Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

í képernyő előtt Barangolások Szélsőségek hete Veszprém — a muzsika városa Az elmúlt hét tévéműso­rára emlékezve csupán szél­sőségekben beszélhetünk. Rendkívül rangos műsorok, újszerű kezdeményezések né­zői lehettünk. ugyanakkor mind szélesebb körben ala­kul ki az a vélemény, hogy a Táncdalfesztivál 1969. in­kább bosszantásra, mint szó­rakoztatásra szolgál. De ha­ladjunk sorjában a hét ese­ményeivel. Most lenne éppen hetven esztendős századunk egyik legnagyobb, legsajátosabb íróegyénisége, Ernest He­mingway. Az évfordulóról a televízió is méltó keretben emlékezett meg kedd esti műsorában Hemingway vilá­ga címmel. Az író műveiből készült összeállítás Elbert János érzékét dicséri, a mű­vek, műrészletek tolmácso­lása is minden tekintetben méltó volt a vállalkozáshoz Hemingway robusztus mon­dandói szelleméhez. Elsősor­ban Mádi-Szabó Gábor, Bes­senyei Ferenc, Siménfalvi Sándor, Bitskei Tibor és Mensáros László remekel­tek és avatták pompás em­lékünneppé az estet a tévé­nézőknek. Nagyon erdekes és okvet­lenül Követendő kezdemé­nyezésnek lehettünk tanút csütörtökön Ekkor kerül' sor a Svájci Televízió estjé­re. Az újszerű vállalkozás este 6-tól fél 11-ig rendkívül változatos lehetőséget nyúj­tott betekintenünk egy Eu­rópa szívében levő, külön­leges ország életébe. A kis- filmek — Tavasz az Alpok­ban, Akit mindenki tisztel, A faragott házak völgye, Az engandini órás, Üdvözlet Svájcból — , mind abban tettek jószolgálati feladatot, hogy valósághű képet adja­nak Svájc csodálatos tájai­ról, embereiről, sok százados népművészetéről, művészi tökélyű kézműiparáról, A Vakáció Svájcban című já­tékfilm a maga nemében páratlan eszközökkel ké­szült, hallatlanul mulattató szatíra az ország idegenfor­galmának megszületéséről és kialakulásáról. Izgalmas tör­ténetet ismertünk meg az Üldözött vad című svájci filmben, Charles Ferdinand Ramuz regényének televízi­ós változatában. A Svájci Televízió magyarországi est­je viszonzásaként hamaro­san a Magyar Televízió mu­tatkozik be Svájcban, — gondoljuk, a szerencsés kez­deményezésnek további foly­tatása is lesz. Pénteken végre befejező­dött a Századunk sorozat­ban a tévé ez ideig egyik leg­gyengébben sikerűit vállal­kozása, a „bankgassei törté­net”. A soványka história, mondhatni teljes érdektelen­ségbe fulladt, éppen ideje, hogy lekerült a műsorrend­ről. És, hogy további elége­detlenséggel folytassuk: szom­baton este került sor a Táncdalfesztivál 1969 máso­dik elődöntőjére. A főmű­soridőben sugárzott program ezúttal kis híján botrányba fulladt — ami a fesztivál színvonalát illeti, valóban a botrányoshoz áll közel. Ilyen nívófeltételek között bizony kár a drága műsoridőért, a tévénézők jelentősebb száma a zsűri „utolsó’' tagjának ér­tékelésével osztozik, aki legtöbb esetben mélyen tár­sai alatt pontoz. Azt mondják azonban, minden jó, ha jó a vége: vasárnap este a Vízszintes — Függőleges című keresztrejt- vényesztrádon kellemesen szórakoztunk, eleven, válto­zatos műsort kaptunk, amely után elégedetten zártuk lt készülékeinket. (barna) Csak négy községben A községi klubok a balassa- A személyi feltételeket il- gyarmati járás községei közül letően az utóbbi időben ja- mindössze négy helyen: Becs- vult valamit a helyzet. Bár kén, Dejtáron, Drégelypalán- az igazán rátermett klubveze- kon és Szügyben rendelkez- tő még mindig kevés, a prog- nek megfelelő berendezéssel ramok összeállításában és le- és felszereléssel. A tv-készü- bonyolításában a korábbinál lékek avultsága és a társas- sokkal nagyobb tervszerűség játékok elhasználtsága mellett mutatkozik. Előrelépés történt sok klub magnetofonnal sem az évfordulók megünneplése rendelkezik. így - érthetően fs a rétegklubok létrehozása , , . , , térén. A járási könyvtár is képtelenek versenyezni az nagy segítséget nyújt a klub­otthon kényelmével. könyvtáraknak. Gondoskodnak a fiatal tsz-tagokról Legenden törődnek a fiatal vezetői arról határoztak, hogy tsz-tagokkal. Egyre többen azoknak a fiatal tsz-tagoknak, dolgoznak az üzemegységben, akik építkezni szeretnének, a A közelmúltban is jelentkez- tsz tulajdonát képező és a tek, hogy hazajönnének dolgoz- község délkeleti részén levő ni, ha a gazdaság munkát terület javasolja házhelyek- biztosít számukra. Jó munka- nek. A nagy kiterjedésű terü- “rőkre mindig szükség van a létén már kiépítették a vil- tsz-ben. A községi tanács vb- lanyhálózatot. Ma: sorsolás a Képcsarnokban / / Szombaton zárult a Kép­csarnok salgótarjáni fiókjában a képző- és iparművészeti be­mutató. A kiállítást igen nagy érdeklődés kísérte, ezt bizo­nyítja az is, hogy a bemuta­tott tárgyak mintegy felét megvásárolták a látogatók. A blokkok mellé sorsjegyet is mellékeltek, amelyekkel a nyertesek értékes képző- és iparművészeti tárgyakat nyer­hetnek. Neves művészek tíz alkotását sorsolják ki ma dél­után öt órai kezdettel a Kép­csarnok salgótarjáni fiókjá­ban. Első díj Pató Róza Anya gyermekével című kisplaszti­kája, második díjként Kovács Margit egyik kis kerámia­figurája szerepel. Harmadik díj egy ötvös hamutál és egy papírvágó kés. Ezenkívül réz­karcok és egyéb iparművé­szeti alkotások nyerhetők. A sorsoláson közel hetven sors­jegy vesz részt. FARADTAN érkeztünk Veszprémbe, a Bakony fővá­rosába. Abban reményked­tünk, hogy az egymást követő hangversenyek nyugalmat ad­nak nekünk, a muzsika feled­tetni tudja az utóbbi napok rossz időjárását. Így is történt. K. mindjárt körútra indult, vizslaszemekkel fésülte át a város főbb útjait, ismerősök után kutatva. Csak zongoris­tákat láttam — jegyezte meg visszatértekor maliciózusan. — Kamarazenekari fesztivál zongoristákkal — megmutatta a fesztivál műsorfüzetét. A zene láthatatlan arany­tűd, amely összeköti a Föld valamennyi emberét — olvas­tuk a bartóki idézetet a pros­pektusban. Hirtelen a tavalyi éneklő napokra gondoltam, ahol több száz magyar és kül­földi dalos valóban a zene nyelvén értett egyet. Hajna­lokba nyúló szerenádok tar­tották izgalomban akkor Veszprémet, s most újból itt De egészen más előjellel. Veszprém a kamarazenének is otthont nyújtott. Immár ne­gyedszer rendezték meg az or­szágos kamarazenekari feszti­vált. Éneklő fiatalok és idő­sebbek helyett most hangsze­rekkel siető muzsikusok töl­tötték meg a város utcáit két napra. Amatőrök és hivatáso­sok egymás mellett. öt fesztiválhangverseny két nap alatt. Még az edzett mu­zsikusnak is elég. Tizenkét együttes mutatkozott be egy­másnak és Veszprém város közönségének. S, ha az idő­pontkiválasztás szerencsé­sebb lett volna, huszonkilenc zenekar jelent volna meg a pódiumon. Feltűnő ez a ma­gas jelentkezési szám! A ré­gebbi, hagyományos 10—12-es átlag eltörpül emellett. Ér­dekes jelenség ez. A kamara­zene egyre szélesebb mozga-. lommá válik. A zeneiskolai oktatás tette lehetővé, hogy Veszprém a befogadás mellett — országos mérőpont, fókusz legyen. A társaszenélésben szerzett gyakorlatot a fiatalok a kamarazenekarban fejleszt­hetik tovább. S mennyi fiatal arc! Az ugrásszerű fejlődés, az évenként megrendezésre kerü­lő kamarazenei fesztiválok most kezdik beváltani az „Éneklő Magyarország” gon­dolatát. Másfél évtized alatt jó pár zeneiskolás generáció nőtt fel, akiket ott lehet talál­ni az azóta alapított felnőtt kamarazenekarokban. S éppen ez az utánpótlás a továbblépés záloga. Az aktív zenélésnek rendkívüli jelentősége van. A kezdetleges első lépegetések először a képességek kibonta­kozásával jelennek meg, s ez­után következik az együttes muzsikálás, amely már kö­zösségbe ágyazott, együttes ze­nélésben csúcsosodik ki. E GONDOLATOK körül meditáltunk, míg fölértünk a várba, hogy meghallgassuk az első hangversenyt. S hány­szor tettük meg ezt az utat! Felcsendült a jeles lengyel szerző, Tadeusz Baird Colas Breugnon című szvitje, s mi elfelejtettük fáradtságunkat. Belekerültünk a muzsika aranyhídjába, s két napig csak ezen a hídon járkáltunk. Az első izgalmat a buda­pesti Építők Musica redi viva együttese adta. Bach É-dúr hegedűversenyét játszották először — cimbalomszólóval. Az ütők kemény kopogása és a vonósok lágy líraisága, e feltűnően kiáltó ellentét meg­döbbentette a terem hallgató­ságát. Kiváló és újszerű elő­adásmód volt. A 15 éves ju­bileumát ünneplő Óbudai Kamarazenekar példamutató műsorválasztásával és hang­zásvilágának megszólaltatá­sával a fesztivál egyik leg­jobb zenekarának bizonyult. Mindenkit megleptek kultu­rált játékmódjukkal. Papp La­jos kompozíciójának előadása — amely egyébként bemutató volt — még professzionista szinten is remekbe szabott produkciónak bizonyult vol­na. Vasárnap délután került sor a tarjániak bemutatkozására, A zenekar műsorösszeállítása nagyon igényes és a szüksé­gesnél több kockázattal készült. ♦­---------------------------------------------­A z utolsó hangversenyig tar­tó feszültség elsősorban Bach IV. Brandenburgi versenyé­nek megszólaltatásakor volt érezhető. K. okosan jegyezte meg: az otthon, bevált dolgok itt, az interpretálás lázában másként jelentkeztek. Igaza volt. De szükség volt a zene­kar rutinjára is, hogy az egy pillanatra feltűnő tempóinga­dozást helyrehozzák. És ez mutatta meg, hogy milyen perspektíva áll a zenekar előtt. Hogy megtalálják az összhangot a közös muzsiká­lásban. A Mozart-mű, a Falu­si muzsikusok előadása már gördülékenyebben sikerült Itt különösen a fúvósok, a kürtösök tettek ki magukért. Egyenletesen, fokról fokra emelkedett a teljesítmény. A harmadik mű, Szánthó Lajos Musica senza interruzione be­mutatója már a legnagybb el­ismerés szavait váltotta ki. A brácsa- és a hegedűszóló na­gyon tudatos és ötletes be­építése és előadása az ideális hangzási egyensúly jobb és bal oldalát jelentette. Öröm­mel fogadhatták a zenekar tagjai az előadás utáni gra­tulációkat. MÁSNAP, az értékelésen mindenki a bartóki idézetet mondogatta. Az aranyhíd, a mindenkit összekötő zene, Veszprémben ismét otthonra lelt. Hiszen egyre jobban tes­tet ölt az eredeti elképzelés: ezt a fesztivált a mai magyar muzsika ünnepévé kell tenni, A stilisztikai-műfaji gazdago­dást már a mostani program is jelezte, hat eredeti bemu­tatóval. S ezt az igényt vit­ték magukkal a muzsikusok is, akik az utolsó hangver­seny után haza indultak. Molnár Zsolt Postások A Salgótarján 1. sz. Posta- hivatal dolgozói kéréssel for­dultak a hivatal vezetőihez: a nyári nagy melegben, a szol­gálati idő előtt megvásárolt élelmiszerek szolgálat végez­téig tönkremennek, megrom- lanak, segítsenek rajtuk. A hivatal továbbította az igényt a Budapest-Vidéki Postaigazgatósághoz, ahol megértőén fogadták a kérést, s rendelkezésre bocsátották a szükséges anyagi fedezetet. hűtőgépe Így egészen rövid idővel a ké­rés után vásároltak egy 200 literes Szilézia típusú hűtőgé­pet, amelyet szombaton máris üzembe helyeztek. A postahi­vatal dolgozói ezentúl hűtő­gépbe tárolhatják megvásárolt élelmiszereiket. Az intézkedés apróságnak tűnik ugyan, de a dolgozók kérdésének gyors, megértő teljesítése jó példája az em­beri humánumnak. <------------------------------------------------------­4R KAGYU VEINER-GEORG» VEINER: ORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 18. — Nem. a találkozásokért, sajnos. — Kozak vérfa­gyasztó sebessegge! közeledett az éjjeliszekrényhez, de az utolsó pillanatban egy vakmerő halálkanyarral kikerülte. — Nevet rajtam? Nem szép dolog öntől, Tyihonov elvtárs. önnek szimpatikus arca van, azért beszélek ilyen nyíltan. Megmondom kerek perec, mint férfi a férfinak: megszen­vedtem én, de mennyire, az asszonyokért! Hogy lobog­tam, micsoda lánggal, uramisten! Füsttel, ropogással! El­lenállhatatlanul vonzódom a széphez, nem tudom leküz­deni a vágyat! — És régóta szenved? — Húsz évvel ezelőtt kaptam az első megrovást. — Kozak elgondolkozott és majdnem felborított egy széket. — önnek szerelmi házasságot kell kötnie — taná- ■solta részvevőén Tyihonov. — Ö. kedvesem, én már négyszer kötöttem szerelmi házasságot. — A maga szíve egy egész házasságkötő palota! Ha békés célokra fordítaná ezt az óriási energiát... — A nők iránti vonzalom stimmulálja az alkotómun­kát! — sértődött meg Kozak. — Egyetlen nagy ember* i sem hagytak közömbösen a nők. Soroljam a példákat? ; Leonardo da Vinci I Péter, Napóleon. Puskin. Tolsztoj íz alátámasztott tény! — -JÉs ön csatlakozik a dicső példákhoz? — Nem vagyok Napóleon, de vannak bizonyos ér- | demeim az emberiség előtt. — Milyen vonatkozásban? — érdeklődött udvariasan | Sztasz. Kozak ezúttal komolyan megsértődött. Eltűnt, a szekrényben és óriási bőrönddé! került elő. Dossziét ha- i 'ászott elő a táska fenekéről. A dossziéból elismerő okle­,------------------------——---------------------------------------------------------, v etek, újságkivágások garmadája zúdult Tyihonovra, s valamennyi hálatelt hangon zengte Z. A. Kozak építész- mérnök dicséretét. A papírok közül egy egészen fiatal, nagyon szép nő fényképe mosolygott Tyihonovra: — A feleségem — jelentette ki büszkén Kozak, — A negyedik? — kérdezte Sztasz. — Gyakorlatilag. — És elméletileg? — Bonyolult életkörülményeim megakadályoztak ben­ne, hogy hivatalosan is házasságra lépjek negyedik fele­ségemmel. j — Fegyelmi, vagy alacsonyabb munkakör? — kérdez­te részvétteljesen Sztasz. — Áthelyeztek falura. Lvov környékére. — Ott ismerkedett meg jelenlegi, ötödik feleségével? — Igen. Az apja a Villamossági-cikk Nagykereskedel­mi mi Vállalat igazgatója. Szlasznak hirtelen eszébe jutott, hogy Lvov mindössze néhány órányira van Rovnótól, ahol Tánya utolsó kikül­detését töltötte. „Ideje, hogy támadásba lendüljek!” — gondolta. — Az apósa idősebb önnél? — Négy évvel Miért? — Csak azért, mert nagyon szeretném tudni, hol töltötte az estét a múlt hétfőn. — Az estét? A múlt hétfőn? — értetlenkedett Kozak. — Igen. éppen a múlt hétfőn. És minél részleteseb­ben. Kozak gondolkodóba esett, — öt körül mentem el a szállodából. Benéztem né­hány üzletbe, aztán vendégségbe mentem. Lassan, sietség nélkül beszélt, és Sztasz megérezte: alaposan megrág minden szót. — És mikor jött haza? — Későn, nem emlékszem pontosan. — Mennyi időt töltött az üzletekben? — Körülbelül nyolcig járkálhattam. — Milyen üzletekben fordult meg. ha nem vagyok indiszkrét? — - A Marina téri áruházban, az Oktyábr és Kolhoz- naja utcai bizományiban és még néhány .. helyen. Vettem egy retikült a feleségemnek. Tyihonov elkérte tőle az elegáns, fekete táskát. Hátra­dőlt foteljében: — ön kellemes beszélgető partner. — Miért? — Kozak hangja óvatossá vált. — Azért, mert az ön elbeszélése egy régi, de szörnyen — 53 — 1 mulatságos anekdotát juttatott eszembe. Megengedi, hogy elmondjam? — Szívességet tenne. — Kozak bizonytalan mozdulat­tal tárta szét a karját. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és me­séli a barátainak: „Ahogy megérkeztem Kiszlovodszkba, egyből kisétáltam a tengerhez, és megfürödtem”. „Bo­csáss meg — figyelmeztetik a barátai —, de hiszen Kisz- lovodszknál nincs tenger!” „Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. Ha tudom, bizonyára nem fürdőm meg!” Jó, nem? — Jó — bólintott Kozak. — De mi köze van ennek.. — Mj köze? — Sztasz elkapta Kozak feszült pillan­tását. — Csak annyi, hogy ön bizonyára nem tudta: hét­főn zárva tartanak Moszkvában az iparcikküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a táskát. Így van? Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A szoba közepén állt; elegáns nyakkendőjének csücské­re! törölgette a szája szélét. Tyihonov nyugalommal ló- bálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderíti a labdát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztettem a na­pot. Hát persze, kedden vettem a táskát! — És vendégségbe is kedden ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra: — Nem ... Vendégségben hétfőn voltam — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elő­vette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A délnyugati városrészben. — Van telefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda, és meddig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bizonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte? Kozákon erőt vett az idegesség. Lehetetlenségig meg­feszítette a nyekkendő csomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét. — Tönkre teszi a vadonat új nyakkendőjét — figyel­meztette Tyihonov — Szóval? — Becsület szavamat adom rá, hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? f Folytattuk) — 54 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom