Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

1 A szerelvény parancsnokával Két állomás között Rövid időre kitekint a vo­nat ablakán Boros József, s talán úgy suhannak el szeme előtt a régmúlt évek esemé­nyei, mint a fák, a bokrok, a villanyoszlopok a szerelvény mellett. Harminc év felvilla­nó képei. Raita kívül senki sem látja. Sokszor, amikor be­szélni kell róla, akkor sem könnyű megidézni őket, a sza­vak keservesen formálódnak a nyelve hegyéh. mintha min­den szótag valami nagyon ré­gi, behegedt sebet szakítana fel. — Nehéz időkben lettéin én vasutas — mondta csende­sen. — Akkor, amikor gépla­katos szakmával a zsebembe jártam az üzemeket, a gyára­kat, s minden kapuban kinn vol.t a tábla: „munkásfelvéteí nincsen”. Sokszor elnéztem ,a tovarobogó szerelvényeket... Masiniszta szerettem volna ‘ lenni, de hiába, nem vettek fel a fűtőházhoz. Pedig az apám is vasutas volt... Már gyermekkoromban belém oltot­ta a munka szeretetét. Azt mondta fiam, a vasút mindig is vasút volt és az is ma­rad ... Ma már hihetetlennek tű­nik, hogy egy szakképzett, iz­mos karú fiatal férfinek tíz évet kellett Várni árra, hogy vágyai beteljesüljenek. Kegye'- 1 sen előjegyzésbe vették a vasút „urai” Boros Jóskát, az­tán — hogy munka nélkül mégse maradjon — alkalmaz­ták ' pályamunkásnak. Tizenöt íiüér órabért kapott, a havi, kereset 25 pengő volt azokban az években, amikor az a slá-1 ger járta, hogy „Havi kétszáz1 pengő fixszel az ember köny- nyen viccel. . Már maga mögött hagyta a két év katonai szolgálatot, ép­pen hazaért a falujába — ak­kor már házas ember volt —, de még meg sem melegedhe­tett a családi fészekben, ami­kor kézhez kapta az értesí­tést, utazzon a miskolci állo- násfőnökségre, ahol kalauz­nak alkalmazzák. Hát, ilyen volt a szegény ember szeren­cséje. .. — Nem nagyon akaródzott megválni a feleségemtől — emlékezett vissza Boros Józsi bácsi. — De mit tehettem? Mennem kellett. Üjra nehéz napok köszöntöttek rám. Nem volt akkor még munkásszálló, meg kedvezményes étkezés. Albérletbe kellett mennem. Rengeteget utaztam, nélkülöz­tem, de szívvel-lélekkel csi­náltam a munkámat. pedig még csak egyszerű napibéres kalayz voltam. A vizsgákat is csak később .tettem le, három hónap elteltével az elsőt, újabb három hónap múlva a másodikat... Ezzel Boros József végleg el­kötelezte magát a vasútnak. Masiniszta, ahogy szerette vol­na, soha sem lett belőle. At­tól kezdve állandóan különbö­ző szerelvényeken .teljesített szolgálatot, volt amikor te­herrel, de többnyire személy- vonattal járt. A felszabadulás után más napok következtek ... Már az első években kinevezték vo­natvezetőnek. Igaz, vonatve­zetőnek és mozdonyvezetőnek, masinisztának lenni két kü­lönböző dolog: a masiniszta a mozdony, a vonatvezető az egész szerelvény parancsnoka. A szabad pályán, két állomás között a vonatvezető az „úr”, utasításait a személyzet — a mozdonyvezetőtől a kalauzo­kig — köteles betartani. Harminc év utazószolgálat után Boros József nemsokára nyugdíjba megy. A harminc év alatt havonta általában 3— 3500 kilométert utazott, ami azt jelenti, 1 millió-kétszáz­ezer kilométernél több utat tett meg pályafutása alatt. El­juthatott volna a Holdba és vissza, vagy többször megke­rülhette volna a Földet az Egyenlítő mentén, hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön, idegen városokon át. .. Ez alatt az idő alatt mindössze kétszer volt beteg. Három gyermeket nevelt fel, két lányt és egy fiút. Átadta a stafétabotot:, a hivatásszerete- .tét. Fia vasutas lett, forgalmi szolgálattevő Debrecenben. Sok munka, .becsületes élet vpn a háta mögött. Megér­demli a pihenést. Pályaválasztási iaaá^sadás A rétsági járás munkaerő- politikájában Idáméit jelentő­sége vau az ifjúság páiyavá- iasztás-frányífásának. A hal évvel ezelőtt született kor­mányhatározat értelmében, pályaválasztási tanács alakúd a megyében. Ennek alapján a rétsági járásban fs .eredménye­sen folyik a munkaerőigények és az ifjúság érdeklődésének megfelelő pályaválasztási ta­nácsadás. A Munkaügyi Minisztérium és a megyei munkaügyi .osztály által évente rendszeresen ki­adott tanácsadó füzetek mel­lett járási tájékoztatói is bo­csátanak a fiatalok szülei és az iskolák rendelkezésére. Ez annál inkább is lényeges, méri a rétsági járásban az alsófokú oktatási intézmények végzős tanulóinak száma évente több .mini ötszáz. A pályaválasztási tanácsadó segítséget nyújt ab­ban, hogy a végzős diákok negyven százaléka a járáson belül részesülhessen szakmun­kásképzésben. A fiataloknak nyújtott pályaválasztási ta- pá.cs.adás mind jobb eredmé­nyekkel jár a rétsági járásban és fgy az iparban és mezőgaz­daságban .továbbtanuló fiata­lok számla emelkedő tendenci­át mutat. Semmelweis és a kórházhygiéne Üj orvostudomány alakul ki napjainkban, hazánkban és más országokban egyaránt — a kórházhygiéne. Az új szak- tudomány szülőatyja a nagy magyar szülészorvos, az anyák megmentője Semmelweis. A gyermekágyi láz felfedezésé­vel és az ellene való védeke­zés kidolgozásával — a meg­előzéssel — rakta le Semmel­weis a fertőző, iatrogen kór- házártalmak elleni küzdelem alapjait. Maga a megelőzés el­vének felismerése évszázados, a fertőző iatrogen ártalmak pusztítása pedig egyidős a gyógyítással, magával az em­beriséggel. A megtett út jelen­tősége felmérhetetlen, de fel­becsülhetetlen az égte hozo.tt áldozat is. Semmelweis csak halála után kapott elégtételt szenvedéseiért, és babért nagy felfedezéséért. Mit köszönhet az egész or­vostudomány és főleg a műtéti szakmák Semmelweisnek? Tu­lajdonképpen egész fejlődé­sünkre Semmelweis volt az, aki már a baktériumok felfe­dezése előtt leszögezte: a csí­rátlanítás szükségességét nem­csak műtéteknél, hanem vizs­gálatoknál, kezeléseknél, és kiterjesztette nemcsak a ké?- re, hanem a legkólünbözőbb műszerekre is. Felismerte, hogy a kórházi fertőzések egyik forrása á nagy zsúfoltság, az elégtelen hygiéne Felállította az érintkezési fertőzés tanát, melyben hangsúlyozza- hogy a seb-genny edés oka kivétel nél­kül közvetlen érintkezések mi­att jönnek létre A? a tény, hogy a fertőzés .elkerülését ma má* aszfeőzök­kel visszük keresztül, érdeme­it nem csorbítja- Az elv, az igazság ugyanaz, csupáp a ki­vitel módosult. A Semmelwejs- féié vezérelvek megűbnlhetét­lenek .és beláthatatlan időkig irányítják a műtéti és hygié- niai szakmák ténykedését. Hol tart a kórházi y gi éne manapság? Szerencsére ba­bánkban nem voltak olyan an­il bipüctun-r.esistens törzsek okozta keresztfertőzések, kór­házi járványok, mint az an­golszász államokban — ahol alkalmasint kórházi .osztályú­kat kellett emiatt hosszabb idpre bezárni. Hazánkban a fertőző betegségek okozta ha­lálozások/' 1938-hoz viszonyítva egyötödére csökkentek; jelen­leg az iatrogen károsodások miatt évente mintegy 10.0 ezer ember betegszik meg, és ezek­ből 1500-an halnak meg. Egy ezerágyas nagy kórház évi forgalma ez, nem beszélve a táppénzkiesésről és a megnö­vekedett ápolási költségekről — hatalmas összeg. Az Egészségügyi Miniszté­rium felmérte a helyzetet. A 15/1967. sz. rendelettel pedig megteremtette a kórházhygié- niai szolfiálat alapjait- Ez a hálózat a maga nemében egye­dülálló a világon. Büszkén ál­lapíthatjuk meg, hogy a kór­házi hygiépikus orvosaink nemcsak szellemi örökösei Semmelweis tanainak, hanem szervezetileg is korunkat mesz- sze megelőzik. Az epidemioló­giai kutatásokban is előtérbe kerültek a hygiéne kórházon belüli problémái. Immáron 10 éve piúködik a László Kórház­ba!? az első kórházhygiémkus, akinek mélyreható munkássá­ga az OKI segítségével orszá­gosan érezteti jótékony hatá­sát. MS a teendő? be kell szö­gezni, hogy minden orvos fel­adata az em.ber egészségre jeRemző állapotának .dinami­kus megvédése. Ez a cél meg­közelíthető a klinikum és a hygiéne részéről .egyaránt. A gyógyító és járványügyi or­vosok között nem lehet szaka­dék. Régebben a klinikusok kevesebbet törődtek osztályuk helyzetével, a hygiénikusok pedig csak a területtel törőd­tek. Ezért volt szakadék a kél nagy szakma között. A kór­házhygiéne hidalhatja át egye­dül e szakadékot, mely gyógyít és egyben megelőz is. A meg­előzés ugyanúgy a kórházi in­tézmények feladata, mint a gyógyítás. Meg kell jegyezni, bogy a kórházi hygiéniai szol­gálat egyedül sohasem tudja teljesen megoldni az iatrogen fertőzések megelőzését. Min­denkiben ki kell alakítani a helyes megelőző szemléletet. Nem népszerű feladat a hy­giéniai hiányosságok felvetése, a negatív okok feltárása min­dig hálátlan. Meg kell jegyez­ni, hogy a kórház, az osztály, a részleg hygiéniai helyzetéért felelősek az intézetek, osztá­lyok, részlegek vezetői; íele- ipsek a gazdasági, műszaki ve­zetők is. Hiszen nemcsak min­den lelkiismeretes orvost, nő­vért kell, hogy zavarjon a pi­szok, a rendetlenség, hanem más kisegítő szakmák dolgozó­it is. A hygiéniai alapélvek sorozatos megszegése egyben veszélyezteti a munkavédelmi előírások megtartását is. A kórházi hygiéne feladata nem­csak a kórházi iatrogen fer­tőzések elleni küzdelem, ha­nem az egészségügyi intézmé- nvek dolgozóinak saját égés» s égügyi védelme is. hiszen a fertőzéseknek ők maguk van­nak a legjobban kitéve. Meg kell teremteni azonkívül a megfelelő környezeti, kórter­mi és kórházkultúrát is, — ez a jövőbe mutató feladat már a legszélesebb egészség- ügyi felvilágosítást igényli. Rajtunk a sor, hogy Sem­melweis nyomdokain, az iatro­gen kórházártalmak elleni küzdelem rendszabályait be­tartva haladjunk, kialakítva minden egészségügyi dolgozó­ban a helyes preventív szem­léletet. így tudunk mi is hat­hatós segítséget nyújtani egészségügyi kormányzatunk­nak a magyar egészségügy je­lenlegi egyik legnagyobb oroö- lémájának felszámolásához. Dr. J, B ARKAGYU Vm^OEORJ&J VEINK; FORDÍTOTTA; KASSAI FERENC 14. — Figyelj ide. Ez az ötlet tegnap öltött bennem vég­leges formát, azután, hogy elváltam tőled. Az autóbusz tizenegypercenként jár. Hogyan érhette utol .Gy.emidQV Gavrilenkót a távolság felénél? Felhívtam a végállomást. Kiderült, hogy Gavrilenkp kétperces késéssel érkezett Vladikinóiba. Az átjáróépítkezésnél összetorlódott a for­galom. Hirtelen fény világította meg az agyamat. A Nya­kigláb háromszor egy héten fordul meg a megállónál: hétfőn, szerdán és pénteken, s a fentebb vázoltak sze­rint pontban fél kilenckor, ami feltételezhetően a mun­kaidő befejezésével vagy kezdetével áll kapcsolatban. Meg kellett fejtenem a legfontosabbat: hová utazik Vla- dinikóhól: haza, vagy a munkahelyére? Gondolkoztam és úgy döntöttem: haza. Emellett szólt az időpont. A dél­utáni műszakok általában 15 és 17 óra között kezdőd­nek. Ehhez a fél kilenc túl késő- Az éjszakai műszakot 22 óra és 24 óra között kezdik. Ehhez viszont túl kprai.. Azonkívül volt egy merőben szociológiai természetű fel­tevésem ... Sarapov elnevette magát. — Te csak ne nevess. A nők rendszerint igen pon­tosan érkeznek munkahelyükre, útban hazafelé azonban átlag egy órát eltöltenek a különféle bevásárlásokkal. A férfiak éppen ellenkezőleg: tizenöt—húsz perces késéssel érkeznek munkahelyükre, de elég pontosan távoznak. Ezért gondoltam, hogy hazafelé tart. Ezután következett á második szakasz: a fiatalembernek oft kell dolgoznia valahol a közelben. Ebben néni kételkedtem. Előszőj ar­ra gondoltam, hogy talán valahonnan távolabbról érke­zik és Vladikinótoan csak átszáll. Ezt a variációt azon­ban elvetettem. Megmondom miért. Legfeljebb a 83-as autóbuszon érkezhetett volna Vladikinóba. a Szokoj fe­— 40 —---------------------------------------------r--------------------------------­---------­— És most következtek a szállodák. Erre gondoltam és fejfájást kaptam: körülbelül kétezer beosztott! Keresz­tet ' vetettünk .és munkához láttunk. Információink szerint az ügyeletes munkások, villanyszerelők, satöbbi másnapon­ként dolgoznak, 8.30-tól 20.30-ig. Végre! A Bajkállai kezd­jük, ez van közelebb a buszhoz. Tizenkét szerelőt talál­tunk. Hatan dolgoztak hétfőn, szerdán és pénteken. Né­gyen hurmhic $YSß aluliak. Közülük kettő magas növesü- Egyikük a szomszéd házban lakik. Nyikita Alakszandro- vics Kazancev azonban a Szuharev utcából jár he. Szu- hgrev utca 36. Öt perc a cirkusztól. Ennyi az egész. — Ez igen! — bólintott Sarapov. — Jó munka volt. — Elnevette magát: — Neptun! . .. Megszólalt a telefon. Sarapov felvette a kagylót. — Szaveijev? Hol vagy? Vezesd egyenesen hozzám!... A fekete kabátos, magas növésű fiatalember kissé sá­pad! vplt, de egyébként nyugodtan viselkedett. Csak a kezei árulták el idegességet, ahogy a sapkáját szorongat­ta- A íalhak dőlt, mint aki független a jelenlevőktől. Sza- v.eljev, bal kezével a Nyakigláb táskájával, karonfogta: — Jöjjön, csak jöjjön Üljön le. Hosszú beszélgetés lesz. A fiatalember dühösen elhárította a figyelmeztetést: — Ne íökdössön. Nem vagyok süket! — Akkor jó — mosolygott békeszere.töen Szavelj.ev. — Ha leülne, mégis jobban hullaná az .elvtársakat — Életem .nagy álma ! Sarapov és Tyihonov hallgatagon méregette Sarapov szólalt meg elsőhek. — Mi vap a