Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

4 nemzetközi tanácskozás fö dokumentuma (Fotytntns n. 4. oldalról) Az imperializmus a fajgyűlöletet a népek egységének megbontása és saját uralmának konzerválása érdekében használja fel A széles néptömegek elutasítják a fajüldözést és bevonhatók az ellene folytatott aktív harcba. Eközben megérthetik, hogy a rasszizmus kiirtása szoros kapcsolatban áli ) altalános antiimperialista harccal és az imperializmus ide"! jgiai bástyái ellen folytatott küzdelemmel. Az alapvető emberi szabadságjogok eltiprására törekvő imperializmus ellen folytatott harc érdekei lankadatlan har- c-'.'t követelnek a szólás, a sajtó, a gyülekezési, a tüntetési és a szervezkedési szabadságjogok védelme, illetve kivívása ér­dekében, minden állampolgár egyenjogúságáért, és a társa­dalmi élet minden oldalának demokratizálásáért. Szilárdan szembe kell szállni a reakció minden olyan kísérletével, amely — egyebek között népellenes törvények segítségével — meg akarja semmisíteni az osztályharcokban kivívott de­mokratikus jogokat és szabadságokat. Rendszeresen fel kell lépni mind belföldön, mind nemzetközi téren a halálveszély­be került hazafiak és demokraták megmentéséért, a kommu­nistákkal és más hazafiakkal szemben alkalmazott bírói ön­kény ellen; harcolni kell a börtönökben sínylődő hazafiak és demokraták kiszabadításáért és védelmezni kell a politikai menedékjogot. Védelmezzük ti népek önrendelkezési jogait Mi kommunisták ellenezzük a népek és a nemzeti kisebb­sége.-.: elnyomásának minden formáját, állást foglalunk amel­lett, hogy minden nemzet és nemzetiség fejlessze saját kul­túráját és nyelvét; szilárdan védelmezzük minden nép ön­rendelkezési jogát. Nekünk kommunistáknak meggyőződésünk, hogy nem lehet véget vetni az imperialista agresszió politikájának, nem lehet mindörökre felszámolni a gyarmatosítást és a neokolonializmust, nem lehet kiirtani a fasizmus és a faji el­nyomás gyökereit, ha nem harcolunk a monopoltőke hatal­ma ellen és az olyan demokratikus követelésekért, amelyek­nek megvalósítása egészében meggyengíti az imperializmus hadállásait és alapjaiban rendíti meg annak uralmát. Ezál­tal kedvező feltételek teremtődnek meg a munkásmozgalom végső céljainak eléréséhez. A jelenlegi helyzet megköveteli a szo­cialista országok népei, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszaba­dító mozgalom minden osztaga között az antiimperialista harci szolidaritás meg­erősítését. A kommunisták rendkívül aktuális feladatnak tekintik az imperializmus bűnös politikájának leleplezését és a köz­vélemény éberségének fokozását az imperializmus agresszív szándékaival és terveivel szemben. A tanácskozás rétszvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazottakat, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és a nőket képviselő szervezeteket, a különböző politikai felfogású, filozófiai és vallási meggyőződésű társa­dalmi rétegeket és csoportokat, a kapitalista országok reáli­san gondolkozó politikusait az összes demokratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetet, hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egysé­ges antiimperialista harci akciók végrehajtására, a feszültség felszámolása és a béke védelme érdekében. Mindenkit meg­hívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles körű eszmecserében, amely az imperialistaellenes harc kér­déseinek legszélesebb körét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erők­kel közösen végrehajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemokratikusabb előkészítésének és le­bonyolításának hívei. Minden tőlünk telhetőt megtesznek azért, hogy nagyobb egyetértésre jussunk a sok különféle imperialistaellenes áramlattal és mozgalbmmal, figyelembe véve e mozgalmak sajátszerűségét és tiszteletben tartva önállóságukat. Az ön­kéntes alapon és közös megegyezéssel kiválasztott együttmű­ködési formák lehetővé teszik azt, hogy az imperializmus el­len folytatott harc olyan új szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelményeinek. A tanácskozás résztvevői a kommunista és munkáspár­tok fokozottan akarnak hozzájárulni a népek előtt felmerülő problémák megoldásához. ennek legfontosabb feltétele ma­gának a kommunista mozgalomnak a jelenlegi követelmé­nyeknek megfelelő magasabb fokú egysége. Ez határozott és állandó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkáspártok tömö­rítése minden imperialistaellenes erő egyésítésének legfontosabb tényezője. A tanácskozás résztvevői megerősítik azt a közös ál­láspontjukat, hogy a testvérpártok kölcsönös viszonyainak alapját a proletár internacionalizmus, a szolidaritás és a kölcsönös támogatás elvei az önállóság és egyenjogúság tisz­teletben tartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezeknek az elveknek a szigorú betartása elengedhetetlen feltétele a testvérpártok között az elvtársi együttműködés fejlesztésének, s a kom­munista mozgalomban az egység megerősítésének. Egyesült erőfeszítések a közös célokért A testvérpártok együttműködésének természetes formái a kétoldalú tanácskozások, a regionális találkozók, a kom­munista mozgalomban elfogadott elvek alapján lebonyolódó nemzetközi tanácskozások. Ezek az elvek és formák minden lehetőséget megteremtenek ahhoz, hogy a kommunista és munkáspártok egyesítsék erőfeszítéseiket a közös célokért, a forradalmi világmozgalom növekvő sokrétűségének helyzeté­ben, a közös célokért vívott harcban. Jelenleg, amikor a nemzetközi kommunista mozgalomnak nincs vezető központ­ja, különösen megnő a kommunisták akcióinak önkéntes egy­behangolása az előttük álló feladatok sikeres megoldása ér­dekében. A kommunista és munkáspártok akcióegysége elő fog­ja mozdítani a kommunista mozgalomnak a marxizmus—le- ninizmus elvei alapján megvalósuló összefogását. A jelenkor forradalmi é* általános demokratikus mozgalmai előtt álló gyakorlati feladatok megoldását célzó szolidaritási akciók előmozdítják a kommunista mozgalom különböző osztagai között az elengedhetetlen tapasztalatcserét. Hozzájárulnak a marxi—lenini elmélet gazdagodásához és alkotó fejleszté­séhez, az aktuális politikai kérdésekben elfoglalt internacio­nalista, forradalmi álláspontok megerősítéséhez. A tanácskozás résztvevői kijelentik, hogy pártjaik el­tökélten minden lehetőt meg akarnak tenni a dolgozó tö­megek és a társadalmi haladás érdekében, azért, hogy köze­lebb hozzák a nemzetközi tőke teljes legyőzetését. Az imperia­lizmus ellen folytatott és az általános demokratikus követe­lések elfogadását célzó közös akciókat a szocialista forrada­lomért és kizsákmányolás rendszerének felszámolásáért ví­vott harc egy-egy részének és szakaszának tekintik. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződésük, hogy min­den kommunista párt politikájának hatékonysága a saját or­szágában elért sikereitől és a többi testvérpárt eredményei­től, együttműködésük mértékétől függ. Minden egyes kommu­nista párt felelős tevékenységéért saját munkásosztálya és népe előtt, és egyidejűleg a nemzetközi munkásosztály előtt is. A kommunista és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxisták—leni­nisták egyszerre hazafiak és internacionalisták, elvetik mind a nacionalista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek ta­gadását vagy lebecsülését, mind a hegemonista törekvéseket A kommunista pártok a munkásosztály és valamennyi dol­gozó pártjai, s egyúttal a tényleges nemzeti érdekek zászló­vivői is, szemben az ezen érdekeket eláruló reakciós osztá­lyokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus körül­ményei között harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mér­tékben a szocializmus és a proletár internacionalizmus ügyéhez, ha tevékenysége révén a munkásosztály és szö­vetségesei kivívják a hatalmat. A kommunista és munkáspártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a konk­rét feladatok megoldását. Minden egyes párt a marxizmus— leninizmus alapelveitől vezérelve, saját konkrét nemzeti kö­rülményeit számba véve, teljesen önállóan dolgozza ki sa­ját politikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a körülményektől függően a szocializ­musra való áttérés békés vagy nem békés útját, valamint a szocializmus építésének formáit és módszereit országában. Ugyanakkor a kommunista pártok tevékenységi körülmé­nyeinek sokfélesége, a gyakorlati feladatok más-más meg­közelítése, sőt az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltéré­sek nem gátolhatják a testvérpártok összegyeztetett fellé­pését a nemzetközi porondon, különösen nem az imperialis­taellenes harc alapvető problémáit illetően. Minél erősebb és összeíorrottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon be­lül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy moz­galmunk az óriási történelmi eredmények mellett, fejlődése során az utóbbi években súlyos nehézségekkel találta ma­gát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldódnak. Ez a meggyőződés azon a tényen alapul, hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek, minden kommunista párt a felmerült prob­lémák olyan megoldására törekszik, amely megfelel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi küldetésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi összefogásra törekednek. A kommunista és munkáspártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik, hogy eltökélt szándékuk egységes front­ban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek véleménycsere során simulnak el vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lé­nyegileg tisztázza a vitás kérdéseket. Más ellentétek huzamo­sabb Ideig fennállhatnak. A tanácskozás meggyőződése, hogy a vitás problémákat meg lehet és meg is kell helyesen ol­dani a kommunista pártok különböző formájú együttműkö­désének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésével, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásával, az elvtársi vi­tákkal és konzultációkkal, valamint a nemzetközi színtéren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt internaciona­lista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsola­tok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdeké­ben, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozga­lom egysége. A konkrét tevékenység kollektív elemzése elő­mozdítja az egység megszilárdulását. Az együttes antiimperialista fellépés irányvonala meg­követeli a marxista—leninista pártok eszmei és politikai sze­repének fokozását a világ forradalmi folyamatában. A kom­munisták a forradalmi, a felszabadító és a demokratikus mazgalmak élvonalában haladva, a jövőben is kérlelhetetlen harcot folytatnak a burzsoá ideológia ellen, feltárják a dol­gozók előtt harcuk valódi értelmét és a győzelem elé"5 sének feltételeit. Az imperializmus elleni harc erédm-mv.es­sége és az ügy győzelemre juttatása érdekében propagál sí fogják a munkásmozgalomban, a széles nép tömegek k* •••«*- ben, s közte az ifjúság körében is a tudományos szo' oiz­mus eszméit, következetesen védelmezni fogják elveiket, tö­retted!)! fognak a marxizmus—leninizmus diadalra jult dó­sára, a konkrét helyzetnek megfelelően harcolni fognak z elmélet és a politika jobboldali és baloldali opportunista °i- lorzitásai ellen, a revizionizmus. a dogmatizmus. valamint a balos szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rend­szerint lebecsülik azoknak a reális erőknek a jelentősegét, amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. .V iamicskoxilN ti kom in mi isi ti viliiggmozggaloHi sikere A marxizmus — leninizmus. a_ proletár- Internacionalizmus iránti hűség, saját népük érdekeinek, a szocializmus közös ügyének ölnzetlen és odaadó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói eredményesek legyenek és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen siker ük kitűzött történelmi céljaik elére, seben. A kommunista mozgalom a modem társadalom elvá- laszthatalan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül helyezése merénylet a demokratikus jogok és a népek létérdekei ellen. A tanács­kozás résztvevői kivétel nélkül támogatják a világ vala­mennyi kommunista pártját, amelyek azért harcolnak, hogy legálisan vehessenek részt országaik politikai életében. Ha­ragosan megbélyegezzük a véres megtorlásokat és a ter­rort, amelyeknek ezer és ezer kommunista, s más demok­rata és forradalmár vált áldozatává Indonéziában, Spanvolor. ' szágban, Portugáliában, Görögországban, Bolíviában. Brazí. liában, Kolumbiában, Mexikóban, Venezuelában, Panamá­ban, Paraguayban, Guatemalában, Dél-Afrikában, Thaiföldön, Haitiban, Malaysiában, Iránban, a Fülöp-szigeteken és né­hány más országban. Szolidaritásunkról biztosítjuk közös harcunk fegyver­társait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tő- késországok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk kisza­badításukért. A mostani értekezlet résztvevői úgy tekintik, mint fon­tos szakaszt a kommunista világmozgalom egybeforrasztá- sának útján. Ogy vélik, hogy a testvéri kapcsolatokat, az együttműködést kivétel nélkül minden kommunista és mun­káspárt között, nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pártok nem vettek részt a tanácskozáson. Az értekezlet részt­vevői kifej ezik elhatározásukat, hogy együttesen lépnek fel az imperializmus ellen, a nemzetközi munkásmozgalom kö­zös céljaiért vívott harcban azokkal a kommunista és mun­káspártokkal is, amelyek a jelenlegi tanácsokzáson nem képviseltették magukat. Az imperializmus ellen vívott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerühetetlenül éles osztály harcok állnak előttünk. Erősíteni kell a támadást az imperializmus és a belső reakció állásai ellen. A forradalmi és a haladó erők győzelmé elkerülhetetlen. A szocialista országok népei, proletá­rok, tőkésországok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek — fogja­tok össze a közös harcban, az imperializ­mus ellen, a békéért, a nemzeti függet­lenségért, a társadalmi haladásért, a de­mokráciáért és a szocializmusért! * \ Moszkvában elfogadott és aláirt fő dokumentum első részét lapunk 18-i számában közöltük. Lenyűgözött bennünket a tanácskozás Gustáv Húsúk nyilathosuta Pénteken lép hivatalba Pompidou Lehel Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti: A szakértők kidolgozták azo­kat a protokolláris külsősége­ket, amelyek között Georges Pompidou átveszi péntek dél­előtt az elnöki hatalmat. Amint Alain Poher még a vá­lasztás estéjén közölte, az ide­iglenes köztársasági elnök fo­gadja majd az Elysée-palotá- ban az új elnököt és átadja neki jelképesen is az állam­fői tisztséget. Georges Pompidou az új el­nök és kijelölt miniszterelnö­ke Jacques Chaban-Delmas kedden és szerdán folytatta bonyolult tárgyalásainak soro­zatát az új kormány összeté­teléről. Mint ismeretes. Georges Pompidou az új kor­mányba be akarja vonni mindazoknak a pártoknak a képviselőit, amelyek elnökvá­lasztási kampányát támogat­ták és „újítási” szándékát az­zal is bizonyítani kívánja, hogy jelentős tárcákat nem gaulleista politikusokra bíz. A gaulleista párt, az UDR nem­zetgyűlési képviselőcsoportjá­nak keddi ülésén azonban az új elnök Ilyen terveivel szem­ben bizonyos ellenállás nyil­vánult meg. Számos gaulleista képviselő szembeszállt azzal, hogy elsőrendű fontosságú tár­cákat olyan politikusokra bíz­zanak, akik a „nem”-mel való szavazásra szólították fel az április 27-i népszavazáson. A Csehszlovák Kommunista Párt Gustáv Husák vezette küldöttsége, amely részt vett a kommunista és munkás­pártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán, szerdán vissza­érkezett Prágába. A megér­kezést követően Gustáv Hu sák és Lübomir Strougal nyi­latkozatot adott a Csehszlovák Rádió és Televízió, valamint a CTK tudósítóinak. Nyilatkozatában a CSKP első titkára a többi között a következőket mondotta: „Le­nyűgözött bennünket a ta­nácskozás magas politikai színvonala, valamint egyér­telmű, és rendkívül pozitív eredménye. Nemcsak a mi delegációnk, hanem mind a 75 párt delegációja elégedett azzal, hogy sikerült politikai platformot találni a világ kommunista és munkáspárt­jai közös akciói számára, ily módon, ellentétben azzal, amit a nyugati propaganda állít — a tanácskozás a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom nagy sikerét hoz­ta.” Azokról a tapasztalatokról, amelyeket a csehszlovák de­legáció szerzett, Gustáv Hu­sák így beszélt: „Felismer­tük, mit Is jelent a gyakor­latban a proletár internacio­nalizmus. Mi mindannyian nagyon sokat beszélünk er­ről, de amikor az ember öt kontinens különböző színű és fajú képviselőit látja, akik mindannyian a közös eszmé­hez való tartozásukról tesz­nek tanúságot — az az iga­zán nagyszerű dolog.” Husák ezután igy folytatta: „Nekünk Csehszlovákiában több fi­gyelmet kell szentelnünk ezután a más népekhez és más pártokhoz fűződő barátság kérdéseinek. A tanácskozás eredményei alapján mélysé­ges meggyőződésünk, hogy győzni fogunk.” PRÁGA A Rudé Právo szerdai szá­mában a nemzetközi kommu­nista mozgalom hatalmas po­litikai sikereként értékelte a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanács kozásának eredményeit. TOKIÓ A japán lapok, szembeötlő kisérletek mellett, hogy a ta­nácskozás egész munkájából kiemeljék az egyes résztvevő pártok „különvéleményét” kénytelen voltak beismerni, hogy a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­Lubomir Strougal, a CSKP KB Cseh Irodájának elnöke a CSKP KB Elnökségének tagja elmondotta a tudósítók­nak, a tanácskozás módot adott a Csehszlovák Kommu­nista Párt küldöttségének, hogy a párt útját, irányvona­lát és munkáját összevesse a nemzetközi tapasztalatokkal.1' „Számunkra ez az összeha­sonlítás — mondotta Strougal — különösen ami az elmúlt két hónap munkáját illeti — rendkívül kedvező (MTI) kozása összehívásának ténye nagy jelentőségű az eg nem­zetközi kommunista és demok­ratikus mozgalom szempontjá­ból. STOCKHOLM A Norsensflamman című svéd lap moszkvai tudósílójá- nak tollából a következüket jelentette: ,.A szemléleti kü­lönbségek ellenére, a tanács­kozás történelmileg eredmé­nyesnek mondható a kommu­nista világmozgalom összefor- rottságáhuz és egységéhez ve­zető úton”. N0GRÄD — 1969. június 19„ csütörtök § A találkozó visszhangba

Next

/
Oldalképek
Tartalom