Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-29 / 173. szám
kgy élnek a Cserhát tftlffyén fi.) Gondok és eredmények Cserhátszentiván, Kutasó, dálkodási arányok kialakítá- és húszezer forinton felüli Bokor kisközségek a Cseni;;, sa melleti gondot okozott hegység nyugati részén. Eldu- szakvezetés kialakítása, gott kis helyek, ahová csak végül is megoldottak. A igen ritkán jut el idegen. Ha- tők igyekeztek már a távlati bar a hegyi palócfalvak né- elképzeléseknek megfelelően hány ritkaságával még lehet formálni a gazdálkodást. Sike- találkozni, korántsem idegen- rült megoldani a belvízrende- torgalmi nevezetességek. Jel- zést, s a tudományos gazdál- lemző rájuk a nógrádi telepü- kodás érdekében komplex ta- iések sok általános vonása. Az tájvédelmi tervet rendeltek itt élő emberek megélhetését, meg. Ez a terv a speciális ré- gondolkodását egyaránt befő- tegvonalas művelési módokat éves jövedelmet amit tek el maguknak veze- dás után. könyvelhet- a zárszámaGondolbodni cselekedni Az idézett számokból úgy tetszik, minden a legnagyobb rendben megy a közös gazdaivásolja a termelőszövetkezet és az alkalmazható növénye- fogban. Kétségtelen, tavaly síes a közeli iparvidék csábító két írja elő. A terv megvaló- vonzása. A három település sítását — állami támogatással lakosainak száma nem éri el — az idén, a második a kétezer lelket. Többségük az során kezdik meg. Stabilizál iparban dolgozik. Sokkal ke- ták a pénzügyi helyzetet, s vesebben — a lakosságnak igyekeztek rendet teremteni a mintegy tíz—tizenöt százaléka beruházásoknál is. Mi tette lehetővé, hogy az idén biztosabb alapokkal kezdték a második évet? Min— maradtak meg a föld mellett, a termelőszövetkezetben. Erodált talaj — nagy tejlődé» Az átszervezés idején mind- , , egyik községben külön közös pillangósok kivetelevel — tar- gazdaság működött. Majd a került alapot teremteni az idei gazdálkodáshoz, azonban félév ez nem minden! A belterjes kultúrák bizonytalanul teremnek, s itt a hegyek között a kalászosok sem mindig produkálnak kielégítő termést. Márpedig az ártámogatás nagysága a megtermelt áruhoz igazodik. Sokat segített tavaly az a több mint félmit denekelőtt a tagok szorgal- forint, amit ártámogatásmas munkája, amely párosult a vezetők szervezettebb műnként kapott a szövetkezet. De vajon bizton lehet-e számítakára való törekvésével. A ta- ni ilyen támogatásra minden valyi terméseredmények — a bokori és a kutasói egyesülés után 1964 január elsejétől a cserhátszentivániak is összekapcsolódtak az előbbi két község gazdaságával. A megelőző kis gazdaságok nem értek el számottevő eredményeket, hiszen az egyesülést éppen a gyorsabb fejlődés, a biztosabb megélhetés érdeké évben? Ennek megelőzésére, „ .... , . , azaz a biztonságosabb árbevéy?n f.elui sikerültek, aminek tel megteremtése érdekében következtében a novenyter- ienne lényeges az állattenyészmesztés egymillió forinttal tés fejlesztése. Itt egyelőre szarnyalta túl a tervezette^, azonban topogás tapasztalhaAz állattenyésztésben azonban korántsem értek el hasonló jó eredményt. A szövetkezet előtó. Talán az idén befejeződik a tehenészet tbc-mentesítése, s ez kedvezően befolyásolja a relépésére jellemző, hogy tejtermelést. Érdemes lenne egyetlen ev alatt négymillió nagyobb mennyiségű hízómarforinttal emelte az árbevételét. Ha pedig a termelési érhát tartani — lehetőleg exportálni —, s az eddiginél is haben határozták el. Jelenleg féket és a költségtényezőket tékonyabban folytatni a tehát csaknem 2700 holdon gazdálkodik a „Cserhátvölgye” Tsz, amelynek a tagsága — 250 tag — négyéves egyesülési tapasztalattal rendelkezik. Ha csupán a szigorú gazdál- godási eredményeket vesszük figyelembe, azt kell megállapítani, lényeges fejlődést ért el a gazdaság. S ez nagy szó a gyenge, s igen erodált talajokon! A gazdasági eredmény vizsgáljuk, a következő a helyzet: a bruttó termelési érték hárommillióval emelkedett 1967-hez viszonyítva, a költségszintet viszont — ha csak egyetlen százalékkal is! — csökkentették, juhászkodást. A sertéshizlalás nem üzlet a „Cserhátvölgyében”, a szövetkezetiek fel is számolták. A szép gazdasági fejlődés mellett alaposan elmaradt azonban a gondolkodásbeli Ahhoz, hogy ilyen változást előrehaladás. Ügy tűnik, hogy lehessen elérni, rendezni kellett a tagság jövedelmét is. A korábban bevezetett készpénzfizetéses rendszer bevált. A közgyűlés határozata értelmé- fényes bizonyítékát nyújtja az ben ebben a szövetkezetben a egyesülés fontosságának, de tagok év közben a jövedelem ugyanakkor arra is rávilágít hetven százalékát kapták meg. —, ha elemezzük a helyzetet s amíg 1967-ben az egy, tíz dolgukat, vagy közömbös, —, hogy emberi, gondolkodás- órás munkanapra 69,60 forint nemtörődöm módon viselked- beli fejlődésben korántsem jutott, ez tavaly 72,60 forintra nek. Pedig a gondolkozásbeli érték el a gazdaságihoz ha- emelkedett. Az egy dolgozó változás fontos feltétele a to- sonló eredményeket. Pedig ez tagra jutó éves részesedés vábbhaladásnak. a további gazdasági fejlődés eszerjnt a 9723 forintról a nagyüzemi technológia és módszerek mellett a tagok többsége megmaradt a kisparaszti gazdálkodás szintjén. Ez abban is megnyilvánul, hogy néhányan éjt nappallá tesznek a szövetkezet érdekében, míg sokan nem értik a egyik feltétele. A termelőszövetkezet nem gazdag. De ezen a vidéken sosem éltek gazdag emberek. A lehetőségek is eléggé soványak ahhoz, hogy gyorsan meggazdagodjanak. A hagyományos vetésszerkezet mellett — kalászosok, kapásók, takarmány — az állattenyésztés biztos. Melléküzemági lehetőség nincs. Ezért határoztak úgy a szövetkezeti vezetők tavaly, hogy kertészeti növényeket is termesztenek, mert ezek a foglalkoztatást is segítik, ugyanakkor biztosítékot nyújtanak a havi, rendszeres készpénzfizetéshez is. A borsó, uborka, paprika, paradicsom stb. meghonosítása azonban sok vitát váltott ki és még most sem békültek meg vele a tagok, viszont kicsit több gondossággal jó jövedelmet hoznak. Ehhéz azonban a tagok gondolkodásában is változásnak kell bekövetkeznie, mert manapság kedvező árat csak jó minőségű áruért lehet kapni. Keresték t\i utal Az első‘közös év útkeresésnek tekinthető ebben a hegyi szövetkezetben. A helyes gazKeveslel. kínálat A balassagyarmati járás munkaképes korú női lakos- ságának fele dolgozik, zömmel a mezőgazdaságban. A foglalkoztatottsági számadatok szerint a női munkaerő-tartalék négy és fél ezer főre tehető. Mivel ezek közül 600 an különböző iskolákban tanulnak, a tényleges tartalék csak 39J0 fő. Felmérések alapján 1000—1500-ra tehető azoknak a száma, akik — ha volna munkalehetőség — el is helyezkednének. Munkába állításuk érdekében több budapesti vállalattal, ktsz-el kezdődtek tárgyalások vidéki telephely létesítése érdekében. Az első eredmény már meg is van: 1969 végétől a Budapesti Elektrotechnikai Ktsz mintegy 80—100 női munkással kezdi meg működését. 14 778 forintra nőtt. A fejlődés kétségbevonhatatlan. Természetesen számos harminc(Folytatjuk) Pádár András Következik: Három falu, egy akarat? Balassagyarmati pos tásp ro h lém é k Ha valaki Budapesten éjfél szét a fővárosban töltő mozgófelé, vagy kora hajnalban a Keleti-pályaudvarra téved, a sötét ablakkal várakozó kocsik fölött egy kivilágítottra figyelhet fel. A kocsiban két ember görnyed egy asztal fölé : napilapokat számolnak, leveleket szortíroznak. A vagon oldalán tábla hirdeti, hogy ez a Budapest—Balassagyarmat között közlekedő 122-es mozgóposta egyik kocsija. (Kettő van, naponta váltják egymást.) Hajnali négykor indul Aszódon át Balassagyarmatra. Mi történik hátul? A gyerekkorában megtanult nótából mindenki tudja, hogy a vonat elején ki szokott ülni: a masiniszta — ki a gőzöst igazítja. Azt viszont, hogy ki, illetve kik ülnek hátul és mit csinálnak, már alig néhányan tudják. Nos, a mozgópostások ülnek a gőzöshöz utolsónak csatlakoztatott kocsiban, és villámsebesen válogatnak: Aszódig, fél óra alatt, rakják zsákokba az aznapi hírlap- és levélanyagot. Mert Aszódnál a kocsit lecsatolják a Hatvan felé továbbrhenő vonatról és a Balassagyarmatra induló szerelvényre kapcsolják rá. A vonat innen kezdve mindenhol megáll, s a postásoknak a legjobban zötyögő kocsiban nemcsak az illető állomás, hanem a postaforgalom szempontjából hozzá tartozó környező községek csomagjait — szaknyelven: az egyesített zárlatot — is le kell adni. És ha ezzel, majd ezután a többi állomással is végeztek, hátra vannak még a célpontra, a Balassagyarmatra irányuló küldemények. A postahivatal munkáját sokan a levélkézbesítők és a küldeményfelvevők tevékenységével azonosítják. Pedig az itt folyó munka lényegesen szerteágazóbb. A balassagyarpostások — szám szerint heten — is beletartoznak. Lehelne valamivé, korábban: — Sajnos nem lehet — mondja a balassagyarmati postahivatal vezetője, Veszter- gom Hedvig. — A hírlapok házhoz szállítási időpontját so kan későinek tartják. Igazuk is van. Csakhogy a mozgóposta fél nyolckor ér Balassagyarmatra. Hiába küldünk érte a közeli állomásra gépkocsit, hiába teszünk meg mindent a körzetek szerint osztályozás gyorsítása érdekében, negyed kilencnél előbb egy kézbesítő sem indulhat. Ezért aztán érthető, hogy van. aki csak tízkor, vagy ha képeslap is érkezik, tizenegykor kapja meg az újságját. — Ebben a késői kihordásban a hírlapkézbesnők nem játszanak szerepet? — Nem éppen hálás dolog hírlapkézbesítőnek lenni. Esőben, szélben, hóban éppúgy végig kell a körzetet talpalni, mint napsütésben. Elismerem, előfordultak késések, pontatlanságok. Mégis azt kell mondanom, javult a helyzet, számos olyan kézbesítőnk van, akik már évek óta megbízhatóan dolgoznak nálunk. Baranyai Tibort, Pikás Gyulánét, Sallai Lászlónét említeném elsősorban. Most — és ez jellemző rá, hogy milyen nehéz ide megfelelő munkaerőt kapni —, egy hetvenöt éves embert voltunk kénytelenek felvenni. Szerencsére tíz fiatallal is felér. — Történtek-e próbálkozások az országos napilapok Balassagyarmatra érkezésének meggyorsítása érdekében ? — Tárgyaltunk az AKÖV- vel, de a vonatnál a kora reggeli buszjárat sem érkezik korábban. Sajnos meg kell is.ományában például ezek a munkaidejük legnagyobb ré,Kilépett” bejegyzéssel Ön miért változtat munkahelyet? HÁROM volt tűzhelygyári sünk. Hogy felvetődött ben- dolgozóvai beszélgettem el új nünk a kilépés gondolata, anmunkahelyükön a Nógrádi Szénbányák Nagybátonyi Gépüzeménél. Mind a hárman korábban is, most is egy helyen dolgoznak, a szakmájuk: szerszámlakatos. Köztük a legfianak köszönhető, úgy nem becsülnek meg bánnak velünk, nem indul meg a vándorlás — tette hozbennünket. Én például négy év alatt mindössze hetven fillér órabéremelést kaptam. Ráadásul a szakmai továbbéreztük, zá Derekas László. — Ben- kellően nünket, fiatalokat nemhogy tátalabb Derekas László, aki az fejlődés lehetőségét is elzár- érettségi után szerzett szak- ták előlünk az idősebbek, új munkás-bizonyítványt, kor sze- munkát nagyon ritkán kap- rint Egner Rezső következik tunk, többnyire javításokat utána, már több éves gyakor- végeztünk. mogattak, ösztönöztek volna, hanem még a legegyszerűbb problémáinkat sem értették meg. Ez annyira elkeserített megbecsülés, bennünket, úgy éreztük, nem bánásmód is érdemes feljebb menni... Inkább kikértük a munkakönyvünket. Nem akartak el dorbotot a kezébe, mért a keresetét kevesli, bár sokszor elhangzik, hogy a piacról élünk, de a legfontosabb, ami maradásra, vagy távozásra bírja a dolgozókat, a munkahelyi légkör kívánatos egyensúlya, a az emberséges Amíg 1968-ban egész évben 319 dolgozó lépett ki a gyárlatra tett szert, a legidősebb pedig Krenács József, aki családos apa, két gyermeke van. — Miért jöttek el a Tűzhelygyárból? — tettem fel a kérdést. Derekas László így válaszolt : — A műhelyben, tulajdonHármuk közül Krenács József az, aki nem panaszkodhatott az alacsony bérre. Tíz forintot kapott óránként a Tűzhelygyárban, nyilván nem az anyagiasság vitte rá, hogy kikérje a munkakönyvét. — Nem volt meg a megbecsülés — szögezte le a magas, engedni bennünket. Mindig ból, s helyükre ennél többet, becsületesen elvégeztük a munkánkat, ezért jobb elbánást érdemeltünk volna. Ne394 embert vettek fel. addig ez év első félévében nemcsak a fluktuáció nőtt, hanem az kém hat negyvenes órabérem arány is megváltozott: hat hóképpen jól éreztük volna ma- vékony, szótlan természetű volt a Tűzhelygyárban. Itt a Gépüzemnél rögtön kilenc forintot kaptam. — Hogyan érzik magukat új munkahelyükön? — kérdeztem. gunkat, ha nincsen az a néhány idősebb szaki, akik hát- írbe szorítottak bennünket, fiatalokat. Éppen ezért jó közösségi szellem nem tud (At kialakulni. Ha valamilyen vitás kérdés fölmerült, a közvetlen feletteseink, a csoportvezető, a művezető mindig ennek a pár embernek adtak igazat, a mi érveinket nem hallgatták meg. Ha valamit szóvá tettünk, le- . rkoltak bennünket. Nekem még azt is a fejemhez vágták, hogy érettségizett vagyok, azért beszélek.. . A beszélgetés során hamarosan kiderült, elsősorban nem a magasabb fizetés készférfi. — Aki elmondta a véleményét, annak mindig meggyűlt a baja a hangadókkal. A legtöbb munkatárssal persze nagyon jól kijöttünk, csak épnap alatt 434 fő kérte ki a munkakönyvét, ugyanakkor az újonnan felvettek száma alig haladja meg a négyszázat. Nem szorul magyarázatra, hogy ez a körülmény mi Még csak néhány hete lyen óriási nehézség elé áldolgozunk itt, sokat még nem tudunk mondani — kezdte Egner Rezső. — Annyi máris bizonyos. hogy megbecsülnek pen azokkal nem egyeztünk bennünket, senki sem érezteti meg, akik minden jót — órabéremelést, komolyabb munkát — maguknak kapartak ki, a többieket meg lehurrogták. kik volt igazuk.. — A pártszervezetnél, v^gy a szakszervezeti bizalminál nem tették szóvá a dolgot? — Nem mentünk mi senkihez — válaszolt Krenács József. — A szavunk nem ért el a felső vezetésig... Nem mintlítja az üzem vezetőit, felmérhetetlen kihatása van a termelésre. a nyereséges gazdálkodásra. AZ OKUK után kutatva jutottam el a Tűzhelygyár három volt dolgozójához, meghallgattam véleményüket, észrevételeiket. Könnyelműié rlenne általános következteté- számokat készítünk, ami mó- seket levonni azokból a gonvelünk, hogy új dolgozók vagyunk. Ügy látjuk, itt nyitva vannak a kapuk előttünk. Nem javítgatásokkal töltjük Akármit csináltak, mindig ne- az időnket, állandóan új szerdot ad arra. hogy a szakmánk ban tovább képezzük magúnkat. újabb és újabb fogásokat 3a j tátítsunk el. Előrehaladásunk előtt senki sem állja el az utat, minden azon múlik, mit tudunk, hogyan fotette őket arra. hogy megvál- ha nem hallgattak volna meg dolgozunk, mire vagvunk ké • ■ " bennünket, ha kopogunk az pesek. ajtón, csak éppen úgy tapasz- ' Krenács József és Derekas tál túl az .,ellentábor az idős László is hasonlóképpen véle- szakik. a közvetlen vezetők kedtek. Minden szavuk azt a véleménye mindig nagyobb benyomást erősítette meg. súllyal esik latba, mint a mi- hogy érzékeny műszer a raun- éúk. kásönérzet, a legtöbb jó szak— HA EMBERIBE módon ember nem azért vesz várijának korábbi munkahetüktől. . — Körülbelül 150—200 :inttál keresek többet itt a . ípüzemnél — mondta Egner Rezső. — Ebből láthatja, nem az volt a legfontosabb számunkra. hogy többet keresdolatokból, amik a beszélgetés során elhangzottak, hiszen a „másik oldal” nem tette le voksát az asztalra. így meglehetősen egyoldalú a kép. Any- nyi bizonyos, a felsorakoztatott számok önmagukért beszélnek. Ahhoz, hogy a folyamatnak elejét lehessen venni, minden ió szándékú, felelő séggel kimondott szóra oda kell figyelni Kiás Sándor befejeződik a yósút,,onal re- Konstrukciója. . . gyorsabb lesz « Vonatközlekedés — És a NÓGRAD' legérkezik 'dejében ” — Meg. A menetrend' szerinti autóbuszjárattal hétkor nár Balassagyarmaton van. Méi la 1» vosa ä»! m u mati postahivatal személyi ál- mételnem a kijelentést: egyelőre nincs remény rá, hogy gyorsul a kihordás. Talán ha A kilenc level- és pénzkül- lemény-kézbesítő fizetései ne- :ési kérelmét eddig nem sikerült megoldani. Bar a város, s a lélekszám növekedésével egyre többet dolgoznak, a Budapest-Vidéki Postaigazgatóság kérelmüket azzal utasította el. hogy a balassagyarmati posta saját erőből. létszám- csökkentéssel. a kézbesítésnél maradó bérének emelésév el oldja meg a problémát. Márpedig ez sem a város, sem a kézbesítők érdekében — ak k 2—300 forinttal kevesebbet keresnek, mint más városokban élő kollégáik — nem oldható meg. A postaigazgatóság ebben a kérdésben méltányo- sp.bb lehetne úgy. mint ahogy több más esetben — a posta- hivatal tatarozásánál, a telefonhálózat bővítésénél — az volt. \ hzó elrötiül Az épület felújítása jelenleg is tart, habár a járókelők ebbői már nem sokat láthatnak. A homlokzati részt rendbehozták, most belül folyik tovább a munka. A postaigazgatóság segítségével jelentős átalakítást sikerült megvalósítani: az eddig meglehetősen elzárt, második emelten dolgozó műszaki részleg lekerül a többiek közé. földszintre. Az igazgatóság a telefon- hálózat bővítésével is segít. Illetve segítene, mert eddig — bármilyen hihetetlennek hangzik is — az alig pár száz vonallal rendelkező városból meglepően kevés kérelem érkezett be telefonállomás felszerelésére. A Lenin-lakóte- lepről például csak negyven. Az emberek szidják a meglevő állapotokat, hangoztatják, hogy ők volnának az elsők, akik telefont szereltetnének fel, de igényt mégsem adnak be, így a hivatalvezető nem tudja kellően szorgalmazni a város telefonkábel-hálózatának és a központ fejlesztésének ügyét Baranyai Lászln u; Kiszszerveietek Néhány napja új KISZ- szervezet alakult Balassagyarmaton az ottani Vízmű fiataljainak összefogásával. Az üzem dolgozói végzik azt az egy évre szóló garanciális munkát, amely a nemrégiben elkészült új városi csatorna- hálózat karbantartására szol- sál. Mostanában sok fiatal szakmunkás került az üzemhez. így vált lehetővé az új városi alapszervezet megalakítása. amely egyben a 12. mari jellegű alapszervezet Ba- .assagyarmaton. A gyarmati KiSZ-szervezetek száma természetesen enné! jóval több, hiszen például a Finomkötöttárugyár helyi telepén hét alapszervezet működik, ugyanakkor a telepi KISZ- szervezet egynek számít a kimutatásban. Jelenleg 2430 tagja van az ifjúsági szövetség balassagyarmati szervezeteinek. A Vízműhöz hasonlóan nemrégiben a városi tanácson, a Magyar Kábelművek helyi relepén alakult KlSZ-szerve- ret a városban NÖGRAD - 1969, július 29=, kedd
