Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

Hozzászólás Műszaki fejlesztés és termelékenység Feladataink felül vizsgálatára ösztönös A vitacikk alapgondolatá­ban a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik legfontosabb mutatóját, á' termelékenység alakulásának kérdéseit fesze­geti. Ezzel a legmesszebbme­nőkig egyet lehet érteni, va­lóban elképzelhetetlen a gyár perspektivikus fejlesztés a termelékenység egyenletes üte­mű növekedése nélkül. Gyá­runk a termelékenység növe­kedésében az 1959. évi árren­dezés óta jelentős eredménye­ket ért el. Ha az 1959. évi termelékenységet 100 százalék­nak veszem, 6 év alatt, azaz 1965-ig az átlagos termelé­kenység növekedésének üteme évi 10 százalékos volt. Proiilrendezés —• csökkenő termelékenység Vállalati és népgazdasági ér­dekből 1966-tól jelentős pro- íilrendezést hajtottunk végre. Az erők és eszközök ésszerű átcsoportosításában rejlő gaz­dasági lehetőségek, a bányá­szat visszafejlesztéséből ránk háruló feladatok, továbbá a minőségi üveg gyártásában elért eddigi eredményeink, nem utolsósorban dolgozóink kiváló szakismerete arra késztetett bennünket, hogy a palackgyártó automatákat ál­lítsuk le és adjuk át testvér­gyárainknak, továbbá teljesen szüntessük meg a zöldüveg­gyártást és helyette fokozzuk a munkaigényes minőségű fe­hér kristályüveg. valamint a durva fehérüvegek gyártását. Termékeink szinte minden világrészbe eljutnak, csaknem 40—45 országgal állandó pi­aci kapcsolataink vannak. A profilrendezés helyességét bi­zonyítja, hogy az utóbbi évek­ben egyre növekvő kereslet mutatkozik termékeink iránt a tőkéspiacokon, nem kevés­bé a Szovjetunió részéről is. Az ilyen irányú profilrende­zés igen hasznos az Üvegipa­ri Műveknek és a népgazda­ságnak, mert a termelékeny­ség növekedését is elősegíti, bár nálunk átmenetileg a ter­melékenység visszaesését okoz­ta. Míg az automata üveg­gyártógépeknél 1966-ban, fi- gyelembevéve az összes gyár­tó, kiszolgáló és szállító sze­mélyzetet, az egy főre jutó termelési érték 604 000 forint volt, ugyanakkor a kézi és félautomata gyártásnál az egy főre jutó termelés csak 67 000 forintot tett ki. Ennek ellené­re — véleményem szerint — helyesen döntöttünk, mert a kézi gyártású termékekből sem a hazai, sem a külföldi piaco­kon nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Az új körülmények újabb feladatokat írtak elő a gyár vezetősége számára. Kényszerhelyzet a létszám- gazdálkodásban A kézi gyártás fejlesztéséhez meg kellett teremteni a ko­rábbi hagyományoktól eltérő és a jelenlegi követelmények­nek már egyáltalán nem meg­felelő szakmunkásképzés felté­teleit. Létrehoztuk az elmúlt évben Közép-Európa legkor­szerűbb tanulókemencéjét, ahol hároméves képzési idő alatt évente majdnem 50 fia­tal beiskolázásával gondos­kodunk a szakmunkás-után­pótlásról. Ez a képzési mód jelentős anyagi terheket ró vállalatunkra, de az export további növelése enélkül megoldhatatlan. Az export fej­lesztésében elért eredménye­ink további feladatok megol­dására köteleznek. 1960—68 között a tőkésexport több mint 2,2-szeresére, a demok­ratikus csaknem tízszeresére, egész ■ exportunk kevés híján 4,2-szeresére növekedett. Ezt az ütemet nemcsak tartani, de növelni is szeretnénk az elkövetkezendő években. Ter­mékeinket mind a tőkés-, mind a demokratikus piacokon, az egységes devizaszorzók figye­lembevételével, gazdaságosan tudjuk előállítani, ezért a teg^ meíés fokozása fontos válla­lati és népgazdasági érdeket fejez ki. A profilváltozásból adódó munkaerő-igényesség jelentős létszámnövelést tett szüksé­gessé. Átmenetileg, főleg a férfimunkaerőkben, megkö­zelítőleg sem tudjuk kielégí­teni az igényeket. 1969 év el­ső öt hónapjában a felvételek és leszámolások együttes ha­tásaként csupán 2 fővel nőtt a férfimunkaerők száma. Ezek a problémák nálunk kizárják a cikknek azt a negatív ten­denciaként közölt megálla­pítását, hogy a bérszinttartás érdekében az ipari üzemek alacsony keresetű, szakképzet- len munkaerőkkel felhígítot­ták a létszámot. A jelenlegi helyzetben kényszermegoldás­ként olyan dolgozókat is kény­telenek vagyunk felvenni, akik korábban már 4—5 . al­kalommal iS dolgoztak gyá­runkban, esetleg második, har­madik munkakönyvük is be­telt. A jövő útja az automatizálás A létszámfelvételi nehézsé­gek a belföldi és az exportpi­acok igényeinek megismerése, valamint a termelékenység ja­vításának szükségszerűsége ar­ra az elhatározásra késztetett benünket, hogy már ebben az évben a profilrendezéssel egy­bevágó automatizálási felada­tokat oldjunk meg. Az év má­sodik felében három automa­tagépet helyezünk üzembe. Ezekkel csakis olyan termé­keket kívánunk gyártani, amelyeket eddig teljes egé­szében kézi gyártással, legfel­jebb félautomata gépekkel ál­lítottunk .elő. Az új automatá­kon gyártásra tervezett termé­kekből évek, évtizedek óta nagy hiányok voltak, amelyet az importüveg-behozatal is csak némileg tudott enyhíte­ni. • Régen vajúdó probléma,- kát old meg az automata ke- helygyártás megkezdése, ami Magyarországon első és egye­dülálló kezdeményezés. A profilváliozásból adódó feladatok, a rekonstrukciós munka termeléscsökkentés nélküli végrehajtása nagyon sok és nehéz feladatot rótt gyárunk vezető kollektívájá­ra. Emellett a gyár fejlődése és a nyereség alakulása szem­pontjából egy sor fontos kér­déssel nem tudtunk kellően törődni. A gyár dolgozóinak magas munkaintenzitása egé­szen újszerű, más gyáraktól eltérő feladatok megoldását követeli. Javítanunk kell a munka- szervezési és műszaki fejlesz­tési tevékenységünket, külföl­di tapasztalatok alapján, fo­kozni a Kisgépesítési, szerszá­mozást, készülékezést. Rövid időn belül ugrásszerű válto­zást kell elérnünk a belső anyagmozgatás és szállítás gé­pesítésében is. Gyárunk munkavédelmi, egészségügyi és szociális el­látottsága terén az utóbbi években jelentős eredménye­ket értünk el. Ennek ellenére a fluktuáció közel 12 száza­lékra nőtt# 1969-ben. A beteg­ségek miatt kiesett napok szá­ma több mint 20 százalékos növekedést mutat. A balese­tek számát bár évről évre csökkentjük, de ezzel nem egyenes arányban csökken a balesetből kiesett összes mun­kanapok száma, sőt az egy balesetre eső kiesett napok száma évről évre növekvő tendenciát mutat. Az utóbbit csupán két tényező befolyá­solhatja; a balesetek súlyossá­gának növekedése, vagy az orvosok engedékenysége. Az említett problémák a munka- körülmények további javítá­sát követelik meg a gyár ve­zető kollektívájától. Erősen hat az egyenl ósdi A gyár exporttermelésének jelentős növelése csak úgy ér­hető el, ha a már felsorolt tényezők megoldásán kívül rendet teremtünk a bérezés­ben is. A cikkben felvetett bírálat ebben a vonatkozás­ban is érint bennünket. Ná­lunk is erősen hat az egyen- lősdiségre való törekvés. Na­gyon sok esetben a csak egy­két terméket gyártani tudó szakember vagy brigád na­gyobb keresetet ér el, mint azok a magasan kvalifikált szakmunkások, akik szinte naponta más-más terméket, kiváló minőségi követelmé­nyek mellett tőkéspiacokra termelnek. Véleményem szerint a cikk­ben felvetett kérdések jogo­sak is és nagyon időszerűek. Egy sor ilyen kérdésre irányí­tották figyelmünket, melyek vizsgálata és elemzése az új gazdasági mechanizmus kere­tein belül nagyon fontosak és nélkülözhetetlenek. Varga Gyula a Salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója Okosan gazdálkodni OKOSAN gazdálkodni annyit jelent mint a leghatékonyabban kihasználni a rendelkezés­re álló adottságokat és lehetőségeket. Vajon mindezt elmondhatjuk-e a rét- és legelőgaz­dálkodásunkról? Kielégítően törődünk-e a megyében rendelkezésre álló gyepterületek gondozásával, hasznosításával? Ha erre a kér­désre nem is válaszolhatunk egyértelműen és kategorikusan nemmel, annyi bizonyos, hogy gazdaságainkban korántsem tekintik fontos­ságának megfelelő tennivalónak a gyepgaz­dálkodást. Anélkül, hogy a számok bűvöletének en­gednék. néhány adat megemlítése elenged­hetetlen. Megyénkben 60 ezer holdra tehető a gyepterület, amely — nyugodt szívvel kije­lenthetjük — az egyik legnagyobb kihaszná­latlan lehetőség az állattenyésztés fejlesztése szempontjából. Ismeretes, hogy a takarmány- termesztésünkben csak az abraktakarmányok' hoznak elfogadható terméseket. Tömegta- karmány-termesztésünk viszont erősen elma­radott. Különösen égető kérdés ez megyénk­ben ahol az állatsűrűség nagyobb az országos átlagnál, viszont a tömegtakarmány-termesz- fcés színvonala alacsonyabb. Amíg 1931—40- ben a rétek átlagos hozama 15 mázsa volt, manapság nem éri el a 11 mázsát A silóku­korica átlagtermése is évről-évre csökken. Hegyi legelőink jelenlegi holdankénti hozatna pedig nem haladja meg a hat mázsát. Országosan már a hatvanas évek elején el­kezdődött egy intézkedéssorozat a legelők védelmében. Ennek egyik legfontosabb része volt a mintalegelők rendszerének a létrehozá­sa. Nálunk azonban csak 1967-ben alakítottuk ki az első mintalegelőket, azzal a céllal, hogy a gyepgazdálkodás kísérleti eredményeit nagy­üzemi méretekben is igazoljuk, ráirányítsuk a figyelmet a gyepgazdálkodásra, mint fontos takarmánytermesztési tartalékra tömegtakar- mány-termesztés megoldásának útjára, a ha­tékonyság és a hozamok növelésének fontos­ságára. Megyénkben 26 ezer holdon alakítottunk ki minta-, rét- és legelőterületeket. Ám az az igazság, hogy ebből csupán ötezer holdon gazdálkodnak okosan. Csupán néhány terme­lőszövetkezetben gyümölcsöztették az állam által nyújtott támogatást. Az állami támoga­tás szétosztásakor eluralkodott az ..adjuk a gyenge szövetkezeteknek” szemlélet, s mintha egy kissé intézményesítettük volna, hogy ebből a pénzből egyéb nehézségeiket rendez­zék egyes gazdaságok. Igv azután nem 'ehet csodálkozni, hogy a milliók nálunk sem hoz­ták meg a várt eredményt. A JELEN azonban figyelmeztet és a jövő sürget: meg kell oldani a biztonságos és ha­tékony törnegtaikarmány-termesztést. Ezért he­lyeselhető az az elképzelés, hogy mindenütt az adottságoknak legmegfelelőbb tömegtakar­mányt termeljék. Ugyanakkor mielőbb emel­jék magasabb színvonalra a gyepterületek termesztési és kezelési technológiáját. Helyes az az elképzelés is, hogy a mintaterületekre várható állami támogatást koncentrálják, s elsősorban azoknak a termelőszövetkezetek­nek biztosítják, ahol a leghatékonyabban visz- szatérül. Így kevesebb gazdaság kap támoga­tást, sokkal szigorúbb feltételekkel, de bizo­nyos, hogy a kijelölt szövetkezetekben lesz fo­ganatja. P. A. Nógrádi geodéták az országban Űj részleg a Nógrádi Szén­bányáknál a földtani és föld­mérési iroda. Azért hozták lét­re, hogy elsősorban szellemi bérmunkával járuljon hozzá a vállalat gazdasági eredményei­hez. Mint kiderült, igény van munkájukra, az eredetileg ter­vezettnél jóval több megren­delést kaptak. A földtani és földmérési iro­dához tartozik a vállalat fúró­üzeme, a mérnökség és a geo­lógiai osztály. Vállalt bérmun­kájuk is ilyen jellegű. A mély­fúrósok pillanatnyilag a Cser­hát-hegység térképezési fúrá­sait végzik, a Magyar Állami Földtani Intézet megrendelé­sére. Csaknem egymillió fo­rint értékű munkát végeznek ezen a területen. Egy másik igen jelentős munkaterületük a szomszédos vármegye székhelye, Eger. Itt a város feltérképezésében, a talajmechanikai vizsgálatok­ban, a régi pincerendszerek feltárásában. feltérképezésé­ben végeznek igen jelentős, mintegy félmillió forint érté­kű munkát. Mélyfúrósok, geo­lógusok és a földmérők dol­goznak ott, az eddig végzett munkát éppen a napokban ad­ták át. Erre a Központi Föld­tani Hivatalból kaptak megbí­zatást. Bükkábrányban,' ahol lig­nitmezők terülnek el, ugyan­csak a fúrórészleg végez ta­lajmechanikai kon trollfóráso­kat. Az iroda igen lényeges és nagy területre terjedő munkát végez a Kőolaj- és Gázipari Vállalat számára. A nógrádi geodéták munkájára szinte mindenütt számítanak, ahol olaj-, illetve földgázvezetékét építenek. Jelenleg Algyő és Százhalombatta között, vala­mint Pétfürdő és Veszprém között, továbbá Rudabánya kör­nyékén dolgoznak. Ezenkívül a második lépcsőben megépülő Salgótarján—Budapest közötti földgázvezeték felmérési, tér­képészeti és ki.űzési munká­latait is ők végzik el. A szük­séges kisajátításokhoz terveket készítenek. A Kőolaj- és Gáz­ipari Vállalattól az idén mint­egy kétmillió forint értékű munkára kaptak megrendelést. A már említett főbb tenni­valókon kívül természetesen a megyéből is kaptak több meg­rendelést patakszabályozásí területrendezési, kisajátítások­nál kapcsolatos földmérési munkákra, talajmechanikai vizsgálatokra. Korszerűen fel­szerelt laboratóriumokban ugyanis sokféle talajmechani­kai vizsgálatot el tudnak vé­gezni. A földtani és földmérési iro­da létszáma szellemi és fizi­kai dolgozókkal együtt, mint­egy 40 fő. Az idén eredeti­leg 2 millió forint termelési értéket vártak tőlük, de már ennek két és félszereséről be­szélnek. Ezt az eddig elért, eredmények, valamint az ed­dig megkötött szerződések iga­zolják, amelyeknek értéke meghaladja az 5 millió forin­tot. betegeit i ámszedői A magánpraxis zsarolássá es szélhámossággá változott a Egyesült Államok betegellátá­sában. Erről tanúskodik az or­vosi ellátás költségével foglal­kozó Johns Williams szenátor nyilatkozata. „Rájöttem — mondotta a szenátor —, hogy a helyzet ezen a téren sokkal súlyosabb, mint korábban hit­tem”. Williams egyebek között elmondotta, hogy egyes orvo­sak a megállapítottnál jóvá! nagyobb kezelési költséget kérnek, hogy a magánklinikák olyan gyógyszereket is felszá­mítanak betegeiknek, amelye­ket ki sem adtak. A több államban lefolyta­tott vizsgálat botrányos ténye­ket állapított meg a betegek lelkiismeretlen kifosztásáról. Megállapították, hogy az or­vostudomány egyes gengszterei pácienseiktől évente 300—500 ezer dollárt préselnek ki. A betegek vámszedőinek arcát­lan eljárása New Yorkban. Los Angelesben, Bostonban és Chicagóban a legszembetű­nőbb. Az orvosi ellátás költ­sége különben 19 százalékkal növekedett az utóbbi három évben az Egyesült Államok­ban, a kórházi ellátás költ­sége pedig 48 százalékkal. (TAS2&Z) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom