Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

A tudomány e gyakorlatért Május 5. és 7. között kerül sor tudományos életünk 'Lágy eseményére, a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlésére. Ezzel kapcsolatban arra kértük Szántó Lajost, az MTA Tudományszervezési Csoportjának igazgatóját, tájékoztas­son a tudománypolitikában és a tiidomán.vszervezésben végbemenő változások lényegéről Elmo ti cl ta, hogy a szoci al iz­mus teljes felépítéséhez korsze­rű anyagi, műszaki, technikai alapot kell teremtenünk. Nemcsak a termelésben, ha­nem a társadalomépítésben Is mind több tudományos isme­retre van szükség. Sajátossá­ga ennek a bonyolult folya­matnak, hogy nálunk az ipar­ban, a mezőgazdaságban és a tudományban előtérbe kerül, nek az intenzív fejlődést jel­lemző tényezők, vagyis haté­konyabban, jobban kel) kiak­názni mindazt, amit már lét­rehoztunk. Rászorít erre az is, hogy természeti kincsekben általában, és most már mun­kaerő-tartalékban is, korlá­tozottak az adottságaink. Egy­idejűleg viszont nőnek a mennyiségi és minőségi igé­nyek. szükségletek az anyagi és kulturális javak iránt, és mindjobban kibontakozik a műszaki, tudományos forra­dalom, fokozódik a verseny a nemzetközi porondon. Napja, inkban hazánkban is a tudo­mány tekinthető egyre in­kább a gazdasági, társadalmi haladás egyik legfontosabb hajtóerejének, emelőjének. Világain vonalon A felszabadulás óta orszá­gunkban jelentős tudományos bázis épült ki. Mintegy 950 kutatóhelyen, ezek között 130 önálló kutató-fejlesztő inté­zetben 12 ezres létszámú ku­tató szakgárda dolgozik, a tu­dományos munkaterületek egészén több mint 43 ezer a dolgozók száma. Eredménye­ink a főbb tudományágakban az elmúlt két évtizedben nagyban hozzájárultak ipa­runk, mezőgazdaságunk fej­lődésiéhez, a társadalmi prob­lémák megoldásához, a tudat­formáláshoz. Néhány tudo­mányterületen — igaz, nem nagy számban — világszínvo­nalon álló eredményeket is elértünk. Most azonban még előbbre kell lépnünk. Elsősorban ar­ról van szó, hogy a tudo­mány eddigi és további vív­mányait gyorsabban állítsuk a társadalom szolgálatába, jobban kamatoztassuk az anyagi javak termelésében, a társadalomépítésben. A hang­súly most éppen erre a gyor­saságra, az intenzitásra, a hatékonyságra helyeződik. A századfordulóig általában a termelési gyakorlatból le­szűrt tapasztalati eredmé­nyek lényegében megelőzték a tudatos műszaki-technikai fejlesztést. Most megfordult a helyzet. Korunkban a mű­szaki-technikai fejlődésben egyre inkább a tudományos mutatás tölti be a meghatáro­zó, vezető szerepet. Az atom­energia, a műanyagok szám­talan változata, az automati­zálás nyomán kibontakozó új termelési eljárások zöme a kutató, kísérletező la bor u tó­riumokban született és szüle­tik. mint a tudomány új, tor. radalmi felismerései. Inner, hatolnak be a termelésbe, a munka eszközeibe, a munka tárgyaiba, mint a folyamato­san megújuló emberi tudás és tapasztalat. így, s ebben a? értelemben valóban elmond­hatjuk, hogy a tudomány napjainkban egyre inkább közvetlen termelőerővé vá­lik. 4 harma» eél érdekében Már a IX. pártkongresszus, ezt követően még konkrétab­ban a gazdasági reform arra ösztönzi tudományos életün­ket, hogy vívmányai gyorsan váljanak termelőerővé. Ki­alakulóban van a tudomá­nyos kutatások tervezésének, szervezésének, összehangolá­sának és finanszírozásának új rendje. A cél hármas: először is szorosabb összhangot te­remteni a társadalmi szük­ségletek, a tudományos mun­ka, a kutatás és a termelés között. A második leiadat: a tu­dományos erők és kapacitá­sok koncentrálása. Korábban nálunk a 12 ezer kutató csak­nem ugyanannyi témával foglalkozott. Az ilyen állapot szétforgácsolja az erőket, he­lyenként öncélúságot szül, fe­lesleges párhuzamosságokat okoz, lassítja a tempót. Ezért néhány jól körülhatárolt te­rületen a kutató erők, a tár­gyi és anyagi feltételek össz­pontosításával kell dolgozni, így nagyobb a valószínűsége, hogy e területeken világszín­vonalon álló, új tudományos eredményeket produkálha­tunk. A harmadik feladat: a ku­tatóhelyeken a szervezetnek és a gazdasági ösztönzőknek olyan sajátoe rendszerét ki­alakítani, amely serkenti a kutatási eredmények gyor­sabb gyakorlati alkalmazá­sát. Az ipari és mezőgazdasá­gi kutatóhelyek zöme a re­form bevezetése óta már kor­szerűbb keretek között dol­gozik, szerződésre, rendelés­re vállalnak kutatási témá­kat, fejlesztési feladatokat, körülhatárolt céllal, megjelölt határidővel, meghatározott összegért. A bevételekből tart­ják _el magukat és fejlesztési alapot is képeznek. A korszerű gazdasági sza­bályozók kidolgozása ugyan­akkor megerősíti, hogy az alapkutatásokkal foglalkozó kutatóhelyeket, egyetemi tanszékeket továbbra is álla­mi költségvetési keretből kell finanszírozni. Erre áldozni szükséges, mert a tudomány nak mindig még is kell előz­nie a mát, törődnie kell a jö­vővel. a távlattal, amelyből a holnapi tnagasabbrendű gya­korlat fakad. Zárógondolat­ként ehhez még annyit: ha egyfelől arra ösztönözzük a tudományt, hogy kerüljön közelebb a gazdasághoz, a gyakorlathoz, másfelől nem kevésbé fontos a másik oldal sem: az, hogy a gazdasági elet, a termelés is gyorsab­ban, bátrabban lépjen előre a tudomány felé, merítsen és alkalmazzon minél többet an. nak vívmányaiból. Sok a kihasználatlan lehetőség — Egy olyan kis ország, mint a miénk, korunk tudo­mányos ismeretanyagának csak a töredékét szerezheti meg saját erejéből. Még a két szuperhatalom, a Szovjet­unió és Amerika se halad­hat kellően, ha csak a saját vívmányaira támaszkodik. Hazánknak elég jó helyezése van a nemzetközi tudomá­nyos ranglistán. Kapcsolata­ink széles körűek a kapita­lista világgal is, méginkább a szocialista országokkal, első­sorban a Szovjetunióval. In­nen is, onnan is szívesen jön­nek hozzánk tudományos ren. dezvényeinkre, becsülik pub­likációinkat, figyelik eredmé­nyeinket. Megítélésem szerint a szo­cialista országokkal, a tudo­mányos szférában előbb- utóbb a mainál magasabb színvonalú együttműködésnek kell kialakulnia. E tekintet­ben még sok a kihasználat­lan lehetőség. A kétoldalú tu­dományos kapcsolatok ápo­lása és fejlesztése mellett erő. síteni lehet a többoldalú kap­csolatokat, sőt bizonyos fel­tételek megteremtése esetén további integrált kutatási köz­pontok irányába is kívánatos előbbre lépni. Mert elsősorban bátrabban alkalmazhatnánk a többoldalú közös kutatást, a kutatóeszközök gyorsabb, bü­rokráciamentes cseréjét, a közös folyóiratok kiadását, az összehangolt szakemberkép­zést, tapasztalatcserét. A fel­tételek mindehhez egyre ked­vezőbbé válnak. Azt. hiszem, megoldásra vár ennek kere­tei között az is, hogy — az erőteljesebb ösztönzés érde­kében — a kutatási eredmé­nyek és találmányok átvéte­lénél, az átvevő ország térít­se meg az átadó országnak a ráfordításokat. Saját vívmányaink külföldi értékesítése mellett, egyéb szükségleteinket nemzetközi csere révén, bátrabb licenc- politikával, vásárlásokkal biz­tosíthatjuk. Várható, hogy a kellő párt- és állami határo­zatok e területen is új len­dületet, távlatot nyitnak a tudományok hazai fejlődése előtt Ss. S. Terveznek a tari Május 1-ben Balogh Miklós, a tari Má­jus 1. Termelőszövetkezet el- íöke, eg>' ideig nyugtalanul járt-kelt a szövetkezeti iro­dán. A szomszédban a műve­lődési otthon emeletén terv- •árgyaló közgyűlésre gyüle­keztek a tagok. Az elnök ne­vetve jegyezte meg, néhány óra és elmúlik a szorongás. Akkor kiderül, hogyan fogad­ják a tervet, elképzeléseket a agok. Azt mindjárt leszögezte, egetverő nagy dolgokat az idén sem produkál a terme­lőszövetkezet. Ahhoz kevés az 1800 hold föld, meg a 200 termelőszövetkezeti tag. Még akkor is, ha az asszonyok, a férfiak igyekezetére nem le­het panasz. így aztán egyet­len mondatban sűríthető az idei terv lényege: okosan, jól élni azokkal az adottságok­kal, amelyek a szövetkezet­ben megvannak. Ötmillió a szán tó föl rlón A gazdaság idei tervében a szántóföldi növénytermesztés jövedelme a számottevő. A mintegy kilenc és fél milliós tennelési értékből több mint ötmillió forint a szántófölde­ken „terem”. A kenyérgabo­na, a szükséges takarmánynö­vények mellett jó pénzt ígérő cukorrépát és kertészeti nö­vényeket termelnek. A cukor­répa évről évre biztos, jó pénzt hoz a közösnek- Az idén is legalább 200 mázsás holdanként! terméssel és 400 ezer forintos jövedelemmel számolnak. A kertészetet — tíz hold­dal — olyan növények rová­sára növelik, amelyek az el­múlt években bizonyos csa­lódást okoztak. Ilyen volt mindenekelőtt a burgonya. Ha rossz idő járta, akkor ele­ve ráfizetett termesztésére a szövetkezet. De nem tudtak zavartalanul örülni akkor sem, ha gazdag termést ta­karítottak be. Ilyenkor — mert mindenütt bőséges volt a termés — hihetetlenül sok borsot tört a szövetkezeti ve­zetők orra alá a MÉK. A leg­több esetben hosszú árvita, minőségi huza-vona előzte meg az átvételt. A kertészet­ben most mindenekelőtt olyan növényeket termelnek, ame­lyekből szinte korlátlan mennyiséget dolgoz fel a konzervgyár. így az értékesí­tési gondokat eleve kizárják a gazdaságból. bök sertés sömbötyődik Az állattenyésztés mintegy hárommilliót tesz a növény- termesztés ötmilliójához. A jövedelem nagy részét, éppen a meglevő adottságok kihasz­nálásával, a szarvasmarha- és sertéstenyésztés adja. Igen sok sertés gömbölyödik, hízik az idén az állattenyésztő telepen. A tervek szerint 680 sertést értékesítenek. A szarvasmar­ha-hizlalás ugyancsak bizloe pénzt jelent. Több mint fél­százat hizlalnak, s adnak át az állatforgalmi vállalatnak. A termelőszövetkezet bizo­nyos segédüzemi tevékenysé­get is folytat. A föld mélye errefelé nem igen rejt értékes Kiforratlanul,.. A HO&SZÜ ASZTALT két­oldalt álljak korül az asszo­nyok, lányok, a Petófi-brigád tagjai a Nógrád megyei Tex­tilipari Vállalat jobbágyi tize. méhen. Majdnem mindegyi­kük új dolgozó, tavaly nyáron cs az ősszel kerültek az üzem­be. Január 1-vel verődtek brigádba. Múltjuk ugyan nincs, annál inkább nagy jö­vő áll előttük. Ügy hírlik; ha még jobban megszokják az üzem levegőjét, hozzáigazod- iiak a követelményekhez, be­neveznek a szocialista címért folyó versenybe. 4 Nagy Andrásáé, a brigád vezetője így kezdi: — Palotásról, Héhalomról, Pásztóról és Tarról járnak be a brigád tagjai. Tizenheten vagyunk, majdnem minde­gyik új dolgozó, de jó érzés­sel mondhatom; igen sok köz­tük az ügyes kezű asszony, lány. — Bera Istvánnéra mu­tat. Az asszonykát, aki az asz­tal végéhez áll közel, a nyil­vános dicséret meglepi. Kény­szerű szünet után ő veszi át a szót: — Korábban építkezésen dolgoztam. Ott is 6 forint volt az órabérem akárcsak itt. Kü­lönbség azonban van a két munka között: itt jóval köny., nyebb. Nem, nem volt nehéz megszokni. Hogyan látom a brigád tevékenységét? — Sze­rintem mindenki tudja a kö­telességét Nagy József né folytatja: — Csak néhányszor mond­ták, hogy teregessek sűrűb­ben. Hallgattam a jó szóra, nem bántam meg. Sokat segi­Egy behangolják A megyei József Attila mű­velődési központ levélben fordult a társintézmények­hez, hogy más városokhoz ha­sonlóan közös szerkesztésű, havonta megjelenő program- füzetet adjanak ki közösen. A kiadvány egybehangolná a salgótarjáni művelődési ottho­nok programját is. Ugyanis többször előfordult, hogy egy estére több jelentős rendez­vény jutott, amely megosztot­ta a közönséget. A művelő­dési intézmények látogatói­nak is hasznos lenne á terve­zett kiadvány, mivel egysége­sen át tudnák tekinteni a programot, megfelelően tud­nának tájékozódni és válogat­ni. Ha a társintézmények kedvezően fogadják a megyei József Attila művelődési köz­pont javaslatát, akkor a mű­velődési otthonok látogatói már az új évad beindultával, szeptembertől kézhez kapják a Salgótarján kulturális éle­téről beszámoló programfüze­tet. kincseket. Legfeljebb sódert bányászhatnak, amit szívesen vásárolnak a környékbeli épí­tők. így aztán a számok is egészen szerények, amelyek a szövetkezet segédüzemi tevé­kenységéből származó jöve­delmét jelzik. A sód er bánya, a különböző szállítások jó félmillióval növelik a közös gazdaság, a tagok jövedelmét Mennyit ér a munkaegység? Az érdeklődés középpontjá­ban a tervtárgyaló közgyűlé­sen, de már azt megelőzően is a jövedelemelosztás állt. Mivel Taron az idén sem kí­vánnak változtatni a hagyo­mányos munkaegységen, a kérdés úgy hangzott, mennyit ér az idén a munkaegység? Balogh Miklós beszámolójá­ban 50 forintot ígért a tagok­nak. Feltételezve azt hogy aszály, jégverés, de egyéb elemi csapás sem húzza ke­resztül a szövetkezeti vezetők és a tagok számításait Es ami a legfontosabb, a szövetkezet tagjai, alkalmazottal legalább olyan szorgalommal. Igyeke­zettel végzik munkájukat mint tavaly. T. G. tett nekem Németh Jőzsefné, no_ meg a brigádvezetőm. Mit mondjak, hogy érzem ma­gam? Ott jó, ahol az ember feltalálja magát. Én ide kí­vánkoztam . .. Debló Jőzsefné is bekap­csolódik a beszélgetésbe: — Egy-két hétig nehéz volt, aztán megszoktam. Kez­detben nekem is többször mondta a teremmester meg a művezető: csináljam jobban Nem, nem haragudtam meg rájuk. Jó szívvel és jó érzés­sel mondták, aminek később én láttam a hasznát. Még megtudom, hogy Pa­lotásról jár be, azelőtt a Szi- ráki Állami Gazdaságban dol­gozott. Azért jött ide, mert itt állandó a munka, s jóval könnyebb mint ott volt. Kere­sete havi 1300 forint, amit jó­nak tart. — Egyáltalán nem tudtam varrni, amikor idekerültem — mondja Molnár Arpádné, aki tavaly júliustól dolgozik az üzemben. — Ez az első mun­kahelyem. Most ismertem meg, milyen az üzemi élet. Üj helyemet én is megszok­tam. Része van ebben műve­zetőmnek Molnár Istvánná- nak. Így emlékezik: — előfordult, hogy helyettem is dolgoztak, hogy többet keressek. — Ezt nem szabad — ve­tem közbe. — Pedig így volt, minek tagadjam. Jót tettek velem, tiszteletlenség volna elhall­gatni. Nem is felejtem el so­ha! — És most? — Behunyt szemmel is el­végzem a reám bízott mun­kát — Azért jobb, ha nyitott szemmel dolgozunk, mert a minőséget nagyon megköve­telik — egészíti ki az előb­bit a brigádvezető. ERŐSSÉGE A KOLLEKTÍ­VÁNAK Ürbán Miklósné. Ö Pásztóról jár be. Az üzemi élet miliőjét még Budapes­ten, a Duna Cipőgyárban szokta meg, ahol hat évig doigozolt. — Nagyon szerettem régi munkahelyemet, itt is jól ér­zem magam. Egyszerű mun­ka amit csinálunk, hamar meg lehet szokni, csak oda kell figyelni. Titkosan ver­senyzőnk. Ügy csináljuk, mintha nem figyelnénk a ve- télytársak eredményeit, köz­ben mindig azt lessük, me­lyikük milyen eredményt ért el. — ön szerint esélyes a bri­gád? — Egy biztos: nem állunk rosszul. Ha tartjuk a tempót lehet, hogy az elsők között leszünk. Igaz, mi még Csak munkabrigád vagyunk. Bízik a jó helyezésben Győ­ri Anna is, aki a brigád egyik legfiatalabb tagja. Azelőtt a vállalat központjában, Salgó­tarjánban dolgozott Fél éve jár ide, ügyes kezű, szorgal­mas, rendes és fegyelmezett kislánynak ismerték meg kol­legái. Azt mondja: — Szeretek dolgozni, nem örülnék, ha otthon kellene tétlenkednem. Űj helyemet hamar megszoktam. Azért is szeretek idejárni, mert itt sem szombat éjszaka, sem pedig vasárnap nem kell dolgozni. * KORAI VOLNA azt állíta­ni, hogy a brigád minden tagja úgy dolgozik, ahogyan az előírások megkövetelik. Ennek a gyakorlatlanságon kiírni több oka van: az ön­tudat hiánya, esetenként a kényelmesség stb. Ugyanak­kor vannak a brigádban, akik messzebb látnak, s a ma még kiforratlan kollektívában ma­gasabb öntudatot sugárzó, minden tekintetben helytálló szocialista brigád születését vélik felfedezni. Nem kétsé­ges, hogy nekik lesz igazuk. Venesz Károly Bosszúság nélkül A múltkoriban a városi tanácsülésen felszólal; egy ta nacstag. Elmondta, hogy Zagyvapálfalván az új lakótelepen összefogtak a lakók és társadalmi munkában rendbehozták az udvart. Salakot hintettek szét, hogy a munkába siető fel­nőttek és az iskolások ne tapossanak bokáig érő sárban. Ezen kívül — ugyancsak társadalmi munkában — virágot ültettek, gyepesítettek, hogy a szép űj házak környéke is tetszetős külsőt öltsön. Szívesen, önzetlenül csinálták, több mint száz órát fordítottak rá. Idáig rendben van a dolog, nem különleges eset, me gyeszerte sok-sok társadalmi munkában elvégzett parkost tás, járdaépítés, útkarbantartás dicséri az ottlakók áldozat készségét. Az viszont már nincs rendben, ami ezután követ­kezett. A Gorkij-telepen ugyanis egy űj bölcsődét építenek. Ev. mindannyiunk számára örömet jelent, segít megoldani a kisgyermekes édesanyák gondjait. De az építők teljesen tönkretették az udvart. A gépek, teherautók keresztül-kasul szántották, és kímélet nélkül legázolták a parkot is. A la­kók első ízben még nem szóltak semmit. Rossz szájízzel ugyan, de nekiláttak újra. Most már ott tartanak, hogy va lóságos háború dúl közöttük és az építők között. Eddig ugyanis háromszor hozták rendbe az udvart, és most ne­gyedszer is feldúlták. A lakók elkeseredetten mondják: töb­bé hozzá sem nyúlnak, maradjon minden úgy, ahogy van. Ez az eljárás, s a meglevő értékek semmibe vétele va­lóban felháborító. Ha valamit csinálunk, miért nem tudjuk úgy véghezvinni, hogy másoknak ne okozzunk vele bosszú ­ságot? Ebben az esetben a környékbeliek joggal háborodtál fel, mert munkájukat egyszerűen mellékesnek tekintették. Nemcsak a fölöslegesen feláldozott száz óra — munkába ja ró emberek lévén, bizonyára másra is fordíthatták volna — elvesztése jelent kárt. Ennél lényegesen több kárt okoz ez a fajta szemlélet. Az, hogy gyakran mitsem törődünk a meglevő értékekkel, pedig nem egyszer súlyos százezreket fordítunk rájuk a Vá­ros, vagy a község pénzéből, amely a közösségé. És a kö­zösséget, a társadalmat károsítja meg a felelőtlen építő, a parkokat, fákat tönkretevő járókelő. Igaz, minden szál vi­rághoz nem lehet külön őrt állítani. Viszont az is igaz, hogy megóvásuk mindannyiunk dolga. Nem lehet elégszer hang­súlyozni, hogy csak társadalmi összefogással védhetjük meg, amit egyszer már létrehoztunk. A parkok, fák, virágok ami városunkban — amely nem bővelkedik zöld területekben — különösen sokat jelentenek. Évről évre visszatérő munka a parkok felújítása, sokszor azt is pótolni kell, amit nem a természet, hanem az emberek tettek tönkre. A végrehi bizottsági és tanácsüléseken, a tanácstagi beszámolókon szinte állandó téma a rombolások okozta kár. Ezt megelőz­ni csak messzemenő gondoskodással lehet. Sok feladat hárul a pedagógusokra, mert a gyerekek különösen nagy károkat okoznak. De nemcsak a pedagógusok kötelessége az értékek megbecsülésére nevelés. Minden felnőtt érezze feladatának — akár szülő, akár nem — hogy rászóljon a parkok rom­bolóira. Csak így érjük el, hogy anyagi erőink nagy részét ne a károk helyreállítására, hanem új létesítményekre for­díthassuk. Cs. EL NÓGRÁD - 1969. mój’us 6., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom