Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei 4 jó hírszerzés sokat r A fél évszázaddal ezelőtti történeteket keresem idősebb Csincsik Sándorék salgótarjáni lakásán, mégis a ma ragad meg először. Az, ,ahogyan az idős házaspár együtt él, amilyen a harmónia közöttük. Az egymás iránti szeretet, a ragaszkodás egymáshoz, s az aggódás a másikért — valami nagyszerű érzés látni és tapasztalni. Mert a krónikásnak először is ezt kellett észrevenni a Fürdő utcai kis otthonban ... Csincsik Sándor már hatvanhat éves, ősz ember. Mozgékony és korát meghazudtolva T- ötszázforintos állást vállalt a Lakáskarbantartó Ktsz- nél. Türelmesen vártuk haza feleségével, aki biztos volt abban, hogy Sanyi bácsi öt órár ra megérkezik a barátságos otthonba. Így történt ez percnyi pontossággal. S mint évtizedekkel ezelőtt, most is arcon csókolta feleségét, ahogyan belépett a lakásba. Hangsúlyozom, úgy mint évtizedekkel ezelőtt is tette ,., A mából rövid időn belül áttérünk a múltba, a fél évszázadai ezelőtti eseményekre. — Gyerek voltam én még akkor, alig tizennégy éves, amikor ezerkilencszáztizenhétben a forradalom szele hozzánk is eljutott. Lapujtőn laktam, d,e az Acélgyárban inaskodtam. Itt sokat beszéltek az emberek az oroszországi forradalomról, meg arról, hogy jó lenne már, ha vége lenne a háborúnak. Emlékszem, ezerkilencszázti- zenhétben a főtéren volt egy gyűlés, ahol az emberek a háború befejezését követelték... Az őszirózsás forradalom után az Acélgyárban is megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, Csincsik Sándor — annak ellenére, hogy fiatal volt, tudta, hol a helye. ' h — Még nem voltam tizenhat éves; amikor nagyon jó kezekbe kerültem az Acélgyárban. Ma is büszkén vallom, hogy nevelőm, tanítóm Körűinek Lajos, a nagyszerű mester, a kommunista volt. <3 vitt be a pártba. Egy koronát fizettünk tagsági díjat. De tagja lettem a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének is. Amikor pedig kikiáltották a dicsőséges Magyar. Tanács- köztársaságot, tudtuk, éreztük, hogy itt valami új, jobb következik majd... Az intervenciósok azonban a tanácshatalomra törtek. Fegyvereket osztottak szét a munkások között a gyárban. Én is jelentkeztem • többedmagam- mal. De fiatalok, no meg gyengék is voltunk. A frontra, úgy mondták, kiszolgált katonákra van szükség. Igaz, kaptak fegyvert olyanok is, akik azt sem tudták, mi fán terem a fegyver forgatása, de idősebbek voltak. Mi nem. Ezért hát hazamentünk a faluba, Lapujtőre... — Lehet, hogy éppen azért, mert még gyerekszámba vettek bennünket, az idősebbek tudták, hogy felderítésre, hírszerzésre ' a legalkalmasabbak lehetünk... Emlékszem, tavasz volt. A mezőn voltunk, burgonyát ültettünk. De jöttek a cseh intervenciósok. Igyekeztünk haza. A fejemen piros sapka volt. Az egyik katona ram fogta a puskát, s azt kiabálta: Te bolsevik! Először megijedtem, később azonban már tudtam, mit kell tennem ... Az idősebb kommunisták •valóban jól számítottak a fiatalokra Lapujtőn is. Különösen alkalmas volt hírszerzésre az örökmozgó Csincsik Sándor. Tudta ezt Rozgonyi Péter is, aki az ellenállást szervezte a megszállt Lapujtőn. Csincsik Sándor azért is alkalmas volt a felderítésre, mert a Karancsba húzódott vöröskatonák tűzszerésze éppen az unokabátyja, Teplán Pál volt. — Te gyerek! — szólt hozzám Rozgonyi Péter. — El- mennél-e a malomhoz? Ott vannak a mieink. Mondd meg nékik, hogy mozgolódnak az intervenciósok, adjanak jelt a támadásra. De vigyázz magadra! Ha lőnek, ugorj az árokba, s úgy folytasd az utat: El kell jutnod a mieinkhez! Érted... Csincsik Sándor teljesítette a parancsot. Ment. Hol az úttestesten, hol az árokban. — A parancsot teljesítettem. A mieink mindjárt zászlót készítettek, s azzal adták a jelet a támadásra. Aztán megindultunk mindnyájan a falu felé. A Karancsból a katonák, mi civilek meg a malomtól. Menekültek ám a betolakodók .. . — A jó hírszerzés sokat ért akkor is. A bátyám úgy mentett meg két trénkocsit meg két géppuskát, hogy jeleztem néki: jönnek a csehek, ö fegyverrel biztosított addig, amíg a trén, meg a géppuska biztos helyre került. Igaza van Csincsik Sándornak, A jó. hírszerzés, a felderítés sokat ért akkor is. Feladata pedig ez volt az intervenciósok ellehi harcban. Soha nem félt, mindig végrehajtotta a kapott parancsot. — A Karancsban nagy harc folyt a cseh intervenciósok meg a mi katonáink között. A bányászokat kellett értesíteni a Gyurtyánosban. Jönnek, se gítsenek. Jöttek Ahogyan érkeztek a bányából, úgy ad; ták kezükbe a fegyvert. Győztünk Lapujtőn is... Fél évszázad távlatából, s az akkori harcokhoz viszonyítva nem volt nagy jelentőségű Csincsik Sándor tevékenysége. De akkor, amikor veszélyben forgott a Magyar Tanácsköztársaság, rendkívül sokat jelentett a jó hírszerzés, a felderítés. A sokszor maroknyi sereg, a kis létszámú munkáscsapat éppen azért tudott sikert sikerre halmozni, mert ott voltak, segítették őket a csincsiksándorok, azok, akik éppen fiatal koruk miatt nem foghattak fegyvert, de legalkalmasabbak voltak a felderítő munkára. Ezt tette Csincsik Sándor is még akkor is, amikor az egyik bátyja Mát- raszelén sebesült meg, a másik pedig már Zsolna alatt verekedett az intervenciósokkal, ök fegyverrel, a legkisebb pedig ügyességével szolgálta a tanácsihatalmat. SomogyvárI László LálogeŰás a nagybátonyi óvodában A sárga villamos utasai Az udvar szélén kanadai nyárfák leveleit'borzolja á széi. A földbe mélyedt, csUlekereke- ken nyugvó, fából összerakott sárga villamos „indulásra” készen. A gyermeksereg boldogan számú óvoda apró lakóit. A pályán. A gyakorlat, a tapasz- termeket azóta próbálják még tálát és a friss pedagógiai otthonosabbá tenni. A hat év irányzatok szerencsés ötvözete alatt állandóan szépültek, ala- a gyakorlósokkal való találko- kultak. Mindez a társadalmi zás. szervek és a szülők aktív tá- Domonkosné mappát tesz Tessék beszállni, indul a sárga villamos! veszi birtokába, mintha igazi utazáson vennének részt. Az uc^var átellenes sarkában vékony, csilingelő hang indítja a stártra kész „rakétát”. Kislányok, kisfiúk — megannyi önfeledt, boldog óvodás — kezdi el a, képzeletbeli utazást á mászóállvány tetején. Aztán ott a babaház is, a .gyermekország komoly létesítménye. A fodrászattól a sütődéig itt minden megtalálható. A háztól nem messze ível a „Margit-híd”, a másik mászólétra, ahogy az apróságok elnevezték. Aztán a földön elnyúló állatok: krokodil, medve, elefánt és víziló. Persze fából, a természet nyers színeiben tündökölve. Az udvar nem nagy, de mini röplabda- és kosárlabdapálya is helyet kapott benne. Valód.i gyermekparadicsom. S mindez egy óvoda udvarán. Hat évvel ezelőtt üres épület Várta a nagybátonyi kettes Segíthet a szakosítás Negyedik éve nincs már önálló termelőszövetkezet Mátranovákon. A mátrano- váki üzemegység a szomszédos homokterenyei tsz- központhoz tartozik. A termelőszövetkezet vezetői elégedettek az üzemegység tagjainak munkájával, de azt is elmondhatjuk; a mátra- nováki tsz-tagok is elégedettek az' egyre növekvő jövedelemmel. Valamikor még tizennyolc forintot ért egy munkaegység, azonban tavaly már 67 forintot fizettek egy munkanapra. Erősödik a közös gazdaság, de mind jobban emelkedik az átlagéletkor is. Ez pedig szükségessé teszi, hogy fejlesszék a technológiát, s amennyire csak lehet, gépesítsék az egyes munkafolyamatokat. Ez pedig együtt jár a szakosítással. Ebben az üzemegységben tehenészetre, borjúnevelésre és húscsirke előállítására special! zálják a tagságot, s ennek megfelelően alakítják ki a ..vetésszerkezetet is. Kevés a csikó Szakemberek tanácskozása Nőtincsen A Palóctáj Tsz Területi Szövetség, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a megyei állat- tenyésztési felügyelőség, az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, valamint a nőtincsi Néphadsereg Tsz közös rendezésében lótenyésztési és csikónevelési tanácskozást tartottak, amelyen a tsz- elnökökön és főálláttenyésztő- kön kívül részt vettek az Országos Lótenyésztési Felügyelőség munkatársai is. Horváth Demeter, az Állat- tenyésztési Felügyelőség megyei igazgatója, megnyitó előadásában elemezte megyénk lótenyésztésének jelenlegi helyzetét és rámutatott, hogy a jelenleg rendelkezésre álló növendékállomány bem biztosítja a lóállomány szintentartá- sát sem, mivel a lóállományban a helyes növendékarány 25 százalék lenne, szemben a jelenlegi 19 százalékkal. Így a termelőüzemek nem tudják biztosítani saját állományuk szintentartását sem. Vágócsikó Foglalkozott továbbá a vágócsikó értékesítési lehetőségeivel is, amit részben a jelenleg kialakított árak már gazdaságosabbá tesznek, de Itt a fő cél elsősorban a tenyész- és igásállomány kialakítása szempontjából lényeges, hogy azok a csikók, amelyek sem tenyész-, sem igásállat- nak nem felelnek meg, közvetlen az elválasztás után értékesítésre kerüljenek. Elismerően nyilatkozott, a nőtincsi Néphadsereg Tsz bátor kezdeményezéséről. Elmondotta, hogy a csikónevelő-te- lep létrehozása és a szakemberek biztosítékot jelentenek arra, hogy az eredmények ne maradjanak el. Helyesnek tartaná, ha a telep legalább a rétsági járás termelőszövetkezetei részére biztosítaná a megfelelő igáslóállomány kinevelését, de a kiváló egyé- deket sportlóként értékesítené a termelőszövetkezet. S porti ó Pál János, az Országos Ló- tenyésztési Felügyelőség igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket a hazai és külföldi ló- tenyésztés problémáiról, az igás- és sporló tekintetében. Elmondotta, hogy nincs biztosítva országos szinten sem az utánpótlás, mivel a mezőgazdasági üzemek e fontos kérdést elhanyagolták.- Foglalkozott továbbá a csikóne- velés olyan fontos kérdésével, mint a munkára való nevelés. Helyesli azt a törekvést, hogy az utánpótlást olyan nevelőtelepeken készítsék elő a gazdaságok, mint amilyet a nőtincsi termelőszövetkezet készített. Ezután foglalkozott a sportlovak megfelelő fajtakiválasztásával, valamint értékesítési' lehetőségeikkel. Dr. Úcsag Imre egyetemi docens a csikónevelés időszerű kérdéseiről, valamint a csikók munkára neveléséről, a szakszerű pataápolásról beszélt előadásában. Kiemelte a csikók kiválasztásának fontosságát, amit már négy-, öthónapos korban el kell kezdeni. A fogyatékosságok ellen Az előadásokat követő vitában többek között felszólalt Tóth •István az érsekvadkerti, Koós László a kerepesi, Ma- tuszka József a varsányi termelőszövetkezet elnöke. Felszólalásukban elmondták azokat a gondokat, problémákat, amelyek a csikónevelés és értékesítés jelenlegi fogyatékosságai. Részt vett a vitában Szemlényi Lajos, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség főelőadója, Balogh Lajos, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség csoportvezetője, valamint Kovács Antal, a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgsilmi Vállalat igazgatója is. A vitát követően Madácsy László, a nőtincsi Néphadsereg Termelő- szövetkezet elnöke, bemutatta a résztvevőknek az újonnan létesített ^edzőpályát, és ismertette a termelőszövetkezetnék a lótenyésztéssel kapcsolatos további elképzeléseit. mogatása nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ritkán lehet ennyi érdeklődést, segítőkészséget papák, mamák részéről tapasztalni. — Szinte mindennap kapcsolatban vagyunk a szülőkkel — mondta Domonkos Alajosné vezető óvónő. A mi éves munkatervünkön ■ kívül a szülői munkaközösségnek is van terve. Rendszeresen megbeszéljük a szervezési-nevelési feladatokat, melyek azok, ahol a szülők is tudnak segíteni. Ezt részleteire bontjuk. Amit eddig bevettünk a munkatervünkbe, mindent sikerült megoldani. A szülők és a nevelők közötti összefogás nem máról holnapra alakult ki. El kellett fogadtatni, hogy az óvoda nem gyermekmegőrző hely, hanem a közösségi életre nevel és az iskolára készít elő. Minden foglalkozásnak van valami célja, az egyik szervesen kapcsolódik 'a másikhoz. A gyermekeket három: kis-, közép- és nagycsoportra osztják fel. Szemmel látható az értelem nyiladozása, a fejlődés, ha az érdeklődő végigtekint az egyik teremben kiállított műveken. Az első ceruzarajztól, a firkálástól kezdve a komoly szín-, látásvilágot, formaérzéket követelő ecsetrajzig minden lemérhető. Ugyanígy az anyaggal való bánásmódból. A kezdeti „núdlizásból” a harmadik év végéig állatfigurák : hosszú fülű nyuszik, tyúkok alakulnak ki és szőlőfürtök, hogy az ember a látvány hatására már júniusban a gyümölcs ízére gondol... A kezdeti lépésektől az óvodás korszak végéig mindezt játékosan csinálják. A gyermek talán észre sem veszi, úgy belelendül a munkába. Egy-egy rajz előkészítéséhez hozzásegít a mese, a kis dalocska, a vers. A befogadás így könnyebben történik, állandóan gyarapodik a gondolatvilág. A kiállításon a szülők is lemérhetik a fejlődés rohamos lépteit. Össze tudják hasonlítani gyermekeik munkáját, s ez az otthoni nevelés szempontjából sem közömbös. A nagybátonyi kettes számú óvodában a legmodernebb módszerekkel nevelik-oktatják a három—hat éves gyermekeket. Minden évben kapnak gyakorló óvónőt, s Domonkos Alajosné és Weintrauch Ildikó alig várja érkezését. Az érkező mindig beszámol a legújabb metodikákról, pedig már azt az itteniek is ismerik. A vezető óvónő 14 éve, Weintrauch Ildikó hat éve tevékenykedik ezen a elém. A címkén harang rajza látható. Minden egyes gyereknek külön jele van, a használati tárgyakra is ezt rajzolják. A mappában az itt eltöltött három év rajzait, festményeit, kézimunkáit őrzik, példamutató rendben. Nem tudok elszakadni a kiállítástól. Még egyszer végignézem. Nincs szükségem magyarázatra, a lapok, a papírkivágások és az agyagból gyúrt állatfigurák magukért beszélnek. A kiscsoportosok „fészek-rajzolása elindítja a gyermeket a kör világában, amely később virággá, labdává, léggömbbé alakul át. Eső tócsával — a következő képek címe. Foltok és vonalak, cseppek mutatják az ecsetkezelés első lépéseit. A középcsoportosok már bonyolultabb ábrázolási feladatokat kapnak, vágnak, tépnek, ragasztanak. Több színnél dolgoznak, mint kisebb pajtásaik. A „nagyoknál” már az emlékezet, az élményrajzok, egy-egy séta fontosabb monumentumai dominálnak. Ahogy az aranyesőbokrok gyermeki fantáziával megoldott lapjai hirdetik. Ismét az udvaron. A kis konyhákért révén is aktív kapcsolatba kerülnek a gyermekek a munkával. Figyelik a növények fejlődését, mint az igazi iskolások. Ügy örülnek ennek is, mint szüleik munkájának, akik a babaházat építették. Ahogy napról napra emelkedjek a téglasorok, egyre gyakrabban mondogatták, a mi apukáink, anyukáink építik. Az egyszerű örömök, a külső világra való rácsodálkozás így alakul mélyen rögződő élménnyé. Az óvoda bejárata mellett áll Miró Eszter őzike című szobra. Kissé sután mintázott figura, jelképezve, ki ide belépsz, még csak járni tanulsz, de elkezded a gondolkodó életet. A ■ testi-szellemi fejlődést megfontolt elképzelések alapján befolyásolják az itt dolgozó óvónők. Hetvennégy gyermek ismerkedik itt a körülötte zajló élettel. Hazafelé min is gondolkodhat a riporter? Csupán azon: ml ' lenne, ha minden óvod.a ilyen lenne Nógrádban? Mert a példát követni kellene, nem elhallgatni, amivel büszkélkedhetünk. Nem az óvónők, a magunk, hanem a többi gyermek fejlődése érdekében. M. Zs. NÓGRAD — 1969. június 15., vasárnap