bőröndjében, fiatalember? — Mi közük hozzá? A holmim A saját holmim — hangsúlyozta a szót. — És miért olyan haragos ? — Tálán megszoktak, ho.v.v itt mindenki könnyebben tör ki? „Az istenért, csak engedjenek szabadon!” — Nem. Akinek nincs félnivalója, az nem sopánkodik Szóval, mi van a bőröndben? — Ha vap ügyészi felhatalmazásuk, megnézhetik. — Határozol Határozó,tnak nevezik, nem felhatalma­zásnak. Ami az ügyészt illeti, rövidesen itt lesz. Szemé­lyesen óhajt megismerkedni önnel. Kazancev idegesen felugrott, felpattintotta a 1 táska nikkelezett zárját A bőrönd kinyílt, vezetéktekercsek, szerszámok, sr.ófok. A bőrönd fenelén külön zseb: vékony, hpsszú nyílás, amelyből csillogó fém kandiké! elő Tyiho- a.ovot cserbenhagyta a lélekjelenlét­— Az ár! I Folytatjuk) — 42 — lói, vagy a helyiérdekúvel. Az autóbusz elesik: a Nya­kigláb a cirkusz felé utazóit, arrafelé pedig átszállás nélkül róvidebb úton is eljuthatott volna­— És a helyiérdekű? — érdeklődött Sarapov. — Az is elesik. A megállója valóban ott vap a kö­zelben. De a busznregáilóhoz a í-eikep át vezet a' leg­hosszabb út. Ezenkívül, ebben az időszakban mindössze két szerelvény áll meg Vladlkinohan: a 8.16-es és a 8.3t- es. Ha a 8.10-essel érkezik, a 8.26-os buszt csípheti el. ö pedig minden alkalommal a 8.37-esre szállt fel! Világos tehát: a közelben dolgozik. — Világos — bólintott Sarapov. — De hol van ez a „közelben?” A gyilkosság'szín­helye gyakorlatilag megegyezik a buszmegállóval. A ke­rület térképén nagy kört rajzoltam, középpontjában a gyilkosság színhelyével. A Nyakigláb északnyugati irány­ból közeledett a telken át a megállóhoz. A kör délkeleti felét ezért rögtön be is satíroztam. Maradt az ország­út, a vasútvonal és a Botanikuskert határolta szektor. Az azon túli rész már közelebb esik a következő busz­megállóhoz. A következtetés: a Nyakigláb a vlaqükinoi lakónegyedből jött. A munkahelyéről! — Na és? — biztatta érdeklődve Sarapov. — Itt keletkezett a probléma: hói dolgozhat? Szavel- jevvel közösen felderítettük a terepet. A terepszemlére kijelölt körzetben az alábbi vállalatok működnek: egy nagy- és egy kisüzem, egy vegytisztító, étterem, falatozó és'két szálloda: a Bajkai .és a Zarja. A fémfeldolgozó Üzemnél kezdtük. Ne feledkezz meg róla, hogy a Nya­kigláb csak másnaponként jelenik meg, 20 óra 30-kor. Az Üzemben — nulla. A tisztviselők 5-ig dolgoznak, a má­sodik műszak 4-kor a harmadik pedig este U-kor kez­dődik. Szaveijev a biztonság kedvéért még ellenőrizte, nincs-P olyan munkásuk, aki 8—729-ig dolgozna. Nincs. Ez tehát elesik­— A következő állomás a „Szabad munka” kalap­gyár volt. A munka Itt valóban elég szabad, mert a könnyűiparnak ez az Óriása 17 óráig működik csak, ez­után lelakatolják. Ezután következtek az üzletek. Igazi eposz. Hat darab van belőlük. Két ipar.cikküzlet, egy pa- pirkereskedés, egy pékhott, két élelmiszerüzlet. Az első hárommal könnyen boldogultunk: hétfőn zárva tartanak. A pékbolt csak másnaponként van nyitva: kedd, csütör­tök, szombaton Az élelmiszerüzletekben kizárólag nők dolgoznál — Távirati stílusban: étkezde. Hétkor bezár. Meg­halt. Falatozó. Féltizenegyig működik 8—!/29-kor senkinek sem ér végei a munkaideje- Pont. — 41 — f

Next

/
Oldalképek
Tartalom