Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

1 képernyő előtt i j\ÓGRJn mai M ü sorgy engéSkedés ? Nem állítanám, hagy az dmúlf hét műsora — akár a megelőző heti is — különösképpen megörvendeztette volna a tévénézők népes táborát. Az utóbbi betek programjára szemmel láthatóan az általános tavaszi gyengélkedés nyom ja rá ismerérveit, s ugyancsak keresni kell a műsorújságban, mi­re érdemes bekapcsolni a készülékei. Az elmúlt hetet az átlagosnál is gyengébb válogatás jel­lemzi, melyből alig-alig akad különösebben dicsérendő. Még­is ha valamit említeni kívánok, az mindenekelőtt a Kortár­saink című rendkívül Izgalmas társadalmi tematikájú, kétrészes szovjet film, amely valójában realista igénnyel készült, ha nem is hibátlan, de bátor hangú, tendenciájában elgondol- kodtató, hatásában feltétlenül hasznos alkotás. A Kortársaink problémafelvetésében, vonalvezetésében valahol a Falak cí­mű filmünkkel, végső soron azonban Rajzman filmje sem ad megoldást a felvetett problémákra; a kivezető utat a né­zők érzékére bízza. Az események pörgetésének tempója von- tatottabb,a gondolatok kifejtése körülményesebb, mint a Falakban, de e hiányosságokkal is tartalmas filmet láthat­tunk. A hét műsorában még egy napnál érdemes néhány mon­datra elidőznünk. A csütörtöki májusi seregszemlékről adott képes tudósítások számunkra az idén annál inkább érdeke­sek voltak, mert a moszkvai ünnepséget követően egy időben szemlélhettük a budapesti és a salgótarjáni ünnep esemé­nyeit. Pásztor Ferenc és Horváth János mozgékony film ri­portjai érzékletes keresztmetszetét nyújtották fejlődé­sünknek. Kár, hogy a nap történéseinek visszaidézése az esti híradóban már megfeledkezett rólunk, így a felvonulók tízezrei nem láthatták viszont önmagukat. A nap igényes irodalmi műsora volt a Mindenki újakra készül című válogatás 1918—19 májushoz kapcsolódó irodal­mából, este pedig kellemesen szórakozhattunk a Bözsi és a többiek című magyar film második részén. Pongrácz Zsu­zsa müve dramaturgiáikig ugyan erősen széteső, szinte ön­álló mozaikokból épülő társadalmi mondandó —, ha nem is íólzottan mélyre hatolok, de mindenesetre elgondolkodtatók, egyben szatirikusán mulattatok. Az elmúlt hét egyetlen színházi közvetítését szombaton a Madách Színházból élvezhettük. Shaw háromfelvonásos komédiája, az Olyan szép, hogy nem is lehet igaz, a nagy szatirikus egyik legkésőbbi remeke s ez is, — mint legtöbb műve — kora. angol társadalmának kíméletlen gúnyrajza. A Madách Színház együttese ragyogó tolmácsolásban ismertet­te meg a darabot az országos nyilvánossággal és ezzel igen hasznos szolgálatot tett. Vasárnap láthattuk A szájkosár című tévéjátékot, Al­fonso Sastre művét, mely egy gyilkosság kapcsán nyújt poli­tikailag rendkívül árnyalt rajzot a mai Spanyolországról, emberi és társadalmi viszonyairól. (barna) Az édesanyák ünnepe l. A Tiszámén ti Vegyiművekben elkészült az új mosószerüzem. A Tomi néven for­galomba kerülő mosószerekből három típus ké­szül egyelőre. A Tomi Príma lúgos mosópor vászon- áruk. a Tomi Szuper finom mosópor műszál, pamut és gyapjú, a Tomi Extra univerzális mosó­por pedig min­denféle textília mosására alkal­mas. Távlati kép az új mosószer­üzemről. (MTI fotó — Me­ző Sándor felv.) Az édesanyákról szerte a megyében megemlékeztek. Az úttörők és a KISSJ-fiatalok munkahelyükön és lakásukon keresték fel az édesanyákat, virággal, ajándékokkal kö­szöntötték őket. Az úttörő ra. jók Ünnepi műsorral kedves­kedtek, az őrsi összejövetele­ken ajándékokat, köszöntő la- iJokat készítettek, s ezeket ünnepélyesen adták át. Több községben ankétokat rendez­tek az anyaság szerepéről és megbecsüléséről, a nagyobb Helységekben pedig reprezen­tatív anyák napi ünnepségre került sor. Ide meghívták a többgyermekes anyákat, vi­rággal, képeslapokkal aján­dékozták meg őket. Hamarosan a nemzetközi gyermeknap ünnepségeire ke­rül sor. Megemlékeznek a Gyermeki jogok évéről, út­törő- és kisdobosavatásokat rendeznek. Megyénk gyerme­kei szórakoztató jellegű ren­dezvényeken, majálison, sportműsoron, kultúrműsoron szórakozhatnak. Bebizonyít­hatják képességeiket is: rajz­vetélkedőket, kiállításokat rendeznek munkáikból. kérdésé Nem nyithatna előbb? „Végre, hogy tavasz van ...” — szól egy ismerős régi slá­ger első sora. Végre,- hogy ta­vasz lett! MeSeg, hódító, ami­kor az ember már azt keresi, hol lelhetne egy kis felüdü­lést. Hol találhatna hűs vizet, amiben megmártózhatna. Van itt Salgótarjániban, a város szélén egy szép tóstrand, azonban a hírek szerint csak június elsején nyitja meg a kapuit. Vajh miért? Miért ne lehetne előbb is kijárni a strandra, ahol nagy területűn azok rendelkezésére, akik na­pozni, pihenni, kikapcsolódni szeretnének. S a víz. A na­pokban jártam a strandon, a vize már elég kellemes, te­hát fürödni is lehet. Akkor miért ez a késedelmeskedés? Hiszen az újság híreiből az derül ki, hogy a megye strandfürdői általában előbb nyitnak, mint á megyeszék­hely fürdője. Azt kérdezzük a városi tanácstól, nem lehetne a nyitást előbbre hozni? — pa — Több a baleset, mint tavaly A napokban összegezték a mezőgazdaságban előfordult balesetek első negyedéves ada­tait. Kiderült, hogy a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva csaknem 30 százalék­kal több baleset fordult elő. A balesetek miatt kiesett munkanapok száma pedig csaknem 33 százalékkal több a tavaly első negyedévinél. Lényegesen romlott a hely­zet az állattenyésztésben és a gépesítésben. Az első három hónaiban az állatokkal kapcsolatban for­dult elő a legtöbb baleset, összesen 42. Személyek esé­séből 40, míg rakodásnál 37 baleset fordult elő. Dé sbk még az elhanyagolt kéziszer­számok okozta baleset is. A termelőszövetkezeti tagok az elektromos árammal már óva­tosan bánnak, amit az is iga­zol, hogy egyetlen áramütés sem fordult elő. Az első negyedévben elő­fordult 240 baleset közül saj­nos, három halálos kimenete­lű volt. Csonkulást ketten szenvedtek. A balesetek mi­att kiesett munkaórák száma megközelíti a 6700-at. A Salgótarjáni új gimná­zium május 8-án Bolyai Já­nos, a nagy magynr matema­tikus nevét veszi fel. Ebből az alkalomból a gimnázium május 8—9—10-én Bolyai na­pokat rendez. A névadó ün­nepségre május 8-án, csütör­tökön 9 órai kezdettel kerül sor. Hankó János, a megyei tanács vb elnökhelyettese ek­kor engedélyezi az iskola szá­mára a Bolyai név használa­tát. Felolvassák nagy írónk, Németh László Névadó ün­nepre írt üdvözletét Az író tudós értője Bolyai János munkásságának és életének, nem egy drámájának, írásá­nak hősét róla mintázta meg. ,yA salgótarjáni új gimná­zium tanulóit a mai naptól a Bolyai János neve köti isko­lájukhoz. Mit jelent ez a név az új bolyaisták számára? Bolyai János nagy matema­tikus volt; az első, aki ma­gyar nevet irt a tudomány történetébe: azt hiszem, ezt mindenikük tudja, s azt is, hogy ez a névválasztás az is­kola jellegét határozza meg: itt a matematika és fizika ta­nítás áll első helyen... Beje­lenthet a Bolyai név a salgó­tarjáni diák számára többet: programot is. Ha például iga­zán meg akarja érteni, mi is az, amit névadójuk csinált, mi a nem-euklideszi geomet­ria, amellyel mint apjához írt levelében mondta, a semmi­ből egy új világot húzott elő, akkor már a középiskolában oda kell küzdenie magát az új matematika, s azon át a modern fizika küszöbére, hisz’ az a semmiből előhúzott világ nemcsak vakmerő kirándulás volt a gondolhatóba, hanem hamarosan új ostromlétra is BOLYAI NAPOK lett, amit a gondolható tá­maszt a természetből jelt adó valóság alá” — olvashatjuk Németh Lászlónak a Névadó ünnepre irt üdvözletéből. Ezután dr. Tóth István, a városi tanács vb elnöke enge­délyezi a város színeinek használatát, és zászlót ad át az iskolának, majd a KISZ megyei bizottsága is zászlót ajándékoz az iskola KISZ- szervezetének, amelyet Czin- ke Gizella, az iskolai KISZ- szervezet titkára vesz át. Az ünnepi beszédet dr. Fekete József, a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatásügyi Főosztályának vezetője tartja. Fabulya Lászlóné igazgató beszéde után emlékplakette­ket, pályadíjakat és jutalma­kat osztanak ki. A névadó ünnepséget ünnepi műsor kö­veti. Babits Bolyai című szo­nettjét Markaly Gábor, a miskolci Nemzeti Színház művésze adja elő. A gimnázi­um irodalmi színpada Né- méh László Apai dicsőség és A két Bolyai című drámáiból ad elő részleteket. Befejezé­sül az Iskola kamarakórusa énekli Virág László zeneis­kolai igazgató vezényletével Csenki—Babits Bolyai című kórusművét. Május 9-én 9 órakor az Is­kolagalériában kiállítás nyí­lik Czinke Ferenc Munkácsy- díjas grafikusművész és Ló­ránt János Derkovits-ösztön- díjas festőművész alkotásai­ból. A tárlatot Fabulya Lász­ló, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának osztály­vezető-helyettese nyitja meg Május 10-én, szombaton ke­rül sor a ballagásra. Fél tíz órai kezdettel a búcsúzó diá­kok megkoszorúzzák a Ta­nácsköztársasági és a Felsza­badulási Emlékművet A ne­gyedikesek búcsúztató ünnep­ségét az iskola teraszán tart­ják. Az ünnepi műsor keretén belül a párt és a társadal­mi szervek nevében Hanko János, a megyei tanács vb elnökhelyettese búcsúzik a IV. osztályosoktól. Nem fejeződik be ••• A IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál április 27-i gálaestjével véget ért a fesztivál. A magyar amatőr könnyűzenészek háromnapos találkozója azonban nem múlt el nyomtalanul. A rádió egyre többet foglalkozik az ese­ménnyel. Az azóta eltelt idő alatt több ízben is beszámolt a könnyűzenei élet e jelentős megmozdulásáról. A gálaest programját, a győztesek hangversenyét a Petőfi-adón sugá rozták május 5-én, hétfőn este 21 óra két perces kezdetted. Reméljük, hogy a hétfő esti adással sem fejeződik be a IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál bemutatása és a későbbiekben is teret kap majd a rádió adásaiban. í Ül Ez nekünk nagyon jó, sokkal jobb, mintha bíróság elé állítanánk, mert az ilyen ügyekben mindig akad egy- .cét rózsaszínű tollnok, aki igyekszik kellemetlenkedni. Viszont jó magának is, mivel maga végeredményben oda­át fog dolgozni, s ezek után a vörösök közül senki se fog gyanakodni magára. Szabályos engedéllyel megy ha- :.a. Majd kitalálunk valami jó mesét, hogy miként szö­kött meg tőlünk, és mit csinált addig. Felálltam. Ezzel akartam jelezni, hogy a magam ré­széről befejeztem ezt a beszélgetést. — Nem készültem sem színésznek, nem kémnek — , mondtam. És mivel Banless továbbra is ülve maradt, hozzáteí­- lem: — És most legyenszíves hagyjon magamra. A CIA emberének egyetlen arcizma sem rándult meg. Felállt, kifelé indult, de az ajtóban megállt, és i épp oly nyugodt hangon, ahogy egész idő alatt beszélt, I megfenyegetett: — Gondolja meg, fiatalember. Holnap három óra- i kor ismét felkeresem magát, addig még meggondolhatja a dolgot. Ha nem fogadja el ezt a megoldást, majd talá­lunk mást. De az már nem lesz ilyen kedvező a maga | számára. Az csak nekünk lesz jó. Elment. Otthagyott a gondolataimmal. Egész éjszaka i le sem hunytam a szemem. Újra és újra átgondoltam í helyzetemet. ’ . Veszedelmes kutyaszorítóba kerültem. Életveszélyes j kelepcébe. És akárhogy töprengtem is, nem találtam kiutat, j Most már újabb veszedelem tornyosult a fejem fölött. A CIA embere hihetetlenül nyíltan beszélt velem, ami nem jelenthet mast, mint hogy teljesen a markukban éreznek. Bizonyára elhatározták, hogy vagy igent mondok, vagy pusztulnom kell. De én nem akartam áhilóvá vál­ni. Nem is beszélve arról, hogy ha vállalom ezt az aljas munkát, előbb-utóbb rajtavesztek, s a hóhér kezén vég­zem. Viszont afelől sem volt kétségem, hogy Banlessék eltesznek láb alól, ha más megoldás nem akad. Akkor nem tűnt fel, de most utólag megjegyzem, hogy Ruth eszembe sem jutott, annyira elfoglaltak a gon­dolataim. Gyerekkoromban olvastam egy riportot a rab­lógyilkos kivégzéséről. A vagány a siralomházban a ba­bájáról álmodott. Akkor elhittem ezt, de a Banless láto­gatását követő éjszaka után már nem. Reggelig annyit kiokoskodtam, hogy egyedül Lewis újságírótól számíthatok tanácsra és segítségre. Lewis nem volt túlságosan rokonszenves számomra, de hát végered­ményben — akármilyen önző egyéni céllal is — mégis csak ő segített rajtam. Nem várhattam meg, amíg dél­után felkeres, hogy együtt induljunk a Csánkó-féle teá­ra, hiszen előbb, már három órára bejelentette érkezé­sét a CIA embere. így hát, megszegve a megállapodást, elhagytam a lakásomat, hogy egy telefonfülkét keressek és felhívjam Lewist a szerkesztőségben. Nem tudtam vele beszélni. Még a szobáját sem kap­csolták. A központ megkérdezte, hogy ki keresi, s mi­után megmondtam, hogy Kása Bertalan a nevem, a kis­asszony ilyen felvilágosítást adott: — Sajnálom, uram, Mr. Lewist nem kapcsolhatom. A Fülöp-szigetekre utazott. Riportra. — Mikor? — kérdeztem krákogva a meglepetéstől. — Ma reggel, uram — felelte a kisasszony kifogás­talan udvariassággal. — És mikor jön vissza? — faggattam tovább. — Azt, sajnos, nem tudom megmondani. Utazásá­nak időtartama az események alakulásától függ. Aligha találja meg egy héten belül. De könnyen lehet, hogy la­punk olvasóközönségének érdeklődése egy hónapig is Ma­nilába köti... Puffneki, ezt szépen mondta! Számomra különösen szépen hangzott. Az egyetlen ember, akire számíthattam, elutazott, anélkül, hogy értesített volna. De talán az ügy­védnél intézkedett a teendőkről. A telefonkönyvben minden nehézség nélkül megta­láltam Mr. Forster ügyvédi irodáját. A kalapommal ta­kargattam a készüléket, úgy hívtam fel, mert a két FBI­os már túlságosan elszemtelenedett: pofátlanul belebá­multak a telefonfülkébe. Nem kellett okvetlenül tudni­uk, hogy hová telefonálok. Mr. Forster titkárnője is a nevemet tudakolta. A Ká­sa Bertalan név az elmúlt huszonnégy órában tovább veszthetett értékéből. Már nem lehetett vele eredményt j elérni. — Sajnálom, Mr. Kása — mondta a titkárnő —, az ügyvéd úr egy nagyon fontos ügyben tárgyal... — De én egy még fontosabb ügyben keresem — pró­báltam érvelni. — Sajnálom uram, nem vehetem figyelembe. Ön nem tartozik az ügyfelei közé... Azt sem tudtam hirtelen, hogy köpjek-e vagy nyel­jek. — Talán nem jól tetszett érteni a nevemet. Kása va­gyok. Kása Bertalan, Ká, mint... Nem hagyta, hogy lebetű,zzem. — Felesleges, uram. Az ön neve nem ismeretlen előt­tem. Azt is tudom, hogy irodánk megbízója, az Evening News szerkesztősége utasítást adott, hogy egyelőre ne foglalkozzunk az ön ügyével. Ügyfelünk kívánságait az ügyvédi kamara szabályzata értelmében tiszteletben kell tartanunk... — De hát itt rólam van szó, s nem az Evening News-ról! — harsogtam, mert elöntött a pulykaméreg. — Talán csak jogom van hozzá, hogy a saját sorsomról Mr. Forsterrel beszéljek?! — Hogyne, uram — mondta továbbra is udvariasan a titkárnő. — Meg vagyok róla győződve, hogy Forster í úr szívesen üdvözli önt ügyfelei sorában. Hétfőn öttől hé- i tig a rendelkezésére áll. Akkor külön bejelentés nélicül j is felkeresheti... Ne felejtsen el egy ötszáz dolláros csekket magával hozni. Ezt előlegként kezeljük, és ter­mészetesen beszámítjuk majd a végelszámolásba... Letettem a kagylót. Honnan lenne nekem ötszáz dol­lárom? És időm sincs hétfőig várni! Nekivágtam az utcáknak. Szinte gépiesen vittek a lá­baim, se láttam, se hallottam; azt sem tudtam, merre já­rok. Nem törődtem a két tagbaszakadt alakkal sem, akik az FBI megbízásából természetesen továbbra is követtek. Leszaladtam a metróállomás lépcsőjén, beszálltam az el­ső szerelvénybe. Gépiesen kiszálltam egy állomáson. Még mentem néhány száz métert, és akkor észrevettem, hogy Ruthék háza előtt állok. (Folytatjuk) 48 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom