Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
39 HOZZÁSZÓLÁS’ Hatékony munkaerő-gazdálkodási inter/ú Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető/evei A fejlődés, a nemzeti gyarapodás egyik fő mércéje világszerte a munka termelékenységének növekedése, e növekedés gyorsasaga vagy lassúbbodása. 1968-ban, a várakozásokkal ellentétben az egy főre jutó termelés mindössze 1,4 százalékkal növekedett az állami iparban 1967— A munka termelékenysé- más kérdésekkel egyetemben get rendkívül sok tényező be- ismét fölveti a régi problé- íoiyásolja. Kellő figyelem jut mát, a teljes foglalkoztatott- ezekre a gazdasági egységek- ság helyes értelmezését. ben? — A sokféle tényező közül csak azokról szólhatok, melyek egyúttal munkaügyi kérdések is. Ezek száma nem csekély, ezért csupán kettőt koztatottság — A kérdés jogos, s nagyon fontos. Sok a téves felfogás, s még a központi szervezetek sem egyértelműen ítélik meg a helyzetet. A teljes foglalazt jelenti: a hez mérten, a többi ágazat- emelt ki. Az egyik: még min- munkaképes korú lakosságban nem érte el a korábbi dig igen nagy tartalékok rej- ból társadalmi méretekben szintet sem. Okokról és oko- lenek a jobb munkaszervezés- munkát találnak mindazok, zatokról, összefüggések sűrű ken, a hó végi, negyedév végi akik munkát keresnek. A szövevényéről 'beszélgetett hajrák fölszámolásában. 3 teljes foglalkoztatottság te- munkatársunk Rózsa József- termelés egyenletesebbé tévé- nát nem egyenlő azzal, hogy * i n T I 1. cóhpri A rn óeílr n rwn vm ín 1 . - 1— ~ J ) _ fel, a Munkaügyi Minisztérium munkaerő-gazdálkodási főosztályának vezetőjével. Lassuló növekedés — Hogyan ítéli meg Ön a múlt évet? — Tény, hogy bármilyen mutatóval mérjük is a munka termelékenységének változását, az utóbbi évtizedhez mértén 1966-bán jelentősen csökkent a növekedés üteme. Különösen jelentős a visszaesés 1967-hez képest. Azaz: nőtt az egy főre jutó termelés, de nem a kívánt, s a korábban átlagos mértékben. Rögtön hozzá kell tenni: maga a termelés növekedése is csak fele volt — öt százalék — a sokévi átlagnak ... — Az okok összetettek. A seben... A másik, "a szerin tem rendkívül fontos tényező: a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás, s ezzel ösz- szefüggésben a munkahelyet változtatók számának csökkentése. — Félreértés ne essék: nem minden munkahelycsere rossz. Szükség van arra, hogy a pályakezdő fiatalok keressék, s megtalálják helyüket, vagy népgazdaságilag is szükséges, tehát társadaU milag indokolt is a munkaerő bizonyos mozgása — profil- változások, idénymunkák, gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, s akik a helyükre lépnek stb. — ám a teljes mozgásnak fele megítélésünk szerint nem ilyen okokkal magyarázató. Nem a munkavállalók egyéni jogait kell csorbíminden faluban, minden kis településen működjék ipari üzem, azaz mindenki a lakóhelyén találjon munkát. — Nem lehet megoldás a manufakturális körülmények konzerválása, s még kevésbé ilyenek létrehozása. A termelékenység . mint fogalom, s mint gyakorlat, ném tűri a korszerű állóeszközöket, a Kell-e a magyar? Gondolatok érettségi után szétaprózását. pénzeszközök t Az igazi humanitás — Az igazi humainizáeió ugyanis az, ha létrejön az optimális arány egyén és közös mintegy ördek között, mert a társadalomnak nem munkaviszonyokra, hanem — munkára van szüksége! A társadalom csak azt oszthatja el az rendszerét. Egészséges „feszültséget * reformra való fölkészülés idő- tani, hanem” tökéletesíteni a e§yéneknek, amit megtermel- szakában, 1967-ben a vállala- vállalathoz hűek érdekeltségi nek a gazdaság egészében, s ° nem oszthatja el a — munka- viszonyokat... A teljes foglalkoztatottságot az állam sokféle módon tudja befolyásolni, figyelemmel arra is, hogy rengeteg emberi problé— Jól megfizetni a kiválót, P1* sűrűsödik ebben, tehát a nem félni attól, hogy ezt so- hatékonyságnak és a huma- kan emlegetik «— belső „fe- utasnak közös pontban kell szültséget” teremt, hiszen az ía!f|kPznia' Ennek pedig elő- ilyenfajta feszültség nagyon * , a hatékonyság, melyegészséges. Azaz: nem köz- f,, dörp-d tényezője a terme- popti intézkedésekkel — re- lékenység. torziókkal — sújtani azt, aki — Összegezésként: a sza- elroegy, hanem érdem szerint bályozók tökéletesítése a kí- többet adni annak, aki —■ vánatos változások kulcsa marad. Nagy nyereséget csökkenő", — Ide tartozik: végre haté- akárcsak lassűbbodő kony munkaerő-gazdálkodást termelékenységi ütem mellett kellene folytam a vállalatok- hosszú távon lehetetlen elérnél. Törődni a saját nevelés- J11* Ezért érdeke minden vál- sel, perspektívát adni az em- la-atnak, hogy hosszú távra bereknek, s ezzel azt a fon- Scmdolkodjék, s ezért érdeke tos tudatot: számítanak rá, a népgazdaságnak is, hogy szükség van a személyére. A szabályozóival a nyereségér- munkaerő egyre inkább “e!íeltsegben erőteljesebb „hiánycikk” lesz, márpedig szernpet_ juttasson a munka tok jelentős tartalékokat képeztek, kifejlődőben van a piaci kontroll, s ez a termelési struktúra megváltoztatására késztette a vállalatok egy részét stb. Ugyanakkor az induló árakban túlságosan nagy nyereség szerepelt, s ezért a vállalatokat nem késztette a nyereség növelése különleges erőfeszítésekre, sok , esetben a termelés növelésére sem. Nem sokat fejlődött a munkaerő-gazdálkodás, az átlagbérszint hatása is érezhető volt, mert a létszámot emelő vállalat kedvezőbb helyzetbe jutott a másiknál, attól függetlenül, hogy erre a létszámra a termelésben szükség volt-e vagy sem. Azt hogy ez mennyire így volt, bizonyítja: Budapesten, ahol a munkaerőforrások kiapadtak, a termelésnövekedést teljes egészében a termelékenység emelésével fedezték. — 1969 első négy hónapjának adatait figyelembe véve nem tapasztalható változás. Vajon lehetséges-e központi intézkedésekkel elősegíteni a holtpontról való kimozdulást? — Valóban, az év első négy hónapja sem csökkenést, sem emelkedést nem mutat. Figyelemre méltó azonban, hogy míg 1968-ban májusig nőtt a foglalkoztatottak száma az iparban, addig most öt hónap alatt csökkent. Ez talán apró jele lehet egy kedvező változás kezdetének. — A termelékenység csökkenése vagy emelkedése elsősorban nem munkaügyi kérdés, a célhoz, a gyorsabb növekedéshez igen sokfelől vezet az út, s e téren a szerényebbek közé tartozik a munkaügy. Éppen ezért rossz megoldás lenne úgy vélni: drákói munkaügyi rendelkezésekkel — létszámbefagyasztás, a munkahelvvál- toztatás megnehezítése stb. — megkapjuk a fejlődés alapját. — A korszerű technika fokozottabb alkalmazása mellett döntő a kom.nlex, minden tényezőt magába foglaló szabályozórendszer. amely helyes irányban tartja a nyereségérdekeltséget. arra sarkallja a vállalatokat, hogy érdekük legyen a több és korszerűbb termék, az - élőmunkával valő takarékosság stb. Ebben a komplex rendszerben természetesen helyet kaptak és kapnak a munkaügyi intézkedések Is, s például most vizsgáljuk, milyen változások szükségesek az átlagbérszint szigorának esetleges enyhítésére, arra. hogy a vállalatoknak érdemesebb legyen a meglevő embereknek többet fizetniük, mint újat felvenniük. amiből kevés van, azzal megfontoltan, okosan kell — kellene — gozdálkodni! — A munka termelékenységének lassuló növekedése, termelékenységének. Feltehető hogy 1971-től a szabályozók ilyen természetű módosítására is sor kerül. M, O. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium Mezőgazdasági Szakközépiskolájának gépszerelő tagozatos negyedik „e” osztályos tanulói a múlt héten érettségiztek. Az osztály első tizenkét tanulójának vizsgáját figyelemmel kísérve két érdekes ellentmondásra lehetett felfigyelni. A nap egyik felében szakmai ismereteikről számot adó, olajos overallba öltözött, pisz- kor körmű, svájcisapkás gyerekek a szóbeli vizsgákra merev nyakú, fehér nylon inget, elegáns vászonruhát öltött fiatalemberekké vará- zsolódtak át. Szerelőkből maturáló „úriemberekké” és viszont : bizonyítva ezzel azt, hogy a két kategória között ma már nincs számottevő különbség. A másik ellentét már kevésbé volt kellemes: az úgynevezett humán és reál tárgyak között, az utóbbiak javára jelentős tudásbeli szintkülönbség mutatkozott. hálták használni az eszüket. A nagy tudású érettségi elnök, 3 a szaktanár minden igyekezete, minden gátlást oldani akaró, önálló gondolkodásra serkentő megjegyzése pusztába kiáltott szó maradt. 2. pozott. Ezek a fiatalok a főként szakmai képzést adó ipari iskolák helyett önként jelentkeztek középiskolába, ahol a történelem, a magyar nyelv és irodalom ismeretét s velük együtt a marxizmus- leninizmus alapelemeit az érettségi reform szerint, értelmes módon követelik meg tőlük. m Az első nagyjából gyerek adottsátizenkét egyforma gú volt: nem voltak rosszak, de nem tartoztak a legjobbak közé sem. A gyengéktől és a kiemelkedő képességűektől eltekintve így tiszta képet nyerhettem az osztály, s általában a szakközépiskolások felkészültségéről. A „tudásbeli szintkülönbség” kifejezés sem egészen pontos. Magyarból és történelemből a gyerekek éppúgy képesek voltak — vagy nem voltak képesek — visszaidézni a betanult anyagmennyiséget, az adatokat, mint matematikából — a két előbbi tárgy kárára mutatkozó különbség az elsajátított tudás értelmes módon való felidézésében, a vizsgázók logikai készségében jelentkezett. Szinte mindegyik érettségizővel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés: mi az oka annak, hogy ugyanaz a gyerek, aki matematikából korrektül, a szükséges szakkifejezéseket alkalmazva elmondta tételét és megoldotta példáját, az történelemből vagy magyarból sorra kerülve egyszerre frázisokba, régen lejáratott kifejezésekbe bonyolódott, meg sem közelítve mindazt, amit a tétellel kapcsolatban érdemes lett volna elmondani. Ügy tűnt, a kategóriákban való gondolkodás helyett meg sem próAz érettségi vizsgára úgy mentem el, hogy színes riportot írok róla. Nem én tehetek arról, hogy jegyzetblokkomban csak néhány ilyen bejegyzés sorakozik: „Balassa Bálint. Az igazság és a jog oldalán harcolt”. „József Attila. Haladó szellemű írónk. A munkásosztály oldalára állt. A haladás és a jog oldalán harcolt”. (Ez utóbbit már egy újabb gyerek mondta!) „Második világháború. Az imperialista hatalmak, Németország, Olaszország és Magyarország a kommunizmus leigázására szövetkeztek ösz- sze”. Nem viccek közé kívánkozó tréfás bemondások, hanem azoknál sokkal szürkébb és talán sokkal elszomorítóbb frázis-sémák ezek — gazdáik szellemi igénytelenségéről adnak számot. i Az elnök éppen a József Attilát sírjában forgató delikvenstől kérdezte meg, hogy melyik egyetemre készül. — Miskolcra, a műszaki egyetemre — hangzott a válasz. A magyar tanár tréfásan hozzáfűzte: — Mert ugye Miskolcon is kell tudni a magyart! A megjegyzés — a feleleteket hallgatva — nem is olyan tréfás. Valóban: kell tudni Miskolcon a magyart? És kell tudni itt, a szakközépiskolában? A kérdés, bármennyire is jogosnak tűnik, nem megala3. Az más kérdés, hogy a2 érettségi reform nincs összhangban a négyéves tartterv- vel. (Az elmúlt évek során nem egy érettségi reformna« lehettünk tanúi, az éppen soron levő mindig az előtte levő tehetetlenségét bizonyítóit;? be.) Most önmagában helyes, logikus gondolkodásmódra építő válaszadást kívánnak az érettségizőtől. Csakhogy kevés az a diák, aki a minden erőfeszítés ellenére is hagyományosnak mondható oktatási metódus, az otthonról hozott.- ötvenes évek „divatját” tükröző kategorikus irodalom- és történelemszemlélet, valamint az érettségi vizsgadrukk hármas tehertételét képes volna egyszere levetkőzni és önállóan, ötletesen felelni. Hisz’ maguk a tételek sem inspirálják erre, amelyek ahelyett, ho1’’-' egy-egy megállapítás igazságának levezetését vagy bebizonyítását követelnék, többnyi"» monografikus, leíró jellegű ismeretanyagot kívánnak meg a tanulótól. Visszatérve a tananyagra — mert úgy tűnik, az érettségi nyugodtan elválasztható tőle — érdemes még egyszer megkérdezni : Kell a magyar Miskolcon'1 Kell. Legalábbis kellene. Baranyai László Tíz évvel ezelőtt tértek át őrs rágósán a felsőfokú óvónőképzésre. A Kecskeméti óvónőképzőből tíz év alatt több mint ezer óvónő került az ország óvodáiba. A korszerűen berendezett intézetben és a tanóvodában a legmodernebb eszközökkel sajátítják el a hivatást a jövő óvónői' (MTE Fotó: Fényes Tamás íelv.) Szapora léptekkel Az idén tovább szélesítik a segéd- és melléküzemi tevékenységüket, a rétsági járás közös gazdaságai. A napokban megjelent kormányhatározat mellett, amely a lakosság jobb ellátása, a munkaerőgondok enyhítése, a jövedelmezőség növelése érdekében továbbra is támogatja a kisegítő üzem- ágak létesítését, egyéb okok is erre serkentik a szövetkezeti vezetőket. A múlt évben ugyanis eddig nem látott, nem tapasztalt fejlődésről adott számot a rétsági járás mezőgazdasága. A fejlődés üteme gyorsabb volt mint Nógrád megye más, előnyösebb természeti adottságokkal rendelkező járásában. A rétságiak azt mondják, következetesen végrehajtották a határozatot, amelyet két és fél évvel azelőtt hozott a járási pártbizottság. Egyre több, jól képzett szakember dolgozik a szövetkezetekben. Mintegy 80 egyetemet, felső- és középfokú technikumot végzett szakember tevékenykedett már tavaly is a közös gazdaságokban. Segítségükkel a gazdaságok többségében rátaláltak a gazdálkodás helyes, leginkább járható útjára. A növénytermesztés és állattenyésztés jövedelmét okosan, ügyesen meg- toldották a segédüzemek bevételével. Mert a nagyoroszi, a nőtincs!, a tolmács! és a diósjenői termelőszövetkezet vezetői egyaránt azt állítják, a mellék- és segédüzemi tevékenység rendkívül sokat segített abban, hogy szaporább lépésekkel haladhassanak. A segédüzemek teremtették meg az anyagi alapját a mezőgazdasági termelés bővítésének. Segítségükkel valósították meg, az egyébként tőkeszegény rétsági termelőszövetkezetek mintegy 30 millió forint értékű beruházást a műit esztendőben. Azért volt erre lehetőség, mert a segéd- és melléküzemek bevétele évről. évre számottevő, Három év alatt a kisegítő üzemek jövedelme ötmillió forintról hatvanmillió forintra növekedett. Az elmúlt évben ? rétsági járásban ötvenmilli > forintot hozott az állattenyés.’- tós. A növénytermesztés bevételei mintegy hatvanhárommillió forintot jelentettek a termelőszövetkezeteknek. A kiegészítő tevékenységből, pedig nem kevesebb mint hatvan- millió forint bevételhez jutottak a közös gazdaságok. A sok más mellett ez jelentette a különböző beruházásokhoz szükséges saját erőt. Az sem utolsó dolog, hogy a segédüzemekben rendszeres munkához jutottak a tagok és az alkalmazottak közül azok, akik kiszorultak az állattenyésztésből és akik csak időszakos munkásai voltak a növénytermesztésnek is. A segédüzemek havi rendszeres bevétele alapot szolgáltatott arra Is, hogy rendszeressé váljék a pénzfizetés a termelőszövetkezetekben, De nemcsak rendszeresen fizettek, hanem több pénzt ís kaptak a tagok és alkalmazottak mipt régebben. A rétsági járás közös gazdaságaiban tavaly már hatvannégy- millió forintot fizettek tó munkadíjként, a korábbi ötvenmillió helyett. A segéd- és melléküzemi tevékenység szélesítése egyben azt ís jelenti, hogy tovább gyarapodnak a termelőszövetkezetek. A tervek szerint ez a bevétel az idén már meghaladja a hetvenmillió forintot. Mindez arra serkenti a termelőszövetkezeti vezetőket, hogy sem most, sem a következő években ne álljanak meg a segéd- és melléküzemágaknak most már határozottan körvonalazott fejlesztésében, mert erre a mezőgazdasági termelés hátrányos helyzete miatt náluk nagy szükség van. NÓGRÁD — 1969. július 6., vasárnap w
