Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-14 / 109. szám

Ilerre tapt a mezőgazdaság;?

■JI*ostanában többször is hallottam szövetkezeteinkben az aggódó kérdést: „Mi lesz a mezőgazdasággal, ha a jelenlegi tsz-tagság kiöregszik?’’ És hangzanak a statisztikai adatok, hogy egyik helyen negyvenkilenc, másikon ötven, sőt olyan hely is akadt, ahol ötvenhárom év az átlagos életkor. Mert — mint mondják — az öregek eltávoznak ebből az árnyékvilágból, a fiatalok meg az ipart, a szolgáltatást vállalják munkaterületüknek. Némelyek még azt is hozzá teszik őszinte aggódással: „Enni pedig kell.” Ami némi áttétellel azt jelenti, hogy ha elnéptelenedik a mezőgazdaság, jön az éhínség, az egyre szűkebb esztendők sora.

Őszinték ezek az aggodalmak és egynémelyik helyen jogosnak is látszanak, hiszen alig-alig győzik megmunkálni a munkaigényesebb kultúrákat. De valljuk be, ezek a tsz- ak a kivételek, ezek vannak jelentős kisebbségben. Szövetkezeteink többségében már jelentős munkaerő-felesleg mutatkozik, a vezetőknek nem az' okoz gondot, hogy honnan szerezzenek elegendő munkáskezet, hanem hogy a tsz-tagok- nak miképpen teremtsék meg a kötelező munkanapok, munkaegységek megszerzéséhez szükséges feltételeket. Pedig a világszerte tapasztalható tendenciák már messze túlmutatnak megyénk helyzetén.

Mert merre is tart a világon a mezőgazdaság?

■Elöljáróban leszögezhetjük, hogy mindenütt a na-gy- üzemi gazdálkodás irányában, a kisparcellás, kisüzemi módszerek erőszakos, vagy állami segédlettel némileg humanizált felszámolásával. A szocialista keretek között pedig a szövetkezetek, állami gazdaságok megerősítésével, az eszközök és módszerek állandó korszerűsítésével igyekeznek hasznosítani a nagyüzem előnyeit. Nyugati la^ok cikkeiben böngészve gyakran találkozhatunk annak hangoztatásával, hogy a mezőgazdaság válságából, a viszonylag drága és kis volumenű termelési módszer felszámolásával lehet csak Isijutni. A nagyüzemek létrehozása hagy anyagi terhektől mentesíti az államot, amelyet ma még a kisparasztok, kis- farmok támogatására kell fordítani. A nagyüzemet tehát nem egyedül a szocialista országokban fedezték fel, annak anyagi és emberi előnyeiről nemcsak a mi táborunkban vagyunk meggyőződve.

S

zembetűnő tendencia a mezőgazdaságilag fejlettebb országokban az is, hogy a paraszti foglalkozás „kimegy a divatból”, a mezőgazdaságban dolgozók létszáma állandóan csökken. Angliában 3,5, az Egyesült Államokban 8, Franciaországban 19, Olaszországban 25,6 százalék a mező- gazdaságban foglalkoztatottak aránya, a szocialista országokból vett példák szerint pedig a következőképpen alakul ez az arányszám: Német Demokratikus Köztársaság 16,5, Csehszlovákia 21,8, Szovjetunió’ 30 és Magyarország 31,2 százalék. Az is megállapítható, hogy ez az arány fokozatosan csökken az ipar, de elsősorban a szolgáltatás javára. Az ENSZ egyik bizottságának felmérése szerint a kívánatos arány, amelytőd már alig lesz eltérés: 5 százalék mezőgazdasági, 25 százalék ipari és 70 százalék szolgáltatásbeli dolgozó. (Feltételezhető, hogy a statisztika a szolgáltatás tárgykörébe sorolja az építőipart, közlekedést, kereskedelmet is!) A statisztikát kiegészítő szövegrész szerint ez az arány 1980 és 2000 között mind a kapitalista, mind a szocialista kertek között általánossá válhat, minthogy ezeknek az arányoknak létrehozása minden fejlődéssel lépést tartani igyekvő országban nélkülözhetetlen.

A Közös Piac orságainak tervében, a mezőgazdasági ágazatot magában foglaló úgynevezett Mansholt-tervben is találkozhatunk utalást arra, hogy a mezőgazdasági dolgozók létszáma állandóan csökken és hogy éz a csökkentés a fejlettség egyik tényezője. A Közös Piac országaiban 1968-ban egy mezőgazdasági dolgozó 17 embert tartott el, a Mansholí- terv 1980-ra azt irányozza elő, hogy egy mezőgazdasági dolgozó negyven ember eltartásáról gondoskodjon. S ez esetben nem rendkívüli népszaporulattal, hanem a mezőgazdasági dolgozók részarányának gyors csökkenésével számol.

■

gén ám, de hogyan lehet akkor eleget termelni, ha elmennek az emberek a tsz-ekből, állami gazdaságokból más munkaterületekre? Szinte hallom már az efféle kérdéseket. S azt is jól tudom, hogy a kérdéseket az a hibás felfogás táplálja, hogy állítólag nálunk már a gépesítés, gépesítettség nagyon magas fokát értük el. Ez téves felfogás, hiszen ebben a kérdésben még annyira óvatosak szövetkezeteink és talán túlzottan takarékosak is, hogy inkább íércelgetik, javítgatják az ócska erő- és munkagépeket? mintsem újat vásárolnának az erre a célra fordítható alapból. Erről tanúskodik a raktáron található, eladatlan mezőgazdasági gépek nagy száma is. Pedig amíg a mezőgazdasági népesség csökken, addig az ipar részvételének^ a mezőgazdaságban lényegesen növekednie kell. A mezőgazdaságban beruházott ipari eszközök értéke világszerte nő, közöttük is a gépekre és a vegyipari termékekre helyeződik a fősúly. A legfejlettebb mezőgazdaságban például, már az elektronikus számológépeket, a komputereket is a mezőgazdasági gépsorok közt említik. Mi ugyan eléggé messzi vagyunk még ettől a foktól, de a gépesítésnek a mi termelőszövetkezeteinkben is állandó célkitűzésnek kell lennie.

Ezeknek a tendenciáknak tudatában már közel sem tetszik olyan elszomorítónak a mezőgazdasági foglalkoztatottság aránya, helyzete. Természetesen ezek a tendenciák másként hatnak az egyes országok sajátos helyzete alapján is. Más fajta agrárpolitikára van szükség például Lengyelországban, ahol ma még az egyéni gazdaságok dominálnak, másra Magyarországon, ismét másra a Szovjetunióban és így tovább.

E

gy azonban bizonyos: még az iparinak nevezett Nógrád megyében sem kell tartaná a mezőgazdaság teljes elnéptelenedésétől. Hiszen szemtanúi vagyunk, hogy amiképpen szemünk láttára változik meg a mezőgazdasági termelés jellege, ugyanúgy nő fel egy új módon gondolkodó és dolgozó fiatal generáció is mezőgazdasági üzemeinkben. S abban is biztosak lehetünk, hogy unokáinknak is lesz bőségesen kenyér az asztalán.

Lakos György

Mindenki csodálkozott amikor napvilágra kerültek az őrhalmi termelőszövetkezet termelési adatai. A jól gazdálkodó közös gazdaság meglepő eredményeket közölt. Búzából átlag 25,2, őszi árpából 20,5 tavaszi árpából 14,3 burgonyából 102 és cukorrépából 220 mázsás termést értek el holdanként Kétségtelen, hogy jók az őrhalmi földek, azonban ehhez

a sikerhez kellett a nagyfokú szakértelem és még valami. Elegendő mennyiségű műtrágya. Ugyanis az őrhalmiak azt tartják, táperő nélkül a legjobb földek is egyre kevesebb termést adnak, örha- lomban viszont növekszenek a termésátlagok. Igaz, az őrhalmiak 603 kilogramm vegyes műtrágyát szórtak ki minden holdra.

Versen yl elhív á s

Nógrád megye felszabadulásának 25. évfordulójára készül a nagybátonyi gépüzem KISZ- bizottsága mellett működő fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa. Az FMKT-munka ki- szélesítése, hatékonyabbá tété. le érdekében versenyre szólítják a mizserfai fiatal mérnököket, technikusokat és köz gazdászokat. ígéretet tettek, hogy a verseny keretében vállalják az ifjúsági brigádok patronálását, számukra szak. mai, politikai és kulturális előadásokat tartanak. A technikusoknak 16 órás, a brigádvezetőknek 20 órás tanfolyamot szerveznek, ugyanakkor negyedévenként négy-négy órás előadásokat tartanak a szocialista brigádok számára.

Az üzem műszaki intézkedési tervéből jelentős rész megvalósítását magukra vállalták és ezt a kért határidőre teljesítik. ígérik, hogy az üzem műszaki, gazdaságossági problémáinak megoldására öt szak- dolgozatot készítenek. Védnökséget vállalnak az új, kistere- nyei vasszerkezeti csarnokban folyó munkánál és az ott dolgozó szocialista brigádoknál. Az anyagmozgatás megjavítása érdekében oktatásban részesítik az anyagmozgatókat és kidolgozzák az üzemudvar rendjének tervét. Az FMKT- tagok egyenként 30 óra társadalmi munkát végeznek az idén. Tapasztalatcsere-látogatást is szerveznek. A balassagyarmati Fémipari Vállalat FMKT-tagjaival cserélik ki mozgalmuk tapasztalatait. A mizserfai fiatal mérnökökkel, közgazdászokkal folyó verseny értékelésére a KlSZ-megyebi- zottságot kérik fel.

Egymillió forint gyümölcsre

Több mint egymillió forintot fordítanak az idén gyümölcstelepítésre az ipolyvecei Alkotmány Termelőszövetkezetben. A munka jelentőségét növeli, hogy a közös gazdaság önerőből tevékenykedik, nem vesz igénybe hitelt, telepítési célokra. A termelőszövetkezetben régi hagyománya van a bogyós gyümölcsök termesztésének. A szamóca minden évben több millió forintot jövedelmez. A szövetkezet vezetői most úgy határoztak, hogy meghonosítják a fekete és a piros ribizlit is, 1971-ig 100 holdon telepítik e jövedelmező gyümölcsfajtákat.

Érdemes kísérletezni

Ifi utakon kukorica*

termesztésünk

Három évvel ezelőtt „robbant be” mezőgazdaságunkba az úgynevezett egyszeres keresztezésű hibrid kukorica, hogy forradalmasítsa a takarmánytermesztést. Nóg- rádban azonban csak később kezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogyan lehetne nálunk is előbbre lépni a szemes takarmányok biztonságosabb termesztésében. Miként lehetne megyén belül piegter- melni az állattenyésztés takarmányszükségletét.

Mint a búzát

Megyénkben elsőként a ma- gyarnándori, borsosberényi, nógrádkövesdi és a pásztói állami gazdaságban kezdték a kísérleteket az új fajtákkal. Ezeknek eredményei különbözők, mint ahogyan a vélekedések sem egyformák. Vajon miért?

A Mátraalji Állami Gazdaság vezetői: Hajdú József

igazgató és Kanyó Bálint f ő- agronómus szerint náluk a fajtakérdés másodlagos szerepet tölt be. Á pásztóiak — hasonlóan másokhoz — a kukoricakérdést is ugyanúgy szeretnék megoldani, akárcsak a búzát. Abból indulnak ki, hogy a kukoricát mostohábban kezelik a búzánál. Náluk is előfordul még, hogy egyes helyeken kézzel szórják a műtrágyát a kukorica alá. Pedig pontos munka, biztos mérések nélkül nem lehet előrelátóan gazdálkodni. Az sem mindegy, hogyan készítik elő a talajt, miként vetik el a kukoricát, milyen munkaműveleteket végeznek a termesztés sora

„Vallatás”

A gazdaság vezetői ennek ellenére nem becsülik le a legújabb, nagyhozamú kukoricafajtákat. Ismerik és jól tudják, hogy az intenzív jugoszláv — és a magyar fajta — kukoricák negyven-ötven mázsát is adnak holdanként. De nem Nógrádban! A pásztóiak azokat a tényezőket keresik, amelyek tőlük >— termesztőktől — függenek, amelyek helyes alkalmazásával, biztosításával jobban kiaknázhatják a fajtákban rejlő hatékonyságot. Évek óta folytatnak ezzel kapcsolatban vizsgálatokat. Rendszeresen figyelemmel kísérik, hogy azegyes táblákon milyen talaj- munkákat végeznek a gépek, milyen tápanyag mennyiséggel mennyit teremnek az egyes nagy hozamú fajták. Egyszóval, tudományos rendszerességgel „vallatják” a fajtákat, keresik a náluk legmegfelelőbbeket.

Többre képesek

A korábbi elriasztó híresztelések ellenére a pásztóiak azt tapasztalják, hogy érdemes foglalkozni a nagy termőképességű fajtákkal, az úgynevezett egyvonalas hibridekkel. Tavaly magyar intenzív fajtákkal folytattak kísérleteket. Az Mv—Se’ 570- es, 530-as és 620-as fajták kiváló egyszeres keresztezésű hibridek. Fajtatulajdonságaik nem sokkal maradnak el a jugoszláv hasonló hibridek mögött — sőt, a mi viszonyaink között még jobbak is. Ennek ellenére nem hozták meg a várt eredményt a rendkívül aszályos időjárás miatt. Hiányzott a kellő meny- nyiségű csapadék, s így hiába adagoltak a kukorica alá nagyadagú műtrágyát, a növény víz hiányában nem hasznosíthatta. így következett be, hogy ezek a kiváló fajták „csupán” 25 mázsát termettek holdanként. Még' így is többet, mint a régebbi hibridek! Azonban még ennél is többre képesek. A mi viszonyaink között ezek a fajták a csodálatosnak kikiáltott jugoszláv fajtáknál is jobbak, ellenállóbbak. A termelési technológia mara- •’"ktalan betartása mellett

forradai masí thatják a kukoricatermesztést.

Érdemes termeszteni

A tavalyi .tapasztalatok további kísérletekre ösztönözték a gazdaság vezetőit. A tavalyi, 32 holddal szemben az ’ idén 50 holdon vetnek nagyhozamú fajtákat. Ez megköveteli a tökéletes talajmunkát. A vetést pneumatikus rendszerű, szemenként! vetőgeppgj oldják meg, a tápanyagot pedig 10 mázsa vegyes műtrágyával biztosítják. Ha az idei időjárás jobban kedvez, a tavalyinál lényegesen nagyobb termést takaríthatnak be a pásztóiak.

Az állami gazdaságot nem befolyásolták kedvezőtlenül a tavalyi csekélyebb eredmények, csupán arra figyelmeztették a gazdaság vezetőit, hogy amíg nincs biztosítva minden feltétele a nagyho- zamú fajták termesztésének, addig nem szabad rátérni a. nagyüzemi munkára.

A tapasztalatok bizonyítékot adtak arról, hogy érdemes és kell foglalkozni a nagyhozamú kukoricafajtákkal. Ezt elsősorban a szűk takarmánybázis követeli a gazdaságok vezetőitől. Az állattenyésztésben, a „húsgyártásban” csak akkor juthatunk előbbre, ha megyénkben is* megteremtjük az intenzív kukoricafajták termesztésének minden szükséges feltételét. A fajta ugyanis még nem minden! A többi feltétel megteremtése nélkül a legnagyobb hozamú fajta sem hozza meg a várt eredményt. ’ Pádár András

Tízéves

Kedves összejövetel keretében ünnepelték meg Pász- tón a 17-es számú önkiszolgáló élelmiszerbolt tizedik évfordulóját. A bolt a tíz óv alatt sokat fejlődött, havi átlagforgalma 1959 óta, az akkori 170 000 forintról 450 000 forintra emelkedett. A' boltvezető Pápai Gézáné és helyettese Bajnóczki Istvánná már tíz év előtt is itt dolgozott. Mindketten elnyerték a „Kiváló” jelvényt. Szocialista brigádot 1962-ben alakítottak, és az öttagú brigád ma már a vándorzászló és az aranykoszorús érem birtokosa. A kitüntetéseket méltán megérdemelték, nemcsak azért, mert terveiket mindig teljesítették, leltárhiányuk soha nem volt, a lakosság az ellátással és a kiszolgálással elégedett, hanem azért is, mert a bolt környékét ők tartják tisztán és a kirakatokat is maguk díszítik, társadalmi munkában.

A Nagy udvar helyén

ELTŰNT \ a Nagyudvar Ma- gyarnándorban. Emlékké foszlott a hajdani földesúri majorság. Lebontották a gazdasági épületeket, amelyek itt terpeszkedtek a dombon a falu felett. A kisablakos cselédházakat is szétszedték. Nem kukucskál ki többé vaksi szemeiken a szegénység, a homály. Ki ne emlékeznék ezekre az ablakokra, amint nappal hunyorogtak a napban, s pislákoltak gyenge fényeik az éjszakában.

— 1954-ben bontottuk véglegesen szét. ezeket a gazdasági épületeket a cselédházakkal együtt — emlékezik Da- róczi Ferenc, tiszteletdíjas művelődési otthon igazgató. — Alatta bolthajtásos pincék, vermek húzódtak, talán a törökök elől rakták, mentették ide a hajdani népek a búzát, gabonát. Találtunk bennük sok penészes búzaszemet.

A Nagyudvar, amelynek mé- he az életet adó búzát őrizte az itt lakók számára, most a szellem, a kultúra fényét lobogtatja fel a Magyarnándor- ban, s a környező községekben élőknek. A vaksi ablakok átadját helyüket világos testvéreiknek, a cselédházak, gazdasági épületek helyén már áll az új művelődési otthon. Jelképnek is gyönyörű. Pedig sokkal több annál: élő valóság, mai törekvéseink egyik képviselője.

Régi vágy teljesült ezzel a községben.

— Amikor 1954-ben ide kerültem tanítani, a legelső tanácsülésen, amelyre emlékszem, foglalkoztak a művelődési ház építésének gondolatával — mondja Daróczi Ferenc, aki azóta a falu egyik

legismertebb népművelőjévé is vált. — Igaz, akkor még több gond nyomta a vállunkat. Például az iskola egy kis épületből, mindössze két tanteremből állt, most körzeti iskola vagyunk, igaz, kicsit még mindig szűkösen.

A népművelés még ennél is szűkebben volt. 1962-ig a helyi állami gazdaság adott helyet a népművelésnek, azóta pedig az általános iskola egyik termében működött egy ,,klub”. Itt hangoztak el a TIT-előadások, itt zajlottak a KISZ-, és a pártrendezvények, itt próbált és készült a kulturális szelmére a tánccsoport, sőt még fotószakkör is működött. Igaz, mint mondani szokták, sok jó ember elfér kis helyen, egyetlen iskolai tanterem azonban mégiscsak szűk ott, ahol már művelődési otthonra, tágas helyre várnak.

AU már a méreteiben is impozáns épület a Nagyudvar helyén, letekint a járókelőkre, ősztől már hívogatóbban, mint most. Terv szerint, augusztus 20-án avatják. Jelenleg gondban vannak Magyarnándor- ban, 300 ezer forinttal nőtt a költség, a MOKÉP ugyanis nem tudja adni a korábban ígért összeget.

Daróczi Ferenc büszkén újságolja, hogy helyük most már lesz, ezután minden a tartalmi munkán múlik. 220 'személyes nagyterem, százszemélyes tanácsterem, könyvtárhelyiség, négy szakköri helyiség, két öltöző, s egy pinceklub áll augusztus 20-tól rendelkezésükre. Utóbbi helyen egy szeszmentes presszót rendeznek be a fiatalok számára.

Az uj művelődési ház nemcsak Magyarnándor, hanem a szomszédos helységek, Cser- háthaláp és Debercsény lakói számára is újabb lehetőséget jelenthet a kultúrálódásra. Az 1969-re szóló munkatervet is közösen készítették el. E szerint a művelődési tevékenységet úgy tervezték, hogy elősegítse e községek gazdasági fejlődését, a fejlettebb termelési kultúra, a technikai és agrotechnikai eljárások bevezetését. Fokozott gonddal szervezik a politikai, ideológiai oktatást is, a községekben alapszervezeti tanfolyamokat indítanak. A felnőttoktatás programjaként, az ismeretterjesztő tevékenység során igyekeznek állandóan felszínen tartani a közösségi élet normáinak további alakítását. A dolgozók etikai és esztétikai műveltségét kialakításokkal, előadásokkal , filmvetítéssel fokozzák. Ez évben szeretnék elérni, hogy a művészeti nevelés érdekében a helyi társadalmi szervek, az üzemek és gazdaságok vállaljanak védnökséget egy-egy művészeti csoport létrehozása és munkája felett. Több teret kívánnak adni a gyermekrendezvényeknek, a műsoros rendezvényeknek, az ifjúsági gyűjtőkluboknak; a nyelvtanfolyamoknak, szakköröknek. Sokat várnak attól a szocialista szerződéstől is, amelyet a T1T- tel, a szügyi művelődési házzal és a balassagyarmati városi művelődési otthonnal köt a magyarnándori művelődési ház, mindenekelőtt a folyamatos munka érkedében.

Az új létesítmény avató és megnyitó ünnepségét máris szervezik. A megyei MEDOSZ e napon itt rendezi meg a megyei sportnapot. A helyi általános iskola tanulói, s a KISZ-szervezet tagjai pedig színvonalasnak ígérkező irodalmi összeállítással szeretnének "kedveskedni az ünnepség résztvevőinek.

| AZ ÜNNEPSÉG | fénye ter.. mészetesen csak egy-egy napra szól a népművelési intézmények életében is. Emlékezetes. de talán mégsem a legfontosabb tények közé tartozik. A hajdani cselédházak és a gabonamagvakat rejtő Nagyudvar helyén emelkedő művelődési ház rangját végső soron majd a benne zajló művelődési élet, szellemi pezsgés határozza meg. Az épület a község egyik középponti helyén, dombon helyezkedik el,~ talán kicsivel magasabban is a lakóházaknál. Akkor kerül azonban igazóm „magasra”, ha Magyarnándor és a környező falvak szellemi életének is mielőbb középpontja lesz.

Tóth Elemér

NÓGRÁD <- 1969. május 14., szerda

A titok nyitja