocsmáros. — Ma egyelőre csak egy kis szalonnát és pálinkát tudnék kínálni eladásra. Az árakat még nem Ismerem pontosan, de azt hiszem, megfelelnek önnek. Mit tud fizetni? — A szalonnát Zdolbunov környékéről hozzák,hálóját 18 márkáért. Én csupán egy márkát keresek rajta. A pálinkának különféle ára van: van litere 16-ért, és van 15 márkáért, a répapálinkát répaszedéskor 12-ért, sőt 10-ért is lehet kapni. Ezen valamivel többet lehet keresni. A tiszteknek kerítek szeszt és felhígítom. De nagyon nehéz szerezni, jóformán lehetetlen. — Egészségére, Zelenko úr, és az üzleti sikereire — emeltem poharam. — Vegye úgy, hogy megegyeztünk. Még ma hozok magának ezt-azt. Délután kimentem a piacra, és annyi szalonnát, tojást és pálinkát vettem, amennyit csak kaptam. Aztán visszatértem a kocsmába, és eladtam a kocsmárosnak az egészet, természetesen sokkal olcsóbban, mint ahogy vettem. De hát az üzlet az üzlet, s én meg voltam elégedve vele. Még elégedettebb volt Zelenko úr, akihez személyemben maga az úristen küldte az elfogadható árakat kérő áruszállítót. Naponta 25—30 márkát költöttem erre az üzletre, viszont sokkal többet nyertem. Lovaimat ellátta a Zelenko úrnál szolgáló béres, volt egy külön szobám, minden kényelemmel berendezve, kitűnő reggeliket, ebédeket és vacsorákat kaptam. De a legfontosabb: megismerkedtem Obersturmführer Millerrel, aki nem is sejtette, menynyire segített hírszerző munkámban. (Folytatjuk) — 27 —
