Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
Az üzemi fiatalok helyzete Ííttörönyár — 1969 Életük azonos a munkásosztályéval Amióta a Kommunista Ifjúsági Szövetség kíméltén is foglalkozott a kérdéssel, a hazai sajtó hasábjairól szinte egyetlen nap sem hiányzik az ifjúságról szóló vita írott megnyilvánulása. Napilapok közük a szociológiai értékű riportokat, társadalmi és politikai folyóiratok adnak helyet a véleményeknek, irodalmi és művészeti lapokban jelennek meg írások, amelyek mind az ifjúság mai helyzetével, a munkásfiatalok jövőjének várható alakulásával, a legifjabb munkásnemzedék gondjaival foglalkoznak. Egyet kell érteni azzal a megállapítással, amelyet nemrégiben íjz Élet és Irodalomban olvashattunk. („Vita az ifjúságról” címmel hónapok óta közöl írásokat az És!) —a vita akkor igazán jó és célravezető ebben az esetben, ha nem csupán az ifjúságról szól, más szóval nem lehet a társadalom többi rétegétől, az általánosabb közösségi gondoktól különválasztva vizsgálni a munkásfiatalok helyzetét. A hasonlóság, az azonosság az ifjúság más rétegeinek gondjaival az életkorból következő problémákban jelentkezik: felnőtté érés, életreké- szülődés, párválasztás, otthon- teremtés. Termelőmunkájuk, társadalmi szerepük azonban mind jobban megkülönbözteti őket, életük egyre jobban azonosul a munkásosztályéval, a termelőeszközök fejlődése tömegesen, a legközvetlenebbül és nagyon intenzíven éppen őket érinti. A munkás- osztály szerves része a munkásifjúság és mint ilyen, a magyar ifjúság legfontosabb rétege. A KISZ központi bizottságának dokumentumai ezt támasztják alá: 1964-ig a munkásosztály utánpótlása elsősorban a mezőgazdaságból és a háztartásbeliekből adódott, később azonban fokozatosan a fiatal nemzedék (a munkásszülök gyermekei) vált ennek fő forrásává. Számuk országosan 25 százalékkal nőtt 1959 óta, s ma eléri a 480 ezret! A velük való törődés, gondjaik, életük teljes ismerete társadalmi érdek (ezt különösebben magyarázni sem kell), társadalmi szélességben és mélységben jelentkező folyamatos munkát igényel, vagy inkább — követel. Általános tapasztalat, hogy a munkásifjúság fontos helyét és szerepét tekintve nincs kellő mértékben megbecsülve az üzemekben. A leggyakoribb jelenségek egyike, hogy a fiatal szakmunkások ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, mint az idősebbek és most sem az egyenlősdiről van szó, hanem arról, amit bérfeszültségként szokás emlegetni. A szakmunkásképzés színvonaláról évekkel ezelőtt megállapították, hogy elmarad az elvárhatótól, a szükségestől és ezen nagyon gyorsan változtatni kell. A szakmunkásképzés számszerű növekedését és a minőségi követelmények emelkedését a jelentős megállapítás óta sem követte hasonló ütemben a képzési feltételek javulása. Az emelt szintű szakmunkásképzés változtatott valamit a helyzeten, de a képzés még így is mesz- sze elmarad a kívánalmak mögött. Az üzemi KISZ-bizottságok panaszkodnak: csökkent a befolyásuk a munkásfiatalok körében, egyoldalúvá, termeléskoncentrikussá vált az üzemi ifjúsági munka, megváltoztak a körülmények (az igaz, hogy ma már munkaidőben nem lehet társadalmi munkával foglalkozni), ugyanakkor nem sikerült évek alatt sem olyan módszereket kialakítani, amelyek visszaállíthatnák a „régi befoyás” mértékét, intenzitását. Vannak ilyen módszerek, Nógrádban is felfedezhetők (néhány üzemi KISZ fel is fedezte már, alkalmazza is) — ilyen az emberek, munkabrigádok, műhelyek, üzemrészek és üzemek, vállalatok közötti minőséglánc kialakítása például. Pillanatnyilag azonban még az a helyzet, hogy a KISZ-vezetőknek is magyarázni kell: a minöséglánc nem