Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
f? ~ ’ Szovjet—Szíriái tárgyalások fl. ■ A Kremlben szombaton folytatódtak a tárgyalások Lecnyid Brezsnyev, az SZKF KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a Nureddi Atasszi Szíriái államfő és miniszterelnök a Baath-párt főtitkára vezette szíriai párt- és kormányküldöttség között Lemondott m olasz kormány Pietro Vlongo, az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának tagja pénteken este a sajtó képviselői előtt azt mondotta, hogy Pietro Nenni lemondott külügyminiszteri tisztségéről is, lemondását azonban ez idő szerint még nem nyújtotta be Mariano Rumor miniszterelnöknek.. Vittoria Mezza, a párt központi bizottságának egy másik tagja ezzel szemben kijelentette, hogy Nenni még nem mondott le a külügyminiszteri tisztségről és egyelőre várja, hogy Rumor bejelenti-e a kormányválság kitörését, tekintettel Tanassi Preti és Lu~ pis miniszterek lemondására. Ha Rumor nem így jár ei — folytatta Mezza —, akkor Nenni személyesen jelenti be a maga lemondását, mert úgy érzi, hogy a jelenlegi körülmények között nem tudja ellátni a külügyminiszteri tisztséget. A központi bizottság péntek esti ülését követően a „mérsékeltek” megbeszélést folytattak. A tanácskozásról kiadott közlemény rámutat, hogy a központi bizottságban megtartott szavazás — amely, mint ismeretes, elutasította a Nen- ni-féle kompromisszumos javaslatot — rendkívül súlyos esemény. Elhatározták, hogy közös állásfoglalás kidolgozása céljából újból összeülnek. Legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint Mario Tanassi a kormány lemondott iparügyi minisztere hivatalosan bejelentette új szocialista párt alakítását. Hírügynökségi jelentések rámutatnak, hogy Olaszország súlyos politikai válság előtt áll. A Rumor-kormány várható bukása minden bizonnyal új parlamenti választások kiírását vonja maga után, a kommunisták, jóllehet — az AP szerint — nem kerülnek majd be az új kormányba, előreláthatólag megerősödve kerülnek ki a megtartandó új választásokból. (MTI) + Legfrissebb jelentés szerint a Rumor-kormány lemondott, Merénylet Kenyában Merényletet követtek el Tun Mboya kenyai gazdasági es tervezésügyi miniszter ellen. A miniszter egy üzlet a'táján lépett ki, amikor a merénylő gépkocsiján a járda me"ett hajtott és három lövést adott le rá. Szemtanúk szerint egy helyszínen _ levő orvos azonnal megállapította a halál beálltát. A rendőrség rd1'of elhívásban fordult a lakossághoz, hogy segítsenek a merénylet körülményeinek tisztázásában. (MTI) Harcok a Mekongnál A nyugati hírügynökségek, a saígoni amerikai főparancsnokság szóvivőjének nyilatkozataira utalva csak elszórt katonai akciókról adnak jelentéseket Vietnamból. A B—52-es amerikai nehézbombázók azonban Saigon környékén több. rendkívül súlyos bombatámadást hajtottak végre, az AFP francia hírügynökség szerint 300 tonna bombát szórtak Binh Long és Phuoc Long tartományra. Harcok folytak egyébként a Mekong folyó deltájában, körülbelül 200 kilométerre Saigontól, a harc kimeneteléről azonban egyelőre nem érkeztek jelentések. A hírügynökségiek egyöntetűen beszámolnak róla, hogy a dél-vietnami deltavidék egy My .Chanh Hoa nevű kis városkájának piacán pénteken súlyos robbanás volt, "amelynek következtében tízen meghaltak, több mint húsz személy pedig megsebesült. (MTI) Kiesinger harcias kijelentései Kiesinger, az NSZK kancellárja, a nyugatnémet kisiparosok egyesületének pénteken Nümbergben megtartott kongresszusán ismét a második világháború eredményeként létrejött helyzet elismerése ellen lépett fel. „Figyelmeztetően” szólt azokhoz, akik „azt ajánlják, hogy az NSZK ismerje el a második világháború realitásait.” A bonni kancellár ugyanakkor sürgette a fegyverkezés további fokozását és azt mondotta, hogy ,,a NATO az NSZK biztonságának szavatolója.” Kiesinger kijelentette, hogy az NSZK kész olyan egyezEGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Európai konferencia 1970-ben? — Tel Aviv-i események és a BT Szihonuk előre tekint — Nenni lemondott — Találgatások Nixon útjáról Mindjobban kKdenek mény aláírására a Szovjetunióval, amelyben mindkét fél kölcsönösen lemond az erőszakkal való fenyegetőzésről és az erőszak alkalmazásáról egymásközti kapcsolataikban. Gazdasági kérdésekről szólva a kancellár dicsőítette a bonni nagy koalíció kormányának gazdasági „sikereit.” Mialatt Kiesinger beszédét mondotta, nagyszámú kisiparos gyűlt össze a nürnbergi Meistersingerhalle épülete előtt, ahol a gyűlés folyt. A felvonulók tiltakozásukat fejezték ki a bonni gazdaságpolitika ellen, amely százezernyi kisipari vállalkozás csődbejutásához vezetett. (MTI) kirajzolódni a tervezett európai biztonsági értekezlet keretei. Ezen a héten két európai külügyminiszter is nyilatkozott az értekezlet lehetőségeiről. — mindketten semleges országot képviselnek —, s mindketten bizonyosak abbán, hogy az értekezlet előkészítő szakasza gyakorlatilag már megkezdődött. Dr. Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter szerint, I960 hátralevő részét a budapesti felhívásban javasolt európai biztonsági értekezlet alapos előkészítésének kell szentelni, s fennáll a lehetőség, hogy a konferencia talán már 1970- ben összeülhet. „Általánosnak látszik a felfogás az európai országokban, mondotta Wald-Í helm dr. — hogy a biztonsági konferenciát idén kétoldalú kapcsolatok révén kell előkészíteni, míg a jövőre megalakulhat a konferencia előkészítő bizottsága.” Karjalainen finn külügyminiszter már szinte bizonyosra veszi, hogy az európai korkormányok nagy többsége számára Finnország megfelel az értekezlet színhelyének. A találkozó megszervezésének három szakaszát javasolja: 1. kétoldalú megbeszélések; 2. előkészítő tanácskozás; 3. az összeurópai értekezlet. A finn külügyminiszter szerint az első szakasz megvalósítása folyamatban van. Eseménydús volt az elmúlt hét közel-keleti fejleményekben is. Kezdjük talán egy negatívummal : DaJan izraeli hadügyminiszter megerősítette egy nyilatkozatában Tél Aviv agresszív szándékait, amikor kijelentette: „hazánk a Földközi-tengertől a Jordán íolyóig terjed”. Más szóval: Izrael nem hajlandó területi követeléseitől elállni. Dajan kifejezte a Tel Aviv-i kormány igényét Nyugat-Jordánia egy részére, a Goll&n-ma- gaslatokra (Szíria) a Tiran- szoros bejáratát ellenőrző Sarm el Seikre, a Sinai-félszi- get egyes kulcsfontosságú részeire és Jeruzsálem Jordániához tartozó kerületeire. Izrael eme utóbbi igényéről a héten több napon át tárgyalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa,_ s a BT-ülés, amely jordáriiai panasz alapján jött össze, érdekes volt az egész közel-keleti konstelláció szempontjából, mert választ adott néhány, nem csupán Jeruzsálem státuszát érintő kérdésre is. Itt tisztázta például álláspontját a De Gaulle utáni francia vezetés, amely kezdetben azt a reményt keltette Izraelben, hogy megváltozik Franciaország közel-keleti politikája. A BT-ülésen azonban, amikor Franciaország képviselője bejelentette, hogy kormánya szerint „az izraeli hatóságok által Jeruzsálemben hozott intézkedések ellentmondanak az ENSZ valamennyi határozatának, a nemzetközi jogi normáknak és az emberi jogok kiáltványának”, akkor egyben az új francia politikához fűződő Tel Aviv-i reményeket is le- hűtötte. A Biztonsági Tanács végül is egyhangú határozatot fogadott el a közel-keleti helyzetről, amely elítéli Izrael törvénytelen akcióit, amelyekkel be akarja kebelezni Jeruzsálem arab részét. Heti összefoglalónk másik állandó témája” a vietnami helyzet is szolgált érdekes újdonsággal a héten. Rendkívül nagy jelentőségű tény, hogy a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának elnöke elutazott első hivatalos külföldi látogatására. Huynh Tan Phat a szomszédos Kombodzsábah járt, ahol Norodon Szihanuk államfővel folytatott tárgyalásokat. SzihanUk államfőt a realista politikusok között tartják számon Ázsiában, aki nemcsak a mára gondol, hanem a holnapra is. Ez a körültekintő álamférfi úgy ítéli meg, hogy országa jövője szempontjából az a leghelyesebb, ha szívélyes kapcsolatokat épít ki a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányával, vagyis úgy látja, hogy ezé a kormányé a jövő, ezzel a szomszédsággal fog Kambodzsa együtt élni, és nem az amerikaiak által támogatott saigoni bábrezsimmel. Ne menjünk el szó nélkül a hét utolsó óráiban érkezett fűntős hír mellett: Nenni lemondott az Olasz Szocialista Párt elnöki tisztéről. Ezzel most már bizonyosra vehetjük, hogy a keservesen összetákolt olasz szociáldemokrata mozgalom immár másodszor is meghasad (először akkor, amikor a Proletár Egységpárt kivált belőle), s ez a mostani fejlemény kérdésessé teszí az egész középbal koncepció jövőjét. Hiszen Nenni nemcsak pártelnök, de ő a kormány külügyminisztere is! Változatlanul nagy érdeklődést vált ki a nemzetközi közvéleményben, a világsajtóban Nixon július 28-án bejelentett utazása: az Egyesült. Államok elnöke a hónap végén ellátogat a Fülöp-szíge- tekre; Indonéziába, Thaiföldre, Indiába, Pakisztánba és Rómába. Az út ázsiai szakaszának értelmét találgatva a New York Times úgy véli: Nixon célja az, hogy „biztosítsa a nem kommunista országokat, bármi legyen is a vietnami háború kimenetele, az amerikai támogatás folytatódni fog.” Más szavakkal: Nixon' az a gondolat foglalkoztatja, a befolyásos New York-i lap szerint, hogyan őrizhetné mee az Egyesült Államok ázsiai pozícióit a vietnami háború kudarca ellenére, a háború után Is. A tervezett kitérője sok találgatásra ad módot. A román sajtó csupán néhány sorban adott hírt a tervről. A Fehér Ház szóvivője sem fűzött mindeddig hivatalos kommentárt az eseményhez. » Sz. L. I, rr Urjog a kozmoszra Genfben befejeződött az ENSZ világűrbizottsága jogi albizottságának ülésszaka. A 28 ország képviselőjéből álló albizottság szerződéstervezetet vitatott, meg, amely tisztázza a felelősséget a kozmikus térségbe bocsátott objektumok által okozott esetleges károkért, a kozmikus térség fogalmát, körvonalazza a világűr és az égitestek hasznosításának jogi szempontjait, beleértve a kozmikus hírközléssel kapcsolatos kérdéseket. A lengyel delegáció kezdeményezésére azt a javaslatot terjesztették az ülésszak ele. hogy vitassák meg a Holdon és más égitesteken kifejtett emberi tevékenységet szabályozó normákat, valamint a Holdról vagy más égitestekről származó anyagokra vonatkozó jogszabályokat. (MTI) Tárgyaltak róla Moszkvában Egymásnak feszülő erők TULAJDONKÉPPEN köny- nyű a kommentátor dolga. A kommunista és munkáspártok moszkvai nagy találkozója ugyanis — nem kevés vitával — állást foglalt korunk számos kérdésében. Ezek már csak további konkrét elemzésre várnak, arra, hogy aprópénzre váltsuk az országos politikában éppúgy, mint- a falusi pártalapszervezetek viszonylatában. A pártok képviselői által Moszkvában aláírt fő dokumentum mindjárt az elején leszögezi: „Az imperializmus elleni harcban egyesül korunk három hatalmas ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom. A jelenlegi szakaszra jellemző, hogy egyre nagyobbak a lehetőségek a forradalmi és haladó erők újabb előrenyomulásához. Ezzel egy időben azonban növekednek azok a veszélyek is, amelyeket az imperializmus és agresszív politikája okoz.” Különösebben még figyelni sem kell ahhoz, hogy meglássuk a nyilvánvaló tényt: mai világunk annyira sem nyújt NÓGRAD - 1969, július 6„ vasárnap egységes képet, amennyire a huszönöt évvel ezelőtt nyúj. tott. Az akkor még egységes Imperialista tömbből kiszakadt jó néhány — földrajzi és katonai szempontból egyaránt jelentős — ország, amelyek ma a Szovjetunióval együtt alkotják a szocialista tábort, s a népi politika mellett mind jelentősebb lépéseket tesznek a gazdasági Integráció útján is. Ahogy nem dőlt össze 1917 után az agyaglábon álló óriásnak kurrentált Szovjet- Oroszország, ugyanúgy kiállták e történelmi próbát a szocializmust építő fiatal államok is. Hiba lenne persze annak elhallgatása, hogy nincs minden rendben az egységes platform körül. Sajnálatos, de tény, hogy a Kínai Kommunista Párt, valamint az Albán Munkapárt mai vezetői a marxizmus—leninizmus néhány alapvetően fontos kérdésében nem értenek egyet a többi szocialista ország pártjával. Hogy ez a kezdetben nézetkülönbségnek indult egyet nem értés hová fajult, arra talán a Damans zkij szigeten lezajlott tragikus események világítanak rá leginkább. UGYANCSAK az imperializmussal szemben álló erők csoportjához tartózik a létszámban és szervezettségben egyaránt számottevő nemzetközt munkásosztály. Sorainak összetétele meglehetősen heterogén : a magasan kvalifikált amerikai munkás éppúgy résztvevője, mint a belga bányász vagy az egyiptomi fellah, az indiai pária, illetve a leshatói aranymosó. Bármenynyire vegyes is azonban ez a csoport, abban minden képviselője egyetért, hogy az elnyomottak legpusztítóbb ellensége az éhség és a háború. S akkor már politizálnak, ha a két szörny okozójaként az imperializmust vádolják, mert a tőkés megfosztja őket kenyerüktől, az-agresszív szol- dateszka pedig rájuk zúdítja a háborút, minden szörnyek legszörnyűbbikét. A moszkvai tanácskozást közvetlenül megelőzően mintha elterelődött volna a figye-, lem az antiimperialista front harmadik jelentős erejéről, a nemzeti felszabadító mozgalomról. (Ha lehetséges, ez még a nemzetközi munkás- mozgalomnál is heterogénebb, hiszen a résztvevő nemzetek többségének célkitűzése között nem szerepel több, mint a függetlenség kivívása, az illető ország saját nemzeti burzsoáziájának hatalomra juttatása. Gyakran, taktikai okokból nem is mehetnek tovább.) Ha zaonban igaz, amit zárójel között megjegyeztünk, akkor miért szükséges, hogy ez a mozgalom egyáltalán szó- bakerüljön? Nagyon is fontos és szükséges. A kisebbik ok, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom követeléseivel és csatározásaival állandóap nyugtalanítja a vezető imperialista hatalmakat. A nagyobb és fontosabb, ha egy vagy több nemzeti függetlenségét kivívott ország kiszakad az imperializmus testéből. A^. ilyen operáció rendszerint a beteg gyengüléséhez vezet. A GYENGÜLŐ, de mégis szó" mottevően erős beteg: korunk imperializmusa, amit az ötvenes években sokan neveztek fogatlan oroszlánnak, papír- tigrisnek, rothadó, korhadó fának. Kétségtelen, hogy a ráaggatott jelzőkben van némi igazság, de korántsem adják az imperializmus valósághű analízisét.. Sőt: túlhangsúlyoz zásuk az ellenfél erejének lebecsüléséhez vezet. Sajnálatos példa lehet erre az indonéziai tragédia, ahol a forradalmi erők, egészen pontosan a kommunisták nem mérlegelték kellőképpen sem a hazai, sem pedig az azt támogató nemzetközi burzsoázia erejét. A tragikus következmények . ismeretesek, azok elemzése helyett most inkább kölcsönözünk egy megállapítást a moszkvai tanácskozástól, ami körülbelül így hangzik: az imperializmust nem lehet es nem szabad félvállról venni. Kétségtelen, hogy az antiimperialista front erői hatalmasak, azt is tudomásul kell vennünk, hogy az imperializmus politikai és katonai potenciálja sem gyenge. A pillanatnyi helyzet alkalmatlan arra, hogy az imperializmus egy, az egész világot átfogó totális háborút robbantson ki. Alkalmatlan, mert katonai erőegyensúly jött létre, ugyanakkor az antiimpe- rializmus erői offenzívában vannak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az imperialista erők teljesen lemondtak terveikről. Nap mint nap törekszenek helyi háborúk k;- robbantására a gyengébbe o fejlett kapitalista országot ban, a szocialista tábor ellen pedig a politikai diverzió mir- den eszközét felhasználják. A bomlasztó, lazító propaganda éppoly kedves számukra, mint az ellenforradalmi puccs. A lényeget a nyugtalanításban Iá t j ák AZ EDDIGIEKBŐL — leg alábbis bízunk benne — köz érthetően kiderül, milyen erők befolyásolják a világhelyzet alakulását. Korántse gondoljuk azonban, hogy ezek az erők tétlenségre vannak kárhoztatva. Nem, szó sincs erről: a szemben álló felek küzdenek a politikai térnyerésért. A küzdelemben — nem kétséges — a szocializmusnak, az antiimperialista erőknek vannak győzelmi esélyei. Szolnoki István
