Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-29 / 173. szám
í képernyő előtt Barangolások Szélsőségek hete Veszprém — a muzsika városa Az elmúlt hét tévéműsorára emlékezve csupán szélsőségekben beszélhetünk. Rendkívül rangos műsorok, újszerű kezdeményezések nézői lehettünk. ugyanakkor mind szélesebb körben alakul ki az a vélemény, hogy a Táncdalfesztivál 1969. inkább bosszantásra, mint szórakoztatásra szolgál. De haladjunk sorjában a hét eseményeivel. Most lenne éppen hetven esztendős századunk egyik legnagyobb, legsajátosabb íróegyénisége, Ernest Hemingway. Az évfordulóról a televízió is méltó keretben emlékezett meg kedd esti műsorában Hemingway világa címmel. Az író műveiből készült összeállítás Elbert János érzékét dicséri, a művek, műrészletek tolmácsolása is minden tekintetben méltó volt a vállalkozáshoz Hemingway robusztus mondandói szelleméhez. Elsősorban Mádi-Szabó Gábor, Bessenyei Ferenc, Siménfalvi Sándor, Bitskei Tibor és Mensáros László remekeltek és avatták pompás emlékünneppé az estet a tévénézőknek. Nagyon erdekes és okvetlenül Követendő kezdeményezésnek lehettünk tanút csütörtökön Ekkor kerül' sor a Svájci Televízió estjére. Az újszerű vállalkozás este 6-tól fél 11-ig rendkívül változatos lehetőséget nyújtott betekintenünk egy Európa szívében levő, különleges ország életébe. A kis- filmek — Tavasz az Alpokban, Akit mindenki tisztel, A faragott házak völgye, Az engandini órás, Üdvözlet Svájcból — , mind abban tettek jószolgálati feladatot, hogy valósághű képet adjanak Svájc csodálatos tájairól, embereiről, sok százados népművészetéről, művészi tökélyű kézműiparáról, A Vakáció Svájcban című játékfilm a maga nemében páratlan eszközökkel készült, hallatlanul mulattató szatíra az ország idegenforgalmának megszületéséről és kialakulásáról. Izgalmas történetet ismertünk meg az Üldözött vad című svájci filmben, Charles Ferdinand Ramuz regényének televíziós változatában. A Svájci Televízió magyarországi estje viszonzásaként hamarosan a Magyar Televízió mutatkozik be Svájcban, — gondoljuk, a szerencsés kezdeményezésnek további folytatása is lesz. Pénteken végre befejeződött a Századunk sorozatban a tévé ez ideig egyik leggyengébben sikerűit vállalkozása, a „bankgassei történet”. A soványka história, mondhatni teljes érdektelenségbe fulladt, éppen ideje, hogy lekerült a műsorrendről. És, hogy további elégedetlenséggel folytassuk: szombaton este került sor a Táncdalfesztivál 1969 második elődöntőjére. A főműsoridőben sugárzott program ezúttal kis híján botrányba fulladt — ami a fesztivál színvonalát illeti, valóban a botrányoshoz áll közel. Ilyen nívófeltételek között bizony kár a drága műsoridőért, a tévénézők jelentősebb száma a zsűri „utolsó’' tagjának értékelésével osztozik, aki legtöbb esetben mélyen társai alatt pontoz. Azt mondják azonban, minden jó, ha jó a vége: vasárnap este a Vízszintes — Függőleges című keresztrejt- vényesztrádon kellemesen szórakoztunk, eleven, változatos műsort kaptunk, amely után elégedetten zártuk lt készülékeinket. (barna) Csak négy községben A községi klubok a balassa- A személyi feltételeket il- gyarmati járás községei közül letően az utóbbi időben ja- mindössze négy helyen: Becs- vult valamit a helyzet. Bár kén, Dejtáron, Drégelypalán- az igazán rátermett klubveze- kon és Szügyben rendelkez- tő még mindig kevés, a prog- nek megfelelő berendezéssel ramok összeállításában és le- és felszereléssel. A tv-készü- bonyolításában a korábbinál lékek avultsága és a társas- sokkal nagyobb tervszerűség játékok elhasználtsága mellett mutatkozik. Előrelépés történt sok klub magnetofonnal sem az évfordulók megünneplése rendelkezik. így - érthetően fs a rétegklubok létrehozása , , . , , térén. A járási könyvtár is képtelenek versenyezni az nagy segítséget nyújt a klubotthon kényelmével. könyvtáraknak. Gondoskodnak a fiatal tsz-tagokról Legenden törődnek a fiatal vezetői arról határoztak, hogy tsz-tagokkal. Egyre többen azoknak a fiatal tsz-tagoknak, dolgoznak az üzemegységben, akik építkezni szeretnének, a A közelmúltban is jelentkez- tsz tulajdonát képező és a tek, hogy hazajönnének dolgoz- község délkeleti részén levő ni, ha a gazdaság munkát terület javasolja házhelyek- biztosít számukra. Jó munka- nek. A nagy kiterjedésű terü- “rőkre mindig szükség van a létén már kiépítették a vil- tsz-ben. A községi tanács vb- lanyhálózatot. Ma: sorsolás a Képcsarnokban / / Szombaton zárult a Képcsarnok salgótarjáni fiókjában a képző- és iparművészeti bemutató. A kiállítást igen nagy érdeklődés kísérte, ezt bizonyítja az is, hogy a bemutatott tárgyak mintegy felét megvásárolták a látogatók. A blokkok mellé sorsjegyet is mellékeltek, amelyekkel a nyertesek értékes képző- és iparművészeti tárgyakat nyerhetnek. Neves művészek tíz alkotását sorsolják ki ma délután öt órai kezdettel a Képcsarnok salgótarjáni fiókjában. Első díj Pató Róza Anya gyermekével című kisplasztikája, második díjként Kovács Margit egyik kis kerámiafigurája szerepel. Harmadik díj egy ötvös hamutál és egy papírvágó kés. Ezenkívül rézkarcok és egyéb iparművészeti alkotások nyerhetők. A sorsoláson közel hetven sorsjegy vesz részt. FARADTAN érkeztünk Veszprémbe, a Bakony fővárosába. Abban reménykedtünk, hogy az egymást követő hangversenyek nyugalmat adnak nekünk, a muzsika feledtetni tudja az utóbbi napok rossz időjárását. Így is történt. K. mindjárt körútra indult, vizslaszemekkel fésülte át a város főbb útjait, ismerősök után kutatva. Csak zongoristákat láttam — jegyezte meg visszatértekor maliciózusan. — Kamarazenekari fesztivál zongoristákkal — megmutatta a fesztivál műsorfüzetét. A zene láthatatlan aranytűd, amely összeköti a Föld valamennyi emberét — olvastuk a bartóki idézetet a prospektusban. Hirtelen a tavalyi éneklő napokra gondoltam, ahol több száz magyar és külföldi dalos valóban a zene nyelvén értett egyet. Hajnalokba nyúló szerenádok tartották izgalomban akkor Veszprémet, s most újból itt De egészen más előjellel. Veszprém a kamarazenének is otthont nyújtott. Immár negyedszer rendezték meg az országos kamarazenekari fesztivált. Éneklő fiatalok és idősebbek helyett most hangszerekkel siető muzsikusok töltötték meg a város utcáit két napra. Amatőrök és hivatásosok egymás mellett. öt fesztiválhangverseny két nap alatt. Még az edzett muzsikusnak is elég. Tizenkét együttes mutatkozott be egymásnak és Veszprém város közönségének. S, ha az időpontkiválasztás szerencsésebb lett volna, huszonkilenc zenekar jelent volna meg a pódiumon. Feltűnő ez a magas jelentkezési szám! A régebbi, hagyományos 10—12-es átlag eltörpül emellett. Érdekes jelenség ez. A kamarazene egyre szélesebb mozga-. lommá válik. A zeneiskolai oktatás tette lehetővé, hogy Veszprém a befogadás mellett — országos mérőpont, fókusz legyen. A társaszenélésben szerzett gyakorlatot a fiatalok a kamarazenekarban fejleszthetik tovább. S mennyi fiatal arc! Az ugrásszerű fejlődés, az évenként megrendezésre kerülő kamarazenei fesztiválok most kezdik beváltani az „Éneklő Magyarország” gondolatát. Másfél évtized alatt jó pár zeneiskolás generáció nőtt fel, akiket ott lehet találni az azóta alapított felnőtt kamarazenekarokban. S éppen ez az utánpótlás a továbblépés záloga. Az aktív zenélésnek rendkívüli jelentősége van. A kezdetleges első lépegetések először a képességek kibontakozásával jelennek meg, s ezután következik az együttes muzsikálás, amely már közösségbe ágyazott, együttes zenélésben csúcsosodik ki. E GONDOLATOK körül meditáltunk, míg fölértünk a várba, hogy meghallgassuk az első hangversenyt. S hányszor tettük meg ezt az utat! Felcsendült a jeles lengyel szerző, Tadeusz Baird Colas Breugnon című szvitje, s mi elfelejtettük fáradtságunkat. Belekerültünk a muzsika aranyhídjába, s két napig csak ezen a hídon járkáltunk. Az első izgalmat a budapesti Építők Musica redi viva együttese adta. Bach É-dúr hegedűversenyét játszották először — cimbalomszólóval. Az ütők kemény kopogása és a vonósok lágy líraisága, e feltűnően kiáltó ellentét megdöbbentette a terem hallgatóságát. Kiváló és újszerű előadásmód volt. A 15 éves jubileumát ünneplő Óbudai Kamarazenekar példamutató műsorválasztásával és hangzásvilágának megszólaltatásával a fesztivál egyik legjobb zenekarának bizonyult. Mindenkit megleptek kulturált játékmódjukkal. Papp Lajos kompozíciójának előadása — amely egyébként bemutató volt — még professzionista szinten is remekbe szabott produkciónak bizonyult volna. Vasárnap délután került sor a tarjániak bemutatkozására, A zenekar műsorösszeállítása nagyon igényes és a szükségesnél több kockázattal készült. ♦---------------------------------------------A z utolsó hangversenyig tartó feszültség elsősorban Bach IV. Brandenburgi versenyének megszólaltatásakor volt érezhető. K. okosan jegyezte meg: az otthon, bevált dolgok itt, az interpretálás lázában másként jelentkeztek. Igaza volt. De szükség volt a zenekar rutinjára is, hogy az egy pillanatra feltűnő tempóingadozást helyrehozzák. És ez mutatta meg, hogy milyen perspektíva áll a zenekar előtt. Hogy megtalálják az összhangot a közös muzsikálásban. A Mozart-mű, a Falusi muzsikusok előadása már gördülékenyebben sikerült Itt különösen a fúvósok, a kürtösök tettek ki magukért. Egyenletesen, fokról fokra emelkedett a teljesítmény. A harmadik mű, Szánthó Lajos Musica senza interruzione bemutatója már a legnagybb elismerés szavait váltotta ki. A brácsa- és a hegedűszóló nagyon tudatos és ötletes beépítése és előadása az ideális hangzási egyensúly jobb és bal oldalát jelentette. Örömmel fogadhatták a zenekar tagjai az előadás utáni gratulációkat. MÁSNAP, az értékelésen mindenki a bartóki idézetet mondogatta. Az aranyhíd, a mindenkit összekötő zene, Veszprémben ismét otthonra lelt. Hiszen egyre jobban testet ölt az eredeti elképzelés: ezt a fesztivált a mai magyar muzsika ünnepévé kell tenni, A stilisztikai-műfaji gazdagodást már a mostani program is jelezte, hat eredeti bemutatóval. S ezt az igényt vitték magukkal a muzsikusok is, akik az utolsó hangverseny után haza indultak. Molnár Zsolt Postások A Salgótarján 1. sz. Posta- hivatal dolgozói kéréssel fordultak a hivatal vezetőihez: a nyári nagy melegben, a szolgálati idő előtt megvásárolt élelmiszerek szolgálat végeztéig tönkremennek, megrom- lanak, segítsenek rajtuk. A hivatal továbbította az igényt a Budapest-Vidéki Postaigazgatósághoz, ahol megértőén fogadták a kérést, s rendelkezésre bocsátották a szükséges anyagi fedezetet. hűtőgépe Így egészen rövid idővel a kérés után vásároltak egy 200 literes Szilézia típusú hűtőgépet, amelyet szombaton máris üzembe helyeztek. A postahivatal dolgozói ezentúl hűtőgépbe tárolhatják megvásárolt élelmiszereiket. Az intézkedés apróságnak tűnik ugyan, de a dolgozók kérdésének gyors, megértő teljesítése jó példája az emberi humánumnak. <------------------------------------------------------4R KAGYU VEINER-GEORG» VEINER: ORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 18. — Nem. a találkozásokért, sajnos. — Kozak vérfagyasztó sebessegge! közeledett az éjjeliszekrényhez, de az utolsó pillanatban egy vakmerő halálkanyarral kikerülte. — Nevet rajtam? Nem szép dolog öntől, Tyihonov elvtárs. önnek szimpatikus arca van, azért beszélek ilyen nyíltan. Megmondom kerek perec, mint férfi a férfinak: megszenvedtem én, de mennyire, az asszonyokért! Hogy lobogtam, micsoda lánggal, uramisten! Füsttel, ropogással! Ellenállhatatlanul vonzódom a széphez, nem tudom leküzdeni a vágyat! — És régóta szenved? — Húsz évvel ezelőtt kaptam az első megrovást. — Kozak elgondolkozott és majdnem felborított egy széket. — önnek szerelmi házasságot kell kötnie — taná- ■solta részvevőén Tyihonov. — Ö. kedvesem, én már négyszer kötöttem szerelmi házasságot. — A maga szíve egy egész házasságkötő palota! Ha békés célokra fordítaná ezt az óriási energiát... — A nők iránti vonzalom stimmulálja az alkotómunkát! — sértődött meg Kozak. — Egyetlen nagy ember* i sem hagytak közömbösen a nők. Soroljam a példákat? ; Leonardo da Vinci I Péter, Napóleon. Puskin. Tolsztoj íz alátámasztott tény! — -JÉs ön csatlakozik a dicső példákhoz? — Nem vagyok Napóleon, de vannak bizonyos ér- | demeim az emberiség előtt. — Milyen vonatkozásban? — érdeklődött udvariasan | Sztasz. Kozak ezúttal komolyan megsértődött. Eltűnt, a szekrényben és óriási bőrönddé! került elő. Dossziét ha- i 'ászott elő a táska fenekéről. A dossziéból elismerő okle,------------------------——---------------------------------------------------------, v etek, újságkivágások garmadája zúdult Tyihonovra, s valamennyi hálatelt hangon zengte Z. A. Kozak építész- mérnök dicséretét. A papírok közül egy egészen fiatal, nagyon szép nő fényképe mosolygott Tyihonovra: — A feleségem — jelentette ki büszkén Kozak, — A negyedik? — kérdezte Sztasz. — Gyakorlatilag. — És elméletileg? — Bonyolult életkörülményeim megakadályoztak benne, hogy hivatalosan is házasságra lépjek negyedik feleségemmel. j — Fegyelmi, vagy alacsonyabb munkakör? — kérdezte részvétteljesen Sztasz. — Áthelyeztek falura. Lvov környékére. — Ott ismerkedett meg jelenlegi, ötödik feleségével? — Igen. Az apja a Villamossági-cikk Nagykereskedelmi mi Vállalat igazgatója. Szlasznak hirtelen eszébe jutott, hogy Lvov mindössze néhány órányira van Rovnótól, ahol Tánya utolsó kiküldetését töltötte. „Ideje, hogy támadásba lendüljek!” — gondolta. — Az apósa idősebb önnél? — Négy évvel Miért? — Csak azért, mert nagyon szeretném tudni, hol töltötte az estét a múlt hétfőn. — Az estét? A múlt hétfőn? — értetlenkedett Kozak. — Igen. éppen a múlt hétfőn. És minél részletesebben. Kozak gondolkodóba esett, — öt körül mentem el a szállodából. Benéztem néhány üzletbe, aztán vendégségbe mentem. Lassan, sietség nélkül beszélt, és Sztasz megérezte: alaposan megrág minden szót. — És mikor jött haza? — Későn, nem emlékszem pontosan. — Mennyi időt töltött az üzletekben? — Körülbelül nyolcig járkálhattam. — Milyen üzletekben fordult meg. ha nem vagyok indiszkrét? — - A Marina téri áruházban, az Oktyábr és Kolhoz- naja utcai bizományiban és még néhány .. helyen. Vettem egy retikült a feleségemnek. Tyihonov elkérte tőle az elegáns, fekete táskát. Hátradőlt foteljében: — ön kellemes beszélgető partner. — Miért? — Kozak hangja óvatossá vált. — Azért, mert az ön elbeszélése egy régi, de szörnyen — 53 — 1 mulatságos anekdotát juttatott eszembe. Megengedi, hogy elmondjam? — Szívességet tenne. — Kozak bizonytalan mozdulattal tárta szét a karját. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és meséli a barátainak: „Ahogy megérkeztem Kiszlovodszkba, egyből kisétáltam a tengerhez, és megfürödtem”. „Bocsáss meg — figyelmeztetik a barátai —, de hiszen Kisz- lovodszknál nincs tenger!” „Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. Ha tudom, bizonyára nem fürdőm meg!” Jó, nem? — Jó — bólintott Kozak. — De mi köze van ennek.. — Mj köze? — Sztasz elkapta Kozak feszült pillantását. — Csak annyi, hogy ön bizonyára nem tudta: hétfőn zárva tartanak Moszkvában az iparcikküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a táskát. Így van? Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A szoba közepén állt; elegáns nyakkendőjének csücskére! törölgette a szája szélét. Tyihonov nyugalommal ló- bálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderíti a labdát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztettem a napot. Hát persze, kedden vettem a táskát! — És vendégségbe is kedden ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra: — Nem ... Vendégségben hétfőn voltam — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elővette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A délnyugati városrészben. — Van telefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda, és meddig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bizonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte? Kozákon erőt vett az idegesség. Lehetetlenségig megfeszítette a nyekkendő csomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét. — Tönkre teszi a vadonat új nyakkendőjét — figyelmeztette Tyihonov — Szóval? — Becsület szavamat adom rá, hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? f Folytattuk) — 54 —
