Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-30 / 122. szám
Faluról falura Gazdaságfejlesztés, műszaki előrehaladás, piacképesség Ipolyvecei változások Hitte volna valaki csak három évtizede is, hogy valamikor, nem is olyan soká, néhány évtized múltán, az ipolyvecei határ a magyar mező- gazdaság büszkesége lesz? Hiszen még ma is gyakran felborítja a sívó homok a motorkerékpárt a dűlőutakon. A talaj minősége nem ad különös dicsekvésre okot. Az emberi akarat és szorgalom azonban annál nagypbb elismerést érdemel. f ekete kenyér Ügy mesélik az ipolyveceiek, hogy ezen a sivár tájon, amelyen csak a gyakran kiöntő, rakoncátlan Ipoly szeszélyes vize alkotott üde színfoltot, a rozs is satnyán fejlődött, öt— hatmázsás termés már jónak számított. S minthogy a rozs főterméke volt a homokos határnak, a veceiek is nagyob- bára fekete rozskenyéren éltek. Akik igényesebbek voltak, elmentek résziben aratni a jobb földű, búzatermő vidékekre, vagy némi ráadással rozsot cseréltek búzára. De az erdő is hiába díszlett a határban, ha az egyházé, a hercegprímásé volt! Ott volt az erdő, de még a gallyfáért is távolabb kellett munkát vállalni az erdőn, hogy tüzelőhöz jussanak. Tüzelőhöz, mely meleget ád és megfőzi a lebbencs- és ciberelevest. Nehéz, nagy erőfeszítést, hősi emberi küzdelmet igénylő volt az élet Ipolyvecén. S akkor, 1945-ben, egyszeriben megvirradt a vécéi ember számára is a szabadság hajnala. Epreskertek Szinte mint a homok alól, úgy bukkantak elő régi, rejtett, de nagy energiák, szinte virágként bontakoztak ki az építő, változtatni szándékozó, hozzáértő, jóindulatú gondolatok. Az ember elhatározta, hogy szembeszáll, megküzd a sívó homokkal! Ha ma járjuk a határt, szinte kételkedni kezdünk, hogy itt valamikor nem ugyanígy felemelte az embert mint ma, hanem lehúzta a föld. Százhúsz holdon díszük, bontja és ontja virágát a szamóca, az illatos és keresett gyümölcs, az ipolyvecei határ egyik központi kultúrája A rossz homok, Tóth József, a szövetkezet elnöke felolvassa a miniszteri dicséretben és kitüntetésben részesítettek névsorát mely hajdan, nem is olyan régen, a kenyeret sem termette meg, most aranyat ád. Ezreket keresnek holdanként a belföldre és külföldre nagy mennyiségben szállított gyümölcsből. De meghódította a homokot a burgonya is. Emlékszem rá, amikor Tóth József, az Alkotmány Tsz elnöke szedés után a telt zsákok garmadájával mutatta be, mire képes a szorgalom és szakértelem. Ontotta és ontja az egészséges burgonyagumókat az ipolyvecei homok. De még a rozs is többet ád, mint régen, a kispar- cellás, kapitalista időben. Soha annyit nem takarítottak be Ipolyvecén rozsból, mint például tavaly is, amikor 330 holdnyi területen tizennégy mázsás holdankénti hozamot mutattak fel. Megváltozott a táj arca, s másként tartja gerincét, fejét ezen a tájon az iparkodó ember. Kilenc esztendeje fogtak össze az első emberek, hogy vállvetve, a szövetkezet erejével jussank tovább életük szépítésében, javításában. Néhány éve már azon versengtek, hogy a megyében és az országban a jobb adottságú tsz-ekkel egyenrangú eredményt mutassanak fel. Okosan takarékoskodtak, a jövő érdekében azonban bátran építkeztek, gépesítettek, óvták a közös vagyont, vezetés és tagság szorosan együttműködött. Jól mondják, hogy nem csodát műveltek, csupán éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyek az ország és megyénk bármely közös gazdaságában fellelhetők. Nemes verseny Többször értek el helyezést a megyében, mi több, az országos versenyekben is. Tavaly már a versenynek szervezett keretet adtak. Három brigád: a fogatos-, a traktoros- és a tehenészbrigád a szocialista címért vette fel a küzdelmet, és a tehenészek maradéktalanul teljesítették is a szerződésükben vállalt kötelezettségeket. Pedig a tehenészetben nem is munkabíró, erejük teljében levő fiatalok, hanem nagyobbára idős emberek dolgoznak, többen közülük már a nyugdíj korhatáron is túl vannak. A szorgalom Ipolyvecén is jelentős anyagi előnyökkel jár. A tavalyi átlagjövedelemre jellemző, hogy egy tízórás munkanapon 118 forinton felül kerestek a tagok. A tagság létszámának teljes átlagában kétezer forint körül jár a jövedelem, de a rendszeresebben dolgozók a havi 3—4 ezer forintos jövedelmet is elérik. Tavalyi eredményükkel, a háromezer holdnál kisebb tsz- ek kategóriájában országosan a hatodik helyen végeztek. A vécéi homokban sok még az „arany”. Így például új exportképes szamócafajtákat és három év alatt százholdnyi fekete ribizlit telepítenek. Lakos György Színházi esték Ajándék a telsőpeíényi gyermekeknek A napokban a felsőpetcnyi gyermekotthonba látogattak a rétsági járási nötanács küldöttei. Hajdú Pálné adta át az otthonnak az asszonyok ajándékát, hetven hímzett kispárnát. A párnákat a rétsági, a nógrádi, a nagyoroszi, a diós- jenői és keszegi asszonyok készítették az otthon hetven kis lakójának. Segítettek nekik a nógrádsápi és a kétbo- donyi asszonyok, leányok is. A Romhányi Cserépkályha- gyár asszonyai sem maradtak restek, amikor hírül vették a járás asszonyainak nemes mozgalmát, elhatározták, hogy mintegy ezer forint értékű ajándékkal kedveskednek a felsőpetényi gyermek- otthon lakóinak. A Vili. Közgazdász Vándorgyűlés Salgótarjánban (Folytatás az 1 oldalról) kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóhelyettese: A műszaki fejlesztés fő irányai és a hosz- szútávú népgazdasági tervezés címmel tartott vitaindító előadást. Főleg a tervezés prognosztikai elemeivel foglalkozott, amelyek nélkül a hosszútávú tervezés szinte elképzelhetetlen. Ennek egyik eleme a technikai haladás is. Frank János, a Gépipari Technológiai Intézet műszaki igazgatója a Kutatás és a tudományos eredmények szerepe a vállalatfejlesztési tevékenységben címmel mondott vitaindító előadást. Ebben a vállalatok fejlesztési tevékenységét befolyásoló tényezőkkel, a koncepciók kiválasztásának feltételeivel, módszereivel foglalkozott, és beszélt a gyártmányfejlesztés műszaki és gazdasági hátteréről. Mezei Barna, a Chinoín Gyógyszeripari Vállalat műszaki igazgatója A vállalati fejlesztési koncepciók kidolgozása, megvalósítása és a gazdasági szabályozók cimme) tartott vitaindító előadást. Ma három szekcióban megkezdik a vitát a VIII. Közgazdász-vándorgyűlés résztvevői. Hogyan hasznosítják a külföldi tapasztalatokat? Beszélgetés az Öblösüveggyár igazgatójával A vándorgyűlés résztvevői Garamvölgyi Károly megnyitó beszédét hallgatják Az utóbbi években az Öblösüveggyár több szakembere járt külföldön, köztük Varga Gyula igazgató, Takács Géza, a tervező- csoport vezetője, Oó Lajos exportfelelős, Vágner János termelési osztályvezető, Földi Jenő üzemvezető, Stark Ferenc főtechnológus, Kazinczi Gyula gépészmérnök és Riba Pál főmérnök. Jártak Európa különböző országaiban, a Skandináv-államokban és a szomszédos Ausztriában. Többen tanulmányozták Csehszlovákia fejlett üvegiparát. Ezekről a külföldi utakról beszélgettünk Varga Gyulával, a gyár igazgatójával. — A külföldön járt .szakemberek bizonyára gazdag tapasztalatokkal a tarsolyukban térnek haza, Beszélne ezekről? — Valóban sok hasznos tapasztalatot szereztünk — tájékoztatott Varga Gyula. — Első helyen említeném meg a leningrádi Művészeti Üveggyárban látott, gumilabdával történő üvegfúvást, amely kiküszöböli a kézi üveggyártásnál az egészségtelen szájfúvást, egyúttal a technológiai folyamatot is egyszerűbbé és könnyebbé teszi. Itt láttam az üvegbehord ás automatizálását, a félautomatikus kehely- és pohárszáj-csiszolást, az üvegjelölés egyszerűsítését, az üvegolvasztó fazékgyártás gépesítését. A tőkés országokban megismertük a vevők minőségi és mennyiségi igényeit. Tanulmányoztuk a világpiaci árak alakulását, a csomagolás korszerűsítésének lehetőségeit. Sikerült megállapítanunk, hogy az egyes országoknak milyen gyártmányokra van szüksége, amelyeket mi gazdaságosan tudnánk elkészíteni. Az exportra termelés növelését segítette elő az osztrák matricagyártás tanulmányozása. Korábban a díszített üvegárut főleg import útján szerezte be a kereskedelem, ma már az igényeket mi is ki tudjuk elégíteni. — Ügy gondolom, a tapasztalatok akkor hasznosak igazán, ha közkinccsé tudnak válni. Beszámoltak-e a külföldön járt szakemberek kollégáiknak, a kisebb, vagy nagyobb munkahelyi kollektíváknak a látottakról? A külföldi példák mire ösztönözték a vállalat veaetőit, mit tudtak az üzemben hasznosítani? — Minden hivatalos külföldi útról útijelentést készítenek szakembereink, amely bárki számára hozzáférhető, sőt a jelentésben foglalt és megvalósítható tapasztalatok bevezetésére részletes feladattervet dolgoztunk ki. Ezen. kívül minden lehetőséget megragadunk — műszaki konferenciákat, termelési tanácskozásokat, szocialista brigádértekezleteket és csoportos beszélgetéseket, — hogy minél szélesebb körben ismertessük a külföldi benyomásainkat. — A külföldi piac ismerete és a tapasztalatok bevezetése nélkül a piacért folytatott versengésben alul maradnánk. Tapasztalataink arra ösztönöznek bennünket, hogy tovább növeljük a minőségi és laboratóriumi üveggyártást. Ugyancsak külföldi tapasztalatok sarkallnak egyes termékék gyártásának automatizálására. Még ebben az évben megoldjuk a csillárüvegek, különféle díszmű- és présáruk, valamint a fúvott poharak automatizálással történő előállítását, s 1970-től a ke- helygyártásban is kísérleteket kezdünk. Ehhez már épül a földgáztüzelésű kátfkemen- cónk, amelyre három automata gépet telepítünk. — Fejlesztjük az exportcsomagolást is. Külföldi példák alapján dobozgyártó üzemet hoztunk létre, amelyben néhány hónapja folyik a munka. Külföldi példák nyomán kívánjuk megoldani feldolgozó üzemünk munkafolyamatainak — a pohár és kehely száj- császolása, bizonyos festési és szitanyomási műveletek, díszítő csiszolás és az anyagmozgatás — konveyorpálya alkalmazásával történő félautomatizálását, illetve automatizálását. — A külföldi tapasztalatokat hogyan hasznosították a gyártnaányíejlesztésbem? — Az üveg divatcikk, a divat változásait rendszeresen követni keü, újabb és újabb korszerű, tetszetős, a használati és az esztétikai követelményeket minden téren kielégítő cikkek tervezésével, bemutatásával. A külföldi utazások segítséget nyújtanak a gyártmányfejlesztés irányának megjelöléséhez, a világpiaci igények felméréséhez. Az elmúlt év során Belgiumban, Angliában volt alkalmam ol^m importőrökkel találkozni, akik a tárgyalást megelőző napokban tértek vissza a fejlett üvegiparral rendelkező országokban tett üzleti kőrútjukról. Beszélgetésünkből kiszűrthettem, melyek azok a cikkeik, amiket mi jó minőségben és gazdaságosan tudunk gyártani, s melyek azok, amelyeket egyáltalán nem tudnak más országokban beszerezni. Az utazások eredményességét bizonyítja, hogy míg a korábbi években állandó tőkésexport-rendelési gondokkal küzdöttünk, ebben az évben már január 10-ig egész éves kapacitásunkat lekötöttük. Azóta ezen felül több miUió forint értékű áru gyártását vállaltuk. — A szakemberek számára ma már elengedhetetlenül szükséges, hogy tájékozódjanak a világban. Milyen külföldi utakat terveznek a jövőbon, hova látogatnak majd el, mit néznek meg az Öblösüveggyár szakemberei? — Erre az évre, s a jövő , évre tervezett külföldi utazásainkat az automatizált kemencékhez kapcsolódó feldolgozó üzem gépeinek beszerzésével kötjük össze. Előreláthatóan Franciaországba, Nyugat-Némot- országba és az NDK-ba küldünk ki szakembereket. Ebben az évben június 22. és 29. között Moszkvában részt veszünk a METRIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat laboratóriumi üvegkiállításán, amelytől jelentős üzletkötéseket várunk — fejezte be nyilatkozatát Varga Gyula igazgató. Ks. Krisztina és a mama — avagy: sztárokból kettő is sok... Az előadás csaknem fél órával később kezdődött a hirdetettnél. A feltűnő időcsúszás különösen attól a színháztól szokatlan, amely eddig talán legtöbbet tett Salgótarjánban a közönség fegyelemre nevelése érdekében. Nem a kulisszák „titkait” akarom kutatni, de szóvá kell tennem azt a publikumot negligáló magatartást, mely a hosszú várakozást előidézte. Sajnálatos, hogy ezzel kapcsolatosan két olyan népszerű nevet kell említenem, mint Mary Zsuzsáé és Dobos Attiláé. A debreceni Csokonai Színház Krisztina és a mama című előadásában vendégszereplő művészpár holmi mondvacsinált okra hivatkozva megtagadta a fellépést, és csak hosszas, több órás unszolás után mutatkozott hajlandónak vállalni a játékot. Az efféle sztároskodás olyan tiszteletlenség a közönséggel, melyet Mary és Dobos sem engedhet meg magának — s szerencse, hogy az ilyesmi mindinkább kivesző jelenség a művészvilágban. Érthető, hogy a feszült, izgatott légkör az egész produkcióra megtette hatását, az előadás feltűnő és bosszantó zökkenőkkel volt terhes — hogy csak olyasmire utaljak, mint amikor a színpad bal oldalán hallunk csöngetést és a jobb oldalon nyitnak ajtót a szereplők, vagy, hogy a színváltozás alatt az átkötő zene idő előtt hallgat el, s teljes pompában „élvezhetjük a díszletező munka robajlá- sait. Aligha túlzók, ha mindezekért első soron Maryt és Dobost okolhatjuk, s ilyen formán nem igen tartunk igényt látogatásaikra. Az a fajta „tájolás” mely az ötvenes években dívott, s melynek egyetlen „kultúrmissziója” a pénzszerzés volt — hála isten — letűnt gyakorlat, ezt példázzák a szolnoki és a debreceni színház színvonalas produkciói, s ezt, ha tetszik, ha nem, a népszerűség bódulatában sztároskodóknak is tudomásul kell venniük. Ami egyébként Kövesdi Nagy—Szenes—Dobos közös művét, a Krisztina és a mamát illeti: ■ tipikusan nyári darab. Ama nevezetes, valaha volt, Erdélyi Miska színigazgató-vállalkozó városligeti színházában kaptunk hasonlókat nyaranta. Az ö kánikulai igénytelenségeinek közvetlen sarja Kövesdi Nagy —Szenes—Dobos kétrészes zenés vígjátéka. A napszúrásos állapotban fogant történet Dobos limonádé zenéjével nyakonöntve semmit nem ad, de ezt a semmit mutatósán tálalják a szerzők. A szakállas viccekről bizonyára a Ludassal értenek egyet: nincsenek régi viccek, csak öreg emberek... A csecsemőnek minden vicc új. Hát ennyiben körülbelül el is1 mondtam mindent a darabról, talán annyit hozzátéve még, hogy a viccekre vonatkozó megállapítás Dobos zenéjére is érvényes. A melódiák, dallam-motivációk, Erdélyi, vagy Zerkovitz zeneipari üzeméből egyaránt kikerülhettek volna. Az előadás színészi munkája nem állította komoly feladat elé a jóképességű debreceni művészeket. Körössy Anna és Sarlai Imre fölényes mesterségi biztonsággal állt helyt posztján, nagyon rokonszenves szalonkomikust köszönthettünk a beugróként is ragyogóan szórakoztató Sárközi Zoltánban. Ami Mary Zsuzsa játékát illeti, meglepő színpadi készségre valló, annál lesújtóbban vélekedhetünk Dobos Ältila vállalkozásáról. Azt mondhatnám: megszólalásig színész. De, ha megszólal!... Az együttes többi részese: Géczy József, Kalmár Zsuzsa, Málonyay Nani és Tóth József mindent megtett, hogy hitelessé formálja a valószerűtlen figurákat A darab sikerre vitelében nagy része van Kertész Gyula ötletes, pergő tempójú rendezésének és Kiss Ernő tehetséges zenekarának. (barna)
