Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-30 / 122. szám
Páncélos üt h özei Jerikótól keléire ■ Á moszkvai tanácskozás eie (II,) Izrael arabok közötti konfliktusra törekszik A Palesztinái felszabadítási szervezet fegyveres erőinek parancsnoksága nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy az izraeliek azt állították: jordániai területről arab gerillák rakétákkal lőtték Jerikó belvárosát és arabokat sebesítettek meg. A parancsnokság közölte, hogy az izraeli hatóságok magúit támadták meg a polgári lakosságot, és most a kommandókra akarják hárítani a felelősséget a támadásokért. Céljuk az — hangzik a közleményben —, hogy konfliktust idézzenek elő a Palesztinái ellenállók és az arab polgári lakosság között. A Palesztina! forradalom sohasem fordítja fegyvereit saját népe ellen — szögezte le a parancsnokság. Izraeli részről ezzel szemben azt állították, hogy szerel,ári is rakéták csapódtak be a jepkói belvárosba, és hogy egy házat telitalálat ért. Az első állítólagos támadás a Holt-tengertől kilenc kilométerrel északnyugatra fekvő, izraeliek megszállta arab oázisváros ellen — kedden történt. Jerikótól keietre izraeli és jordániai páncélosütközet zajlott le — ugyancsak izraeli bejelentés szerint — szerdán, a Jordán folyó mentén. A harcban tüzérségi egységek is részt vettek. A jordániai hadsereg szóvivője szerint négy izraeli vadászbombázó rakétákkal, és fedélzeti fegyverekkel lőtte a Jordán folyó északi szakasza mentén fekvő Kuriemeh arab falut. (MTI) Elsőként használnának atomfegyvert Suoár András, az MTI londoni tudósítója jelenti: Csütörtökön Londonban az angol, amerikai és nyugatnémet hadügyminiszter, valamint olasz, török, belga és dán kollégáik részvételével megkezdődött a NATO nukleáris tervezési csoportjának kétnapos ülése. A héttagú csoport megvitatja a taktikai nukleáris fegyverek felhasználására vonatkozó NATO-terveket. A tanácskozásnak különösen fenyegető jelleget kölcsönöz az a tény, hogy Healey brit hadügyminiszter korábban bejelentette: Bonn és London közös erővel dolgozik azokon a terveken, amelyek szerint a NATO „egy európai konfliktus esetén elsőként használna atomfegyvereket”. Healey és amerikai kollégája, Laird szerdán a brüsz- szeli NATO-ülésen erős nyomást gyakorolt Kanadára azzal a céllal, hogy megakadályozzák a kanadai csapatok tervezett kivonását Európából. Cadieux kanadai hadügyminiszter azonban csak a „további konzultációkat” volt hajlandó megígérni a végső döntés meghozatala előtt. A londoni titkos üléseken Schröder nyugatnémet hadügyminiszter kíséretében ott van Ulrich de Maziere tábornok, a Bundeswehr főfelügyelője, aki a második világháború idején alezredesként, a hitleri hadsereg vezérkarában a hadműveleti osztályon töltött be felelős tisztséget. A csütörtöki Morning Star így ír: „a bonni militaristák számára a NATO-érte- kezlet újabb lépést jelent ahhoz, hogy az NSZK több beleszólást kapjon a nukleáris fegyverek felhasználásába, végcéljuk pedig az, hogy a nyugatnémet ujj is ott legyen a ravaszon”. (MTI) A Szlovák Újságíró Szövetség felhívása Legfőbb bizonyíték a pártos újságírás A Szlovák újságíró Szövetség felhívást adott ki, amelyben foglalkozva az elmúlt időszak politikai fejlődésével, megállapítja, a Szlovák Újságíró Szövetség már annakidején egyértelműen kiállt a Szlovák KP KB Gustáv Husák vezetése alatt képviselt politikája. mellett. Annak ellenére, hogy az újságírók között is voltak különböző nézetek, a szövetség sohasem adta fel álláspontját, s nem támogatta a szocialistaellenes és szov- ietellenes erőket. A Szlovák Újságíró Szövetség — hangsúlyozza a nyilatkozat — egyértelműen állást foglalt a CSKP KB novemberi és áprilisi határozatai mellett is. A szövetség csak azon tagjainak tevékenysége mellett állt ki, akiknek munkája a szövetség programjával és politikai ólKözlemény Baibakov látogatásáról Prágában közleményt adtak ki Bajbakov szovjet minlsz- lerelnök-helyettes, a Szovjetunió Állami Tervbizottsúga elnökének csehszlovákiai látogatásáról. Bajbakov az állami tervbizottság és több minisztérium felelős beosztású dolgozóinak kíséretében május 23—28 között baráti látogatási tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Az állami tervbizovteág elnökét fogadta dr. Husák. a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Cernik csehszlovák kormányfő, Ludvik Szvo- oeda, köztársasági elnök és több más csehszlovák párt- és állami vezető. A szívélyes és őszinte - légkörben lefolyt találkozón megvitatták a Szovjetunió és Csehszlovákia további gazdasági együttműködésének problémáit, a néP gazdasági tervek összehango- iásának kérdéseit. Véleménycserére került sor a feleket kölcsönösen érdeklő más kérdésekben is. (MTI) láspontjával egyezik — állapítja meg a felhívás. A szövetség úgy döntött, hogy kizárja tagjai közül azokat, akiknek külföldön kifejtett tevékenysége ellentétes volt a szövetség alapszabályával és a szocialista újsógíróer- kölccsel. A Szlovák Újságíró Szövetség az utóbbi hónapokban erőfeszítéseket tett, hogy kapcsolatait normalizálja a csehszlovákiai újságíró szövetségeikkel. valamint a Szovjetunió és a szomszédos szocialista országok újságíró szövetségeivel. E tekintetben pozitívan értékeli a szövetség munkáját. A felelősségteljes feladatok elvégzését deklarációk és aláírásgyűjtési akciók nem segítik elő — állapítja meg a felhívás. Minden újságírónak azt a tényt, hogy érdekelt a párt jelenlegi politikájának megvalósításában, mindennapi újságírói munkájával kell bebizonyítani. (MTI) A kommunisták, az összes haladó erők arra készülnek, hogy minden lehetőség maximális kihasználásával szelesebb körű támadást intézzenek az imperializmus, a reakció és a háború erői ellen. E támadás stratégiájának és taktikájának kidolgozásakor feltétlenül számításba kell Venni az ellenség helyzetét, erőállapotát. jellegzetességeit, vagyis jól kell ismerni a szembenálló felet. Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi időben számos testvérpárt mélyrehatóan elemezte a tőkés világ mai helyzetét. Az elemzések lényegükben egybehangzók, érdemes kiemelni a legfontosabb megállapításokat: Az imperializmus, mint világrendszer, nem lett erősebb, de fokozódott a fő imperialista nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok agresz- szivitása. Ezt bizonyítják a többi között: Vietnam, a NATO aktivizálása, a latin- amerikai beavatkozások, a közel-keleti válságpolitika stb. A testvérpártok nem tévesztik szem elől a nyugatnémet Imperializmust sem, amely kiépíti háborús gépezetét, atomfegyverek birtoklására tör, harcol a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló minden törekvés ellen, Nagy-Britannda uralkodó imperialista körei a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben az Egyesült Államok alárendelt partnerei. Erősödik a japán imperializmus, fokozna terjeszkedését Ázsiában, s enged a veszélyes militarista tendenciáiknak. A francia imperializmus igyekszik megtartani és erősíteni a világgazdaságban és a világpolitikában elfoglalt, pozícióit. Fokozódik az olasz monopol- tőke expanziója is. Ez tehát a válasz arra a kérdésre, Mikről van szó tulajdonképpen. Ezután logikusan következik a kérdés: mit akarnak az imperialisták? Az elemzések általában megegyeznek abban, hogy az imperialisták agresszív politikájukkal gyengíteni akarják a szocializmus világrendszerét, elnyomni a népek nem. Wt fc . f Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA közzétette az első, sorozatot azokból a fényképekből, amelyeket az Apollo—10 űrhajósai az űrhajó ablakából 112 kilométer magas ságból, illetve a holdkompról, 15 kilométer magasságból NÖGRAD - 1969. május 30., péntek készítettek Földünk útitársáról. A fényképeken jól felismerhetők a Hold kanyonjai, gigászi méretű, vagy egészen kicsiny kráterei, hegyei. Egyes fényképek kísértetiesen emlékeztetnek az Antarktisz- ról készített légi felvételekre. John Dietrich, a NASA geológusa szerint még túlságosan korai volna e fényképek alapján részletes és végleges elemzést végezni a Hold felületéről, de a, felvételek elősegítik az Apollo—11 holdkompjának leszállására kijelölt Hold-béli terület beható tanulmányozását. Az űrhajósok által a Holdról készített filmfelvételeket is levetítették. (MTI) 7j&ti felszabadító mozgalmát, akadályozni a tőkés országok dolgozóinak harcát, feltartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának folyamatát. S hogyan akarnak célt érni? A tapasztalatok szerint az imperializmus stratégiájának éle mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányul. Ezt a stratégiát azonban kettős taktikával próbálják sikerre vinni. Egyrészt a nyílt háborúig fajuló, durva önkénnyel, erőszakkal, a nemzetközi jogot sárba taposó fegyveres akciókkal. Példa erre a vietnami és a közel-keleti agresc- szió, a KNDK-t és Kubát fenyegető provokációk sorozata. Ahol ez a taktika nem alkalmazható, ott békésnek álcázott, hossaútávú taktikával, az államközi kapcsolatokat kihasználó behatolással, ideológiai diverzióval, egyszóval a fellazítással kísérletezik, de az erőszakról itt sem mondott le, csak fegyvertárában hátrább helyezte. A fellazítás különféle jelenségeivel az európai szocialista országok — mert ők állnak e taktika célpontjában — naponta találkoznak. A másik harci terep maga a kapitalista világ, amelyben a nyílt erőszak, a rendőri üldözés, a munkásellenes törvények,, a szociális demagógia és Sok egyéb módszer jelzi az imperialista manőverezést. Az imperializmus mindent magragad — a burzsoá reformizmustól az opportunista áramlatokig —, hogy belülről bomlassza az osztály- harcos erőket. Makacsul védelmezi a gyarmati rendszer végvárait. Minthogy ebben egyre kevesebb sikert arat, neokdonia- lista politikával igyeksizik fékezni az újonnan, felszabadult népek előrehaladását, politikai, gazdasági és katonai nyomást gyakorol rájuk. A „hogyan”-hoz tartoznak még az agresszív paktumok, a puccsok, az idegen területen levő támasc/pantok, amelyek segítségével az imperializmus fenntartja a feszültséget a világ számos körzetében. Az elemzések a továbbiakban logikusan arra térnek ki: milyen az ellenség belső helyzete? Általában úgy értékelik, hogy fokozódili a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége a különböző imperialista hatalmak köizött és az egész tőkés világban. Éleződik a harc a befolyási övezetekért, a felvevőpiacokért, a nyersanyagforrásokért. Az ellentétek és ellentmondások nemcsak gazdaságii síkon jelentkeznek: lazulnak ae agresszív tömbök Nyugat-Európában és Ázsiában. A megfigyelők hangsúlyozzák az imperializmus néhány új vonását: mindenekelőtt az állammonopolista jelleg erősödését, a tőkekivitel új formált. A testvérpártok nagy nyomatékkai hívták fel a figyelmet az osztályharc éleződésére a tőkés világban, mint ae imperialista-ellenes harc fontos tényezőjeként. Számos kapitalista országban társadalmi-politikai válságok robbannak ki, amelyek kapcsán mind többen ismerik fel a mélyreható és döntő változások szükségességét. Az értékelésekben lehull a lepel azokról a burzsoá próbálkozásokról, amelyekkel a kizsákmányoló osztály különféle koncepciók — ,hlépi kapitalizmus”, „jóléti állam”, stb. — segítségével akarják tompítani ae osatályharc élét Az imperializmus — minden belső és külső problémája, történelmi kilátástalansága ellenére — számottevő és veszélyes ellenfél. S ha a haladás és a béke erői nem fognak össze, hogy véget vessenek az imperialista háborúknak, akikor ae még nagyobb szenvedéseket zúdít az emberiségre — így foglalhatnák össze a véleményeket Vajon vissza tudja-e mindez fordítani a világ fejlődését? A felelet egyértelmű: nem! S ae indoklás: egyre nagyobb az ellentmondás az imperializmus „erőpolitikája” és reális lehetőséglei között. Az emberiség fejlődésének fő irányát a szocializmus, a nemzetközi munkásosztály forradalmi erői határozzék meg. Pálos Tamás Szudán Az afrikai kontinens északkelet! részén 2 505 813 km3-nyi területen fekvő köztársaságban 1968-ban 14,8 millió ember élt. Az ország lakosságának 39 százaléka arab, 36 százaléka núbiai néger, 23 százaléka szudáni néger, 2 százaléka pedig egyiptomi, angol és görög volt. Gyengén fejlett ország, a 95 százalékban írástudatlan lakosság egyliarmada nomád és félnomád állattenyésztéssel foglalkozik. Szudán elmúlt másfél évszázados története bővelkedett eseményekben. A XlX. század elején, 1819—1822 között Mohamed All egyiptomi uralkodó elfoglalta az országot és ezzel létrejött az angol behatolás egyik bázisa, miután az akkori egyiptomi kormány is fokozódó brit gyarmati elnyomás alatt állott. Ezt a folyamatot átmenetileg megszakította ugyan az úgynevezett Mahdi-há- ború, amely az egyiptomi uralom és az európai gyarmatosítók ellen tört ki, de kezdeti sikerek után a primitív vallási mozgalom összeomlott. 1896 és 1899 között az angol és egyiptomi csapatok meghódították Szudánt, amelynek hátterében nem annyira a Mahdi- mozgalom felszámolására irányuló törekvés húzódott meg. mint inkább a Nílus felé haladó francia csapatok megállítása. A hadjáratot az 1899-ben kötött angol- egyiptomi szerződés zárta le, .amelynek értelmében Szudán, Angol-egyiptomi Szudán néven a két ország kondominiuma lett, a brit főkormányzó irányítása alatt. 1925-ben a brit kormányzó meggyilkolása aztán alkalmat adott Nagy-Brltanniának, hogy egyoldalúan felbontsa az 1899-ben kötött szerződést és eltávolítsa az egyiptomi csapatokat Szudánból. Csak a második világháború után alapvetően megváltozott nemzetközi erőviszonyok hoztak újabb fordulatot az ország életében. 1953 februárjában angol- egyiptomi szerződés jött létre, amelynek értelmében Nagv-Bri- tanniának 3 éven belül biztosítania kellett az ország függetlenségét. 1955-ben kivonták az angol csapatokat Szudánból, 1956. január 1-én pedig kikiáltották alkotmányjogi függetlenségét. A fiatal köztársaságot az első politikai megrázkódtatás 1958. novemberében érte, amikor Ibrahim Abbud marsall katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. A második politikai sokk 1163-ban érte az országot, amikor Dél-Szudán néger törzsei fegyveres felkelést indítottak az önkormányzati jog kivívásáért. Három éven keresztül polgárháborús állapotok uralkodtak, és Dél-Szudán problémája mindmáig megoldatlan. Abbud diktatúrájának népi forradalom vetett véget 1964 októberében. Polgári koalíciós kormány alakult, amelynek a kommun'.s- is tagjai voltak. Az 1964-es forradalom szellemétől való eltávolodást jelezte azonban az a tény, hogy 1965 decemberében betiltottak Szudán Kommunista Pártját. Az ellenség „természetrajza"
