Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

Szombaton átadták a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat salgótarjáni székhazát. A mezőgazdasági üzemek 125 millió torint értékű tavalyi beruházásából a kirendeltség 109 mil­lió értékben végezte a lebonyolítást. Az új székházat a szé- csényi TÖVÄLL építette Színházi világkongresszus A színház az ember társa j ez a témája annak a kerek asztal-beszélgetésnek, amely — a Színházi Világszövetség bu dapesti kongresszusa alatt — június 12-én és 13-án lesz Fészek Művészklubban. Fontos kérdések kerülnek ekkor szó ba. Beszélnek majd arról, hogy mi a népszínház szerepe: mi­lyen feladatai, vannak a szín háznak a nem-világvárosok életében; a színház „ifjú hul­láma” hogyan befolyásolhatja a fiatalságot; a színháznak van-e szerepe a társadalmi mozgalmakban, s végül: mi­képpen lehet elősegíteni a fej­lődő országokban a valóban nemzeti színházi előadásmód kialakulását. A világ harmincöt országá­ból kétszáznál is több színház- i művészt és szakembert várnak a kongresszusra. Már június el ső napjaiban megérkeztek kö­zülük azok. akik a Színházi Világszövetség végrehajtó bi­zottságának és igazgató taná­csának ülésén is részt vesznek A kongresszus 14-ig tart. A nemzetközi elnökségben magyar képviselő is helyet foglal: dr. Hont Ferenc, a magyar központ elnöke, a nemzetközi elnökségnek alel nőké, dr. Ján Kopeczky cseh szlovák drámaíróval, művelő désügyi miniszterhelyettessel együtt. lyen. Banalitások? Bálint György 1937-ben „véres közhelyek”- nek nevezte őket. Érdemes be­Tóth Elemér Nógrád vendége volt Mezei András Bálint György írta ezeket a talán kevésnek bizonyul oly- rek felismerjék a hatalom kü- sorokat 1937-ben (Jegyzet a kor a fegyverek ellen, a köl- lönböző formáiban a fasiszli- jegyzeteki'ől): „Mindenki, aki tészet egésze felszívódik az kus vonásokat, a fasiszta ha- rendszeresen ír a világ dolgai- ereinkbe, és minden humánus tálam természetét, és tehesse- ról, előbb-utóbb banalitásokat tartalma vérünkké válik. Va- nek is ellene valamit. A Mario ír. Csak egészen nagy témák lamiíéle elhivatottságot te- és a varázsló eszméjét kelle- vannak már, csak egészen nagy remt észrevétlenül a jóra, a ne ismét megvizsgálni, vagy sérelmei és fájdalmai vannak nemesre. És talán innen van méginkább kiteljesíteni, meg­mér a világnak. És ezért csak az, hogy akkor is, amikor a oldásban öszegezni a száza- egészen nagy igazságokat le- világ, vagy a világban az ér- dunk második felében élőem- het velük kapcsolatban megje- dekek ez ellen dolgoznak, ak- bér számára, mert a sötétség gyezni. Az egészen nagy igaz- kor az emberek, saját érdé- már egyre sürgetőbb sok he- ságok pedig végeredményben keik ellenére is, képesek a banalitások. Nincs laposabb jó felé hajolni. A költészetnek közhely, mint például ez: ezt a gyönyörű hivatását be •»milliók éheznek«.” Visszafor- kell töltenie... De éppen itt gatom a magnetofonszalagot, adódik a veszély, amelyre ál- szólni róluk? Mezei András mit mond erről Mezei András landóan fel kell hívni a fi- szavaiból talán kiderült, a költő, Nóigrád vendége az ün- gyeimet. Az tudniillik, hogy költészetnek is tulajdonképpen népi könyvhéten. Majdnem ezt nem szabad vulgárisán ér- általuk van értelme. Ponto- ugyanezt mondja. telmezni. Mert például, amint sabban: ezek ellen! Igazán ke­— A kor legégetőbb prob- összetévesztik a politikát, a fi- veset tehetek ehhez az inter- lémájának természetesen, olyan lozófiát a költészettel, amikor júhoz. gondot tartok, amely látszólag versbe tördelik a napi híreket, kívül esik a költészet, vagy a politikai szólamokat, vaigy a akár a művészet területéről, filozófiai tételeket, és rájuk hiszen gazdasági jellegű Eogják, hogy ez vers, akkor gondról van szó. Egyszerűen következik bt az, ami mind­arról, hogy a világon élő több ezek ellen dolgozik. Akkor ér- mint hárommilliárd ember z> meg a legegyszerűbb ember felének nincs élelme, nem tud 's> h°Sy valami nem igaz, nem jóllakni naponta, nincs fedél művészi jut el hozzá, akkor a feje felett. Ezért szeretem törik meg a művészet hitele... például Garai Gábor Éhség A művészet hitelét persze, csak című versét, bár vitatkoznak maga a művészet szerezheti róla. .. Egyiptomban jártam meg. Tehát politikai költészet- ezelőtt három évvel. Írtam is rál költészet nélkül nem le­veleseket arról a nyomorról, il- beszélni, ezért nem sza- letve nem a nyomorról. Arról band lebecsülni sohasem ma­ii lelki ismeretfurdalásról amit Sát a költészetet. Nem lehet ereztem, amikor a Nílus part- lebecsülni a format, mert fór­ján sétáltam, és elém rohant ma nélkül nincsen tartalom, egy nagyon sovány arab gye- majdhogy a forma is oly- rek. cipőmet tisztította. Hiába kor tartalom. .. igyekeztem volna megértetni Valóban, sokféle tartalomról vele, hogy én nem vagyok beszélhetünk. Századunk Rockefeller. Az volt az érze- iszonytató „banalitási” közül sem abban a pillanatban, hogy Csak egyik az éhség, amely — egy amerikai milliomos között Bálint György szavaival — es köztem annak az arab fiú- (^,1 van az esztétikai lehetősé- nak a szemében nincs sok kü- geken. Nem kevésbé van túl lönbsag. Hiszen őhozzá képest ezen a fasizmus. Reális ve- nundkettönkön bőséges hús szt.]y-e a XX. század második van. Bőséges hús. Naponta felében? eszünk, európai nadrágban, ci­pőben járunk, lakásunk, ké- — Ogy érzem hogy nagyon nyelmes ágyunk- van. Olyan is reális veszélynek tarthatjuk dolgok, amelyekről ő — és a fasizmust. Csak ne képzel- rengeteg ember a világon — jük azt, hogy ismét zöld ing­nom is álmodhat. . . Ha tehát ben jelentkezik majd és Heil é-telme van a költészetnek. Hitler-rel köszön. Az a legna- mínden művészetnek, akkor az gyobb baj, azt gondolom, hogy az értelme, hogy az érzelmi a múltat vetítjük a jelenre, és megismerés keretét tágítja, oda a múlt figuráit keressük a le­hatol be, ahová a próza, vagy lenben. Holott a mai, a XX. akár a filozófia, a politika nem század második felének fasiz- Vud behatolni. Kimondja a musa egész más köntösben je- írunden más állal klmondha lentkezik. Ez természetes is, tafant. Azt is, hogy a „semmi mindig is így volt. A felada­tán ül szívem, kis teste hang- tünk az lenne, hogy az új kitol­ta lan vacog”. tösben és új demagógiában Az emberek tömegeit el kell színre lépő fasizmust is fel vezetni egy politikai feltsme- tudjuk ismerni. Éppen ezért réshez. Mint ahogyan — meg- minden művet szeretek — és g.vőződésem — a költészet, a bevallom, én is ilyen verseket művészet nag" t"mr:°kot se- veretné;.- feni —. amely a lep- zetett. és vezet el a humánus let rántja le. amely valamifé- és politikai felismerésekhez, le kulcsot, valami lélektani út- És ha igaz is az. hogy egy mutatást ad, tágitva a megis- költemény, vagy eg^ költészet mérést ahhoz, hogy az embe­Főnökök akarnak Senni? I/ júmunkásoh az inholapatiohhan A A z iparban és a mezőgaz- " uasagban majdnem 15 sat nem támogatják az üze­mek. mert olyan palyáru sze­relne menni, ami szakképzett­ségével vagy a vállalat mun­kájával semmiféle összefüg­z előbbivel összefügg egy másik jelenség, es erről ezex- • ifjúsági szocialista bri- is sok panaszt hallottunk fia- gád működik, az idősebbek- taloktól. Az iskolai jelentke- kel közös brigádokban pedig zeshez megadják ugyan a hoz- 339 ezer fiatal dolgozik. Szó- zájáruLást, de tanulás közben gésben nincs. De nem is ezek cialista vállalásaikban nagy már nem kapnak segítséget. érdekében szólunk. hanem szerep jut a tanulásnak, ön- vagy ösztönzést. Néhány éve azoknak kérünk lehetőséget es képzésnek. Tízezrek vesznek még állami előírások hatái'oz- segítséget, akik az üzem mun- részt a szakmai továbbkép- ták meg a kötelező tanúimé- Fájával, szakképzettségük nö­vésben, más tízezrek politikai nyt szabadságokat és az egyéb vetésével kapcsolatos iskolai vagy ismeretterjesztő előadá- kedvezményeket. Ez most a oktatás ban akarnak részt ven- sokat hallgatnak, ismét mások vállalatok hatáskörébe került ni. Legtöbbjük — és ezt is ŐK általános iskolákba, gimnáziu- és a tanulmányi kedvezmé- mondták —, éppen az üzemi mokba, technikumokba jár- nyékét a kollektív szerződé- munka, a gyári élet megis- nak, sőt főiskíTákra, egyete- sekben kell rögzíteni. Jó né- mérésé után kapott kedvet a mekre iratkoztak be. hány vállalati kollektív szer- tanuláshoz és sokan közülük Az üzemen belüli önképzés ződést átlapoztam, de kevés- az iskola elvégzésével sem szép eredményeket, fokozatos ben találtam utalást a tanul- szándékoznak más munkakör­mányi szabadságra és az ok­tatás más formájú segítésére. Nem ritka az olyan eset sem — erről is esti iskolásoktól hallottam —, hogy a műszak­fejlődést mutat, az iskolai ok­tatás körül azonban az út­id őben nincs minden rendjén. Az elmúlt években, de külö­nösen tavaly jelentősen csök­kent az állami iskolai okta­tásban résztvevők száma. Szó­vá kell tenni ezt a jelenséget, hiszen a közeli napokban is­mét döntés előtt áll sok ezer fiatal szocialista brigádtag: folytassa-e tanulmányait esti iskolában, technikumban vagy gimnáziumban? T öbb példa arra utal, hogy * megyénkben a továbbta­nulás iránti érdeklődés csök­kenését elsősorban nem a fia­tal munkások elhatározott tá­volmaradásában kell keres­nünk, hanem gyakran vala­miféle rosszul, vagy hibásan értelmezett vállalati érdekelt­ség húzódik meg mögötte. Ma- vállalatnál megtalálhatja gam is tudok néhány ezzel továbbtanulás lehetőségét, kapcsolatos példát. Egyik vas- Igaz, a munkásfiatalok ta­lpad üzemből három fiatal nuiasi igényei nem elégíthetők technikumba akart jelentkez- ki mindig. A felszabadulás ni. de a vállalati ajánlást nem utáni években érthető volt kapták meg. így hangzott az minden hasonló kérdés tárno­ki utasító érv: „Nem mehet- gatása, elsősorban társadalom- nek, mert ha elvégzik a tech- politikai okokból. Harc volt nik*mot. azonnal követelőzni ez is a korábbi társadalmi kezdenek, hogy képességeik- igazságtalanság megszüntetése nek megfelelő munkakört ad- érdekében. be, mint ahogy néhány üzemi vezető mondja — kényelmes irodai székbe kerülni. S zűklátókörűségre vall a fiatal munkások szakmai beosztásnál nem számolnak fejlődését szolgáló iskolai ok- velük, sőt ha szóvá teszik ezt, tatás megakadályozása. Az goromba elutasítást kapnak: üzemeknek a következő évek- „Csak nem gondolják, hogy ben egyre jobban érdeke lesz kivételezünk azért, mert fő- a termelékenység növelése, a nökök akarnak lenni?” munka jobb szervezése, a ki­kjem lehet szó nélkül el- váló minőségű termékek gyár- menni az ilyen jelensé- tása. márpedig ehhez nem gek mellett, nem lehet letör- nélkülözhetik a jól felkészült ni a munkásfiatalok tanulási szakembereket, művelt szak- vágyát. A jelentkezés meg- munkásokat. Nekik legalább akadályozásával, vagy a segí- annyira érdekük a jogos és tes megtagadásával nem lehet reális tanulási igény kielégi- megoldani a munkaerő-prob- tése és támogatása, mint az lémat, mint ahogy néhány vál- iskolákba jelentkező ifjúmun- lalatnál ezt gondolják. Sőt, ép- kásoknak. _ pen az első eset bizonyította, ha valaki nagyon akarja, már Kovács András junk”. (Csupán megjegyzem, hogy a korukhoz képest ma­gasfokú szakmai felkészült­séggel rendelkező ifjúmunká­sok hamarosan kiléptek és olyan vállalatnál helyezked­tek el, ahol a tunulási hozzá­járulást megkapták). Az előb­bihez hasonló érv egyébként gyakori az üzemekben, még olyan helyeken is, ahol ala­csony az általános szakmai képzettség és már most, de még inkább néhány év távla­tában, feltétlenül szükségük lenne nagyobb műveltséggel ís szakmai ismeretekkel ren­delkező művezetőkre, techni­kusokra, szakmunkásokra. A kapitalizmusban a tanu­lásból kizárt tehetséges fiata­loknak lehetőséget kellett nyújtani a műveltség meg­szerzéséhez. A szocializmus építésének kezdeti időszaká­ban ez törvényszerű volt. Azó­ta azonhan eltelt 25 év, és a mai továbbtanulás igényeit már mindinkább azok a kö­vetelmények határozzák meg, amelyet a tudományos és technikai színvonal nagyará- nvú fejlődése megkíván. A legtehetségesebbeknek az ** elmúlt években volt mód­juk tanulni ott, ahol jövőjüket vélték megtalálni. Ezért érthe­tő, ha egy-egy fiatal tanulá­V^radól* Dió^jenőn Diósjenő községben mintegy 150 személyből álló vöröske­resztes kollektíva működik. A szervezet rendszeresen foglal­kozik a községet érintő leg­fontosabb egészségügyi kérdé­sekkel. Az utóbbi időben több beteg a kórházi kezelés során vérátömlesztésre szorult. A Vöröskereszt aktívái átérezve a vérad,ás fontosságát, mindent megtettek az önkéntes véradás eredményessége érdekében. Eredetileg mintegy 24 liter vér önkéntes átadására számítot­tak, de a véradóállomás dol- goz.óinak kellemes meglepeté­sére 160 személy jelentkezett véradásra és 50 liter vért bo­csátottak a rászorulók rendel­kezésére. Dr. Szentimrei Endre főorvos nagy elismeréssel, és a betegek nevében is hálával fogadta a vöröskeresztes aktí­vák értékes segítségét. Lánc, lánc, eszterlánc...” Egy találkozó tapasztalataiból ILYENKOR NYÁRELŐN a városi utcakép megszokott látványa, hogy az iskolától búcsúzó érettségizők tablói előtt kis csoportok álldogálnak, keresik gyermekük, ismerősük fényképét, vagy csak egyszerűen szemlélődnek. A tablókról a jövő, az élet előtt álló fiatalok néznek szemközt velük. Te­kintetük bizakodó, az ifjú ember természetes optimizmusával teli. A képek alatt ott az elmaradhatatlan, hagyományos fel­írat — amely már nem a nagyközönségnek, hanem önma­guknak szól: „Találkozunk ekkor és ekkor, öt—tíz év múl­va.” Kérdőjel nélküliek e rövidke mondatok, pedig ami mö­göttük van, ezernyi kérdést takar: vajon a megjelölt évben tényleg megtalálják-e egymást a megannyi viszontagságban és élményben összeforrott osztálytársak, hová, meddig jutnak a nyakukba akasztott tarisznyával, mivé lesznek az egymás­tól most alig különböző, az élet kapujában álló fiúk és lá­nyok, hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott talentumokkal és ismeretekkel ^ A MADÁCH GIMNÁZIUMBAN 1959-ben négy osztály érettségizett. Köztük volt a IV/d. osztály is. A nagy nap em­lékét felelevenítő és az életsorsok alakulását rögzítő találko­zót az osztály az eredetileg tervezett időpontban, 1969 má­jusában tartotta az Alma Méterben és a Karancs Szálló kü­löntermében. (A vacsora helyét az önkéntes szervezőbizott­ság a közelmúltban választotta ki, hiszen az impozáns szálló helyén tíz évvel ezelőtt még régi, rozzant házak sorakoztak. A vizsgabizottság előtt annak idején 22-er — 12 leány és 10 fiú — álltak helyt sikerrel. A jubiláris osztályfőnöki óráról a „hetes” jelentése szerint hárman hiányoztak igazolatlanul. Az átlagosnál jóval jobb tanulmányi eredményű, jó sporto­ló — amire friss példa is akad: a jubileumi férfi kosárlabda­mérkőzésen is döntetlent játszottak az állandó edzésben le­vő, jelenlegi IV/d. osztály válogatottjával — temperamentu­mos és főleg ragyogó kollektívát alkotó osztály tagjait ak­koriban „cukroknak” nevezték az Iskola falain belül. Nem volt közöttük „Ki miben tudós?” vetélkedő győztese (igaz, akkor még a televízió is gyermekcipőben járt Magyarorszá­gon), nem nyert közülük országos tanulmányi versenyt sen­ki (megyei szinten azonban igen) nem volt az osztályban or­szágos első szavaló (de jó versmondók voltak) és nem jelent meg senkinek sem írása nyomtatásban (noha az akkori osz­tályújság a találkozón is kézről-kézre járt). Az elsőosztályű sportolóvá lett labdarúgón, a későbbi magyar ifjúsági váloga­totton kívül azóta sem lett híres ember, úgynevezett „nagy­menő” közülük, akinek nevét tömegek ismerik. A SZINTE KIZÁRÓLAG munkás, paraszt és főleg al­kalmazott származású gyerekből 13 került azonnal vagy ké­séssel főiskolára vagy egyetemre. (Igaz, volt aki csak a mi­niszterhez való fellebbezés után jutott be és olyan !s. aki közel egy évig a bányászok nehez kenyeret ette.) E kitűnő arány még javulni fog hiszen többen most végzik tanulmxi- nyaikat levelező tagozaton. Hét pedagógus, négy orvos, egy közgazdász és egy mérnök került már ki közülük. De a töb­biek zöme is az érettségire épülő középfokú iskolát végzet-. 15-en élnek ma is Salgótarjánban, közülük ketten vidékre járnak tanítani. Az anyakönyv tanúsága szerint egy fiú még nőtlen, kel leány hajadon, ketten már elváltak. Házasságukból kilenc leány és hat fiú született. A legtöbb három gyermek, két he­lyen van két gyerek, viszont a hajadonokon és a nőtlenen kívül nirícs még gyei’eke kilenc családnak. ALLAMI LAKÁSBAN heten laknak, szövetkezeti lakás ; vagy családi háza négyüknek van, a többiek albérletben - vagy szüleiknél élnek. Autótulajdonosnak — férje oldalán — két leány mondhatja magát, jogosítványa viszont többre is van. Hivatalos átlagkeresetük 2000 Ft körül van. Szí.;', valamennyien jártak külföldön, legtöbben nemcsak egy or­szágban. Európán túl viszont senki nem jutott még kövilii . Mindez az osztályfőnöki órán elhangzott „felelete''.bő! derült ki. Nincs tehát semmi szenzáció az elhelyezkedés kö­rül. nincs különleges eset, de vajon nem mond-e mindennél többet, hogy huszonkét fiatal megtalálta helyét társadal­munkban. Nem több-e az átlagosnál, hogy nincs megfenek­lett, zsákutcába torkollott életút, semmi tragikusnak nevez­hető nem trötént senkivel egy évtizeden át. HA MOST ISMÉT csináltattak volna közös kényt, mit le­hetne kiolvasni a tekintetekből? Minden bizonnyal a gélé- gedettséget, a világ dolgait már felnőttként néző és ért ember — minden gond és probléma ellenére is — megalapo zott optimizmusát. Jóllehet néhányan fintort vágnának expo­náláskor, de az összképen ez mit sem változtatna. Boldogok? — kérdezhetné valaki. Egyértelmű választ ad­ni e kérdésre bizony nehéz, hiszen ahhoz több őrás egvér: beszélgetésre lenne szükség, de az éjszakába nyúló egy {útiéi tapasztalatai, a tíz év óta mit sem változott hangulat azt bi­zonygatja, hogy igen. Hiszen tudnánuk-c köze! harmincéves emberek — éjfél után kettőkor, önfeledten, gyermekmódra „Lánc, lánc. eszterlánc.. .”-ot játszani, ha nagy bánat nyom­ja lelkűket? Aligha. Az osztály új, képzeletbeli tablóján egyébként az áll: Ta­lálkozunk 1979-ben. Csongraűy Béla NOGRAD — 1969, június 10., Vedd <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom