Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 109. szám

Moziéle* Űj magyar bűnügyi filmdráma a Vészi Endre novellájából készült Tiltott terület Jelenet A legszebb hónap című, magyarul beszélő, színes, szélesvásznú francia produkció bóL Csábító reklám »14 reklám a kereskedelem lelke.” Ezt a szállóigét lele­ményesen alkalmazta egy nagy tokiói bútorüzlet, ami­kor a vevők érdeklődésének felkeltésére a kirakatba a ke­resetre ■ olyan takarót tett, amely különböző értékű ja­pán bankjegyekből készült. Hogy az ezer dollárt érő ágy­takaró még vonzóbb legyen, egy szép fiatal japán nő he­ver rajta. A két detektív csöppet sem lepődött meg, amikor el- ! magyaráztam a helyzetet. Nagyon jól tudták, hogy már | hiába megyek, mégis odakalauzoltak. — Most mi lesz? — kérdeztepn. — Reggelig kénytelen | vagyok Bécsben maradni. Talán velem méltóetatnak jön- i ni a szállodámba? — Miféle szállodába? — csodálkoztak. — Valahol azért meg kell szállnom, nemde? — Pénze van? — Annyi van. hogy ne kelljen a szabad ég alatt töl­tenem az éjszakát. — Adja ide a pénzéti — De miért? — Mert őrizetesnél nem lehet péniz!... Kása Berta­lan. a törvény nevében őrizetbe vesszük. Jöjjön! Eddig is kénytelen voltam követni őket, s nem értet­tem, miért lettek egyszerre még határozottabbak. De el­magyarázták, hogy engedély nélkül tartózkodom Auszt­ria területén. Egy percig sem hagyhatnak szabadon amíg e] nem indulok hazafelé. És szó se lehet róla, hogy szállodában éjszakázzak. — De hát akkor hova menjek? — kérdeztem. — A vizsgálati fogházban akad szabad prices! A bécsi vizsgálati fogházban valóban akadt szabad fekhely. Még tiszta ágyneműt is kaptam, s így igazán nem panaszkodhattam a vendéglátásra. Cellatársam pe­dig. aki Sepiként mutatkozott be, mindent megtett, hogy e "legyen rossz véleményem az osztrák vendégszeret et­— 67 — Ki fizesse a kárt? Az egyes embert és a közösséget is gyakran éri kisebb- nagyobb károsodás. Hogy ki okozta, ki fizesse meg a kárt? — ez néha egyértelmű, az esetek többségében aeonban a bí­róság dönti el. Mind több az olyan közlekedési baleset, amely a rossz útviszonyok miatt következik be. Ezért általános érdeklő­désre tarthat számot B. F. esete, aki a 8-as fő közlekedési úton, Wartburgjával nekiütközött egy, a téli fagyok követ­kezteben kifordult betonkockának. A gépkocsi megrongáló­dott, gazdája megsérült. Mihelyt felépült, kártérítési igényt nyújtott be az illetékes megyei közúti igazgatósághoz. Ké­rését elutasították, mondván, miért nem vezette óvatosab­ban az autóját. így került az ügy a bíróságra, amely 6500 forint kár megfizetésére kötelezte a közúti igazgatóságot. Miután az ítélet indokolása sok hasonló esetben eligazítást nyújt, szó szerint idézzük: „A Wartburg vezetője a megen­gedett sebességgel haladt a nemzetközi fő közlekedési úton, a baleset szürkületkor, rossz látási viszonyok között történt, a betonkockát íéktávolságon belül nem lehetett észrevenni. Ilyen forgalmas úton joggal, elvárható, hogy az úttest álla­potát gondosan figyelemmel kísérjék, hogy nyomban jelez­zék, kijavítsák az észlelt hibákat. Ezért az autó tulajdono­sának teljes kárát meg kell téríteni.. Utazássá! kapcsolatos egy másik — szintén sokakat érint« — per is. Egy asszony kiesett a vonatból és halálra zúzta magát. Meg­találták nála az utazása előtt váltott vonatjegyet, rajta a 20 filléres biztosítási bélyeget. Ennek alapján kérte a férj az 50 ezer forint­nyi biztosítási összeg kifizetését — saját részére. Az első és másod­fokú bíróság elutasította a férj keresetét, azzal az indokkal, hogy a biztosítási ősszeg nem a házastársat, hanem a gyermekeket illéil. A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit figyelembe véve, a Legfelsőbb Bíróság is állást foglalt az ügyben. Íme a döntés: ha az életbiztosí­tási szerződésben nem jelölik meg, ki legyen a pénz felvételére jo­gosult személy, akkor az örökösök között kell megosztani az össze­get. A fenti esetben a biztosítási összeg tehát valóban az örökösö­ket, vagyis a gyermekeket illeti. Se szeri, se száma a példáknak. Előfordult, hogy az egyik autóközlekedési vállalat 42 ezer forint kárt fizetett saját alkalmazottjának, aki — rajta kívülálló műszaki hi­bák miatt, baleset következtében — megsérült, ezért a be­tegállományban jelentékenyen csökkent a jövedelme. Más alkalommal kocsmai verekedés miatt sérült meg egy laka­tos. Hosszabb ideig ápolták kórházban. A költségeket — bí­róság útján — a lakatos támadóján vasalta be az SZTK. Legutóbb öt fiatalkorú bandába tömörülve betört egy buda­pesti lakásba, amelynek bérlője külföldön tartózkodott. A bűnbanda vandál pusztítást végzett, majd kirabolta a la­kást. Az Állami Biztosító 16 ezer forint kártérítést fizetett és pert indított az ifjú betörők szülei ellen. A bíróság meg­állapította a szülők egyetemleges kártérítési kötelezettségét, ugyanis gyermekeik tevékenysége — idézzük a döntést — nem alkalmi jellegű volt, hanem bűnszövetségben tömörül­ve, sorozatosan követték el a társadalomra, rendkívül veszé­lyes tettüket, amit a szülői felügyelet elmulasztása takart. A közvagyont is védik törvényeink. Intő figyelmeztetés, hogy a közelmúltban az egyik kisipari termelőszövetkezet vezetőjével fizettette meg a bíróság a kárt, amely azért ke­letkezett, mert szakképzetlen embert alkalmaztak vegyész­ként. Jellemző az egyik útügyi igazgatóság esete is. Szer­ződésben vállalták, hogy öntözőtelepet létesítenek több szö­vetkezetnek. A feltételeket nem teljesítették, így a szövet­kezetek tetemes haszontól, estek el. Az elmaradt haszonért kártérítést ítélt a bíróság. Ha szövevényes, ha hosszadalmas is egy-egy kártérítési eljárás — megéri. Persze elsősorban azoknak, akik kárt szenvedtek, de a társadalomnak is, amely hatásos önvéde­lemmel igyekszik megelőzni a veszedelmes kártételeket. Kőszeg! Frigyes ről. Nagyon kedvesen fogadott, nem kezelt idegenként és még bizalmas titkait is megosztotta velem. Elmondta például, hogy miként rabolta ki a grazi postát, két nap­pal azután, hogy behatolt egy magányos vénkisasszony villájába, kloroformmal elalatta a nőt, és két kiló ara­nyat zsákmányolt. De mesélt más betörésekről, rablások­ról is es én úgy tettem, mintha érdeklődéssel hallgat­nám, pedig tulajdonképpen hidegen hagyott a dolog. Mi ez ahhoz a kalandsorozathoz képest, amelyben nekem ré­szem volt!? Néha azért közbevetettem egy-egy kérdést, nehogy Se- pi azt higgye, lenézem őt. És azt se árültam el neki, hogy én már reggel szabadulok. Nem akartam fájdítani sze­gény fiú szívét. Saját becslése szerint is legalább öt év börtön várt rá. Olyan érdeklődéssel faggattam a helyi viszonyokról, mintha legalábbis öröklakásul kívánnám megvásárolni a cellát. — Tűrhető hely — mondta Sepi. — Legalábbis sok­kal jobb, mint a fegyház. A fegyházban kosarat kell fon­ni... Túlságosan közömbös arcot vághattam, mert Sepi rámszólt: . — Nem érted? A fegyházban kosarat kell fonni! — Na és aztán ? — vontam meg a vállam. Sepinek nem ment a fejébe, hogy lehet valaki eny- nyire tájékozatlan. — Te talán még soha nem fontál kosarat? — kér­dezte. — Nem! — feleltem. — De órakallantyúkat már szereltem... Az is elég pocsék dolog. — Nem lehet olyan pocsék, mint a kosárfonás! — jelentette ki Sepi meggyőződéssel. — Inkább ülnék tíz évet öt helyett, csak ne kellene kosarat fonni. És az se érdekel, hogy a fegyházban jobb a koszt. Inkább kopla­lok itt, mint, hogy kosárfonás után jóllakjak... Éppen hozták a vacsorát. Elég gusztustalanul nézett ki. Nem voltam annyira éhes, hogy ráfanyalodjak. Sepi viszont úgy vetette rá magát a csajkára, hogy majd meg­hasadt a szívem. És ezek után csak természetes, hogy érintetlenül eléje toltam az én adagomat is. Egy szem- pillantás alatt behabzsolta. 1 Aztán jóllakottan elnyúl! a priccsen. Én is ledőltem, örültem, hogy cellatársam elcsendesedett, és átengedhet­tem magam gondolataimnak,, amelyek már hazafelé ka­landoztak. — 68 — Műfoltok nélkül nem is igazi. (Koppány György felvételei Három község balesete Két szék közül... Panaszkodnak a kétbodo- nyi, a kisecseti és a szentet gázfogyasztók: Romhányba kell járni a palackért, ke­rékpáron, háton kénysze­rülnek hazacipelni, ha ép­pen alkalmi fuvar — lovas­kocsi, vagy teherautó — nem akad. Egy időben a 2. sz, AKÖV túrajárata ellátta a három községet. Heten­ként kétszer járták a kör­nyéket. Attól sem idegen­kedtek, hogy akár házig szállítsák a gázpalackot. Aztán jött a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat és fölajánlotta a kétbodonyi községi tanácsnak: ha he­lyiséget és kezelőszemélyt biztosítanak, telephelyet lé­tesítenek a faluban. Ez meg is valósult, $ a lakos­ság számára rendkívül elő­nyös helyzet állt elő; körül­belül három hétig az AKÖV és a tisztántúliak is árusí­tották a gázpalackot. A két dudás azonban nem i férhetett meg egy csárdában, áz AKÖV-nek már nem érte meg fenntartani a túrajára­tot, abbahagyta a szállítást. Sajnálatos módon különbö­ző rendeletekre hivatkozva a gázszolgáltató is hamaro­san megszüntette telephe­lyét. Segítséget kémek, a gázfogyasztók. Szomorúan emlegetik a közmondást • két szék közül a pad alá estek... K. S. Az órámat is elvették, és nem tudom, mennyi idő tel­hetett el, amikor Sepi egyszercsak hörögni kezdett. Felugrottam. Sepi arca szederjes volt. Szegény fiú. nagyon nehezen kapkodta a levegőt. Kétségbeesetten dörömbölni kezdtem az ajtón, és hamarosan meghallot­tam a foglár közeledő lépteit. Ezzel nyitott be a zárkába: — Mi van a magyarral? Azonnal orvost hívok. De tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy nen én vagyok rosszul, hanem Sepi. Hívta is az orvost, de hiába. Sepi meghalt. Szegény feje megmenekült a kosár­fonástól. Milyen szerencse, hogy Sepinek adtam az adago­mat! í Reggel a feketekávét azonnal küblibe öntöttem. Majd j bolond leszek még egy lehetőséget adni rá, hogy Banless j úr bebizonyíthassa, milyen messzire ér a keze... Aztán ismét dörömbölni kezdtem a zárkaajtón: követeltem, hogy azonnal vigyenek el a magyar követségre. El is vittek, de útközben gúnyosan mosolyogtak, hogy kár any- j nyira sietnem, mert hiszen négy-öt hét is beletelhet, amíg í Budapestről megérkezik a hazatérési engedély! Addig j pedig nem fogom kibírni étlen-szomjan. • Mosolyuk azonban lehervadt az arcukról, amikor hazatérési engedéllyel a kezemben léptem ki a követség kapuján. A magyar tisztviselő nagyon megértőnek bizo­nyult, és nemcsak a papírt adta ki azonnal, hanem velem is tartott, ö is elkísért a határig... Egy fél rúd téliszalá­mit is hozott magával, hogy útközben ne. unatkozzunk, j Azt rágcsáltuk, és ügyet se vettünk a két detektívre. akik meglehetősen savanyú képet vágtak, amikor a vo­nat elindult Hegyeshalom felé. • így aztán mostanában Budapesten élek. Átkozottá! jó dolog ez, különösen, ha az ember már megjárta a tengerentúlt, és annyi mindenen ment keresztül, mint én. Ezt a történetet is azért meséltem el! hogy ki-ki láthassa' néha a kalandokból is megárt a sok. Egyébként nem va­gyok irigy ember, sem titkolózó, és nem bánom, ha bár­ki tovább meséli. Csak egyet kérek: Ruth-ról hallgassa­nak. Fiatal házas vagyok, a feleségem féltékeny termé­szetű, s a végén még a fülébe jütna a dolog. (VÉGE) — 69 — Egy magyar és egy francia A csütörtöktől csütörtökig tartó mozihétben két film be­mutatójára kerül sor a sal­gótarjáni November 7. Film­színházban. Holnap kerül közönség elé a Tiltott terület című új ma­gyar bűnügyi filmdráma, amely Vészi Endre: Füstsza- gúak című érdekes novellájá­nak alapötletére épül. A Gá­bor Pál rendezésében készült produkció főszerepeiben Bán­ffy Györgyöt, Vadász Zol­tánt, Avar Istvánt, Bűrös Gyöngyit, Némethy Ferencet, Dayka Margitot és Mezei Má­riát láthatjuk. A legszebb hónap a címe annak a magyarul beszélő, színes, szélesvásznú francia filmnek, amely május 19-től 21-ig szerepel a November 7 Filmszínház műsorán. Az igé­nyes alkotás joggal számít a mozinézők érdeklődésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom