Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Szemben a túlerővel „Balassagyarmat műn­kásáit régebben ismer­jük. Hogy milyen bátrak, mennyire halálmegvetök, hogy mekkora hősiesség­gel védelmezik hazáju- Icat, hogy. micsoda el­szántságra képesek, ami­kor a földünket, hazán­kat szabadságunkat tá­madó ellenség ellen kell fegyvert ragadniok, azt már egy ízben 1919. ja­nuár 29-én megmutatták, amikor a nyakunkra ült cseheket kiverték váro­sukból. .. lesz idő, amikor a történelemben egy kü­lön lapon lesznek tette­itek megörökítve” — ír­ja a Nógrádi Vörös Újság 1919. május 8-i számá­ban. — Ennék a harcnak voltam én aktív résztvevője — írja visszaemlékezésében a cser- háteurányi Kelemen Károly, egykori vöröskatona, az 1919- es Tanácsköztársasági emlék­érem tulajdonosa. Az az út viszont, ami 1918. november 2-től, az olasz front­tól Balassagyarmatig vezetett, rendkívül hosszú volt. Olasz­országon, Horvátországon át vezetett, amíg Budapestre ér­keztek. Közben dúlt a harc. Az egyik helyen lefegyverez­ték a frontról hazatérő kato­nákat, Budapesten újra fegy­vert adtak kezükbe, hogy a forradalom védelmére állja­nak. — Aszódra kerültem, s po­litikai megbízottnak neveztek ki —> emlékezik vissza. — 1919. január elején történt. Parancsot' kaptunk, hogy in­duljunk útnak, s parancs sze­rint foglaljuk vissza a cseh intervenciósok által megszállt Balassagyarmatot. A harminc- kettes tüzérezred útra is kelt. Én elörementem, s Szügy- ben- előkészítettük a szállást, kijelöltük az ijtegek helyét. A környező'" Vöríteíekben lova­kat. abrakot, takarmányt cs élelmet vásároltunk, . , Nem vártak sokáig Kele­men Károlyék. Néhány nap­pal később megérkezett a tüzérezred. Az ütegeket el- nelyezték az előre kijelölt he­lyen. A vasútállomás volt a legfontosabb^ Hiszen az in­tervenciósok is tisztában vol­tak a vasútnak az élelmezés, a forgalom az egyes csapat­részek közötti összeköttetés fenntartása miatti rendkívüli fontosságával. Éppen ezért az imperialista csapatoknak a Losonc — Balassagyarmat. — Ipolyság közötti vasútvonal úgy kellett, mint egy falat ke­nyér. — 1919. januar 29-én a haj­nali órákban indítottuk meg a támadást Balassagyarmat visszafoglalására — folytatja emlékezését Kelemen Károly. — Az állomáson levő inter­venciós csapatokat először a civilek és a vasutasok támad­ták meg, sikerrel. Az állo­mást rövid idő alatt a ma­gyar vasutasok vették birtok­ba. . Mi Szügy irányából a laktanyát támadtuk, amit többszöri kísérlet után sem tudtunk bevenni egy ideig. A burzsoá csapatok szívósan védekeztek, szinte minden ab­lakból lőttek, géppuskával, golyószóróval, kézifegyverrel és kézigránáttal. Nagy vesz­teséget okoztak nekünk. Négy vasutas meghalt, több civil megsebesült azok közül, akik önként jöttek közénk, hogy segítsenek. Csaknem hatvan ember Jett a veszteségünk, halottak és sebesültek.., Túlérővei álltak szemben a magyar vörösök. A laktanya bevehetetlennek látszott. Ke­lemen Károly gondolt egyet. Lóra ült, s terepszemlét tar­tott. A,' jelenlegi rendőr lakta­nya akkor még beépítetlen terület volt. Négy akácfa állt szorosan egymás mellett. Mindegyik mellé egy-egy géppuska került. — Tűz!'!! — hangzott a pa­rancs. És a négy géppuskából megállás nélkül zúdult a löve­dék a laktanyára. Dél volt, amikor az intervenciósok tiszt­jei kérték: ne lőjjünk, megad­jak magukait. Később derült ki — írja feljegyzésében Kele­men Károly —, hogy felmen­tő sereget várták, ez csak idő­nyerés lett volna számukra. Ez a segítség nem is jöhetett meg, mert a páncélvonat Drégely- palánktól csaknem Losoncig járva tűz alatt tartotta az. Ipoly völgyét, megakadályozta a burzsoá csapatok átkelését az Ipolvon. . . Amikor a lakta­nya kapuját betörtük, akkor láttuk, micsoda túlerővel szemben kellett harcolnunk... Nagy volt a mi veszteségünk Kelemen Károlyra több fon­tos megbízatás végrehajtása várt Balassagyarmaton. „ Balassagyarmat akkori fel­szabadítása — írja a Nógrádi Vörös Üjság 1919. május 8-i számában — s azután az egész város hónapokig tartó szabad élete tisztán a proletárság ér­deme. . .A támadások elmara­dását, a megszállásnak még csak meg sem próbálását tehát kizárólag Balassagyarmat mun­kásainak, elsősorban is a va­sutasoknak köszönhetjük, akik fegyverrel, önéletük kockázta­tásával, számos derék munkás hullása, sőt halála árán mutat­ták meg, hogy szabadságunkat a gaz hódító hadakkal szem­ben megvédik.,.” — Sokat segítettek a polgá­riak. Vasutasok és munkások... Később mi otthagytuk a vá­rost, parancs érkezett a harc továbbfolytatására. Léváig, majd Korponáig verekedtük magunkat ütegeink segítésé­vel — szól a visszaemlékezés... Aztán Miskolc védelme követ­kezett, majd innét Kassa irá­nyába támadtunk. És jött a nem várt parancs, vissza a de­markációs vonalra.., ■k Kelemen Károly Is megjárta a vöröskatonak útját. Eger­ben. a románok kezére kerül­tek. Összedrótozva vitték, haj­tották őket Budapestre. Nyolc hónap börtön és megaláztatás lett a sorsuk. Talán ez volt a legborzalmasabb azok számára, akik életük kockáztatásával is, fegyverrel a kézben harcoltak a tánácshatalomért. „Ha a magyarországi prole- társágnak az új társadalmi rend megalkotása iránti mos­tani küzdelmeinek harcairól valamikor történelmet írnak, abban egy külön lap fogja megilletni balassagyármat pro- letárságát: ügy a munkássá­got, mint a katonaságot” — írja a Nógrádi Vörös Űjság 1919. május 8-i száma. A munkásságot és katonaságot. Azt a harcoló egységet, amelynek tagja volt a eser- hátsurányi Kelemen Károly politikai tiszt is, Somogyvári László /Ve legyen giimoharos marvusmarha ! Nográd megyében tervsze­rűen folyik a szarvasmarha­állomány gümőkór-mentesítése. Jelentős eredményeket értünk el ezen a területen. Az állam a mentesítésre segélyt nyújt a termelőszövetkezeteknek. A követkeiző félévre újabb ter­vet dolgoznak ki a munka tervszerű folytatására. Ebben figyelembe veszik a szarvas­marha-állomány elhelyezését, felülvizsgálják, hogy az elő­írásnak megfelelően, külön- Választották-e egymástól a betegségtől mentes és a fertő­zött állatokat, amelyeket egyedenként is meg kell jelöl­ni. Arról, hogy egészségesek - t. vagy betegek, njálvántar­tást vezetnek. Felülviasgálják, vajon elvégezték-e a megje­lölést és megbizhatóak-e a nyilvántartások. | Áz egészségügyi dolgozók a múlt évben tuberkulinos viza gálátokat végeztek a betegség felderítésére. A félévben ösz- szegezik ennek eredményét és á íertc'eöttség _mértékét száza­lékos arányban is kimutatják. Az üzemeknek gondoskodni ok kell a fertőzött szarvasmarhák elkülönítéséről. Ezt is ellenőr­zik. A betegség megelőzése ér­dekben sor kerül a bár nega­tív eredményt adó, de életko­ruknál fogva fertőzésre gya­nús tehenek vizsgálatára­Az állatok betegségtől men­tesítése állandó feladat, ami­re az állategészségügyi dolgo­zók nagy gondot fordítanak. A mentesítésre kerülő jószágo­kat elkülönítik, külön legel­tetik és megakadályozzák, hogy más állománnyal érint­kezhessenek. Az állatgondozó­kat is rendszeres egészségügyi vizsgálatnak vetik alá, és in­tézkednek arról, hogy külön munkaruhát kapjanak. A mentesítésre kerülő telepeket elkerítik, gondoskodnak az Is­tállók tisztaságáról, fertőtlení­téséről és a rendszeres tej- és vérvizsgálatról. A meghatározott feladatok végrehajtását az állatorvosok ellenőrzik. Az intézkedés eredményeképpen minden re­mény megvan arra, hogy a következő félévben a gümú- kór elleni küzdelemben újabb eredményeket érünk el. Mielőtt a bíróság ítél « m « A fiú a folyosón várakozik. Megunja az állást, leül. Kife­jezéstelenül maga elé néz. Mellette az anyja. Sétál. Lép­teiben ideges várakozás.' Szó­lítják őket. Elöl jön a fiú. mögötte az anyja. A kihallga­tást vezető százados hellyel kínálja a fiút. Ae anyja mö­götte. Szemével kíséri fia mozdulatait. Kérdez is: — Nem tudom, hogy meg- történt-e, mert nekem nem mond semmit — szól. A százados rágyújt, kínálja a fiút is. — Köszönöm, most dobtam el — válaszolja. — No, Pisti, mondd csak el szépen, hogy történt? És a fiú beszélni kezd. Vá­laszol a kérdésekre. Elmond­ja, hogy rendszeresen do- hányEik, sört és bort is szo­kott inni, barátai nincsenek, azaz, hogy vannak, mert min­denki a barátja. Szeret mozi­ba járni, inkább a kalandos filmeket nézi. Mond is egy cí­met: Korzikai testvérek. A magyar filmekről beszél, ar­ról, hogy csak egyet látott, s azóta nem néz többet. Sorol­ja, mit olvas: Delfin-könyvek. Néhány regényeim, amit ol­vasott. Egri csillagok, Robin Hood. (A fiún farmernadrág van. A nadrágon egy lakat díszük. Időnként lehajtja fejét. A mondatokat maga elé dünnyö- gi. A fiú túlkoros. Ebben a hónapban lesz 16 éves és a 7. osztályba jár.) A százados kérdezi. Árról az emlékezetes délelőttről, amikor a bűncselekményt el­követte. Ezért van itt. Percek telnek el, amíg vá­laszol. Akadozva, úgy, mint­ha nem is ő lenne az elköve­tő. Segítséget kap a százados­tól. Most már beszél. Nincs értelme tagadni. Elmondja, hogy történt az erőszakos ne­mi közösülés. Még ezt is hoz­záteszi : — Bűnösnek érzem magam, többé nem teszem. Az anya szeméből könny csorog. A jegyzőkönyv elké­szült. A fiú aláírja. Koszos a keze. A százados megjegyzi: — Legalább a kezed meg­moshatnád. összenézek a jelenlevő gyámügy! előadóval. Arcán megdöbbenés. Nem tud szaba­dulni attól, amit hallott. Aki­hallgatás befejeződött. Anya és fia távozik. Az anya az aj­tóból szól: — Én. nem erre tanítottam. Majd felel azért, amit tett — mondja. Igen. A bíróság előtt. Fehér ingben, kék nyakken­dőben harminchárom éves férfi lép a százados elé. Az arcán öröm. Ez még fokozó­dik, amikor meglátja az asz­talon a négy darab százast. Nem egyedül jött. Vele van — legalábbis a teremben — egy 22 éves fiatalember. Szembe­sítés következik, amelynek so­rán kiderül: markecolás tör­tént. A férfi Tokodaltáróról érke­zett rokonlátogatásra Ságúj- faluba, nagybátyjához. Ekkor még nem gondolta, hogy a rendőrségen végződik a láto­gatás. Jól érezte magát. Pénzt is kapott a feleségétől, ezer forintot. Tarjánba jött. Ivott és ismerkedett. Alkalmi isme­rősök minden kocsmában akadtak. Nők is, férfiak is. Az utolsó kocsmánál is akadt. A jelenlevő fiatalember és an­nak húga. Ilyenkor az italtól csak egy ugrás a „szerelem.” Megbeszélték, elindultak az erdőbe. A férfi persze arról nem tudott, hogy közben a fiatalember a húgával mást beszélt meg. Azt: elszedik az ezer forintját. Amíg az alkal­mi szerelmespár — ahogy a férfi mondta — „incselkedé- se” folyt, a hölgy egy várat­lan pillanatban kiemelte a pénzt a fűre terített kabát- esebéből. Ekkorra már ott volt a bátyja is, s irány a hegy. A tetteseket elfogták. Nem akárhogyan. A károsult félre­vezette a rendőrhatóságot, s ezzel a nyomozást rendkívül megnehezítette. Rablásról be­szélt. Elmondta, hogy két em­ber leütötte és elvette a pén­zét. Mikor megkérdezték: nem volt-e nő a dologban, még ő til­takozott. Aztán mikor látta, hogy a pénz sehogy sem kerül meg, elmondta az igazat. Igen- ám, de addig négy nap telt el. — Szégyell te? — kérdezi a százados. — Igen — mondja a férfi. Ebben az esetben jogos a kioktatás. A pénzből 409 fo­rint megkerült. Ha nem hazu­dik, lehet, hogy a teljes ősz- szeg itt lenne az asztalon Aláírja atz átvételi elismer­vényt és megköszöni, hogy se­gítettek. A jegyzókönyvön az egyik hatósági tanú neve ts ott van: Szokács László + 4T A NOGHMD mai kérdése Miért nincs, ha van? Elbeszélgettem Tóth Sándorral, a karancsaljai önkiszol­gáló élelmiszerbolt vezetőjével. Elmondta, az üzlet átlagos raktárkészlete megközelíti a 200 ezer forintot és havonta mintegy 160 ezer forint értékű árut forgalmaznak. Az élel­miszereken kívül a vegyianyag fogy a legjobban. Egyaránt kelendőek a hagyományos és a folyékony mosószerek. Két gond: hullámzó a kenyér minősége és a keresett aprócikkek közül néhányat — például kerékpárragasztót, tömlőt — nem kaptak, pedig ezeket, ilyenkor tavasz idején, sokan keresik. Aztán egy interpeüáciős kérdést tett fel: — Hogyan lehet az, hogy többszöri megrendelésre sem kapunk az Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalattól üvege« zöldárut, zöldbabot, zöldborsót, finomfőzeléket, karfiolt, ugyanakkor máshol meghirdették a konzerváruk árleszál­lítással egybekötött időszakos kiárusítását? Mi az oka, hogy ahhoz, ami az egyik helyen egyáltalán nem kapható, máshol leszállított áron juthatnak a fogyasztók? Valóban: hogyan történhet ilyesmi? EBÉD UTÁN motorkerék­páron elindult a Tepke alá. Kanyó Pista ott dolgozott az egyik lánctalpassal. Szorgal­mas. kötelességtudó ember, azért irányította oda. Sok volt a rossz idő okozta elmaradás, gyorsítani kellett a munkát. Kanyóban bízott, kiváló trak­toros. Két évtizede együttdol­goznak. Megegyzésük szerint már végeznie kellett a vetés előkészítésével. Holnap aztán vetnek! Amikor motorja ne­kirugaszkodott a hegynek és befordult az erdőbe, a jólis­mert tavaszi illat helyett égett szag csapta meg az orrát. Fel­kapta fejét és tekintetét kö­rüljáratta a sűrűbben és rit­kábban sorakozó fák között. A Tepke felett vastag fehér füstgomolyag hömpöíygött. Mikor felért a tetőre, már lát­ta az erdő között /barnálló szántóföldet. Az erdőből le­csapódó füst viharfelhőként takarta be. Homályosan látta a traktort is, amely a tábla­föld közepén állt. Kanyó a motorházon állva az égő er­dőt figyelte. A brigádvezető hozzásietett. Kanyó ijedten szólt. — A túlsó oldal ég! Men­jek-e segíteni? Az erdészet teherautója füsttől kormos emberekkel megrakodva, óvatosan eresz­kedett le a szántóföld laposá­ra. Ott álltak meg mellettük. A körzeti erdész kiszólt a veze­tőfülkéből: — A Sári-gödörben meleg volt. A bokros széle gyulladt ki. Avartűz... Klárik János jött fel a lánctalpassal és megszántotta az erdő szélét Sikerült lokalizálnunk. Leég­hetett volna az egész erdő, A felső zsebéből előkotort néhány gyűrött cigarettát és k NÓQRÁD — 1969. május 11., vusqrnap i Tűs a Tephén csak úgy a markából megkí­nálta őket. Aztán elmentek. Kanyó felnyitotta a motorhá­zat és babrált benne, Onnan szólt ki: — Még szerencse, hogy ott volt kéznél... Kanyó szavalt mintha mesz- sziről hallotta volna a bri­gádvezető. Tekintete a hegy kövér hátát pásztázta, gondo­lata pedig Kláriknál járt. Látta a lábszára vastag húsán a fényesre hegedt égési sebet. A fogyó füstben érezte a hús égett szagát. Valamikor két évtizede együtt kezdték Klá­rik Jánossal. Kint dolgoztak a pusztán. Kocsisok voltak. On­nan mentek katonának, ott tanulták meg a lánctalpasok vezetését. 0 alóla lent, az Al­földön kilőtték a harckocsit. Egy darabig bolyongott a nagy összevisszaságban, aztán haza­jött. Amint elvonult a front, lementek a faluba, s már nem is jöttek vissza. Az intéző is elment. Háza betört ablakain a szél kószált. Az ólak is üre­sen maradtak, elvitték a jó­szágot, Az öreg Klárik ma­radt egyedül a tanyán. Nap­hosszat a küszöbön ült és az utat leste. Várta á fiát Ami­kor felgyülemlett benne a ke­serűség átballagott hozzá: — Te Jóska, hol a fiam? Nem tudott mit mondani. Már százszor, meg százszor elmondta, hogy a Tiszánál nég találkoztak. Öt kilőtték, Jánost azóta nem látta. Hall- äatott. Az öreg megragadtáé® naradék erejével megrázta: — Bálint Jóska, apád emlé­kére kérlek, mondj igazat! Elő, vagy holt a fiam? ,.. — Nem tudom---­B álint már nem bírta to­vább. Bement Selypre, beállt a gyárba dolgozni. Mint a ket­rec rácsa, úgy fogta körül a gyár kerítése. Sorvasztotta a gépek szaga, a föld illata után vágyott. De inkább maradt, mintsem az öreg Klárik ke­servét szenvedje. Két esztendő múlott el, amikor a gyári irodáról üzen­tek érte. A tanya körül meg­alakítják az állami gazdasá­got, a tanyasiak mennek bele dolgozni, akar-e közéjük áll­ni? Keveset értett belőle, csak a tanyát látta. Érezte a hegy illatát hozó szelet, hallotta a földet hasító eke hangját. — Megyek, ha kellek ... Mikor Pásztón megállt a vonat, hallja, hogy kiabálják a nevét. Kinéz, odaszól. — Én vagyok Bálint Jó­zsef. RÖVID UTASÍTÁSOKAT kapott. Tudják, hogy ért a motorokhoz, menjen ki a ta­nyára, gyűjtse össze a volt cselédeket és kezdjék meg a munkát! Gépet is, lovat is kapnak. Megpezsdült a vére. Elindult gyalog. Éjfél felé már csaholtak körülötte a ta­nyai kutyák. Az öreg Kanyót kereste fel. Akkor tudta meg, hogy János hazajött, a bányá­ban dolgozik. Üzent érte. Ott, a Tepke alatt törték fel első­nek a gyepverte földet. Búzát vetettek bele. Klárik János egy régi traktorral dolgozol;. Szépen bebokrosodótt és ka­lászba vert. Még aratás élőt: kimentek megnézni mind a ketten. Álltak és nézték a szélben susogó érett táblát. Két nap múlva a fele ga­bonát levágták. Délben n munkások bementek a tanyá­ra, ott főztek nekik. Bálint Kanyó alig kanalazott a le­vesbe, amikor a déli csend- rohanó léptek verték fel, kt'- ségbeesett kiáltás riasztotta az ebédelőket. — Ég a Tepke! Emberek, ég a Tepke!... Vastag, fehér füst gomoly- gott a hegy fölött. A szárazra sült búza remegett a közelgő tűztől. Rohantak menteni, Elöl Bálint, mögötte Klárik Mire kiértek, már égett a tar­ló. Klárik levetette ingét, az­zal csapkodta a tüzet. Bálint odakiabált neki: — A traktorra! Szánts egy sávot! Klárik átvágott a tűzön és nekiakasztotta az ekét a tar­lónak. Már egyméteres sáv íeketéllett, amikor a láng br lekapott a motorba. Kiabálta neki, hogy meneküljön, de ő nem mozdult a gépről. Miko a szántásban megakadt a tűr. levánszorgott a gépéről és ott esett össze. Égett hússzag áradt körülötte. KANYÖ BEINDÍTOTTA a motort. Bálint felriadt gondo­lataiból. — Átmegyek Klárik János' hoz — mondta. S elindult a szépen művelt táblák barnálló barázdáin át.. Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom