Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

Szibériai útijegyzak

HhvßlUKi

Üdülés, üzletszerzés^ vadászni.,.

ff. Borig* Godunov,

:.w«i

R3pm£9

ít 1: 1 1 pptep

A tatárok maguk is sokat szenvedtek a környező harcias törzsek támadásai miatt, így volt ez az 1600-as évek legelején, amikor az altin-cha- niak és a dzsungarikalmükok egyes tatár törzseket megsemmisítettek Tomszk környékén. Ezért Tóján, a tatárok íijedelme 1603-ban Moszkvába utazott és kihallgatást kért a cártól: Borisz Godunovtól.

A fejedelem arra kérte Borisz Godunovot, hogy az egész tomszki kerület lakosságát fogadja fennhatósága alá. Tomszkban létesítsen cári garnizont, engedélyezze egy székesegyház megépítését. Ezért cserébe a fejedelem vállalta, hogy a cár igájába hajtja a környéken élő, rebellis néptörzseket.

»Jüxet okád a hegy ”

Mint a korabeli krónikás beszámol róla, Tóján közölte Borisz Godunovval, hogy azon a vidéken a lakosság vasból szerszámokat, fegyvereket készít. Ez különösen megragadta Borisz Godunov figyelmét es két bojár legény vezetésével kozák csapatot küldött a vidékre. A vezérnek egy, a folyó felé néző, a másik oldalon meredek sziklafalra kapaszkodó hegytetőn jelölték ki az erőd helyét. Itt is épült fel Tomszk vára, amely ma Is áll.

Ugyanezek a vezérek indultak tovább felfedező útra és eljutottak Kuznyeckig, ahol ismét csak erődítményt építettek Borisz Godunov parancsára. így elmondhatjuk, hogy Szibériának a nagy orosz államhoz csatolása Borisz Godunov nevéhez fűződik.

Érdekes a fejlődés is, ami ezen a vidéken a lakosság számában bekövetkezett. Már csak azért is alaposabban utána néztem, mert tudtam az útiprogram szerint, hogy Kuz- nyeck városába is eljutok.

Érdekes, hogy bár Szibéria valaha a száműzetések hazája volt, hogy sötét országnak titulálták, a cárok mégis nagy érdeklődést tanúsítottak Iránta. Elsősorban azért, meri mérhetetlen gazdagsága biz ti s alapja volt a pétervári kincstárnak.

Ennek a területnek gyors fejlődésére jellemző. hogy még 1725-ben 40U jobbágyn irtát írtak össze a tomszk ’• ületben levő gvemldovszk év ár mellett. Alig lelt el egy

rövid emberöltő, 1761-ben a Koli v ano—V oszkreszemszki j gyár ( az előbbi utóda) már 10 935 lelket írt össze munkásként, amikor a tomszki, kuz- nyecki körzet egész lakosságának száma csupán 40 008 volt. Vagyis öregek, gyerekek is a gyárban keresték verejtékkel fűszerezett kenyerüket. Az évi termelés ebben a városban mindössze 10 ezer púd vas és 700 púd acél volt — de jó minőségű vas és kiváló acél.

Szibériát II. Katalin cárnő főkormányzók uralma alá helyezte. Az első szibériai főkormányzó akasztófán végezte. Gagarin herceget Nagy Péter parancsára kivégezték. Tolvaj volt és a nép sanyargató ja. Utódai sem váltak bárányokká. Említ a krónika egy Zsolobov nevű főkor- mányzót, akit a nép „farkas” jelzővel ruházott fel. Prémeket zsarolt a néptől, kínozta a foglyokat, legkedvesebb szórakozása a tüzesvaspróba volt.

Akárcsak a régmúltban, az újkor elején is sok utazó tudós kereste fel Szibériát. Itt járt doktor Daniel Gotlib Messzerschmiedt, aki elsők között írta le tudományos magyarázatokkal ellátva a vidéket. Néhány év múltán újabb utazó kereste fel Szibériát Johann Georg Gmelin személyében. Ö már arról számolt be visszatérve európai hazájába, hogy az Abesevaj folyó völgyében „tüzet okád a hegy”. Kuznyeck mellett járt és a kőszén égését tapasztalta.

„Meg nem rontott természet”

S hogy valamit a máról is szóljunk, mégpedig úgy, hogy kapcsolódjon a múlthoz, érdemes megemlíteni a tofa népet. Híres rénszarvastenyésztők, mókusvadászok és , ügyes halászok is. A bundájáért vadászott mókust, például tom- pahegyű nyíllal lövik fejbe, hogy meg ne sértsék a gereznáját. A tofa nép mindössze 100 embert számlál. Tofalá- riába alkalmi légijárattal juthat el az utazó. Az árut, a szőrmét is repülőgéppel szállítják.

Meg nem rontott termés/.« t ez — mondta egy orosz vezető beosztású állami tisztviselő. — Csak lassan fedezik fel — folytatta — mert még mindig a régi. a sorsüldözött emberek Szibériájának emléke él a külföldiekben.

Hát most ide készülök. A

utazási iroda alakult

A SZÖVOSZ és az IBUSZ 1968-ban több irányú megállapodást kötött a társasutazások és általában az idegenforgalom lehetőségeinek az eddiginél céltudatosabb kihasználására. Az idén pedig megalakult a Szövetkezeti Utazást Iroda is, amely 1969 májusában kezdte meg tevékenységét Budapesten, „COOPTOURIST” néven

A „COOPTOURIST” a különböző szövetkezeti szervezetekbe tömörült több milliós szövetkezeti tagság és alkalmazotti réteg speciális, az átlagostól és a hagyományostól eltérő utazási, ismeretszerzési igények kielégítését tűzte ki célul, s ennek megfelelően sajátos programokat dolgoz ki, és ajánl bel- és külföldi ügyfeleinek egyaránt.

Az iroda foglalkozik a szokásos menetjegyárusítással. szállodafoglalással, vízumbeszerzéssel, valuta-értékesítéssel és -beváltással, de együttműködést teremt a szocialista és egyéb országok hasonló jellegű szövetkezeti utazási irodáival is. Szervezi külföldről a szövetkezeti szervek képviselőinek beutazását, főként azok körében, akik eddig különböző okok miatt nem, vagy nem kellő mértékben és számban keresték fel hazánkat.

A „COOPTOURIST”, amely az IBUSZ és a VOSZK közös vállalataként budapesti székhellyel működik, a társszövetkezetekkel való együttműködés révén feladatait az egész országra kiterjedően látja el.

Az iroda megalakulásának első heteiben a

RATIO 69. nemzetközi kereskedelem-szervezési kiállítás megtekintésére több mint 500 szövetkezeti dolgozó és vezető utazását szervezte meg az NDK-ba. Gazdagnak ígérkezik az elkövetkező hónapok külföldi utazási programja is. Többek között: vendéglátói pari szakemberek utaztatását szervezi az őszi hónapokban a szomszédos Ausztriába; társasutazás keretében „szövetkezeti1 békevonat”-ot indít november 7-re Moszkvába és augusztusra előkészíti a szövetkezeti tagok bulgáriai üdülését. Ezenkívül foglalkozik — a szövetkezetek megkeresése alapján —, kisebb csoportok utaztatásával, és egyéni turisták utazási igényeinek kielégítésével.

A szervezett programok szélesítése érdekében ez év őszére a „COOPTOURIST” Magyarországra hívja a külföldi szövetkezeti utazási irod.ák vezetőit a személye» kapcsolatok kialakítása, idegenforgalmi létesítményeink megismertetése és — előre kiküldött ajánlatok alapján — üzleti szerződések megkötése céljából. Ez egyben előkészület az 1970-ben megrendezésre kerülő 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár, a BNV és a BÖV szervezett turistacsoportokkal való megtekintésére is.

A „COOPTOURIST” már most bekapcsolódik a Budapesten 1971 augusztusában megrendezendő Vadászati Világkiállítás idegen- forgalmi előkészületeibe és az ezzel kapcsolatos társasutazások szervezésébe is.

A képernyő előtt

Mitől

• r

J°

a

mm

NOGRAD - 1969. június 10., kedd

„meg nem rontott természet” világába. Vajon milyennek mutatkozik előttem ?

A Kreml felett

Nincs időm tovább merengeni ezen, hiszen újra cukorkát osztogat a stewardess, ami biztos jele annak, hogy landoláshoz készülődik gépünk a moszkvai seremetyevói nemzetközi repülőtéren.

És megszólal a hangosbemondó is:

— Kérem kedves utasainkat, hogy kapcsolják be övüket.

Alattunk megjelent az esti Moszkva. Fénypontok milli- árdjai villognak-csillognak gépünk hasa alatt. Valaki a túlsó oldalon felkiált:

— Ott a Kreml!

(Folytatjuk.)

Gotyár Gyula

Köztudott, hogy nálunk a poéták sohasem voltak bővében a földi javaknak. Nem vetette fel egyikőjüket sem a pénz, költeni leginkább csak verseket tudtak, bankókat annál ritkábban. A hires-neves poéta, Csokonai Vitéz — kinek szobra ott magasodik a debreceni öreg kollégium szomszédságában — különösen a legszegényebbek közül való volt. Egyszer mégis úgy adódott, hogy nem többre bár, de legalább egyetlen napra olyan csinos summához jutott, amennyit talán világéletében nem látott. S ez utóbbi megállapítást a szó teljes értelmében mondhatom, mert Vitéz Mihály akkor immár — tehát a szóban levő napon —, jó százegynéhány éve örök álmát aludta.

Hogy esett ez a fura dolog? — elmondom.

Akkoriban, az 1900-as évek elején még egészen más volt az újságcsinálás mestersége, mint napjainkban. Bohém népség ült a redakciók asztalainál. Debrecenben is olyanok, mint Ady, Krúdy, Móricz, akik lapzárta után soha nem mulasztották el betérni a színházzal szemközti Angol Királynő asztalaihoz, Németh Nándor kedvelt vendéglőjébe, csinos szubrettekkel, primadonnákkal és naivákkal csintalankodni. vigadni. Kedvelt helyük volt ez azáltal is, mert Németh Nándor aranylelkű patrónusa volt a megszorult bohémeknek, ételt, italt hitelezett, * főképp ez utóbbi az.

Az elmúlt hét televízióműsorának vitathatatlanul legtöbbet beszélt témája az Engedjék meg: a nevem Cox .. . című, magyarul beszélő, négyrészes, nyugatnémet bűnügyi filmsorozat volt.

A legtöbbet beszélt és legtöbbet vitatott téma általában is az a műfaj, mely a kriminalisztikai témakörből meríti tárgyát. Legtöbben irodalmi értékét, rangját vitatják, de a rangot, értéket illetően: írója válogatja. Hogy csak a legnagyobbra, Shakespeare-re hivatkozzunk, akinek számos drámája — ha a cselekményt nézzük —. bátran a krimik „újkori” ősének tekinthetők. A „lenézett” műfaj tehát így kap. vagy kaphat rangot az alkotó által, s nem ítélhető el komolyan a közönségigény, amely iránta mutatkozik.

Az Engedjék meg; a nevem Cox ... nem mérhető a műfaj legjava termékei közé —, ezt jelzi a sorozat körül támadt közönség — és sajtóvita Is. Érzésem szerint marad a bűnügyi filmek átlagának, melyet a televízió szolgáltatásaként kapunk. S nem csupán az érdeklődés fenntartásának.

az izgalom fokozásának feszesebbé húzásának szempontjából. hanem elsősorban a színpadi miértek „sokszori magyarázatlanul hagyása miatt”. Számtalan momentumban erősen az írói machinációval találjuk magunkat szemközt. A magyarázatlanul hagyott epizódok alkalmasak ugyan a nézők nyomozó vállalkozásának félreterelésére, de éppen e műfaj az, amely végső tisztázásra kötelezett.

Ezzel a tisztázással maradt adós Cox, s e műfaji vétség, dramaturgiai henyeség bosz- szulja meg magát a közönségvélemények ellentétességében.

A műsorhét egyébként sem, semmi vonatkozásban nem kényeztette el a tévénézőket. Ta- bi: Csendes kávéház című jelenetének felújítását meglehetősen értetlenül fogadtuk, hézagpótlónak éreztük, Kovács Judit: Pásztoróra című 'tévé- komédiája mulatságossága ellenére könnyű fajsúlyú mű, Móricz Zsigmond.: Csibe című drámájának közvetítésé a Thúlia Színházból nem adott többet a korábbi tévéjátékfeldolgozásnál.

(barna)

Pénz a költőnél

amiben gyakorta igénybe is vették. Üres gyomorral ugyanis csak megvan az ember, de a száraz gégének kínok kínja a szomjúság, i

Hát ide járogatolt el este- lente, e jövendő irodalmi titánok és jövendő színpadi csillagok világába, baráti asztaltársa,ságába Roskovitz Artúr is. Én magam egészen zöld újdondász voltam, amikor megismertem a töpörödött emberkét. Lehetett immár hetven esztendős — de amikorról a történet szól. Artúr bácsi még az egyik helyi lap fürge és nagyreményű riportere. Tőle hallottam nem egyszer mesélni, miképp is esett tehát, hogy Csokonai pénzes költővé lett egy napra.

— Tudjátok, gyerekek — kezdte mellénk települve Artúr bácsi —, úgy esett a dolog: egy alkalommal egész csinos kis összeghez jutottam a lutrin. Na, mondom a fiúknak a szerkesztőségben: ezt megünnepeljük. Kifizetem Németh Nándinél minden piszkos adósságom, s marad is még. hogy csináljunk egy görbe estét. A vendégeim lesztek.

Rendre úgy lett, ahogy elterveztük,. borban, pezsgőben nem volt hiány az asztalnál, még a vén Oláh András konflislovát is besétáltattuk a fényes terembe, ott prezentáltuk

meg ezüst vederből Hát, szóval, csudálatos éjszaka volt, együtt a nagy család, ahogy akkoriban emlegettük ezt: színészek, újságírók, konflísko- csisok, pincérek... S még mindig egész szép kis summa ült a zsebemben, amikor hazafelé indultunk. Rugdosta a zsebem ez a maradék: mi lesz, ha az asszony megleli, annak jó vége nem lesz, mert abból fityinget nem hagy. És ekkor, a Kálvin téren, a Csokonai szobor lábánál támadt a csudálatos ötletem: oda kölcsönzőm a költőnek, úgyis szegény volt világ életében. Hárman mentünk együtt: Krlpkó, meg Bordás, mindkettő kebelbéli pajtás a szerkesztőségből, 6k álltak bakot, hogy felkapaszkodjam Vitéz lábához, s letétbe tegyem a pénzecskét.

Jól végeztük dolgunkat, ezzel a tudattal tértem hajnali nyugovóra. Ahogy Heltai írja valamelyik könyvében: a Nap felkelt, mi lefeküdtünk... Másnap csak délben ébredtem, s bár valahányónkat kínzott a másnapos szomjúság, meg kellett várnunk az estét. hogy tisztelgő látogatást tehessünk a költőnél. Végre eljött az óra. Kompániánkhoz ezúttal Simonfi. a bűnügyi riporter is csatlakozott. így négyen láttunk a művelethez. Csakhogy a pénznek hűlt. helye volt. Hát így adjon kölcsön egy költőÄ um arazenekari fesztivál

Az utóbbi években ugrásszerű fejlődésnek indult a hangszeres kamarazenélés. Különösen az évenként megrendezésre kerülő ifjúsági kamarazene-fesztiválok révén. Ez a töretlen színvonalbeli felívelés az idei, debreceni ifjúsági zenekari fesztiválon csúcsosodott ki, húsz fiatal zenekar művészi teljesítményében. Az utóbbi másfél évtized alatt felnőtt néhány zeneiskolás generáció, akiket ott találhatunk az azóta alapított kamarazenekarokban hivatásos muzsikusokként vagy lelkes amatőrökként. Az idén harmadszor rendezik meg a felnőtt kamarazenekarok országos fesztiválját Veszprémben. A júniusban tartandó kétnapos találkozón 12 kamaraegyüttes vesz részt, köztük a salgótarjáni is, Virág László vezényletével. Műsorukon Bach IV, Brandenburgi koncertje — szólisták Füzes Zsigmond, Borsá- nyi Mátyás, Gerley Sarolta —, Mozart: Falusi muzsikusok, valamint egy ősbemutató, Szántó Lajos Musica senza inter- ruzione című műve szerepel.

nek az ember!? ... Hogy az a... Csak legalább ilyen szomjasak ne lennénk!...

Simonfi kajánul vigyorgott, s azt ajánlotta, tegyünk jelentést a kapitányságon, de azt már egyikőnk sem akarta, hogy rajtunk mulasson a város. Nem. Bele kell törődni a siralmas ténybe.

Búsan baktattunk visszafelé, latolgatva az esetet, amikor Simonfi megszólal:

— Na, fiúk, ha már iga esett, azért csak fel a fejje’. Egy nyelésre fizetőtök vagyok Nem olyan bőkezű, mint Roskovitz, de valamit csak iszunk.

Mondanom sem kell, menynyire megkönny ebültünk a nagy vigasztalanságban s egészen jól elszórakoztunk, megintcsak hajnalig.

— Már a Kálvin téren jártunk — Simonfi itt vált el tőlünk előző nap is, hogy átváf - jón a Darabos utcai szállásé ra. Búcsúzunk tőle, de most lecövekel a szobor előtt.

— Hát, fiúk, én csak megnézném újólag azt a pénzt.

S még mielőtt feleszmélnénk. már fent is minden segítség nélkül a magasban, s röhög a csibész lefelé ránk. úgy rázkódik a röhögéstől, kevés híja, hogy le nem poty- tyan.

Az istennek meg nem vallotta, de bármi legyek, ha ezen a második éjszakán is nem az én pénzem ittuk. Meri előző hajnalon megleshetett az a pernahajder.

Barna Tibor