Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
ÜNNEP A GELLÉRTHEGYEN A közvélemény-kutató lapok nyomán (MTI fotó — Friedmann Endre felvétele) Balassagyarmat hét évtizede Rohamos fejlődés, minden napi gondok Az 1945—50-es években a földreform végrehajtását és a megye újjáépítését Balassagyarmatról irányították. A következő években azonban a munkalehetőségek csökkenésével lelassult a város fejlődése. Az igen kis létszámmal működő kefe-seprőgyár és a vágóhíd kevés embernek tudott munkalehetőséget biztosítani, s az ötvenes évek elején létrehozott ktsz-ek . és tanácsi vállalatok sem tudták megoldani a város munkaerő-fölöslegének elhelyezését. * Az 1950-től 1960-ig terjedő időszak alatt hiába létesültek Balassagyarmaton további üzemek, üzemegységek, a város fejlődése nem tudott az ország gyors, feszített ütemű iparfejlesztésével lépést tartani. A Porcelángyár és a Finomkötöttárugyár telepeinek létrehozása mellett ekkor alakult meg Balassagyarmaton a városi termelőszövetkezet. Az alakuló húsz tag — akik akkor mindössze harminc holdon gazdálkodtak — sikerrel vették fel a küzdelmet a mostoha körülményekkel, s az eltelt tizenhét esztendő alatt különösen az állattenyésztés terén értek el szép eredményeket. Az ipar és a mezőgazdaság — sokszor még csak tétova — előrelépésének idején a kereskedelemben is átalakulás következett be. Mindezek az események azonban eltörpülnek az 1966 óta bekövetkezett változások mellett. Az utóbbi húsz év — de bátran mondhatjuk: a város hétszázéves történetének — legintenzívebb fejlesztése erre a napjainkig terjedő három évre esik. A korábbi városfejlesztésekkel szemben az előnyt az jelentette, hogy több évre előretekintve dolgozták ki Balassagyarmat komplex, mindenre kiterjedő fejlesztési tervét. Nemcsak a város határain belüli problémák megoldását irányozták elő, hanem figyelembe vették azt is, hogy Balassagyarmat egy tájegység központja, s vonzáskörzetére nagy befolyást gyakorol. Húsz év eredményeit summázva önkéntelenül is számok. adatok jutnak az ember eszébe. Ennyi meg ennyi újonnan épült lakás, ennyi meg ennyi a városfejlesztés különböző ágazataira fordított forint. A számok azonban nem mindenkinek mondanak sokat. Érdekesebb és többet- mondó az a tény, hogy a balassagyarmatiak politikai han' t Több segítséget várnak Kertész Mihály bácsi a legutóbbi választás óta titkára a terényi pártalapsaervezetnek. A hatvannégy éves ember elpanaszolta, hogy sok a gondja. Szeretné munkáját pontosan, rendben elvégezni, de sok erejét elhasználja a szövetkezetben betöltött brigádvezetői beosztása is. Fáradtan mondta el, hogy az alapszervezet kis létszámú, több fiatalt kellene felvenni párttagnak. Ebben az alapszervezetben ugyanis 1965-ben vettek fel utoljára párttagot. Nemrégiben dönteni kellett volna egy tag felvételéről, azonban a taggyűlés nem volt határozatképes. A párttagság a korosabbakból tevődik össze. A fiatalok nagyobb része eljár a községből dolgozni, s itthon nehezebb bevonni a szervezett életbe. A párttitkár szeretné, ha a téli oktatás során olyanok is részt vennének a háromhetes tanfolyamon, akik számításba jöhetnek a párttagságra. Éppen ezért már most hozzáláttak az alapos szervezéshez. aminek eredményeképpen a párttagokon kívül már majdnem tízen jelentkeztek a tanfolyamra. Sok a nehézség a terényi alapszervezetben, ezért jő lenne, ha a járási bizottság az eddiginél is hatékonyabban támogatná őket. Meggondolt fejlesztés Fajsza >1 János tanácselnök nem tartozik már a fiatal emberek közé, azonban sok fiatalt megszégyenítő fürgeséggel, akarattal dolgozik a községért. Örömmel mondta el, hogy végre lesz művelődési otthon, az óvoda is elkészült, s a Szabadság utcában is biztatóan fejlődik az új település. A község egyelőre rendezetlen, a megoldást nehezíti a települést kettészelő Szanda-patak. Rendezési terv még nem készült, azonban egyes területeken már elrendelték az építési tilalmat. A községben sem az utak, sem a járdák nem korszerűek. A korábban készített betonjárdák nagyobb részét is fel kell újítani. A terényiek azonban nem akarják évente sok apróságra elfecsérelni a pénzüket, ehelyett a fejlesztési alapot mindig egy-egy nagyobb vállakózásra fordítják. Az idén például az óvodát építették meg. de jövőre sor kerül a kerítés elkészítésére és egyéb tennivalókra Is. Sokan segítik' társadalmi munkával a község fejlesztését. Ennek szervezésében és lebonyolításában is sokat jeleskedik a vb-elnök. A legtöbb támogatást elsősorban a fiataloktól kapja. gulata jelentősen megváltozott az eltelt húsz esztendő alatt, a kételkedők szívvel-lé- lekkel rendszerünk mellé álltak. Bár az életszínvonal felfelé ívelését nem könnyű számokkal egyértelműen bizonyítani, a tartós1 fogyasztási cikkek: rádiók, televíziók, motorkerékpárok — különösen az új gazdaságirányítási rendszerben — rohamosan növekvő forgalma mindenképpen az életszínvonal növekedését jelzi. S az is beszédes tény, hogy a városbelieknek mindennapi szükségleteiken kívül ma már többre van igényük: a nemrég parcellázott nyírjesi üdülőtelep telkei közül a legtöbb már gazdára talált. Eredményekről tehát beszélhetünk. Csakhogy — vallják a balassagyarmatiak —, az eredmények egyre táguló köre egyre nagyobb szakaszon érintkezik megoldásra váró problémákkal. A kör bővítéséhez le kell küzdeni ezeket. Az igazi eredmények ezután következnek. B. L. TÁVOL az ország szívétől, Somogyország legdélibb csücskében fekszik Barcs község, ez a rendezett, tiszta, hangulatos helység. Több mindenről is nevezetes. Részint római kori emlékeiről, de itthagyták nyomukat Jellasics Barcson átvonuló katonái is. Azt mondják ugyanis, hogy a park mellett álló templom falából kiálló ágyúgolyót valamikor Jellasics tüzérsége lőtte ki. Barcs hírnevét mégsem elsősorban történelmi emlékei alapozták meg, hanem közös gazdasága, a Vörös Csillag termelőszövetkezet. Csengése, tekintélye van ennek a névnek. Bárhol az országban szóba kerül a barcsi Vörös Csillag, elismerően bólogatnák a gazdák. „Könnyű nekik!” — mondogatják kicsit irigykedve. Miért könnyű hát a barcsi gazdák dolga? Először is: olyan földadottságokkal rendelkezik a tsz. hogy arra egy panaszszót sem lehet ejteni. A beavatott szakembernek elég annyit hallani: 22 aranykoronás föld. máris tudja, hogy az a tsz, amelynek ilyen földje van, rossz eleve nem lehet. . Ez a szám rangot, kivételesen jó minőséget jelent. (A nógrádi földek átlag 7—11 aranykorona értékűek.) Meg aztán maguk a barcsi mezőgazdák is elismerik, hogy a Vörös Csillag nevére olykor gyorsabban nyílnak az ajtók. Viszont az is igaz, hogy ennek többen a valóságosnál sokkalta nagvobh jelen*"«*" tulajdonítanak. Ezt bizonyítja a néhány évvel ezelőtti eset. amikor súlyos jégverést szenvedett a tsz. Biztosítása nem volt, a kártérítéstől tehát elNégy emelet magasságban Az olvasók kívánságára ismét egy brigád életével foglal- ; kozunk. A róluk szóló írást azt teszi különösen időszerűvé, hogy éppen aznap határozták el, amikor kinn jártunk a munkahelyükön — a József-platói építkezésen —, hogy bekapcsolódnak a szocialista brigádmozgalomba. Az új lakótelep körvonalai már lassan kirajzolódnak az új kórház mögött levő dombtetőn, a József-platón. Az út egyik oldalán három kétemeletes épület sorakozik egymás után, az első kettőbe már |i lakók is beköltöztek, a harmadik az átadás előtt van, de már a negyedik hasonló épifs let kivitelezési munkáit is megkezdték a Salgótarjáni Lakáskarbantai-tó és Építő Ktsz dolgozói. Az út másik oldalán is lakóházak, három szemrevaló norvégtípusú — egy lakás: emelet és földszint, hozzá kis telek tartozik — épület emelkedik a magasba, ezek közül a középsőbe nemsokára beköltözhetnek a lakók. Arréb pedig, a kétemeletesek túlsó oldalán, középméretű salakblokk elemekből négyszintes