Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

4 Málnaszedők #' Di ■ ■ sr?r£ .. ■ m . r . & Legend, a messzi község Legénd, a megyeszékhelytől legtávolabb fekvő község csaknem olyan régi, mint a többi Nógrád megyei település: már kévéssel az országalapítás után laktak itt emberek. A XV. századból pedig már írásos emlékek is fennmaradtak Tudjuk, ki volt a földbirtokos, hogy később a török hódolt­ság idején Pervane Redzseb, török tiszt hűbérbirtoka lett A XIX. század elejéig kétharmad részben szlovákok, egy- harrnad részben magyarok lakták. 1873-ban a 877 lelkes köz­ségben 130 személy esett áldozatul a kolerának- Földbirtoko­sai emlékét kastélyok és kúriák őrzik a községben. Keveset tudunk a községről, s valamelyik lelkes kuta­tóra vár még, hogy felderítse a fontosabb részleteket, és megörökítse a Tanácsköztársaság és a felszabadulás tör- ténelmi értékű emlékeit. Markőczy Lajos, iskolaigazgató vál­lalkozott erre a szép munkára, de fáradozásait eddig nem követte siker. Az is hasznos lenne, ha a szomszédos Nógrád sáp úttörőinek és tanárainak példájára itt is vezetnek naplót, amelyben megörökítik községük mai eseményeit! Mert bár most is kicsi Legénd, sőt az 1960-as népszám álás óta lakosai száma tovább csökken, élete érdekes, ta nulságos, sajátos, mindenképpen megörökítésre méltó. Már maga a pesti és váci üzemek vonzása és népesséncsökkentf hatása is érdekes felfedező munkát, társadalmi eleimsét 'gér. Nemzetiségi községnek tartják számon, mégpedig azoi az alapon, hogy az idősebbek közül még ma is sokan be­szélik a szlovák nyelvet, bár ezek nagy része is magyarnál vallja magát. Az általános iskolában tanít szlovák nyelvi tanár is, a Nasa Sloboda. a magyarországi szlovákok lapja is eljár ide, s kint van a háromnyelvű, invitáló plakáU amely az augusztus 3-i nemzetiségi napra hívogat. E távoli község életébe nyertünk bepillantást legutóbb NÖGRÁD-napunk alkalmából. Lehetne egy kicsivel kényelmesebben ? . / Jeles ember Óvatos előrelátás Dobrocsi Erzsébet Vácott, az iparban, Pál Jánosné pe­dig a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban dolgozik, de al­kalmanként segítenek a tsz- ben is, amint arról Taksás Ödön számtan-fizika tanár fenti felvétele is tanúskodik. A kép a tsz málnásában ké­szült, amely az idén hozta az eddigi legnagyobb termést: 470 <mkP mázsát szedtek le, és szállítot­tak el pulpnak a Fertődi Kí­sérleti Intézetnek', de még mindig van gyümölcs a bok­rokon. A jelenleg termő húsz­holdas málnást még 1965-ben telepítették és 1970-ben a málnás területet további 25 holddal növelik a legéndi üzemegységben. Régi gondjuk volt, de rész­ben ez is megoldódott, hogy a községben, de még a környe­ző falvakban sem lehetett húst vásárolni. Most a Nézsa és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet enyhített Legénd gondján is: nemrégiben hús­boltot nyitottak Nézsán. Újabban azonban a leféndiek még kényelmesebb megoldáson törik a fejüket. Kilós csoma­golásban a helybeli vegyes­boltban kérik a húst forga­lomba hozni, s ehhez mindösz- sze még egy százhúszliteres hűtőszekrény kellene. Az fmsz talán ezt is meg tudja oldani a legéndiek kényelmé­ért! Kő és kivitelező kellene A község nevezetes szemé­lyei között tartják számon Legénden Gáspár Mária ta­nítónőt, aki az általános isko­lai munkáján kivül több me­gyében is betölti a szlovák nyelvi szakfelügyelő szerepét is. Nemrégiben Nyitrán vett részt háromhetes továbbkép­ző tanfolyamon, ö maga nem­csak tanít és ellenőriz, hanem önállóan ír, szerkeszt szlovák nyelvű tankönyveket, s mini távollétében elmondották, gyakran küldenek hozzá szlo­vák nyelvű kéziratokat és ke- kefelevonatokat is lektorálásra. Nincs panasz a szolgáltatásra Még a tanAesválasztá-sok idején kérte a lakosság: javítsák meg a szolgáltatást. Női és férfifod­rászt, és cipészt kértek elsősor­ban. Legénd távoleső község, itt létszükséglet ez. Borbélyt szerez­tek, a berceli Bogdán Lászlóné meg elvállalta a fodrászmunkát. A Valamit javult Egyszer már foglalkoz­tunk lapunkban a legén­diek sérelmes autóbusz- menetrendjével, ami meg­nehezíti az orvoshoz já­rást és Rétság, a járási székhely megközelítését. Azóta javult a helyzet, mert cikkünk nyomán Né- zsáról reggel fél kilenckor is érkezik autóbusz, amely kilenc óra körül vissza is megy, igy felkereshető a körzeti orvos. (Nagyobb baj az, hogy Nézsán a körzeti orvos hosszabb ideje beteg, az alsópetényi körzet meg nincs betöliye. A betegek Bercelre kény­telenek utazni!) Nem megoldott azonban a busz­kapcsolat még mindig a járási székhellyel. Az AKÖV sokat segíthetne, ha megoldaná, hogy Rét- ságra ne csak hajnali 5.20- kor lehessen utazni,, a Cseres elágazó helyett Nézsára tennék az átszál­lóhelyet, hogy ne a pusz­taságban kelljen húsz per­cet várakozni! tanács helyiséget biztosított neki, azóta is a lakosság megelégedé­sére dolgozik. Oravecz Mihálynak elintézték, hogy a cipőjavításokra működési engedélyt kapjon. Le­génden jelenleg nincs panasz a szolgáltatásra. A házigazdánk Régi gondja a községbeliek­nek a községen átvezető „kocsiút” portalanítása, hi­szen kénytelenek járdának is ezt használni. A község tele­pülése és telepítése nem úgy történt, mint manapság, ami­kor pontos, távlati tervek ké­szülnek. A házak rendszerte­lenül foglalnak helyet a pa­takhoz, dombokhoz, utakhoz, a terepviszonyokhoz igazodva, és ha járdásítani akarnának, akkor kutakat, kerítéseket, műtárgyakat kellene eltávolí­tani. Ezért és egyéb közegész­ségügyi szempontból is fontos a portalanítás. Fejlesztési és fenntartási alapból kívánják megoldani, de egyelőre nem kapnak a nógrádkövesdi bá­nyától szükséges méretű kő­zúzalékot és hiányzik a kivite­lezői kapacitás is. A vb elnök és titkár most ennek a gond­nak megoldásán is fáradozik. Hat esztendővel ezelőtt vá­lasztották meg községi ta­nácselnöknek Legénden Törnek Tibort. Ott született a faluban, szívesen szavaztak rá. Törnek Tibor már 1954-ben bekapcso­lódott a tanácsi munkába. Mint titkár több éven keresz­tül tevékenykedett. Élénk munkát fejtett hi pártalapszer- vezetében Is. Szorgalmasan tanult, hdgy munkáját a falu érd,ekében minél jobban elláthassa. Ami­kor Kokavecz Imre bácsi, a régi elnök nyugdíjba ment. Törnek Tibort választották meg elnöknek. Hat esztendő telt el azóta. A község dolgozói nem csalódtak az elnökben. Munkájának főbb állomásai: az óvoda, a szeszfőzde, az új híd meg­építése, a község korszerűsí­tése, a tsz fejlesztése, az emberek nevelése. Nagy része van abban, hogy a megye Ilyen távol eső kis községében egyetértésben élnek, dolgoz­nak az emberek. Félkész állapot A Legénd-patak szeli ket­té a községet: a Galga-pa- tak rakoncátlan mellékága. Egyetlen vízgyűjtője a völgynek. Annyi gondot okozott már a faluban, hogy a lakosság kész örömest be­lépett a Galgamenti Víztár­sulásba, amely vállalkozott arra, hogy szabályozza a patak medrét. A társulás tagsági díját, az évi 6,5 ezer forintot hat esztendő óta hiánytalanul fizetik. A társulás az idén felvonult a mederszabályozásra. A falun átvezető medret rendbe tették. A falun kívülesőt már hiányosan. Várták, hogy pó­tolják a mulasztásokat és a medret esztétikailag is rendbe teszik ’— tekintettel arra, hogy a falun átvezet —, sajnos ez nem történt meg. A társulás emberei el­vonultak Legéndről. De a legéndiek rendesen fizetnek, tehát annak meg­felelő munkát is várnak! Hírneves állattartók A Május 1. Tsz 3. számú üzemegysége Legénden van. Kiváló szarvasmarha-tenyész­tők. A brigádvezető Hajszter Károly. A tsz vezetősége meg­bízta a legéndieket, hogy az üszőik nevelésével foglalkozza­nak. Azért esett rájuk a vá­lasztás, mert a községben ha­gyományos a szarvasmarha-te­nyésztés. A legkényesebb fela­datot látják el: növendékeket nevelnek. Uhlár József a fia­tal üzemegység-vezető azt mondja: „Ilyen hozzáértő em­berek a környéken sincse­nek.” A régi két istálló mellé most újat is építenek. Egy 132 férő­helyeset, korszerűt. A legén­diek már bizonyítottak. Te­nyésztésre kiválóan alkalmas, előhasi üszőket neveltek. A tenyésztésre alkalmatlanokai meghizlalják. Most adtak el közel húszat tizennégyezer fo­rintért. A jó munkáért di­cséret illeti az állatgondozókat . Szupika Mártont, Kjekvicska Kálmánt és testvérét, Józsefet, azonkívül Hrincsér Józsefet. Az óvodai szülők Jól gazdái kodnak A község büszkesége kétségtelenül az óvo­da. Szép takaros intézmény, harminc gyerek otthona. A vezetője Mészáros Sándorné. Ez az óvoda arról híres, hogy a szülői munkaközös­ség mindenkor készen áll a támogatására. Arra kértek, soroljuk fel a legaktívabb szü­lők neveit íme: Balogh Jánosné, Kis Mi- hályné, Odi Gyuláné. Kyrláz Jánosné. M’ rányi Mihályné, Kohány Ferencné, Dóbiás Mihályné, Gerhát Jánosné, Vas Istvánné és rajtuk kívül még 30 személy. Űk végzik a meszelést, a nagytakarítást. Most az udvar rendbehozására készülnek. Szeretik Mészá- rosnét az óvónőt, és szívesen segítenek neki. Érthető, a gyerekek nagyon szépek és egész­A községi tanács vezetőinek meg kell gondolniuk, mire for­dítják a költségvetésben ren­delkezésükre álló pénzösszeget. Mindent összevetve: egy esz­tendőben 700 ezer forint áll a rendelkezésükre. Ebből je­lentős összeget kell fordítani­uk a fenntartásra. Így került sor a községi utak rendbeté­telére. Elsőnek a Táncsics Mi­hály utcát hozták rendbe mely az iskolához vezet. Kor­szerűsítették, hogy a gyere­kek sármentesen közlekedhes­senek. Ezt követte a Petőfi út, a község leghosszabb utcá­ja. Elkészült a Dózsa és a Kossuth utca, sőt befejezés előtt áll egy új híd építése. „Ilyen kell nekünk!’* Legénden kifizetődő a juhásza!. Kétszáz anyajuhról és ennek a szaporulatáról gondoskodnak. A megyében szinte egyedülálló az eredményük. Az átlag gyapjúhozamuk 4 ki­logramm és 70 deka. A szaporulat 120 százalékos. Egy-egy anyajuh 2—3 bárányt hozott a világra. További eredmé­nyekre törekszenek. Azon törik a fejüket, hogy megvalósít­ják a háromszori elletést, mert a peesenyobárányoknal nagy a keletjük. A múltkorában egy kubai vásárló járt ná­luk. Már a környéket összejárta, amikor hozzájuk kerül:. Addig nem tut ik kedvére való bárányokat. Meglátta a Le génden ne' jószágokat és azt mondta: „Viszem mind a százhetvenkettőt. Ilyen kell nekünk”. Ilyen állattenyésztők a legéndiek! Jól tudják a községben, hogy a szomszédos Nézsa a legalkalmasabb körzeti köz­pontnak, éppen ezért Markó- czy Lajos iskolaigazgatónak már nem idegen a körzetesítés kérdése. Számít rá, hogy az ál­talános iskola felső tagozata Nézsára költözik, bár még egyelőre bizonytalan, hogy mikor. Egyre azonban megkért bennünket: hívjuk fel a fi­gyelmet a feltételekre. A le­géndi gyerekek bejárása csak akkor oldható meg, ha Né­zsán napközi otthon áll ren­delkezésükre, és ha a nézsai buszjáratot az iskolás gyerekek igényeihez is igazítják. Mert sem hajnalban, sem reggel ki­lenckor nem indulhatnak el a gyerekek iskolába! Számíthatnak rájuk A fiatalok elismerést vívtak ki maguknak a társadalmi munkával is. Tettrekészek, amikor a tanács szólítja őket. Ott voltak a falu útjainak át­építésénél. Segítettek az árok­ásásnál. Mozgalmat szerveztek a házaik előtti térség rendben- tartására is. Igaz, a példát a vezetőik mutatják. Matus Irén, a KISZ-titkár egyetlen társadalmi megmozdulásból sem marad ki. Hasonlóan dol­gozik Tóth Magdolna, Pál Ist­ván, Biszár János, és sokan mások a fiatalok közül. A boltos gondja Czmorek Lajos boltvezető köz- tiszteletben álló ember a faluban. Az elismerést szorgalmas munká­jával, becsületességével vívta ki. Nem ismer olyan szót. iiugy nincs. Ha előfordul is, hogy vala­milyen cikkféleségből nem tudja pillanatnyilag kielégíteni vásárló­ját, rövid időn belül beszerzi azt. Most mégis gondjai vannak. Zöld­séget, gyümölcsöt nem árusít, az igények ellenére. Ennek oka, hogy Legéndre ilyet nem szállítanak csak ritkán. Az intézmények is messze vidékről szerzik be szük­ségleteiket. Űj lakótelep Legénden nagy gz építkezé­si kedv. A vezetők támogat­ják is az építtetőket, mert az utóbbi években több fiatal elköltözött innen. Szeretnék, ha a fiatalok itt telepedné­nek le. A Kenderes-dűlőben harminckét házhelyet jelöltek ki. A tanács megvásárolta, kidolgoztatta a közrhűvesí- tési és házhelyrendezé­si tervet. Az idén már három család kért a területre épí­tési engedélyt. A Kenderes- dűlőben a falu legkorszerűbb hűtőtelepét építik fel. A messzi Legénden Jártunk a héten és ismerkedtünk elé­gedett lakosságával, a község gondokkal küzdő vezetőivel. A cikkeket BOBAL GYULA és LAKOS GYÖRGY írta, a felvé­teleket Taksás Ödön, a helybe­li általános Iskola egyik <anára készítette. A fogadóórák tar­tására TOTH LAJOSNE vállal­kozott. Segítségünkre voltak munkánkban mind a község vezetői, mind a község lakos­sága, amikor nyíltan (elvetet­lek emblémáikat. Legközelebb. Július 30-án, szerdán ípoiytarnócra látoga­tunk, ahol szokásunk szerint ilelelött tíz órától 13 óráig a tanácsé Szán fogadóórákat tar: egyik munkatársunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom