Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

Páncélos üt h özei Jerikótól keléire ■ Á moszkvai tanácskozás eie (II,) Izrael arabok közötti konfliktusra törekszik A Palesztinái felszabadítási szervezet fegyveres erőinek parancsnoksága nyilatkozatot adott ki azzal kapcsolatban, hogy az izraeliek azt állítot­ták: jordániai területről arab gerillák rakétákkal lőtték Je­rikó belvárosát és arabokat sebesítettek meg. A parancsnokság közölte, hogy az izraeli hatóságok ma­gúit támadták meg a polgári lakosságot, és most a kom­mandókra akarják hárítani a felelősséget a támadásokért. Céljuk az — hangzik a köz­leményben —, hogy konflik­tust idézzenek elő a Paleszti­nái ellenállók és az arab pol­gári lakosság között. A Pa­lesztina! forradalom sohasem fordítja fegyvereit saját népe ellen — szögezte le a pa­rancsnokság. Izraeli részről ezzel szem­ben azt állították, hogy szer­el,ári is rakéták csapódtak be a jepkói belvárosba, és hogy egy házat telitalálat ért. Az első állítólagos támadás a Holt-tengertől kilenc kilomé­terrel északnyugatra fekvő, iz­raeliek megszállta arab oázis­város ellen — kedden történt. Jerikótól keietre izraeli és jordániai páncélosütközet zaj­lott le — ugyancsak izraeli bejelentés szerint — szerdán, a Jordán folyó mentén. A harcban tüzérségi egységek is részt vettek. A jordániai hadsereg szóvi­vője szerint négy izraeli va­dászbombázó rakétákkal, és fedélzeti fegyverekkel lőtte a Jordán folyó északi szakasza mentén fekvő Kuriemeh arab falut. (MTI) Elsőként használnának atomfegyvert Suoár András, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: Csütörtökön Londonban az an­gol, amerikai és nyugatnémet hadügyminiszter, valamint olasz, török, belga és dán kol­légáik részvételével megkez­dődött a NATO nukleáris ter­vezési csoportjának kétnapos ülése. A héttagú csoport meg­vitatja a taktikai nukleáris fegyverek felhasználására vo­natkozó NATO-terveket. A tanácskozásnak különösen fe­nyegető jelleget kölcsönöz az a tény, hogy Healey brit had­ügyminiszter korábban beje­lentette: Bonn és London kö­zös erővel dolgozik azokon a terveken, amelyek szerint a NATO „egy európai konflik­tus esetén elsőként használna atomfegyvereket”. Healey és amerikai kollé­gája, Laird szerdán a brüsz- szeli NATO-ülésen erős nyo­mást gyakorolt Kanadára az­zal a céllal, hogy megakadá­lyozzák a kanadai csapatok tervezett kivonását Európá­ból. Cadieux kanadai hadügy­miniszter azonban csak a „to­vábbi konzultációkat” volt hajlandó megígérni a végső döntés meghozatala előtt. A londoni titkos üléseken Schröder nyugatnémet had­ügyminiszter kíséretében ott van Ulrich de Maziere tá­bornok, a Bundeswehr fő­felügyelője, aki a második vi­lágháború idején alezredes­ként, a hitleri hadsereg ve­zérkarában a hadműveleti osz­tályon töltött be felelős tiszt­séget. A csütörtöki Morning Star így ír: „a bonni milita­risták számára a NATO-érte- kezlet újabb lépést jelent ah­hoz, hogy az NSZK több be­leszólást kapjon a nukleáris fegyverek felhasználásába, végcéljuk pedig az, hogy a nyugatnémet ujj is ott legyen a ravaszon”. (MTI) A Szlovák Újságíró Szövetség felhívása Legfőbb bizonyíték a pártos újságírás A Szlovák újságíró Szövet­ség felhívást adott ki, amely­ben foglalkozva az elmúlt idő­szak politikai fejlődésével, megállapítja, a Szlovák Új­ságíró Szövetség már annak­idején egyértelműen kiállt a Szlovák KP KB Gustáv Husák vezetése alatt képviselt politi­kája. mellett. Annak ellenére, hogy az újságírók között is voltak különböző nézetek, a szövetség sohasem adta fel álláspontját, s nem támogatta a szocialistaellenes és szov- ietellenes erőket. A Szlovák Újságíró Szövetség — hang­súlyozza a nyilatkozat — egyértelműen állást foglalt a CSKP KB novemberi és ápri­lisi határozatai mellett is. A szövetség csak azon tagjainak tevékenysége mellett állt ki, akiknek munkája a szövetség programjával és politikai ól­Közlemény Baibakov látogatásáról Prágában közleményt ad­tak ki Bajbakov szovjet minlsz- lerelnök-helyettes, a Szovjet­unió Állami Tervbizottsúga el­nökének csehszlovákiai látoga­tásáról. Bajbakov az állami tervbizottság és több minisz­térium felelős beosztású dol­gozóinak kíséretében május 23—28 között baráti látogatási tett a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaságban. Az állami tervbizovteág el­nökét fogadta dr. Husák. a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Cernik csehszlo­vák kormányfő, Ludvik Szvo- oeda, köztársasági elnök és több más csehszlovák párt- és állami vezető. A szívélyes és őszinte - légkörben lefolyt találkozón megvitatták a Szovjetunió és Csehszlovákia további gazdasági együttmű­ködésének problémáit, a néP gazdasági tervek összehango- iásának kérdéseit. Vélemény­cserére került sor a feleket kölcsönösen érdeklő más kér­désekben is. (MTI) láspontjával egyezik — álla­pítja meg a felhívás. A szövetség úgy döntött, hogy kizárja tagjai közül azo­kat, akiknek külföldön kifej­tett tevékenysége ellentétes volt a szövetség alapszabályá­val és a szocialista újsógíróer- kölccsel. A Szlovák Újságíró Szövet­ség az utóbbi hónapokban erő­feszítéseket tett, hogy kapcso­latait normalizálja a cseh­szlovákiai újságíró szövetsé­geikkel. valamint a Szovjet­unió és a szomszédos szocia­lista országok újságíró szö­vetségeivel. E tekintetben po­zitívan értékeli a szövetség munkáját. A felelősségteljes feladatok elvégzését deklará­ciók és aláírásgyűjtési akciók nem segítik elő — állapítja meg a felhívás. Minden új­ságírónak azt a tényt, hogy érdekelt a párt jelenlegi poli­tikájának megvalósításában, mindennapi újságírói munká­jával kell bebizonyítani. (MTI) A kommunisták, az összes haladó erők arra készülnek, hogy minden lehetőség ma­ximális kihasználásával sze­lesebb körű támadást in­tézzenek az imperializmus, a reakció és a háború erői ellen. E támadás stratégiá­jának és taktikájának ki­dolgozásakor feltétlenül számításba kell Venni az ellenség helyzetét, erőálla­potát. jellegzetességeit, vagyis jól kell ismerni a szembenálló felet. Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi időben számos test­vérpárt mélyrehatóan ele­mezte a tőkés világ mai helyzetét. Az elemzések lé­nyegükben egybehangzók, érdemes kiemelni a legfon­tosabb megállapításokat: Az imperializmus, mint vi­lágrendszer, nem lett erősebb, de fokozódott a fő imperia­lista nagyhatalom, az Ameri­kai Egyesült Államok agresz- szivitása. Ezt bizonyítják a többi között: Vietnam, a NATO aktivizálása, a latin- amerikai beavatkozások, a közel-keleti válságpolitika stb. A testvérpártok nem té­vesztik szem elől a nyugat­német Imperializmust sem, amely kiépíti háborús gépe­zetét, atomfegyverek birtoklá­sára tör, harcol a nemzetközi feszültség enyhítésére irányu­ló minden törekvés ellen, Nagy-Britannda uralkodó im­perialista körei a nemzetközi politika legfontosabb kérdé­seiben az Egyesült Államok alárendelt partnerei. Erősö­dik a japán imperializmus, fokozna terjeszkedését Ázsiá­ban, s enged a veszélyes mi­litarista tendenciáiknak. A francia imperializmus igyek­szik megtartani és erősíteni a világgazdaságban és a világ­politikában elfoglalt, pozícióit. Fokozódik az olasz monopol- tőke expanziója is. Ez tehát a válasz arra a kérdésre, Mikről van szó tu­lajdonképpen. Ezután logiku­san következik a kérdés: mit akarnak az imperialisták? Az elemzések általában megegyeznek abban, hogy az imperialisták agresszív politi­kájukkal gyengíteni akarják a szocializmus világrendsze­rét, elnyomni a népek nem­. Wt fc . f Az amerikai űrhajózási hi­vatal, a NASA közzétette az első, sorozatot azokból a fény­képekből, amelyeket az Apol­lo—10 űrhajósai az űrhajó ab­lakából 112 kilométer magas ságból, illetve a holdkomp­ról, 15 kilométer magasságból NÖGRAD - 1969. május 30., péntek készítettek Földünk útitársá­ról. A fényképeken jól felis­merhetők a Hold kanyonjai, gigászi méretű, vagy egészen kicsiny kráterei, hegyei. Egyes fényképek kísértetiesen emlékeztetnek az Antarktisz- ról készített légi felvételekre. John Dietrich, a NASA geo­lógusa szerint még túlságo­san korai volna e fényképek alapján részletes és végleges elemzést végezni a Hold felü­letéről, de a, felvételek elő­segítik az Apollo—11 hold­kompjának leszállására kije­lölt Hold-béli terület beható tanulmányozását. Az űrhajósok által a Hold­ról készített filmfelvételeket is levetítették. (MTI) 7j&ti felszabadító mozgalmát, akadályozni a tőkés országok dolgozóinak harcát, feltartóz­tatni a kapitalizmus hanyat­lásának folyamatát. S hogyan akarnak célt ér­ni? A tapasztalatok szerint az imperializmus stratégiájának éle mindenekelőtt a szocialis­ta országok ellen irányul. Ezt a stratégiát azonban kettős taktikával próbálják sikerre vinni. Egyrészt a nyílt hábo­rúig fajuló, durva önkénnyel, erőszakkal, a nemzetközi jo­got sárba taposó fegyveres akciókkal. Példa erre a viet­nami és a közel-keleti agresc- szió, a KNDK-t és Kubát fe­nyegető provokációk sorozata. Ahol ez a taktika nem alkal­mazható, ott békésnek álcá­zott, hossaútávú taktikával, az államközi kapcsolatokat ki­használó behatolással, ideo­lógiai diverzióval, egyszóval a fellazítással kísérletezik, de az erőszakról itt sem mondott le, csak fegyvertárában hát­rább helyezte. A fellazítás kü­lönféle jelenségeivel az euró­pai szocialista országok — mert ők állnak e taktika cél­pontjában — naponta talál­koznak. A másik harci terep maga a kapitalista világ, amelyben a nyílt erőszak, a rendőri ül­dözés, a munkásellenes tör­vények,, a szociális demagó­gia és Sok egyéb módszer jelzi az imperialista manőve­rezést. Az imperializmus min­dent magragad — a burzsoá reformizmustól az opportu­nista áramlatokig —, hogy belülről bomlassza az osztály- harcos erőket. Makacsul védelmezi a gyar­mati rendszer végvárait. Minthogy ebben egyre keve­sebb sikert arat, neokdonia- lista politikával igyeksizik fé­kezni az újonnan, felszabadult népek előrehaladását, politi­kai, gazdasági és katonai nyo­mást gyakorol rájuk. A „hogyan”-hoz tartoznak még az agresszív paktumok, a puccsok, az idegen területen levő támasc/pantok, amelyek segítségével az imperializmus fenntartja a feszültséget a világ számos körzetében. Az elemzések a továbbiak­ban logikusan arra térnek ki: milyen az ellenség belső hely­zete? Általában úgy értékelik, hogy fokozódili a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége a különböző imperialista ha­talmak köizött és az egész tő­kés világban. Éleződik a harc a befolyási övezetekért, a felvevőpiacokért, a nyers­anyagforrásokért. Az ellen­tétek és ellentmondások nem­csak gazdaságii síkon jelent­keznek: lazulnak ae agresszív tömbök Nyugat-Európában és Ázsiában. A megfigyelők hangsúlyoz­zák az imperializmus néhány új vonását: mindenekelőtt az állammonopolista jelleg erő­södését, a tőkekivitel új for­mált. A testvérpártok nagy nyo­matékkai hívták fel a figyel­met az osztályharc éleződésé­re a tőkés világban, mint ae imperialista-ellenes harc fontos tényezőjeként. Számos kapitalista országban társa­dalmi-politikai válságok rob­bannak ki, amelyek kapcsán mind többen ismerik fel a mélyreható és döntő változá­sok szükségességét. Az értékelésekben lehull a lepel azokról a burzsoá pró­bálkozásokról, amelyekkel a kizsákmányoló osztály külön­féle koncepciók — ,hlépi ka­pitalizmus”, „jóléti állam”, stb. — segítségével akarják tompítani ae osatályharc élét Az imperializmus — min­den belső és külső problémá­ja, történelmi kilátástalansága ellenére — számottevő és ve­szélyes ellenfél. S ha a hala­dás és a béke erői nem fog­nak össze, hogy véget vesse­nek az imperialista háborúk­nak, akikor ae még nagyobb szenvedéseket zúdít az embe­riségre — így foglalhatnák össze a véleményeket Vajon vissza tudja-e mind­ez fordítani a világ fejlődé­sét? A felelet egyértelmű: nem! S ae indoklás: egyre na­gyobb az ellentmondás az im­perializmus „erőpolitikája” és reális lehetőséglei között. Az emberiség fejlődésének fő irányát a szocializmus, a nemzetközi munkásosztály forradalmi erői határozzék meg. Pálos Tamás Szudán Az afrikai kontinens északkelet! részén 2 505 813 km3-nyi területen fekvő köztársaságban 1968-ban 14,8 millió ember élt. Az ország lakosságának 39 százaléka arab, 36 százaléka núbiai néger, 23 szá­zaléka szudáni néger, 2 százaléka pedig egyiptomi, angol és görög volt. Gyengén fejlett ország, a 95 százalékban írástudatlan lakosság egyliarmada nomád és félnomád állattenyésztéssel foglalkozik. Szudán elmúlt másfél évszáza­dos története bővelkedett esemé­nyekben. A XlX. század elején, 1819—1822 között Mohamed All egyiptomi uralkodó elfoglalta az országot és ezzel létrejött az an­gol behatolás egyik bázisa, mi­után az akkori egyiptomi kor­mány is fokozódó brit gyarmati elnyomás alatt állott. Ezt a folya­matot átmenetileg megszakította ugyan az úgynevezett Mahdi-há- ború, amely az egyiptomi uralom és az európai gyarmatosítók ellen tört ki, de kezdeti sikerek után a primitív vallási mozgalom össze­omlott. 1896 és 1899 között az an­gol és egyiptomi csapatok meghó­dították Szudánt, amelynek hát­terében nem annyira a Mahdi- mozgalom felszámolására irányu­ló törekvés húzódott meg. mint inkább a Nílus felé haladó fran­cia csapatok megállítása. A had­járatot az 1899-ben kötött angol- egyiptomi szerződés zárta le, .amelynek értelmében Szudán, Angol-egyiptomi Szudán néven a két ország kondominiuma lett, a brit főkormányzó irányítása alatt. 1925-ben a brit kormányzó meg­gyilkolása aztán alkalmat adott Nagy-Brltanniának, hogy egyolda­lúan felbontsa az 1899-ben kötött szerződést és eltávolítsa az egyip­tomi csapatokat Szudánból. Csak a második világháború után alapvetően megváltozott nemzetközi erőviszonyok hoztak újabb fordulatot az ország életé­ben. 1953 februárjában angol- egyiptomi szerződés jött létre, amelynek értelmében Nagv-Bri- tanniának 3 éven belül biztosíta­nia kellett az ország függetlensé­gét. 1955-ben kivonták az angol csapatokat Szudánból, 1956. január 1-én pedig kikiáltották alkot­mányjogi függetlenségét. A fiatal köztársaságot az első politikai megrázkódtatás 1958. no­vemberében érte, amikor Ibrahim Abbud marsall katonai puccsal ma­gához ragadta a hatalmat. A máso­dik politikai sokk 1163-ban érte az országot, amikor Dél-Szudán né­ger törzsei fegyveres felkelést in­dítottak az önkormányzati jog ki­vívásáért. Három éven keresztül polgárháborús állapotok uralkod­tak, és Dél-Szudán problémája mindmáig megoldatlan. Abbud diktatúrájának népi for­radalom vetett véget 1964 októbe­rében. Polgári koalíciós kormány alakult, amelynek a kommun'.s- is tagjai voltak. Az 1964-es forra­dalom szellemétől való eltávolo­dást jelezte azonban az a tény, hogy 1965 decemberében betiltot­tak Szudán Kommunista Pártját. Az ellenség „természetrajza"

Next

/
Oldalképek
Tartalom