Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

Ezrek hosszantói Kánikulában nagy öröm a strandolás. Hát ez az öröm Salgótarjánban, a vasárnapi rekkenő hőség ellenére sem volt zavartalan Vagy éppen azért nem volt az? 1 Nincs bum Egész délelőtt csak közel­harc . árán és főleg csak a végállomáson tudtak autóbusz­ra szállni a strandra igyek­vők. A helyzet délben es ko­ra délután tovább rpmlott. Mi­re egy tí-os autóbusz megje­leni a főtéren, akkorra leg­alább két autóbusznyi utas várakozott, s legalább annyi a többi megállóknál. S nem­hogy gyorsult volna a forga­lom. hanem az autóbuszok kéátek is Közben egy 8-os busz például hosszasan a tér másik sarkán időzött és végül is üresen ment fel a Rokkant­telepre. De a strandi végállo­máson is üresen pihent az autóbusz, ragaszkodott a me­netrendhez. Nem lehetne vég­re a lakosság igényeihez ra­gaszkodni? , 2 Szám nincs A strandon villámgyors ki­szolgálást kapunk a pénztár­nál és néhány percen belül a kerítésen belülre jutunk, ahol újabb meglepetés vár ránk. Közölték ugyanis, hogy nem lehet vetkőzni. mert ninős vállfa. Minthogy százával áll­tak az üres vállfák, sokan til­takoztak. Azután a gondnok­tól tudtam meg. hogy vállfa csakugyan van még mintegy háromszáz darab, de nem tud­nak számot (bilétát) adni hoz­zá. Ügy látszik, rövid volt a tél a strandídényre való fel­készülésre! Csináltuk tehát a zsibvásárt a strandon, s őriz­gettük magunk értékeinket — a civilizáció nagvobb dicső­ségére. 3 Van menny És ha már civilizációnál tartunk, akkor nagy örömmel kell üdvözölnünk a salgótar­jáni strandon az új medence üzembe helyezését, amely na­gyon népszerű a vendégek kö_ rében. Viszont mélységesen el kell ítélni azokat, akik a me­dencét szeméttároló helyül használják, A medence alja ugyanis tele van papírral és egyéb hulladékkal. Talán éber fürdőmesteri szolgálattal, vagy társadalmi őrökkel meg­oldható lenne a rendbontók nevelése, figyelmeztetése, rendszabályozása. Minden­képpen tenni kell valamit, ha nem akarják a kulturált ven­dégeket elüldözni a tarjárii strandról! 4. Gond m Csak dicsérettel lehet szólni a strandbüfék eladóinak szorgalmas, szinte önfeláldozó munkájáról. Sokkal kevésbé arról, hogy délután kettőkor már nem lehetett fagylaltot, sört, egyes cigarettafajtákat és hűsítőket kapni. Valóban, a kánikula miatt rendkívülire nőtt 1 a forgalom. Ámde a strandokat éppen a kánikula miatt létesítették! S ha két bódéval nem megy, létesíteni kell újabb büféket is! De tö­rődni kell a vendégekkel. Hiá­ba lehet hűsítőt, sört. cigaret­tát a városban kapni, ha az ezrek a strandra menekültek! L. Gy. Film- és fotóklub Szécsényben A szécsényi művelődési központban tulajdonképpen már két éve megalakult a film- és fotóklub. Az volt a cél, hogy filmszalagra rög­zítsék, megörökítsék a fon­tosabb' helytörténeti esemé­nyeket, Jól rajtoltak, több filmet készítettek a klub tag­jai. s a filmekből a járás több községében vetítettek. Az utóbbi időben azonban gondok jelentkeztek a veze­tésben és szinte teljesen ab­bahagyták a munkát. A kö­zelmúltban újra összeültek a filmklub tagjai, s új vezető­séget választottak. Elkészí­tették a klub féléves prog­ramját is, s megkezdik a munkát. Többek között a húszéves tangazdaság, a gépjavító állomás, a bútor­ipari vállalat munkájáról ké­szítenek filmeket. 3©l dolgoinak ai építők Van munkája az idén 3 karancslapujtői termelőszö­vetkezet építőbrigádjának. A mintegy 10 millió forintos beruházás nagy részét hely­ben, a közös gazdaságnak építik meg. Többek között mintegy hatmillió forint ér­tékben utakat készítenek. Emellett gépszín és takarmá- nyos is épül a gazdaságban A munkálatok nagy részét már elvégezték az építők. A szövetkezeti építkezések mel­lett mintegy másfél millió forint értékben KlSZ-laká- sok készülnek. Fejlődés Lapujtőn- Viszonylag rövd idő óta üzemel a karancslapujtői kő­bánya. A bánya köve kiváló­an alkalmas a különböző építkezésekre. A kő szállítá­sának megkönnyítésére a tsz korszerűsíti a kőbányához vezető útszakaszt. Az idén több mint egy kilométer utat építenek kétmillió fo­rint értékben. Emellett felé­pítik a gépjavító műhelyt Is. amelyre egymillió 400 ezer forintot fordítanak. Az épít­kezés nagy ütemben folyik A terv szerint a téli gépjaví­tásokat már az új létesít­ményben végzik. Moziélet 'Nyár a levéltárban Több látogató számára jut hely Legutóbbi ülésén a Minisztertanács megtárgyalta a le- hogy ez a nagyszabású rr.ua­veltári anya? védelmének új téri indítványokat. 6 mint a határozott, hogy azokat — tását javasolva — az Elnöki Mit jelent ez a híradás a levéltárak számára? Schneider Miklóst, a Nógrád megyei Le­véltár igazgatóját kerestük meg ezzel a kérdéssel. — Mint ismeretes, az álla­mi levéltárhálózat kialakítása hazánkban 1950-ben történt, ekkor államosították a levél­tárakat, amelyek addig me­gyei illetve városi kezelésben voltak, s természetesen, nél­külözték az egységes Irányí­tást is — mondja Schneider Miklós. — Ez idő tájt jött ki az a törvényerejű rendelet, amely napjainkig szabályozza a levéltárak tevékenységét. Azóta a gazdasági, társadalmi szerkezetben több vonatkozás­ban változás következett be. s ezt nem követte a levéltá­rakkal kapcsolatos rendelkezé­sek módosulása. Azok közül tehát már több elévült, így esetenként akadályozza a le­véltári tevékenységet. Ezért vált szükségessé a levéltári anyag védelmének új szabá­lyozásáról szóló indítványok megvitatására, amelynek a magam részéről rendkívül örülök. Az ülés anyagát nem ismerem, nem is vagyok il­szabályozásaról szóló minisz- híradásbó! értesültünk, úgy törvényerejű rendeletek alko- Tanács elé terjeszti. letékes róla nyilatkozni. Min­denesetre remélem, hogy az új törvényerejű rendelet meg­jelenése. ha erre sor kerül, sok vonatkozásban, megköny- nyíti munkánkat. Abban is bí­zom, hogy így a levéltárak hatékonyabban kivehetik ré­szüket a népművelésből, és egyéb tevékenységből is. A Nógrád megyei Levéltár­ból nem régen sugárzott ri­portot a Petőfi rádió „Emlé­kezzünk regéíekről” című mű­sorában Hallhattuk, amint Banda Kálmán történész, a történelemtudományok kandi­dátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa elbe­szélgetett Schneider Miklóssal. Főleg arról volt szó akkor, hogy a megyebeli falvak tör­ténetének feldolgozásához milyen anyagot őriz a levél­tár? , — Országosan is előtérbe került a falutörténetek meg­írásának szorgalmazása — mondja Schneider Miklós. — Hogyan áll ez Nógrád megyé­ben7 Mindenekelőtt sokat vá­runk a megyei monográfia megjelenésétől? Azt hisszük, ka ösztönzi majd a falutör­ténet-írás gondolatával foglal­kozókat is? — Egyáltalán, foglalkoznak ezzel a gondolattal a falvak­ban?-J- Szórványosan igen. Né­hány község nevét is megem­líthetem, ahol már folyt. Il­letve folyik ez a munka. Nem ti. Nógrádsáp, Magyar- nándor, Tereske, Somoskőúj­falu, s még mondhatnék né­hányat. Ezekből a falvakból már jártak nálunk a levél­tárban anyagért A megyei levéltárban egyik legfontosabb teendőnek tart­ják e munka segítését. Ho­gyan? — Elsősorban a belső fel­dolgozó munka folyamatos végzésével — hangzik a tájé­koztatás. — Az anyag feldol­gozása, rendszerezése és hoz­záférhetővé tétele elsődleges a kutatás szempontjából. Ezenkívül módszeresen feltár­juk és film formájában be- gyűjtjük a más levéltárakban levő, de Nógrádra vonatkozó anyagot. Itt mindenekelőtt az Országos Levéltár, az egyházi levéltárak, illetve néhány Szlovákiában levő levéltár anyagára gondolok. Tervezzük egy részletes jegyzék kiadását Is, amely tájékoztatja az ér­deklődőket az általunk őrzött anyagról, ez szintén megköny- nyíti a kutatást. A Múzeumi •''űzetek egyik számában még ebben az évben ugyancsak ki­merítő ismertetőt közlünk anyagunkról. Szovjet és olasz—francia film a műsoron Július utolsó, augusztus első napjaiban két filmet játszik a salgótarjáni No­vember 7. Filmszínház. A hónap utolsó napjától augusztus 2_ig kerül közön­ség elé A rezidens jelent­kezik című, magyarul be­szélő szovjet film, amely történetében kémek és el­hárítok harcát mutatja be. Augusztus 3-tól 6-ig játsz- sza a mozi a Maigret fel­ügyelő csapdája című olasz—francia produkciót. A bűnügyi film a nálunk is nagyon olvasott Geor­ges Simenon egyik detektív- regényéből készült Jelenet a Maigret felügyelő csapdája című szines olasz- francia filmből A levéltár őszre kamaraki­állítást rendez felszabadulá­sunk negyedszázados jubileu­ma alkalmából az intézmény helyiségében. De mit jelent számára a nyár? — Semmiképpen sem jelent uborkaszezont — nyugtat meg az igazgató. — Ellenkezőleg, mi a látogatottság növekedé­sére, az érdeklődés élénkülé­sére számítunk, hiszen ez az időszak például a pedagógu­sok számára inkább lehetővé teszi a falutörténetek írásával összefüggő kutatómunka végzését, mint az oktatási év bármelyik más hónapja. Idén eddig 41 látogatója volt a levéltárnak, akik 170 alka­lommal végeztek kutatómun­kát. Az intézmény kutatószo­bájában ennél jóval több lá­togató számára van hely. S hogy ezek eddig üresen ma­radtak, már kevésbé meg­nyugtató. Tóth Elemér ARKAGVIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: NYMZAS MAGÁNÜGYBE FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC IS. # I — Maga intelligens ember! Megértheti, hogy vannak dolgok, amiket az emberek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is értelmezhetik. Gondolja el, hogyan véleked­nének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha a bűnügyi rendőrség érdeklődne felőlem. Nem olyan egy­szerű ez! A bűnügyi rendőrség! Gondolkozzék! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felelte komoran Tyíhonov. — Az érvei elégtelenek Annál is inkább, mert becsületes embernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezős­ködnének felőle. Ezért velem kell jönnie Aljosinékhoz. — De hiszen ez lehetetlen! — kiáltotta kétségbeeset­ten Kozak. — Egyáltalán nem leheteteln. Nagyon is lehetséges Higgye el nekem. — Értse meg. arról van szó, hogy Aljosin nincs ott­hon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — válaszolta elhaló hangon Kozak — Hat akkor hol járt hétfőn este? — Mar mondtam. Aljosinékhál. — Értem. — Tyihonov türelmetlenül dobolt a karos­szék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Al- josinnénál járt és nem Aijosineknál! — Aljosinnénál — sóhajtott beletörődőén Kozak. Tyihonov gondolkodóba esett. „Tragikomikus, ha belegondol a/, ember, mi mindennel kell foglalkoznia szol­gálatban Mellesleg, ez érthető Is. Olyanok vagyunk, mint a határőrök. A normális és torz jelenségek határvonalán •ivk'Vunk. Az igazi határt azonban csíkosra mázolt osz- • ’ .pok ielzik. A mi munkánkat nem könnyítik meg jelző- 1 áblák Az • to her nem l<fhet tapintatos, nem fordíthatja el — 55 — szemérmesen a tekintetét az idegen szennyes elől...” Tyihonov végigsimította tenyerével az arcát, majd felállt: — Sajnos, el kell keserítenem, Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinékhoz. — De nem érdemes egy ilyen csekélység miatt... Maga is nevetni fog az egészen . . . — Lehet. De, ahogy a főnököm szokta mondani, az nevet legjobban, aki következmények nélkül nevet. Kinyílt az ajtó, magas, ősz hajú férfi lépett a szobá­ba. Tyihonovhoz lépett, és telt, vidám basszushangján bemutatkozott: — Adjonisten! Lagunov vagyok — erős, férfias kéz­fogással üdvözölte Tyihonovot. — Nem, kedvesem, önnek archaikus elképzelései vannak a mai perifériáról! — Lagunov ízesen felkacagott. Pirosas arcán mozgékony ráncok íutkároztak, kis ősz ba­jusza kemény jellemről tanúskodott. „Ilyen férfiról min­tázhatta Ehrenburg Smiedl őrnagy portréját” — gondolta Tyihonov. — Igaz, nálunk nem építenek felhőkarcolókat, mint a Kalinyin sugárúton, és második éve épül a tisztító­üzem. De önök, fővárosiak, mindig kacérkodnak egy ki­csit a vidéki élettel. „Ez az állandó rohanás, ez a vad életritmus!” Nem a ritmuson múlik. Már régen másféle kategóriára, másféle meghatározásra lenne szükség. Vé­leményem szerint a mai életet elsősorban tartalmi telí­tettsége határozza meg. Nézze meg a gyerekeinket: oko­sabbak nálunk, többet akarnak tudni az életről Egyszer azt mondja nekem a fiam — tizenkét éves —: „Apa, hol juthatnék hozzá Prousthoz?” „Ott van a szekrényben, öt kötetben — mondom neki leereszkedően. — Kezdd a Fáraóval, kitűnő könyv!” Elhallgat az én Aljókám, azután újra megszólal: „Apu, Boleszláv Prusztot már olvastam, én Marcello Proustra lennék kíváncsi.’’ Puff neki! Majd­nem elsüllyedtem a szégyentől Pedig nevelnünk kel) őket. De ahhoz, hogy ezt megtehessük, nekünk magunknak is tanulnunk kell. Hol vegyük rá az időt? Nekem például olyannyira zsúfolt volt a programom, hogy egyetlen egy­szer jutottam el a Nagyszínházba. Éppen aznap, amikor azt az asszonyt megölték. A szobalány mesélte, amikor megjöttem. Ügy emlékszem múlt hét keddjén volt? — Nem. Hétfőn — válaszolta Tyihonov. — Hétfőn? Szerintem kedden történt. De mit talál­gassam. valahol meg kell lennie a jegynek, mindjárt meg­nézem. Lagunov elővette kiszolgált alaposan megkopott disz­nóbőr tárcáját erős kövér ujjaival kutatni kezdett benne-56­— Itt vagy, galambocskám! így ni, na nézzük csak Első emeleti páholy, február 14. — Lagunov az ujjain számolta: — Ma huszonkettedike van, tegnap — huszon­egy ... Ügy van! Hétfőn volt tlzennegyedike. — Jó volt az előadás? — kérdezte Tyihonov. — Kitűnő! Az Igor herceget játszották. Nagyszerű ze­ne ez, az ember úgy érzi, részese lett valami felemeli eseménynek. Kötelezővé tenném az iskolásgyerekek szá­mára! — Manapság kevés az igazán jó énekes — vetette közbe Sztasz. — Koncsakot ki alakította? — Vegyernyikov. Jól énekel, de csak azt mondhatja el magáról, hogy személyesen ismeri a poloveci kánt, aki hallotta Makszim Mihajlovot, — Lagunov megpödörgette bajuszát. — Ennek ellenére jó volt. Igazi élvezetet szer­zett’ — Dmitrij Mihajlovics, mikor hallott először a gyil­kosságról? — kérdezte Tyihonov. — Azonnal! Amikor elkértem a kulcsot — tizenegy körül lehetett. —■ Hászja, a szobalány rögtön elmesélte Tíz perccel azelőtt szállították el a holttestet, a lányok az ablakból nézték. — A gyilkosság előtt körülbelül mennyi idővel távo­zott a szállodából? — De hiszen nem tudom, hánykor ölték meg. Csak j később mesélték, hogy nagy feltűnést keltett a szálloda- í ban, amikor megtalálták a holttestet. Ha jól emlékszem, j kilenc órát mondtak. Mi öt felé mentünk el Lev Alek- j szejeviccsel. — Lev Alekszejevics is elment? — Fél hatkor akartunk elindulni, így beszéltük meg, de ötkor felhívták ' ezután elsietett. Nem várt meg. Ne­kem még levelet kellett írnom a feleségemnek Tíz—ti- I zenöt perc múlva én is elmentem. — Bezárta a szobáját? — Igen, persze. — Melyik ügyeletesnek adta át? — Hát, kedvesem, erre bizony nem emlékszem Ítél­je meg: rengetegen vannak Arra emlékszem, hogy este Hanjától vettem át.. Erre Is csak azért emlékszem, meri éppen ő számolt be a gyilkosságról — Kozak hánykor jött meg? — Néni tudnám megmondani Valószínűleg későn j Emlékszem, még meghallgattam az éjféli híreket, egy t órácskát olvastam, azután elaludtam. — Nem hallotta Kozákot bejönni7 (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom