Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 109. szám

Színházi esték Vérdi és Schiller i 4 z emlékezet közel harmincezer operát tart számon a zenetörténetben. Dicsé­retére válik még a szakembernek is, ha eb­ből a bőséges tárházból háromszázat ismer alaposan. S a zenekedvelő, aki büszkén dicse­kedik azzal, hogy ötvan—hatvan dalművet látott vagy hallott, már lelkes operarajongó­nak számít. Ha egyszer kiadnák a világ két és fél szá- zados operatermésének címszótárát, sohasem hallott és látott zeneszerzők és daljátékok kerülnének a napvilágra. A világ operaházai­ban előadott művek nagyobbik felét ugyanis alig néhány szerző d.arabjai töltik be: Gounod, Bizet, Rossini, Verdi, Puccini, Mozart, Wag­ner, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Donizetti, s a két „egyművű” szerző, Mascagni és Leoncaval­lo operái. Az előadott kisebbik felén még vagy száz komponista osztozkodik. Joggal felvetődik a kérdés, mi lett a többi mesterrel, hova és miért tűnt el ennyi mű és ennyi szerző? Hiszen — mint Eősze László ír­ja Az opera útja című könyvében — különö­sen az utolsó száz évben — a művek a hal­hatatlanság igényével készültek, s a szer­zők (úgy hitték) az örök élet fájáról fontak babérkoszorút maguknak. Az idő azonban ke­gyetlen. A legmegbízhatóbb kritikus. Az íté­letet általában a harmadik nemzedék érleli meg. Ami kihull az évtizedek láthatatlan ros­táján, az többnyire életképtelen. A fennma­radó művek századokra maradnak meg. V/ annak mesterek, mint például Giovan­ni Pacini, aki élete alatt roppant ter­mékeny volt, kilencven operát komponált. Neve ma már csak a zenetörténet árnyékos oldalán szerepel. E szám mellett szinte szeré­nyen húzódik meg Giuseppe Verdi huszonhat operájával. De ő saját kora és egyben az egyetemes operairodalom egyik legnagyobb alakja volt. Első sikerei, a Nabucco, az Emani nem csupán zenei, művészi sikerek: politikai fel­lángolások is. Antonio Fogarazzo, a kiváló olasz író, a mester halálát követően így em­lékezett meg róla: „Verdi akkor volt egyike legnagyobb egyesítóinknek, mikor a nemzeti eszme az 6 izzó zenéjének szárnyain szállt az Alpoktól a tengerig, végig a gúzsbakötött Itátiári és lángra gyújtotta a lelkeket — anél­kül, hogy az ellenség felfogta volna hangjai értelmét.” A lombardok, az Ernám, A legna- nói csata című operáinak előadásai nem egy­szer szinte hazaifas tüntetésekké váltak. A közönség megértette a kosztümökbe öltözte­tett, de nagyon is a kornak szóló mondani­valót. Neve az egységes Itália jelszava lett. Ha őt éltetik: „Viva VERDI” — az egész or­szág függetlenségéért harcoló királyt is ün­nepük (V. E. R. D. I. = Vittorio Emanuele Re D’Italia, magyarul: Viktor Emánuel, Olasz­ország királya). A z előbb említett dalművek közé tarto­x— zák a Luisa Miller, Schiller ötfelvo- násos szomorújátékának operaváltozata is. Schiller munkája a XVIII. századi német iro­dalom leglázítóbb drámája, amely tárgyát közvetlenül saját korából merítette. A „pol­gári szomorú játék” Ferdinándnak és Lujzának a sorsában mutatja be az apró német feje­delemségek reakciós nemessége és a polgárság, á haladás akkori előharcosai közötti tragikus összeütközést. A Luisa Miller határkövet jelent Verdi munkásságában. Ahogy az Opera News kri­egy színpadon tikusa írja: az átváltozást jelöli a romantikus, személyes témák felé, s a távolodást a koráb­bi konvenciók dagályos hősiességétől. A bemutató idején 36 éves zeneszerző alko- tómunkásságának második szakaszához ér­kezik, a drámai erő növekedése jellemző ek­kor művészetére. A Cammarano szövegére írt opera ugyan még — főleg az első felvo­násban — erősen támaszkodik az elődök és a német operazene hagyományaira, a második felvonás’ egyenesen mutat előre a második nagy alkotókorszakra, amely az 1851-ben be­mutatott Rigolettóval indul, s az Aidáig tart. Cammarano sűrítette az eredeti dráma le­vegőjét, felfokozta konfliktusát, pergőbbé dolgozta át. Az emberi életérzések egyik leg­fontosabbika: a szabadságvágy hatja át mindvégig az operát. Hogyan oldotta meg ezt a nagy zeneköltő? Szemléltető erre a debreceni Csokonai Színház rendezője, Ker­tész Gyulának a véleménye: „A kor roman­tikus stílusát nem a nagy tirádák ma már elavult eszközével, hanem az értékesen időt­álló zenei hőfok megemelésével juttatja kife­jezésre a zeneköltő”. Magyarországon méltatlanul elfelejtett opera bemutatására, felújítására most a debreceni Csokonai Színház kiváló opera- társulata vállalkozott. A hétfőn és kedden este Salgótarjánban is bemutatott dalművet a legjobb szereposztásban hozták el. A régi nemességet megtestesítő kancellár szerepét Tréfás György Liszt-díjas művész énekelte. Hangjának atmoszférikus csengése, nagyvo­nalú színészi játéka nyomán a legmagasabb jelzőkkel lehet csak dicsérni alakítását. Tré­fás legjobb alakításai közé tartozik ez a sze­rep. Ferdinánd alakját Csongor József alakí­totta. Elsősorban érzelmi oldaláról közelítette meg szerepét. Tibay Kriszta fenséges volt a grófnő szerepében, magabiztos játéka méltó volt "az előadás színvonalához. Az intrikus Wurm titkárszerepét Gazsó János alakította. Miller zenészt, Duisa apját Virágos Mihály Liszt-díjas mintázta meg. Kiforrott, kifejező előadásmódja, a második felvonásban szinte másodpercek alatt éveket öregedő figurája emlékezetes marad. Tréfás György és Virágos Mihály mellett külön kell hangsúlyozni Mar- say Magda Liszt-díjas Luisa alakítását. A szerel­méért apja miatt, lemondásra kényszerített lány vergődését mesteri módon mintázta meg. Nagy művész, tudja, mát mikor kell esi-, nálni. E röpke felvillanásokból is kiderül, hogy milyen kitűnő énekesgárdával rendel­kezik a debreceni Csokonai Színház opera- társulata. Rubányi Vilmos érdemes művész vezénylete motorja volt az előadásnak. Mes­terien alkalmazta a zenekari színskála min­den változatát. Leheletfinoman muzsikáló ze­nekara hűen követi keze minden mozdulatát. Külön kell szólnunk a kórus hangzásvilágá­ról. Büszke lehet az a színház, ahol ilyen jól dolgozó kar működik. A díszletek és a jelme­zek nem ragadtak le a romantika küszöbénél, erőteljesek, kifejezők voltak. A díszleteket Fehér Miklós Jászai-díjas, a jelmezeket Gre- guss Ildikó tervezte. Kertész Gyula rendezése gördülékeny előadást produkált. K ellemes meglepetés volt, az évad végi előadás. Kívánunk sok sikert az új évadra is a debrecenieknek, a mielőbbi vi­szontlátás reményében. Molnár Zsolt Utolsó simításokat végzik a Nógrád megyei kisiparosok új székházán, amely 2 millió 808 ezer forintos költséggel épül. Az nj létesítményt május 24-én adják át rendeltetésének (Koppány György felvétele) Tovább pattant a szikra Hetvenöt évesen, egyre fiatalodva.. Salgótarján déli részén, az akkor még mocsaras területen Xíessler, Bőhm és Bauer urak 1394-ben engedélyt kaptak ipartelep létesítésére. Négy év múlva a mintegy hatvan-het- ven alkalmazottal működő műhelyekét megvásárolta Hirsch Fülöp és Frank Zsig- mond részvénytársasága. A második világháború után, 1948-ban a gyárat államosít­ják. Utána egy évtizeddel, amikor egy igazgatás alá von­ták a tömegcikkipari üzeme­ket, a vállalat felvette a „Lampart” ZIM Salgótarjáni Gyára nevet.-tr A múlt század végén létesí­tett gyár tehát az idén ün­nepli fennállásának hetven- Ötődik évfordulóját. S idő­közben a „Lampart” ZIM Salgótarjáni Gyára az ország legnagyobb háztartási tüzelő- berendezéseket gyártó nagy­üzeme lett. Persze amíg eddig eljutott, sok mfnden megváltozott nem­csak a városban, de a gyáron belül is. Az alapítás után kö­vetkező első esztendőkben fő­leg öntvényárukat bocsátanak innen ki, a választék később a gyártás- és munkaigényesebb díszöntvényekkel bővül. Az első jelentős ' dátum a gyár életében: 1909. Ebben az év­ben kezdenek kályhát gyárta­ni, amely a jó hatásfok és szép kivitel révén hamarosan keresett cikké válik a pia­con. A gyár elsősorban kályhái, tűzhelyei révén válik ismert­té, nem kevés hasznot hajtva tőkés urainak. A kor követel­ményeinek megfelelő gyár­tás- és gyártmányfejlesztés azonban csak az államosítás után kezdődött, mégpedig az ország első, teljesen mechani- zált öntödéjének megépítésé­vel, sok millió forint értékű berendezés, gép beszerzésével, felszerelésével. *■ Az 1.983. év új fordulat jel­zője. A hagyományos széntü­zelést • az egész világon lépés­ről lépésre háttérbe szorítja az olaj és a gáz. Ennek hatá­sára a gyár vezetői —-a kor­mány és a vezérigazgatóság támogatásával — elhatároz­ták, hogy a széntüzelésű kály­hák, tűzhelyek készítése mel­lett megkezdik gázkészülékek előállítását, is. Az első évben, egyelőre „kölcsönvett” típus­ból háromezer, a következő évben csaknem harmincezer darabot adnak el a kereske­delemnek. De a szerkesztők már serényen munkálkodnak olyan saját konstrukciójú típus megalkotásán, amely alkal­mas százezres tételekben le­bonyolítható sorozatgyártásra s amelynek minősége megfe­lel a hazai és a külföldi pia­con gyors tempóban növekvő esztétikai és műszaki követel­ményeknek. A konstruktőrök­kel párhuzamosan a gazdasá­gi és műszaki szakemberek fáradhatatlanul törekedtek arra, hogy megteremtsék a gazdaságos és jó minőségű gyártás műszaki-technikai feltételeit. Ennek köszönhető, hogy 1964-től 1966-ig évről évre megkétszereződik az előző év gáztűzhely-termelése. Az Idén pedig már legkevesebb száz- ötvenezer gázkészülék előállí­tására képes termelői kapaci­tás áll rendelkezésre, * A gyártmányok fejlesztésé­re irányuló erőfeszítések ered­ményét elsősorban M—103-as elnevezésű háromlángú gáz­tűzhely kiváló tulajdonságai­ban látjuk viszont. Ugyaneze­ket a kiviteli és konstrukciós eredményeket átültették a két- lángú Garson tűzhelybe, vala­mint a kétlángú MF—100-tí- pusú gázrezsóba, mely egyéb­ként elnyerte a Kiváló áruk fórumának elismerését. AzM— 103-as típus tovább tökéle­tesített változata az NDK ex­portra gyártott, sütőlángbizto- sító és hőfokszabályozó műszer­rel felszerelt M—303-as gáz­tűzhely, a szovjet exportra szánt négyfőzólángú M—204- es gáztűzhely, végül a főző- és sütőlángbiztosítóval, sütő-hő­fokszabályozóval ellátott Lu­xus gáztűzhely. A gyár egyik legfiatalabb terméke a Salgo- tliern elnevezésű gázkályha. Annak ellenére, hogy a jövő a gázkészülékeké, nem bánnak mostohán szén-, vagy vegyes­tüzelésű termékeik fejlesztésé­vel sem, hiszen az olaj vagy földgáz jó ideig nem juthat el mindenüvé. Ezeket az igénye­ket követték a Salgó kályha­típus kialakításával. A Lepke­tűzhely korszerűsített válto­zatából pedig az idén negy­venezer darabot már expor­tálnak is Lengyelországba. Ta­valy óta a fürdőszoba csem­péjének, kádjának színéhez jól illő, több színben zománcozott fürdőkályhákat hoznak forga­lomba. A hazai igények kielé­gítésén kívül 1969-ben tizen­ötezret Jugoszláviának is szál­lítanak. Hamarosan jelentkez­nek az eddig népszerű Tea­tűzhely új, korszerűsített, meg­szépített változatával. Hagyo­mányos termékeik közül a leg­büszkébbek Csillag elnevezésű asztaltűzhelyükre, melynek so­rozatgyártásához az év végén kezdenek. A mai konyhai be­rendezések formához idomuló egyenes vonalú, szép zománco- zású, öntvénylábakon nyugvó, s használat után zománcozott tetővel lefedhető tűzhely a gyár egyik legkeresetteb ter­méke lehet. * Hetvenöt évvel ezelőtt száz­nál kevesebb, 1939-ben nyolc— kilencszáz munkása volt a gyárnak. Ma e létszámnak csaknem négyszerese dolgozik itt napról napra. Huszonkét év­vel ezelőtt, a hároméves terv első esztendejének hét—nyolc- milliós termelésével szemben napjainkban a Tűzhelygyárból kibocsátott áru értéke közele­dik- a félmilUó forint felé. A 75. évforduló tehát nemcsak időben, de fejlődésben is új korszakot nyit a háromnegyed évszázados veterán, de felsza­badulásunk után egyre ifjodó, izmosodó gyár történetében. Csizmadia Géza-ja. Ezért üdvözöljük, s kö­vetjük mi is a debreceni kez­deményezést. SZÓLNUNK KELL a segít­ségről is. A nemes gondolat csax úgy válhat életképessé, na a ' város társadalma is ma­gáénak érzi. Győrben példá­ul — ahogy a Kisalföld' ta- húskodik róla —, a Magyar Vagon- és Gépgyár KISZ-bi- zottsága az alábbi feladato­kat vállalta: „E nemes kez­deményezés támogatására vál­lalatunk KISZ-bizottsága az alap6zervezetek bevonásával akciót indít. A tanteremnek vállalatunk életét illusztráló részéhez a lehetőségekhez mérten technikai és szellemi segítséget adunk. Szeretnénk ezzel elérni azt, hogy — KISZ-bizottságunkhoz hason­lóan — a győri üzemek KISZ- alapszervezetei is megfelelő hozzáállással segítsék a tan­terem létrehozását, és tegyük olyan széppé, hogy méltó­iskolának ki kell építenie a hagyományt A Béke és ba­rátság tantermének gondolata is ezt jelenti számunkra; az iskola közössége révén szítani a Debrecenből Győrön át Sal­gótarjánba is eljutó szikrát. A tanterem létrehozása egy­ben azt is jelenti, hogy a debreceni és győri iskolában testvért is kapunk. Mármost hozzálátunk az előkészítés munkájához. Ügy tervezzük, hogy a Nagy Októberi Szocia ­lista Forradalom évforduló­ján avatjuk a Béke és barát­ság tantermet. Elképzelésünk szerint az év végén a legjobb eredményt elért osztály fog itt tanulni jövőre. Ez is lel- kesítőleg hat majd a gyere­kekre, hiszen a közösség az iskolai élet cementje. Addig is szeretettel köszöntjük a debreceni és győri testvéris­kolákat, amelyekkel rövide­sen felvesszük a kapcsolatot. (M.) Park az íngovány helyén Merész elképzelésnek tűnt, amikor elhatározták Egyhá- zasgergén, hogy a község központjában, a tűzoltószerlár kör­nyékén parkot létesítenek. Ezen a lapályos, vizenyős telken éveken keresztül $sak a békák tenyésztek, a talaj eső ide­jén ingovánnyá, sártengerré változott, szemétrakások ékte­lenkedtek, híztak rajta. Négy évvel ezelőtt láttak a munká­hoz. Hői innen, hol onnan csíptek el pár ezer forintot, s a lakosság sem húzódozott a társadalmi munkától. Lassan új arcot öltött magára a tájék. Honnan volt rá pénz, mennyi­be került, nehéz lenne összeszámolni. Ne :: is e: a lényeg, hanem a példa: mindent lehet, az ingőványból park is, csak akarni kell. Már zöldell a selymes pázsit, a salakos utakon felnőttek sétálnak, az idősebbek leülnek a szépen festett pa­dokra, nézik a hinták, a játszótér körül vidáman hancúrozó gyerekeket. NÓGRÁD — 1969. május 14., szerda § Béke és barátság tanterem A DEBRECENI Eűvész- kert utcai általános iskolá­ban Béke és Barátság tanter­met létesített az iskola ne­velőtestülete, a szülői munka- közösség és a város társadal­ma. Mint testvérlapunkban, a Hajdú-Bihar megyei Nap­lóban olvastuk, az alkotó lel­kesedés magasra lobbant, las­sanként az egész iskolát el­borítja a béke és haladás hő­seire emlékeztető tablósor és a példaképeikhez méltó mun­kálkodás vállalása. Nemrég Salgótarjánban járt Nagy Ferenc, a debreceni is­kola szülői munkaközösségé­nek elnökhelyettese, aki vá­rosunkban is elvetette e gon­dolat szikráját. Elmondta, hogy a Béke és barátság tan­terem kis diákjainak vendég­könyve szüntelenül gazdago­dik beírásokkal aszerint, ahogy újabb és újabb szíve­ket gyújt a debreceniek lel­kesedése. Többek között Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának sorai olvashatók benne: „Ä kitűnő gondolat, annak szép megvalósítása a gyakor­latban' szolgálja a valóban szocialista eszmét, a haza sze- retete és a népek barátsága szellemében folyó nevelést.” Joggal vetődött fel Debre­cenben a *testvériskolák ke­resésének lehetősége. Az első testvériskolát Győrben talál­ták meg; a győri Lenin úti Gárdonyi Géza Általános Is­kolában is avatnak Béke és barátság tantermet. SALGÓTARJÁNBAN is fel­vetődött ez az igen tisztelet­reméltó gondolat. Herczeg István, a KISZ Nógrád me­gyei bizottságának titkára lelkesedéssel fogadta a jó öt­letet: — Szeretném, ha Salgótar­ján is bekapcsolódna a Bé­ke és barátság tanterem gondolatának kivitelezésébe — mondta. — Harmadiknak itt valósulna meg az elkép­zelés, ami nagyban elősegíti a gyerekek internacionalista nevelését. A gondolat elindult útjára. Ferencz Imre, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője örömmel fogad­ta a javaslatot: — Salgótarjánból indult el 1966 szeptemberében a Vö­rös zászló hőseinek útján mozgalom, amely országszer­te és városunkban is szép eredményt hozott az úttörő- és oktató-nevelő munkában. Minden olyan új, jó kezde­ményezésnek hívei, követői vagyunk, mely az ifjúság he­lyes irányú nevelését szolgál­képen kifejezze Győr város lakosságának békeakaratál.” • Salgótarjánban is ezt a pél­dát kellene követni, megmoz­gatni a KlSZ-atapszerve- ket: nyújtsanak segítséget a Béke és barátság tanterem létrehozásában. VÉGÜL, arról is kell beszél­ni, hogy melyik salgótarjáni iskola lesz a debreceni és a győri intézmény testvérisko­lája. A választás a Lovász József úti általános iskolára esett. Hogy miért? Az új, nemrégiben átadott iskolába sok hazai és külföldi delegá­ció érkezik, s há látják, ér­tesülnek róla, tovább hinthe­tik a Béke és barátság tan­terem gondolatának csíráját. Buttyán Sándor, az iskola igazgatója arról beszélt, ami­kor megtudta a hírt: öröm­mel fogadják ezt a kitüntető megbízást, hogy elsőnek ná luk legyen Salgótarjánban Béke és barátság tanterem Sőt, ő már azt is említette, hogy az egyes tantermeket a munkásmozgalom kiemelkedő nagyjairól szeretnék, elnevez­ni. Az elképzelést, a gondola­tot nekünk kell tartalommal megtölteni — mondta —, s nevelési oldalának gyümöl­cseit, a tanterem nevelő ha­tását továbbfejleszteni. Az új

Next

/
Oldalképek
Tartalom