Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
Szibériai útijegyzet: Varázsszavak helyett VII. fagyai* önkéntesek Csodálatos-e, ha valaki ilyen inszk alá, hogy felvegyék a lal, hogy egyszer s mindenkor- messzire ellátogat hazájától harcot a betolakodókkal. ra megsemmisítik Perevalovot. és akkor egy váratlan fordu- Mihail Perevalov, a front- — A nemzetközi század vo~ lattal magyar emlékek után parancsnok, a forradalmár és nul vissza elsőnek, kutat. Kutat? — csupán kér- író 1933-ban kiadott könyvé- Zalka Máté csendesen feleihez. ben, a „Tajgai partizánok” cí- te: A KOMSZOMOL megalakulásának 50. évfordulóján a szovjet fiatalok megkoszorúzzák » polgárháborúban elesett hősök kemerovói emlékművét Ígyí — Jártak-e erre valamikor, régebben magyarok? — Már hogyne jártak volna. .. —És kik? — Hát Zalka Máté és a magyar önkéntesek... Mariinszk nehéz napjai Mariinszkben mindenki ismeri Zalka Máté nevét. , A gyerekek, öregek mesélnek róla és az egyik legszebb történetet a valóság szülte 1918. május 24—25-én. Ekkor vették ismét birtokukba Kuz- basszt a fehérek, az ellenforradalmárok. A szovjet hatalom megmentésére tiszulszki és itatszki muzsikokat és bányászokat hívott zászlaja alá Perevalom, a későbbi vörös írontprancsnok és író. Az esetnek érdekes előzményei voltak. A vidéken már minden csendes volt akkor és úgy játszott, szilárd a szovjet hatalom, bár Kolcsakék Szibéria távolabbi vidékein még nem tették le a fegyvert. Május 20-án az egyik vörösgárdista egység Mariinszkbe tért be, hogy lovakat és élelmet szerezzen, megpihenjen és folytassa a parancsban megadott útját. Ezt használták ki az ellenforradalmárok. A fehérgárdisták megrohanták a menetoszlopot és három löveget, 30 géppuskát, -nagyobb mennyiségű fegyvert zsákmányoltak és elfoglalták a várost is egy időre. Ezzel ismét megnyílt a ma- riinszki front. Az esetről hamarosan tudomást szereztek Bolotolban, Krasznojarszkban, Anzserszk- ban, Szudzsenszkben. Valamennyi helyről azonnal osztagokat irányítottak Mari4 NÓGRÁD - 1969. mű dokumentumregényében a történtekről a következőket írja: „Június 3-án Acsinszkból megérkezett a nemzetközi század, amelynek állománya zömmel magyarokból állt. ök egy költ típusú géppuskával is rendelkeztek. Ezt a nemzetközi századot az én parancsnokságom alá rendelték. Ettől kezdve az én fiaimnál is teljesen megváltozott a hangulat, a harci kedv.” A századot a híres magyar internacionalista — Zalka Máté — irányította. Még 1918 áprilisában verbuválta a század katonáit Habarovszkban és velük érkezett most meg Acsinszk alá. Maroknyi sereg gyűlt itt ösz- szé a fehérek jól felfegyverzett egységeivel szemben. Nem is azért vonultak fel ide, hogy majd felveszik a harcot a vö- rösgárdjsták a fehér ellenforradalmárokkal, csupán a csehek további térfoglalását akarták megakadályozni. A központtól olyan utasítást kaptak, hogy állandó nyugtalanítással ne hagyjanak békét a fehér hadtestnek. Peralov alakulata és benne Zalka Máté százada jól megoldotta ezt a feladatot. Olyan felderítést szerveztek, hogy mindig ismerték a fehérek terveit, mozgását, és sikerült kibújniuk a gyűrűből. Egyszer aztán mégis bentszorultak. Perevalov magához rendelte Zalka Mátét. Győr* haditanács A haditanács gyors volt, mert sorra érkeztek a futárok és jelentették, hogy szorul a gyűrű a vörösgárdista alakulat körül. A fehérek minden tartalékot összevontak, azzal a céljúnius 15., vasárnap — A nemzetközi század marad— Ha maradnak, akkor megsemmisülnek. — Azt bízza rám. Mi nem azért jöttünk, hogy bennünket védjenek. Mi akarjuk védelmezni a szovjet hatalmat... Amit Perevalov megjósolt — bekövetkezett. A magyar önkéntesek százada nagy veszteséget szenvedett, de a vörösgárdista egység nagy részét sikerült hátravonni. Ők később alapját képezték annak a Vörös Hadseregnek, amelyik Kol- csakot véglegesen 1 e csendesítette. Hősök emlékműve Zalka Máté nagy nehézségek árán, maroknyi csapatával kibújt a halálos ölelésből és tovább harcolt a fehérek ellen. A Mariinszknál elesett magyar önkéntesek emlékét a város melletti Rév,ki községben egy hősi emlékmű őrzi. Talpazatán ma is olvasható a magyarok neve, Zalka Máté vörös századának hőstette. Egy iskolás kisfiút kérdeztem meg. — Ki volt Zalka Máté? Felvágta szőke fejét és a szemembe nézett: — Zalka Máté hős volt, Spanyolországban, mint Lukács tábornok harcolt és ott is halt meg. Járt a városunkban és mi nagyon szeretjük a magyarokat. Csak később tudtam meg, hogy a kisfiú akkor még nem is sejtette, hogy mindezt egy magyal- újságírónak mondta így minden szavának külön értéke volt előttem. A szeretetből, amit Zalka Máté alapozott meg ezen a vidéken, nekem is bőven kijutott szibériai utazgatásaim során . .. (Folytatjuk) Gotyár Gyula R égi keletű gond megyénk egyik-másik üzemében a túlóráztatás mérséklése. E tekintetben még a kollektív szerződésben foglalt előírások sem teremtettek alapvető változást, sőt a legutóbbi vizsgálatok azt bizonyítják: a munkaidő-csökkentés bevezetése után több vállalatnál rosszabbodott a helyzet. Az Öblösüveggyárban az év első negyedévében majdnem 700 túlórával használtak fel többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Szükségességét szakmunkáshiánnyal és a fontosabb berendezések kijavításával indokoltak. A Nógrádi Szénbányáknál az 1967. évi 98 302 túlórával szemben tavaly 107 540 túlórát számoltak él, mondván: a szabad szombatokon teljesített túlműszakok ellenében a dolgozók nem voltak hajlandók a szabad napot igénybe venni. A Síkib/eggyárban a munkásoknál ugyan 36 százalékba csökkent a túlórák száma, ugyanakkor az alkalmazottaké 200 százalékra növekedett. A túlórázó dolgozók közül kevesen emelik fel tiltakozó szavukat, mivel számukra ez anyagilag előnyös. Csakhogy a túlórákból nem mindenki részesedik egyformán, amit a nyereségrészesedés terhére számolnak el. Az- táp ma már arra sem lehet hivatkozni: sok a határidős jelentés, amit 'a felsőbb szervek követelnek. Maradna még az önkritikus beismerés, rosszul szervezzük a munkát, elszámítottuk magiunkat, túl buzgók voltunk stb. Erre azonban ritkán kerül sor. Amíg az túlóráztatás mérséklésére tett konkrét intézkedések helyett azok magyarázatára fordítják drága idejük egy részét az illetékesek, addig a túlóráztatás mérséklésében vajmi keveset lépünk előre. Pedig a jobb munkaszervezést sürgető dolgozók közül többen elmondják: a túlóráztatás szükséges rossz. Elveszi az időt a családtól, a szórakozástól, a tanulástól, a pihenéstől. Ehhez még tegyük hozzá: leszoktatja a dolgozókat arról, hogy munkaidőben végezzék el a reájuk bízott feladatokat. Hiúságból, a beosztás fitogtatásából, var-’ az isten tudja milyen okokból, egyes vezetők túlóráztatás nélkül el sem tudják képzelni a jó, pontos és kifogástalan munkát. Lehet, hogy nem tudnak szabadulni a régi rossztól, a megszokottól? Feltehető, hogy ez is közrejátszik. Ott látjuk az alapvető hibát, hogy aki meggondolatlanul elrendeli, aláírja a túlóralapokat, nem részesül kellő felelősségre vonásban, esetenként büntetésben. Bűvös varázsszavak most is elhangzanak: a gyár, a vállalat érd ■- ke köveiteli, e nélkül kisebb lesz a nyereségrészesedés, kevesebb jut a béremelésre stb. Csakhogy ezek az indokok legtöbbször sántítanak, nem fedik a valóságot. Kényelmességet, lazaságot, kisebb vagy nagyobb mulasztást, esetenként pedig hozzá nem értést takarnak. Hogy mikor, melyik kerül előtérbe, ezt az üzemi bizottságok vezetői tudják a legjobb: n megítélni. Szemük előtt, hallgatólagos jóváhagyásukkal, vagy kikerülésükkel történik a túlóráztatás. Amikor azt mondjuk: a jelenlegi állapotokért a szakszervezetek is felelős'-.:, csupán egy régebbi megállapítást ismétlünk. Lehet, hogy fölöslegesen? Reméljük, nem! Mert a túlóráztatás indokolt, ésszerű mérséklése legalább olyan fontos érdekvédelmi feladat, mint az üdülőjegyek igazságos szétosztása, vagy más, a szervezett munkásokat védő tevékenység. If. K. Nagy György és társai a bíróság előtt Egy, a társadalmi tulajdont károsító bűnszövetség felett ítélkezett a balassagyarmati megyei bíróság. Nagy György és társai szervezetten, jól leplezve tevékenységüket, éveken át károsították a társadalmi tulajdont. A bíróság előtt 18 vádlott állt. Jellemző a bűnügy nagyságára, hogy 24 tárgyalási nap volt, s az ítélet bírói indokolása 60 gépelt oldalt tesz ki. A szakértőknek az 50 bolti számla mellett ezerszámra kellett átnézni az “átvételi jegyzéket. Még egy adat: az ügyész vádbeszéde több mint két óráig tartott. Nem volt ellenőrzés A bűnper fővádlottja, a 49 éves Nagy György, a ZIM volt rezsigazdálkodója, anyagkezelő, utalványozó és beszerző volt egyszemélyben. Nagy kihasználva az ellenőrzés lazaságát, a bűncselekmények egész sorozatát követte el. Tehette, mert ellenőrzés nem volt. Nagy önmagát ellenőrizte. Kivitelezési jegyeket hamisított, átírt, s az árut értékesítette. Kitűnő hálózatot épített ki maga körül. Manipulációiba bevonta a Salgótarján környéki boltvezetők némelyikét, akik a .haszonért1 mindenre képesek voltak. Olyan ügyesen dolgozott, hogy ember legyen a talpán, aki el tud igazodni hamisításain, csalásain. Íme egy példa: a gyárba áru érkezett, amelyet nyilván először be kellett vételezni. Elvileg ha sürgősen szükség volt a rezsianyagok — mosószer, tangópaszta, kefék — valamelyikére, azokat még mielőtt bevételezik, ki lehetett adni. Más kérdés, hogy a sürgősség fogalma nem volt meghatározva. Az anyagot ilyen „sürgős” esetekben kiadták, s csak a kiviteli jegy szolgált bizonylatul. Ezeket Nagy kezelte. Újból elment* az anyagátvevőhöz, s a jegyet újból elfogadták. Kiadták az olajfestéket, keféket, s az egyéb anyagokat. Csodálatos módon a kiadási jegyek javítását sem vette észre senki. Nagy pedig javított. Kerekített felfelé és lefelé. Több éven át folytatott üzelme senkinek sem tűnt feL A „papírcsászár” Éveken át a gyár papírfelhasználása Nagy György kezén futott át. A kiadást vezetnie kellett volna egy kartonon. Mondani sem kell, nem vezette. Amikor leltárkészítésre szólították fel, azt mondta, elvesztek a kartonok, eláztak, tönkrementek. Csak a papírkészletnél 80 ezer forint hiánya volt. Hogyan okoskodott? Többet szerzett be, mint amennyire a gyárnak szüksége lett volna. így például 1967- ben 16 mázsa csomagolópapírt rendelt, holott a gyárnak csak 8, mázsára lett volna szüksége. A másik nyolcat átadta Tóth Kálmánnak, a Nóg- rád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat volt dolgozójának, aki aztán ellátta papírral a többi üzletet is — jól működött a hálózat —, s azt értékesítették. Kitűnő volt a kapcsolat Nagy György és Tóth Kálmán között. Tóth- nál rendelt Nagy speciális írószereket is. Ezek egy részét Tóth számlázta — nem 1 egy alkalommal^ többet, mint amivel rendelkezett —, másik része ,pedig maradt a boltban. Nagy György és társainak valamennyi cselekményét felsorolni is nehéz lenne. Még egy dolgot említsünk meg. Az egyik napon Nagy beállított abba a raktárba, ahol a munkaruhákat tárolták. Bizalmasan közölte a raktárkezelővel, hogy az egyik kirendeltségükön bújtatott létszámmal dolgoznak, ám ezért a „bújtatott” dolgozóknak is kellene munkaruha. A munkaruhát- kiviteli jegy ellenében adták id, amelyen a dolgozó neve helyett annak száma volt. Nagyot nem zavarta — úgy látszik mást sem, mert csak a kihordási időt kellett volna figyelembe venni — hogy valaki már megkapta ruháját. A kiviteli jegyeket átjavította, s kerek két éven át 44 ezer forinttal károsította meg csak a munkaruharaktárt. A ruhák, bakancsok, köpenyek értékesítése jórészt Balassagyarmaton, a piacon történt. Nagy ilyenkor a presszóban ült, s várta a pénzt. Hozták. Az ítélet A balassagyarmati megyei bíróság Nagy György 49 éves vizslás! lakost, a ZIM volt rezsigazdálkodóját bűnösnek mondta ki a társadalmi tulajdont károsító, különösen nagv kárt okozó, részben bűns ö- vétségben ^ elkövetett csalásban és sikkasztásban, ezért négyévi szabadságvesztésre ítélte, s négy évre eltiltotta a közügyektől. A harmadrendű vádlottat, a 43 éves Tóth Kálmán tari lakost a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedő! - ma Vállalat volt dolgozóját két év hat hónapi szabadságvesztésre ítélte, s három évre eltiltotta a közügyektől. Az ügy ötödrendű vádlottja, Kiss Lúszlő bujáki lakos, a szí ráki szövetkezet volt gondnoka mint bűnsegéd egy év szabadságvesztést kapott. A hetedrendű vádlott, Kassai Rezső zagyvapálfalvi lakos büntetése: 8 hónap szabadságvesztés. A fentieknek szabadságvesztésüket börtönben és szigorított büntetés végrehajtási helyen kell kitölteniük. Két vádlott, Németh Gyula salgótarjáni lakos és Batta István mátranováki lakos büntetései az előzetes fogvatartással !e- töltöttnek tekintette a bíróság. Hét vádlottat: Sándor Géza vizslási, Sebők József kisterenyei, Verbói József ka- rancskeszi, Erki Dénesné pásztói,Mészáros Lászlóné pásztó , Sebők István karancslapujtő . Gulyás Ferenc bujáki és 7pi Imréné salgótarjáni lakost > hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztésre ítélték, de büntetésüket háromévi próbaidőre felfüggesztették. Négy vádlottat felmentett a bíróság, s közülük kettőt figyelmeztetésben részesített. Nagy György és társai ösz- szesen 256 ezer forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont. Ebből 220 ezer forint kár a ZIM-et, 36 ezer forint kár pedig a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatot terheli. Szokács László i
