Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-28 / 147. szám
Ankét a javítő-mzolgáltatő tavékanységrü(II.) KiflzetődSae a szolgáltatás? Minden vállalat, létének, lehetőségének pozíciójából közelítette meg ezt a kérdést. A Gelka képviselője szerint vállalatuk az új mechanizmusban előírt szabályozók közepette is megél. 1968-ban 13—14 napi bérnek megfelelő nyereséget fizettek a dolgozóknak. Szabó Gyula, a salgótarjáni Szolgáltató Ktsz elnöke szerint az új szituációban nehezebb lett a helyzetük. Ugyanígy vélekedett a vegyes profilú — készáru- termelő és szolgáltató — Nóg- rád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat, valamint a Patyolat igazgatója. Mitől nyereséges a Gelka, miért keseregnek a megyénkben szolgáltató vállalatok vezetői? Monopólium vagy leíemenyes$é°? Hizsnyai Sándor, a Nógrád megyei Javító és Vegyesipari Vállalat igazgatója szerint: A Gelka monopolhelyzetben van, A gyártóművektől megszerzi a viszonylag jól fizető garanciális javítást, az alkatrészeket is művi áron szerzi be, ily módon nála marad a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árrés, (nyereség). Aztán olyan területeken végzi a javítást-szolgáltatást, ahol ki tud jönni a vevőnek felszámított szállítási költségből. Nekünk minden bejelentésre ki kell menni, mert felügyeleti szervünk elvárja tőlünk, ml pedig erkölcsi, politikai kérdést csinálunk a kérés mielőbbi teljesítéséből. Véleménye szerint saját anyagi erőforrásaikból kénytelenek, megoldani a javító-szolgáltató igények kielégítését, a hálózat fejlesztését. Így folytatta: — Az új mechanizmusban megvonták tőlünk a korábban élvezett egymillió-kétszázezer • forint állami dotációt. Ennek ellensúlyozására növeltük a készárutermelést. Kigazdálkod- tuk a dotációt és egymillió-kétszázezer forint nyereséget értünk el. Az utóbbi összegből fizettük be az államnak járó különböző adókat A vállalatunknál maradó amortizáció alig elég a jelenlegi állóeszközök szinten tartásához. A későbbiek során kitudódott, hogy nem minden szolgáltatás veszteséges, hogy a forgalom 50 százaléka a megyeszékhelyen és a környező községekben bonyolódik le. Az is világossá vált, hogy a vegyes profilú vállalatoknál a közgazdasági szabályozók a készáru termel és növelésére, a a javító-szolgáltató tevékenység elhanyagolására ösztönzik a vezetőket. A dolgozók is arra szorítják vezetőiket, hogy azzal foglalkozzanak, ami a vállalatnak előnyös. Ez is mutatja, hogy a Gelka monopolhelyzetére való hivatkozás nem minden tekintetben Indo- ■ költ, nem állja meg a helyét. A piacon verseny folyik, s az kerül jobb helyzetbe, aki előbb ébred fel, aki előbb kutatja ki megélhetésének forrását. lékek — megkötöttségek Más okok játszanak közre a salgótarjáni Szolgáltató Ktsz- nél. Szabó Gyula elnök ezt mondta: — Az új mechanizmusban kaptunk ugyan 200 ezer forint kedvezményt, helyette ugyanakkor 600 ezer forintot fizetünk. Az új rendelkezések szerint fizetnünk kell illetmónyadót, eszközlekötési járulékot, adót az ipari tanulók után. Hatmilliós állóeszköz-állománnyal . 8 milliós évi forgalmat bonyolítunk le. Mi nagy vízfogyasztók vagyunk. Az 1967. évi egy forint húsz filléres köbméterenkénti víz árát nyolc forint fölé emel-1 ték. A különbözetet nem háríthatjuk át a vevőkre. Három év alatt 13 községben nyitót- tunk ’új fiókot, közülük több — Sóshartyán, Szilaspogony, Ka- rancsberény — évenként 20— 30 ezer forinttal ráfizetéses. Működtetjük, mert megértjük a lakosság kérését. Nehézíti helyzetünket, hogy az anyagellátásban újabb monopol- helyzetet élvező vállalatok alakulnak ki. Vonatkozik ez az OFOTÉRT-ra. Lekötötte a Fortegyár egész évi kapacitását. Csak az elfekvő készletet adja nekünk, azt is fogyasztói áron, a nyereség nála marad. — Az alacsony szolgáltatási árak nem vonzzák a kisiparosokat sem falura. Ezért többen beadták iparengedélyüket. Aztán a KÖJÁL olyan hygiéniai feltételeket követel, amelyeknek megvalósítása 50 ezer forintot igényel. Hol van ennyi pénze egy kezdő, falura igyekvő kisiparosnak? Nem szolgálja a lakosság érdekét az sem, hogy az a kisiparos, aki lakóhelyéről más községbe megy dolgozni, elveszti az adókedvezményt — mondta Sándor István a KIOSZ megyei titkára. — Bárhogy is próbálkozunk, a közgazdasági szabályozók olyan helyzetbe hoztak az év elején bennünket, hogy képtelenek vagyunk saját magunkat eltartani. Pedig minden igyekezetünk arra irányul, hogy a magunk lábán álljunk meg. Az illetményadó és az eszközlekötési járulék fizetésének bevezetése szétoszlatta korábbi reményeinket. Nálunk a mosás és festés nyereséges, a vegytisztítás és javítás veszteséges. A vegytisztítás éves forgalmunk 40 százalékát teszi ki. Növeli még veszteségünket a víz árának majdnem négyszeresére való emelése. Egy év alatt 30 ezer köbmétert használunk fel. Ráfizetünk a szállításra is. Elég gyakori, hogy a Hátságra kiszállított ruhákért még annyit sem kapunk, mint amennyibe a szállítás kerül, Próbálunk több irányban kilábalni a hullámvölgyből. A tanács segített bennünket. Ötszázezer forintot kaptunk, amelyből egy gépkocsit, egy vasalógépet, és egy mosógép'et vásároltunk. Szerintünk, ha a vegytisztítás árát megváltoztatnánk, előbbre tudnánk jutni. Ml 39 forintot kérünk egyegy öltöny kitisztításáért, amikor egy öltöny vasalása 35 forintba kerül a szövetkezetekben. Újabb szolgáltatások A veszteség csökkentése érdekében a Patyolat Vállalat tavasszal és ősszel kedvezményes akciókat szervez azokra a ruhaféleségekre, amelyek csak a téli, illetve a nyári szezonban szükségesek,' Bevezetik a nyloningek fehérítését, festését, a kilós express-szol- gáltatást, az üzemekbe való kiszállítást. Harminchét felvá- sái’ló helyet létesítenek, meghosszabbítják az üzletek nyit- vatartAsát sth. A salgótarjáni Szolgáltató Ktsz pedig az általános lakáskarbantartói tevékenység ellátására nyugdíjasokból szervez egy csoportot. Differenciált mércét Igaza van dr. Szittner Andrásnak: — A javító-szolgáltató igények kielégítésén elsősorban azok a vállalatok fáradoznak, amelyeknek ez létérdekük. Igaza van Várhelyi Ernőnek, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjének is: — a kisiparosok és mások adójának elengedésével nem oldjuk meg ezt a problémát. A kivezető utat a javító-szolgáltató vállalatoknál ts az önálló gazdálkodás feltételeinek megteremtésében látom. Be kell vallanunk, hogy a közgazda- sági' szabályozókat mechanikusan alkalmaztuk a javító- szolgáltató vállalatokra. Más mércét kell alkalmazni. Ezzel azonban még nem oldottuk meg a kérdést. Továbbra is probléma a minőség javítása, a határidők csökkentése, a színvonal emelése. Mi szükséges ehhez? Venesz Károly Következik: Nézzünk szét saját portánkon isHol vonítok a nögrödi tsz Tanácskozás a piaci ellátás problémáiról öt MÉK-szakbolt, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok standja, egy sereg őstermelő kínálja áruját napnap után a salgótarjáni piacon. Innen, a vasút és a patak közé szorult szűk területről látják el a 37 ezer lakosú várost zöldséggel, gyümölccsel. Az ellátást nemcsak a megye, a város vezetői sem találják kielégítőnek. Hangosan sorolják kifogásaikat a legilletékeseb- bek, a háziasszonyok is. Mindenekelőtt azt mondják, drága a tarjáni piac. Lassan vége a júniusnak, s az újburgonyát 4—6, a paradicsomot még mindig 40, a paprika darabját 3 forintéit kínálják a úiaszek zöldségkereskedők. . Nem sokkal vigasztalóbb a kép a MÉK-boltokban sem. Sőt az a meglepetés is érheti a vásáriót — erre az elmúlt hónapokban nem egyszer, sem nem kétszer adódott példa —, hogy itt drágábban adják a főzelékfélét, zöldséget és gyümölcsöt, mint a szabad piacon. Maradnak még a szövetkezeti standok. De azok közül meg néhány akár le ts húzhatná a „rolót". Magyarán mondva: kukoricán, árpán, napraforgón és burgonyán kívül alig-nUg ajánlanak valamit a vásárlóknakA tények Salgótarján város és környékének ellátásában néhány óve már nem a nógrádi * mezőgazdasági üzemek, hanem a szomszédos megyék szövetkezetei, állami gazdaságai játsz- szák a jelentősebb szerepet. Rendszeresebben, folyamatosabban szállítják a zöldárut, s így szebb, frissebb) zöldséget, gyümölcsöt kínálnak, mint a megyei szövetkezetek, gazdaságok. Az elmúlt években a városi tanács 11 szövetkezeti standot létesített, de közülük mindössze négyben árusítanak megyei gazdaságok. A MÉK-szaki>oltok is más megyéktől kapják az áru nagyNógrádi táborozok között Budakeszin Száz negyvenegy nógrádi lány táborozik Budakeszin, a Há- mán Kató ifjúsági építőtáborban, Szőlőt kötöznek, őszibarackot ritkítanak. Mikor Stales Gyulával, a balassagyarmati városi KISZ- bizottság nevelési felelőse, Madarász László, a Szántó Kovács János Gimnázium pártösszekötője és Petényi Katalin, a KlSZ-blzottság munkatársa társaságában a táborba érkezem, a lányok már túl vannak egy délelőtti szellemi vetélkedőn, s a szobáikban he- verésznek. ötödik napja vannak már itt, de eddig csak három alkalommal tudták a teljes munkaidőt végigdolgozni, Az eső az első nap estéjére tervezett tábortüzet is elmosta. A 141 lány tizenöt brigádot alkot, A balassagyarmati Szántó gimnáziumból öt, a Balassiból kettő, a pásztói Mik- száíhból három, a salgótarjáni Madáchból négy, a gépipari technikumból pedig egy brigád érkezett. A táborvezetők is nógrádiak: Nádast Erzsébet a salgótarjáni Bolyai gimnázium, Csorba Éva pedig a szé- csényi gimnázium tanára. Természetes, hogy a balassagyarmati KISZ-vezetök először a balassagyarmatiak közé látogatnak el. Elsőként ahhoz a csoporthoz, amelyikre legtöbb a panasz: a hatos brigádhoz. Vegyes ez a társaság. Némelyik úgy neki van keseredve, hogy egész idő alatt meg sem szólal, némelyik meg túlságosan is cserfes: ékes szavakkal bizonygatja, hogy a munkát képtelenség el- 'végezni. Az is kiderül, hogy tegnap „rossz szellemük” sugallatára valamennyien haza ikartak menni. De mára trteg- gondolták magukat: maradnak. A nevelési felelős lelki masz- százása használ: észrevehetően oszlik a fborús, esős idő okozta rossz hangúiét. Sőt, még azt is megígérik, hogy javítani fognak az eddigi munkaeredményen. Tulajdonképpen nem is eszel van a baj. A lányok most anélkül, hogy tudnának róla, sokkal fontosabb dologból, az egymáshoz — Úgy is lehetne mondani, az élethez való alkalmazkodásból tesznek vizsgát, Nehéz vizsga ez, nem megy zökkenők nélkül, A balassagyarmatiak közül legjobban Kovács Agnes Szántó gimnáziumbeli brigádja szerepel. Pedig ennek a szobának az ablakából is ugyanaz az esőverte táj látható. (Még így is gyönyörű: az élénkzöld szőlősorok egészen a távoli, szürkeségbe vesző hegyek lábáig nyúlnak). — Mi Mr Gyarmaton? — kérdezik a lányok. — Tegnap este ott játszattak az Omegáik — újságolja Stolcz Gyula —• jól megdztak. Óriási a részvétnyilvánítás. — ö a szegények — kerekedik tágra Oman Eva szeme. — Nagyon szeretem az Omegát, A Balassi Gimnázium tizenkilenc tanulója egy szobában lakik. Megkérdem tőlük, miért jöttek építőtáborba. Kilenc esztendeje, engem, mikor a Hanságba mentem — utólag bevallom —- az is befolyásolt, hogy így talán könnyebben felvesznek az egyetemre. Janák Ilonka mindannyiuk nevében válaszol. — Annyi jót hallottam év közben a táborokról, az ottani életről, hogy elhatároztam, énHs megpróbálom. ® — És az egyetemi felvételi? Nevetnek körülöttem. — Tudni kell ahhoz, nem táborozni. Aztán nem is mindenki pályázik egyetemre. A látogatás végén a parancsnoki szobában megpróbáljuk összegezni az élhangzottakat. Stglcz Gyula mindenütt megkérdezte, mi a probléma, s a válaszokat szorgalmasan jegyezgette noteszába. Mindenhol elhangzott: a tábor négy őszibarackrltkitó brigádja (szükség van erre a műveletre, nehogy dúsan termő gyümölcsök később egymáshoz érve megrohadjanak) előnyösebb helyzetben van, mint a szőlő között dolgozók. Bár a vezetők a legkülönfélébb érvekkel bizonyítják ennek ellenkezőjét, azt ők is kénytelenek elismerni, hogy a szőlőn egyszerűen képtelenség első helyezést elérni. Valaki tréfásan felvetette: szívesen visszajönne ide szüretelni. Miért ne? A Kertészeti Egyetem Budakeszi Gazdasága igazán meghívhatná legjobb társadalmi munkásait. A gyümölcsellátással, és a büfé nyitva tartásával kapcsolatban a parancsnok megígéri, hogy javít a helyzeten. A melegvíz-szolgáltatás rendszeressé válása érdekében is intézkedni fog, mondta. Egy valami azonban nem rajta múlik. A táborban — ez hihetetlenül hangzik — nincsen könyvtár, nicsen magnetofon. A gyerekek munkaidejük leteltével, vagy ha rossz az idő, nem tudnak mit csinálni, csak heverésznek az ágyon, unatkoznak, piszkálják egymást. Ha ez így megy tovább, több olyan brigád is lesz, amelyik szívesen Haza• menne, és az sem valószínű, hogy az itt-tartózkadók túl sok jót mondanak majd társaiknak a tábori életről. Pedig a balassagyarmatiak között régi már a táborozás hagyománya, a fiatalok eddig minden évben vittek haza vándorzász, lót. Intézkedni kellene, mert jönnek még ide nógrádiak, lesz még rossz idő. Baranyai László részét. Az év első öt hónapjában 23—24 vagon árut vásároltak fel a megyében. Emellett 57 és fél vagonra való sóska, paraj, retek, újburgonya, paradicsom, és paprika Bácsból, Csongrádból, Békésből, Hevesből, Szolnokból és Pest megyéből1 érkezett Salgótarjánba. Előállt hát egy rendkívül furcsa helyzet. Ugyanis a MÉK-gépkocsik sok száz kilométert futnak az áruért, a megyei termelőszövetkezetek pedig Budapest vásárterein árulják a szamócát, az új burgonyát, a cseresznyét. Az okok A napokban a megyei, a városi vezetők, a szövetkezeti szakemberek közösen beszélték meg az ellátás javításának lehetőségeit, s azt ts, miért hiányoznak a piacról a megyei szövetkezetek. Mert az egészen természetes dolog, ha Itt helyben termelik meg a főznivalót, a gyümölcsöt, frissebben Is, olcsóbban is vásárolhatják a háziasszonyok, Miért vásárolnak akkor előszeretettel a vállalatok más megyében olyan árut is, ami Nógrádban megterem? Fekete Sándor, a MEK , igazgatóságának elnöke, Molnár Sándor, a kiskereskedelmi vállalat igazgatója, Osztafin László, a városi tanács kereskedelmi csoportjának vezetője egyaránt arra hivatkozott: a megyei szövetkezetek egy része, mint partner megbízhatatlan. Nem szállítják az árut a megbeszélt Időben, s ez zavart okoz a piacon- Ag ilyen esetek nyilvánvalóan rontják a vállalat és a szövetkezet kapcsolatát, tetézik azokat az ellátási gondokat, amelyek a megye természeti, éghajlati viszonyaiból amúgy is adódnak. Elmondták a maguk sok éves tapasztalatát a szövetkezeti vezetők is. Lényegében két dologgal indokolták távolmaradásukat a salgótarjáni piacról. Ezek közül az egyik — Bene József, a szécsényi főag- ronómus, Papp László a n»- gyarnándori, Kelemen István, a pásztói tsz-elnök erősítette többek között — rendkívül mostoha viszonyok fogadják a szövetkezeteket Salgótarjánban. Két—három mázsa áruval nem szaladhat naponta a gépkocsi, A standok meg nem alkalmasak arra, hogy nagyobb mennyiségű árut tároljanak benne veszteség nélkül, S ugyan ki vásárolná nyáron a tikkadt, télen a fagyott burgonyát, káposztát? S a másik dolog, ami miatt sokkal inkább háborogtak a szövetkezetek képviselőt, a rendkívül alacsony átvételi árak. A MEK sok tekintetben — kiépített kereskedelmi szervezetük, bolthálózatuk, raktáruk van — még mindig'mo- nopolhelyzetet élvez, s mindenekelőtt vállalati érdekeit szem előtt tartva igyekszik diktálni az árakat. Igen ám, de ahogy Tórák Sándor, a ka- rancslapujtői termelőszövetkezet elnöke mondotta, ma már egyetlen gazdaságot sem lehet kötelezni, arra, hogy azt csinálja, ami a közösség ellenére van. Önálló gazdálkodást folytatnak, s oda' viszik, ott értékesítik a megtermelt árut, ahol leginkább megtalálják számításukat, A szécsényiek ftiár tavaly is Pestre szállították a 80 vagon étkezési burgonyájukat. A sa- sadi tsz 4 forintért vette meg kilóját, s 4,40-ért árulta. Most mindössze egy vagon szamócát hoztak Salgótarjánba a MÉK-nek. A többit, hat vagonnal, elvitték a fővárosba, mert ott 12 forintot kaptak a gyümölcs kilójáért. Itt heb- ben 7,50 forintért vette át a MÉK, hogy aztán 14—15 forintért adja a piacon. Jogosan vetődött fel a kérdés, hol van hát a MÉK-vállalat árszabályozó szerepe? A megoldás Arról ábrándozni, hogy a megyei szövetkezeitek lássák el áruval teljes egészében a salgótarjáni piacot — dőreség. Nógrád megyét természeti, éghajlati adottságai eleve nem teszik alkalmassá primőrter- mesztészre. Ez eddig is, ezután is a délibb, melegebb vidékről érkezik hozzánk. Arra azonban mindenképpen megvan a lehetőség, hogy a helyi gazdaságok az eddiginél jobban segítsék a város ellátását, több, jobb, olcsóbb zöldárut küldjenek a megyeszékhelyre. Nem zárkóztak el ettől az érdekelt szövetkezetek sem. A karancslapujtői, a kisterenyei, a lucfalvi közös gazdaságok vezetői olyan társulás létrehozásáról beszéltek, amely kihasználná a meglevő öntözési lehetőségeket, az üve'gházak- ban, a palán tanevelésn«! a melegvizes fűtést. A karancs- lapujtőiek nagyobb, 2—3 milliós beruházástól sem riadnának vissza. Igaz, a társulás gondolata nem újkeletű a szövetkezeteknél. A területi szö- ' vétség — a tagszövetkezetek megbízásából — már korábban egy olyan üzlethez létrehozásán fáradozott, amelyet a megye szövetkezetei látnának el áruval. Fáradozásuk azonban meddő maradt. Egyrészt azért, mert a városi tanács illetékesei húzódoztak még a helykijelöléstől is, másrészt, mert a gyengébb szövetkezetek nem tudták előteremteni az induláshoz szükséges pénzt. A társulás megszervezése, nagyobb beruházás megvalósítása bizony nem megy egyik napról a másikra. Keresni kell . hát a megoldásnak gyorsabban járható útjait is. Mindenekelőtt olyan helyzetet kel! teremteni a piacon, hogy szíveden jöjjenek oda, s ne máshová kacsintgassanak a szövetkezetek. Aztán a már meglevő 11 szövetkezeti stand áruellátását is össze lehetne hangolni, Elképzelhető például az is, hogy szakosítják ezeket az árudákat, s megbízás alapján a TÁSZI irányítja az árut n szövetkezetekből a boltokba Ebben az esetben legfeljebb csak az' a veszély fenyeget, hogy a TÁSZI az eddiginél jobban tesz eleget megbízatásának, és sok friss árut kínálnak majd a piacon a jelenleginél alacsonyabb árakon. No, de az ilyen veszedelmeknek szívesen megy elébe a vásárló, aki a piacról él. Vincze Istvánnr Felújítják a 16 közlekedési utat A Balassagyarmat vagy Pásztó felől érkező gépjárművek utasai hosszú idő óta kellemetlen fogadtatásban részesülnek, amikór Salgótarjánba érnek. Az útszakasz gödrein, buktatóin bukdácsolnak a gépkocsik, csak lépésben lehet itt haladni, még így is sokszor úgy érzik az utasok, darabjaira szakad a karosszéria alattuk. De ennek a tarhatatlan állapotnak a napjai már meg vannak számlálva. A városi tanács építési é. közlekedési osztályától kap tűk a tájékoztatást, hogy el tüntetik az útnak a gázveze ték fektetése nyomán kelet kezeit egyenetlenségeit. A Rá kóczl úton — az Öblösüveg gyártól a nagyállomásig - helyreállítják az útszakaszl a kis kockakövek helyére asz faltburkolat kerül. A 1,5 mii liós felújítási munkát a KP1V Egri Közúti Igazgatóság július hónapban kezdi meg. NÓGRÁD — It969. június 28„ szombat 3 i
