Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

így élnek is Cserit át 'ríílgyén fii.) Három község, egy akarat? idő kell ahhoz, hogy belás­sák aj emberek. szükségük van egymás erejére a köny- nyebb boldoguláshoz. A tér­nie lűszövetkezetek egyesülése alkalmával Is hallani vélemé­nyeket, amelyek kifogásolják ezt a lépést. Ám előbb-utóbb a legmakacsabbak is rádöb­bennek az egyesülés helyessé­gére. Nem lennénk tárgyila­gosak. ha ebben az esetben ta. gadnánk ezt. A három falu lakossága sem volt azonos véleményen az egyesülést Il­letően. Néhány ember kivéte­lével azonban a többség dön­tőt i ebben a fontos kérdés­ben Kpdvez-e az pluök? A termelőszövetkezetben még mindig akadnak olyanok, akik szóvá tesznek különböző ,,sérelmeket”. Ezek azonban ■gyéni elképzelésekből, vágy­nokból fakadnak. Azonban egy—két dolog ezek közül Is figyelmet követel. Többen szó­vá tették, vajon miért nincs a termelőszövetkezet központja Cserhátszentivánban? Az így vélekedők azzal érvelnek, hogy a három közül ez a leg­nagyobb település. De kifelej­tik a számításból, hogy éppen ebben a községben a legkeve­sebb a szövetkezeti tagság. Mészáros Gábort, a termelő- szövetkezet elnökét olyan vá­dak érik, hogy jobban kedvez a bokoriaknak és a kutasói- aknak, mint a cserhátszent- ivániaknak. Amikor erről kér. deztem az elnököt, azt taná­csolta. ne vele beszéljek, ha­nem a tagokkal. — Helytelen Ilyesmit állíta­ni — mondta Tóth László fo- gatos. — Miért kellene ked­vezni? Aki becsületesen dol­gozik, megél. Aki meg tétlen­kedik, ilyen véleményeket ta­lál ki... Nincs értelme idézni sok más hasonló véleményt. Ez a lényegük. Az viszont nem kö­zömbös a szövetkezet kollek­tívájának nyugodt tevékeny­sége szempontjából, hogy te­ret engednek-e néhány ilyen, a hangulatot felkavaró véle­ménynek. Az ilyesmi megelő­zésében a legnagyobb felelős­ség azonban a vezetőségre há­rul. Ha a szövetkezet vezetői egységesek az állásfoglalás­ban, s minden esetben azono­sulnak a cselekvésben is, már nem adnak lehetőséget ilyen (téletek kialakulására. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a legteljesebb demokratizmus alapján álljon a vezetőség. Viszont hiába demokratiku­sak a tsz vezetői, ha egyik­másik tagnak nem használ a szép szó. Az ilyeneket nehéz meggyőzni az igazságról. Mi- kula Józsefnénál beszélget­tünk erről. Mikuláné felcsat­tant: * — Ráférne egy pár emberre a keményebb hang is! De ki meri itt megmondani a véle­ményét? Ha az elnök rászól valakire, mindjárt félrema­gyarázzák. Különösen jól dol­gozni azonban csak úgy lehet, ha nem ítéljük félre egymást. Beszéltünk erről Mészáros Gáborral is. — Sosem szerettem vesze­kedni senkivel — mondta. — De, ha valakit rendre kell utasítani, azt nem lehet kérő hangsúllyal elmondani. Nem panaszképpen mondom, de ebben a vezetőségben többen is vagyunk, azonban a kemé­nyebb hanggal mindenki rám vár. Az bizonyos, hogy a falube. hek közül senki sem szereti megmondani a nyers, őszinte valóságot. De mivel az elnök különben sem idevaló, majd ő mtgmondja. Pedig egy kicsit nagyobb határozottság nem ártana az üzemegység-vezetők­től és a főagronómustól sem! Változó vélemények Az egy akarattal tehát még nincs minden rendben. S ez a legtöbb esetben az anyagiak­kal függ össze. Kinek mihez fűződik az érdeke, ügy véle­kedik. Jellemző példája en­nek a fejőgép beszerelése. Amikor a bokori istállóba be­szerelték a fejőgéprendszert, a szövetkezet szerelői több mint tízezer forintot takarítottak meg, mivel a munkát nem. mással csináltatták meg. A vezetőség úgy döntött, megju­talmazza a szerelőket. S ha­bár ezt nem kellett volna köz­gyűlés elé terjeszteni, mégis bejelentették, miért kapnak jutalmat a szerelők. Tüstént akadt néhány tag, aki nem he­lyeselte a határozatot, mond­ván, az elnök megint kedvez valakinek. A megtakarítással természetesen nem számoltak! De lehetne idézni a pásztor ügyének történetét is. Ez ügyben is már kérdőívet kel­lett mindenkihez vinni, hogy nyilatkozzon, akarja-e a ház­táji állataihoz a pásztort, vagy nem? Ugyanis egyesek a szó­beli véleményüket háromszor változtatták meg. A termelőszövetkezetet si­került minden eddiginél biz­tosabb anyagi alapokra he­lyezni. A további eredmények záloga azonban a még na­gyobb összefogás. Rendszeres tanácskozás a tagokkal, véle­ményük kikérése és meghall­gatása. Kétségtelen, hogy ed­dig nagyon sokat tettek a szö­vetkezet vezetői, de talán ezen a területen a lehetőségeknél kevesebbet. S itt mondjuk meg őszintén, hogy ez nem kizáró­lag az elnök rovására írható. Sót, elsősorban nem az övére! E tekintetben igen nagy sze­rep hárul a pártszervezetre, a pártvezetőségre és a tanácsi vezetőkre. Mindenekelőtt azonban egymás között kell egyeztetni a véleményeket, ál­láspontokat. De nem lehet számításon kívül hagyni a tö­megszervezeteket sem. Külö­nösen nem az ifjúsági szerve­zetet, ahol a jelenlegi terme­lőszövetkezeti tagok utódai tömörülnek, tömörülnének! Szocialista brigádok Nagyon biztató jel, hogy az utóbbi egy esztendő alatt több fiatal — elsősorban lányok! — kérte felvételét a termelőszö­vetkezetbe. Szendrei Katalin, Nyirjei Ida, Nyírjei Margit és a többiek elégedett tagjai a közösnek. S már ezekre a fia­talokra kell építeni a gazdasá­got. Elismerésre méltó a ku- tasóiak kezdeményezése, hogy szocialista brigádot alakítot­tak. A jó példa ragadós, mert a traktorosok is elhatározták, hogy beneveznek a Szocialista cím elnyeréséért folyó ver­senybe. Lám, az akadékosko- dóknak már ellenpólusuk is van, ami törvényszerű. Habár még sok fiatal jár el a külön­böző üzemekbe, mind többen jönnek vissza. Egyelőre csak a gépesítés vonzza a munkaerőt, .de előbb-utóbb biztos, hogy az állattenyésztésbe és a növény- termesztésbe is lesz jelentke­ző. Ahhoz azonban, hogy végér­vényesen egy akarat érvénye­süljön, talán generációváltás­ra lesz szükség. A múltban gyökerező gondolkodás nagy erő a különböző vélemények alakulásában. Ezt legyőzni, s elsősorban az emberekben ön­magukban legyőzni, már nem mindenkinek sikerül. (Folytatjuk) Pádár András Következik: ÖSSZEGEZŐ VIZSGÁLÓDÁS A ceredi patikus JfJj gyógyszertár épült U Ceteden, a patikust ál­lás töltetlen — olvasta. Ko­csiba ült, s eljött Nógrád me­gyébe. Az elragadó, csodála­tosan szép Cered-völgyben gyönyörködve már megszüle­tett benne az elhatározás: ha csak kicsit is elfogadhatók a feltelelek, megpályázza. S mi­vel a gyógyszertár vadonatúj, felszerelése korszerű — meg­állná helyét a fővárosban is — megpályázta, s megkapta az állást. így lett gyógyszer­táros Cered községben dr. Bártfay Miklós. öt éve lakik már Cereden az új patika gazdája, de a gyönyörű környék ma éppen úgy csodálatának tárgya, mini amikor először megpillantotta. — Cered-völgye a megye Mátrája lehetne — mondja mély meggyőződéssel. Nincs abban semmi külö­nös, hogy dr. Bártfay Miklóst ennyire érdekli az idegenfor­galmi téma, mert minden ér­dekli, ami a község életével összefügg. Szinte fejest ugrott a község munkájába, gondjai­ba, s így nem is csoda, hogy öt év alatt testestül-lelkestül ceredi lett. — Először persze a patikát kellett helyrerázni, megcsinál­ni olyan szépnek, amilyen most — mondja büszkén, s körülmulat a jellegzetes, gyógyszerillatú helyiségen. — Nem mindegy, hogy milyen egy patika külcsinje. Ide be­teg emberek, vagy azok hoz­zátartozói jönnek, aggódó em­berek, hát legalább kellemes, szép környezet fogadja őket. Ezért tettünk minden szabad helyre virágot, dús, zöld nö­vényt. Ne tegyen ez a patika zora, komor, rideg. A beszélgetés lépten-nyo- mon megszakad, nyílik az aj­tó, sietni kell a pulthoz. Idős, fejkendős néni keserűsót ke­res. Kerékpárral kisfiú érke­zik neki várnia kell, amíg a gyógyszer elkészül. Fiataiasz- szony hatéves forma kislányá­val. Megkapja a tablettát, a kislány kezébe szép dobozt nyom dr. Bártfay Miklós. „Vidd csak haza, jó ágy lesz belőle a babádnak!” A kicsi elfogódottan szorongatja a feliratos, kék dobozt. — Ma nincs nagy forgalom, az orvos Szilaspogonyban ren­del — tér vissza dr. Bártfay Miklós. — Általában 50 tételt adok ki naponta, 2—3 ezer receptre havonta. Természe­tesen ez nemcsak Cered for­galma, ide tartozik Szilaspo- gony és Zabar is. Nincs is talán Cereden olyan ember, aki dr. Bártfay Miklósnak ne lenne személyes ismerőse. Ha csak gyógyszer­táros lenne, biztos nem mond­hatná ezt magáról. De nem­csak gyógyszertáros. A közsé­gi tanács vb tagja, méregette- nőr, az egészségügyi AB tiszte­letbeli tagja... De minek is ennyit jegyezni! Elég annyit mondani a ceredi patikusról, hogy: ember. Hamar elkanyarodik a gyógyszertártól csakhogy a község gondjairól beszélhes­sen. „Meg kell teremteni a közegészségügyi feltételeket ahhoz, hogy éttermet nyithas­sunk. Utat, járdát kellene építeni. Nagyon kellene már a törpe vízmű, mert nem ép­pen kielégítő a község ivóvíz­ellátása.” — Büszkén vallom magam ceredi lokálpatriótának — ne­vet vidáman. — Van is rá okom! Gyorsan fejlődik a tsz, ) gazdasági épületek emel­kednek. Bővítettük a kultúr- házat, itt a szép patika, na és a gyönyörű^ új óvoda, amit tavaly építettünk! Ne búcsúz­zon el addig Qeredtől, amíg az óvodánkat meg nem nézte! Azt már feleségétől tudtam meg, hogy a valóban nagyon szép óvoda építkezésénél dr. Bártfay Miklós is szerszámot ragadott, ásott, csiszolt, amit kellett. Nem csoda, ha kicsit magáénak is érzi a. gyerekek új otthonát. Sokszor az éjfél is az író­asztala mellett találja. Más­kor már pihenőre tér. amikor csengetnek, sürgősen szükség van a gyógyszerre. Ha az or­vos nincs otthon, az elsőse­gélynyújtás is az ő gondja. Mozgalmas, tartalmas a cere- di gyógyszertáros élete. — Ügy gondolom, akkor ér­telmes csak - az élet. ha hasz­nosan. szépen éljük — mond­ja még búcsúzóul. — En nem panaszkod hatom,. Otthont ta­láltam itt. ide köt a munkám, idő kötnek az emberek. S ha cinkor valamit segíteni tudok a k.ö*séonek. az az én legna­gyobb örömöm. — szénrii — Az igazság falusi r t 1 védelmezői Kií/tpl egy es2tende3«> hogy a községek­ig is i ijgj, szabálysértési bizottságok ala­kultak. Községi tanácsüléseken választották meg tagjaikat. A testület bizalmat szavazott nekik és felhatalmazta a bizottságot: a leg­jobb belátása szerint „ítélkezzen” azok felett, akik megsértik a fennálló rendelkezéseket, vétenek az együttélés szabályai ellen, kihá­gásokat követnek el, megkárosítják a társa­dalmi tulajdont. Újszerű volt ez a megbízatás, hiszen meg­előzőleg a szabálysértők felett a járási taná­csok illetékes szabálysértési előadói mondtak ítéletet. A község dolgozóinak legföljebb any- nyi beleszólásuk volt a dolgokba, hogy a ta­nács hivatalos helyiségében helyet biztosítot­tak a tárgyalás lefolytatására, vagy segítet­tek a szabálysértőt előkeríteni. A szabálysér­tési bizottságok megválasztása után éppen ezért zökkenőkkel indult a munka. Az egyik községben előfordult, hogy a tsz vezető! fel­jelentést tettek határdézsmálók ellen, de a szabálysértési bizottságot annyira sem mél­tatták. hogy a tárgyaláson megjelenjenek. Ettől függetlenül a szabálysértési bizottsá­gok tekintélye megnőtt. A bizottság tagjai elismert közéleti emberek, akiktől a közvé­lemény az igazságnak megfelelően, a bűnö­sök felelősségrevonását várja. Az egyik köz­ségi tanács vezetői határozottan állítják: a szabálysértési bizottság tevékenysége óta je­lentősen csökkentek-a visszaélések, a vétsé­gek. A törvények szigorú érvényesítése mellett rendkívül nagy erkölcsi erővel hat. a sza­bálysértőkre, hogy falubeli emberek előtt kell számot adniuk elkövetett kihágásaikról. Elő­fordult olyan eset, hogy a visszaeső „bűnöző” félvállról vette a tanács idézését. Akkor döb­bent meg, amikor a hivatalos helyiségbe lép­ve több ismert ember előtt találta magát. Azok között felfedezte közvetlen szomszédját, aki számon kérte, hogy miért vét­kezett. A felelősség alól nem tudott ^cibújni, hiszen a bizottság tagjai gye­rekkoruktól ismerték, tudták róla, nincs arra rászorulva, hogy a közös gazdaság tulajdo­nát képező burgonyából akár csak egy kilót Is elvigyen. Ott a szemébe mondták: azért vitted el, mert kapzsi vagy, csak magadra gondolsz és nem tartod tiszteleten » törvé­nyeket! A nyílt beszéd, az igazsa* meztelen feltárása, megdöbbentette a szabálysértőt. At­tól való félelme, hogy cselekedeté az egész ■faluban kitudódik, őszinte megbánásra kész­tette. Előfordult, hogy a szabálysértő beis­merte bűnösségét, alávetette magát a bünte­tésnek, csak azt kérte, hogv maradjon belső ügy a cselekedete. Ilyen : körülmények után érthető a községi tanácsok szinte egyöntetű véleménye, hog1 á szabálysértési bizottságok megalakulása ó:a a községekben jelentősen csökkentek a Sza­bálysértések. A bizottságok megválasztásuk óta lelkiismeretesen végzik munkájukat. A kitűzött időben felelősségük tudatában össze­ülnek tárgyalásra és ítélkeznek. Még nem találkoztunk azzal, hogy ezek az ítéletek rész­rehajlók lettek volna, és igazságtalansággal vádolták volna a bizottság tagjait. Bebizonyosodott a szabálysértési bizottsá­gok megválasztásával az is, hogy a községek­ben a közügyek intézésére alkalmasak a he­lyi emberek. Megbízatásuk ellátásához ren- delkeznek megfelelő képességgel, rendelkez­nek, nem is szólva a nélkülözhetetlen helyi ismereteikről. A szabálysértési bizottságok előtt értelmetlen a tagadás. Ott élnek a falu­ban, mindenkit ismernek, tisztában vannak az események részleteivel. Ma már szinte mindennapos, hogy a falu becsületes, rendet kívánó emberei maguk hívják fel a szabály­sértési bizottságok tagjainak figyelmét, ha valaki megszegi a törvényeket, mulasztásokat követ el. A szabálysértési bizottságok iránt megnyilvánuló bizalom, a legékesebb bizo­nyítéka annak, hogy a bizottságok tagjai a többség megelégedésére végzik munkájukat. filiumprP«: Wr ezeknek az embereknek. li 9UICI cs Feladatukat társadalmi meg­bízatásként látják el, sok esetben népszerű­nek sem mondható munkájukért, nem nyújt­ják kezüket fizetésért. Amit tesznek, meg­győződésből teszik, arra törekszenek, hogy egyre fogyjon a kicsapongók, a törvényszegők száma. \ További jó munkát kívánunk, ma még nél­külözhetetlen tevékenységükhöz! Bobál Gyula Útépítés az erdőn A Cserháti Erdőgazdaság eddigi legnagyobb erdőfeltá­rását végzik a salgótarjáni er­dészetben. A Vecseklő környé­ki félévszázados bükkösök ki­termelését rövidesen megkez­dik, s ehhez előbb utat kell építeni. A két részletben — idén és jövőre — épülő út hossza eléri a hat kilométert. A 7—9 méter koronaszélessé­gű utat portalanítják, illetve egy szakaszát salakkal borít­ják. A munkálatokat nemrégi­ben kezdték meg, s már több. száz méter hosszúságban ki­alakították az útpásztát és a részüket. A erdészet táját gé­peivel , végzi el ezt a nagy munkát. Kuruczki János száz ló erejével mozgatja a nagy földtömegeket Tomka György kerületvezető erdész irányításával szállítják a rakodóra az út helyéről ki- „ termelt faanyagot

Next

/
Oldalképek
Tartalom