Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

NEM IDEIGLENES JELSZÓ! Irta: HAVAS PÉTER, a megyei pártbizottság osztályvezetője A proletár Intern&cionáüzzrms, a hassafiság, a nemzeti ős nemzetközi érdekek viszonyának kérdései az utóbbi Időben mind nálunk, mind külföldön a társadalmi és közéle­ti, valamint a tudományt« fórumok gyakran vitatott témái lettek. Mindez természetesen nem véletlen. A nemzetközi élet fejlődése logikusan igényli, hogy ezekben az alapkérdé­sekben ismételten állásfoglalásokra kerüljön sor. Az internacionalizmus történelmileg törvényszerű je­lenség. A munkásosztály, a dolgozó tömegek felszabadító harcának meghatározott szakaszában keletkezett és együtt fejlődött ezzel a világméretű küzdelemmel, miközben fo­galma állandóan szélesedett, formál gazdagodtak. Már a munkásmozgalom fejlődésének kezdeti lépései során világ'« volt, hogy a munkásosztály felszabadulása, jogainak bővü­lése elképzelhetetlen a nemzetközi összefogás nélkül ég ko­rántsem véletlen, hogy Marx és Engels már több mint 120 éve a munkásmozgalom zászlajára Irta annak egyik leg­lényegesebb jelszavát: Világ proletárjai, egyeaülJetek! Ami­kor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után megkez­dődött a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülésének sza­kasza, ez a jelszó a „Világ proletárjai és elnyomott néped, egyesüljetek” jelszóvá fejlődött: a proletariátus szövetsége­sévé fogadta a nemzeti felszabadulás és a nemzetközi étet porondjára lépett harcoló gyarmati népeket, A szocialista világrendszer létrejöttével a proletár internacionalizmus el­vei tovább gazdagodtak és »na magukba foglalják a szo­cialista országok kölcsönös kapcsolatainak, viszonyának kér­déseit, feltételeit. Napjainkban az internacionalizmus egyér­telműen követeli mag korunk fő forradalmi erőinek: a szo­cialista világrendszernek, a kapitalista országok munkásosz­tályának és a nemzeti felszabadító mozgalomnak harmoni­kus egységét, összekov ácsoltságát. A proletár Internacionalizmus nem valamiféle elméleti konstrukció, amit mesterkélten hozott össze a gon­dolkodók egy köre; nem holmi ideiglenes jelszó, amelynek valamikor volt Jelentősége, most azonban elvesztette vol­na. Az internacionalizmus a munkásmozgatom természeté­ből, lényegéből jakod. A munkásosztály élet-, munka- é§ har­ci feltételei osztályellenségel, a tőke világában alapvetően megegyeznek. A nemzeti felszabadító mozgalom — függetlenül sokféleségétől — megegyezik abban, hogy történelmi hivatá­sát csak együttes harccal vívhatja ki. A szocialista világ­rendszer országainak, céljainak, alapérdekeinek azonosságá­hoz semmi kétség non férliot A szocializmus, a demokrá­cia és béke a világ valamennyi forradalmi tényezőj éneit ér­dekeivel megegyezik, ás ez objektíve diktálja a nemzetközi ösz- szeíogás szükségességét és lehetőségét Különösen aktuális ez az egység a nemzetközi lmperlnlianus, a töke, a nemzetközi reak­ció elland harc szemszögéből. Érék az erők — mert érdekeik ezt követelték — a történelemben sokszor léptek föl együt­tesem, félretéve belső viszályaikat a nemzetközi proletariátus ás a nemzeti felszabadító mozgalom ellen. Így van ez ma­napság Is. A legkülönbözőbb Imperialista blokkok, amikor elsősorban a szocialista országok ellen alakulnak ki, leple­zetlenül védik a kapitalista ország«* monopóliumainak ha­talmát és privilégiumait, amellett nem utolsó sorban a nem­zeti felszabadító mozgalom, fékezését, a neokolonlailsta törek­véseket Is szolgái Jak. Ö sszeegyeztethetetlen a proletár mtemadomalizrnus a pol­gári és kispolgári nacionalizmussal, bármilyen köntös­ben és bármilyen időben is jelentkezik, de nem azonosítható a nemzeti nihilizmussal. A marxizmusnak az az álláspontja, hogy a nemzeti büszkeség, amely a haladó hagyományokra és azokra a vívmányokra épül, amelyeket a dolgozó töme­gek felszabadulásuk és felvirágzásuk során kivívtak, nem­csak hogy nincs ellentmondásban az Iliteniacidualizmussal, hanem kiemelten kedvező tényező a haladásért, a szocializ­musért folyó forradalmi harcban. A munkásosztály törté­nelmi tapasztalatai sokrétűen bizonyítják, hogy lehetséges a nemzeti és nemzetközi érdekek egysége az alapvető és főbb kérdésekben. Ez természetesen nem jelenti, hogy nem kelet­kezhetnek ellen tmondó sok közöttük, de ezek nem antago- nisztikusak és internacionalista eszközökkel leküzdhetők Nem becsülhetők le azok a problémák sem, amelyek a szocialista világrendszer fejlődése során az utóbbi években keletkeztek. Ismeretes, hogy a szocialista építés alapvető nemzetközi érvényű vonásai egyes országokban sajátosan valósulnak: meg, az illető ország belső viszonyainak és nemzetközi helyzetének megfelelő formában és ütemben, Ebből világosan következik a szocialista társadalom építése útjainak sokfélesége, valamint az, hogy ez a folyamat ob­jektív. Minden szocialista ország viszonylag különálló gaz­dasági és ezzel összefüggő politikai érdekrendszert is je­lent. Ezért ideiglenesen egyes szocialista országok közölt ér­dekkülönbségek is létrejöhetnek, amelyeket a szocialista rendszer egyszerű ténye automatikusan nem oldhat fél. Tudatos politikai erőfeszítés kell ahhoz, hogy ilyen esetek­ben a különböző szocialista országok érdekei közeledjenek egymáshoz, és fokozatosan egymásba illeszkedjenek. Ilyen erőfeszítéseket csak az internacionalista szellemű kommu­nista pártok tehetnek. dem tagadjuk az egyes szocialista országok közötti ér- • ■ dekellentétek objektív jellegét és a belőlük fakadó nehézségeket. Ugyanakkor határozottan szem beszállunk azokkal, akik szerint a nézeteltérések, a politikai összeütközé­sek szükségszerűen következnek a különbségektől. Szilárd meg­győződésünk, hogy ezek az összeütközések szinte mindig a nemzeti feltételek szubjektív, esetenként önkényesen torzí­tott értelmezéséből erednek. Ezen túlmenően súlyos hiba csak a keletkezett érdekkülönbségeket látni. Ennél sokkal lényegesebb és ugyancsak objektív tényező a szocialista or­szágok érdekközössége. A szocialista világrendszernek a szocializmus építésén kívül igen fontos nemzetközi szerepe is van: az imperializmus féken tartása olyan időszakban, amikor a világ egy részén még fennáll a kapitalizmus. Semmiféle érdekkel nem menthetők az olyan lépések, amelyek a szocialista nemzetek közösségét e funkciójának teljesítésében akadályozzák. Ebből következik, hogy az egyes kommunista pártok saját népükön és munkásosztályukon kívül a nemzetközi kommunista mozgalom előtt Is felelőssé­get viselnek cselekedeteikért. C el becsülhető tlen szolgálatot tesz a dolgoz«* felszabadí- * tása ügyének, aki ma a proletár internacionalizmust, a világ munkásosztályának és szövetségeseinek hatalmas fegyverét erősíti, hatékonyságát fokozza. Aki viszont bármire hivatkozva zavarja szilárdulását, a forradalmi erők, mindenekelőtt a szodalista országok egy­séges fellépését, az felmérhetetlen károkat okoz a haladás és a forradalmi mozgalmak ügyének. A történelem minden bizonnyal azokat fogja igazolni, akik ma hatalmas erőfeszítéseket tesznek a proletár internacionalizmus, az an- tiimperialista egység megerősödéséért, megszilárdításáért. Vi­szont szégyenpacira ülteti azokat, akik nem értették, nem tud­ták, vagy nem akarták megérteni az egység égető szüksé­gességét. Üzemi ünnepségek! május 1. tiszteletére Aprils 28-dn ünnepi nagy­gyűlést tartottak a ZIM Sal­gótarjáni Gyára művelődési házának nagytermében. Eb­ből az alkalomból hetvenegy dolgozónak nyújtották át a Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, hatvankllenc szoci­alista brigádnak az oklevelet, vörös zászlót, bronz-, ezüst-, és aranyplaketteket, valamint tizenkét, a munkában külö­nösen kitűnt szocialista bri­gádnak pénzjutalmat, össze, sen mintegy százhúszezer fo­rintot osztottak kt. Ugyancsak április 38-án emlékeztek meg a munkás- osztály nemzetközi szolidari­tásának napjáról az írószer Ktsz Salgótarjáni Üzemében Száztizenhárom dolgozó — öt­évi megszakítatlan munkájá­ért — törzsgárdajelvényt ka­pott, tizenhármán a Kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt nyerték el. összesen mintegy harminckétezer forint pénzju­talmat kaptak a dolgozók. Április 29-én, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkásszállójának nagytermében szocialista bri­gádvezetők részvételével tar­tottak ünnepi gyűlést, melyen Dr. Barta Róbert igazgató mondott beszédet. A gyűlés után Verebélyi Pál és Kor­mos Pál szocialista brigádve­zetőnek. a szocialista brigád- mozgalom vállalati úttörőinek ezer-ezer forint pénzjutalmat nyújtott át a vállalat vezető­je, najttik kívül negyvenki­lenc brigád tagjai öszesen Öt­venhétezer fortnt pénzjuta­lomban részesültek, Mine« és mégis van Nógrádi jellegzetesség: ná­lunk úgy teremtettek színházi életet, hogy nincsen saját szín­házunk. A községekben rend­szeresen tart előadásokat a Déryné Színház, Salgótarján­ban pedig pezsgő, valódi évad előadásaiban gyönyörködhettek a város lakói. Az idén a szol­noki Szigligeti Színház teljes repertoárját hozta el, a debre­ceni operatársulat pedig leg­jobb előadásait mutatta be. Mindez azt bizonyítja, hogy a felnövő nemzedék igényli az előadásolcat. A hajdani mun­kásvárosban így kinevelődik egy olyan törzsközönség, amely alapja lehet az önálló Nógrád megyei színháznak. Az építők napján ünnepélyesen felavatják a Beton- és Vasbetonipari Művek Szolnok! EpUletelemgyárát. Már három szakaszban megindultak az üzemi próbák, s egyes részeken terméket is előállítanak. Az új szolnoki gyár a tervek szerint 225 ezer köbméter beton­árut gyárt majd évente Az ünnep tradíciója — Nekem mindig ünnep volt május 1. Em­lékszem, ötven évvel ezelőtt — tizenöt éves Voltam akkor — itt Baglyasalján csoportosul­tunk és Indultunk Salgótarjánba. Felejthetet­len volt. Annyi embert én még nem láttam együtt. Az asszonyok előző nap megfőztek és Ott voltak, de a gyerekek is. Talán csak a betegek maradtak itthon Baglyasalján — mondja a 65 éves Kiss Gyula bányász. * A régi alagútbán fenntartás, karbantar­tást végeznek. Az , ilyen munka jól jön a nyugdíjasnak, módja van a járandóság mel­lett a havi 500 forint megkeresésére. — Negyvenkét évet szolgáltam én a bá­nyának, 13 éves koromtól a nyugdíjig. Előt­te még két évet az Üveggyárnál, Ügy volt az akkor, hogy a hatodik elemit sem értem el, A tanítót bevitték katonának, mire másikai kaptunk, engem már felvettek a gyárhoz. Kellett a pénz, négyen voltunk gyerekek, az apám meg beteges volt. Sokszor eszembe jut, hogy milyen ritkán jutott még kukoricake­nyér is. A puhából több kellett volna, mini a szikkadtból, hát azért ettük ezt, hogy elég legyen — mondja a többieknek. A munka halad, a beszélgetés újra a régi és közelgő május elsejére terelődik. —■ Eleinte még könnyebben ment a dolog, de olyan, mint 1919 május elseje volt, talán azóta sem, Előtte is Ünnepeltünk mi és utá­na is minden évben, de negyvenötig az volt az igád szabad, amikor nem kellett a csend­őröktől félni — mondja. Mentünk és ugyan­úgy jött a nép a többi környéki bányáktól, üzemektől. Igazi népünnepély volt. A május elsejére most is elmegyek és mindaddig, míg egészségem engedi. Más ám ez már. Volt idő, mikor előző napokban szervezkedtek, hol lesz a találkozó. Családostul mentek az em­berek a Gyertyánosba, vagy a pálfalvi erdő­be. A helyet évente változtatni kellett a csendőrök miatt. Mozgalmi dalokat énekel­tünk és volt ott szórakozás bőven, A férfiak azután félrevonultak tanácskozásra. Előadó mindig volt, mert kommunisták is voltak. A fiatalokat állították őrségbe. Sn is voltam. Feladatunk az volt, hogy amikor csendőrt, látunk jelezzünk füttyszóval vagy énekkel. Még azzal is megbíztak hogy vezessük félre hangoskodással a csendőröket. Ilyenkor a gyűlés résztvevői az erdőben eltűntek. Min­den évben nehezebb volt azután, mert ha­ragudtak még a piros muskátlira is. Besú­gójuk meg mindig akadt ás létszámuk, ere­jük Is egyre nagyobb lett — mondja Kiss Qyula és hozzáfűzi: — Az eszükön azért mindig túljártunk. Nagy volt az erdő és ha az egyik, helyről Szétzavartak bennünket, a másikon újra összetalálkoztunk. ★ Sokáig tart még a beszélgetés, végül az Idei május elsejei terveknél kötöttek ki. Ab­ban valamennyien megyegyeznek, hogy ott lesz­nek a felvonuláson, Baglyasalján ennek az ün­nepnek nagy tradíciói vannak és biztos, hogy az idén sem sokan maradnak otthon. Aki te­heti, betegség, vagy más nem akadályozza, ott menetel majd a hosszú sorban. B. J, í\-vwv\v.A.v^Awvyv-^vvvvvvvwvVi(SftíVWWww^wicriArwwwtyw\wwwwvvtvwtywvvwv\arAy'^ Molnár nőni májusi emléko Még teljes egy hét május el­sejéig, még van idő bőven, d,e, Pásztón egy fiatalasszony fe­szült az izgatottságtól, vára­kozástól. Egész nap talpon van, végigjárja a falu minden há­zát, betér az ismerősökhöz, és mindenütt a lányokat, asszo­nyokat keresi fel. Mivel úgy érzi, az idő kevés, mindenütt azonnal rátér jövetele céljára: — Néhány nap múlva, má­jus elsején kivonul az egész falu, mindenki, aki csak együtt érez velünk. Ennek a felvonulásnak, az elsőnek na­gyon szépnek kell lennie. Van-e itthon piros szalagotok? A válasz legtöbb helyen igenlő. Ugyan melyik asszony nem kerít akárhonnan is egy csokrot, egy szalagot, amivel ünnepkor csinosíthatja magát? De nem utasították el a leg­szegényebb házaknál sem. — Szalagunk bizony nincsen, sem piros, sem más színű. De majd hasítunk valamiből egy darabot, befestjük. Ne félj Ju­liska, piros szalag lesz a ha­junkban. — Csakhogy nem elég ám, ha mi szépek leszünk, ünnep­lő ruhát kell adnunk a falu­nak, a házaknak is. Segite- tek-e? Ajánlkozó akadt annyi, hogy szinte már sok is volt. — Jaj, lelkedm, nehogy a sok bába között elvesszen a gyerek! — szabadkozott bol­dogan, nevetve László Juliska, aki ugyan férjes asszony volt már, de mióta elment az em­bere a háborúba, semmi hír róla. Azt sem tudja, él-e, hal-e vagy éppen fogságban van. De annyi most a dolga, hogy nana is ér ré gondolkodni rajta. Gyula bátyja őt bízta meg, szervezze az asszonyok között az elsejei felvonulást. Nem is lehet panasz rá. nem sajnálja a fáradságot, lót-fut, szívvel létekkel dolgozik. A nagy nap előtt egy cső- pontnyi asszonnyal megrakodva friss-zöld gallyakkal, pattanó virágú ágakkal tért meg a faluba. Aztán fogták a dísze­ket, kiaggatták a kapuk fölé, a házak homlokzatára, olyan szép lett minden, hogy mire készen lettek, nevetett a sze­mük a gyönyörűségtől. Nem is volt már mit tenni, csak ma­gukat kellett még kicsinosíta­ni másnapra. Korán reggel talpon volt már az egész falu. Nem akadt egyetlen férfi, egy asszony sem, aki ne a legszebb ruhá­ját öltötte volna fel. A férfi­ak csizmája úgy ragyogott, nogy bizony megcsúszott rajta a napsugár, s kacagva szán- fcázott végig a tükörfényes bő­rön. Az asszonyok, lányok (vajában meg piros pántlikák lobogtak, aki tehette, lakkcipőt húzott. A legszebb dísz mégis a sok száz csillogó szempár volt, ez tette igazán ünnepivé a napot. Elöl vonultak a férfiak. Ko­moly arccal mentek, ahogyan illik. A menet közepén meg­szakadt a sorok tömöttsége, négy férfi nagy fekete kopor­sót vitt. „Ebbe temetjük majd az úri világot-” — mondogat­ták mar napokkal előbb. — „Jó nagy koporsó kell, mert sok minden temetni való van ezen a világon.” A férfiak után az asszonyok következtek. Tőlük ugyancsak távol állt a komorság, nevet­tek, vidáman Összefogództak, egymáshoz tartották szalagos fejüket, hadd lássék minél jobban a sok piros pántlika. Ott vonult velük László Julis­ka is. Kihúzta magát a magas, sudár asszony. Igaz, erre az alkalomra legjobb lepedőjét szabta fel, megfestette, abból varrta az ünneplőt, d,e úgy állt az a ruha karcsú termetén, hogy akárki megnézhette. A boldogságtól áttüzesedett az arca, szinte vetekedett pántli­kája a tűzpiros zászlók színé­vel. Pásztó elejétől csaknem a végéig ért a menet. Az embe­rek jelszavakat kiáltoztak, él­tették a forradalmat, temették a burzsoáziát. A felvonulás után az iskola tornatermében gyülekeztek, ahol egy Pestről hívott előadó tartott beszédet a pásztóiak­nak. Elmondta, milyen élete lesz a munkásoknak, parasz­toknak, ha győz a forradalom, s beszélt arról is, mi mindent kell még addig tenni. A forró hangulatú gyűlés után kezdő­dött a majális az Andrássy- féle kastélynál. Estébe nyúló zenével, tánccal ért véget 1919- ben Pásztón a munka ünnepe, az első szabad május elseje. Molnár Mihályné, László Ju­liska ma 79 éves asszony. Ma­gas, vékony termetű, s fiatal­kori könnyedségét még mindig őrzi. De beesett barna szeme, NÓGRÁD - T959. idegesen reszkető keze arról tanúskodik, hogy bizony meg viselték a nehéz évek, a ho«z szú Ideig tartó üldöztetés, s a börtönélet. Az első szabad má­jus elseje legszebb emléke ma­radt. — Én is ott voltam a torna­tereimben, hallgattam az elő­adót. Azt mondta egyszer a pesti elvtárs: „Nagyon nagy szükség van ma a szervező munkára. Ügy kell ez, mint. napfény a virágnak.” Megdob­bant a szívem; akkor hát én jó úton járok. Mert tudtam, láttam, hogy az emberek több­sége értette ugyan, hogy most valami jobbnak kell következ­nie, de hogy mit kell azért tenni, hogyan kell harcolni, kevesen tudták. Ezért kelleti hát olyan nagyon a szervező és propagandámunlui. Elgondolkozva néz maga elé. Egyik kezét az asztalon nyug­tatja, a börtönben elnyomorí- tott másikat az ölébe rejti. Majd elsimítja a homlokába hullott rítkás hajtincset, és csöndes szóval mondja: — Sok május elsejét megér­tem már azóta. Nagyobbakat Is, díszesebbeket is, mint az el­ső. És nekem mégis az 1919. május elseje a legszebb. Ne­héz ennek okát adni. Talán azért, mert ez volt az első, és mert keservesen megszenved­tünk később érte. Sok kemény évet átéltem én is, mert segí­tettem felnyitogatni a szeme­ket, látni tanítani az embere­ket. Szendi Márta 3 » %-=C

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom