Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

f? ~ ’ ­Szovjet—Szíriái tárgyalások fl. ■ A Kremlben szombaton folytatódtak a tárgyalások Lecnyid Brezsnyev, az SZKF KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a Nureddi Atasszi Szí­riái államfő és miniszterelnök a Baath-párt főtitkára vezette szíriai párt- és kor­mányküldöttség között Lemondott m olasz kormány Pietro Vlongo, az Olasz Szocialista Párt Központi Bi­zottságának tagja pénteken es­te a sajtó képviselői előtt azt mondotta, hogy Pietro Nenni lemondott külügyminiszteri tisztségéről is, lemondását azonban ez idő szerint még nem nyújtotta be Mariano Rumor miniszterelnöknek.. Vittoria Mezza, a párt köz­ponti bizottságának egy má­sik tagja ezzel szemben kije­lentette, hogy Nenni még nem mondott le a külügyminiszteri tisztségről és egyelőre várja, hogy Rumor bejelenti-e a kormányválság kitörését, te­kintettel Tanassi Preti és Lu~ pis miniszterek lemondására. Ha Rumor nem így jár ei — folytatta Mezza —, akkor Nen­ni személyesen jelenti be a maga lemondását, mert úgy érzi, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között nem tudja ellátni a külügyminiszteri tisztséget. A központi bizottság péntek esti ülését követően a „mér­sékeltek” megbeszélést foly­tattak. A tanácskozásról ki­adott közlemény rámutat, hogy a központi bizottságban meg­tartott szavazás — amely, mint ismeretes, elutasította a Nen- ni-féle kompromisszumos ja­vaslatot — rendkívül súlyos esemény. Elhatározták, hogy közös állásfoglalás kidolgozá­sa céljából újból összeülnek. Legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint Mario Ta­nassi a kormány lemondott iparügyi minisztere hivatalo­san bejelentette új szocialista párt alakítását. Hírügynökségi jelentések rámutatnak, hogy Olaszország súlyos politikai válság előtt áll. A Rumor-kormány vár­ható bukása minden bizonnyal új parlamenti választások ki­írását vonja maga után, a kommunisták, jóllehet — az AP szerint — nem kerülnek majd be az új kormányba, előreláthatólag megerősödve kerülnek ki a megtartandó új választásokból. (MTI) + Legfrissebb jelentés szerint a Rumor-kormány lemondott, Merénylet Kenyában Merényletet követtek el Tun Mboya kenyai gazdasá­gi es tervezésügyi miniszter ellen. A miniszter egy üzlet a'táján lépett ki, amikor a merénylő gépkocsiján a járda me"ett hajtott és három lö­vést adott le rá. Szemtanúk szerint egy helyszínen _ levő orvos azonnal megállapította a halál beálltát. A rendőrség rd1'of elhívásban fordult a lakossághoz, hogy segítsenek a merénylet körülményeinek tisztázásában. (MTI) Harcok a Mekongnál A nyugati hírügynökségek, a saígoni amerikai főparancsnok­ság szóvivőjének nyilatkozatai­ra utalva csak elszórt katonai akciókról adnak jelentéseket Vietnamból. A B—52-es ame­rikai nehézbombázók azonban Saigon környékén több. rend­kívül súlyos bombatámadást hajtottak végre, az AFP fran­cia hírügynökség szerint 300 tonna bombát szórtak Binh Long és Phuoc Long tarto­mányra. Harcok folytak egyébként a Mekong folyó deltájában, kö­rülbelül 200 kilométerre Sai­gontól, a harc kimeneteléről azonban egyelőre nem érkeztek jelentések. A hírügynökségiek egyönte­tűen beszámolnak róla, hogy a dél-vietnami deltavidék egy My .Chanh Hoa nevű kis vá­roskájának piacán pénteken súlyos robbanás volt, "amely­nek következtében tízen meg­haltak, több mint húsz sze­mély pedig megsebesült. (MTI) Kiesinger harcias kijelentései Kiesinger, az NSZK kancel­lárja, a nyugatnémet kisiparo­sok egyesületének pénteken Nümbergben megtartott kong­resszusán ismét a második vi­lágháború eredményeként lét­rejött helyzet elismerése el­len lépett fel. „Figyelmeztető­en” szólt azokhoz, akik „azt ajánlják, hogy az NSZK is­merje el a második világhábo­rú realitásait.” A bonni kancellár ugyanak­kor sürgette a fegyverkezés to­vábbi fokozását és azt mon­dotta, hogy ,,a NATO az NSZK biztonságának szavatolója.” Kiesinger kijelentette, hogy az NSZK kész olyan egyez­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Európai konferencia 1970-ben? — Tel Aviv-i események és a BT Szihonuk előre tekint — Nenni lemondott — Találgatások Nixon útjáról Mindjobban kKdenek mény aláírására a Szovjetunió­val, amelyben mindkét fél köl­csönösen lemond az erőszak­kal való fenyegetőzésről és az erőszak alkalmazásáról egy­másközti kapcsolataikban. Gazdasági kérdésekről szól­va a kancellár dicsőítette a bonni nagy koalíció kormá­nyának gazdasági „sikereit.” Mialatt Kiesinger beszédét mondotta, nagyszámú kisipa­ros gyűlt össze a nürnbergi Meistersingerhalle épülete előtt, ahol a gyűlés folyt. A felvo­nulók tiltakozásukat fejezték ki a bonni gazdaságpolitika el­len, amely százezernyi kisipa­ri vállalkozás csődbejutásához vezetett. (MTI) kirajzolódni a tervezett európai biztonsági értekezlet keretei. Ezen a hé­ten két európai külügyminisz­ter is nyilatkozott az értekez­let lehetőségeiről. — mindket­ten semleges országot képvi­selnek —, s mindketten bizo­nyosak abbán, hogy az érte­kezlet előkészítő szakasza gya­korlatilag már megkezdődött. Dr. Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter szerint, I960 hátralevő részét a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezlet alapos előkészítésének kell szentelni, s fennáll a lehetőség, hogy a konferencia talán már 1970- ben összeülhet. „Általánosnak látszik a felfogás az európai országokban, mondotta Wald-Í helm dr. — hogy a bizton­sági konferenciát idén kétol­dalú kapcsolatok révén kell előkészíteni, míg a jövőre megalakulhat a konferencia előkészítő bizottsága.” Karjalainen finn külügymi­niszter már szinte bizonyosra veszi, hogy az európai kor­kormányok nagy többsége szá­mára Finnország megfelel az értekezlet színhelyének. A ta­lálkozó megszervezésének há­rom szakaszát javasolja: 1. kétoldalú megbeszélések; 2. előkészítő tanácskozás; 3. az összeurópai értekezlet. A finn külügyminiszter szerint az el­ső szakasz megvalósítása fo­lyamatban van. Eseménydús volt az elmúlt hét közel-keleti fejlemények­ben is. Kezdjük talán egy ne­gatívummal : DaJan izraeli hadügyminiszter megerősítet­te egy nyilatkozatában Tél Aviv agresszív szándékait, amikor kijelentette: „hazánk a Földközi-tengertől a Jordán íolyóig terjed”. Más szóval: Izrael nem hajlandó területi követeléseitől elállni. Dajan kifejezte a Tel Aviv-i kor­mány igényét Nyugat-Jordá­nia egy részére, a Goll&n-ma- gaslatokra (Szíria) a Tiran- szoros bejáratát ellenőrző Sarm el Seikre, a Sinai-félszi- get egyes kulcsfontosságú ré­szeire és Jeruzsálem Jordá­niához tartozó kerületeire. Izrael eme utóbbi igényéről a héten több napon át tár­gyalt az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa,_ s a BT-ülés, amely jordáriiai panasz alapján jött össze, érdekes volt az egész közel-keleti konstelláció szempontjából, mert választ adott néhány, nem csupán Je­ruzsálem státuszát érintő kér­désre is. Itt tisztázta például álláspontját a De Gaulle utá­ni francia vezetés, amely kez­detben azt a reményt keltette Izraelben, hogy megváltozik Franciaország közel-keleti po­litikája. A BT-ülésen azonban, amikor Franciaország képvi­selője bejelentette, hogy kor­mánya szerint „az izraeli ha­tóságok által Jeruzsálemben hozott intézkedések ellent­mondanak az ENSZ vala­mennyi határozatának, a nemzetközi jogi normáknak és az emberi jogok kiáltványá­nak”, akkor egyben az új francia politikához fűződő Tel Aviv-i reményeket is le- hűtötte. A Biztonsági Tanács végül is egyhangú határoza­tot fogadott el a közel-keleti helyzetről, amely elítéli Iz­rael törvénytelen akcióit, ame­lyekkel be akarja kebelezni Jeruzsálem arab részét. Heti összefoglalónk másik állandó témája” a vietnami helyzet is szolgált érdekes új­donsággal a héten. Rendkívül nagy jelentőségű tény, hogy a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának elnöke elutazott első hivatalos külföldi látogatásá­ra. Huynh Tan Phat a szom­szédos Kombodzsábah járt, ahol Norodon Szihanuk ál­lamfővel folytatott tárgyalá­sokat. SzihanUk államfőt a realista politikusok között tartják számon Ázsiában, aki nem­csak a mára gondol, hanem a holnapra is. Ez a körültekintő álamférfi úgy ítéli meg, hogy országa jövője szempontjából az a leghelyesebb, ha szívé­lyes kapcsolatokat épít ki a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányával, vagyis úgy látja, hogy ezé a kormányé a jövő, ezzel a szomszédsággal fog Kambodzsa együtt élni, és nem az amerikaiak által tá­mogatott saigoni bábrezsim­mel. Ne menjünk el szó nélkül a hét utolsó óráiban érkezett fűntős hír mellett: Nenni le­mondott az Olasz Szocialista Párt elnöki tisztéről. Ezzel most már bizonyosra vehet­jük, hogy a keservesen össze­tákolt olasz szociáldemokrata mozgalom immár másodszor is meghasad (először akkor, ami­kor a Proletár Egységpárt ki­vált belőle), s ez a mostani fejlemény kérdésessé teszí az egész középbal koncepció jö­vőjét. Hiszen Nenni nemcsak pártelnök, de ő a kormány külügyminisztere is! Változatlanul nagy érdek­lődést vált ki a nemzetközi közvéleményben, a világsajtó­ban Nixon július 28-án beje­lentett utazása: az Egyesült. Államok elnöke a hónap vé­gén ellátogat a Fülöp-szíge- tekre; Indonéziába, Thaiföld­re, Indiába, Pakisztánba és Rómába. Az út ázsiai szakaszának értelmét találgatva a New York Times úgy véli: Nixon célja az, hogy „biztosítsa a nem kommunista országokat, bármi legyen is a vietnami háború kimenetele, az ameri­kai támogatás folytatódni fog.” Más szavakkal: Nixon' az a gondolat foglalkoztatja, a befolyásos New York-i lap szerint, hogyan őrizhetné mee az Egyesült Államok ázsiai pozícióit a vietnami háború kudarca ellenére, a háború után Is. A tervezett kitérője sok találgatásra ad módot. A román sajtó csupán néhány sorban adott hírt a tervről. A Fehér Ház szóvivő­je sem fűzött mindeddig hiva­talos kommentárt az esemény­hez. » Sz. L. I, rr Urjog a kozmoszra Genfben befejeződött az ENSZ világűrbizottsága jogi albizottságának ülésszaka. A 28 ország képviselőjéből álló albizottság szerződésterveze­tet vitatott, meg, amely tisz­tázza a felelősséget a kozmi­kus térségbe bocsátott objek­tumok által okozott esetleges károkért, a kozmikus térség fogalmát, körvonalazza a vi­lágűr és az égitestek haszno­sításának jogi szempontjait, beleértve a kozmikus hírköz­léssel kapcsolatos kérdéseket. A lengyel delegáció kezde­ményezésére azt a javaslatot terjesztették az ülésszak ele. hogy vitassák meg a Holdon és más égitesteken kifejtett emberi tevékenységet szabá­lyozó normákat, valamint a Holdról vagy más égitestek­ről származó anyagokra vo­natkozó jogszabályokat. (MTI) Tárgyaltak róla Moszkvában Egymásnak feszülő erők TULAJDONKÉPPEN köny- nyű a kommentátor dolga. A kommunista és munkáspártok moszkvai nagy találkozója ugyanis — nem kevés vitával — állást foglalt korunk szá­mos kérdésében. Ezek már csak további konkrét elemzés­re várnak, arra, hogy apró­pénzre váltsuk az országos po­litikában éppúgy, mint- a falu­si pártalapszervezetek vi­szonylatában. A pártok képviselői által Moszkvában aláírt fő doku­mentum mindjárt az elején le­szögezi: „Az imperializmus el­leni harcban egyesül korunk három hatalmas ereje: a szo­cialista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozga­lom. A jelenlegi szakaszra jel­lemző, hogy egyre nagyobbak a lehetőségek a forradalmi és haladó erők újabb előrenyo­mulásához. Ezzel egy időben azonban növekednek azok a veszélyek is, amelyeket az imperializmus és agresszív politikája okoz.” Különösebben még figyelni sem kell ahhoz, hogy meglás­suk a nyilvánvaló tényt: mai világunk annyira sem nyújt NÓGRAD - 1969, július 6„ vasárnap egységes képet, amennyire a huszönöt évvel ezelőtt nyúj. tott. Az akkor még egységes Imperialista tömbből kisza­kadt jó néhány — földrajzi és katonai szempontból egyaránt jelentős — ország, amelyek ma a Szovjetunióval együtt alkotják a szocialista tábort, s a népi politika mellett mind jelentősebb lépéseket tesznek a gazdasági Integráció útján is. Ahogy nem dőlt össze 1917 után az agyaglábon álló óriásnak kurrentált Szovjet- Oroszország, ugyanúgy kiáll­ták e történelmi próbát a szo­cializmust építő fiatal álla­mok is. Hiba lenne persze an­nak elhallgatása, hogy nincs minden rendben az egységes platform körül. Sajnálatos, de tény, hogy a Kínai Kommu­nista Párt, valamint az Albán Munkapárt mai vezetői a marxizmus—leninizmus né­hány alapvetően fontos kér­désében nem értenek egyet a többi szocialista ország párt­jával. Hogy ez a kezdetben nézetkülönbségnek indult egyet nem értés hová fajult, arra talán a Damans zkij szi­geten lezajlott tragikus ese­mények világítanak rá legin­kább. UGYANCSAK az imperia­lizmussal szemben álló erők csoportjához tartózik a lét­számban és szervezettségben egyaránt számottevő nemzet­közt munkásosztály. Sorainak összetétele meglehetősen hete­rogén : a magasan kvalifikált amerikai munkás éppúgy résztvevője, mint a belga bá­nyász vagy az egyiptomi fel­lah, az indiai pária, illetve a leshatói aranymosó. Bármeny­nyire vegyes is azonban ez a csoport, abban minden képvi­selője egyetért, hogy az el­nyomottak legpusztítóbb el­lensége az éhség és a háború. S akkor már politizálnak, ha a két szörny okozójaként az imperializmust vádolják, mert a tőkés megfosztja őket ke­nyerüktől, az-agresszív szol- dateszka pedig rájuk zúdítja a háborút, minden szörnyek legszörnyűbbikét. A moszkvai tanácskozást közvetlenül megelőzően mint­ha elterelődött volna a figye-, lem az antiimperialista front harmadik jelentős erejéről, a nemzeti felszabadító mozga­lomról. (Ha lehetséges, ez még a nemzetközi munkás- mozgalomnál is heterogénebb, hiszen a résztvevő nemzetek többségének célkitűzése kö­zött nem szerepel több, mint a függetlenség kivívása, az illető ország saját nemzeti burzsoáziájának hatalomra juttatása. Gyakran, taktikai okokból nem is mehetnek to­vább.) Ha zaonban igaz, amit zárójel között megjegyeztünk, akkor miért szükséges, hogy ez a mozgalom egyáltalán szó- bakerüljön? Nagyon is fontos és szükséges. A kisebbik ok, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom követeléseivel és csatározásaival állandóap nyugtalanítja a vezető impe­rialista hatalmakat. A na­gyobb és fontosabb, ha egy vagy több nemzeti független­ségét kivívott ország kiszakad az imperializmus testéből. A^. ilyen operáció rendszerint a beteg gyengüléséhez vezet. A GYENGÜLŐ, de mégis szó" mottevően erős beteg: korunk imperializmusa, amit az ötve­nes években sokan neveztek fogatlan oroszlánnak, papír- tigrisnek, rothadó, korhadó fának. Kétségtelen, hogy a rá­aggatott jelzőkben van némi igazság, de korántsem adják az imperializmus valósághű analízisét.. Sőt: túlhangsúlyoz zásuk az ellenfél erejének le­becsüléséhez vezet. Sajnálatos példa lehet erre az indonéziai tragédia, ahol a forradalmi erők, egészen pontosan a kom­munisták nem mérlegelték kellőképpen sem a hazai, sem pedig az azt támogató nem­zetközi burzsoázia erejét. A tragikus következmények . is­meretesek, azok elemzése he­lyett most inkább kölcsönö­zünk egy megállapítást a moszkvai tanácskozástól, ami körülbelül így hangzik: az imperializmust nem lehet es nem szabad félvállról venni. Kétségtelen, hogy az antiim­perialista front erői hatalma­sak, azt is tudomásul kell vennünk, hogy az imperializ­mus politikai és katonai po­tenciálja sem gyenge. A pillanatnyi helyzet alkal­matlan arra, hogy az imperia­lizmus egy, az egész világot átfogó totális háborút rob­bantson ki. Alkalmatlan, mert katonai erőegyensúly jött lét­re, ugyanakkor az antiimpe- rializmus erői offenzívában vannak. Tévedés lenne azon­ban azt hinni, hogy az impe­rialista erők teljesen lemond­tak terveikről. Nap mint nap törekszenek helyi háborúk k;- robbantására a gyengébbe o fejlett kapitalista országot ban, a szocialista tábor ellen pedig a politikai diverzió mir- den eszközét felhasználják. A bomlasztó, lazító propaganda éppoly kedves számukra, mint az ellenforradalmi puccs. A lényeget a nyugtalanításban Iá t j ák AZ EDDIGIEKBŐL — leg alábbis bízunk benne — köz ­érthetően kiderül, milyen erők befolyásolják a világhelyzet alakulását. Korántse gon­doljuk azonban, hogy ezek az erők tétlenségre vannak kár­hoztatva. Nem, szó sincs er­ről: a szemben álló felek küz­denek a politikai térnyerés­ért. A küzdelemben — nem kétséges — a szocializmusnak, az antiimperialista erőknek vannak győzelmi esélyei. Szolnoki István

Next

/
Oldalképek
Tartalom