egyszerűen termelési feladat, hanem politikai is abban az értelemben, hogy a termesze- tesen, „magától értetődően” kialakítható minőségi kapcsolatokon túl üzemfejlesztésre, önképzésre ösztönöz, lényeges és esetenként csak a jövőben megvalósitható dolgokra hívja fel a vállalatvezetés figyelmét — forradalmi perspektívát nyújt. örvendetes, hogy a KISZ Nógrád megyei bizottsága felfogta azokat a sürgető jeleket, amelyek most már a cselekvésre szólítanak fel mindenkit, aki így vagy úgy felelős a munkásifjúságért. A jelenleg ismert gondok okainak tárgyilagos feltárását segíti és a megoldáshoz is közelebb visz az az intézkedési terv, amelyet jóváhagyott az ifjúsági szövetség megyei végrehajtó bizottsága. Rövidesen megyei nagyak- tíva-értekezleten ismertetik a KISZ kb jelentését, irányelveit, valamint a legfontosabb megyei feladatokat. A kb-ha- tározat értelmezésével, feldolgozásával és az ezzel kapcsolatos helyi sajátosságoknak megfelelő tennivalókkal valamennyi szintjén foglalkozik majd a KISZ. összehívják az üzemi KISZ-szervezetek, ifjúmunkások tanácskozását, ezen a fórumon megválasztják az országos ifjúmunkás-parlament megyei képviselőit is. A változtatás igényét a munkásifjúsággal való fokozott mértékű törődést, gondoskodást fejezik ki a megyei tervek. Szeptemberig összegezik az ifjúmunkás-tanácskozások tapasztalatait, amelyek figyelembe vételével feladatterveket készítenek a megyei, járási, városi és nagyüzemi bizottságok, üzemi alapszervezetek. Az év végéig a KISZ j megyei végrehajtó bizottsága i a társadalmi és állami szer- j vekkel történő együttműködés tervét is elkészíti. A terv kiemelkedő pontjai: a megnövekedett szabad idő kihasználása, a pályaválasztási tanácsadás szélesítése és elmélyítése, az NDK-böl hazatérő fiatalok munkahelyi beilleszkedésének segítése, a munkás- fiatalok lakásgondjainak enyhítése, az ingázók szervezeti helyzetének javítása — a felsorolás azonban még így sem teljes. Ez mindenesetre rokonszenves, figyelmet és széles körű társadalmi támogatást érdemlő alapállás: új módozatokat keres a munkásifjúság körében végzendő munka hatékonyságának növelésére, felhívja a figyelmet a nyugtalanító ellentmondásokra, arra, hogy az iparban, a közlekedésben és az építőiparban dolgozó fiatalok megbecsülése nincs arányban az ifjúság legfontosabb és legnagyobb rétegének jelentőségével. Pataki László Többen táboroznak, mint tavaly A nógrádi pajtások nyári táborozásának programjáról kaptunk tájékoztatót. Az első említésre méltó érdekesség egyúttal összehasonlítás is: az idén jóval több megyei pajtás tölti a nyarat váltó-, csapat- illetve szaktáborokban. Tavaly 123 nógrádi úttörőcsapatban összesen 5898 úttörő táborozott — az idén csupán a pásztói és a salgótarjáni városi, valamint a járási pajtások közül 3077-en táboroznak. A szécsényiekből egyelőre annyit sikerült megtudni, hogy a nyarat a ráckevei járásban töltik. Feltűnő, hogy a tavalyi táborhelyekhez viszonyítva az idei úttörőnyár megyei programjában jóval többször szerepelnek a Balaton melletti táborozások. Balatonkilitiben, Siófokon, Balatonkeresztúron és egy egész sor, országos szervezésű Balaton melletti táborban töltik a vakációt a nógrádi úttörők. A salgótarjáni járásból Heves megyébe mennek váltótáborba a gyerekek, csapattáborok nyílnak Egerben, Miskolcon és Jászberényben is. Nagyon sok pajtás vesz részt a nyáron az országjáró túrákon. Külön is érdemes szólni a mátraverebélyiek tervszerű, érdekes és következetesen módszeres táborozásáról. Ök először az Alföldön táboroztak, azután a Balaton mellett töl- lötték a nyarat, tavaly a Du- na-kanyarban vertek sátrat, az idén túrát szerveznek Észak- Magyarország tájaira. Minden évben ugyanazok a pajtások vettek részt a nyári programban, így mostanra hazánk legszebb tájait ismerték meg. A nyár a vezetőképzésre is jó alkalom. Csillebércen az idén nem lesz táborozás (átépítik, korszerűsítik a csillebérci nagytábort), ezért két országos jellegű csoportot is vendégül látunk Salgóbányán. A salgóbányai vezetőképző táborban töltik a nyár egy részét a természetjárók, akik kétszer háromnapos turnusban tartózkodnak nálunk. A másik országos szervezésű tábor ugyancsak Salgóbányán lesz július végén, amikor a „For- radálom lángjai” elnevezésű tábor öt-öt őrsből álló résztvevői érkeznek hozzánk. Salgóbányán 140 nógrádi ifjúve- zetö képzése és a járások őrsvezetőinek továbbképzése zajlik a nyár folyamán. A salgótarjáni úttörőház if- iúvezetőit a Balaton melletti Kilián (Il.)-teiepen készítik fel a következő tanulmányi év feladataira. Alsóörsön pedig a megyei tanulmányi versenyeken legjobb eredményt elért pajtások töltik hasznosan a vakációt a szaktáborokban Megnyílnak a napközis táborok — Pásztón, Balassagyarmaton és Salgótarjánban is. A szakszervezeti gyermeküdültetés az idén nyáron mintegy 5—600 megyei gyermeket érint. Miután a csillebérci tábor az idén „nem lép be” a nyári programok szervezésébe és lebonyolításába, az országban sok helyen nyílnak táborok — Szolnokon a Tisza-ligetben, Sikondán. a Balaton mellet! több helyen, Faddon, Debrecenben, Brenbergbányán, Tokajban, Vácott, Felsőtárkány- ban például — ezek összesen 250 nógrádi pajtásnak jelentenek táborozási alkalmat. — Nem kellett volna okvetlenül Rembrandtot választanod, bogy közöld velem a. véleményedet... (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) Nem vártam tovább. Lerohantam a lépcsőkön, ki a szabadba. Most nem jöttek utánam a kísérőim: mással voltak elfoglalva. Több mint egy hét után teljesen szabadon, őrizet nélkül maradtam. Abba a vendéglőbe rohantam, ahol Ruth-tal volt randevúm. A lány még nem volt ott. Leroskadtam egy asztal mellé. — Múló rosszullét — feletem a pincérnek, aki hogy- létem felől érdeklődött. — Hozzon egy dupla whiskyt... az talán jót tesz! Mohón ittam. És újra rendeltem. Idegeim kissé megnyugodtak, de becsíptem. Egyébként sem szoktam ae iváshoz, és most rajtam is beigazolódott, hogy a felzaklatott embernek könnyebben megárt a szesz. Végre megérkezett Ruth. Akadozva meséltem el neki a történteket. — Majd velem megnyugszol, drágám — mondta olyan odaadóan, hogy muszáj volt megcsókolnom. És ami ezután történt, még ma is álomnak tűnik fel számomra. Szép álomnak. És bocsássa meg az olvasó, hogy nem beszélek róla, mert diszkréció is van a világon. Csak azt mondom el, ami szorosan az ügyhöz tartozik. Szóval... Hajnali háromkor, amikor épp, hogy elszunnyadtam Ruth oldalán, görögtek az ajtón. — Lewis vagyok! — hangzott a válasz Ruth félénk kérdésére. — Ki? — Lewis, az Evening News munkatársa. Ruth nyakig betakaródzott, én pedig kinyitottam az ajtót, majd ismét visszabújtam az ágyba. Valóban Lewis lépett a szobába. — 61 — — Mi az, Mr. Lewis, hát maga nincs a Fülöp-szige- teken? A riporter nevetett: — Ugyan... Miért lennék? Helyi riporter vagyok én. Nemigen szoktam utazni. A főnök utasította a telefon- központot, hogy ezt mondja magának, ha keres. Ugyanis nem folgalkozhatok tovább a maga ügyével... — Miért? — A főnök aet mondta, hogy az egyik nagyon fontos kormányhivatal utasítása ez... — A CIA-é. — Maga mondta, nem én... És, hogy most miért kerestem fel? Azért, mert egy hiteles szemtanúra van szükségem. Csánkó András lelőtte Temer Gusztávot, az emigráns magyarok egyik összejövetelén... És maga szemtanúja volt az esetnek... Mondja el nekem, lehetőleg minél részletesebben, hogy mi történt, és már itt sem vagyok... — Jó elmondom — feletem, — de, hogy talált rám? — Egyszerű. Maga sem volt otthon, a barátnője sem. Hol lehetnek akkor a fiatalok? A szokott szállodájukban. .. Kikötöttem, hogy csak akkor szolgálok részletes felvilágosítással, ha ő is segít nekem, legalább tanácsokkal, miként szabadulhatnék jelenlegi helyzetemből. Igaz, az a veszély nem fenyegetett többé, hogy nem tudom tisztázni magam a Budapestről küldött ügynök vádjával szemben, ámde volt más félnivalóm helyette. Sok mindent megtudtam, amit jobb nem tudni. — Ezt bizony meglepően hamar megtanulta, fiatalember — mondta az újságíró, aki alapjában véve jóindulatú fickó volt. — De azt még nem vette számításba, hogy hétfőn vissza kell térnie az Emigration Service fogdájába. .. — Vissza? Miért? — Azért, mert visszavonták a tartózkodási engedélyét. — Az igaz, de olyan indokolással, amelyről bebizonyosodott, hogy koholmány... — Nem tesz semmit — magyarázta Lewis. — A hivatal nem tartozik indokolni, hogy kinek ad tartózkodási engedélyt, és kinek nem. Ha egyszer visszovonták, újra kell kérelmezni, és kérdés, hogy megkapja-e, vagy sem. Az is lehet, hogy visszatoloncolják oda, ahonnan Amerikába jött. Sőt, ha nem folyna eljárás maga ellen, már el is toloncolták volna. — Értem. De hát az óvadék ellenében továbbra is szabadlábon maradhatok... — 62 — — Az óvadék ellenében igen. De a pénzt a lap kölcsönözte. Egy nagyobb riporthoz szükség volt rá, hog. maga a rendelkezésünkre álljon. Ez az ok viszont mo: megszűnt, s így megszűnt az okozat is. Forster ügyvé: az Evening News megbízásából hétfőn eljár a bíróságon: I indítványozza az óvadék visszafizetését és a maga letar tóztatását. Nem kétséges, hogy ennek az indítványnai. helyt is fognak adni. — Ejha! — füttyentettem. — Megint azok az átkozott poloskák! Lewis e tekintetben optimistább volt, mint én. Igaz, neki még soha nem kellett a saját vérével táplálnia őket. — Ugyan, néhány éjszakát ki lehet bírni! — biztatott. — Néhány éjszakát? És aztán mi lesz? — Vagy új tartózkodási engedélyt kér és kap — és kénytelen igent mondani Banless úrnak, vagy pedig bele- i nyugszik, hogy kiteszik a szűrét és viszik Becsbe, ahonnan jött. Én az utóbbit választanám a maga helyében.. — Én is azt választom — feleltem. — Bécsből már csak egy ugrás Magyarország... — Igen, ha aa ember közel van a hazájához, köny- nyebben viseli el az életet idegenben... — Téved, Mr. Lewis! Én haza akarok menni. Bécsbc már könnyebben hazajutok. Innen soha nem lenne pén zem útiköltségre. Az amerikai állam megszabadít engen ettől a gondtól. Köszönöm előre is... Lewis jóindulatúan nevetett. — Furcsa, de igaza van. Tudja, nálunk a törvények és a szabályok nem mindig logikusak. Legtöbbször gondot okoznak az embernek, de akadnak esetek, amikor kifejezetten szerencsét jelentenek. Lewis búcsúzóul a lelkemre kötötte, hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig önként vonuljak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis már kilenc órakor bejelenti, hogy az óvadékot vissza kívánja. A pénz nagy úr. nagyobb, mint az ember szabadsága, és három órán belül fülön fognak, visznek a poloskák közé. Ezért sokkal tisztességesebb dolog, ha önként megyek... Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruth-tól is megpróbált elbúcsúzni, de nem sikerült neki, mert a lány láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg-megrázkódó emberforma mutatta, hogy mégis jelen van. Az újságíró tapintatos ember volt, nem erőltette a dolgot. Elment. (Folytatjuk) — 63 — A
