Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
A nélkülözhetetlen ócskavas Kifelé a ttuffátnrőlQyboi Angol gyártmányú ócskavasbálázó prés, amely óránként 30—30 tonna hulladékot készít elő szállításra Sokféle jóslat elhangzott már arra vonatkozóan, hogy az acél rohamosan el fogja veszíteni az iparban betöltött vezető szerepét, könnyűfémek, műanyagok lépnek a helyébe. Nos, a jövendölés eddig nem vált be. Vannak persze olyan területek, ahol a helyettesítés sikerrel járt, de értékes tulajdonságai és egyetemes alkalmazhatósága folytán az acél továbbra is tartja kulcshelyzetét és termelése évről évre fokozódik. A figyelmes újságolvasó időnként elgondolkoztató hírekkel találkozhat, melyek arról tudósítanak, hogy egyes országokban az ócskavashíány veszélyezteti %z acéltermelést. Ami külön érdekesség, rendszerint iparilag fejlett, vasércekben gazdag országokról van szó, amelyekről aligha feltételeznénk, hogy ilyen „hétköznapi” gondokkal küzdenek. Ennek folytán nem is ritkaság, hogy egyes acélexportjukról nevezetes államok ócskavas Importálására kényszerülnek. Pedig az acélgyártás technológiájának ismeretében nagyon is természetes ez. A nagyolvasztókból nyert nyersvas nagyobbik részét acéllá dolgozzák fel. Ehhez elsősorban csökkenteni kell a nyersvas nagy széntartalmát, és el kell távolítani az egyéb, minőségrontó szennyeződéseket. 1856-ban az angol Besse- A gázzal fűtött, nagy befomernek az a gondolata tá- gadóképességű, lapos, meden- madt. hogy a nyersvas nem ce alakú Siemens—Martinkívánatos „kísérőit” levegő kemencébe nyersvasat, ócskabevezetésével kellene eltávolí- vasat és acélhulladékot adatanl a megőmlesztett fémből. A kísérletek sikerrel jártak, a vasban levő idegen anyagok oxidálódtak és eltávoztak. Később Bessemer-körte néven vált Ismertté ez az acélgyártó berendezés, melynek egyik hibája az volt, hogy a foszfort és a ként egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben lehetett eltávolítani a vasból, a másik hiányossága abban mutatkozott meg, hogy a konverter viszonylag kis befogadóképességű volt. Az elsőnek említett hátrányt kiküszöbölték ugyan az úgynevezett Thomas-körte létrehozásával, de a második hiányosságot ez- ze1 nem sikerült megszüntetni. Teljesség kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy egyik típus sem alkalmas hulladékok feldolgozására. Időközben egy új acélgyártási mód fejlődött ki, amelynél a „frissítés” — az oxidá- lás — a Siemens—Martin- lángkemencében történik. Ezekben a kemencékben eleinte csak az acélelőállításnél keletkező hulladékokat olvasztották meg, amihez kevés nyersvasat is adagoltak. Ám az eljárás az idők folyamán hatalmas fejlődésen ment át, messze túlszárnyalta a Bessemer- és a Thomas-módszert, és manapág a világ acéltermelésének több mint 90 százalékát Siemens—Martin-kemencékben állítják elő. goinak, az utóbbi kettőből akár 50—70 százaléknyit is. Minél több nyersvas kerül a kemencébe, annál több szilíciumot, mangánt és szenet kell az olvadékból eltávolítani; e kemencetípusnál ezt a feladatot a vasoxid végzi el, mely a rozsdás ócskavassal kerül a kemencébe! A vasat pusztító rozsdát általában károsnak tartjuk, ahogy lehet védekezünk is ellene, itt viszont kifejezetten hasznosnak kell minősítenünk. A Siemens—Martin-eljárás ismeretében belátható, hogy több jó minőségű acél előállításához egyre több ócskavas szükséges. Ügy is mondhatnánk, hogy a módszerben rejlő hatalmas előnyök kicsit visszájára fordították a helyzetet, az ócskavas „rabszolgájává” tették az acélkohászatot. Üjab- ban az egyre inkább mutatkozó ócskavashiányon úgy igyekeznek segíteni, hogy oxigént fúvatnak át az acélolvadékon, így ugyanis csökken az ócskavas- (a vasoxid-) igény. A „rozsdatemetők”, a hulladékvas begyűjtésére és előkészítésére létrehozott hatalmas telepek ma már minden iparilag fejlett ország arculatához hozzátartoznak. A „kincset érő” ócskavasat részint az iparvállalatoktól szedik össze, részint a lakosságtól, a háztartásokból gyűjtik be. Gyakorlott szakemberek már a begyűjtés különböző fázisaiban válogatják, osztályozzák, darabolják az egyes vas- és acélfajtákat. A többféle fémből álló szerkezeteket szétbontják, úgy különítik el egymástól a különnemű alkatrészeket. A hulladékhalmaz laza összevisszaságából azután a hatalmas prések kis, tömör „csomagokat”, .bálákat formálnak, hogy a rakodóteret jobban kihasználva utazhassanak céljuk felé, távoli országok vagy hazai feldolgozóüzemek kohóiba. (Hazánkban évente mintegy egymillió tonna hulladék acélanyagot készítenek elő a telepeken kohászati felhasználásra.) A hulladékbegyűjtésnek és előkészítésnek ez a felelősség- teljes munkája egy láncszem abban a folyamatban, ami lehetővé teszi, hogy a gépgyártás, az építőipar, a vegyipar és sok más felhasználási ág el legyen látva jó minőségű alapanyaggal, acéllal. B. I. ujj igényeket Hajlott hátú öregasszony lépett be a tanácsházara. Panaszkodott a derekára. Az időt okolta. Csak borul, nap pedig soha. A kapások is megsínylik, mint az ujjam olyan pajorok rágják a gyökeret — sóhajtott. A szoknyája ráncába rejtett zsebéből papírt szedett elő és odanyújtotta Sándor Ida adminisztrátornak, aki gépiesen kérdezte: — Az adót. , — Azt aranyom. De a községfejlesztést azt nem. A gyáriak sem fizetnek. — Rendben van Minárcsik néni. Minárcsik Józsefné kapott az adminisztrátortól egy csekket. Elégedetten, hogy a községfejlesztés miatt vitáznia sem kellett, elindult kifelé a tanácsházáról. Lassan csoszogott és fogta a derekát. Megkímélik Kishartyánban a tehertételtől az időseket. Az adminisztrátor elmondta, hogy a községben a fiatalabb nemzedék vállalja a nagyobb tehertételt. Később Sirkó Ferenc a vb titkár, részletesen is megmagyarázta a dolgot. Tettünk egy sétát a faluban. Az utcák többsége portalanított. A házak frissen meszelve, az ablakok alatt virágos kertek. \ hegynek nyúló utca mindkét oldalán járda. A falu központjában játszótér, nemrég csinosított boltok és egy helyes falatozó A tűzoltószertár is új. Tavaly novemberben még az Országos Tervhivatal által kiemelt cikk volt a kályhacsempe. december közepén pedig egymás után küldték a TÜZEP-telepek a következő tartalmú leveleket: „Nincs szükségünk az öntött kályhacsempékre.” A bejelentések váratlanul érték a Romhányi Cserépkályhagyár vezetőit, bár több jelzés már korábban utalt arra, hogy a jelenlegi értékesítési biztonság nem tart sokáig. A piac új igénye új követelmények elé állította a gyár vezetőit és dolgozóit: növeljék a kézzel előállított Idomokat, új változatokat produkáljanak. új termékekkel bővítsék a meglevő gyártmányválasztékukat. Merre ? Kiállításokat, szakmai bemutatókat rendeztek, amelynek során megismerték az új kívánságokat. Ennek megfelelően alakították ki termelési struktúrájukat. Tizenhatról ötvenhatra növelték a kézi gyártással foglalkozó munká • sok számát, kikísérleteztél1: azokat a külső és belső épületburkoló lapokat, amelyeknek sorozatgyártását rövid idő alatt meg tudták kezdeni. Ugyanakkor gyors ütemben mérsékelték az öntött kályhacsempe előállítását. Ez utóbbiból jelenleg 3500 kályhának megfelelő mennyiség fekszik el a gyárban, amelynek értéke 3 millió forint. Értékesítését az év végére tervezik. A különböző intézkedések nyomán pár hónap alatt igen előnyösen megváltozott a termelés összetétele. A tavalyi 85 százalékról az idén az első negyedévben 60 százalékra, júniusra pedig 40 százalékra csökkent az öntött csempe aránya. Ugyanakkor júniusban a termelés egyharmadát már a nagy keresletnek örvendő falburkoló csempék tették ki. A gyár vezetői azt tervezik, hogy a harmadik negyedévben a termelés 50 százalékát a kézi gyártású csempék. 50 százalékát pedig a falburkoló lapok adják. Erre az időre mindkét terméknél a legválasztékosabb igényeket is ki t'udják elégíteni — 10—50 százalékos felár felszámításával. Mosható falak Miért gyártják a falburkoló lapokat? Mert jövőjük van. Külföldön, főleg a nyugati országokban vakolat helyett falburkoló lapokat használnak. Előnyei között említik fagy- és időállóságát és a könnyű tisztántartását. A falakat csupán vízzel kell lemosni. Élettartamát 25 évre kell garantálnia a gyárnak. Előnyösen lehet felhasználni a házgyárak által készített falelemeknél is. Pillanatnyilag 3 millió négyzetmétert igényel az ország, amelyből az ipar csak 600 ezer négyzetmétert tud kielégíteni. A kemencéből kikerülő mennyiséget gyorsan szétkapkodják. Mióta a kályhacsempe is a szabadáras cikkek kategóriájába került, a gyár vezetősége szélesebbre tárta kapuját a vevők előtt. Az utóbbi hónapokban sok kisiparossal lépett üzleti kapcsolatba. Mibe kerüli az átállás i Az új termékek kikísérletezése növelte az önköltséget, az öntött csempe előállításának gyorsabb ütemű visszafejlesztése pedig jelentősen csökkentette a termelékenységet. Ennek megfelelően alakult a bevételi terv is. Jelenleg 3 millióval maradtak el az időarányos tervteljesítéssel. Behozására kevés a remény, mérséklésére jelentős erőfeszítéseket tesznek. A falburkoló lapok előállításához szükséges gépet könyv- jóváírással vették át a Kőbányai Porcelángyártól, Üj. nagy teljesítményű, modern gépeket varnak az NDK-ból. A jelen, légi gépsorok egy részéi Hollóházára szállítják, ahol a tányérlapok szállítására használják fel. A másik része itt marad és a burkolólapok masszájának szállítását oldják meg vele. A mellékberen- dezések sorsa még nem dőlt el. Amennyiben kis átalakítással sem tudják használni, kiselejtezik. Elképzeléseik szerint ebben az esztendőben 130—150 ezer négyzetméter külső és belső falburkoló lapcé tudnak előállítani. Jelenleg 32 féle színvariációt ajánlanak megrendelőiknek Ügyszintén széles a skála s kézzel gyártott' kályhacsempéknél is. Mi aá hiztnnoáonf ? A gyár vezetői — leszűrve az elmúlt idők tapasztalatait — azt hangoztatják: az u1 mechanizmusban, a piaci ige nyék gyors változása egyetlen vállalatnak sem garantál hosz- szú távon értékesítési biztonságot. Ezért jövőnk folyamatossága. biztosítása érdekében a piac követelménye és a technikai fejlődés alapján mesterségesen teremtünk új igényeket. Amit mondanak, nem puszta frázis. Bizonyítja az a terv. amely szerint az igények felmérése után bevezetik a fajanszgyártást és a mázas padlócsempék előállítását. Az elmondottak feljogosítanak arra, hogy kijelentsük: a Romhányi Cserépkályhagyár dolgozói és vezetői kifelé lábalnak az év eleji hullámvölgyből. Köszönhetik annak, hogy gyorsan megtalálták a továbbfejlődés új útját Venesz Károly Egyszer még leérettségizem... Össze!o®nak, boldogulnak... A közvilágítást néhány esz- is tanúskodik erről. A felhí- tendeje korszerűsítették. Tisz- váshoz az ülésen csatlakozott taság, rend mindenüt. A köz- Antal József recski, Juhász ség költségvetése mindössze János, Antal Kelemen. A párt- 308 ezer forint. Kevés. És aka- vezetőség, a tanács vb, a tö- ratlanul is szóba került Mi- megszervezetek, vezetőségei, nárcsik néni, akinek minden még a választó kerületi bizott- különösebb vita nélkül elen- ságok tagjai is összeültek, hogy gedték a fejlesztési hozzájáru- együttes támogatást biztosít- lást. Sirkó Ferenc a vb titkár sanak a község szépítését szol- hasonlóan mint az adminiszt- gáló javaslatnak. A tsz veze- rátor, mondta: tősége azzal egészítette ki az- Nem terheljük az időseb- elgondolást hogy a majorok beket. A község munkaképes épületeit es az udvarokat lakossága mindent megtesz a rer>dbe teszik. Ha mar szepit- falujáért kezlk a község, legyen benne . ’ . , .... minden szép. Az egyik tanácsülésén tor- , , . ,, tént. Megbeszélték a napiren- ~ MinJcet' * tanacs vezetődi pontokat, amikor szót kért ls meglepett a nagy mozgo- Várszegi Józsefné tanácstag. lo^a-S mondja a titkár. Javasolta, hogy indítsanak Sirkótól tudjuk azt is, hogy mozgalmat a község szebbété- a felhívást megszövegezték és telére. Sorjában elmondta el- a tanácstagok, a választókerü- képzeléseit: tartsa mindenki jeti bizottság tagjai, tömegtisztán a háza előtti utcarészt; szervezeti tagok, házról házra a kertbe ültessenek virágot, mentek megbeszélni a lakosmeszeljék ki a házakat; tisz- sággal Várszeginé javaslatát, titsak ki a vízié vezető árko- _ I tottan vártuk az kát. A közteret is közös erő- eredményt _ mondja a tit_ vei gondozzak. A tisztaság szempontjából Kishartyán legyen példamutató. Hanzel Elemér gyári munVárszeginé javaslatának kás volt az első, aki munká- már a tanácsülésen nagy hoz látott. Csinos kertet ala- visszhangja lett — mondja a kított ki a háza előtt. Az épü. titkár. letet újra festette, a kerítést A tanácsülési jegyzőkönyv is. Rendbe tette a vízlevezető Ha a nyolcadik emeletről letekint az utcára Kozma László kőműves, az emberek apróknak tűnnek, akik a kis játékházak között róják lépteiket, az úttesten autók, motorkerékpárok suhannak el mellettük. Csak a nézelődésre vajmi kevés ideje van a kőművesnek. Ez a szakma az árkot, lekaszálta a felesleges növényeket. Aztán követte őt Ferenc József, aki szintén a gyárban dolgozik. De megmozdult mindenki Kishartyánban, mert nincs lakóépület, de középület sem, ahol rendetlenség volna. Az utca portalanítását is társadalmi munkában végezték, Várszegi Józsefnek az útfenntartó alkalmazottjának irányításával. — Amikor a falunk szépítéséről van szó összefog a lakosság. Ezért az idősebbeket nem háborgatjuk — erősíti meg a titkár. — Mi pedig, a község vezetői, törjük a fejünket, hogy a szorgalomért szorgalommal válaszoljunk — mondja a titkár. Az idén kerül sor az új lakótelepen 200 méter villanyhálózat bővítésére. Az iskola felé vezető utcán elkészítették a járdát, hogy a gyerekek könnyebben közlekedhessenek. Most új terveken dolgoznak. Körzeti orvosi rendelőt és lakást akarnak építeni. Ez már tetemesebb összeggel jár. Kiszámolták. Körülbelül 500 ezer forintra volna szükségük. Megérdemelnék a támogatást a kishartyániak. Saját erőből a törpe vízmű megépítését is tervezik. A Kő-völgyben már a vízhozamot is megmérték. Kishartyán kis község, de annál erősebb az összefogás. Ezért boldogulnak. Bobál Gyula évszázadok alatt túlságosan sokat nem változott, a legfontosabb munkaeszköz ma- is a simító, a kőműveskanál, a „fangli”, amelybe egyszerre 3—4 kilogramm maltert merítenek, s ezt napjában szinte megszámlálhatatlanszor emelik a magasba. Talán már gyermekkorában ilyen szép, modern toronyházakról álmodott Kozma László mint a huszonkettes a Temető utcában, amelyen éppen az utolsó simításokat végzik, s rövidesen költözhetnek a lakók a tágas, új otthonokba. Bizonyára sohasem jelentkezett volna kőművesipari tanulónak Laci, a nagylóci kisfiú, amikor elvégezte az általános iskolát, ha nem így lenne. Először a Nógrád megyei Építőipari Vállalathoz jelentkezett felvételre, de nem tudtak helyet biztosítani a számára, így aztán messzebbre került, Tatabánya-Űjváros- ba, a 314-es MTH intézetbe, ahol 1959-ben szerezte meg a segédlevelet. — Egy ideig gimnáziumba is jártam, de aztán a szakma kedvéért abbahagytam — mondta mosolyogva Kozma László. — Amikor a szakmunkástanuló iskolából kikerültem, az egyik építőipari vállalatnál helyezkedtem el. Közbejött a katonaság, utána újra elhelyezkedtem a szakmában. 1964-ben jutottam el oda, ahova mindig szerettem volna, a Nógrád megyei Építőipari Vállalathoz. Ennél az építésvezetőségnél, ahol most vagyok, már majdnem három éve dolgozom. Eddig tizenkét évem van a szakmában ... Nemrégen olyan esemény történt Kozma László életében, amely hosszú ideig emlékezetes marad számára. Az építők napján jó munkájáért átnyújtották neki az első kitüntetést, a Kiváló dolgozó je- dényt. A huszonkettesen, a tizenhat tagú Majoros István szocialista brigád tagjai közül egyedül neki volt része ebben a megtiszteltetésben. A fiatal férfi egy sorba emelkedett az idősebb szakmunkásokkal, a vállalatnál huzamosabb idő óta munkaviszonv- ban álló törzsgárdatagokkal. — Nagyon jó érzés volt, amikor átvettem a Kiváló dolgozó jelvényt — mondta csendesen. Nem számítottam rá. Nős vagyok, feleségem itt dolgozik a konvhán. van ep'" nyolcéves kislányunk, még jelenleg kinn lakunk Nagylo- ccn, onnan járunk be dolgozni. Szeretnénk bekerülni Salgótarjánba ... Ide köt a munkánk, édesapám a Tűzhelygyárban, anyám a Háziipari Szövetkezetnél dolgozik, a húgom meg a közgazdasági technikumba jár. Az utazgatás minden szabad időmet elrabolja. Ha Salgótarjánban laknánk, akkor tanulhatnék. Egyszer még leérettségizem ... Kozma László másik szakmája a gépkocsivezetés, de föl nem cserélné azzal amit most csinál, pedig már megtehette volna. Szereti a szakmáját, a friss vakolatszagú épületeket, a munkagépek zaját, nem tud lemondani arról az örömről, amit a magasba emelkedő falak látványa adhat. Arra a kérdésre, hogy mit gondol, miért kapta a megtisztelő kitüntetést, a Kiváló dolgozó jelvényt, nagyon röviden válaszolt: — Ügy érzem, hogy becsületesen elvégzem a munkámat. Bizonyára a vezetőim is elégedettek velem. Nagyon jól esik, hogy megbecsülnek.. . Szeretnék a jövőben is úgy dolgozni, hogy méltó legyek a jelvény viseléséhez. EL S, NÓGRÁD — 1969. július 8., kedd § (