lakóház épül, két lépcsőházában összesen húsz lakással. A kőművesek már a tetőszerkezetet csinálják. Itt dolgozik Kormos Gyula munkabrigádja. ■* Hatalmas toronydaru emeli a magasba a konténert, ebben utazik az építőanyag a vöröslő épület tetejéig. Amíg a brigád néhány tagja megtölti a csilleszerű alkotmányt, a vékony drótkötél, végén az emelővassal — az ember azt gondolhatná, hogy akármelyik percben elszakad — egyhangúan himbálózik a levegőben. Aztán fémesen csikorognak a karcsú gépezet alkatrészei, a kontiner megindul fölfelé. A Kormos-brigád nagyobbik része négy emelet magasságban dolgozik. —• Gyula! Keresnek — kiáltanak föl a brigádvezetőnek, aki nem tud lejönni, nagyon nehézkes még a közlekedés, várjam meg a műszak végét. Még egy óra hátra yan. Addig megkeresem az építésvezetőt, Benus Istvánt és helyettesét, Bárány Andrást. — Nem szívesen hagynak félbe valamit — magyarázza Benus - István. — Ez megakasztaná a folyamatos munkát. Ezek az emberek nagyon keményen és lelkiismeretesen dolgoznak, s amit megcsinálnak, azon nemigen lehet kifogásolnivalót találni. És dicséretükre legyen mondva, nem válogatósak, tudják, hogy egy ilyen építkezésen minden munkát el kell végezni, nemcsak azt, ami jól fizet. . A brigádvezetőnek nagy tekintélye van a brigádtagok előtt, szakértelme, rátermettsége vitán felül áll, talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag rövid idő alalr. eggyé kovácsolódott a gárda. Lejár a munkaidő. A brigád a felvonulási épületben levő irodába gyülekezik. Megismerkedem a brigádtagokkal: Verebélyi Andrással, a helyettessel, akit mosolyogva úgy jellemez Kormos Gyula, hogy „sovány, de iparkodó”, Bottyán Pista bácsival, aki a legöregebb kőműves a brigádban, két év múlva nyugdíjba megy; Verebélyi Máriával, aki most huszonhárom éves, de már hat éve dolgozik a lakáskarbantartónál; Csemer Sándornéval, meg a többiekkel, Magdus Jánosnéval, Kormos Máriával. Szirmai And- rásnéval és Tekécs Józseffel. Közülük néhányan nincsenek jelen, mert a befejezésre váró munka még az épülethez köti őket. Megemlítik Berecz László nevét is, aki éppen szabadságon van, egyébként átképzés, hat hónap múlva szerzi meg a szakmunkásbizonyítványt. — Szöktek innen az emberek — mondja Kormos Gyula. — Nem szerették ezt a munkahelyet. A mi brigádunk, jobbára régi dolgozókból, három hónappal ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy megmutassuk nekik, lehet itt dolgozni... Meg is mutatták. A brigád kora reggel érkezik a munkahelyre a szövetkezet autóbuszával. Hétkor kezdődik a munkaidő, egy negyedórával hamarabb kiérnek, egy pillanatig sem húzzák az időt, rögtön munkához látnak. Késés, igazolatlan mulasztás, lógás ismeretlen fogalom náluk. Ezek után csak azt találtam különösnek. hogy még nem szánták rá magukat arra. hogy bekapcsolódjanak a szocialista brigádmozgalomba. — Még nem gondolkoztunk rajta — nevet Verebélyi András. — Nem volt időnk . .. Igaz. korábban már beszélgettünk erről, de elhatározásra még nem jutottunk. — A lehetőség adva van — veti közbe Benus István építésvezető. — A mi szövetkezetünk is meghirdette a szocialista brigádmozgalmat ... A brigád tagjai összenéznek. A szemhuny őri tásokon látszik, mintha azt kérdeznék egymástól: „Na, mit szólnátok hozzá, ha beneveznénk?” Egy ideig még csend van, aztán a brigádvezető komótosan megszólal, azoknak az- embereknek a visszafogottságával, kimért nyugalmával, akik jobban szeretnek cselekedni, mint beszélni. — Ha akarjátok ... Néhány brigádtag egyetértőén bólogat. Kis gondolkozás után már határozottan is kinyilvánítják szándékukat. Ügy tűnik, valahol mélyen mindnyájukban régen eldöntött dolog ez már, csak a megfelelő alkalom hiányzott, hogv hangot adjanak neki. — Alikor valamelyik nap megkötjük a szocialista versenyszerződést — mondja Benus István. Erre már csak azt lehet mondani: jó munkát, sok sikert a szocialista brigád cím elnyeréséhez! A buszon még együtt utazunk. A nyomunkban porzik az út. Egy pillanatra visszanézek az építkezéshez. Négy- százötven család számára épül otthon a József-platón. A félkész, s a befejezett épületek falai ragyognak a koraesti napfényben. A dolgozók körülöttem már apró-cseprő, hétköznapi dolgokról beszélgetnek ... Kiss Sándor Somogyország büszkesége Egy tekintélyes név viselői esett. A barcsiak nem kis meglepetésére mégis azt suttogták a környéken: bezzeg a Vörös Csillag biztosítás nélkül is zsebrevágott egy—két millió forintot! Pedig a jó természeti adottságok mellett a tsz legnagyobb biztosítása a tagság. Az újat kereső, kutató szellemű emberek, akik munkálva, gon. dozva a földet, „kihoznak” belőle mindent, ami csak lehetséges. Legutóbb néhányan a Vörös Csillagból meglátogatták a szomszédos jugoszláviai mezőgazdasági kutató intézetet, s láttak ott egy tábla egészen különleges hibrid kukoricát. Olyan sűrű volt, ahogyan csak a siló nő, s gyönyörű nagy csöveket termett. A dolog csak nem hagvta nyugton a barcsi gazdákat, végül elhatározták. hogy ha csak ..kicsibe” is, de megpróbálkoznak ezzel a hibriddel. Lehet, hogy néhány év múlva ez lesz majd a Vörös Csillag híres specialitása? Somogy és Nógrád megyét többszáz kilométer választja el egymástól, a barcsi közös gazdaságot mégis szálak kötik hozzánk. Jól jövedelmező burgonyájuk őrhalmi vetőburgonyából kel ki, erdőgazdaságukból fát szállítanak az Ipoly Bútorgyárnak. SZÜNTELENÜL keresik az újat, a jobbat. „Ha jól akarunk élni, magasabbra kell emelnünk a mércét, ez csak természetes!” — mondogatják. Nem véletlen, hogy a készpénzfizetéses rendszer bevezetésében példát mutattak a barcsiak. Most sem ülnek a babérjaikon. Tavaly két üzemegységből épült fel a tsz szervezete, de a gyakorlat bebizonyította, hogy nem ez a legideálisabb szervezeti forma. Ha az egyik üzemegység fejlesztést kapott, a másik is elvárta ugyanezt, igazságot tenni pedig nagyon nehéz volt. Idén áttértek a központi ágazati irányításra, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jól döntöttek. Megyénk tsz-ei sem fizetnének rá. ha követnék a barcsi példát! Jól bevált a brigádokról szóló elhatározás is. A Vörös Csillagban ugyanis nincsenek munkacsapatok, csak brigádok működnek, ezek viszont egytől egyig önelszámoló egységek. Itt brigádokra érvényes, ami másütt személyekre: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ha jól dolgozik a brigád, akkor egységesen magasan részesednek a jövedelemből. s hogy ez minden brigádtagnál igazságos legyen, arra ők maguk ügyelnek. Apró-cseprő gondok persze Itt is vannak. Nyolcvan lovat még mindig tartanak, noha ellennének nélkülük is, mert gépeik már képesek pótolni az állatok erejét. (A kukorica betakarítása például kizárólag géppel történik.) De jónéhány gazda inkább keres valami munkát lova számára, csakhogy meg ne kelljen válni tőle. Barcson sem könnyű szakítani a hagyományos gazdálkodás meggyökerezett módszereitől. Barcs 7 ezer lakosából 400-an dolgoznak a Vörös Csillag tsz-ben. A tagság mintegy fele asszony, s hogy munkájuk legalábbis egyenrangú a férfiakéval, ezen vita sohasem volt. „A gyengébb nem a üli nagy erősségünk” — mondják tréfálkozva, ha az asszonyokról kerül szó. De legyen férfi, vagy nő, az időseket egyképp megbecsülik. Szép hagyomány a tsz-ben, hogy minden évben egy héttel a zárszámadás előtt öregek Napját rendeznek. Gépkocsival, hintóval mennek el az egykori gazdákért. hogy az ünnepélyes vacsorára szállítsák őket. Ilyenkor aztán ki-ki megbeszéli, hogy, s mint volt régen a földdel, az állattal. S a tsz- öregek napja nem egyetlen jele a gondoskodásnak. A DRÁVA-PARTI Vörös Csillag Tsz neve, nem véletlenül közismert a magyar mezőgazdasági szakemberek előtt. Eredményeikkel, sikereikkel a barcsiak tartják élmezőnybeli helyüket. Szondi Márta NÖGRAD — 1969. augusztus 22., péntek 5
