Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Molnár Zsolt ^zólószonáta LÓRÁNT JÁNOSNAK Barátom, ki a művészét arany szavait keresed, hidd el, szüntelen kutatom: hol az ecset és hol a szó. hidd el: ma engem áztat az eső s az én képem nyomja vízbe a szél. íme, megyek, s úgy állok itt, mint távoli fák a part szélénél: várok, míg a meleg só lelkem ki nem perzseli, Hidd el, ez van, hogy mindig ez van és nincs semminek vége, hogy a fény és a rózsa mindig egy, ahogy kezdődik énem a mesében, és ez van, hogy legfájóbb a vég kezdete, ahol a horizont metszi a határt, de még fájóbb a visszatérés, hasogat, mint csendjében a bánat. íme, itt vagyunk mi újak és lásd: régi tárnáink minden újban és személyben hallgatnak, csak a színek dörömbölnek itt a vakablak tompa homályában, ahogy a cigarette füstje száll az idő rostjain át. Látod, kettészelt álom a lebukó nap — akácvW-ág ízével megfestve, s a csöndből: ha páros emlő, ha két csillag bukkan fel, s ha az asszony dús mellét szájába dugja a remegő éhes gyermek, a partnál, a víznél aranyat önt ránk a nap, s a poháron megcsuklik kinyúló kezünk, és mi vándorlunk, hogy > levegőnk — mint a reggel, mely velünk úszik lefelé a Dunán, mert hangokat pengetnek hullámai — új szavakat teremtsem. Vadalmák hajtanak így virágot, Szirmuk napból oltott gránátvörös és haloványfehér. Ezek a színek ifjúságunk színei, álmatlan éjszakák csillagtól fényes . látomásai, szavak tépik szívünket, az orcok rózsákkal kötözött lázgörbéi, mert a vér soha meg nem alvadhat, • veri lázzal vert koponyánkat. = 1 — őrület'! — mérgelődött a sofőr — őrület, hogy mindig elém kerül valami tragacs!... ’ A makadámon mentek. Kora nyári hőség volt, huszonnyolc fok. A sofőr hetven— hetvenöt kilométer körül tartotta a sebességet; az út horpadásain nagyokat huppant a három és fél tonnás Csepel. Mintha máris eltört volna a kocsi rugózata. — Elég jól megy — mondta a segédvezető. — Beérem I — Dühödten mérte fel a távot. — Nincs nagyobb mérgem, mintha nem látom be az utat. Az egész utat... Egy teherautóról beszéltek, nemrég bukkant fel az ,,S” kanyar után. Néhány száz méter választotta el egymástól a két kocsit, a Csepel sebessége miatt azonban egyre csökkent a távolság. — Minden sofőr azt, akarja, hogy övé legyen az egész országút — nevetett a segédvezető. Hajlott hátú, sovány ember volt, nem izzadt, zokszó nélkül tűrte a hőséget. Pedig száraz meleg égetett, a kocsi nikkelezett részéin szikrákat szórt a napfény. A földek, s távolabb a dombok fényben fürödtek, minden zöld volt: halványzöld, mélyzöld; csak az út fehérlett a szárazságtól, s távol s köröskörül minden beleveszett a halványkék égbe. A sofőr izzadt. Ingerültté tette a motorházból felszálló hőség, a rossz út, a tikkasztó délután. Fél kézzel tartotta a volánt, balkarját kidugta a lehúzott ablakon, figyelte a tükröt: előzlk-e? — Kikerülöd ezt a vén fűrészt? — kérdezte unalmában a segédvezető. — Nézd csak! Tyúkketrecekkel van tele. Régi masina, de jól megy... — Steyr. Szeméttelepre való. — Nyolcvan... — mondta a segédvezető, mert figyelte a kilométerórát. — Nyolcvanöt... Néhány perc múlva beérték a teherautót. A Steyr az út közepén ment. A Csepel sofőrje dudált, balra húzódott és gyorsított, de, újra dudálni kellett: a Steyr, ahelyett, hogy utat engedett volna, rákapcsolt és megugrott. — A rohadt csibész! — szitkozódott á sofőr. — Látta jól. hogy előzni akarok!... A segédvezető nevetett, hátradőlt az ülésen. — A szaki Is a te nézetedet vallja, ö se szereti, ha előtte furikázik. Szakonyi Károly Fülledt délután A sofőr rátaposott a gázra, csakhamar újra a Steyr faránál voltak. Ameddig csak lehetett. kiment az út bal oldalára, csuklóját rányomta a dudára és megszakítás nélkül tülkölt. — Hát süket ez a csibész?! Alszik, vagy mi az Istent: csinál?! Motorkerékpáros jött szembe, vissza kellett húzódni a Steyr mögé. — Ugyan, hagyd! — mondta a segédvezető. — Kicsit lelassítunk, ráérünk... Ők meg elhúzzák a csíkot és szabad lesz előtted az út. — Csak nem képzeled, hogy hagyom magam?! — Újra gyorsított, a kocsi faránál kihúzódott balra, csuklóját rászorította a dudára. — A végén még meg üt a guta! — nevetett a segéd vezető. A sofőr szóra sem méltatta. Egyre az út bal felén haladt, nyomta a dudát. A Steyr annyira középen ment, hogy nem tudta megelőzni. — Még megsturcoljuk a fákat! — hagyta abba a nevetést, a segédvezető. Már nyolcvan—kilencven kilométeres sebességgel száguU dottak, a kocsi ugrált, a fék pillanatonként szabdalták a levegőt, rövid sípolások vágtak be az ablakon. — Nekimegyek! — dühöngött a sofőr. — Isten bizony, nekimegyek! A segédvezető elsápadt. Szolid ember volt, nem szerette a vagánykodást. — Hohhh! —! kiáltott a sofőr. — Hohh! Most!... A Steyr valami miatt jobbra húzódott kissé. Nem nagyon, de annyi hely támadt, hogy a Csepel élfért mellette. Talán megunhatta a hajszát, a fülsértő dudálást. Elhúztak mellette. Centik választották el egymástól a két kocsit. A segédvezető behunyta a szemét; a lehúzott ablakon át érezte, mint suhannak ei a Steyr mellett. Amikor a két kabin egyvo- nalba ért, hallotta a sofőrök szítkozódásait. Egy pillanat múlva mér a tyúkketreces autó >előtt haladtak; alig akarta elhinni, hogy ép bőrrel úsztak meg a dolgot — A nyavalyás! — sziszegte a sofőr. — Azt hiszem — mondta a segédvezető — 6 is ugyanezt, gondolja rólad... Egy darabig csendben mentek. Északnyugaton felhők gyűltek, de még csak a kékség látszott sűrűbbnek. A sofőr cigarettára gyújtott, a kifújt füstöt elkapta a bevágódó léghuzat és vékony foszlányokká tépte. — Talán odaérünk a vihar előtt — szólt végre a segéd- vezető. De a sofőr nem válaszolt, a visszapillantó tükröt figyelte. — Jön utánunk — mondta izgatottan. — Meg akar előzni! — Ugyan, hagyd! — A segédvezető szorongva figyelte a társát. A Steyr közeledett, de a sofőr nem gyorsított, bevárta. Amaz valóban megpróbált előzni, csakhogy a Csepel máris oft volt az út közepén, visszaszorította. A sofőr nevetett. Megugrott egy kicsit, aztán úgy tett, mintha szabaddá tenné az utat. De amint a másik előzni próbált, kiszorította. — Hátha siet? — szólt halkan a segédvezető. A sofőr nem is hallotta. Lekötötte a bosszú, a játék. Néhányszor megtette még: engedett, majd hirtelen elzárta az utat. Féktelen kedve támadt, nevetett. — Az ilyen pasasnak nem árt az orrára koppintani! — magyarázta a társának. — Majd megtanulja!... Izgatottan várta a Steyr újabb manőverét. De hiába. A tyúkketreces kocsi megunta a küzdelmet, lemaradt. A sofőr rosszkedvűen mérte fel a távot. Várt. Aztán eszébe jutott valami. — Most jön az igazi büntetés ! — mondta. Visszafogta a kocsit, annyira, hogy a távolság negyven— ötven meter legyen. Egyforma tempóval kihajtott az út jobb szélére, a poros padkára. A Csepel nyomában szürke, sűrű, átláthatatlan porfelhő kezdett gomolyogni. A segédvezető észrevette, felpattant. — Azonnal menj vissza a kőre! A sofőr idegesen felnevetett. — Mit félted? Hadd prüszköljön egy kicsit! Ha jön, prüszkölhet. ■. — Elvlgyorodott. amikor látta a tükörből, hogy milyen vastag porfelhőt kavarnak a szélső kerekek. Olykor megcsillant a Steyr ablakán a fény; egyízben a tyúk- ketreces megpróbált óvatosan előzni, de a sofőr résen volt, azonnal balra kapta a volánt, s nem engedte. Az út kanyarhoz ért, falusi házak tűnte', fel. — A faluban majd abba kell hagyni ezt a bolond játékot— gondolta a segéd vezető. Ekkor a? egyik szélső ház udvarából parasztszekér fordult ki, s a közlekedési szabályokat megvető nemtörődömséggel kapaszkodott fel az útra. — Te! — kiáltott a segéd - vezető. — Te! Vigyázz!... Pillanatok alatt történt: a sofőrnek épp annyi Ideje volt, hogy balra kapja a volánt; beletaposott a gázba és félméterrel a rúd előtt elsuhantak. A segédvezető látta, hogy a lovak felágaskodtak. A következő pillanatban fék- csikorgás hallatszott mögöttük, tompa dobbanás, és egy ló visításhoz hasonló nyihogá- sa. A sofőr a volánba kapaszkodott, egész mellével ráfeküdt a volánra és tövig nyomta a gázpedált. A segédvezető remegett, a szerelvényfalba kapaszkodott sápadtan. A templomtéren a sofőr hirtelen fékezett. Nekiestek a szélvédő-üvegnek; a Csépel nagyot rugaszkodva megállt. Percekig ültek szótlanul. A sofőr végre elengedte a kormányt, ölébe ejtette a kezét. Elfehéredő arccal bámult, aztán vinnyogva elnevette magát : — Reszket... nézd, hogy reszket a kezem... — mondta. — A segédvezető csukott szemmel ült, erőtlenül. — Majd jönnek — dadogta a sofőr — , majd jönnek, ugye... ide... értem... — Nem — mondta a segéd- vezető csendesen. — Nem. Oda kell mennünk... hozzájuk. .. Katkó István Megint f őnnek a% esőfelhők — Meg. Esett az eső A nedves kockaköveken visszaverődött a portásfülke felett égő lámpa fénye, s leszaladt a gyárudvar mélyébe, akár a foszfo- reszkáló útjelző csík. Bákay csontjaiban érezte a nedvességet, hiába volt rajta a köny- nyű szivacskabát. Megpöckölte a cigarettavéget, az belehullott a tócsába és elhamvadt. Egy ember haladt el mellette, félig elfordította az arcát, »mikor a fénykörbe került. — Jónapot, — mondta Ba- kay, mert előre szokott köszönni mindenkinek. — Jónapot, — dünnyögte a másik,' s ebben a pillanatban megtorpant előtte. Zöldes bal- tonkabátja átnedvesedett, barnán csillogott kezében az aktatáska. Egymásra néztek. Az ember, mintha mondani akart volna valamit, de aztán tovább ment az udvaron. Elérte a kokszhegyet, amikor a főmérnök utána szólt: — Várjon csak! — Tessek. Jóindulatú kmmpliorr, nyu- godtfényű barna szem. — Nem Cságolynak hívják véletlenül? — Az vagyok. Bakay nyújtotta a kezét. — Szervusz. Megismersz ? A kézfogás sutén sikerült, az ujja hegyét szorította meg. aztán a másik már húzta is vissza a kezét. — Bakay vagyok — mondta a főmérnök, majd kényszeredetten felnevetett. — Marhaság, hogy bemutatkozom, de te úgy mentél el mellettem. .. Cságoly meg sem próbált mentegetőzni. Hallgatagon bámult rá. Ebben a pillanatban az irodaépület felől befordult a kocsi, a pilóta, amikor meglátta őket, lefékezett. — Mehetünk, főmérnök elv- társ. — Várjon — felelte Bakay. És intett neki, hogy menjen a kapuhoz. — Öregem, én nem is tudtam. hogy nálunk dolgozol. Cságoly zsebkendőjével megtörölte nedves arcát. — Nagy ez a gyár. Tartózkodás és egykedvűség érződött a hangjából. Bakay úgy tett, mintha nem venné észre. — Nahát, ez igazán meglepetés. .. Áruld el, mit csinálsz itt? — A szakmában vagyok. A főmérnök zavarba jött. — Nem emlékszem. mi is volt a szakmád? — Hegesztő. — És itt nálunk? — Itt. — Nahát, ez igazán , — mondta mégegyszer, s aztán az órájára pillantott, — Nekünk beszélnünk kell egymással. Keress fel. Bármikor jöhetsz, bejelentés nélkül... A másik bólitott, de ebben a mozdulatban nem volt ígéret. Kézfogás nélkül sarkon- fordult kicsit kaesázó léptekkel. Amíg a kocsi a városba vitte, Bakay erre a találkozásra goridolt. Vajon mi történhetett vele? Amikor együtt voltak a lengyelországi delegációban, Cságoly minden este korán aludni tért a szállodába, míg ők megnézték a mulatóhelyeket is. A bőröndje meg mulatságos ósdi volt. Egy vekker volt nála, és azzal ébresztette magát reggel hatkor. A többiek szentségeitek, amikor berregett az a vacak. Cságoly egyedül ment le az utcára sétálni, s kilenckor tért vissza, a reggelihez. Azt mondta, hogy szereti nézegetni a munkábamenőket. A háta mögött megmosolyogták emiatt. Vajon beszélt-e, valakivel is? Hiszen egy szót sem tudott más nyelven. Melyik gyárban is volt Igazgató? Azt már elfelejtette. Majd megkérdezi tőle. Valahol vidéken Lehetett. Talán a monostori fémfeldolgozóban. Igen, ott volt. Vajon mi történhetett vele? Másnapra egészen kiment Bakay fejéből a dolog. Cságoly ' sem jelentkezett nála. Pedig meghívta. Bizonyosan szeméremből nem jött. Hübner telefonált neki a III-as csarnokból. Veszekedtek a határidő miatt, amikor hirtelen eszébe jutott az az ember. Egy óra múlva ott volt a hegesztőknél. Nézegette a munkásokat, de Cságoly nem volt közöttük. Lehet, hogy to- vábbállt? Ahogy keresgélt, hirtelen hunyorogni kezdett az éles ívfénytől. A munkások óriásira nőtt árnyéka rávetődött a falra. Olyan volt, mintha a filmvásznon keltek volna életre. — Engem keres, főmérnök elvtérs? — vágódott mellé Hübner. Most ereszkedett le a félemeleti üvegfalú irodahelyiségből. Számított erre a látogatásra, de nem gondolta volna, hogy Bakay ilyen gyorsan felkeresi. — Csak erre jártam... A művezető ravaszul mosolygott, mintha ezt mondta volna: .,Ismerem az ilyesmit”. Jött a főmérnök mellett és elkezdte folytatni a délelőtti telefon beszélgetést: — Mint mondtam, tegnap is két hegesztő adta le a munkakönyvét. Újakat meg nem kapok. .. Bakony megállt * — Nem tartóztatom a munkában, Hübner elvtárs. Ez nagyon hülyén hangzott. A művezető gyanakodva mérte végig. Mit akar ez itt? Nem hagyta magát lerázni. Miközben haladtak egymás mellett, a főmérnök tekintetével Cságolyt kereste. Vajon melyikük lehet? Képtelen vélt azonbsa fsiiesaernl, falán a % NÓGRAD - 1969. június 22., vasúmon sapka meg a nagy sötét szemüveg miatt. Nem maradt más hátra, meg kellett kérdeznie: — ‘Mondja, Hübner, van magénak egy Cságoly nevezetű hegesztője? A köpcös ember szemöldöke felszaladt a homlokára. — Van. Csak nincs vele valami baj? A főmérnök ingerült lett, idegesítette ez a fürkésző pillantás. — Nincs. Csak éppen beszélni szeretnék vele. Melyikük az? Hübner odamutatott a sarokra. — Ott van. — Köszöhöm — mondta a főmérnök. — Négyszemközt szeretnék vele beszélni. —- Kérem — felelte sértődötten Hübner, — ha nem rám tartozik az ügy, altkor el is mehetek. — Nem magára tartózik. A művezető mérgesen sar- konfordult, s kis idő múlva fentrŐl, az üvegkalitkából leste a két beszélgető embert. Cságoly nem volt meglepve, amikor a főmérnök odalépett hozzá. Köszönt, majd levette a hegesztőpákáról a fényt, s szemüvegét a homlokára tolta. — Tessék. Bakay óvatlanul rétette a kezét az alvázra, a vas pedig át volt forrósodva, —• Vigyázz! — Semmiség — möhdta a főmérnök mosolyogva, pedig a tenyere kegyetlenül égett. Aztán hallgattak. Végülis azt kérdezte' elko- morodva a hegesztő: 1 — Mit akarsz tőlem? — Szeretném tudni mi történt veled. Hiszen J;e,,. Cságoly vonásai élesebbnek tűnték, talán á védőszemüveg nyomódott a bőrébe. Nagyon lassan beszélt: — Emlékszem, majdnem lemondtam azt a lengyel utat. Akkor pedig mi soha sem találkoztunk volna. — Mosolygott. — Érted, hogy mit akarok mondani? Nem kötelező neked emlékezni minden úti- társra. Végeredménybe^ csak tíz napot voltunk együtt. Mi az? Semmiség, ahogy te mondtad az előbb, amikor hozzáértél a tüzes varrathoz. Vannak, akiket tíz évig ismertem, vagy húszig. Azoknak sem engedem, hogy beleavatkozzanak az életembe. Ez nagyon világosan hangzott. Bakay azonban még kísérletezett. — Leváltottak? / — Nem. Elengedtek. —■ Újra mosolygott. — Mindig koránkelő ember .voltam, s így nem esik nehezemre hajnalban utazni. Szemére tétté a sötét üveget, mint aki befejezte a beszélgetést. A vakító fény a főmérnök arcába csapódó! ■. Tenyerét védekezőn tartotta maga elé. — Segíthetnék neked valamiben? Az ember rámeredt, ma t i kikapcsolta a készüléket. —• Gyere, kikísérlek az udvarba. Kinn a darupálya alatt rágyújtottak egy cigarettára. — Nagyon kérlek, ne látogass meg többé! — Miért? i Cságoly fejével a csarnok felé bökött. **- Azok nem tudják, bog- én ki voltam. És nem is aka rom, hogy megtudják. Ügye megkérhetem erre. főmérnök elvtárs? Bakav csak nézte ezt a konok embert. Most már elképzelte, hogyan történhetett a dolog. Ilyet? elszánt arccal áil- oatott akkor is az iparági fő-
