Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
A Tolmácsi Erdőkémiai Vállalatnál az idén jelentős rekonstrukciót hajtottak végre az első félévben, amelynek során a faszéntermelést a duplájára tudják emelni. A megnövekedett termelés 50 százalékát már az idén exportálni kívánják. A retorták bővítésével egyidejűleg oldották meg a desztillációs üzem modernizálását is. Donászy Ferenc üzemrészleg-vezető, az alapszervezet párttitkára, Zomborka Károly műszakvezető, a szakszervezeti bizottság titkára, Harsányt Ferenccel, a kétszeres Szocialista címmel kitüntetett karbantartó brigád vezetőjével beszéli meg a desztillációs üzem befejező munkálatait Barangolások Melegvárás a vízparton A LÁTOGATÓ bármerre megy, fürkésző pillantásait bármerre veti, a Balaton körül, mindig és mindenütt üdülőkkel találkozik. Prüszkölő vonatok, autók és autóbuszok karavánjai hozzák a tóhoz a vendégek seregeit. Évenként százezrek látogatnak el a magyar tengerhez. Aki a kéthetes szakszervezeti beutalóval érkezik, alig várja, hogy végre megpihenjen a hűs habok között. Leteszi csomagjait, fittyet hányva mindennek, első útja a partra vezet. Még akkor is, ha az idő kegyetlen a frissen érkezetthez. Mert a víz megnyugtat. Nemcsak a partot csendesen nyalogató hullámok, hanem a félelmetes, olykor másfél méter magasra felugró taréjok is. Ezt vallja minden üdülő a parton. Persze, rossz idő esetén a felmerülő hiányérzetet nem pótolja. Mert miért jön az em- ben a Balatonhoz? Elsősorban fürödni — mondják a siófoki bányászüdülő kétnapos vendégei. Közben aggodalommal kémlelnek ki az ablakon. A folyton zúgó levelek mutatják a szél irányát. A nedves levelek az eső nyomát. A töprengés tölti be a szobákat, lesz-e eső, elmegy-e az a nagy felhő, mikor lehet fürödni... Ezen meditálnak a nógrádiak is, amikor letelepedünk a társalgó kényelmes foteljaiban. lékes. Mert a Balatonnál a pénz sem közömbös. Többen panaszkodtak. Ahogy mondták: két deci borért száz forint már lényeges. És felteszem a meredek kérdést: — Ki mennyivel érkezett? — A mondat nem hangzik váratlanul. Nem kértem egyenes számot, csak hozzávetőlegest. Ezer? Barkohbázunk. S kiderül, átlag ezerkettő—ezerháromszáz forinttal érkeztek. Persze, így is ügyelni kell a pénzre. Van aki igazán elővigyázatos. A zagyvarónai Zsolnai Zoltán már az első nap megváltotta hazafelé a jegyét. Hogy ne érje meglepetés. Az elhangzó mondat nagy derültséget vált ki, s az óvatosság is, ahogy folytatja: — ma már ki se mentem .. Azt mondják, hogy kétévenként megengedheti magának az ember az ilyen szintű szórakozást, Amit szem-száj megkíván, mindent megvehetnek. Az étkezéssel pedig nem kell annyit törődniök. Jó minőségű a koszt — állapítják meg a második napon. Igaz, vannak nagyobb igényűek is. Minden a befogadóképességtől függ. — Éhenhaláshoz sok, jóllakáshoz kevés — mondja az egyik férfi. Gyorsan, ízlésesen tálalnak. Három menü között lehet válogatni- Éhenhalásról azért nincs szó, repetát is adnak. Vannak, akik uzsonna helyett inkább tízórait ennének. Lehet totózni. Vagy parlamentarizmussal a kérdést eldönteni. Ember legyen a talpán, aki a Balatonnál minden igényt ki tud elégíteni! A balassagyarmati Ubranko- vics Magdolna először van a Balatonnál. Már járt a mólónál, az újdonság örömével hatott rá minden. Tőle is megkérdezzük, mik a tervei: — Sokat napozni és fürödni, a közös kiránduláson részt venni, olvasni, aludni, pihenni. — Meglett balatoni rókák sem foglalhatnák össze különbül a programot. A kivitelezésben segít az üdülő vezetője, a kultúros és minden beosztott. Az ismerkedési est eltolódott — itt tartották az iskolatelevíziós konferenciát. Látogatásunk utáni nap erre is sor került. Kirándulást is szerveznek. Csoportosan látogatnak el Tihanyba, Badacsonyba. Még aki kocsival érkezett, az is a többiekkel együtt kel útra. A közösségi szellem itt is érvényesül. ÍME, a hangulatjelentés. így nyaralnak a nógrádiak a siófoki bányászüdülőben. Mit is kívánhatott a továbblépő riporter az üdülőknek? Mindenekelőtt kellemes, szép és jó időt. Molnár Zsolt. Milyen lesz Salgótarjáni Ezzel a kérdéssel kerestük fel a Lakóépülettervező Intézetben Magyar Géza Ybl-díjas építészt, aki a „Salgótarján műterem” vezetőjeként városunk tervezésében vezető szerepet tölt be. Fórum — A régi római városokban volt Fórum. Ügy értesültünk, most kezdték el az építését a városban... — Igen. A Pécskő utca — és a vásártéri csillagházak között lesz Salgótarján Fóruma. Ide épül az új városi tanácsház, a múzeum, a modern filmszínház, kiállítási csarnok és két felhőkarcoló... — Érdekes az elnevezés... — Érdekes, mert az a két épület lesz a város legmagasabb háza, mégpedig 18 és 21 szintes. Ennek építését kezdték meg most. Kissé fél tőle a megyei építőipari vállalat, mert „felhőkarcolót” még nem építettek. Különben is sokat vitatkoztunk ezen az épületen, illetve azon, kell-e garzonház a városban? Az épületben ugyanis egyszobás, loggiás, fürdőszoba-teakonyhás lakások lesznek. A két házban összesen 264 ilyen lakás. A földszinten étterem, presszó, Patyolat-szalon működik majd a házbelieknek — de a város lakóinak is. A vitát a városi tanács döntötte el. Úgy vélték, hogy a város fejlődésének elősegítésére sok fiatal műszaki emberre van szükség, Ezek lakást kérnek. Az ő számukra készül tehát a garzonház. Lakásgazdálkodás miatt ez a megoldás jobb, mint az, hogy a családoknak fenntartott két- szoba összkomfortos lakásokat foglalják el. A garzonház lakása a szolgáltatásokkal együtt drágább ugyan, de kényelmesebb is a gyermektelen házaspároknak. — Mi lesz a Karancs Szálló mögött? — A régi városháza helyére új üzletközpont épül. A Belkereskedelmi Minisztérium Műszakfejlesztési Bizottsága itt ülésezett a városban, és érdeklődéssel várja a terveket. A bevásárlóközpont — mi így nevezzük — feladata, hogy az élelmiszert éppen úgy mint a fotócikkeket vagy a fodrászatot és az IBUSZ-irodát egyaránt megtalálják itt a város lakói. — Milyen lesz az új állomás? — Elképzelésünk, hogy korszerű legyen. Ezért nem épületet tervezett a MÁV tervező- irodája, hanem hosszú perontetőt, amely felett a forgalomirányító személyzet üvegkalitkában” dolgozik. A vasúti pályát pedig megemelik, hogy az állomás egyik végében a gyalogos, a másik végében pedig a közúti forgalom számára aluljáróval a pályatest alá viszi be az utat. — Milyen terveken dolgozik még a műterem? — Most készítjük a gimnázium mögött épülő 550 férőhelyes kollégium tervét. A Kálvária-domb alá négy — 16 szintes lakóház épül. Mosí kaptunk megbízást a várostól, hogy 1970—71-ben a Pécskő- dombra új városrészt tervezzünk. Tíz, középszintes lakóépület, iskola, óvoda épül ide. — Ez talán a volt Kistarján helyén lesz. .. — Igen, az a törekvésünk, hogy a város zöld — páratlanul szép természeti környezete felé terjedjen. Ezenkívül a város vezetőinek az a koncepciója, hogy a keskeny völgyekben is szanáljuk á kolóniákat, és a lakókat költöztessük be a városba. Forgalom és széljárás — Mit kell a tervezésnél figyelembe venni? — Sok mindent! — nevet az építészmérnök. A városközpontba a vasút és a főút közé például csak középületeket terveztünk, a garzonház is gyermektelen házaspárok részére készül. Abból a meggondolásból, hogy a gyerekeknek ne kelljen iskolába, óvodába a legforgalmasabb vasút, illetve úttesten átmenniük. De figyelembe kell vennünk például a széljárást. Azt, hogy a város rekonstrukciója során a gyárak a városperemre kerüljenek, mint az Üveggyár, a ZIM, vagy a Táblaüveggyár. A szél ugyanis Somos felöl fúj, és csak az Acélgyár füstje veszélyezteti a város levegőjét. A földgáztüzelés bevezetésével 'remélhetőleg ez is megszűnik... — A városban folyó építkezés lassan országos hírű lesz... — Mert egyedülálló nemcsak hazánkban, hanem európai viszonylatban is az, hogy legelőször a régi város szanálásával a városeentrumot építjük ki. A világvárosokban mindig egy új modem perem- kerület épült és rendszerint érintetlenül hagyta az elavult városközpontot. Itt azonban a megye és a város vezetőinek köszönhető, hogy aránylag jc állapotban levő épületeket is szanálásra ítéltek azért, hogy a mű tökéletessé válhasson, s a centrumból kiindulva csillag alakban oldhassuk meg a város felépítését. — Szereti ezt a munkát? — Bevallom, építész nem kaphat szebb feladatot mint egy modern város megtervezését. Életem fő művének tekintem. De szeretem az embereket is, akikkel ott együtt dolgozom. Bár sokat vitatkozunk, veszekszünk, becsülöm őket törekvéseikért, nyíltszívűségü kért és azért, hogy annyira tudnak örülni és segíteni is mindig készek . .. Három kívánság — Mint a mesében, — megkérdezem. mi a „három kívánsága”? — Nagyon prózai, — nevet az Ybl-díjas építész —, s mindhárom a városnak szól: A gimnázium „édes gyermekem” Nem illik rá a felirat, bár tisztelem, elismerem Bolyait De az iskolának nem kell reklám, nem kereskedelmi egység az, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Egy kis, szokásos iskolatábla sokkal szebb lenne rajta ... A második: ismét a gimnázium. Bekerítették, — indokkal, de esztétikailag csúnyán Vegyék le a kerítést, helyette szívesen tervezek az igazi bejárathoz kaput. A harmadik kívánságom: az épületek általában élettelenek növény nélkül. Több figyelmet fordítsanak a kerttervek megvalósítására, a város parkosítására. A kertészet dolgozzon lelkiismeretesebben, nagystí- lűbben. Tegyenek virágot a gimnázium támfalára tervezett virágvályúba! — És végül...? — Ez inkább remény .., Reménykedem, hogy a felhőkarcolónak legalább a „váza” elkészül 1970 közepére, amikor Salgótarjánban ülésezik majd az ENSZ Városrendezési Szakbizottsága, amely érdeklődik a város építkezése iránt. S reménykedem abban is, hogy a város építkezéséről készített dokumentumfilm, amelyet kiküldtek a Nemzetközi Építőszövetség kongresszusára — Argentínába —. hírt ad erről az érdekes városról a nagyvilágnak is... Kovács Margit — Mit ér a balatoni üdülés fürdés nélkül? — teszi fel a lenni vagy nem lenni jeligéjű hamleti kérdést Bozó József Salgótarjánból. — Furcsa lesz, ha nem lesz jó idő. Senki sem fogja elhinni, hogy a Balatonnál voltunk. Felesége és a többiek hely- benhagyólag bólintanak. Kifejtik, hogy inkább a fürdést választják szórakozás helyett, mivel ez utóbbit otthon is lehet művelni. Minden a természetfelelőstől függ, akit meg nem lehet előrángatni és felelősségre vonni. Persze, ha lenne ilyen szakma, nem hiszem, hogy valaki is elvállalná. Lepkehálóval kellene rá pácienst fogni. Emberek százezreivel így „szórakozni” — brr — háládatlan feladat lenne. BOZÓÉK UGYAN tudnak maguknak programról gondoskodni. ' Kocsival vannak. Az első nap leszaladtak Boglárig -—Lelléig, de elsősorban pihenni, kikapcsolódni szeretnének. Dühösek is voltak, amikor csendespihenőjüket megszakítottam. — Ha jó idő lenne, ki sem mozdulnánk a vízből — mondják. Ehhez kapcsolódik B,od- rogi László és felesége. Házasságuk íső útja a Balatonhoz vezeteti. Nászutasok, most indulnak el együtt a közös életbe. Ismét az előbbi felelősre gondolok. Ha egyáltalán létezne. Bodrogiéknak biztosan külön is szép időt rendéin - Minden mellékes nélkül. Apropos! Elhangzott a szó: melBékés természetű két ember Bartus József a traktoros és gyerekkori jóbarátja Tálas László. Bartus ha reggel felült a traktorra, este kelt le róla. Egész nap a szavát sem hallották, akik vele dolgoztak. Este megivott egy korsó sört és hazament. Vasárnap délután három korsóval engedett meg magának. Egyszerű ember volt, semmi feltűnő rajta. Legföljebb, hogy mindig szelíden nézett és mosolyra állt a szája. A barátja sem volt különb. Lakatosként dolgozott az egyik gyárban. Terebélyesedett a teste és ritkult a haja. Tálosnak a zöldelő szeme volt élénkebb. Naponta két korsónál ő sem ivott meg többet. Olyan jó barátságban éltek, hogy amikor Bartus valamilyen segítségre szorult, Tálos rokonostul segített, Bartus pedig viszonozta neki. Most pedig a tanácstitkár vakarja a fejét. — Megint itt volt egy küldöttség és felszólítottak, mondjam meg annak a két embernek. hogy fejezzék már be, mert nem bírják velük az iramot. A két barátnak a régi uradalom kertjében, egymás mellett van a juttatott telke. Tálos addig nyugtalankodott, míg eo * vasárnap délután békés sö- rözgetés után azt mondta, a barátjának: — Én kimegyek a faluból HÁRO $ sék is ásták az alapot. Egy mé- ^ terrel nagyobbat, mint amit ^ Tálosék ástak. A földszinten ^ lakóházat alakítottak ki. Eme- i létén a másikat. Három szobát, § / ^ konyhát benne. A fürdőszobáha beépített kádat. Tálosék naponta átmentek megnézni, lakni, öreg már az apám há- ja. Kedve lett volna meginni kot a házavatásra. Mint egy ki- haQV haladnak Bartusék. Minza, meg szűk is. A gyerekek is még egy korsóval. Csörgött a sebb lagzi, olyan mulatságot dig tettek megjegyzést. Táloi növekednek. hangja: rendeztek. Tálosnak a munka- Í9V: — Hová mennél? — nézett — Barátom, az nem eladó.. . társai is kint voltak. Elfértek ~ Minek neked emeletes rá Bartus. Arra gondolt, hogy Nyugtalan éjszakája volt az új házban. Két tágas, egyTálos a városba készül. Bartusnak. Mikor Tálosék másba nyíló szoba. Az előszo— Hát a telekre. Építek megkezdték a ház alapját ás- bából nyílt a konyha és a gyerá... ni, mást sem hallott otthon: rekeknek a különszoba. Innen legyen Bartus még soha nem érezte — Mentél volna te is a gyármagát így. Mintha egy tüskét ba dolgozni! Majd most beszúrtak volna valamelyik érzé- széljen Tálos feleségével va- keny idegszálába. Az örökös laki!... mosoly is lefagyott a szájáról. Ez ment napról napra. Barjuthattak a fürdőszobába is. Tálosné virult. Átölelte, csókolgatta Bartusnét. Kínálgat- ta. Egyre csak azt hajtogatta: — Jobb lesz már itt. Ti miház? Erre Bartus: — Ha már építek, kedvemre való! Tálos kényszeredetten nevetett és lopva méregette, hogy Bartus háza már tető nélkül is magasabb az övénél. Mikor Bartusék felrakták a manzárd. Megijedt, hogy Tálos észrevet- tus elment Tálosnak segíteni, ért nem építetek már? Vagy tetőt és „bepucolták” a házat, te a változást. Közömbösen Tető alá tették a házat. Szép talán eladjátok a telket? mór e9V kis kastély állt ott. kérdezte. lett, mint a kastély, környéke Bartusné jó arcot vágott. Di- tó megülték az avatást, di— Miből? mint a szanatórium. Dús erdő, csérte őket, de csak erőltetve csörgették egymást. De mikor — Miből. Mások miből épi- jó levegő és csend. tudta lenyelni az áldomást. Tálos kerítést épített, Bartus a tenek? .. . Bartus mintha megveszett Bartus lépett hozzájuk. sajátját megcifrázta. És verMintha jobban fénylett vol- volna, dolgozott hajnaltól va- _ Nem a telket nem ad- sen9nek azóta is. n a Tálos szeme. Bartusban kulásig. Még sosem fordult elő, au^ ’ Azért járt a küldöttség a gyökeret vert a gondolat, hogy eltörött a gépének egy alkat- ' tanácstitkárnál, mert már nem Tálos túl akar tenni rajta. Pe- része és a szerelő késett. Berő- Talos koccintott velük. Ra- hírják velük az iramot. Lema- dig Tálos még azt is mondta: bogott az irodára és patáliát óyogott az arca, a szeme ml- pedig senki sem akar... — Én üzemi munkás vagyok, csapott. A szeme is villogott. lo9ott: __ A két barát vasárnaponként kölcsönt kapok, takarékoskod- — Én dolgozni akarok, nem — Igyunk! — biztatta őket. egymt issza meg a maga hátam is. Még a te telkedet is heverészni — kiabálta. Bartus kortyolt, az agya pe- rom korsó sörét. Az asszonyok megvenném... Bartusnak a felesége is el- dig dolgozott, örülsz Tálos, de dicsérik egymást, de a mosoBartus Jóska most már tel- ment a tsz-be dolgozni. Már majd örülök még én is. lyuk ... jes bizonysággal hitte, hogy az asszonyok szólongatták, hogy Rá egy hónapra már Bartu- Bobál Gyula Tálos túl akar tenni rajta. Ar- lassabban, mert nincsenek ra a gondolatra, hogy mit szól olyan jó erőben mint ö. erre a felesége, kiszáradt aszú- Tálosék meghívták BartuséNOGRAD — 1969. július 24., csütörtök 3